A központi megemlékezések mellett szinte minden magyarlakta kárpátaljai településen megemlékezéseket tartottak a helyi KMKSZ alapszervezetek,így Badalón is, ahol a hagyományokhoz híven a helyi református templomban méltatták a szabadságharcot és neves alakjait. A Beregvidéki településen kiemelt figyelmet fordítanak a Petőfi kultuszra, és méltón büszkék arra, hogy Kárpátalján elsőként itt állítottak emléket a legnagyobb magyar költőnek. A kárpátaljai magyarság él és kitart, és a legnehezebb időkben is helyt áll, emelte ki a megemlékezésen Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség politikai, kommunikációs titkára. A badalóiakhoz hasonlóan Kárpátalja számos községében a vasárnapi Istentisztelettel egybekötve emlékeztek meg az 1848-as forradalom eseményeiről, így Haranglábon is, ahol most először tartott megemlékezést ebben a formában a KMKSZ helyi alapszervezete.
Március 17-én ünnepi istentisztelettel egybekötve méltatták Badalóban az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét.
A helyiek a település református templomában gyűltek össze, ahol Sápi Zsolt lelkész a János evangéliumának 16. részéből vett 4–9. igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét, párhuzamot vonva a Bibliában leírtak és a jelenkor történései között. „Megvigasztal, megsegít és megtart az Isten, s szeret, úgy, ahogy vagyok. Ez egy csodálatos üzenet ma nekünk, s ez adjon erőt ahhoz, hogy kérjük az Isten Szent Lelkét, hogy kezdjen el bennünk munkálkodni, hogy tárjon elénk egy tükröt, s nézzünk bele a bűn, igazság és ítélet kérdésébe, s olyannak lássuk magunkat, amilyenek vagyunk” – emelte ki a hívekhez szólva, majd biztatóan így folytatta: „Krisztus legyen a mi megtartónk, benne higgyünk. Adja az Úr, hogy az Isten Szent Lelke munkálkodjon bennünk és adjon nekünk bátor szívet, hogy fel merjük vállalni nemzeti hovatartozásunkat is, hiszen akik itt vagyunk, akik itt maradtunk, nekünk kell ápolni és őrizni hagyományainkat, továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak.”
Az istentiszteletet követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. „Kárpátalja legrégebbi Petőfi-emlékhelyének szellemi örökösei lévén szent kötelességünk, hogy ne csak a költő születésnapjának emléknapján emlékezzünk meg közösen, hanem ilyenkor, március 15-e környékén is idézzük fel hőseinket” – hangsúlyozta. „Immáron 176 év választ el minket a szabadságharc hőseitől, de Kárpátalján ma is olyan időket élünk, hogy szabadságvágyunk, az anyanyelvhez, kultúránkhoz, keresztény hitünkhöz, szülőföldünkhöz való ragaszkodásunk igénye és vágya nem változott. Ezeknek az értékeknek a megélése sajnos manapság is erősen korlátozva van számunkra. Az anyaország mellettünk van ezekben a nehéz időkben is, nekünk pedig az a feladatunk, hogy kitartsunk szülőföldünk, hitünk, nemzetünk mellett, s átadjuk örökségünket a következő generációknak” – húzta alá ünnepi beszédében Jakab Lajos.
Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul felszólalásában emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy március 15. napja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem „az összetartozásunk, az elszántságunk és a szabadságvágyunk napja; ma emlékezünk azokra, akik bátorságukkal és áldozatukkal hozzájárultak a magyar nemzet függetlenségéhez és szabadságához. Közülük Petőfi Sándor nem csupán a magyar irodalom kiemelkedő alakja volt, hanem az egész nemzetünk szellemi és kulturális örökségének egyik legnagyobb vezéregyénisége. Legyen emléke áldott, és legyen inspiráció számunkra, hogy továbbvigyük azokat az értékeket és ideákat, amelyekért ő oly bátran küzdött” – fogalmazott a diplomata, majd felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz írt ünnepi üzenetét.
Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, a Beregszászi Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője a 176 évvel ezelőtti eseménysorozat kapcsán elmondta: „1848-ban budapesti bátor fiatalok mertek cselekedni, és kiálltak a magyar szabadságért, kiálltak azért, hogy Magyarország egy szabad ország legyen, és a magyar nemzet megmaradhasson. Mit kértek? Sajtó- és szólásszabadságot, felelős kormányt, s egy békés Európában szerettek volna élni. Az ő bátorságuk nagyon sok esetben nekünk is erőt és hitet adott. A két éve tartó háború mindannyiunknak megnehezítette az életét, de azt látom, hogy a Teremtő Isten most is a tenyerén hordoz minket, hiszen van hitünk. Akik itt maradtak Kárpátalján és kitartanak, azok a ’48-as hősökhöz hasonlóan mindannyian hősök, hiszen feladatunk, hogy megtartsuk Kárpátalján a magyarságot, megőrizzük magyar nyelvünket és kultúránkat, s önök mindnyájan hozzájárulnak ehhez” – szólt az emlékezőkhöz, kiemelve: „Mit sem kívánhatnék mást, mint amit a márciusi ifjak a zászlajukra tűztek: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«”
„A magyarok 1848-ban példát mutattak egész Európának. Megmutatták, hogy képesek közös hittel, akarattal és erővel cselekedni egy szebb jövőért” – konstatálta Szalai Imre, Badaló elöljárója, hozzátéve, hogy a kárpátaljai magyarság oly sok megpróbáltatáson ment keresztül, s bár ma sem könnyű a helyzet, de „mi, akik itt maradtunk, ragaszkodunk az 1848–49-es szabadságharc eszméihez, a szabadsághoz és megmaradásunkhoz itt, szülőföldünkön”.
Az elhangzott gondolatokat erősítette Orosz Viktória szavalata, Sápi Anna és Szalai Gréta éneke, valamint id. Sárközi Gyula felszólalása, aki saját költeményét is előadta.
A Himnusz eléneklését követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emlékjel és a tavaly novemberben felavatott Kölcsey Ferenc-emléktábla alá.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott megemlékezést a református templomban a KMKSZ és a helyi közösség Badalón. A Bereg vidéki településen 1938-ban állítottak emléktáblát Petőfi Sándornak, amely vidékünkön a költő legrégebbi emlékhelyének számít. Az elmúlt év novemberében pedig felavatták Matl Péter, Kölcsey Ferencet ábrázoló emléktábláját is. A szájhagyomány szerint, útban szerelméhez, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor a református templom tövében pihent meg rövid időre. Kölcsey Ferenc pedig a himnusz kéziratával haladt el ugyanitt akkor, amikor azzal Beregszászra tartott, hogy postázni tudja azt írótársainak Pestre. A mostani eseményen az ünnepi beszédeket követően előbb a helyi fiatalok mondtak verseket, majd a Borzsavári népi együttes előadása adott betekintést a résztvevőknek a magyar kultúra gyöngyszemeibe a zene segítségével. A zenekar, vagyis a Kovács család, nagy hangsúlyt fektet arra, hogy dal, illetve zeneválasztásukkal népszerűsíteni tudják nemzeti kultúránkat, valamint sokat tesznek annak érdekében is, hogy ezáltal minél több fiatalt ismertessenek meg vele.
Az 1938-ban állított, és így legrégebbinek számító kárpátaljai Petőfi Sándor-emlékhely örököseiként a Badalóban élők szent kötelességüknek érzik, hogy minden év első napján megemlékezzenek lánglelkű költőnk, a 201 éve született forradalmár és szabadságharcos, a legnagyobb írónk költő születésnapjáról. A magyar történelem egyik legismertebb poétája 1847 júliusában járt a Tisza-parti településen – útban Erdődre menyasszonyához, Szendrey Júliához ‒, amelyről a templom külső falán lévő emléktábla is tanúskodik. Badalóban idén is az Isten házában kezdődött az új esztendő.
Sápi Zsolt lelkipásztor igehirdetését követően Jakab Lajos, a KMKSZ badalói alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében megemlítette, hogy a 201 éve született Petőfinek a tavalyi jubileum alkalmával „erősítés” érkezett, hiszen 2023 novembere óta az ősi badalói templom külső falát egy díszes Kölcsey Ferenc-emléktábla is ékesíti. Nemzeti imánkat, a Himnuszt 200 éve a Tisza bal partján, Szatmárcsekén megkomponáló Kölcsey Ferenc több mint két évtizedet élt Badaló szomszédságában, így a helyiek ezen túl már két költőóriás emlékét is ápolhatják.
A KMKSZ helyi első embere emlékeztetett rá, hogy a kárpátaljai magyarság immáron a második újévét méltathatja a háború árnyékában, és bármilyen nehéz, aggodalmakkal, félelmekkel terhelt a sorsunk ‒ Istenre figyelve ‒ nem lehet más célunk, mint a szülőföldön való megmaradás fenntartása, az iskoláink, templomaink, gyülekezeti közösségeink megőrzése, mert csak így lehet jövőnk az őseink által kiválasztott helyen.
A Himnusz eléneklését követően Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja köszöntötte a helyieket. Beszédében a legtermékenyebb magyar költőnek nevezte Petőfit, aki nemcsak verseivel, gondolataival, hanem szenvedélyével, és az 1848‒1849-es forradalomban felvállalt szerepével is mély gyökereket hagyott a magyar öntudatban.
,,Nekünk, magyaroknak, ő nem csupán egy költő, hanem a magyar nemzet szabadságharc-történetének egyik fontos jelképe. Az ő töretlen hite és küzdeni tudása ezekben a nehéz időkben is példaként szolgálhat mindnyájunk számára” – mondta beszédében.
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákja Petőfi Sándor Szülőföldemen című költeményét adta elő.
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, Mezőgecse elöljárója bevezetőjében az érdekvédelmi szervezet elnökének, Brenzovics Lászlónak a köszöntését tolmácsolta a helyiek felé. Petőfi méltatásában azt emelete ki, hogy a nagy költő írásaiban a hazáról, szabadságról és a szerelemről írt költeményei mellett a költészetét mindig átjárta az Istenbe való hit.
Ennek kapcsán idézte a költő egyik versrészletét, amelyben úgy ábrázolta a magyar nemzetet, és hazát, mint az Isten kertjét. „A világ az Isten kertje, Gyom, s virág vagytok ti benne emberek! Én a kertnek egy kis magja, De az Úr, ha pártom fogja, benne gyom tán nem leszek.”
Petőfi valóban virág volt ebben a kertben, és én azt kívánom mindnyájunk számára, hogy ne gyomok, hanem virágok legyünk ebben a kertben – zárta köszöntőjét.
Szalai Imre, Badaló elöljárója Petőfi Sándor életútját jellemezve, azt emelte ki, hogy a magyar történelemnek ő volt az egyik legnagyobb sikertörténete, akinek sokféle álmai voltak, de a legfőbb az volt, hogy a szabadságért éljen és azért haljon is meg.
A 90. életévében járó id. Sárközi Gyula, Badaló egyik legidősebb lakója a Petőfiről írt saját költeményét adta elő, és a magyar történelemről alkotott véleményét tárta a hallgatóság felé.
Az áldásokban gazdag alkalom végén a jelenlévők megkoszorúzták Petőfi Sándor badalói emléktábláját.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete jóvoltából november 26-án a badalói református templom falán Kölcsey-emléktáblát avattak. Az emléktáblával a helyiek szerettek volna méltóképpen megemlékezni a Himnusz bicentenáriumáról, valamint a költőóriásról, aki nem messze a Tisza bal partján, Szatmárcsekén élt és alkotott közel húsz éven át.
Az esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Sápi Zsolt helyi református lelkész hirdette Isten igéjét. Ezt követően az ünnepi köszöntők hangzottak el. Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke elmondta: „Régi álmuk vált valóra, hiszen Kölcseynek számos emléktáblája van Kárpát-medence-szerte, a mai naptól immár Badalóban is. Azt tudjuk, hogy Kölcsey járt Badalóban, bár nincs róla feljegyzés.” Mint fogalmazott a közösségnek hiányérzete volt, hogy a reformkor egyik kiemelkedő alakjának nem volt még emlékhelye a községben. Az emléktáblával egyben a Himnusz bicentenáriumának is szerettek volna méltóképpen adózni: „Mi, Tisza-partiak különösen büszkék vagyunk arra, hogy Kölcsey itt, a Tisza másik partján, Szatmárcsekén írta meg élete fő művét, nemzeti imánkat, a Himnuszt.”
Cziptákné Gyetkó Ilona, a Szatmárcsekei Polgármesteri Hivatal irodavezetője köszöntőjében megjegyezte: „Bár nehéz idők járnak, különösen Kárpátalján, hiszen a családok szétszakítva, a háború árnyékában élnek, azonban a badalóiak fontosnak érezték, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek gyökereinkre, hiszen egy tőről fakadunk.” […] „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” idézte Orbán Viktor miniszterelnök szavait. Mint mondta: „Talán születésekor Kölcsey sem sejthette, hogy az általa megírt nemzeti imánk mára országhatárokat semmivé véve kovácsolja össze nemzetünket. A himnusz sorait hallva egyszerre dobban meg minden magyar szíve. Kívánom, hogy a jövőben is lehetősége nyíljon a kárpátaljai magyarságnak megélni magyarságukat úgy, ahogyan azt szeretnék.”
„Kölcsey Ferenc a XIX. század nagyjai közé tartozott” ‒ hangsúlyozta Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára. A titkár szerint minden kornak vannak nagyjai. Kölcsey korán jutott árvaságra, így hamar kellett felnőnie, azonban kiváló államférfi és hazafi lett belőle. Kevesen tudják róla, hogy a parlamenti szónoklatot ő emelte művészi-irodalmi szintre. Kossuthékkal együtt neki is nagyon nagy szerepe volt a 1948-as szabadságharcban. A mai kornak is vissza kell tekintenie, és emlékezni azokra az emberekre, akik hátukon vitték a nemzet sorsát. Ezért nagy jelentőséggel bír az emléktábla-avatás. Kölcsey számára kiemelten fontos volt a hit, ami tükröződik a Himnuszban is. „Nem ismerek olyan nemzetet, ahol a himnusz egy fohász lenne. Kölcsey az Istenre bízta nemzetünk sorsát. Azt kívánom, hogy itt, Badalóban is a magyar nemzetet Kölcsey szellemisége lengje körül.”
Matl Péter szobrászművész, az emléktábla készítője megosztva gondolatait a megjelentekkel elmondta: „A magyar nép tudatában, a népművészetben, a népdalainkba belefonódik a címer, a Himnusz, s mindez egyfajta jelképpé is vált. Mindez a határon túlon hatványozottan, nagyobb fajsúllyal bír.” A szobrászművész nagy megtiszteltetésnek vette, hogy ő készíthette el az alkotást, mely emléket állít a költőóriásnak. Elmondta, hogy az isteni gondviselés úgy hozta, hogy amikor Bacskai főkonzul úr megtekintette a szentmiklósi alkotóházukat, akkor figyelt fel a félig elkészült táblára. Mivel nem volt a helyieknek elegendő forrása arra, hogy bronzból készüljön el a táblán a Kölcsey-képmás, a főkonzul felajánlotta segítségét, így a konzulátus támogatásával mindez megvalósult.
Papp Ferenc ungvári magyar konzul kérdésünkre elmondta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig is támogatta a magyar kultúrát. Ezúttal az ungvári magyar konzulátus is hozzájárult az emléktábla létrehozásához.”
Az ünnepségen elhangzó köszöntőgondolatok között Ferku Szilveszter, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének munkatársa előadásában több éneket hallhattak, míg Orosz Viktória, a badalói iskola diákja Majzik Ilona A magyar kultúra napjára című költeményét szavalta el. A köszöntőket követően a megjelentek leleplezték az emléktáblát.
Kölcsey Ferenc 1823-ban tisztázta le „A magyar nép zivataros századaiból” c. költeményét, a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Ennek megfelelően idén nem csupán arra emlékezünk, hogy 200 éve született a költőóriás, Petőfi Sándor, hanem arra is, hogy 200 évvel ezelőtt született meg a magyar nemzet imádsága is. Badalón büszkék arra, hogy református templom falán az elődeik által 1938-ban állított Petőfi emléktábla jelzi, hogy a költő egykor itt is járt. Régi vágyuk volt azonban az, hogy Kölcsey Ferencnek is ily módon állítsanak emléket, ami most végre teljesült. A helyi közösség számára fontos esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, majd Jakab Lajos, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke mesélt Kölcsey Ferenc életéről és a Himnusz születéséről. Isten házában az is elhangzott, hogy a gondviselés lehetővé tette, hogy az emléktábla elkészítésének ötlete az Ungvári Főkonzulátus tudomására jusson, akik habozás nélkül ajánlották fel anyagi támogatásukat. A régen vágyott emléktáblát Matl Péter, Munkácsy-díjas szobrászművész készítette el. Amint stábunknak elmesélte, minden találkozásnak fontos jelentése van, hiszen a bronz emléktábla elkészülte is egy ilyen esetnek köszönhető. Az összegyűltek az ünnepi alkalmon sem feledkeztek meg a közelmúltban elhunyt Barta Józsefről. Egy perces néma főhajtással adóztak az örök nyugalomra tért KMKSZ alelnökről.
A badalói református templom külső falát 1938. augusztus 14. óta ékesíti az az emléktábla, amelyet annak a tiszteletére emelt 85 évvel ezelőtt a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség, hogy az itt élők emlékezzenek arra, hogy 1847 júliusában, útban Erdődre menyasszonyához, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor e szent falak tövében tartott pihenőt. A Petőfi-emlékév keretében kisebb jubileumához érkezett az emléktábla, melyet méltóképpen ünnepel a kis kárpátaljai közösség.
A badalói református templom külső falát 1938. augusztus 14. óta ékesíti az az emléktábla, amelyet annak a tiszteletére emelt 85 évvel ezelőtt a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség, hogy az itt élők emlékezzenek arra, hogy 1847 júliusában, útban Erdődre menyasszonyához, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor e szent falak tövében tartott pihenőt. A Tisza-parti településen élők máig nagyon büszkék erre a hagyatékra, és nemcsak a költő születésének napján, január 1-jén, illetve nemzeti ünnepünkön, a Petőfi által is fémjelzett 1848‒1849-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, március 15-én tartanak itt megemlékezést, de a legrégebbi kárpátaljai emlékhely jelesebb évfordulóin is.
A badalói református templomban megtartott ünnepi hálaadó istentiszteleten Sápi Zsolt helyi lelkipásztor Jób könyve 42. részének 10. verséből vett idézettel – Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt – hirdette Isten igéjét. A Szentírásból vett történet párhuzamaként elhangzott, hogy a bibliai hőshöz hasonlóan, a kárpátaljai magyarság sorsa is hosszú évtizedeken keresztül megpróbáltatásokkal volt, és van is tele, de mindezeket el kell viselni, mert az Úrnak velünk is terve van. Addig, amíg szülőföldünkön gyermekeink Petőfi-verseket szavalhatnak, amíg gyülekezeti közösségben megemlékezünk egy 85 éves évfordulóról, addig azt üzeni számunkra a Mindenható, hogy nemcsak múltunk, de jövőnk is van!
Az istentiszteletet követően a Petőfi-emléktábla köré gyülekeztek a megemlékezők, akiket elsőként Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntött.
Bevezetőjében azt emelte ki, hogy a sors és a Teremtő úgy rendelte, hogy a magyar történelem talán legrövidebb ideig alkotó költője vált nemzetünk leghíresebb és elismertebb poétájává.
Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően az érdekvédelmi szervezet helyi vezetője Petőfi Sándor nagyságát felelevenítve arról beszélt, hogy a költőóriás rövid életútja során olyan költeményeket és műveket hagyott az utókor számára, amelyek egy életre beíródtak a magyar történelem aranykönyvébe.
Jakab Lajos emlékeztetett rá, hogy a Kárpátalján fellelhető négy legjelentősebb Petőfi-emlékhely közül messze a badalói Petőfi-emléktábla a legrégebbi, amelyet még 1938. augusztus 14-én állított fel a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség Hrabár Konstantin, Kárpátalja akkori kormányzójának jelenlétében. Mint mondta, az akkori csehszlovák időkben sem volt egyszerű, és könnyű a helyi magyarság helyzete és sorsa, de az akkori hatalom annyira toleráns volt az őshonos lakosokkal, hogy velük együtt osztozott egy nemzeti hős emlékhelyének megörökítésében. Talán leginkább erre lenne szükség a mai, megpróbáltatásokkal tele időkben is…
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatója Reményik Sándor Petőfihez című költeményét adta elő.
Jusztin Miklós, a beregszászi magyar konzul köszöntőjében arról beszélt, hogy saját gondolatai helyett inkább egy ismert Petőfi-költeményt idéz, amely az összetartozásról és a közösség megtartó erejéről szól. A diplomata ezt követően Petőfi Föltámadott a tenger című versét adta elő.
„Az idő igaz. S eldönti, ami nem az” – idézte Petőfi Sándor egyik versét Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke, aki köszöntőjében az Isten küldöttjének nevezte Petőfit, aki rendíthetetlen szabadságharcosként megírta többek között a forradalom himnuszát is.
Az érdekvédelmi szervezet járási vezetője példaértékűnek nevezte a badalóiak hűségét és ragaszkodását a nagy költő örökségéhez, amelyet közel egy évszázada gondosan ápolnak és megőrzik azt az utókor számára.
A Mezőgecsei Tüzes Liliom Hagyományőrző Csoport tagjai az alkalomhoz illő népdalokat adtak elő.
A megemlékezés végén Sápi Zsolt tiszteletes imádságban adott hálát az eseményért, amit a Szózat eléneklése, és a Petőfi Sándor emléktábla megkoszorúzása zárt.
Vasárnapi ünnepi istentisztelet a badalói református templomban. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének képviselői és a falu közössége a prédikációt követően a templom falán lévő Petőfi Sándor emléktáblához vonult. A költő 1847-ben, útban menyasszonyához Erdődre, eljutott a Bereg vármegyéhez tartozó Badalóba is. A hiedelem szerint mielőtt a költő továbbindult, a templom mellett egy kis időre megpihent. Ennek okán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség a szabadságharc költője előtt emléktáblával tisztelgett, melyet a badalói református templom falán helyeztek el 85 esztendővel ezelőtt, 1938. augusztus 14-én. A magyar országgyűlés a költő születésének 200. évfordulója alkalmából a 2022/2023-as évet Petőfi-emlékévvé nyilvánította. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is igyekszik minél több olyan programot szervezni, amelyek által a kárpátaljaiak jobban megismerhetik a költő életét és munkásságát. Petőfi Sándor hagyatéka mindmáig rendkívül fontos a kárpátaljai magyaroknak is. A szabadság iránti elkötelezettsége iránymutatás a helyi magyarság számára. Üzenet, hogy bármilyen nehéz is, minden körülmények között büszkének kell lenniük magyarságukra.
Június 4-én ünnepi istentisztelettel egybekötve méltatták Badalóban a nemzeti összetartozás napját.
A település központján álló református templom csaknem teljesen megtelt a helyi lakosokkal. Sápi Zsolt lelkész a Krónikák II. könyve 17. fejezetéből vett igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét. „Jósáfát példáját szem előtt tartva nekünk is az Urat kell keresni döntéseink meghozatalakor, ugyanis két úrnak szolgálni nem lehet, mindig választani kell. Menjünk vissza a gyökereinkhez, azokhoz az ősökhöz, akik ezt a templomot is építették. Nagyon sok jó példa van előttünk. S tartsuk mindig észben: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – emelte ki a hívekhez szólva.
Az istentiszteletet követően Jakab Lajos presbiter, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében felidézte a 103 évvel ezelőtt történt eseményeket: „1920. június 4-én az első világháború lezárásaként megszületett az a nemzetünk számára nagyon fájdalmas békediktátum, amelynek következtében Magyarország elvesztette földrajzi területének kétharmadát, lakosságának több mint felét. Egy ilyen fokú lelki és fizikai veszteséget egyetlen nemzet sem tudott volna túlélni, de 103 év elteltével magyar nemzetünk a korábbinál is jobban megerősödve él, gyökereink megvannak.” Jakab Lajos napjaink történéseire reflektálva elmondta: „Az elcsatolt területek közül jelenleg Kárpátalján a legrosszabb a helyzet, de én bízom benne, hogy ez megváltozik és az itteni embereknek a szülőföldhöz való ragaszkodása révén ezt az időszakot is túléljük.”
A kétszáz éve íródott Himnusz eléneklése után Hajgató Tamás beregszászi magyar konzul vette át a szót, aki kiemelte: a mai napon egyrészt emlékezünk, másrészt fejünket felemelve megyünk tovább a számunkra kijelölt úton. A diplomata elmondta, 103 évvel ezelőtt addig példátlan történések és botrányos döntések eredményeként a magyarság szét lett szaggatva. Azonban megjelent egy újfajta gondolkodás is arról, hogy a magyarok – éljenek akár Magyarország határain belül vagy azokon kívül – egy nemzetet képeznek. „Sokáig gyásznapként tekintettünk június 4-re, ugyanakkor 13 évvel ezelőtt megszületett egy döntés arról, hogy ez a nap a nemzeti összetartozásról szóljon, s ez az üzenet a fontos, hogy ezt elfogadjuk, hogy magyar a magyart mindig segítse, s összefogva egy szebb jövő reményében együttesen tudjunk előre haladni” – szögezte le Hajgató Tamás.
Nagyon sokáig gyásznapként tekintettünk erre a dátumra, az utóbbi évtizedben ez a hozzáállás valamelyest változott, köszönhetően annak, hogy 2010-ben a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét – emlékeztetett felszólalásában Huszár Péter, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetőhelyettese. A mostani nehéz helyzetre reflektálva hozzátette: az itthon maradtak dolga és kötelessége, hogy helyben maradva várják haza azokat, akik a háború miatt elhagyták szülőföldjüket, s amikor hazatérnek, jó szóval tudják üdvözölni őket újra itthon.
A megemlékezés meghittségét emelték a helyi gyerekek szavalatai: Orosz Viktória Bodnár Éva Tisza part című versét, Sápi Anna és Botos Olivér pedig Botos Erzsébet Mondd ki bátran című költeményét mondták el.
A Szózat eléneklését követően sor került az emlékezés koszorúinak elhelyezésére a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblánál.
Délután 16 óra 30 perckor, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában mementóként 103 másodpercig megszólalt a falu református templomának harangja, majd 20 óra 23 perckor a község határában, közel száz lakos részvételével, meggyújtották az összetartozás tüzét, amelyet a béke mihamarabbi eljövetelében bízva vidékünkön idén békelángnak is tekinthetünk.
A hírt Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke közölte Facebook-oldalán április 3-án.
„Április 2.-án, vasárnap, a délutáni órákban (körülbelül 17. 30. és 18.00. között) a képen látható Skoda személygépkocsi (rendszám: AO 3364 EP) két utasa (szemtanúk szerint egy fiatal férfi és egy nő) leparkolt a falunk központjában lévő Mártírok emlékparknál – amely a sztálini lágerekbe elhurcolt áldozataink emlékművének is helyet ad –, és elkezdték fényképezni a park kerítésénél legalább 30 éve ott lévő, nagyjából 3 méter magasban elhelyezkedő nemzeti színű zászlót. A fotózást tett követte, a fiatalember felmászott a talapzatra, és sikerült kiemelnie a farúdon lévő zászlót (csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem mindennapi erőnlét kellett hozzá, hiszen amikor évente egyszer ki szoktam cserélni az elkopott trikolort, akkor ehhez a művelethez egy kb. 3 méteres létrára van szükség…).
Hála Istennek, mindennek szemtanúja volt egyik helyi nemzettársunk, aki ukrán tudását elővéve, azonnal számon is kérte az illetőt a cselekedetéért. Azt a választ kapta, hogy ez ukrán föld, és itt semmi keresnivalója nincs idegen ország zászlójának. A KMKSZ illetékeseivel konzultálva, olyan információt kaptam, hogy a Mártírok emlékpark az nem számít állami közintézménynek, így ott jogosan lehetnek címer nélküli magyar szimbólumok is!
Visszatérve az esetre, az illető hamarosan elhajtott, a zászlót pedig azonnal visszahelyezték eredeti helyére, ahol azóta is ott van” – olvasható a bejegyzésben.
A KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke arra kérte a helyieket, hogy amennyiben bárki valami gyanús mozgást vesz észre, akkor jelezze felé, vagy a falu elöljárójának, Szalai Imrének, kistérségi képviselőnknek, Székely Józsefnek, esetleg a rendőrségnek (102) az esetet.