Március 15-én ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg az 1948–49-es forradalom és szabadságharcról Badalóban, majd a református templom külső falán lévő Petőfi-emléktáblát is megkoszorúzták a jelenlévők.
Isten igéjét Sápi Zsolt református lelkipásztor hirdette, hangsúlyozva, Istennel kell terveznünk, hogy sikeresek lehessünk, és magyar közösségünk megmaradjon.
Dr. Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke emlékeztetett arra, hogy a kerek évfordulók évét éljük. Nemrég méltattuk Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Nagy büszkeség a badalóiak számára, hogy a Kárpátalján fellelhető négy Petőfi-emlékhely közül az övék a legrégebbi. Még 1938-ban lett templomuk külső falára elhelyezve az emléktábla, amellyel annak állítottak emléket, hogy nagy költőnk 1847 júliusában e szent falak tövében pihent meg a Szatmár megyei Erdődre, menyasszonyához utaztában. Nemzeti imánk, a Himnusz is 200 éve született meg, amelyet egy kicsit magukénak éreznek a badalóiak, ugyanis Kölcsey Ferenc a Tisza túlsó partján, Szatmárcsekén élt 23 éven keresztül, ott írta meg nemzeti imánkat. Bár Petőfivel ellentétben nem maradt arról feljegyzés, hogy Kölcsey Badalóban járhatott, de dr. Jakab Lajos szerint ez nem is lehetett másként, hisz 1823. január 22-én, amikor letisztázta a Himnusz szövegét, a beregszászi postáról küldte azt el barátainak. Beregszászba pedig az akkori hidason, majd Badalón keresztül vezetett az út Szatmárcsekéről.
A magyar forradalom jelképévé vált Nemzeti dalt 175 évvel ezelőtt vetette papírra Petőfi Sándor, amit Orosz Viktória szavalt el az ünnepi istentiszteleten, Fülöp Barna beregszászi magyar konzul pedig felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök külhoni magyarokhoz írt ünnepi levelét.
Két helyi kislány, Sápi Anna és Szalai Gréta elénekelték a Kossuth-nótát, majd Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. Sin József hangsúlyozta: „A reformkor nagy politikai nemzedéke ‒ Kossuthtal, Széchenyivel és a márciusi ifjakkal az élen ‒ képes volt olyan politikai programot kidolgozni, amellyel az akkori magyar társadalom minden rétegének tudott valamit adni. Így létrejött egy társadalmi közmegegyezés, aminek elérése ma is elérendő célja kellene, hogy legyen minden felelős politikusnak. Petőfiék harca lehetetlen vállalkozásnak tűnt előbb egy, majd két birodalommal szemben, de szabadok akartak lenni, és harcoltak a magyarságért, a magyar oktatásért, iskolákért, a magyar anyanyelvért és a szabad sajtóért” – emelte ki Sin József, aki a hallgatóságát arra intette: „Ha elhisszük, hogy a jelenlegi helyzetet nem lehet megváltoztatni, akkor nincs jövőnk. Vannak eredményeink, és tudnunk kell, hogy a mindennapi harcainkban nem vagyunk egyedül. Az anyaország mindig mögöttünk áll. A szabadság számunkra azt jelenti: félelem nélkül szeretni szülőföldünket, anyanyelvünket, megtalálni létbiztonságunkat Ukrajnában. Mert Berzsenyivel szólva: »Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat«. Mi, kárpátaljai magyarok pedig nem szeretnénk bűnbakok lenni Ukrajnában, hanem egy jól megépített, szilárd híd az országhatárok fölött, a két nép között.”
Szalai Imre, Badaló elöljárója szerint: „Március 15-e mindig egy olyan alkalom, amikor el kell gondolkodnunk múltunkon, jelenünkön és legfőképpen a jövőnkön. Hiszen ragaszkodásunk szülőföldünkhöz mindennél fontosabb. A magyar nép mindig tiszta szívvel ünnepli e magasztos ünnepet. Történelmünk egyik legszebb és legkiemelkedőbb fejezete az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, szeretjük ezt az ünnepet, mert együtt jár vele az a reménység, hogy lesz még magyar értékeket, lelki, szellemi értékeket felvállaló és magát itthon jól érző ifjúságunk” – fogalmazta meg mindannyiunk közös reményét Szalai Imre.
Az ünnepi istentisztelet végén a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd megkoszorúzták Petőfi Sándornak a templom külső falán lévő emléktábláját.
Petőfi Sándor, a nemzet költője születésének 200. évfordulóját méltatta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a helyi közösség Badalón.
A Bereg-vidéki településen 1938-ban állítottak emléktáblát a lánglelkű költőnek, amely vidékünkön a költő legrégebbi emlékhelyének számít. A szájhagyomány szerint, útban szerelméhez, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor a református templom tövében pihent meg rövid időre.
A megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdődött. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke a költőóriást méltatva kiemelte, hogy Petőfinek és a szabadságharcnak köszönhetően gondolkodhatunk nemzetként és ez a nemzettudat viszi előre a közösséget és biztosítja azt, hogy sokáig megmaradjon a magyar nyelvű oktatás és kultúra Kárpátalján.
A badalói megemlékezés a KMKSZ központi rendezvénye lett, ami büszkeséggel tölti el a helyieket – emelte ki felszólalásában Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói alapszervezetének elnöke.
Babják Zoltán a Beregszászi kistérség polgármestere köszönetét fejezte ki, és arra kérte a jelenlévőket, hogy a jövőben is közösségben gondolkodjanak ezekben a nehéz időkben.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke felszólalásában elmondta, hogy 2023 Petőfi-emlékév, s nem csak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében, minden magyar közösségben.
Zán- Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke kiemelte a rendezvény fontosságát, egyben hozzátette, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradásának egyik záloga az Istenbe vetett hit és a megmaradás reménye. A megemlékezés végén a Sárosoroszi Hangraforgó citeraegyüttes előadásában Petőfi megzenésített verseit hangzottak el. Ezt követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit a templom falán 85 évvel ezelőtt elhelyezett Petőfi-emléktáblánál.
Badalóban immár több mint fél évszázados hagyomány, hogy a helyi református templomban kezdik az új esztendőt ünnepi istentisztelettel, majd pedig a gyülekezeti közösségben emlékeznek meg Petőfi Sándorról. Legismertebb magyar költőnk, forradalmárunk, nemzeti hősünk, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja idén lenne 200 éves.
Igehirdetésében Sápi Zsolt református lelkipásztor a Zsoltárok könyvének 6. és 7. verséből vett idézetekkel – Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem… ‒ tolmácsolta Isten igéjét, és arról beszélt, hogy a mostani ínséges időkben is nagy az Úr kegyelme az övéiről.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), és a Badalói Református Egyházközség központi jubileumi megemlékezésén elsőként Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke méltatta a 176 évvel ezelőtt a Tisza-parti településen járt egykori költőóriás történelmi szerepét.
Szép hagyomány, hogy január 1-jén megemlékezünk a költő, forradalmár és nemzeti hős, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Petőfi Sándor születésének emléknapjáról, amely az idén a 200. ilyen évforduló – mondta beszédében. Tesszük ezt annak az apropóján, hogy 1847 júliusában, útban Erdődre, menyasszonyához, Szendrey Júliához, Petőfi református templomunk tövében tartott pihenőt, aminek emlékére 1938. augusztus 14-én emléktáblát állítottak.
A KMKSZ helyi első embere büszkeséggel emelte ki, hogy a Kárpátalján fellelhető négy Petőfi-emlékhely közül messze a badalói a legrégibb, hiszen amíg az Ungváron, Beregszászban és Munkácson állított szobrokat és domborművet az 1990-es években avatták fel, addig a Tisza-parti település Petőfi-emléktáblája már 85 éves múltra tekint vissza. Ezt az örökséget a helyiek igyekeznek méltóképpen ápolni és átadni a jövő nemzedékének, hogy az itt élők mindig a magukénak érezhessék a nagy költő szellemiségét.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője nemcsak az emléknap, de az új esztendő beköszönte alkalmából is jókívánságait fejezte ki a helyieknek, amelyet a beregszászi konzulátus és ungvári főkonzulátusának nevében is tolmácsolt a gyülekezeti közösségnek. A konzul úr Petőfi Sándor költői nagyságának méltatása mellett kitért a kárpátaljai magyarság helyzetére is, amelynek elsősorban békét kívánt a 2023-as esztendőre.
Orosz Viktória Petőfi Sándor legismertebb szerzeményét, a Nemzeti dalt adta elő.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke beszédében azt emelte ki, hogy a szabadságért való küzdelem ma is aktuális, és mindig az is lesz. „Gondoljunk csak a magyar és az ukrán népre: mindkettő a szabadságáért, függetlenségéért küzd, az egyik a csatamezőkön, a másik a tárgyalóasztalok mellett, de a tét ugyanaz – mondta, majd hozzátette, hogy nem véletlen, hogy a magyar közmédiában a legtöbbet elhangzó szó a béke volt. Egy Petőfi-idézettel zárta mondandóját: »Az idő igaz, s eldönti, ami nem az…«”
,,Ma ‒ mint minden január elsején ‒ azért gyűltünk össze, mert 200 évvel ezelőtt megszületett Petrovics Alexander, Hrúz Mária gyermeke, aki a magyar költészet legnagyobb alakja lett” – kezdte beszédét dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnök asszonya, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, majd arról is beszélt, hogy az itt élők azzal is támogatják a magyar kultúra fennmaradását, ha a gyermekeiket magyar óvodákba és iskolákba adják, mivel egy nép csak saját anyanyelvén lehet igazán sikeres.
Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere köszöntőjében kiemelte, most azzal is erősítjük egymást, hogy együtt méltatjuk Petőfi emlékét, és tehetjük ezt az Isten igéje által is. Hangsúlyozta, a mai borzalmas háború idején kitartásra, és összefogásra van szükség, melynek megvalósításában nagy szerepe van a történelmi egyházak, karitatív és civil szervezeteknek, mert csak így tudjuk túlélni ezeket a nehéz időket.
Köszöntötte az egybegyűlteket Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki a Petőfiről való megemlékezésében a legrövidebb, de egyben a legnagyobb sikertörténetnek nevezte a költő életútját. Az eseményt megtisztelte még jelenlétével Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke is.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke áldást kért az egybegyűltekre és a rendezvényre, majd annak a fontosságáról beszélt, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradásának egyik záloga az Istenbe való hit, a szülőföld mellett való kitartás, és annak a reménynek a megvalósulása, amelyet a református egyház kitűzött vezérfonalának a 2023-as esztendőre.
Az ünnepi beszédek végén a Sárosorosziból érkező, Gáti Gyöngyi által vezetett Hangraforgó citeraegyüttes Petőfi megzenésített verseiből adott elő összeállítást.
Az ünnepi megemlékezést az idén ugyancsak 200 éves évfordulóját méltató nemzeti imánk, a Himnusz, illetve a Szózat eléneklése foglalta keretbe, majd a vendégek és a jelenlévők megkoszorúzták a Petőfi Sándor-emléktáblát.
Istentisztelettel és főhajtással emlékeztek meg a sztálini lágerekbe elhurcolt magyar és zsidó nemzetiségű férfiakról Badalón a református gyülekezet és a KMKSZ közös szervezésében. Sápi Zsolt lelkipásztor kiemelte, hogy a kényszermunkára elhurcoltaknak egyetlen bizodalmuk csak Isten volt, aki sokakat megtartott és megerősített a nehézségekben. A Tisza parti településen az áldozatok tiszteletére a kilencvenes években emlékparkot alakítottak ki, amit a helyiek gondoznak. Sin József a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű szervezetének elnöke hangsúlyozta, az elhurcolt honfitársaink egyetlen bűne a magyarságuk volt. A rendezvény végén az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés koszorúit azoknál a fekete márványtábláknál, amelyek örök emléket állítanak azoknak, akik soha sem tértek vissza Badalóba.
Badalóban a trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulóján, június 4-én emlékeztek a szomorú eseményre és a nemzeti összetartozás napjára.
A helyi református templom külső falát díszítő Petőfi Sándor-emléktábla előtt összegyűlt megemlékezőket elsőként Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően, az érdekvédelmi szervezet helyi vezetője arról beszélt, hogy az egész magyarságot érintő gyász mellett 2010 óta ez a dátum egyben a remény és egység jelképe is, hiszen a Magyar Országgyűlés ezt a napot a nemzeti összetartozás dátumává nyilvánította, ami már nemcsak a szétszakítottságról, és a búslakodásról szól, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság és a világ magyarságának összetartozásáról!
A szónok beszélt arról is, hogy az idén, az évfordulóra történő emlékezés mellett, a szentlélek eljövetelét is ezen a hétvégén ünnepeljük, ami a mostani háborús időkben különösen is arra ösztönöz bennünk, hogy a béke eljöveteléért is imádkozzunk.
Ferenci Dorina, a badalói Gvadányi József nevét viselő gimnázium negyedikes tanulója Juhász Gyula Trianon című versét adta elő.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa nevében Szűrös Mátyás konzul úr köszöntötte az egybegyűlteket.
Beszédében hangsúlyozta, nehéz időket éltünk és élünk, előbb a ragály, most meg a háború. Immár több éve nem tudunk közösen sem ünnepelni, sem gyászolni, de a gyászra egyre több alkalmunk van. De mégiscsak itt vagyunk, csendesen, de kitartóan, ,,megfogyva bár, de törve nem”.
A konzul úr emlékeztetett rá, hogy, bár a magyarság történelme tele van gyásznapokkal, mégis mindig sikerült talpra állnunk, nem bukott el nemzetünk. Vereségeinkből sikerült erőt kovácsolnunk magunknak, ahogyan június 4-ét, a nemzet széttagolásának napját is a nemzeti összetartozás napjává tettük. Gyásznapot ünneppé! Emlékezve tanuljunk tehát a múltunkból, és ünnepeljük, hogy csak azért is együtt vagyunk!
Az elmúlt napokban volt 100 éve annak, hogy megszületett a székely himnusz. A helyiek a magyarság egyik jelképének számító melódia eléneklésével adóztak ennek az évfordulónak. Ezt követően Sápi Zsolt badalói református lelkipásztor tolmácsolta Isten üzenetét a megemlékezők számára.
Ki kell mondani: a békediktátum a magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája. Nagyon fontos, hogy ezen a fájó napon mindannyian imádságban kérjük a mielőbbi békét. Nagyon aktuális az ige: Boldogok a békességre igyekezők! Most kell mindenkinek odaállni Isten elé, és a békéért, a szeretetért könyörögnie!
A Szózat eléneklését követően, pontban 16. óra 30. perckor, a békediktátum aláírásának időpontjában 102 másodpercig megszólalt az ősi badalói református templom harangja, miközben mindenki a béke eljöveteléért, nemzetünk megmaradásáért imádkozott.
Az áldásokban gazdag esemény Petőfi Sándor emléktáblájának megkoszorúzásával ért véget.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete és a Badalói Református Egyházközség közös szervezésében idén Kárpátalján elsőként alighanem Badalóban emlékeztek meg az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc 174. évfordulójáról a gyülekezeti közösségben.
A badalói református templomban 11 órától kezdődő ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt református lelkipásztor hirdette az igét, amelyben kiemelte, hogy nem csak ezekben a vészterhes időkben, de mindenkor minden keresztény ember kötelessége a bajbajutottak és menekültek segítése.
A Szózat eléneklését követően Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntője elején arról beszélt, hogy még három hete is arra készült, hogy1848. március 15-ének a szellemiségéről, ennek az eseménynek a történelmünkben elfoglalt felejthetetlen szerepéről szóljon, ám az azóta zajló események, sajnos, némileg felülírták az ünnep üzenetét.
,,Immáron 18. napja egy sok szenvedéssel, pusztítással és modern kori népvándorlással járó háború rettegésében élünk, és bár a történelmi tapasztalatok szerint a nagyhatalmi háborúk általában nem a mi főutcánkon haladnak keresztül, de földrajzi helyzetünknél fogva mégis csak részesei vagyunk ennek a világégésnek. Ilyen helyzetben nem tehetünk egyebet, mint Istenbe kapaszkodva kérni a Mindenhatót, hogy minél hamarabb vessen véget ennek a szörnyűségnek, és legyen újra béke már!” – mondta az elnök, majd hozzátette: ilyen felfordult világrendben és puskaporos légkörben még az is kérdéses volt, hogy itt, Badalóban megemlékezhetünk e történelmünk legjelentősebb forradalmáról és szabadságharcáról, de a mindenkor menedéket szolgáltató Isten házában ez is megvalósulhatott.
,,Egy biztos, akárhogy alakuljon ennek a szörnyű háborúnak a végkimenetele, és akármi lesz a sorsunk, mi akkor is keresztény szellemben és hitben élő magyarként szeretnénk megélni jövőnket, és ehhez kérjük az Úristen segítségét” – zárta mondandóját a KMKSZ helyi első embere.
Babarczki Evelin, a Badalói Gvadányi József Gimnázium tanulója Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét adta elő.
Gyebnár István Magyarország Beregszászi Konzulátusa nevében köszöntve az egybegyűlteket örömtelinek nevezte, hogy erre az ünnepi alkalomra milyen szépen megtelt a templom, ami azt mutatja, hogy az itt élők közül sokan itthon maradtak, ragaszkodnak szülőföldjükhöz, és a legtöbben hitbéli lelkülettel élik meg napjaikat ezekben a nehéz időkben is. Rendkívül szomorúnak nevezte az ukrajnai történéseket, mint mondta, ebben a helyzetben a magyar nép és Magyarország Kormánya igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a menekültek befogadása érdekében.
Az ugyancsak a helyi iskolában tanuló Szabó Regina, Sápi Anna és Szalai Melinda szívhez szólóan adták elő az ismert Kossuth-nótát.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke beszédében sajnálatosnak nevezte, hogy az idén háborús körülmények közepette kell emlékeznünk 1848. március 15-re, amit a magyar nemzet identitástudatának az egyik alappilléreként említett. Mint mondta, az utóbbi nyolc évben Ukrajna a nemzetállam megteremtésének rögös útját járta ugyan, de mára eléggé kétségbeejtő helyzetbe került. Ebben a helyzetben nemcsak Magyarország, de a kárpátaljai magyarság is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a menekültek befogadását illetően, hiszen mára az anyaországban közel negyedmillióra tehető az ukrajnai menekültek száma, megyénkben pedig több tízezren próbáltak menedéket kapni az elmúlt hetek során.
Mi, kárpátaljai magyarok úgy akarjuk szolgálni a szabadság és megmaradás ügyét, ahogy azt a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel és egy akarattal – emelte ki.
Ünnepi köszöntőjét Babits Mihály Húsvét előtt című verséből vett idézettel zárta: „Béke, béke, béke! Legyen béke már, legyen vége már!”
Az ünnepi megemlékezés végén a gyülekezet együtt énekelte el nemzetünk imáját, a Himnuszt, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblát.
Badalóban február 19-én került sor a 350 fős KMKSZ-tagságot számláló alapszervezet közgyűlésére a Petőfi Sándor nevét viselő helyi kulturális központban.
A 350 fős KMKSZ-tagságot számláló Badalóban február 19-én került sor az eseményre a Petőfi Sándor nevét viselő helyi kulturális központban.
Jakab Lajos alapszervezeti elnök, miután köszöntötte a szép számban összegyűlt tagokat, örömének adott hangot, hogy a helyi intézményvezetőkön kívül az elöljárói hivatal képviselői, a település kistérségi képviselője, és a református gyülekezet lelkipásztora is megtisztelte az eseményt jelenlétével.
Miután egyperces néma főhajtással emlékeztek meg a 2021 során elhunyt tagtársakról, a KMKSZ helyi első embere beszámolójában elmondta, hogy a hullámzó járványügyi helyzet ellenére sikerült megtartani azokat a rendezvényeket, amelyeket beterveztek. A településen hűen ápolják Petőfi Sándor emlékét, akinek január 1-jei születésnapjáról, illetve a március 15-i eseményekről is rendszeresen megemlékeznek a róla elnevezett emléktáblánál. Ezenkívül a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programban is rendszeresen adakoznak a helyi gazdálkodók (az eseményen adták át a 2021 során búzaadományozásban részt vevő gazdáknak a köszönő okleveleket), illetve nem feledkeznek meg novemberben a sztálini áldozatokra történő főhajtásról sem. Emellett az alapszervezet tavaly köszöntötte Kárpátalja legidősebb magyar költőjét, a Tisza-parti településen élő 80 éves Ferenczi Tihamért, illetve a magyar kultúra napját is méltatták.
A badalóiak Jakab Lajos javaslatára kéréssel fordulnak a KMKSZ megyei vezetéséhez, hogy a 200 éves évfordulóra való tekintettel, a 2023. január 1-i Petőfi-megemlékezést vegyék fel a KMKSZ megyei rendezvényei közé.
A közgyűlésen – a KMKSZ ajándékaként – egy-egy magyar zászlót vehettek át a helyi intézményvezetők, hogy az elkövetkezőkben bátran tegyék azokat ki az általuk vezetett intézményekre, ezzel is hirdetve a helyi magyarság nemzetéhez való ragaszkodását.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke beszámolójában köszönetet mondott a magyar államnak a sokoldalú támogatásért, melynek révén az elmúlt években több mint száz kárpátaljai közintézmény felújítását és megépítését segítették, illetve a szülőföldön való maradás lehetőségét támogatták.
A KMKSZ Badalói Alapszervezetének közgyűlését a Szózat és a nemzeti imánk eléneklése foglalta keretbe.
A november minden évben a szomorú emlékezésről szól a kárpátaljai magyarság számára, hiszen 1944 novemberében a régió valamennyi hadköteles magyar és német nemzetiségű, 18 és 50 év közötti férfi lakosát a szovjetek három napig tartó „kis munka” ürügyén jelentkezésre szólították fel. A megjelenteket azonban a „háromnapos” jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba hajtották – sok esetben gyalog és mezítláb. A táborban a foglyok ezerszámra haltak meg a járványok, az éhezés, az embertelen bánásmód és a borzalmas körülmények miatt. A málenkij robot a munkaerőszerzés mellett etnikai tisztogatásnak is tekinthető.
Badalóban november 21-én került sor a Mártírok Emlékparkban található emlékmű megkoszorúzására. A faluban szinte alig van olyan család, akinek ne veszett volna oda a sztalini lágerekbe valamelyik felmenője. A településről 150 férfit hurcoltak el, 88-an soha nem tértek haza. A megemlékezés istentisztelettel vette kezdetét, melyen Sápi Zsolt, a Badalói Református Egyházközség lelkésze hirdette Isten igéjét. Ezt követően a helyiek átvonultak az emlékhelyre koszorúzni.
A megemlékezésen tiszteletét tette Fülöp Barna beregszászi magyar konzul, dr. Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke, helyi családorvos, és Szalai Imre, a falu elöljárója. A nemzeti imádságunk eléneklését követően Jakab Lajos felszólalásában elmondta: a 77 évvel ezelőtt történt szörnyű események sorozata talán a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiája volt. Tovább folytatva ismertette a tragédia körülményeit, ami 30 ezer magyar halálát jelentette. Szintén megrendítőnek és elszomorítónak nevezte, hogy a múlt bűneit az utódok sem hozták helyre, hiszen sem a Szovjetunió, sem pedig a független Ukrajna történetében nem rehabilitálták az áldozatokat, egyedül Magyarország nemzeti kormánya tette azt meg, amely ezen a téren is felelősségteljesen gondoskodik a külhoni nemzetrészekben rekedt magyarságról.
Fülöp Barna a megemlékezésen elmondta, hogy itt, Kárpátalján értette meg, illetve érezte át először a múltbéli események keserű súlyát. Ha itt most egymásra nézünk, akkor belegondolhatunk abba, hogy akkoriban csak minden második ember tért vissza Badalóba az elhurcoltak közül, illetve nyilván majdnem mindenkinek van hozzátartozója az áldozatok között. Kihangsúlyozta az emlékezés fontosságát, valamint a fiatalok részvételét ezeken az alkalmakon.
Szalai Imre beszédében az események szomorú mivoltát emelte ki és azt a fájdalmat, bánatot, amit az elhunytak rokonai hordoznak szívükben közel három generáció óta. Mindig úgy érezzük, ha erre az emlékparkra tekintünk, hogy valami még mindig nincs elrendezve, helyrehozva, hiszen még mindig harcolnunk kell azért, hogy megmaradhassunk magyarnak itt, Kárpátalján – tette hozzá.
Ezt követően a Gvadányi József nevét viselő helyi gimnázium növendékei az alkalomhoz illő verseket és énekeket adtak elő.
A megemlékezés a Szózat eléneklésével és koszorúzással ért véget.
Az I. világháborút lezáró szégyenteljes trianoni rabló békediktátumról Badalóban idén is megemlékeztek, majd fellobbant összetartozásunk tüze is.
A Tisza parti településen 16.00 órától, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete és a Badalói Református Egyházközség közös szervezésében gyülekezeti és közösségi megemlékezést tartottak a templom falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblánál.
Dr. Jakab Lajos alapszervezeti elnök megnyitó beszédében a magyar nemzet legfájdalmasabb napjának nevezte a trianoni békediktátum aláírását. Majd így folytatta: nincs kétségem afelől, hogy akik ma itt összegyűltünk, mindnyájunknak fáj a történelmi Magyarország sorsát megpecsételő, a legnagyobb nemzetveszteséget és történelmi tragédiákat előidéző, a XX. század leggyászosabb dátumaként a történelemkönyvekbe bekerülő trianoni diktátum, amelyet éppen 101 éve, 1920. június 4-én írtak alá. Viszont a nemzeti összetartozás napja már nem a gyászról, a szétszakítottságról és a búslakodásról szól, hanem valóban a magyarság összetartozásáról. Hálásak lehetünk és bízhatunk abban, hogy az Isteni gondviselés még sokáig megőriz bennünket azon a helyen, ahová születtünk. Örülni kell annak, hogy itt a Kárpát-medencében élünk, megmaradtunk és újra egységes magyar nemzetet alkotunk – tette hozzá.
Ezt követően Babarcki Evelin helyi iskolás elszavalta Juhász Gyula Trianon című versét, majd a falu legidősebb lakosa, a 87 éves Sárközi Gyula is felszólalt: „Én is úgy gondolom, ahogy régen gondolták és ma is gondolják, hogy lesz még újra boldog Magyarország. A Kárpátoktól, a tengerig felzendül még a vígság, vissza, vissza, mindent vissza, ez lenne az igazság” –szavalta saját Trianonról szóló költeményét.
Szalai Imre elöljáró Trianon kapcsán a bánat, hiányérzet és düh fogalmakat említette. „Haragszom mindenkire, aki részt vett e szégyenteljes diktátum kidolgozásában, haragszom a győztes nemzetekre, akik rákényszerítették Magyarországot arra, hogy aláírja ezt a gyalázatot.” A nemzeti összetartozás napja jó alkalom a nemzetünk szorosabb összefogására. Településünkön mi is egy összetartó közösséget alkotunk, beleértve mindenkit, azokat is, akik a jobb megélhetés érdekében jelenleg külföldre kényszerültek. A 101. évfordulón ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összefog bennünket. Vesszen Trianon! – zárta beszédét.
Ezt követően Sápi Zsolt református lelkész kért áldást Istentől a megemlékezésre. Igehirdetésében felhívta a figyelmet arra: mi magyar reformátusok Istennek adhatunk hálát, hogy 2009-ben, válaszul Trianonra, létrejöhetett a református magyarságot lélekben egyesítő, Magyar Református Egyház. A trianoni békediktátumnál csak az lehetne tragikusabb, ha a közösségi önképünkből – valamiféle nemzetek utáni korszakot vizionálva – eltűnne nemzeti öntudatunk és keresztény hitünk. Magyarnak lenni a tudatosság szintjén azt jelenti, hogy elfogadom és azonosulok azzal a nemzeti közösséggel, amelyet Isten az ő eleve elrendelt akaratából az öntudatra jutás, emberré válás eszközéül adott.
A szózat és a székely himnusz eléneklését követően 16.30-kor, a békediktátum aláírásának időpontjában 101 másodpercig megkondultak a templom harangjai, utalva az évfordulóra, amely alatt a résztvevők csendes imával kérték Isten áldását a nemzeti összetartozás napjára.
A délutáni alkalom közös koszorúzással zárult.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Az esti megemlékezés pedig a falu határában zajlott, ahol közel 80 ember gyűlt össze, és körülbelül 30 méter hosszú, 4 méter széles és 3 méter magas őrtüzet gyújtottak meg, ezzel is csatlakozva a gyujtsukmeg.ma kezdeményezéshez, illetve a nemzeti összetartozás napjához és a magyarság egységéhez. Az esemény csúcspontján a jelenlévők elénekelték a nemzeti imádságunkat, a himnuszt.
#Niagara Falls illuminated ?⚪️? into Hungarian National colours on the occasion of 65th anniversary of the 1956 Hungarian Revolution and Freedom Fight. Touching moments w @Dr_Ferenc_Dancs and Amb @vassmari honouring our brave heroes who fought for our country’s independence???? pic.twitter.com/uEZKuR3vdi
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én Szatmárcsekén fejezte be nemzeti imánk, a Himnusz megírását, ezért a magyarság 1989 óta ezen a napon ünnepli a magyar kultúra napját. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete és a Badalói Református Egyházközség vasárnap a gyülekezeti közösségben méltatta a magyar kultúra napját.
Talán sokan nem tudják, hogy a kárpátaljai települések közül a Himnusz bölcsőjének számító Szatmárcsekéhez legközelebb testvértelepülése, Badaló helyezkedik el, az itt élők legtöbbször hallják is, amikor megszólal a csekei református templom harangja…
Szép hagyomány, hogy a kultúra napján a badalói gyülekezet néhány tagja a velük testvértelepülési kapcsolatot ápoló Szatmárcsekére zarándokol, ahol részt vesznek az ilyenkor a református templomban megtartandó ökumenikus istentiszteleten, majd a jellegzetes csónakos fejfáiról ismert református temetőben a megemlékezés koszorújával adóznak Kölcsey Ferenc síremlékénél. Az idén, sajnos, erre nem volt lehetőség, így a badalói református templomban méltatták a himnusz születésének emléknapja.
Sápi Zsolt lelkipásztor hirdette az igét, amelyben arról is szólt, hogy minden nemzet számára fontos, hogy ápolja és őrizze hagyományait és kultúráját, amelynek szerves része a himnusza, s ami a magyarság esetében, ráadásul, egy imádság is egyben.
Az igehirdetés után Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte a közösséget, majd rövid történelmi áttekintést tartott a 198 éve, 1823. január 22-én, a Tisza másik partján, Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc által megalkotott Himnuszunk jelentőségéről.
,,Cseke. Január 22. 1823. A Himnusz kéziratának első oldalán ez a dátum szerepel, így szöveghűen. E napon fejezte be Kölcsey Ferenc ódáját Szatmárcsekén. Pennáját letéve, akkor még nem gondolhatta, hogy műve majdan a magyarság nemzeti imája lesz.
Ez nem éltet császárt és királyt, nem szólít fegyverbe, nem helyezi az országot más nemzetek fölé, nem hirdet véres bosszút, és még csak nem is pattogó induló. A mi himnuszunk csupán ima, fohász a Magyarok Istenéhez.”
Ezt követően Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze, a badalói presbitérium tagja szavalta el a Himnusz mind a nyolc versszakát.
A folytatásban a KMKSZ helyi első embere arról beszélt, hogy olyan időket élünk, hogy nemcsak magyar nyelvünk, kultúránk és identitásunk ellen, hanem himnuszunkkal szemben is kifogásokat emelnek, már ezt is támadás éri, amit nem is olyan régen tapasztalhattunk meg annak egy nyilvános fórumon történő elhangzása után.
Mint mondta, mindez mégsem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ne gyakorolhatnánk hitünket, ne használhatnánk anyanyelvünket, ne emlékeznénk meg magyar kultúránkról, így a himnuszunkról is. Ne féljünk, merjük hangoztatni, hogy: Isten áldd meg a magyart!…
A megemlékezés végén a gyülekezet együtt énekelte el a himnuszt.
Ma van a Magyar Kultúra Napja! ❤ ???Lindsay nagykövet idén kedvenc magyar regényével ünnepel. Kitaláljátok melyik híres magyar műről van szó? ❤ ?????Today is the Day of the Hungarian Culture. ❤ ??? On this special occasion, Ambassador Lindsay reads aloud from his favourite Hungarian novel. Do you recognise the very famous story? ❤ ?????#mivagyunkagrund #apalutcaifiuk #magyarkultúranapja #UKandHungary #nemecsek #eljenagrund
Posted by UK in Hungary on Wednesday, January 22, 2020