A háborúnak vége – Ha akarod címmel nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A november 27-től február 18-ig tartó tárlaton Yoko Ono képzőművész, gondolkodó több mint harminc alkotása lesz látható, ezen kívül két híres performance-a is újjáéled. John Lennon özvegyének békeaktivista énje domborodik ki a kiállításon, amelynek legfőbb üzenete az, hogy legyen vége az orosz–ukrán háborúnak, az értelmetlen vérontásnak.
Yoko Ono lassan 90 éves, de nagy lelkesedéssel és aktivitással vett részt a budapesti kiállítás megszervezésében, amilyenhez hasonló még nem volt Közép-Európában. Látható lesz például abból a híres fehér sakk-készletből kettő, amelynek egyébként 21 variációja van a világban.
Gulyás Gábor, a kiállítás kurátora a sajtótájékoztatón bemutatta azt az 52 évvel ezelőtti szórólapot, amely New Yorkban jelent meg War is over! felirattal. Ez a projekt Yoko Ono kezdeményezésére indult el, és melléállt az akkori férje, John Lennon is. Akkoriban a vietnámi háború ellen tiltakoztak, és Yoko Ono úgy véli, az ukrajnai háború indokolttá teszi, hogy békeaktivista megnyilvánulása itt is megjelenjen.
Akkoriban a tiltakozás összekapcsolódott a keresztény adventtel, ezért nálunk is november 27-én, advent első vasárnapján nyílik meg a kiállítás.
Yoko Ono szamurájok leszármazottja, komoly arisztokrata család sarja, aki együtt járt iskolába a későbbi japán császárral. Japánban felháborodást szült, amikor hozzáment John Lennonhoz, mert úgy érezték, ez rangon aluli a számára. A rendezvényen két nagyon híres performance-a is újjáéled: az egyik a Kívánságfa a békéért címet viseli, és bárki írhat üzenetet, kívánságot rá a Magyar Nemzeti Múzeum előterében, ehhez még jegyet sem kell váltani. Ez a fa majd elkerül Izlandra, a béketorony tövébe.
John Lennon gyerekéről is lehet vágni a ruhát
A legnagyobb érdeklődésre számot tartó performance valószínűleg a másik lesz, amely a Levágott darab (Cut Piece) címet viseli. Ezt az egyik legelső művészeti performance-ként tartják nyilván a világon. Yoko Ono először Tokióban adta elő, aztán New Yorkban is megcsinálta 1964-ben egy színházban: kiült a színpadra egy gyönyörű ruhában, a látogatók pedig sorban odamentek hozzá, és mindenki levághatott egy darabot a ruhájából, majd elküldhette annak, akit szeret. Később ő már nem tudott ebben aktív szerepet vállalni, hanem olyan emberek ültek ki helyette, akik a maguk területét hitelesen képviselik.
Erre a performance-ra nem a kiállítótérben, hanem a Nemzeti Múzeum egyéb termeiben kerül sor: az első a díszteremben lesz, és szimbolikus, hogy az első szereplő a kárpátaljai születésű színművész, Trill Zsolt. Összesen 19 alkalommal lesz látható a performance, 19 olyan emberrel, akik önmagukban is érdeklődésre tarthatnak számot. Gulyás Gábor szerint sajnos szomorú apropóból, de tülekedés várható majd a jegyekért. Február 18-án az utolsó fellépő Yoko Ono és Jonh Lennon gyereke, Sean lesz.
Trill Zsolt Afganisztánról
Trill Zsolt a sajtótájékoztatón felelevenítette azt a pillanatot, amikor nyolcadikos korában bejelentették, hogy kivonulnak a szovjet csapatok Afganisztánból, de csak később tudatosult benne, hogy 18 éves korukban őket is elvitték volna Afganisztánba. Sokat hallott addig is a II. világháborúról, de ez volt az első, hogy a bőrén érezte a háború közelségét. Azóta kitört az ukrán–orosz háború, és a Nemzeti Színház művésze nem biztos abban, hogy ez a két nép valaha is békességben fog élni egymással. „Nem hiszem, hogy én ezt a napot meg fogom érni” – mondta.
Nem származom szamurájoktól, hanem magyar apától és orosz anyától – mondta Szűcs Nelli, Trill Zsolt felesége. – Nagymamám, aki soha nem költözött el a faluból, négy ország állampolgára volt.” A Nemzeti Színház kárpátaljai születésű művésze azt üzente a világ politikusainak, hogy ne mérgezzék azokat a közös kútjainkat, amelyekből több nemzet iszik egyszerre. Úgy vélte, ha a kárpátaljaiak tudják, hogy valaki imádkozik értük, már érzik, hogy nincsenek egyedül.
Orosz, ukrán, amerikai nagykövet
„A szomszédunkban embertelen és minden szempontból értelmetlen és igazságtalan háború zajlik. Ennek a következményeit mindannyian látjuk, és úgy gondoltuk, egy olyan múzeumban, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, egyszerűen nem lehet elmenni a probléma mellett” – mondta a kiállításra utalva L. Simon László főigazgató, kiemelve, hogy ebben a múzeumban őrzik az elmúlt ezer év mindazon fontos magyar dokumentumait és tárgyait, amelyek a magyar történelem legsúlyosabb kataklizmáihoz, háborúihoz kapcsolódnak.
Ez is azt mutatja, Európának ezen a felén sosem volt igazán béke. A mai középgeneráció, amely olyan szerencsés lehetett, hogy egy békés világba született, abban bízott, hogy az egész életét békében élheti le, de „a szomszédos konfliktust látva azért egyre kevésbé bízunk, hiszünk ebben”. L. Simon elmondása szerint azt szeretnék üzenni, hogy lehet ezt másképp is csinálni, nem muszáj, hogy háború legyen, fegyverekkel nem lehet megoldani semmit.
Nem akarnak állást foglalni, nem akarnak aktuálpolitikai üzeneteket megfogalmazni, bár minden politikust szívesen látnak a kiállításon, az ukrán, az orosz és az amerikai nagykövetet is.
„Ebben a háborúban magyar életek, magyar sorsok és magyar egzisztenciák is érintettek. Részben azért, mert kárpátaljai testvéreinket is besorozzák katonának, másrészt, mert magyarok ezrei, tízezrei menekülnek el a saját szülőföldjükről. Nekünk igenis figyelnünk kell rájuk” – mondta a múzeum főigazgatója. Úgy véli, ennek a kiállításnak az fogja megadni az erejét, ha nagyon sokan eljönnek, és megnézik. A tárlat kiadásokon felül megmaradt bevételeit a kárpátaljai magyarság javára fordítják.
