A magyar kultúra napja alkalmából Művészet határon innen és túl címmel nyílt meg Kovács Éva beregszászi festőművész önálló tárlata a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szervezésében. Jakab Eleonóra, a szervezet elnöke hangsúlyozta, a rendezvény egyik üzenete: Beregszász és közössége mindenkit hazavár. Kovács Éva festőművészt gyermekkora óta foglalkoztatta az alkotás, mintegy elvarázsolta a festészet színvilága. Művészeti tanulmányit Garanyi József Pro Urbe díjas festőművész irányításával végezte. Egyik alapítója és tagja a Bereg Alkotó Egyesületnek. Számos helyi, megyei és külföldi tárlat résztvevője. Kovács Éva sokoldalú művész. A több mint 30 alkotását bemutató tárlaton különböző technikával készült tájképeket, csendéleteket, városképeket csodálhatnak meg a képzőművészet kedvelői. 2019-ben, egy művészeti tábor hatására jelentek meg az első, keresztény szellemiségű alkotásai. Kovács Éva alkotásait bemutató kiállítás előzetes egyeztetést követően 2024. február 23-ig tekinthető meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
A Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) a magyar kultúra napja alkalmából festménykiállítást szervezett Művészet határon innen és túl címmel. A beregszászi születésű Kovács Éva festőművész alkotásaiból álló önálló kiállítás ünnepélyes megnyitójára január 22-én került sor a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
„Kettős érzés kavarog legtöbbünk lelkében: menni vagy maradni, szeretni itthon a jelen helyzetben, vagy lelkünkben örökké vágyni haza. Ez a város és a közösség mindenkit hazavár, és hogy jöjjenek, ahhoz béke kell. Adjunk hálát a mindennapokért és könyörögjünk a békéért” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a rendezvényt Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke, valamint köszöntötte az egybegyűlteket.
A kiállítás megnyitóját többek között megtisztelte jelenlétével Molnár János római katolikus püspöki helynök, Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, Babják Edit, a Beregszászi Városi Tanács Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője, Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, valamint Tarpai József, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöke.
Elsőként Molnár János köszöntötte a jelenlévőket. „Hatalmas öröm számomra, hogy sok ember lelkében visszhangra talál a magyar kultúra, amely mindannyiunknak közös kincse, amelyet mindannyian őrzünk, amelyet mindannyian megkaptunk elődeinktől, és azt kötelességünk továbbadni utódainknak” – fogalmazott beszédében, emellett kiemelte, hogy megtisztelő és örömteli dolog, hogy a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház az egyházi események mellett számos kulturális eseménynek is otthont adhat.
Ezt követően – a Himnusz születésének évfordulóját méltatva – Ferku Szilveszter előadásában meghallgathattuk nemzeti imádságunkat.
A kiállított festmények alkotójának életét és munkásságát Bárdos István, a BKÉSZ alelnöke ismertette.
Kovács Éva 1961-ben született Beregszászban, keresztény értelmiségi családba. Édesanyja vegyészmérnök, édesapja civil foglalkozása mellett festőművész volt. Gyermekkorától kezdve foglalkoztatta az alkotás, elvarázsolta a festészet színvilága. Az érettségi bizonyítvány sikeres megszerzését követően könyvelő-közgazdászként szerzett diplomát. Művészeti tanulmányait Veres Péter és Garanyi József Pro Urbe díjas festőművész irányításával végezte. 1994-től tagja és egyik alapítója volt a Beregszászi járás ipar- és képzőművészeit tömörítő Bereg Alkotóegyesületnek, 1998-tól a magyarországi Honvéd Kulturális Egyesületnek, 2013-tól pedig az ArtTisza művészeti egyesület tagja lett. Művészetére leginkább a természetközeliség jellemző, témái a csendélet, táj- és városképek. Sokoldalú művész, aki könnyedén bánik a különböző technikákkal és anyagokkal, otthonosan használja az akvarell, pasztell, olaj, akril és grafika technikákat. A művésznő hitvallása: ha minden ötletünk, tehetségünk és tudásunk csak egy kis részét meg tudjuk osztani másokkal, az a kis rész tovább él valakiben.
Kovács Éva rendszeresen támogat festményeivel vagy az azok értékesítéséből befolyt összeggel károsultakat, különböző humanitárius kezdeményezéseket. Emellett több rajzszakkör is az ő nevéhez fűződik, valamint megjelentek illusztrációi a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Közoktatás című szakmai lapjában. A Beregszászi Linner Bertalan Központi Járási Kórház Gyermekosztályának falait pedig színes, vidám mesefigurákkal festette ki néhány művésztársával együtt. Rendszeresen részt vesz nemzetközi alkotótáborokban, művésztelepeken, csoportos és önálló kiállításokon határon innen és túl.
Ezt követően Kovács Éva festőművész köszöntötte a jelenlévőket. „Nagy öröm számomra, hogy ilyen szép számmal gyűltünk össze egy ilyen nehéz világban” – fogalmazott köszöntőjében, továbbá röviden ismertette a festmények származását, hiszen már több mű magángyűjteményekben vagy állandó kiállításokon szerepel. Azt is megtudhattuk, hogy a kiállított 32 festmény közül a legrégibb 1996-ban készült, valamint hogy melyiken milyen technikát alkalmazott.
A szervezők a továbbiakban kulturális műsorral kedveskedtek. Elsőként Hapák Alexandra és Kisgyőri Attila kápráztatták el a jelenlévőket énekhangjukkal. Őket harmonikán kísérte Krajnik Irén kórusvezető. Majd Volodimir Balackij (művésznevén Pitkin) színesítette zenei percekkel az ünnepséget.
„A különböző alkotói tevékenységek hozzátartoznak minden ember belső szükségletéhez, tehát próbáljuk gazdagítani hétköznapjainkat, saját, illetve más életét is próbáljuk ezáltal színesíteni. Ez különösen nagy öröm most, amikor a magyarság nehéz időket él Kárpátalján. Éppen ezért hálás vagyok az ilyen rendezvényekért, és mindenkinek további jó munkát, alkotást és sikereket kívánok” – hangsúlyozta beszédében Gyebnár István.
A megnyitót követően minden érdeklődőnek lehetősége volt közelebbről is szemügyre venni a csodálatos alkotásokat, amihez finom falatokat és italt is kínáltak.
A kiállítás előzetes regisztrációt követően ingyenesen megtekinthető 2024. február 23-ig. Érdeklődni a következő telefonszámon lehet: +380995339794. Azt követően a kiállított festményeket a Munkácsi Mihály Magyar Házban mutatják be.
A Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) és a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség közös szervezésében október 14-én hetedik alkalommal adták át a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban a már hagyományos Linner-díjat, melyet az egészségügyben dolgozó, elismert szakembereknek ítélnek oda évről évre.
Beregszász neves szülöttje, dr. Linner Bertalan az I. világháború idején harctéri sebészként dolgozott az orosz és az olasz fronton, ahol nem tett különbséget a magyar honvédség, illetve az ellenség sebesültjei között, hiszen számára minden élet egyformán értékes volt. A világháborút követően visszatért szülőföldjére, Kárpátaljára, haláláig itt élt és dolgozott, a helyi kórház igazgatója volt, amely immár a nevét viseli. Az ő emlékére hozták létre 2017-ben a róla elnevezett díjat, amelyet minden évben egy-egy, a szakmájában és életútjában is elismerésre méltó szakorvosnak, valamint 2020-tól ápolónak adnak át.
A díjátadót többek között megtisztelte jelenlétével Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, Szepesi Károly és Csizmadia Alexandra, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzuljai, dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Molnár D. István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Városi Szervezetének elnöke, Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Központjának igazgatója, valamint a díj névadójának leszármazottja, Lovas András és édesanyja.
A díjátadó ünnepség kezdetén Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte: hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy immár hetedik alkalommal kerülhetett megrendezésre ezen díjátadó ünnepség, amiért köszönet a szervezőknek, a támogatóknak és mindazoknak, akik munkájukkal nem hagyják feledésbe merülni dr. Linner Bertalan hagyatékát.
„Nehéz időket élünk, de a kárpátaljaiaknak a történelem során soha nem volt könnyű, ahogy Linner doktor élete sem volt felhőtlen. De ahogy az ő példája is mutatja, megfelelő lelki erővel és hittel minden nehéz időszak átvészelhető; tehát kapaszkodjunk össze és merítsünk erőt Linner doktor életének példájából” – fogalmazott köszöntő beszédében Jakab Eleonóra.
Ezt követően Gyebnár István ügyvivő konzul köszöntötte a jelenlévőket. „Mint tudjuk, dr. Linner Bertalan válogatás nélkül, nemzetiségtől, anyanyelvtől és hovatartozástól függetlenül minden rászorulón segített. A jelenlegi vészterhes időkben ez az a keresztényi hozzáállás, amire minden embertársuknak szüksége van, ő példát mutat nekünk, hogyan is kell a nehéz időkben önzetlenül bánni embertársainkkal. Bátran kövessük az ő példáját!” – hangsúlyozta beszédében a konzul úr. „A közösségnek megtartó ereje van, s többek között ez a díj is hozzájárul ahhoz, hogy együtt maradjunk, hogy emlékezzünk nagyjainkra, és hogy felkeltsük a fiatalok figyelmét azokra az elődökre, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak magatartásukkal” – tette hozzá. Mindemellett elismerését fejezte ki a kárpátaljai magyarság helytállásáért és az orvosok fáradhatatlan munkásságáért, valamint biztosított mindenkit az anyaország további támogatásáról.
A méltán híres doktor úr életéről dokumentumfilm is készült Egy nem mindennapi orvos története címmel, ebből tekinthettek meg egy részletet a jelenlévők.
A díjnyertes filmben Linner Bertalant alakító színész, Fábián István is jelen volt a díjátadón, akit a filmben nyújtott alakításáért elismerő oklevélben részesítettek.
Ezt követően elérkezett a várva várt pillanat, amikor is kihirdették az idei Linner-díjazottakat. A kuratórium döntése alapján 2023-ban két orvosi és egy ápolói díjat adtak át. Az orvosi díjat dr. Csík Ferenc Adalbertnek, valamint posztumusz dr. Kertész Árpádnak ítélték oda.
Dr. Csík Ferenc Adalbert laudációját Bárdos István, a BKÉSZ alelnöke ismertette. Csík Ferenc Adalbert 1946. október 2-án született Técsőn, református családban. Középiskolai tanulmányait a Técsői 3. Számú Magyar Tannyelvű Középiskolában végezte, aranyéremmel. 1965-ben felvételt nyert az észtországi Tartui Állami Egyetem általános orvostudományi karára, melynek befejezését követően visszatért szülőföldjére. Ekkor Bustyaházán, a Tisza Szanatóriumban, majd 1974-től a Técsői Járási Kórház Szakrendelő Intézetében dolgozott belgyógyászként. 1979-ben, Kijevben fül-orr-gégész szakképesítést szerzett, ezt követően a Técsői Járási Kórház Füll-orr-gégészeti Osztályán dolgozott 1994-ig. Majd az Aknaszlatinai Allergológiai Kórház igazgató-főorvosának helyetteseként is dolgozott, egészen 2021-es nyugdíjba vonulásáig. Alapító tagja és mai napig elnöke a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának. Munkássága alatt huszonhárom közlemény jelent meg róla különböző szakmai folyóiratokban, és tíz szabadalmi bejegyzéssel rendelkezik. Emellett számtalan orvosi díj büszke tulajdonosa. Munkája mellett nős, két gyermek édesapja.
A díjazott az ünepségen úgy fogalmazott: „A Linner-díj nem csupán egy díj, hanem egy életmű elismerése, azt tükrözi, hogy az elvégzett munka értéket teremt, és hogy a közösség tisztelettel és elismeréssel viszonozza azt a fáradozást és elhivatottságot, amelyet mindennapjaink során tanúsítanunk kell.”
„Az idei esztendő kora tavaszának egyik legszomorúbb híre volt, hogy március 16-án, életének 84. évében, rövid betegség után elhunyt dr. Kertész Árpád nyugalmazott beregszászi orvos, akit a Vérke-parti városban nemcsak kiváló szakemberként ismertek, hanem közéleti szereplőként is tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett” – kezdte Kertész Árpád laudációját Jakab Lajos badalói családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke.
Kertész Árpád 1939. április 11-én született az erdélyi Medgyesen. Édesapja erdész volt, és 1942-ben, foglalkozásából kifolyólag átvezényelték az akkor Magyarországhoz tartozó Husztra. Később a család Ungvárra került. Kertész Árpád 1959-ben felvételizett az Ungvári Állami Egyetem orvosi karára, amelyet 1965-ben fejezett be. Friss diplomásként megnősült, és még abban az évben ifjú orvosként a Csernyihiv megyei Ivanovka településre került, újdonsült feleségével, a néhai Kertészné Bán Mónikával. Ekkor egy 25 ágyat számláló kórház főorvosa lett, három évig belgyógyászként, majd gyermekgyógyászként dolgozott. Ott született meg lánya, Mónika is. 1968-ban került Beregszászba, ahol évtizedekig gyermekgyógyászként dolgozott, később mentőorvosként, majd Nagybaktán körzeti orvosként is tevékenykedett. Több mint fél évszázados pályafutása vége felé egészen 78 éves koráig dolgozott a Beregszászi Mentőállomáson, mellette pedig a Pulzus Rádióban is rendszeresen életmódtanácsokkal látta el a hallgatókat, ahogy a Kárpátalja hetilap hasábjain is nagyon sok, az egészség megőrzésével kapcsolatos írása jelent meg. Több éven keresztül ingyenes konzultációkat nyújtott a Szent Anna Karitász keretein belül az azt igénylők számára. Mindezek mellett nagyon szerette a könyveket, a verseket, vezetéknevéhez híven szeretett kertészkedni. A bodzavirágból készült szirup volt a család nagy kedvence. Mindig derű és vidámság áradt belőle, amivel könnyen mosolyt csalt mindenki arcára.
A gyógyítás tudományának magas szintű művelése mellett Kertész doktor igen népszerű közéleti szerepnek is örvendhetett Beregszászban, nemzettudata és hazaszeretete révén több évtizeden keresztül a KMKSZ aktív közszereplője is volt. 2006-tól 2010-ig a Beregszászi Városi Tanács képviselőjeként szolgálta a helyi magyarság érdekvédelmét, 2002-től egy évtizeden át pedig a KMKSZ fegyelmi (etikai) bizottságának a tagja is volt.
,,Amikor alig három éve hosszabban is elbeszélgethettünk egymással annak kapcsán, hogy a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE) jóvoltából az Év családorvosa a Kárpát-medencében projekt kárpátaljai életműdíját vehette át, már túl a nyolcadik ikszen is nyugodtnak, kimértnek és elégedettnek tűnt. »Igyekszem karban tartani az agyam – mondta –, most például angolul tanulok a beregszászi főiskolán…«” – idézte fel Jakab Lajos.
Az idei ápolói Linner-díjat Nagy Zsuzsanna, a Beregszászi Linner Bertalan Központi Járási Kórház Családorvosi Rendelője Gyermekosztályának védőnője vehette át.
Laudációját Gogola István ismertette. Nagy Zsuzsanna 1957. december 11-én látta meg a napvilágot Beregszász szülötteként. Középiskolai tanulmányait a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában folytatta. Már fiatal korában ápolta beteg nagymamáját, amikor is eldöntötte, hogy ő ápolni és gyógyítani szeretne. Sikeres felvételi után a Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, ahol 1979-ben felcser-szülésznői képesítést szerzett. Ezt követően, még ugyanebben az évben a városi bölcsődében dolgozott, ahol nemcsak ápolónőként volt jelen, hanem pótanyukaként is, ki könnyeket törölt, etette és vigasztalta a csöppségeket. 1980–1981-ben a Beregszászi Járási Kórház Szemészeti Osztályán tevékenykedett, majd ugyanezen intézmény gyerekkonzultációjának védőnője lett, ahol a mai napig is meghatározó és aktív alakja a kollektívának. Az anyukák és nagymamák bátran fordulnak hozzá szeretett gyermekükkel és féltett unokájukkal kapcsolatban, mert ő eligazít, tanáccsal vigasztal, erőt ad az elkeserítő betegségek között.
Mindhárom díjazottról elmondható, hogy mind egészségügyi dolgozóként, mind magánemberként büszkén és bátran helytálltak, méltón dr. Linner Bertalan hagyatékához és emlékezetéhez, amit a most átadott díjak is tükröznek.
Az ünnepség alkalmával kulturális programra is sor került. Ferku Szilveszter előadásában először Reményik Sándor Az orvos című versét hallhattuk, majd pedig a Hallelujah című dalt. Emellett Krajnik Irén, Dancs Varga Marianna, Varga Nikoletta és Halász Bertalan harmonikajátékát csodálhatták meg a résztvevők. Előadásukban elhangzott a Rákóczi-induló, a Kaszinó csárdás és az Éljen a magyar című mű.
A díjátadó ünnepség végéhez közeledve Lovas András, dr. Linner Bertalan leszármazottja – akinek családja az alapítástól kezdve a Linner-díj támogatója – köszöntötte a megjelenteket, és háláját fejezte ki azért, hogy Beregszász hitelesen őrzi „Berti bácsi” emlékét.
Az esemény zárásaként a szervezők állófogadással kedveskedtek minden résztvevő számára.
Hetedik alkalommal adták át a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által 2017-ben létrehozott Linner-díjat, melyet minden évben a szakmájában kiváló, életvitelével is példát mutató, elismerésre méltó orvosnak és egy ápolónak adnak át. Dr. Linner Bertalan 1887. december 5-én született Beregszászban, Budapesten végezte az orvosi egyetemet. Az első világháborúban teljesített életmentői munkájáért harctéri sebészként több kitüntetést is kapott. A háború után több neves európai klinika is versengett érte, de ő 1919 júniusában visszatért szülővárosába. Haláláig ott élt és dolgozott. A Linner doktorról elnevezett díjat idén az orvosi kategóriában dr. Csík Adalbert Ferenc kapta, aki a múlt század 70-es éveitől áll a köz szolgálatában. 1946.október 2-án Técsőn született, 1965-ben felvételt nyert az észtországi Tartui Állami Egyetem Általános orvostudományi karára, majd hazatérése után fül-orr-gégészeti szakképesítést szerzett. 1994-től az Aknaszlatinai Ukrán Allergológiai Kórház igazgató főorvosának helyetteseként dolgozott 2021-es nyugdíjba vonulásáig. 1999-től napjainkig a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának elnöke, mely szervezet céljaként a magyar ajkú lakosság rossz egészségügyi állapotának javítását tűzte ki célul, megfelelő szakemberek képzése révén. Az ápolói kategóriában Nagy Zsuzsanna vehette át a kitüntetést, aki már tinédzser korában is ápolta beteg nagymamáját, ekkor határozta el, hogy ő ápolni, gyógyítani szeretne. A Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskola befejezésével ápolói-szülésznői képesítést szerzett. Ezt követően először a városi bölcsődében dolgozott, később a Beregszászi Járási Kórház szemészeti osztályán. Majd ugyan ezen intézmény gyerek konzultációjának védőnője lett, ahol a mai napig is dolgozik. A Linner-kuratórium idén az orvosi kategóriában még egy kiváló szakembernek ítélte oda a díjat. Kertész Árpád azonban sajnálatos módon már posztumusz kapta a díjat, mivel idén március 16-án, 84. életévében elhunyt. A nyugalmazott beregszászi orvost a környéken szinte mindenki ismerte, amellett, hogy példátlan módon értett a gyógynövényekhez, rendszeresen szerepelt rádió és tv adásban is, köztük a TV 21 Kamillatea című egészségügyi magazinműsorában is, hiszen sok embernek tudott ezáltal is segítséget nyújtani. A díjat fia vette át. Az ünnepség alkalmával a jelenlévők megtekinthették a „Linner doktor – egy nem mindennapi orvos története” című dokumentumfilm egy részletét is, melyet kárpátaljai filmes szakemberek készítettek. A díjak átadására a Beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban került sor, ahol dr. Linner Bertalan előtt tisztelegve emlékszobát rendeztek be korábban. A vele kapcsolatos itt bemutatott ereklyék nagyon fontosak a helyiek számára, ezért amennyiben bárkinek van még hasonló emléktárgya, ami Linnerhez köthető, azt szívesen várják ide.
Zenés-irodalmi összeállítással, valamint kiállításmegnyitóval méltatta Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját Magyarország Beregszászi Konzulátusa a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségével (BKÉSZ) és a Beregszászi Római Katolikus Egyházközséggel közreműködve. A forradalmár, a nemzeti hős, a magyar költészet legismertebb és legkiemelkedőbb alakjának tiszteletére szervezett rendezvényre szeptember 21-én került sor a magyar külképviselet Munkácsy Mihály termében.
Az esemény kezdetén a megjelenteket elsőként Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke köszöntötte, kiemelve: „Petőfinek élő emlékezete él közöttünk.” A költő közel 100 kilométert utazott a mai Kárpátalja területén 1847 júliusában Ungvártól Badalóig. A BKÉSZ elnöke beszédében felidézte az utazás részleteit. A július 11-ről 12-re virradó éjszakát Petőfi Ungváron töltötte a mai Petőfi téren az egykori Fekete Sas vendéglőben. Ennek emlékét emléktábla és szobor őrzi a róla elnevezett téren.
Ungvárról Munkácsra utazott, melyről Kerényi Frigyesnek írt levelében számol be. A Latorca-parti városban megtekintette a várat, melynek hatására született A munkácsi várban című verse. A Kerényinek írt levelek egyike Beregszászban íródott 1847. július 12-én, melyben így fogalmazott: „Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett.” Petőfi a levelet valószínűleg az egykori Oroszlán Szálló egyik szobájában vetette papírra. Beregszászban írta a Meleg dél van… című versét is.
1847. július 13-án kárpátaljai utolsó állomására, Badalóba érkezett, amelyről így ír: „Badaló mellett, Bereg- és Szatmár-megye közt, jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem e folyót, talán azért, mert tetőtől talpig magyar: hazánkban születik és hazánkban hal meg, és épen az Alföldön vándorol keresztül, az én kedves Alföldemen.” Itt kapott ihletet A Tisza című verséhez is. Badalónál tárult elé az a kép, melyet utánozhatatlanul fogalmaz meg: „Nyári napnak alkonyulatánál/Megállék a kanyargó Tiszánál/Ott, hol a kis Túr siet beléje,/Mint a gyermek anyja kebelére.” A költő e táj emlékével indult tovább menyasszonyához, Szendrey Júliához.
„Hálásak lehetünk Petőfinek, hogy verseiben megőrizte vidékünk társadalmi és természeti értékeit” – konstatálta köszöntője végén Jakab Eleonóra.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője ünnepi beszédében köszönetet mondott Jakab Eleonórának és Molnár János római katolikus püspöki helynöknek, hogy részt vettek az alkalom megszervezésében, s átadta Bacskai József ungvári magyar főkonzul szívélyes üdvözletét.
„Nekünk Petőfi azt jelenti, amit az ukránoknak Tarasz Sevcsenko, hiszen minden nemzetnek van egy nagy költője” – húzta alá a diplomata, majd ő is emlékeztette az egybegyűlteket Petőfi 1847 nyarán vidékünkön tett látogatására, melynek során három verset is írt. „Erre a kárpátaljai magyarok mindmáig nagyon büszkék, e verseket szívesen szavalják. Petőfi irodalmunk, történelmünk meghatározó személyisége. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Magyarországon és a határokon túl is utcák, terek vannak róla elnevezve, szobrok és emléktáblák hirdetik nevét” – mondta Gyebnár István, hozzátéve: „Kárpátalja jó példa egész Ukrajna számára, hiszen itt különböző nemzetiségű emberek a kulturális vagy nyelvi különbözőségeket félretéve már generációk óta békésen, egymást segítve tudnak élni. Magyarország a béke pártján áll. […] Hisszük, hogy a béke mindenki közös érdeke. Bízunk abban, hogy mindaz, amit teszünk, az hasznos, és azzal hozzájárulhatunk a kárpátaljai magyarság, illetve az országaink közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. A kultúra, az irodalom, a zene és a képzőművészet különösen alkalmas arra, hogy egy multikulturális környezetben összekösse az itt élő nemzeteket.”
A köszöntőket követően a beregszászi Szent Kereszt Kórus ünnepi összeállítását hallhatta a közönség. A kórus tagjai együtt és szólóban adták elő a megzenésített Petőfi-verseket, melyeket Krajnik Irén kórusvezető, a Magyar Kultúra Lovagja válogatott össze. Elhangzott a Szeptember végén című vers, majd felcsendült a Fa leszek, ha…, a Rózsabokor a domboldalon, az Ereszkedik le a felhő, a Távolból, a Befordúltam a konyhára, a Tíz pár csókot egyvégbül…, valamint részletek Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékából, s végül a Kormorán A költő visszatér című dala.
A műsor után a jelenlévők megtekintették a Külgazdasági és Külügyminisztérium a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen készített, kifejezetten külföldi közönségnek szánt, a neves költő életét, korát és költészetét bemutató, Petőfi a világ körül című vándorkiállítást, amelyet már a világ számos pontján megnézhetett a közönség.
A résztvevők a rendezvény előtt megkoszorúzták az egykori Bereg Vármegyei Kaszinó előtt álló Petőfi-szobrot.
Szeptember végén elnevezéssel szervezett a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége valamint, Magyarország Beregszászi konzulátusa emlékestet, amellyel csatlakoztak a Petőfi200 emlékév Kárpát- medencei program sorozathoz. A főként megzenésített verseket tartalmazó koncert előtt a résztvevők közösen helyezték el az emlékezés koszorúit a nemzet költőjének 1991-ben állított teljes alakos szobra előtt. Majd a konzulátus Munkácsy termében folytatódott a program. Beregszász és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége számára is nagyon fontos Petőfi emlékezete, ezért is tartottuk illőnek, hogy ne csak a születésnapján, január elsején és március idusán emlékezzünk meg róla de most szeptember végén is, emelte ki Jakab Eleonóra a beregszászi szövetség elnöke. A konzulátus Munkácsy termében az előadás mellet az érdeklődők megtekinthették a Külügyminisztérium álltál összeállított Petőfi a világ körül kiállítást is, ami a közeljövőben útra kél és Kárpátalja több pontján is elérhetővé válik időszakosan. A Beregszászi Magyar Konzulátus Munkácsy termében az elkövetkező két hétben még megtekinthető a kiállítás.
Ünnepi koncertet szervezett a beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából. Az est folyamán a beregszászi római katolikus gyülekezet kórusa és a helyi Kodály Zoltán művészeti zeneiskola munkatársai előadásában felcsendültek a szabadságharcot idéző nóták és indulók, valamint Petőfi Sándor versei is. Fontos, hogy emlékezzünk és még fontosabb, hogy erőt adjunk tagjainknak a mindennapi küzdelmek megvívásában, ezért is kedveskedtünk számukra ezzel a lelki feltöltődést biztosító programmal, hangsúlyozta nyitóbeszédében Bárdos István, a beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alelnöke.
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezést március 14-én a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
A Himnusz eléneklése után a megjelenteket Bárdos István, a BKÉSZ alelnöke köszöntötte. Emlékeztetett arra, hogy még három hónap sem telt el azóta, hogy „lánglelkű költőnk”, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját méltatták a Vérke partján felállított Petőfi-szobornál. „A költőóriás nem csupán gyönyörű verseivel alkotott maradandót, a nemzet szabadságát tartotta elsősorban szem előtt, példát mutatott hősiességből, bátorságból, az őt felnevelő közösség iránt érzett felelősségből. Ezekre az erényekre a mostani nehéz időkben nekünk is nagy szükségünk van” – hangsúlyozta Bárdos István. „Ha visszatekintünk 1848-ra és az akkor született csodálatos egységre, csak azt mondhatjuk, hogy Isten fogta a magyarság kezét. És ha kérhetünk valamit tőle ezen az ünnepen, hát azt, hogy fogja meg újra, mert egység és összetartás nélkül nem fogunk visszatalálni arra az útra, melyen őseink, köztük az aradi vértanúk oly sokszor és büszkén jártak” – tette hozzá.
„1848–49 a magyar nép nagy tette volt, hazánkra figyelt Európa, fiataljaink bátorsága példát mutatott más népeknek is” – húzta alá ünnepi köszöntőjében Molnár-Friedrich Szilvia beregszászi magyar konzul. Felelevenítve a 175 évvel ezelőtti eseményeket a diplomata elmondta: március 15. jelkép lett, a magyarság szívében – határon innen és túl – azóta nemzeti ünnepként él ez a nap, mely a szabadság reményét hozta. „Kossuth maga is ráébredt, hogy egyetlen nemzet sem lehet szabad más nemzet szabadsága nélkül, egy nemzet szabadságának kivívása nem ignorálhatja más népek szabadság iránti vágyát. […] A márciusi ifjak kiáltványa így kezdődik: Mit kíván a magyar nemzet. Majd így folytatódik: Legyen béke, szabadság és egyetértés. Ezt kívánom mindannyiunknak!” – zárta beszédét Molnár-Friedrich Szilvia.
Molnár János, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség esperes-plébánosa az alkalom kapcsán az egybegyűltekhez szólva kiemelte: „A szabadság ott kezdődik, amikor mindenki tiszteletben tartja a másik személyt, a másiknak a meggyőződését, a gondolatait. Nekünk az igazi krisztusi szabadságra kell törekednünk, Isten gyermekeinek szabadságára, amelyet Jézus Krisztus hozott el mindannyiunk számára.”
A köszöntőket követően kulturális program következett. Először Petőfi Sándor Nemzeti dala és a Föltámadott a tenger című verse hangzott el Ferku Szilveszter előadásában, majd az egyházközségi kórus és a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola harmonikatriójának énekes-hangszeres műsorát hallhatta a közönség, melyet Krajnik Irén, a Magyar Kultúra Lovagja állított össze. A nézők soraiból Csobolya József állt a közönség elé, s elszavalta Petőfi Sándor A nép nevében című versét.
Biztonság félelem idején –útikalauz nehéz időkre címmel szervezett előadást a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban. Az interaktív előadást Tóth Ernő, a Kárpát Medencei Magyarok Evangelizációjáért Alapítvány vezetője tartotta, aki Bibliai igeszakaszok és hasznos módszerek bevonásával adott tanácsokat a mindennapi félelmek leküzdésében. A háború közepette minden nap rengeteg félelemmel kell hogy szembenézzünk, ezért is tartottuk fontosnak, hogy beszéljünk erről a témáról, mondta Jakab Eleonóra, a beregszászi keresztény értelmiségiek szövetségének elnöke. Nagyon sokan küzdenek vélt vagy valós félelmekkel, de e félelmekkel meg kell küzdeni, hogy folytatni tudjuk a mindennapjainkat, véli Tóth Ernő előadó. Az előadás közben visszatérő elem volt az Istenbe vetett hit ereje. Az előadáson elhangzott, hogy bár rengeteg dologtól kell jelenleg félni, de ahhoz, hogy a normális életünket tudjuk élni, le kell küzdenünk a szorongásainkat, amihez, ha kell, kérjünk segítséget.
Idén a beregardói Perényi Kultúrkúriában adták át a Linner-díjakat. A Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége 2017-ben alapította a múlt század fordulóján Beregszászon tevékenykedő, Európa hírű sebészorvosról, Linner Bertalanról elnevezett díjat, amelyet egy ápolónak és egy orvosnak ítélnek oda. Az ápolónak járó elismerést Menzák Erzsébet kapta, aki 57 éve dolgozik a szakmában és gyermekek ezrei kapták meg tőle a védőoltásokat. A Linner doktorról elnevezett díjat az idén orvos kategóriában Jakab Lajos háziorvos vehette át, aki jelenleg Badalóban és Haláboron gyógyít. Ezen kívül presbiter-jegyző, újságíró, valamint a KMKSZ badalói alapszervezetének elnöke. Az alapítók a Linner-díjat olyan értelmiségieknek szánták, akik keresztény hitüket közösségben gyakorolják, cselekedeteikkel és tevékenységükkel a keresztényi értékekhez igazodva szolgálják a kárpátaljai közösségüket. Linner Bertalant tehát sem doktor, sem emberként nem felejtették el a beregszásziak. Nevét többek között utca és kórház is viseli.