Március 17-én a Magyarország Beregszászi Konzulátusa Munkácsy Mihály termében tartották meg az Irodalmi Kilátó soron következő zenés–irodalmi–művészeti rendezvényét. A programot a konzulátus, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet közösen szervezte. Az idei alkalom középpontjában Vári Fábián László 75. születésnapjának méltatása állt; a Kossuth- és József Attila-díjas költőt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját ünnepelték.
A rendezvényt Gyebnár István első beosztott konzul nyitotta meg, aki a vendégek köszöntése után átadta a szót Vida László főkonzulnak.
„Külképviseletünk arra törekszik, hogy a diplomáciai, konzuli tevékenység mellett helyet adjon a kárpátaljai magyar kisebbség legfontosabb kulturális fórumainak. Közéjük tartozik az Irodalmi Kilátó, amely több mint egyszerű könyvbemutató vagy író-olvasó találkozó. Ahogy a neve is sugallja, egy olyan szellemi magaslatról van szó, ahonnan ráláthatunk a közös kultúránk értékeire, és ahol a nehéz időben is kapaszkodót találhatunk az írott szó erejében.
Amikor a konzulátus kapuit megnyitjuk a szépirodalom előtt, azért tesszük, mert hisszük, hogy a kultúra az az elszakíthatatlan kötelék, amely összeköti az egymástól elszakított nemzetrészeket, és amely erőt ad a külhoni magyar honfitársainknak a túléléshez, különösen a mostani nehéz időben” – mondta el a diplomata.
A főkonzul köszöntőjében hangsúlyozta: különleges megtiszteltetésnek tartja, hogy a jelenlévőkkel együtt köszöntheti a 75. életévét betöltött Vári Fábián Lászlót, akit a kárpátaljai és az egyetemes magyar irodalom egyik legigazabb hangú alkotójának nevezett. Úgy fogalmazott: a költő életútja a hűség és a kitartás példája, hiszen akkor is szülőföldjén maradt, amikor a történelem viharai sokakat elsodortak, és akkor is a kárpátaljai magyarság sorsáról írt, amikor ez nem volt könnyű feladat.
Dupka György író, történész, az Együtt folyóirat felelős kiadója felszólalásában kiemelte, hogy a mostani Irodalmi Kilátó rendhagyó alkalom, hiszen a rendezvény középpontjában a 75 éves Vári Fábián László köszöntése áll, akinek munkásságát a szervezők egy különleges kiadvánnyal is szerették volna méltó módon megünnepelni. Elmondta, hogy az Együtt új száma mellett egy nagyszabású, több mint kétszáz oldalas kötet is készült, amely a költő életművét mutatja be, és kifejezetten a jubileumra, rövid idő alatt, közös munkával állították össze.
A könyv tanulmányokat, elemzéseket, életrajzi áttekintést és részletes bibliográfiát is tartalmaz, összegyűjtve mindazokat a verseket, tanulmányokat és publikációkat, amelyek Vári Fábián László nevéhez kötődnek.
A rendezvényen ezt követően Marcsák Gergely költő kapott szót, aki zenés-irodalmi összeállítással tisztelgett Vári Fábián László előtt. A költő Ha leszállván a nap című versét adta elő saját dallammal, személyes hangvételű tisztelgésként a jubileum alkalmából.
Zubánics László történész, a KMMI vezetője elmondta, hogy már a kilencvenes évek elején, tanárként dolgozva is foglalkozott a jubiláló irodalmár műveivel, és „már akkor látszott, hogy olyan életművel van dolgunk, amelyet nem lehet kihagyni a kárpátaljai magyar irodalom bemutatásából”.
Hangsúlyozta, hogy az ünnepelt nemcsak költőként, hanem közéleti emberként és szervezőként is maradandót alkotott. Úgy fogalmazott, hogy Vári Fábián László „olyan irodalmi örökséget épített fel, amely egyszerre kapcsolódik szervesen az egyetemes magyar irodalomhoz, és ugyanakkor megőrzi a kárpátaljai táj sajátos karakterét”. Hozzátette, hogy ez a kettősség – a regionális kötődés és az összmagyar kulturális horizont – adja műveinek egyik legnagyobb értékét.
A program további részében bemutatták az Együtt irodalom–művészet–humán tudományok–kultúra profilú folyóirat legújabb számát, valamint ismertették a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozat és a KMMI-füzetek új kiadványait. A közönség megismerhette Marcsák Gergely Szégyenpiac nagycsütörtökön című új verseskötetét is, amely a fiatalabb alkotó nemzedék hangját képviseli a kárpátaljai magyar irodalomban. Majd kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen irodalmi és művészeti életünk aktuális kérdéseit vitatták meg a résztvevők.
A rendezvényen egy korábbi elismerés ünnepélyes átadására is sor került. Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke emlékeztetett arra, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Révész Imre Társaság még 2015-ben alapította meg a Révész Imre-díjat, amellyel minden évben egy olyan személyt tüntetnek ki, aki munkájával támogatja a kárpátaljai magyar kultúrát. A díjat 2025-ben Dupka György kapta meg, amit az Irodalmi Kilátó keretein belül most át is adtak neki.
Az esemény zárásaként a tiszabökényi Tisza Csillag Kórus énekszóval köszöntötte a 75 éves Vári Fábián Lászlót. Ezt követően sor került a jubileumi torta felvágására is, amellyel a jelenlévők közösen kívántak jó egészséget és további alkotó éveket a költőnek.
Január huszonkettedike Kárpátalján a megmaradás melletti hitvallás napja, hiszen a magyar kultúra napja alkalmából Beregszászban idén is köszöntötték azokat a szakembereket, akik 2025-ben, a háború nehéz esztendejében is kiemelkedő munkát végeztek a közösségért. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az UMDSZ díjátadóján idén tizenhét személyt emeltek ki különböző elismerésekkel. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet küldetése, hogy láthatóvá tegye értékeinket. A templom és az iskola szellemisége tart meg minket, és a ma kitüntetett szakemberek ennek a bástyának a tartópillérei – emelte ki köszöntőjében Zubánics László a KMMI és az UMDSZ elnöke.
Egy újabb emléktáblával bővült az Európa Magyar Ház emlékfala. A Beregszászért Alapítványnak köszönhetően felavatásra került Jókai Mór mementója. Ez az emléktábla nem csupán egy falra helyezett kő és bronz. Ez az emléktábla emlékeztetés arra, hogy a magyar kultúra nem csupán könyvek lapjain él, hanem városokban, falvakban, utcákban, emberi sorsokban és közösségek emlékezetében. Jókai Mór neve összeforrt nemzetünkkel. Számos regénye, elbeszélése, publicisztikája és közéleti szerepvállalása, részvétele az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban olyan gazdag örökséget hagyott ránk, amely nélkül elképzelhetetlen a magyar szellemi élet, olvasta fel Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumi elnökének levelét Zubánics László. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az UMDSZ elnöke kiemelte: az emléktáblát az egykori Jókai utcában szerették volna felállítani, de ezt a jelenlegi körülmények között nem tudták megtenni, ezért került az Európa Magyar Ház emlékfalára.
Beregszász neve két évszázada szorosan kapcsolódik a magyar Himnusz történetéhez. A feltételezések szerint innen, a beregszászi postahivatalból adta fel Kölcsey Ferenc 1823 januárjában a később nemzeti imádságunkká vált Himnusz tisztázott kéziratát. Ez a történelmi pillanat különleges jelentőséget ad a városnak minden év január 22-én, a magyar kultúra napján. Ehhez a hagyományhoz kapcsolódva idén is közös megemlékezést tartott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ).
A megemlékezés kezdetén Zubánics László, az UMDSZ elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében a helyben maradás, a közösségért vállalt felelősség és a mindennapi helytállás fontosságát állította középpontba, hangsúlyozva, hogy ebben ma is irányt mutat a Himnusz szellemisége.
Arra is kitért, hogy a magyar kultúra napja Beregszászban egy hosszabb, évről évre visszatérő emlékezési rend része, ami a kulturális esztendő kezdetét jelenti. Bár az elmúlt években a város magyarsága megfogyatkozott, a megemlékezők jelenléte mégis azt bizonyítja, hogy a közösség belső ereje nem veszett el. Ennek kapcsán hangsúlyozta: „Mindenki, aki itthon van, az tegye a dolgát. Mindenki, aki teszi a dolgát, azt segíteni kell. Jó tanáccsal, tettekkel sarkallni. És a legfontosabb, hogy egymást segítsük. Ha ez meglesz, úgy vélem, hogy azoknak is üzenetet és biztatást tudunk nyújtani, akik valahol a távoli vagy a nem olyan távoli országokban vannak, hogy nekik biztosítjuk, hogy az a tűz, az a parázs, amit az őseink itt megraktak, még él.”
A rendezvényen jelen volt Novák Irén, Magyarország művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára, aki beszédében felidézte, hogy a Magyar Országgyűlés a Himnusz letisztázásának 200. évfordulója alkalmából döntött január 22-e magyar kultúra napjává nyilvánításáról, ezzel is ösztönözve azokat a rendezvényeket, amelyek bemutatják a magyar kultúra erejét. Mint fogalmazott, „a magyar kultúra összeköt, mert a kultúránk olyan belső érték, amely évszázadokon át segített megmaradni akkor is, amikor a történelem újra és újra szétszakította közösségeinket”.
Novák Irén rámutatott, hogy „mi magyarok nemzetben gondolkodunk. A nemzet megbonthatatlan egységében, és ez tudatos választás, tudatos döntés”. A magyar nemzet összetartozását olyan erőnek nevezte, melyet az államhatárok sem tudtak meggyengíteni, hiszen a közös kultúra minden magyar számára lelki otthont jelent.
A külhoni magyarság helyzetéről szólva kiemelte: a legnagyobb kihívás a megmaradás, ezért fontos, hogy az itt élők tudják, akkor is a magyar nemzethez tartoznak, ha mindennapjaikat más országban élik.
Beszéde végén kitartást kívánt a közösségnek a nehéz időszakban, és hangsúlyozta: „Most nem tehetünk mást, mint hogy a békéért imádkozunk, hogy közösen lehessen építeni a magyar jövőt.”
„Mi, magyarok a világnak egy olyan részén élünk, ahol számtalanszor pusztított a történelem. Ezzel a nagy pusztítással népek tűntek el, más népek megjelentek. Most is egy ilyen nehéz időszakot élünk át. Ahhoz, hogy a nemzet meg tudjon maradni és tovább tudja adni értékeit, ahhoz bizony erős nemzeti identitásra van szükség. Az erős nemzeti identitás alapja pedig a kultúra. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk, hiszen őseink egy csodálatos kultúrát örökítettek tovább számunkra. És a mi feladatunk csupán az, hogy megőrizzük ezt a kultúrát, lehetőség szerint gazdagítsuk és továbbadjuk a következő generációnak. A magyar kultúra napja erre emlékeztet minket” – hangsúlyozta beszédében Molnár D. István, a KMKSZ beregszászi alapszervezetének elnöke.
Kiemelte: ez az ünnep különleges, mert nem egyetlen történelmi eseményről vagy személyiségről szól, hanem mindazokról, akik nap mint nap dolgoznak a kultúráért. Ezért amikor a megemlékezők koszorút helyeznek el Kölcsey Ferenc emléktáblájánál, „nem csupán a neves költőt méltatjuk, hanem mindazokat az embereket, akik a hétköznapokban dolgoznak a kultúráért”. Külön is megemlítette a tanárokat, művészeket, sportolókat, könyvtárosokat és mindazokat, akik egy szóval, egy írással, egy fellépéssel vagy egy rendezvénnyel hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar szó itthon maradjon.
A felszólalások után a jelenlévők közösen énekelték el nemzeti imádságunkat, majd helyezték el csendes főhajtással az emlékezés koszorúit Kölcsey Ferenc emléktáblájánál. A KMKSZ képviseletében Sin József alelnök rótta le tiszteletét a költő előtt.
A sztálini megtorlások kárpátaljai áldozatainak sorsát, a szovjet fogságba hurcoltak történetének feltárását és a közös kutatás felelősségét állította középpontba a Gulág–Gupvi Kutatók Nemzetközi Fóruma, amelyet november 21-én rendeztek meg Beregszászban, az Európa–Magyar Házban. A Szolyvai Emlékpark Alapítvány, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszéke által szervezett eseményen a résztvevő kutatók új kutatási eredményeket, friss feltárásokat és emlékezetpolitikai megközelítéseket vitattak meg.
A program a Rezonanciák, reflexiók, visszatükröződések 2014–2025 című festménykiállítás megnyitójával kezdődött. Magyar Árpád István kijevi művész és tanítványai – Magyar Olga és Kovalevszka Olena – munkái a háborús évek lenyomatait, a civil tapasztalatok rétegződését mutatták be. A tárlat a tervek szerint a jövőben Kárpátalja több településére is ellátogat majd.
A rendezvény elején az egyházak képviseletében Pocsai Vince református lelkész és Marosi István görögkatolikus parochus köszöntötte az egybegyűlteket. Rövid szolgálatukban a lelki megnyugvás fontosságára hívták fel a figyelmet, amire talán soha nem volt akkora szüksége az embereknek, mint napjainkban.
A tanácskozás hivatalos megnyitóján Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark Alapítvány elnöke arra emlékeztetett, hogy a Szolyvai Emlékpark nem csupán temető, hanem jelképes hely, ahol „az egykori szenvedések gyújtópontja” válik láthatóvá a mai nemzedék számára is. Hangsúlyozta: az intézmény legfontosabb feladata továbbra is a dokumentálás és az áldozatok név szerinti beazonosítása. Bejelentette, hogy idén 12 új táblát avatnak, rajtuk 380 frissen azonosított névvel, majd hozzátette: „Nagyon fontos, hogy ne csak ezrekről, tízezrekről beszéljünk, hanem neveket tudjunk megnevezni.”
Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai háborús tapasztalatok és az 1944–45-ös sztálini megtorlások között ijesztő párhuzamok húzódnak. A lezárt határok, az információhiány, az állandó áramszünetek és a mindennapi bizonytalanság ugyanazokat az érzelmi terheket hozzák felszínre, mint 80 évvel ezelőtt. Úgy fogalmazott: az emberekben felgyülemlett félelmek, traumák és kimondatlan terhek ma is ugyanúgy megjelennek, és ezek lélekpszichológiai vizsgálata a jövő kutatásainak fontos feladata lehet.
Ugyanakkor a történelem azt is megmutatja – hangsúlyozta –, hogy a kárpátaljai magyar közösség képes volt és képes ma is a túlélésre berendezkedni. A férfiak távolléte miatt nagyobb felelősség hárul a családokra és a faluközösségekre, a kárpátaljai magyar nők tartják össze és viszik előre a közösséget. Ők azok, akik a mindennapi élet minden területén helytállnak – akár a családban, akár a munkában –, és ma döntő szerepük van a közösség fennmaradásában.
„Ez egy nemzeti ügy, közszolgálat, amit végzünk… a hozzátartozók végre nyomon követhetik, hol raboskodtak, mikor haltak meg vagy mikor tértek haza szeretteik” – mondta Dupka György, a Szolyvai Emlékpark Alapítvány felelős titkára, aki arra emlékeztetett, hogy 1989 óta rendezik meg az emlékkonferenciát – hűen ahhoz a fogadalomhoz, amelyet az egykori túlélőknek tettek. Felidézte: bár a kárpátaljai elhurcolások 80. évfordulóját tavaly tartották, a kutatómunka ma is tart, hiszen a mintegy 40 ezer szovjet fogságba hurcolt kárpátaljai magyar, német és más nemzetiségű története máig nincs teljesen feltárva.
Az elmúlt években a kutatás új lendületet kapott annak köszönhetően, hogy a magyar állam megvásárolt közel 700 ezer szovjet hadifogolykartont: ezek feldolgozása révén már több mint 1500 új nevet sikerült beazonosítani, amelyek hamarosan a Szolyvai Emlékpark Siratófalára kerülnek.
A nap folyamán a tudományos blokkban a kárpátaljai, anyaországi és nemzetközi kutatók munkájuk legfrissebb eredményeit mutatták be. Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi Egyetem történész docense arról beszélt, hogy az egyetemen kiemelt figyelmet fordítanak az 1944-es szovjet bevonulás következményeinek bemutatására. Céljuk, hogy a hallgatók minél átfogóbb képet kapjanak Kelet-Közép-Európa szovjetesítésének sajátosságairól.
Váradi Natália, a Rákóczi Egyetem történelemprofesszora a Karpatszka Ukrajina (1944–1946) időszakának forrásait elemezte, rámutatva, hogyan nyitotta meg ez a rövid korszak az utat a szovjet típusú rendszer bevezetéséhez.
A közép-európai kitekintés keretében Köteles László, a Csemadok – Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség alelnöke a szlovákiai magyar emlékezetpolitika jelenlegi helyzetét összegezte. „Számunkra ez egy közös sors mementója… a Szolyvai Emlékpark a felvidéki magyarság egyik legnagyobb közös temetője” – mondta arra reflektálva, hogy a Felvidék és Kárpátalja magyarságának sorsa elválaszthatatlanul összefonódott, hiszen a deportálások ugyanazon a napon és ugyanazzal a szovjet parancsnoki módszerrel indultak mindkét térségben. Szavaiban külön kitért Kisgéres településre, ahonnan megközelítőleg 150 férfit hurcoltak el, akik közül 102-en nem tértek vissza.
Pavlo Hric, a kassai Kommunizmus Áldozatai múzeumának igazgatója a múzeum tényfeltáró és kiállításpolitikai munkáját ismertette. A 2021-ben alapított intézmény a kommunista rezsim bűneinek feltárását tűzte ki célul, különös tekintettel az 1944–45-ös deportálások dokumentálására.
A konferencia végén a résztvevők átvonultak az Európa–Magyar Ház udvarára, ahol csendes koszorúzással tisztelegtek az áldozatok előtt. Ezután felkeresték a sztálini megtorlás megújított beregszászi emlékművét is, ahol koszorúikat elhelyezve emlékeztek mindazokra, akiket a sztálini megtorlások örökre elragadtak családjaiktól.
Október 24-én délután ünnepi hangulat töltötte meg a Beregszászi Városi Művelődési Házat, ahol a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum végzős diákjai számára megrendezték a 2025-ös szalagavató ünnepséget. A megható eseményen a 11. A és 11. B osztály tanulói kapták meg a reményt és kitartást szimbolizáló zöld szalagot, amely a felnőtté válás és az iskolától való búcsú jelképévé vált. Összesen harmincnégy fiatal állt a közönség elé ezen a különleges napon, amely egyszerre szólt az elmúlt évek lezárásáról és az új életszakasz kezdetéről. Az ünnep pillanatai örök emlékként maradnak meg a diákok szívében.
Az ünnepség során a tanulók mellett a szülők, hozzátartozók és tanárok is osztoztak az örömben. A diákok külön kérése volt, hogy az ünnepre szánt virágok ellenértékét idén jótékony célra ajánlják fel: az így összegyűlt adományokkal Majoros Ádám gyógykezelését támogatják, akinek nagymamája személyesen is köszönetét fejezte ki a megható gesztusért.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces csenddel adóztak a háború áldozatainak emlékére, majd a líceum igazgatója, Pavljuk Erika szólt a megjelentekhez. Köszöntőjét a Biblia szavaival kezdte: „Mindennek rendelt ideje van.” Hangsúlyozta, hogy ez a nap az ünneplésé, amikor „a lelkünket is ünneplőbe öltöztetve” élhetjük meg a meghitt pillanatokat, számot vetve a megtett úttal, és erőt merítve az előttünk álló feladatokhoz.
Megoldottuk az online tanulás nehézségeit, megmaradtunk a háború megrázkódtatásai ellenére, és a tanulás mellett számos különleges élménnyel is gazdagodtunk
‒ idézte fel az elmúlt évek fejlődését és nehézségeit.
Külön köszönetet mondott a szülőknek bizalmukért, a pedagógusoknak pedig kitartó munkájukért, majd büszkén szólt a diákok sikereiről: „Tanulóink dobogós helyezéseket nyernek az állami szervezésű megyei versenyeken, sőt országos szintű dobogósunk is van.”
Kiemelte, hogy a tavaly érettségizett tanulók mindannyian sikeresen felvételt nyertek magyarországi és kárpátaljai egyetemekre, ami az iskola eredményességének legszebb bizonyítéka.
Zárszavában Komjáthy Jenő gondolataival bátorította a fiatalokat: „Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hívd sorsodat bátor versenyre ki!”
Ezt követően a diákok Panykó Éva és Gorzó Kamilla osztályfőnökök kíséretében a színpadra vonultak, hogy megkapják a reményt jelképező zöld szalagokat. Az ünnepélyes szalagtűzés után az osztályfőnökök köszöntőszavaira került sor.
Panykó Éva osztályfőnök megható beszédében hét év közös utat idézett fel, melynek során a gyerekek érett, céltudatos fiatalokká váltak. Felidézte a közös élményeket, az online oktatás nehézségeit, a háború okozta megpróbáltatásokat és azt, hogy mindezek ellenére most együtt ünnepelhetnek. Zárásként azt kívánta, hogy tanítványai bátran, önmagukat megvalósítva lépjenek a felnőtté válás útjára.
Gorzó Kamilla osztályfőnök beszédében közös útjukra emlékezett vissza, amelyet az évek során diákjaival együtt jártak végig. „Együtt kezdtük el ezt az utat, együtt felnőttünk, nőttünk, változtunk az évek során.” Kiemelte, hogy „mindannyian egyediek és különlegesek vagytok”, és épp ez a sokszínűség tette igazán különlegessé az osztályt. Végül sok sikert kívánt tanítványainak a nagybetűs életben, arra biztatva őket, hogy valósítsák meg álmaikat, maradjanak kitartóak, és mindig emlékezzenek arra az iskolára, ahonnan indultak.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője beszédében arra biztatta a diákokat, hogy merjenek nagyot álmodni és megőrizni emberi értékeiket: „Legyetek bátrak! Mert a világ a bátor embereké. Legyetek kitartóak, mert az álmaink csak így válnak valóra.” Szavai zárásaként megható útravalót adott: „A gyökereitek Beregszászban vannak, de a szárnyaitok bárhová elrepíthetnek.”
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja Bacskai József ungvári főkonzul nevében is köszöntötte az ünneplőket. Beszédében arra utalt, hogy a tudás megszerzése mindig kitartást, küzdelmet kíván, és biztatta a diákokat, hogy őrizzék meg hálájukat tanáraik iránt. Végül jókívánságait fogalmazta meg: „Kívánom nektek, hogy egész életetek során legyen erőtök, kitartásotok a nehézségeket leküzdeni, alkalmazkodni a változásokhoz.”
„Mikor rátok nézünk, akkor a büszkeség tölt el bennünket, hiszen a kárpátaljai magyarság jövője vagytok” ‒ mondta beszédében Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Kiemelte, hogy bár a fiatalok különböző országokban folytathatják életüket, „az, aki innen, Kárpátaljáról származott el, mindig kárpátaljai marad”, hiszen a szülőföld szeretete örök kötelék. Szimbolikusan felidézte az iskola jelképét is: „A platánlevél, ami a zászlóra van fölhímezve, voltaképpen egy emlék. A szülőföld a mindig visszavár.”
A köszöntésekhez Marosi István görögkatolikus áldozópap és Margitics János református lelkész is csatlakozott, akik Isten áldását kérték a diákokra és a jelenlévőkre.
Az üdvözlőszavak után a végzősök változatos műsora következett. A diákok és tanáraik hónapokon át készültek erre a különleges napra. A vendégek számára összeállított műsorban verssel, dallal és prózával idézték meg az emberi élet legfontosabb értékeit: a hitet, a szeretetet, a családot, a szülőföldhöz való ragaszkodást, az összetartozást, a békét, az igazságot, a becsületet, a szabadságot és a tudást. E szavakat szalagokra írták, majd azokat stafétabothoz kötve jelképesen átadták az utánuk következő diáktársaiknak.
De nemcsak a diákok, a tantestület is készült a szalagavató ünnepségre, és a hagyományokhoz híven egy meglepetésdalt adtak elő a pedagógusok. Idén ez Demjén Ferenc Honfoglalás című dala volt.
Ezt követően az est egyik leglátványosabb része, a palotás és a keringő következett. A színpadon a fiatalok elegánsan, fegyelmezetten, ugyanakkor örömmel és felszabadultan táncoltak. Mozdulataikban ott volt mindaz a munka, amit az elmúlt hetekben a próbák során befektettek. A táncok között vetített képsorok pedig felidézték a közös diákévek legszebb pillanatait.
Az ünnepség végén a végzősök a művelődési ház előtti téren is eltáncolták keringőjüket, ezzel is megosztva a pillanat varázsát a városlakókkal.
Az Európa Magyar Ház falán felavatták Zahoray János festőművész emléktábláját, aki 1901-től élt és alkotott Beregszászon 1909-ben bekövetkezett haláláig, Sírját Dalmay Árpádnak, az emléktáblát ajándékozó Beregszászért Alapítvány kuratóriuma elnökének köszönhetően felújítottak, azóta pedig a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége gondozza. A vérzivataros huszadik század során vidékünkön bekövetkezett számos hatalom- és rendszerváltás irányítói sok jelentős személy emlékét törölték, hangsúlyozta Zubánics László történész, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
Augusztus 26-án az Európa–Magyar Ház udvarán tartott ünnepségen emléktáblát avattak Schober Ottó, író, rendező és közéleti személyiség tiszteletére. A beregszászi magyar közösség tagjai, barátok és tisztelők gyűltek össze, hogy közösen idézzék fel annak az embernek az emlékét, aki hosszú évtizedeken át meghatározó szerepet játszott a város kulturális életében.
Az eseményt a Beregszászért Alapítvány kezdeményezte, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) szervezésében. A jelenlévőket Zubánics László, a KMMI és az UMDSZ elnöke köszöntötte, aki felidézte Schober Ottó életútját. Mint mondta, már a szovjet korszakban is bátran kiállt a magyar kultúra és anyanyelv megőrzése mellett, és munkássága példa lehet a mai nemzedékek számára is. Beszédében felidézett részleteket a Hogyan lettem íróember című írásából, amelyből világosan kirajzolódott az alkotó sokoldalúsága és közösség iránti elkötelezettsége.
Az ünnepségen Gyebnár István, Magyarország beregszászi konzulátusának ügyvivő konzulja is méltatta a város díszpolgárát. Beszédében Schober Ottót a kárpátaljai magyar színjátszás és színházi élet meghatározó alakjaként méltatta, aki egész életét a közösség szolgálatába állította.
Felidézte gazdag életútját: Schober a beregszászi járási kultúrház, majd a Népszínház vezetője volt, aki kilenc darabot fordított oroszból és ukránból, több műsorgyűjteményt állított össze, és olyan jelentős művet vitt színre, mint Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című kisregénye. Szerepet vállalt a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház megalapításában is, s élete végéig támogatta a fiatal színésznövendékeket.
A konzul szavai szerint munkássága azért is maradandó, mert olyan időkben „vigyázott a magyar szóra”, amikor a szovjet viszonyok között ez korántsem volt magától értetődő.
Bár Schober Ottó családja nem tudott Beregszászba utazni, üzenetben fejezték ki hálájukat és meghatottságukat az emléktábla avatása kapcsán. A család nevében elhangzott üzenetben a hozzátartozók úgy fogalmaztak: számukra a legmeghatóbb pillanat, hogy édesapjuknak éppen Beregszászban állítanak emléktáblát, hiszen életének több mint négy évtizede kötődött a városhoz. Itt élt a családjával, itt végezte odaadó munkáját a Művelődési Házban és a számára oly fontos Népszínház vezetésében. Bár később Budapestre költözött, haláláig szeretettel gondolt beregszászi barátaira, kollégáira, ismerőseire.
A Schober család köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik időt és energiát áldoztak azért, hogy az emléktábla gondolata valóra váljon: a kezdeményező alapítványnak, a művésznek, a kulturális intézményeknek, valamint mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte az eseményt.
Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke szintén írásban küldte el üzenetét. Mint fogalmazott, Schober Ottó neve minden beregszászi számára ismerősen cseng, hiszen színészként, rendezőként és kultúrház-igazgatóként olyan időkben tartotta életben a magyar szót, amikor ez a templom és az iskola mellett a nemzeti identitás megőrzésének egyik legfontosabb tere volt.
Hangsúlyozta: a szovjet megszállás éveiben az elsők között volt, akik nem hódoltak be, hanem úgy határoztak – nagyon helyesen –, hogy őrizni, védeni kell anyanyelvünket, nemzeti kultúránkat a nehéz körülmények között is.
Beszédében Arany János Széchenyi emlékezete című versét idézte, kiemelve: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét…” – majd hozzátette, Schober ugyan nem milliókra, hanem „ezrekre, tízezrekre költötte dús élte kincsét”, de emléke örökké él a közösségben.
A kuratóriumi elnök szavai szerint az emléktábla nemcsak Schober Ottó gazdag életpályáját idézi fel, hanem egyben „városunk magyar múltjának tanúja és bizonyítéka” is.
Az emléktáblát Gyebnár István és Nagy Béla, a Beregszászi Népszínház egykori rendezője leplezte le. A bronz domborművet Sándor Attila székelyudvarhelyi művész készítette. A jelenlévők koszorúkkal rótták le tiszteletüket, majd a rendezvény zárásaként felcsendült a Beregszász című vers megzenésített változata.
Január 22-én a beregszászi postahivatal falán található Kölcsey-emléktáblánál méltatták a magyar kultúra napját a város és a térség civil szervezetei. Az esemény különlegessége, hogy feltételezések szerint ebben a postahivatalban adta fel Kölcsey Ferenc a Himnusz véglegesített kéziratát. A rendezvényt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) közösen szervezte.
A magyar kultúra napját január 22-én ünnepeljük, mivel 1823-ban ezen a napon fejezte be Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar kulturális értékekre, hagyományokra és azok megőrzésének fontosságára. Ezen a napon Magyarországon országszerte és a határon túl is különböző kulturális rendezvényeket, megemlékezéseket és művészeti programokat tartanak. Beregszászban is több rendezvényt szerveztek.
A csendes koszorúzás alkalmával Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a KMMI elnöke nyitóbeszédében kifejezte, hogy immár több éve rendezik meg itt a csendes főhajtást. Hozzátette: „Számunkra, kárpátaljai magyarok számára a nyelvünk, a népdalaink, az irodalmunk és a szokásaink erőt adnak a mindennapokban, különösen akkor, amikor kisebbségként kell megélnünk magyarságunkat. A magyar kultúra ápolása és továbbadása nemcsak önmagunk megőrzését jelenti, hanem híd a jövő generációi felé.”
Ezt követően Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke az esemény történelmi vonatkozását részletezte. Aláhúzta: „A magyar kultúra napját 1989-ben vezette be a magyar parlament, ezzel hivatalosan is megemlékezve a nemzeti értékek és hagyományok fontosságáról. Az ünnep január 22-hez kötődik, mivel 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Ez a nap azóta a magyar identitás és kulturális örökség szimbóluma, amely emlékeztet a nemzet történelmi küzdelmeire és szellemi gazdagságára.”
Wass Albert A gyökér megmaradt című versét Manzák Rebeka szavalta el.
Ezután a civil szervezetek, oktatási intézmények, Beregszász vezetősége, képviselők, egyházi méltóságok helyezték el az emlékezés koszorúit az emléktábla mellett. Többek között Sin József, a KMKSZ alelnöke is koszorúval rótta le tiszteletét.
A rendezvény a 202 éves Himnusz eléneklésével zárult.
November végén az Ungvári Városi Tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a Petőfi téren, a legnagyobb magyar költő szobrának közvetlen szomszédságában elhelyeznek egy nyilvános WC-t. Ez közfelháborodást váltott ki a lakosság körében, akik egyértelműen elítélték a városvezetés ezen döntését. A városi tanács szerint a helyszínt a nyilvános WC múltbeli elhelyezkedése szerint választották ki. A lakosság felháborodása mellett, a nyilvános WC-nek a Petőfi téren történő elhelyezéséről szóló döntés érthető módon felháborodást váltott ki az ungvári magyarok körében. A KMKSZ vezetője levélben fordult a városi tanácshoz, amelyben arra kérte az illetékeseket, hogy akadályozzák meg a nyilvános WC építését. „Ez a tér nemcsak történelmi jelentőségű hely, hanem városunk fontos kulturális központja is. Minden évben különböző rendezvényeket tartanak itt, amelyek Ungvár kulturális életét gazdagítják. Úgy véljük, hogy a WC elhelyezése az emlékmű mellett nem felel meg a hely kulturális és esztétikai értékének” – áll Brenzovics László felhívásában. A megyei tanács is reagált a városi tanács megdöbbentő döntésére. A megyei tanács elnöke az javasolta, hogy az ilyen kérdéseket alaposabban vizsgálják meg. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetője, Zubánics László szintén levélben fordult a polgármesterhez, amelyben megemlítette, hogy valóban szükség van a nyilvános illemhely megépítésére, de annak elhelyezkedése és megjelenése nem felel meg a Petőfi tér összképének. Ezért az egyetlen helyes lépés az, hogy a végrehajtó bizottság döntését visszavonják, és nyilvános meghallgatást követően más helyszínt jelölnek ki erre a célra. A közfelháborodás végül arra kényszerítette a városi tanács képviselőit, hogy elálljanak szándékuktól, és újragondolják a végrehajtó bizottság döntését. A városi tanácsnál ugyanakkor megjegyezték, hogy Ungvár központjában mindenképpen lesz nyilvános WC, de annak pontos helyét még keresik. Magát a modul rendszerű illemhelyet egyébként ingyen bocsátják a város rendelkezésére.
