Megtartotta soron következő évértékelő közgyűlését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezete (KMKSZ UKSZ) március 22-én. A fórumnak a KMKSZ UKSZ csapi rendezvényterme adott otthont.
A közgyűlés kezdete előtt a küldöttek elénekelték a Himnuszt, majd egyperces néma főhajtással emlékeztek meg az elmúlt időszakban elhunyt tagtársaikról, valamint a háború áldozatairól.
A napirendi pontok elfogadását követően Balogh Lívia, a KMKSZ UKSZ elnöke megtartotta az elmúlt év történéseit és eredményeit összefoglaló beszámolóját. Örömmel konstatálta, hogy ezekben a rendkívül nehéz időkben az Ungvári járás mind a 31 alapszervezete megmaradt, s azok mindegyikében lezajlottak a közgyűlések. Balogh Lívia elmondta, hogy az alapszervezeti közgyűléseken felszólalásaiban elemezte az aktuális geopolitikai helyzetet, kiemelt figyelmet fordítva az orosz–ukrán háborúra, annak hatásaira a világra, benne Európára, Ukrajnára, Kárpátaljára és a kárpátaljai magyarságra. Aláhúzta, hogy a mögöttünk álló hónapokban ismét előtérbe kerültek a kárpátaljai magyar közösség számára is oly fontos dolgok, mint a család szerepe a társadalomban, a kereszténység és a hit jelentősége, valamint „kimondták, hogy a háború rossz, és azt be kell fejezni”.
„Az Ungvári járás magyarságán jelenleg egyfajta átmeneti csend honol, nem igazán van ok a vidámságra, hiszen kevesen vannak itthon, ugyanakkor példaként szolgál mindenki számára a homoki, a kisgejőci és a szalókai közgyűlés, melyeket rövid kulturális műsorral színesítettek, ezzel igazán meghitt hangulatot varázsolva” – fogalmazott a KMKSZ UKSZ elnöke, majd beszámolt a megyei, a járási, valamint a helyi kistérségi KMKSZ-frakciók munkájáról.
A statisztikára kitérve Balogh Lívia elmondta, hogy a járási szervezet taglétszáma az elmúlt évben is csökkent: 2024-ben 8987 főt számlált az egykor tízezret is meghaladó tagság. Ezzel egy időben közel 200-zal visszaesett a Kárpátalja hetilap eladott példányszáma is a térségben. Hangsúlyozta továbbá, hogy a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány által tavaly kiírt pályázatok sikeresen lezárultak, melyek kapcsán kiemelte: összesen 6442 pályázatot fogadtak be, s az ezek után befizetett adó meghaladta a 14,6 millió hrivnyát (+1 240 282 hrivnya hadiadó).
A kulturális programok szervezése terén egykor rendkívül aktív járás nagyon sokat vesztett az elmúlt időben – tette hozzá Balogh Lívia, aki szerint nagy szükség van az alapszervezetek munkájára, ugyanis fontos, hogy helyben, a legkisebb településen is legyenek rendezvények, melyek során a helyiek olyan közösségi élményekkel gazdagodnak, amelyek erősítik bennük a magyar identitástudatot és az összetartozás érzését.
Beszámolója végén Balogh Lívia köszönetét fejezte ki Magyarország nemzeti kormányának a támogatásért, hiszen „a helyi magyarság megmaradásában ez kulcsszerepet tölt be”. Megköszönte továbbá a tagság munkáját, valamint az elmúlt évek kitartását mindenkinek, aki tevékenyen hozzájárul a közösség építéséhez, hiszen fontos, hogy az itthon maradt kárpátaljai magyarok érezzék: van kire számítaniuk, nincsenek egyedül.
Az elnöki beszámolót követően a középszintű szervezet alelnökei, Hidi László és Palkó Katalin szóltak a megjelentekhez.
Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány és a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke kiemelte a Magyarok Kenyere programot, melyhez a kárpátaljai magyar gazdák évről évre nagy számmal csatlakoznak, s a külhoni magyar nemzetrészek közül számos alkalommal a legtöbb adományt gyűjtötték össze. Megállapította, hogy bár kevesebben tartózkodnak szülőföldjükön, az itthon maradtak aktívan kiveszik részüket a feladatokból. Példaként említette még a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozatának sikeres rendezvényeit.
Palkó Katalin, a KMKSZ Tiszasalamoni Alapszervezetének elnöke megjegyezte: fontos, hogy tudjanak a helyiek hálát adni azokért a dolgokért, amelyek helyben vannak, köztük a színvonalas rendezvényekért, melyek minden esetben csak gazdagítják a résztvevőket.
Ezután Kántor József, az Ungvári Járási Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője ismertette a tanács tevékenységét, Braun Éva megtartotta az ellenőrző bizottság beszámolóját, Medve Andrea, az etikai bizottság elnöke pedig elmondta, a középszintű szervezetben az elmúlt évben fegyelmi ügy nem történt.
A küldöttek ezt követően megfelelőnek minősítették a KMKSZ UKSZ 2024-es évi munkáját, majd a közgyűlés zárásaként közösen énekelték el a Szózatot.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség immár több mint harmincöt éve dolgozik azon, hogy összetartsa a helyi magyarságot, erősítse nemzeti öntudatukat, és közösségi programokkal biztosítsa számukra az összetartozás élményét. Az Ungvári Járási Középszintű Szervezet közgyűlésén ezúttal is a közösségek legfontosabb ügyei kerültek terítékre – a cél változatlan: megmaradni és erősödni.
Szombaton a pallói görögkatolikus templomban különleges eseményre került sor: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezete (UKSZ) ökumenikus istentisztelet keretében emlékezett meg nemzeti ünnepünkről. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire a helyi és környékbeli magyar közösséggel együtt tisztelgett Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő is, aki maga is az ungvári járási Pallóból származik.
Elsőként Fülöp János görögkatolikus parochus könyörgött hős elődeinkért és a jelenleg zajló háború hőseiért. A halotti megemlékezés során a szabadságharcban és az orosz‒ukrán háborúban elhunytak lelki nyugalmáért imádkoztak a hívek.
– Fontos a tettrekészség, az, hogy érezzük: nekünk az Úristen feladatot szán, hogy minden embernek megvan a saját feladata a Földön, ezen belül Európában s itt, Kárpátalján. Sokan talán nem is hallottak kis településünkről, Pallóról, s most milyen szép magasztos megemlékezést tudunk itt tartani. Ez szimbolikus is, hisz a település neve a palló, egyszerű híd szóból ered, és nagyon fontos, hogy most hidak legyenek. Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt, mert ami összeköt, az megerősít. Fontos, hogy ebben a korban, ezekben a kihívásokkal teli időszakban megtaláljuk azt, ami bennünket összeköt és megerősít. Olyan évet élünk, ami szentév a katolikus egyházban, és a remény éve. Nagy szükségünk van a reményre, amely bennünk él, hisz ha tudunk egymásra figyelni, egymásért tenni, ha él bennünk a cselekvő szeretet, akkor mindig lesz bennünk remény – zárta ünnepi gondolatait Fülöp János.
Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese az apostol szavaival köszöntötte az egybegyűlteket, és a János evangéliuma 15, 13-ból felolvasva hirdetett igét: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.”
– Magyarnak lenni nem származást jelent csupán, hanem szent hivatást. Őseink tudták azt is, a tehetség felülről való mennyei ajándék, s az ember akkor használja ezt jól, ha másokat szolgál vele. Ők tudták, hogy élő szögek, akiknek megvan a helyük, és készek voltak a helyüket elfoglalni, bármibe is kerül az. 1848. március 15-én egy maroknyi nép felkelt egy elnyomó, zsarnok rendszer ellen, szabadságot és egyenlőséget akartak. A forradalmat és szabadságharcot leverték, durva megtorlás következett, de abból a szeretetből, amit ezek az emberek népük, országuk és nemzetük iránt éreztek, az odaadott életükből, kiontott vérükből szabadság született, amely hatalmas érték és kincs. A szabadság felelősség is. A szabadságot meg kell élni és meg kell tölteni tartalommal. Az 1848-as forradalom hősei nem önmagukért harcoltak, hanem egy igazabb, tisztább jövőért. S tudták, a jövőt csak azok építhetik, akik tudnak áldozatot hozni – hangsúlyozta Kolozsy András.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő Heltai Jenő Szabadság című verséből idézve köszöntötte a vendégeket: „Szabadság. Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott vagy csupán, ahol szavát megértve, Meghalni tudnak, és élni mernek érte.”
– Rendhagyó és különleges alkalom ez a mai, hisz ilyen nagy ünnepségre ritkán kerül itt sor. Ma azonban a kárpátaljai magyarság európai parlamenti képviselőjét vártuk ide, az Ung-vidék egyik legkisebb falujába, ami minden helyi lakost büszkeséggel tölt el. Isten hozta Ferenc Viktóriát idehaza – jegyezte meg Balogh Lívia és bemutatta a vendégeket.
Ezután Torma Gergely zenetanár, református kántor előadásában elhangzott a Magyar vagyok című dal.
Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét Fülöp András, Theodor és Johanna szavalta el (felkészítő tanár Fülöp Alexandra). Rohovej Jennifer felolvasta A hősökre emlékezni kell című esszét (felkészítő tanár Rohovej Viktória).
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének határon túli magyarokhoz írt üzenetét Bacskai József főkonzul tolmácsolta.
Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő ünnepi beszéde elején hatalmas örömmel és meghatottsággal köszöntötte falubelijeit és a más falvakból érkező vendégeket.
– Öröm van a szívemben, mert itthon vagyok. Ismerős arcok, ismerős tájak és épületek vesznek körül. Ma nemcsak politikusként, nemcsak európai parlamenti képviselőként, hanem pallóiként is állok itt, önök előtt. Megtiszteltetés, hogy együtt ünnepelhetek önökkel. Az itt élők hite, kitartása és ereje példamutató. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a közösségnek én is része vagyok. A mai ökumenikus istentisztelet ékes bizonyítéka annak, hogy bár különböző felekezetekhez tartozunk, mégis összekötnek bennünket a közös célok: a hit megőrzése és a magyar közösségek megtartása. Ebben a faluban évszázadok óta visszhangzik az imádság. Nemzedékek találnak itt erőt és hitet. Ma mi is ugyanezért fohászkodunk itt. A kárpátaljai magyarság számára a nehéz időkben mindig a hit volt a megtartó erő, és ma sincs ez másképp. Az elmúlt három évben megannyi kihívás elé állított minket a történelem, és most még nagyobb szükségünk van arra, hogy hittel és bizalommal tudjunk fordulni Isten felé. Hiszen a hit nem csupán igaz, hanem útmutatás a bizonytalanságban és erő a nehézségekben. Bár a háború borzalmai fizikailag távol vannak tőlünk, de a hatását mindennapjainkban érezzük. Hatalmas megpróbáltatások érik a kárpátaljai magyarságot. Sokan kényszerülnek elhagyni otthonaikat, családok élnek egymástól szétszakítva, közösségünk fogyatkozik, az itthon maradottakra pedig a bizonytalanság terhe nehezül. Mégis hiszem, hogy nem törünk meg. Hiszem, hogy a kárpátaljai magyarság minden nehézség ellenére megőrzi közössége anyanyelvét, kultúráját és hagyományait itt, a szülőföldjén. Elődeink és 1848 bátor hősei is tudták, hogy a hit nemcsak a szavakban él, hanem a tettekben, a helytállásban és a kitartásban is. A forradalmi ifjak hittek a nemzet erejében és a szabadságban. Példát mutattak arról, hogy mit jelent kitartani. Kívánom, hogy legyen erőnk és hitünk kitartani mindaddig, amíg elérkezik az oly régóta várt béke, ami már úton van felénk – zárta ünnepi gondolatait az EP-képviselő, és megköszönte az összejövetelt, hogy ilyen sokan eljöttek.
A rendezvény hangulatát emelte a Szürtei kistérségben vendégeskedő Vesztergám Miklós tárogatóművész játéka, akinek előadásában 1848-as dallamok csendültek fel.
Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke bibliai történetek és történelmi események példáján keresztül szólt azokról a győzelmekről, amikor kis népek nem fegyverrel, erővel tudtak győzni, hanem imával, a hit erejével. Végezetül a jelenlévők közösen imádkoztak a békéért.
A KMKSZ Pallói Alapszervezete a helyi görögkatolikus templomban emlékezett a nemzeti ünnepünkről ökumenikus istentisztelet keretében, amely halotti megemlékezéssel kezdődött. Ezt követően Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese hirdetett igét. A vendégeket Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszöntötte, majd ünnepi beszédet mondott Ferenc Viktória, Fidesz–KDNP Európa Parlamenti képviselője. A megemlékezés közös imával zárult a békéért.
Csapon is megtartotta idei beszámoló közgyűlését a KMKSZ helyi alapszervezete. Az elmúlt bő öt év megpróbáltatásai nem gyengítették a közösséget, hanem csak még inkább megerősítették őket. Bár az elmúlt években nem tudtak nagyobb rendezvényeket lebonyolítani, mégsem telt teljesen eseménytelenül az elmúlt esztendő. Balogh Lívia, az alapszervezet elnöke a szervezet eseményein túl a világban zajló történésekről is szót ejtett. Bár Kárpátalján több kisebbség is él, a magyarság az egyik legjobban szervezett és legaktívabb közösség. Az intézményi háttér, az anyaországi támogatás, az erős identitás és az összetartás segíti a megmaradást. A csapi alapszervezet egyik bástyája a nyugdíjasklub. Az idősek nagyon aktívak, bármilyen eseményről, rendezvényről legyen szó. Előszeretettel szerveznek saját, hagyományőrző alkalmakat, de gyakran utaznak vendégségbe is más közösségekhez. Az elmúlt évek megpróbáltatásai sem tudták megingatni a kárpátaljai közösségek összetartását – épp ellenkezőleg, a nehéz időkben még inkább egymásba kapaszkodva, kölcsönös támogatással igyekeznek átvészelni a kihívásokat. A KMKSZ Csapi alapszervezeténél is ez a szellemiség él tovább, miközben mindannyian reménykedve várják a békésebb, biztonságosabb jövőt.
Ismét Kárpátalján járt Tóth Péter Lóránt. A kunszentmiklósi versvándor a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület meghívására érkezett vidékünkre. Ez alkalommal a József Attiláról szóló előadását mutatta be. A versvándor a Vasútállomás – az útkereső és Istent kereső József Attila című előadásában elmondta, hogy a költőnek sanyarú gyermekkora volt. A családnak sokat kellett nélkülöznie. Édesapja három éves korában elhagyta őket. Egy ideig nevelőszülőknél volt. A ráti gimnáziumban a hallgatóság között hasonló sorsú gyerekek is voltak. Az interaktív előadás lekötötte a felnőttek és a gyerekek figyelmét egyaránt. Tóth Péter Lóránt harmadik alkalommal lépett fel Ráton. Illár Lénárd, a KMKSZ Ráti Alapszervezetének elnöke azt mondta: a művész előadása fényt visz a szürke hétköznapjainkba, és egy kis bizakodást, reményt nyújt az embereknek, hogy lesz jobb is. Ez pedig már a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület szürtei rendezvényterme. A versvándor itt is előadta a József Attila verseiből és írásaiból összeállított élettörténetét. Az előadás során Tóth Péter Lóránt tolmácsolásában elhangzott többek között a Mama, a Tiszta szívvel, a Születésnapomra című vers, amelyek sokakban kedves emlékeket idéztek fel. Tóth Péter Lóránt 14 éve járt először Kárpátalján. Azóta minden évben eljön, hogy a magyar történelem vagy költészet kiemelkedő alakjait bemutató előadásaival szórakoztassa és egyben lelket öntsön az itteni magyarokba. Balogh Lívia, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület alelnöke zárszavában kiemelte: a kárpátaljai magyarok nagyon hálásak az anyaországnak és az összes határon túli területnek, valamit a diaszpórában előknek az anyagi és a lelki támogatásért. A tervek szerint a Tóth Péter Lóránt az idén még visszatér Kárpátaljára és több iskolában fellép a József Attiláról szóló előadásával.
Az ungvári járási Ráton a KMKSZ tagsága a helyi gimnázium aulájában gyűlt össze, hogy megtartsa soron következő évértékelő közgyűlését. A napirendi pontok megvitatása előtt néma felállással emlékeztek elhunyt tagtársaikra, valamint a háborúban életét vesztett honfitársaikra. Illár Lénárt, az alapszervezet elnöke beszámolójában ez elmúlt év eseményeiről számolt be, kiemelve Alcsúttal, Rát testvértelepülésével való kapcsolat elmélyítését, Tessely Zoltán magyar országgyűlési képviselő látogatását. Elmondta, az elvándorlás, a hatályban lévő oktatási törvény passzusai miatt egyik legaktuálisabb feladatunk – az intézményeink megőrzése. A KMKSZ szürtei alapszervezete a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület rendezvényterében tartotta meg beszámoló közgyűlését. Braun Éva, az alapszervezet elnöke beszámolójában hangsúlyozta, a ma 250 tagot számláló helyi magyar közösség összefogása reményt ad a megmaradásra. Ezekben a nehéz időkben az egyházzal közösen szervezett rendezvények erősítik a hitet, bátorítást nyújtanak a nehézségek leküzdésében, fogalmazott Kótyuk Zsolt, szürtei református lelkész. A KMKSZ tevékenységét, a kulturális és politikai élet eseményeit, és a kárpátaljai magyarság aktuális problémái megoldásának lehetséges útjait vázolta beszédében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Járási Középszintű Szervezetének elnöke. Büszke vagyok arra, hogy a közösségek összefognak, és közös erővel bizonyítják a megmaradás iránti eltökéltségüket, fogalmazott az elnökasszony. A három éve tartó orosz agresszió rányomta bélyegét a kárpátaljai magyarság életére, mindennapjaira. Ebben a nehéz időszakban az érdekvédelmi szervezetek kulcsfontosságú szerepet vállalnak a közösségek megmaradásában, az intézményrendszerek, a szebb jövőben vetett hit és remény megőrzésében.
A jövőbe vetett remény és a kitartás szellemében tartják meg az éves beszámoló közgyűléseket a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapszervezeteiben.
AKMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetébenelsőként a legnagyobb taglétszámú Nagydobronyi Alapszervezet tartotta meg az éves közgyűlését február 13-án a helyi Magyar Házban.
Őrhidi László, az alapszervezet elnöke számolt be az elmúlt évben végzett munkáról, valamint a tervekről. Elmondta: „Nehéz három év van mögöttünk, a háború mindent beárnyékol, s emiatt túl nagy aktivitást nem tudtunk kifejteni. A tagság létszáma fogy. 1762 tagunk van most, 147-tel kevesebb, mint tavaly. A háború kitörése előtt 2220 tagunk volt. […] A háborús évek arról szólnak, hogy túl kell élni, talpon maradni, és a közösségi életünket megtartani olyan szinten, amilyenen csak lehet” – hangsúlyozta, és felsorolta a legkiemelkedőbb rendezvényeket a megemlékezésektől a gyermeknapon át az adventi koszorúállításig, hozzátéve: számos olyan esemény is történt, melyeket nem az alapszervezet rendezett, hanem a KMKSZ egyéb alapítványai vagy szervezete végzett a falu területén. Ilyenek voltak például „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány képzései, a Gazdaasszony Tagozat és a Kárpátaljai Magyar Líceum rendezvényei. Az év végén pedig tartottak egy jövőt tervező összejövetelt a KMKSZ-aktivistákkal.
A tagság szavazás útján megfelelőnek minősítette az alapszervezet munkáját, elfogadták Szanyi Irén pénzügyi beszámolóját.
Szanyi Éva a Magyar Ház munkájáról számolt be és örömmel szögezte le, hogy a nagydobronyi egyike azoknak az alapszervezeteknek, melyek a jelenlegi helyzetben sem szűkölködnek programokban: „Mint minden évben, most is számos kezdeményezésnek adtunk otthont: a Nagydobronyi Művészeti Iskola rendezvényeinek és koncertjeinek, a Pro Agricultura Carpatika által szervezett gazdaképzőknek, a Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület vetélkedőinek, fotókiállításainak, a Gazdaasszony Tagozat számos programjának, valamint a polgármesteri hivatal és a kistérség rendezvényeinek.”
A közgyűlés munkájában részt vett Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, aki kiemelte: „Jól döntöttek, jól szavaztak és jól választottak, s ma ennek az eredményeit élvezik, hiszen olyan vezetőség áll a kistérség élén, akik biztosítják, hogy legyen valamilyen mozgástere az ottmaradottaknak. Ebben egyedülállóak, példát mutatnak azzal a helytállással és munkával, amit kifejtenek. Míg máshol leépülnek, itt újabb civil szervezetek jönnek létre.” Ezt követően az elnök asszony rövid világpolitikai szemlét tartott, kitérve Donald Trump amerikai elnök győzelmére, ennek hatására a politikában, többek között az európai történésekre, és kitért a töretlen magyarországi támogatásokra is.
Kántor József elmondta, hogy az elnökséget a helyi fiatalok egy csoportja azzal a kéréssel kereste meg, hogy szeretnének aktívabban részt venni a KMKSZ munkájában. A kezdeményező bizottság nevében Nagy Andor mondta el, mit szeretnének, hogyan képzelik a tevékenységüket. A közgyűlés támogatta a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezete Ifjúsági Szervezetének létrehozását.
A KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetébena Nagyberegi Alapszervezet február 8-án tartotta éves közgyűlését, melyet Juhász Edina elnök nyitott meg. Beszámolójában hangsúlyozta, bár az alapszervezet taglétszámcsökkenéssel nézett szembe az elmúlt időszakban – melyet a tagtársak ideiglenes vagy végleges külföldre kényszerülése okozott –, mégis reményteljes, hogy egyre több itthon maradt, magyarságát és közösségszeretetét őrizni kívánó fiatal csatlakozik aktívan az alapszervezet munkájához. Az alapszervezet új lendülettel, új célokkal tekint az elkövetkező évre, bízva abban, hogy a jelenlegi körülmények ellenére is sikerülhet közösségépítő, hagyományőrző programokkal színt varázsolni a helyi lakosság komor hétköznapjaiba.
Az elnöki beszámolót követően alelnökválasztásra került sor, a tagság Lőrinc Péternek szavazott egyhangú bizalmat.
A Haranglábi Alapszervezet február 15-én tartotta meg gyűlését, melynek elején Hires-Szabó Éva alapszervezeti elnök köszöntötte a megjelent tagokat. Az elmúlt évet összefoglaló beszámolójában az elnök asszony kiemelte: a megpróbáltatások és a nehézségek ellenére a magyar kormány és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének támogatásával, valamint a helyi református gyülekezettel együttműködve számos programot sikerült megszervezniük, melyek között szerepeltek kézműves-foglalkozások, megemlékezések és színházi előadásokon való részvétel is. Hires-Szabó Éva kitért a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány és a Rákóczi Szövetség által koordinált, illetve az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítványon keresztül lebonyolított támogatásokra, melyek rendkívül nagy segítséget jelentenek az itt élő magyar családoknak.
Az alapszervezeti elnök örömmel konstatálta, hogy már második alkalommal bonyolították le a Weinrauch Katalin tiszteletére elindított „Ecset nélkül fest a nap” elnevezésű kistérségi versmondó versenyt, s tavaly először szerveztek istentisztelettel egybekötött megemlékezést március 15-e alkalmából a református templomban, valamint megemlítette, hogy a KMKSZ támogatásával befejeződhet a tavaly kialakított játszótér tereprendezése is. „Ami az idei évet illeti, vannak tervek, de ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, egy jól működő közösségre van szükség. Bízunk a jövőben, és várjuk a háború végét, hogy újra élettel teljen meg közösségünk” – tette hozzá.
A Beregsomi Alapszervezet ugyanezen a napon tartotta meg éves közgyűlését. A jelen lévő tagságot Barta Ferenc alapszervezeti elnök üdvözölte, majd az elmúlt évet értékelő beszámolójában elmondta, a Beregsomi Alapszervezet taglétszáma 2024-ben 111 főt tett ki, ami 30-cal kevesebb az azt megelőző évi statisztikához képest. A mostani helyzet bár meglehetősen lehangoló, hiszen az elhúzódó háború miatt nagyon kevés gyermek születik, az itt élők mégis bíznak a szebb és békés jövőben. „Remélem, hogy ha vége lesz a háborúnak, akik elköltöztek, azok visszatérnek még kicsiny falunkba. Bíznunk kell a Jóistenben, hogy lesznek még jobb idők” – szögezte le Barta Ferenc, majd szólt a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány által lebonyolított szociális támogatási programokról, valamint az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány által koordinált gazdaságélénkítő támogatásokról. Aláhúzta továbbá, hogy az alapszervezet tagjai közül többen csatlakoztak a Magyarok Kenyere programhoz, s jelentős mennyiségű búzával járultak hozzá az adománygyűjtő akcióhoz. Hozzátette, hogy novemberben a helyi református gyülekezettel egy közösen megszervezett rendezvény keretében méltatták a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékét, majd decemberben a BorzsaVári Népi Együttes adott lélekemelő adventi koncertet a templomban, s mindezek mellett számos járási és megyei rendezvényen képviseltették a tagságot.
A közgyűléseken részt vett Sin József,a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke is, aki pozitívan értékelte az alapszervezetek tevékenységét és felhívta a figyelmet a hasonló találkozók jelentőségére. Felszólalásaiban emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a magyar kormány kiemelt szerepet tölt be a kárpátaljai magyarság szülőföldön való fennmaradásában és boldogulásában. Aláhúzta, hogy magyarországi forrásokból költözött új helyre és nyílt meg a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képzési Központja, szintén magyar kormánytámogatásból épülhetett meg a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum új szárnya, az elmúlt évben nyílt meg Beregszászban a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda mintájára a KMKSZ helyi, az európai uniós pályázati lehetőségek kárpátaljai hasznosítását célzó és elősegítő irodája, valamint tovább bővült a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpont és Lovarda tárháza is. „A fő feladatunk: akit lehet, hazahívni, s akit csak lehet, megtartani itthon. Nagyon fontos, hogy működjenek az intézményeink, ehhez pedig az szükséges, hogy legyenek óvodáskorú, valamint beiskolázandó gyerekek. A kárpátaljai magyarság elég érett ahhoz, hogy ki tudja harcolni a korábbi jogaink visszaszerzését. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk a fiatalokat és bevonjuk őket is a közös munkába, hiszen ők jelentik a jövőt!” – emelte ki a sajtónak adott nyilatkozatában Sin József.
AKMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének Gyertyánligeti Alapszervezete február 16-án tartotta idei közgyűlését a helyi magyar házban.
Eiben István alapszervezeti elnök beszámolójában kiemelte: „Az elmúlt év a küzdelemről szólt, hogy közösségként meg tudjunk maradni, ebben igyekezett segítséget nyújtani az alapszervezet a gyertyánligeti magyaroknak.” A továbbiakban elmondta, hogy számos megemlékezésen részt vettek, és új kezdeményezéseik is voltak. Minden megemlékezésükön gyűjtést szerveztek azok számára, akik a háborúban vannak vagy voltak. Megemlékeztek többek között az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, szerveztek farsangi ünnepséget, május első vasárnapján köszöntötték az édesanyákat, ősszel rendezvényt szerveztek a szépkorúak világnapja alkalmából, októberben ünnepelték meg a gyertyánligeti alapszervezet megalapításának 35. évfordulóját, ugyancsak megemlékeztek a tavaly felújított emlékműnél a málenkij robot áldozatairól, majd a hagyományőrzés jegyében bemutatták a helyi betlehemest is. Bekapcsolódtak a helyi római katolikus templom építésének 200. évfordulójára szervezett ünnepség lebonyolításába, a magyarországi Etyekkel sikerült testvérvárosi kapcsolatot kialakítani.
Az alapszervezeti elnök elmondta, hogy két csoportban 25 gyermek jár a Gyertyánligeti P. Frangepán Katalin Óvodába, a magyar vasárnapi iskolában három pedagógus négy csoportban 45 gyermeket tanít.
A Nagybocskói Alapszervezet idei közgyűlésén az elmúlt év eseményeiről Illés Éva elnök asszony számolt be.
A szórványtelepülésen az alapszervezeti tagság létszáma 135 személy. Elhangzott, hogy a Katolikus Karitász által működtetett óvodába két csoportban 26 gyermek jár. A vasárnapi magyar iskolában 53 gyerek tanulja a magyar nyelvet három csoportban.
A közgyűléseken részt vett Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, aki a KMKSZ elmúlt évi tevékenységéről tájékoztatta a résztvevőket. Kifejtette, hogy minden rossz véget kell érjen egyszer, a KMKSZ-nek pedig arra kell készülnie, hogy az akkor adódó lehetőségekkel élni tudjon a kárpátaljai magyar közösség érdekében, emiatt is igyekezniük kell megtartani alapszervezeteiket. Kiemelte, remény van arra, hogy a háború miatt elmaradt rendezvényeiket, mint például az Arany Ősz Kórustalálkozót, idén újra sikerül majd megtartani.
Öt szerény körülmények között élő nő elfojtott érzelmeinek felszínre törése, párbeszédek a bejátszott férfi szereplőkkel. A mai kárpátaljai nőléttel egybecsengő történettel, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Brian Friel a Papírsárkány című darabjának ungvári bemutatójával ünnepelte idén a magyar kultúra napját a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Himnuszunk születésének 202.-ik évfordulója, nemzeti kultúránk nagyságának méltatása alkalmából szervezett rendezvénynek az ungvári bábszínház adott otthont. A mai alkalom azon kívül, hogy lehetőséget biztosít a találkozásra, egyben bizonyítéka annak, van magyar közösség Kárpátalján, fogalmazott Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Járási Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője. A kultúránk, a hagyományaink tartanak meg minket, fogalmazott Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi alapszervezetének elnöke. Chris-t, a darab egyik szereplőjét Mónus Dóra, a beregszászi színház segédszínésze elevenítette meg a színpadon. Elmondása szerint, lehetünk bármilyen nehéz helyzetbe, mindig van egy reménysugár, amiért érdemes tenni. A színielőadást a közönség állva, vastapssal jutalmazta. A jelenlévők feltöltődve, a találkozás örömével és a remény sugarával a lelkükben tértek haza.
1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be Szatmárcsekén a Himnusz kéziratának véglegesítését. Idén is hagyományosan Ungváron rendezték meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi ünnepségét, amely szerdán este a Bavka Kárpátaljai Megyei Akadémiai Bábszínházban kapott helyet.
A meghívott vendégek – Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője, Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, Héder János, az ungvári egyházközség lelkésze, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, Janig Péter, ungvári római katolikus plébános, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezet elnöke, megyei képviselő, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető elnöke, Kulin Zoltánt, a TV21 Ungvár igazgatója, Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója, a KMKSZ jelenlévő alapszervezeti elnökei – bemutatása után a jelenlévők meghallgatták, illetve közösen elénekelték államunk, majd nemzetünk himnuszát.
Ünnepi beszédet elsőként Bacskai József főkonzul mondott, aki megköszönte a megtisztelő meghívást dr. Brenzovics Lászlónak, a KMKSZ elnökének a Himnusz 202. évfordulóján a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségre. Megjegyezte, január 22. fontos ünnep a naptárban, amikor évezredes hagyományainkra, gyökereinkre emlékezünk, azokra az értékekre, melyek minden magát magyarnak valló ember számára fontosak: nyelvünkre, történelmünkre, közös kultúránkra.
– Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál több. A költeményt az egész nemzet ‒ tagjai éljenek bárhol is a világban, az anyaországban, a magyar haza határain kívül ‒ a szívébe fogadta. Nemzeti imádságunk megtestesíti azt az elvet, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jelen és nincs jövő. […] Ezekben a napokban különböző rendezvények erősítik nemzettudatunkat. Az elismerés szavai illetik minden, a magyar haza határain élő testvérünket Ungvártól Torontóig, Ausztráliáig, akik néha a legnehezebb politikai és egzisztenciális viszonyok között, és így különösen Kárpátalján, az ukrán‒orosz háború mindennapi nehézségei ellenére is ápolják, fejlesztik, megőrzik a magyar nyelvet és kultúrát – emelte ki, és személyes megjegyzésként elmondta: számára sehol a világban nem zeng a nemzeti imádságunk olyan szépen, mint itt, a Tisza-menti falvakban, városokban a templomokban és a rendezvényeken.
A diplomata kihangsúlyozta: a kárpátaljai magyarság oktatási és kulturális intézményeinek segítségével komoly erőfeszítéseket tett és tesz szűkebb hazája, az anyaországot, az európai közösséget is gazdagító magyar kultúrája, magyarsága megőrzése érdekében.
– Teszi mindezt nemcsak maga és az anyaország, hanem Ukrajna egésze javára. Főkonzulként mindig fontos volt számomra, hogy lehetőség szerint igyekezzenek minden támogatást megadni, megteremteni a működés tárgyi feltételeit, támogatni a magyarság kulturális szervezeteit – jegyezte meg Bacskai József, és köszönetet mondott a megyében zajló értékteremtő munkáért, a szervezetek elhivatottságáért, mindennapi helyállásáért és erőfeszítéseiért. – Magyarország nemzeti kormánya megkülönböztetett figyelemmel kíséri ezt és a jövőben is kiemelt nemzetpolitikai célok közé fog tartozni a magyar nyelv és kultúra méltó támogatása.
A KMKSZ nevében Balogh Lívia mondott ünnepi beszédet. Kiemelte: nagy öröm számára, hogy ő köszöntheti a megjelenteket a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében a magyar kultúra napja alkalmából itt, Ungváron, ahogy az is, hogy idén is sikerült összegyűlni és nemzeti összetartozásunk alapjáról, a magyar himnusz keletkezéséről emlékezni.
– A magyarságnak a XIX. századig nem volt nemzeti himnusza. Ahogy sok más népnek sem Európába. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek idején, 1821 januárjában írja meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Himnuszt. Első alkalommal nyilvánosan 1844. augusztus 10-én énekelték el az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi-gőzös vízre bocsátásának idején – mondta az elnök asszony felidézve a himnusszal kapcsolatos történelmi eseményeket, amely mindannyiunk nemzeti fohásza lett.
– A nemzeti romantika szülte ima Istenhez írt fohász, mely számot vet nemzetünk dicső múltjával éppúgy, mint bűneivel, kudarcaival. Sorai hozzánk nőttek és összetartozásunk szimbólumává lettek – hangsúlyozta Balogh Lívia utalva arra, hogy ezt énekeljük kimagasló teljesítmények elismeréseként, s talán pont az ima hangulata az oka, hogy a magyarság nem csupán kiemelkedő pillanatokban énekli a himnuszt. – A legreménytelenebb helyzetekben, sorstragédiák küszöbén is elhangzik. Ahogy elhangozhatott Szelmencen, a szögesdróttal kettévágott falu határának mindkét oldalán, valamelyik barakkban a Gulágra hurcolt férfiak ajkáról éppúgy, mint mikor 1848, 1944 vagy 1956 után betiltották. De kiirtani, eltörölni a legnagyobb tiltás erejével sem lehetett már. Mert szimbólum lett. Minden magyar hitének szimbóluma.
A KMKSZ UKSZ elnöke kitért arra is, hogy ezekből a szimbólumokból, üzenetekből, szavakból, lépésekből, akaratból, talentumból épült fel az identitás.
– Ez az, ami éltet, táplál és erőt ad. Legyen bármilyen a kihívás, ami előttünk áll. Ennek a közös egységnek nincsenek határai. Ott van mindenhol, ahol értik a szót és egy kulturális nyelven beszélnek. Mindenhol, ahol magyar él. És nincs külső erő, mely megtagadtatná velünk ezeket a sorokat, hisz eggyé váltak velünk – mondta és Szabó Lőrinc soraival zárva köszöntőjét azt kívánta a helyi és nemzeti kultúra elkötelezettjeinek, hogy Kölcsey sorai büszkeséggel töltsenek el minden magyar szívet, hogy nőjön kudarcaink fölé cselekvő hit, mely a magyar kultúrából táplálkozik, s ez a hit adjon erőt itt, Kárpátalján is „viselni sorsunk, ahogy meg van írva”.
Az ünnepi beszédek után a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Papírsárkány című előadását láthatták a nézők Gyevi-Bíró Eszter rendezésében.
Sin Edina, a színház megbízott igazgatója lapunknak elmondta, hogy a darab egy olyan történetet hoz elénk, amely sok nő számára ismerős lehet Kárpátalján, hiszen az 5 lánytestvér életét alapvetően a férfinélküliség, a férfiak hiánya jellemzi. Egy megrekedt élethelyzetben találkozunk velük, akik szeretnék ugyan az élettel járó természetes cselekményeket, a házasságot, a gyermekszülést behozni az életükbe, de ez külső tényezők, vagy belső fájdalmak miatt megrekedt. Ennek következményeként hordozzák az életükben ezeket a ki nem mondott gyötrelmeket.
A történet Írországban zajlik, ahol 5 nővér, valamint egyikük szerelemgyereke él. Michael Mundy kisfiúként egy Donegal megyei kis falu melletti tanyán él édesanyjával és annak 4 lánytestvérével. Ő narrátorként vezeti a nézőt időn és téren át a darabban. Nagy ritkán felbukkan az apja, a nővérek Afrikából fura nézetekkel visszatérő misszionárius bátyja. Közben a gyerek lassan papírsárkányt készít, egy néha még működő, recsegő rádiókészülék olykor felszabadult táncra ösztönzi az 5 nőt, és a közelgő spanyol polgárháború miatt elfojtott érzelmek törnek a felszínre. Brian Friel az emberi természetről fest sokszínű képet egy családi drámán keresztül.
– A történet sok hasonlóságot mutat azoknak a nőknek az életével, akik a háború miatt váratlan fordulatként távol kell, hogy tudják a szeretteiket, a férjeiket, fiaikat, apáikat maguktól, magányra, egyedüllétre, önállóságra kényszerültek. Ezt a fájdalmat szerettük volna ezeknek a nőknek a történetével egyrészt kimondani a színpadon, illetve behúzódik a történetbe olyan szál is, ami szintén ismerős lehet: a sok évet távol töltött családtag visszatérése. Vajon milyen változásokat eredményez a családtag életében, vissza tud-e térni a rég elhagyott élethelyszínre, tudja-e ott folytatni az életét, ahol abbahagyta? Jó ezekről az élethelyzetekről beszélni és fontos az, hogy a művészet segítségével, színpadon meglátva önmagunkat, saját szituációnkat, ezt bátran ki merjük mondani. S nagy közösségben, ráadásul a mi saját kárpátaljai magyar közösségünkben a sorstársainkba kapaszkodva talán még egyszerűbb ezt feloldani. Ez volt ezzel a darabbal a célunk – mondta végezetül Sin Edina.
