Az Év Tanára díjat az Év Tanára szakmai bizottsága ítéli oda olyan pedagógusoknak, akik a legtöbbet tették a magyar közoktatás, nevelés terén a bizottság tagjai szerint. Összesen mintegy 100 jelölésből választották ki a díjazottakat. A jelölés teljesen nyilvános volt, diákok, pedagógusszervezetek és pedagógusok egyaránt jelölhettek. Idén a külhoni kategóriában Hnatik-Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyarnyelv- és irodalomtanára kapta a kitüntetést.
Hnatik-Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyarnyelv- és irodalomtanára immáron 36 éve pedagógus, továbbá a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, valamint a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (BKÉSZ) aktív tagja. Mindeközben a Kárpátalja hetilap és a Közoktatás folyóirat munkatársa.
A magyar kultúra megőrzése, anyanyelvünk ápolása Hnatik-Riskó Mártának a legfontosabb célja, amelyet minden tanítványának igyekszik átadni. Diákjai több anyanyelvi, helyesírási, nyelvhasználati versenyen is díjakat nyertek. A tanárnő minden óráját egy-egy idézettel indítja, amely gondolatok varázslatos anyanyelvünket, történelmi nagyjainkat dicsőítik.
Közel egy évtizedig köztiszteletnek örvendő szervezője és programfelelőse volt a kárpátaljai magyar nyelv és irodalom szakos tanárok továbbképzésének a KMPSZ Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémiáján. Közreműködött több tanári kézikönyv és segédkönyv, tudományos munka szerkesztésében, valamint lektorálásában – hangzott el a beregszászi tanárnő laudációjában.
A kitüntetést dr. Hajnal Virág, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője adta át február 6-án Budapesten, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. székházában. A díjat Hnatik-Riskó Márta nevében – mivel a díjazott nem tudott részt venni az ünnepségen – barátja és kollégája, Iván Éva, a Derceni Középiskola magyarnyelv- és irodalomtanára vette át.
A Bethlen Gábor Alap karolta fel és támogatja 2012 óta az egyik legnagyobb internetes középiskolai portál kezdeményezésére elindult Év Tanára díj adományozását, amely erkölcsi és anyagi elismerést is jelent azoknak a pedagógusoknak, akik áldásos tevékenységükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy a felnövekvő generációk tagjai megfelelő tudás és megfelelő erkölcsi útmutatás birtokában készülhessenek fel az életre és tevékenységükre.
Dr. Kiss Ferenc, az intézmény jogelődjének egykori diákja, író, kritikus, irodalomtörténész és tanár születésének 95. évfordulója alkalmából avattak emléktáblát a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban január 17-én.
Az avatóünnepség előtt az egybegyűltek egyperces néma főhajtással emlékeztek a háború áldozataira.
„Bár a háború árnyékában gyűltünk ma itt össze, ez a nap is egy mérföldkő intézményünk életében, hiszen egy újabb emléktáblát avatunk. A líceum falán sorakozó emléktáblák jelzik, hogy van múltunk, s ha van múltunk, akkor van jövőnk is” – emelte ki köszöntőjében Szabó Árpád, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, az egykori Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium jogutódjának igazgatója. Szabó Árpád beszédében hangsúlyozta: méltán büszkék az intézményben tanult egykori neves diákokra, s meggyőződése, hogy a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium 1991-es újraindítása óta is kerültek ki olyan „gimnazisták” az épület falai közül, akiknek nevét a jövőben szintén emléktábla őrzi majd itt.
Dr. Kiss Ferenc 1928. november 11-én született Tiszapéterfalván szegény parasztcsaládban. Alapiskoláit szülőfalujában, középiskoláit 1939-től 1944-ig a Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnáziumban, majd a Debreceni Református Kollégiumban végezte, tanulmányait a Debreceni Tudományegyetemen folytatta, s munkásságát is itt kezdte. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején a debreceni Csokonai Rádió vezetője volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság nyolc hónap börtönre ítélte. 1957-től az ELTE BTK tudományos segédmunkatársa volt öt éven keresztül. Ezt követően az MTA Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa lett. Közben megvédte disszertációját és 1978-tól az irodalomtudományok kandidátusa. Később a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszékének vezetője, majd emeritus professzora lett. Kiss Ferenc a XX. századi magyar lírával, kortárs magyar költészettel, elsősorban József Attila és Kosztolányi Dezső munkásságával foglalkozott. Munkásságát Ady Endre-jutalommal, József Attila- és Bethlen Gábor-díjjal, valamint Márton Áron-emlékéremmel ismerték el. 1999. október 30-án, 71 éves korában hunyt el Budapesten, sírhelye a Farkasréti temetőben található.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum falán elhelyezett emléktábla a Beregszászért Alapítvány támogatásával készült, az azt díszítő bronz dombormű alkotója Lengyel Tibor nyíregyházi szobrász.
Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke személyesen nem tudott részt venni az avatóünnepségen, ezért levélben küldte el köszöntő szavait. „Nagy megtiszteltetés a Beregszászért Alapítvány számára, hogy immár a hatodik emléktáblát ajándékozza a Beregszászi Bethlen Gábor Gimnáziumnak, új nevén Líceumnak. Alapítványunk fő célja a Beregszászban és a Beregszászi járásban, de tágabb értelemben az egykori Bereg vármegyében élő magyarság nemzeti önazonosság-tudatának erősítése múltunk nagyjai emlékének megörökítésével. S a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium, majd későbbi nevén Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnázium országszerte híres embereket oktatott, bocsátott szárnyaira, illetve tudott tantestülete soraiban” – olvasták Dalmay Árpádnak az alkalomra írt leveléből. „Nem véletlen az emléktábla Csoóri-idézete: »Mondd azt, hogy csak azért is!« Bár ezt a költő beteg barátjának írta vigasztalásul és biztatóul, mi fogjuk fel úgy, hogy dr. Kiss Ferenc mondja nekünk: csak azért is tartsunk ki magyarságunk, hitünk, anyanyelvünk, kultúránk, múltunk mellett az ellenükre ácsingózó mai zavaros világban. Nagyjaink emléke és szelleme adjon hozzá erőt!” – írta a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Levélben fejezte ki köszönetét édesapja emlékének ápolásáért a Debrecenben élő ifj. Kiss Ferenc. „Biztos vagyok abban, hogy az alkotás méltó helyre kerül és betölti a neki szánt szerepét: egyrészt felhívja a kárpátaljai középiskolások és pedagógusok figyelmét arra, hogy van egy neves irodalomtörténészük, akinek az életművét érdemes tanulmányozniuk, másrészt Kiss Ferenc közelebb kerül általa a helybéli szakemberekhez is. Közös célunk, hogy minél többen olvassák a műveit, ismerjék meg jobban a munkásságát, és adják tovább gondolatait az újabb nemzedékeknek” – fogalmazta meg üzenetében ifj. Kiss Ferenc.
Az avatóünnepségen két, szintén ugocsai és Kossuth-díjas költő, Lator László és Vári Fábián László egy-egy versével emlékeztek Kiss Ferencre. A versek elhangzása után Szabó Árpád igazgató és Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul leleplezték az emléktáblát, majd a jelenlévők – köztük Cseh Áron és Jusztin Miklós magyar konzulok, Babják Edit, a Beregszászi Városi Tanács Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője, Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke, Szabó Árpád líceumigazgató, valamint Nagy Barna, dr. Kiss Ferenc unokaöccse – elhelyezték az emlékezés koszorúit a tábla alá.
Három év szünet után december 14-én ismét sor került a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum Hit, Remény, Szeretet vers- és prózamondó versenyére, melyet a kárpátaljai oktatási intézményekben tanuló magyar diákok, valamint itt élő felnőttek számára hirdettek meg. A megmérettetésen több mint 40 versenyző vett részt.
Az adventi verseny története 1997-ig nyúlik vissza, amikor Bacskó Mária tanárnő, a líceum akkori igazgatóhelyettesének kezdeményezésére került először megrendezésre hagyományteremtő céllal a hit, a remény és a szeretet jegyében, felhívva a figyelmet a költészet léleképítő erejére.
A rendezvény kezdetén a résztvevők Túrmezei Erzsébet A harmadik című költeményét hallhatták Oroszi Kármen tizedik évfolyamos tanuló előadásában, majd Kocsis Mária magyartanár köszöntötte az egybegyűlteket. Ahogy változnak az idők, úgy van egyre nagyobb szükség a lélek megerősítésére, mert – különösen az utóbbi időben – egyre fogyatkozni látszik a világban a szeretet, s az embereknek erős hitre van szükségük ahhoz, hogy tovább éljen bennük a remény lángja. Ebben sok esetben a szavak művészete is segítséget nyújthat – hangzott el.
Szabó Árpád, a Bethlen-líceum igazgatója köszöntőjében örömét fejezte ki, amiért zsúfolásig megtelt az intézmény rendezvényterme, s azzal biztatta a jelenlévőket, hogy vigyék hírét ők is a versenynek, hiszen jövőre remélhetőleg már az új, tágas épületszárny adhat otthont a karácsonyváró meghitt alkalomnak. Az igazgató úr emellett köszönetet mondott a verseny támogatóinak.
„Széchenyi István – akit legnagyobb politikai ellenfele, Kossuth Lajos nevezett a legnagyobb magyarnak – találta először mondani azt, hogy nyelvében él a nemzet. Ugyanis az anyanyelv az a kapocs, amely égtájaktól, országoktól, távolságtól függetlenül összeköt bennünket, magyarokat” – szögezte le felszólalásában Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, kiemelve a nyelv „magyarságmegtartó” szerepét hozzátette: „Nyelvünket ápolni és továbbadni kell, mert ez a megmaradás záloga.”
Ezt követően a történelmi egyházak jelen lévő képviselői – Molnár János római katolikus püspöki helynök, Marosi István görögkatolikus áldozópap, majd a rendezvény végén Radvánszky Ferenc református lelkész – fogalmazták meg gondolataikat az adventi időszak valódi tartalmáról, a szeretet erejéről és a költészet varázsáról.
Az ambiciózus irodalomkedvelők ezután három helyszínen négy kategóriában adhatták elő az alkalomra választott verset vagy egy prózai mű részletét. Közel másfél óra elteltével mindenki ismét a rendezvényteremben gyűlt össze, ahol a zsűri értékeléseit követően sor került az eredményhirdetésre.
I. kategória (1–4. osztályosok): 1. Nyistyák Péter (Kaszonyi Arany János Líceum, felkészítő tanára Hatalovics Erika); 2. Demes Anna (Jánosi Líceum, felkészítője Kosztyu Irén); 3. Nagy Viktória (Beregdédai Gimnázium, felkészítője Szerényi Veronika); különdíj: Gogola Erzsébet (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, felkészítője Gogola Gabriella).
II. kategória (5–8. osztályosok): 1. Jószay Péter Adolf (Nagymuzsalyi Hunyadi János Líceum, felkészítője Radvánszky Zsófia); 2. Fazekas Petra (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, felkészítője Kocsis Mária); 3. Tarpai Mária (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, felkészítője Riskó Márta); különdíjasok: Balogh Ludmilla (Beregszászi Mikes Kelemen Líceum, felkészítője Bárdos Nóra) és Bakos Vivien (Beregdédai Gimnázium, felkészítője Szerényi Veronika).
III. kategória (9–11. osztályosok): 1. Gogola Anna (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete, felkészítője Gogola Gabriella); 2. Nagy Andrea (Mezővári II. Rákóczi Ferenc Líceum, felkészítője Szilágyi Gizella); 3. Sass Eszter (Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, felkészítője Kocsis Mária); különdíj: Gleba Patrícia (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete, felkészítője Király Katalin).
A felnőtt kategóriában Orbán Viktória (Csap) és Szerényi Adalbert (Beregdéda) a zsűri döntése alapján egyaránt első helyezést ért el, hiszen versmondásukkal mindketten maradandó élménnyel gazdagították a közönséget.
A dobogós helyezést elért versenyzők mellett minden résztvevő értékes ajándékot kapott, hiszen mindannyian odaadással készültek és adták elő a költők és írók hitről, reményről és szeretetről papírra vetett műveit. A bőséges ajándéközönért köszönet illeti a szavalóverseny támogatóit: Magyarország Ungvári Főkonzulátusát és Beregszászi Konzulátusát, a Beregszászi Városi Tanács Oktatási és Kulturális Osztályát, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetét, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséget, a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségét, a Beregszászi Szent Anna Karitászt, a Fornetti kávézót, id. Gogola István és Gogola Zoltán festőművészeket és Péter Lajos vállalkozót. A rendezvény a költészet értékeinek felmutatása mellett alkalmat teremtett arra is, hogy a jelenlévők együtt éljék át a karácsonyvárás szívmelengető hangulatát.
Október 27-én ünnepélyes keretek között 20 végzős szíve fölé tűzték fel a jövőbe vetett hitet és reményt jelképező zöld szalagot a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum szalagavató ünnepségén a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
„Vannak életünkben olyan események, amelyekről – miközben javában zajlanak még – tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: »Szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!« Ne felejtsd el! Ide vissza kell találnod, mindig!” – írja Müller Péter. Az ilyen események sorába tartoznak az ünnepeink: azok a napok, amelyek – ahogy az évszakok körforgása – minden évben újra beköszöntenek, és azok, amelyekből csak egyetlenegy van az életünkben. Az ilyen egyszeri, megismételhetetlen ünnepek közé tartozik az érettségire készülő tanulók számára a szalagavató, amely a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum legszebb hagyományai közé tartozik, s a generációk őrváltása során a mai immár az intézmény 26. szalagtűző ünnepsége. Ugyanakkor az ünnepeltek, a végzősök számára ilyen nap csak egyszer van, amikor utolsó iskolás évük első felében szüleik, szeretteik és tanáraik elé állnak, hogy egyszerre gondoljanak az eddig megtett útra és az előttük álló célokra.
Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak a háborúban elhunyt áldozatok emlékének.
A végzősök színpadra vonulását követően elsőként Szabó Árpád, a líceum igazgatója mondott köszöntőt. „Ma, a háború árnyékában arra kell gondolnunk, hogy egyszer ennek is vége lesz, és következik a megújulás, hiszen »az élet él és élni akar«. Ennek a megújuló életnek pedig ti vagytok a záloga!” – hangsúlyozta az igazgató a felsorakozott tanulókhoz szólva, hozzátéve: bár nem tud felhőtlen jövőt ígérni számukra, de biztos abban, hogy mindannyian élnek majd azokkal a lehetőségekkel, amelyek által elérhetik kitűzött céljaikat és boldog emberré tudnak válni. „Tudnotok kell, hogy gyökerek nélkül nincs boldogság és szebb jövő, s a ti gyökereitek a kárpátaljai magyarságban, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban, ma már líceumban van, amely megalapítása óta Kárpátalja legjobb magyar tannyelvű oktatási intézménye” – emelte ki beszédében Szabó Árpád.
A szalagtűző ünnepségre minden évben élénken készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag számos jelentést hordoz magában: egyszerre sugároz reményt, áraszt bizakodást és köt össze, ugyanakkor emlékeztet az iskola névadójának jelmondatára is: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Mindezek jegyében tűzte fel Jakab Enikő osztályfőnök diákjai szíve fölé a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnöküknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnök ezután szívhez szóló gondolatokat osztott meg az elmúlt közös évekről: „Ez a pillanat egy mérföldkő mindannyiótok életében, és nagy öröm számomra, hogy itt lehetek, hogy veletek együtt ünnepeljek.” Felidézte az együtt eltöltött iskolai évek legemlékezetesebb mozzanatait, majd biztatóan szólt osztályához: „A jövő kihívásai előtt állva tudom, hogy képesek vagytok bármilyen próbát leküzdeni, és sikeresen folytatni a tanulást.”
Köszöntőjében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője aláhúzta a Bethlen-líceumnak a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatásban betöltött kiemelkedő szerepét, melyet a tanulók tanulmányi versenyeken elért eredményei támasztanak alá. Az intézmény „fontos szerepet játszik annak a törekvésnek a megvalósításában, hogy az ifjúság megőrizze nemzeti identitását, ápolja kultúráját, gyarapítsa magyar és idegen nyelvi ismereteit” – emelte ki a diplomata, majd sok sikert kívánt a végzősöknek utolsó középiskolás évükhöz.
A szalagtűzés jelentőségét és szépségét hangsúlyozta köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője. „Kívánom, hogy csupa jó dolgot halljunk majd rólatok, hogy büszkén mondjuk majd, hogy a mi tanítványaink voltatok. Céljaitok megvalósításához, a felkészüléshez az önálló életre kívánok jó egészséget, kitartást, békét!” – fogalmazott a színpadon álló diákokhoz szólva.
A köszöntők sorát Virág Szabolcs, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség áldozópapja zárta, aki Isten áldását kérte a diákokra és minden jelenlévőre.
A mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbóluma a staféta, amelynek szalagjai az előző évek végzőseinek emlékét hordozzák és viszik tovább. Egy évig a mostani végzősök őrizték az összetartozásnak ezt a jelképét, s az ünnepség keretében a számukra fontos értékekkel gazdagítva továbbadták azt a 10. évfolyamosoknak.
Ezt követően a végzősök megható műsora következett, melyben kifejezték érzéseiket a líceumban eltöltött évek alatt gyűjtött tapasztalatokról, az itt kialakult barátságokról, az életre szóló emlékekről, s versben és dalban foglalták össze gondolataikat a számukra meghatározó értékekről: a családról, a szülőföld szeretetéről, a béke fontosságáról, az Istenbe vetett hitről, a remény és az önzetlen szeretet erejéről. Ezen értékeket nemcsak szóban vallják, hiszen az ünnepség idejére adománygyűjtő dobozt helyeztek el a színpad előtt, s arra kérték a jelenlévőket, hogy a nekik szánt virágcsokrok ellenértékével járuljanak hozzá adománygyűjtő akciójukhoz a KEGYES Jótékonysági Alapítvány javára.
A szívhez szóló műsor után a tradíció szerint a tanári kar köszöntötte a szalagavatós diákokat. Ezúttal a Kormorán Egy csepp emberség című dalát adták elő.
A szalagavató ünnepség a végzősök keringőjével zárult.
Rekordszámú, több mint 160 ezer magyarországi és külhoni tanuló vett részt a Nemzetpolitikai Államtitkárság Határtalanul 2022–2023 középiskolai vetélkedősorozatán, mely nagyszabású virtuális gálával zárult június 14-én. A döntőbe 37 csapat jutott be a Kárpát-medence iskoláiból, köztük Kárpátaljáról a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, a Gáti Kovács Vilmos Líceum, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola, az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium, a Péterfalvai Református Líceum, a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola, valamint a Kaszonyi Arany János Líceum csapata.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Nagydöntő előtti köszöntőjében gratulált a döntőbe jutott 18 magyarországi és 19 külhoni csapatnak, s hozzátette: jó látni azt, hogy évről évre egyre többen vesznek részt ebben a versenyben annak érdekében, hogy összemérjék tudásukat.
„Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Határtalanul program és a Határtalanul középiskolai vetélkedő mára az egyik legfontosabb nemzetpolitikai program. Nemcsak élmény, nemcsak vetélkedő, hanem a nemzeti összetartozást erősítő közösségkovácsoló erő, amelynek köszönhetően egyre erősödnek a kapcsolatok a magyarországi és a határon túli fiatalok között” – emelte ki Potápi Árpád János, majd ismét gratulált a döntős csapatoknak és arra kérte a fiatalokat, hogy a verseny után is őrizzék meg a játék során kialakult kapcsolatokat, barátságokat.
A megmérettetésre jelentkezett csapatok az elő- és középdöntők során számos témakörben – a magyar kultúra, történelem, néprajz és földrajz területén, valamint a magyarságot érintő kérdésekben – mérték össze tudásukat, melynek célja elsősorban az volt, hogy közelebbről megismerjék a Kárpát-medence magyarlakta területeit, az ott élők hagyományait és kultúráját.
A szerdán élőben közvetített Nagydöntő három egymást követő 20–20 perces tudáspróbából állt, amelyeket a csapatoknak online platformon kellett teljesíteniük. A feladatok a Kárpát-medence magyarságának történelméhez, néprajzához, valamint földrajzához fűződő – sok esetben nagymértékű figyelmet igénylő – kérdéseket tartalmaztak.
A feladatok teljesítése közben a gálán levetítették a 37 nagydöntős csapat által készített bemutatkozó kisfilmeket, a nézők megtekinthettek egy játékos színdarabot, a hagyományokhoz híven fellépett Baba és Monyo székelyudvarhelyi zenészpáros, s levetítették Simó Annamária és Pál István „Szalonna” Egyetlenegy című dalának videóklipjét.
A délután végére a három tudáspróba eredménye és a kisfilmekre kapott pontszámok összesítése alapján megszületett a végeredmény. A vetélkedő első helyezettje holtversenyben a Budapesti Eötvös József Gimnázium 10.B osztálya és a Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium ELIT11K osztálya lett. A második helyen a Budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium csapata, a harmadik helyen pedig a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum BMG Utoljára csapat végzett. Jó eredményt ért el a Gáti Kovács Vilmos Líceum GKVL csapata (13. helyezett), a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola Rákóczi turulja nevű osztálya (15. helyezett), az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium Hunok csapata (16. helyezett), a Péterfalvai Református Líceum Petrovoi celebek nevű osztálya (17. helyezett), a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola Megállíthatatlanok csapata (18. helyezett), valamint a Kaszonyi Arany János Líceum 10. osztálya (22. helyezett). A zsűri a maximális, azaz 40 pontra értékelte a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum és a Gáti Kovács Vilmos Líceum két csapatának bemutatkozó kisfilmjeit.
A Határtalanul középiskolai online vetélkedőn első helyet elérő csapat 1 millió forint pénzjutalomban részesül, a második és harmadik legjobban teljesítő csapatok pedig 300–300 ezer forint ösztöndíjat kapnak, s emellett a szervezők több mint ezer további jutalmat és ajándékot osztanak ki a versenyzők között. A Nagydöntőbe jutott osztályok felkészítő tanárai 100 ezer forint ösztöndíjban részesülnek csapatonként. A legjobb eredményt elért csapatok meghívást kapnak a Honfoglaló táborba, melyet augusztus végén szerveznek meg Noszvajon.
Június 2-án került sor a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanévzáró ünnepségére. „Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban” – ezzel a bíztató Albert Einsteintől idézett gondolattal vette kezdetét a ballagás, amikor az intézmény tanulói, munkatársai és a végzősök szülei lelküket is ünneplőbe öltöztetve összegyűltek a líceum udvarán, hogy részesei legyenek a végzősök megható búcsúzásának iskolájuktól, tanáraiktól és diáktársaiktól.
Az ünnepséget Szabó Árpád igazgató nyitotta meg, aki örömteli napként tekintett a mostani tanévzáróra is, „hiszen itt állunk líceumunk új szárnya előtt, azon a téren, amelyet egy ikonikus platánfalevél díszít” – mondta, magyarázva: a levél jelképezi azt az összetartást, amely nemcsak a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium – ma már Beregszászi Bethlen Gábor Líceum – tanárait és diákjait köti össze, hanem az összes jóérzésű kárpátaljai magyart.
Szabó Árpád beszédében számot vetett az elmúlt tanév meghatározó történéseiről, az eredményekről és a nehézségekről. A 2022–2023-as tanév egyik „üde színfoltja” az első osztály megnyitása a 6–7 éves gyerekek számára, mely mára egyértelműen az egyik legjobb döntésnek bizonyult. Az elmúlt évben hosszú várakozást követően az új szárny építése is elkezdődött, így már belátható időn belül méltó körülmények között tanulhatnak a bethlenesek.
A ballagókhoz szólva az igazgató reményét fejezte ki, hogy az intézmény falai között megszerezték azt a tudást, amellyel majd helyt tudnak állni az élet rögös útvesztőin. „Arra biztatlak benneteket: álmodjatok, és ha már álmodtok, akkor csak nagyot érdemes. Arra is kérlek benneteket, hogy álmaitok megvalósítása közben, megszerzett tudásotok kamatoztatásakor soha ne feledjétek, hogy honnan jöttetek, s lebegjen szemetek előtt Kárpátalja mint az a föld, amely felnevelt benneteket, és amelynek oly nagy szüksége van kiművelt, pallérozott emberekre, vagyis rátok” – zárta beszédét Szabó Árpád.
„Ez a nap nem csupán egy egyszerű befejezése a középiskolai éveiteknek, hanem egy fontos mérföldkő, ami az elért eredményeitek és kitartó munkátok elismerésének szól. Az elmúlt időszak azonban nem csak a tudás megszerzéséről szólt: egy közösséget építettetek, barátságokat kötöttetek és emlékeket teremtettetek, amelyeket soha nem felejtetek el. Ezek az élmények és kapcsolatok kincset érnek” – emlékeztette a ballagókat felszólalásában Sarkadi Gábor beregszászi magyar konzul. A diplomata hozzátette: Magyarország Kormánya anyagilag és szakmailag is kiemelten támogatja a határon túli magyarok anyanyelven történő oktatását, mivel a határon túli magyar közösségek számára ez kulcsfontosságú a fennmaradáshoz.
Köszöntötte a jelenlévőket Marosi István görögkatolikus áldozópap és Taracközi Ferenc református lelkipásztor, akik a béke mihamarabbi eljövetelében bízva Isten áldását kérték az ünneplőkre.
Az ünnepi köszöntőket követően Szabó Árpád igazgató és Pavljuk Erika igazgató-helyettes átadták az okleveleket azoknak a tanulóknak, akik dobogós helyezéseket értek el az összukrajnai, magyarországi, valamint nemzetközi tantárgyi vetélkedőkön, ezekkel is öregbítve az intézmény hírnevét. Ebben a tanévben – új hagyományt teremtve – Bethlen Gábor-oklevelet adtak át azoknak a végzős diákoknak, akik kimagasló eredményeket értek el az intézményben eltöltött évek alatt és aktív szerepet vállaltak a közösség életében.
Az ünnepség ezután egy hagyományos mozzanattal folytatódott: az ötödikesek átnyújtották a ballagóknak az útravaló tarisznyát, ezzel jelezve, hogy elértek életük egyik fontos állomásának a végére, s megérkeztek egy új, még járatlan út kezdetéhez.
Az legfiatalabb kisdiákok verses köszöntője után megható pillanatok következtek: a ballagó diákok verses-énekes búcsúműsora szívhez szóló gondolatokat tartalmazott a szüleik és tanáraik gondoskodó munkájáról, az iskolában kialakult barátságokról, az összetartozás erejéről és a szülőföld szeretetéről.
Megható és lelkesítő gondolatokkal búcsúztak diákjaiktól Mázor Júlia és Mihovics Magdolna osztályfőnökök, majd a szülők nevében Nagy Natália mondott köszönetet a Bethlen-líceum kollektívájának. Ezután pedig igazán lélekemelő meglepetés érte a ballagókat és minden jelenlevőt: a végzősök szüleinek alkalmi kórusa elénekelte a „Legyen áldás az úton…” kezdetű egyházi éneket.
Sok évre visszanyúló hagyomány, hogy a végzősök egy jelképes, kézzelfogható emléket is hagynak maguk után: egy fából kifaragott platánlevelet helyeznek el évről évre az épület előtt álló életfán, amely a „beregszászi gimnazisták” egymást követő generációinak összetartozását fejezi ki. Idén a platánlevelet Szilágyi Lili Fanni és Balogh András helyezték el az életfán.
A számos útravaló gondolat mellett az ünnepség végén a végzősöket még egyszer emlékeztették: bárhová viszi őket az élet, ne feledjék, a család és az alma mater mindig szeretettel visszavár.
A magyarországi aszódi evangélikus gimnázium felajánlása révén érkeztek tankönyvek, ezenkívül számítógépek és szekrények is a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumba. Az adományokat a Beregszászi Szent Anna Karitász munkatársai juttatták el az intézménybe.
A felajánlott könyvcsomagokat az első osztályosok számára állították össze, amely nagy segítséget jelent az oktatási intézménynek, hiszen szeptembertől két első osztályt szeretnének indítani. Harapkó Marianna, a Beregszászi Szent Anna Karitász vezetője elmondta: „A mai napon tankönyveket hoztunk az aszódi evangélikus iskolából, illetve a váci egyházmegyei karitász felajánlásából számítógépeket, valamint egy szekrénysort is hoztunk, hiszen jelezte a vezetőség, hogy erre is szükség lenne, és még hozunk szekrényeket, amelyek még a határon állnak. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogyha segíteni tudjuk a gyerekek fejlődését és oktatását.”
Szabó Árpád, a Bethlen Gábor Líceum igazgatója hangsúlyozta: „A karitász munkatársaival jó viszonyban vagyunk, a magyarországi támogatóink közül nagyon sokat személyesen ismerünk, de nagyon sokan ismeretlenül is támogatnak minket, s a problémáink megoldásában nagy nagy segítséget jelentenek ezek az adományok. Új első osztályt fogunk indítani hamarosan, és mindehhez szükség volt tankönyvekre, szekrényekre. Ezeknek kimondottan örülünk, minden segítség nagyon jól jön. Köszönjük szépen a felajánlásokat.”
Go-Ahead’s purple buses that once shuttled passengers between @LDNLutonAirport and the nearby railway station have arrived in Eastern Ukraine after being donated to a charity supporting the Ukrainian war effort.
31 végzős „gimnazista” szíve fölé tűzték fel a reményt jelképező zöld szalagot a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum – egykori nevén Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium – szalagavató ünnepségén március 24-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háború áldozataira.
A végzősök ünnepélyes színpadra vonulását követően Szabó Árpád, a líceum igazgatója mondott köszöntőt. Beszédében arra biztatott mindenkit, hogy minden nehézség ellenére a pozitívumokat tartsák szem előtt és bizakodjanak a jövőben. „Eddigi pályafutásom alatt még soha nem láttam ilyen fontosnak a szalagavató ünnepségünket, amelyből nemcsak diákjaink, de mi is erőt merítünk. Mert amikor ma feltűzik osztályfőnökeitek a remény zöld szalagját, akkor nemcsak ti reménykedtek a szebb jövőben, de mi mindnyájan, mert ti vagytok a jövő, a mi jövőnk is” – szólt a diákokhoz Szabó Árpád, s arra kérte őket, legyenek hűek a líceum elveihez, hagyományaihoz és öregbítsék az intézmény hírnevét. „Telesüljenek vágyaitok, érjétek el céljaitokat, legyetek méltók nemcsak tanintézményünkhöz, hanem ehhez a maroknyi kárpátaljai magyarsághoz, amely már annyi vihart átélt a történelem folyamán, mégis itt vagyunk, és remélem, itt is leszünk” – húzta alá ünnepi beszédében az igazgató.
A szalagtűző ünnepség az intézmény legszebb hagyománya, melyre évről évre lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag számos jelentést hordoz: reményt sugároz, bizakodást áraszt, összeköt. Ennek jegyében Mázor Júlia és Mihovics Magdolna osztályfőnökök diákjaik szíve fölé tűzték a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnökeiknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnökök ezután személyes hangvételű és megható gondolatokat osztottak meg az elmúlt közös évekről, a megannyi maradandó emlékről.
„Azt kívánom nektek, hogy a hátralévő pár hónapot hasznosan, tanulással töltsétek, és legyetek hálásak szüleiteknek és tanáraitoknak azért, hogy a felkészüléshez erejükön felül minden lehetőséget megadnak. Ahogyan a zöld szín is szimbolizálja, a lehetőség adott és megvan, hiszen sikerült megtartani ezt a szalagavatót is” – hangsúlyozta köszöntőjében Erdei Péter beregszászi magyar konzul, majd egykori matematikatanárának gyakran emlegetett mondását idézte: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”
„Ennyi feszültség, izgalom és várakozás régen kísérte a szalagavató előkészületeit. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a nehézségek ellenére ma méltóképpen tudunk ünnepelni. Ez a mai nap a közös munka diadala, felemelő érzés szülőnek, tanárnak, diáknak egyaránt” – fogalmazott köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Városi Oktatási és Kulturális Osztály vezetője, aki útravalóul Váci Mihály szavaival biztatta a végzősöket: „És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy; s egy tekintetük elhitesse véled: – szép dologért élsz – és érdemes élned.”
Gratulált a „külső körülmények által rendkívüli módon megnehezített pályán is a célegyenesbe fordult” diákoknak Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese, valamint levélben köszöntötte az ünneplőket Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője.
A köszöntők sorát Margitics János református lelkész és Marosi István görögkatolikus áldozópap zárta, akik megosztották bíztató gondolataikat a zöld szalag kapcsán, majd Isten áldását kérték az érettségi előtt álló fiatalokra.
A mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbóluma a staféta, amelynek egyre gyarapodó szalagjai az előző évek végzősei számára fontos értékeket hordozzák és viszik tovább. A múlt, a jelen és a jövő értékei vannak feltűzve rá. Egy évig a mostani végzősök őrizték az összetartozásnak ezt a jelképét, s a szalagavató ünnepség keretében saját értékeikkel gazdagítva továbbadták azt a nyomukban haladó osztálynak.
A színpadon felsorakozott végzősök néhány évvel ezelőtt kisgyermekekként lépték át a tanintézmény küszöbét, s az eltelt idő alatt ismeretekkel, tudással, tapasztalatokkal, barátságokkal, életre szóló emlékekkel gazdagodva értek el a mai naphoz. A tarsolyukba gyűjtött gondolatokat, a számukra meghatározó értékeket mutatták be műsorukban, mely egyben versben és dalban kifejezett vallomás a családról, a szeretetről, a szülőföldről, az anyanyelvről, a hitről, a becsületről, a reményről. S hogy ezeket nemcsak szóban vallják, hanem ezen értékek szerint cselekszenek, annak egyik bizonyítéka, hogy adománygyűjtő dobozt helyeztek el a színpad előtt, s arra kérték szeretteiket: az ünnepi virágcsokrokra szánt összegeket ajánlják fel inkább a harcokban megsebesült katonák gyógykezelésére és rehabilitációjára. A gyűjtéshez csatlakoztak más osztályok, a tanári kar és az ünnepségen jelen levő számos meghívott is. Az végzősök összeállítása végén megható sorokkal emlékeztek meg az elmúlt évben elhunyt osztályfőnökükről, Onoprijenko Viktóriáról.
A hagyományokhoz híven a tanári kar dallal köszöntötte a szalagavatós diákokat, akik az ünnepség záróakkordjaként keringőt táncoltak, melyet Beregszász város lakóinak örömére megismételtek a művelődési ház előtti téren.
Kárpátalja egyik legjobb magyar középiskolája, a gimnáziumból átnevezett Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 276 tanulóval, részben átalakult tanári karral kezdte meg a tanévet. Kárpátalja hetedik legjobb középiskolájában idén 16 első osztályos (6–7 évesek) kisgyereket is felvettek, illetve 22 tanuló ötödik osztálytól kezdte meg tanulmányait.
Szeptember elsején Szabó Árpád igazgató nyitotta meg az idei tanévet, aki ünnepi beszédében kiemelte, hogy az országunkban dúló háború mindenkire és mindenre hatással van. Részben emiatt kellett búcsút venni a líceum korábbi igazgatóhelyettesétől és öt tanárától, akiknek az intézmény vezetője megköszönte eddigi munkájukat, s egyúttal köszöntötte új kollégáit és az intézmény új igazgatóhelyettesét, eddigi angoltanárát, Pavljuk Erikát. Az igazgató elmondta, hogy sok diákjuk külföldön tartózkodik, a most beinduló jelenléti oktatás mellett ők online formában fogják folytatni tanulmányaikat, de ezt a nehézséget is át tudják hidalni. A háború okozta helyzet ellenére Szabó Árpád örvendetesnek nevezte, hogy magyar tannyelvű iskolájuk a hivatalos tanulmányi versenyek eredményei alapján az elmúlt tanévben Kárpátalja 7. legjobb középiskolája lett két másik iskolával holtversenyben. Történelmet írtak azzal, hogy az egykori Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium jogutódjának számító intézményben idén először kezdheti meg tanulmányait tizenhat 6–7 éves kisdiák is Tompa-Bacskó Éva tanítónő vezetésével. Huszonkét ötödikes ugyancsak most kezdi meg a 2022–2023-as tanévet a patinás intézményben, akik kisebb társaikkal együtt áthaladtak az iskola faragott székelykapuja alatt, s ezzel jelképesen is az iskola teljes jogú tagjaivá váltak. A líceum, valamint annak tanári kara a háború kitörése óta nagyszámú belső menekült ellátását is meg tudta oldani. Bízva a jövőben, a magyar kormány támogatásával folytatják a megkezdett építkezést is az iskola területén – hangsúlyozta a líceummá átnevezett gimnázium igazgatója.
A végzős diákok közül Gricza Kamilla Anna és Nagy Natália köszöntötte az intézmény új diákjait, majd a 11. osztály tanulói ajándékokkal kedveskedtek nekik.
Az elsős kisdiákok bemutatkozó műsora után az ötödikes Fazekas Petra olvasta fel az iskolában hagyományos fogadalomtétel szövegét, amelyet vele együtt mondtak a diákok, majd Boca Tünde Evelin és Balogh Ákos előadásában hangzott el egy tanévkezdést köszöntő vers.
A vendégek közül Molnár-Friedrich Szilvia beregszászi magyar konzul köszöntötte elsőként az ünnepélyes tanévnyitóra felsorakozott diákokat, tanáraikat és szüleiket. Hangsúlyozta: „A tudás olyan hatalom, amelyet senki nem tud elvenni tőlünk, és egyedül a kiművelt emberfők képesek megváltoztatni ezt a világot.”
Dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének dékánhelyettese köszöntőbeszédében kiemelte, hogy a líceum igazgatója által említett hetedik hely mennyire kimagasló eredmény egy magyar tannyelvű középiskola számára, hisz Kárpátalján több száz középiskola, líceum működik. Ilyen sok iskola közül hetediknek lenni elismerést érdemlő eredmény, amit a különböző megyei és országos tantárgyi vetélkedőkön elért eredményekkel sikerült kiharcolnia a Bethlen-líceumnak. Megemlítette, hogy mostanra Beregszász városában az egyetlen magyar tannyelvű líceum a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, az összes többi magyar középiskola az idei nyártól kéttannyelvűvé vált. Éppen ezért a magyar nyelv és kultúra ápolása szempontjából végvárrá lett a Bethlen-líceum. Zubánics László a beregszászi iskola jogelődjének névadóját, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet állította példának a 2022–2023-as tanévet elkezdő beregszászi magyar diákok elé.
Gerevich János, az ADVANCE Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ vezetője, az Ökumenikus Segélyszervezet ukrajnai-kárpátaljai kirendeltségének vezetője, az intézmény egykori történelemtanára felidézte, hogy 1991-ben indulhatott hosszas szünet után újra a korábban nagy hírű beregszászi magyar gimnázium, éppen a moszkvai puccs idején tartották az első felvételi vizsgákat. Azóta sokat harcoltak az intézmény tanárai azért, hogy biztosítani tudják az oktatás minőségét és elérjék, hogy az épület úgy nézzen ki, ahogyan most. Az elmúlt harminc évben nyolc-, majd az oktatási törvény változása miatt hétosztályos gimnáziumként az iskola teljesítette feladatát, nagyon sok tehetséges fiatalnak adott olyan tudást, amelynek köszönhetően Kárpátalján és a világ sok országában sikeres karriereket futottak be. A szülők pedig biztosak lehetnek abban, hogy olyan intézménybe adták gyermekeiket, amelyben mindent meg fognak tenni értük – hangsúlyozta Gerevich János.
A történelmi egyházak képviselői közül Marosi István beregszászi görögkatolikus parochus és Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkésze köszöntötte a diákokat a tanévkezdés alkalmából, imádkozva a most induló iskolai év zavartalanságáért és sikeréért. Marosi István atya a gimnázium egykori végzősének, néhai Ortutay Elemér görögkatolikus papnak, teológiai tanárnak nemrég megjelent életrajzi kötetét adta ajándékba az iskolának.
Június 6-án a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum ballagási ünnepségét Csitáry-Hock Tamás soraival nyitották meg: „Az ünnep nem naptól függ. Nem dátumtól, nem csillogástól, nem ajándéktól. Az ünnep egészen mástól függ. Tőled. Mert az ünnep nem kívül van. Nem díszekben, csillogásban, ajándékokban. Hanem benned. A te díszeidben, csillogásodban, ajándékaidban. Igen, az ünnep benned van. Az ünnep te magad vagy.” E gondolat jegyében lelküket ünneplőbe öltöztetve gyűltek össze az intézmény udvarán szülők, tanárok, diákok.
Az állami himnusz meghallgatását és nemzeti imádságunk eléneklését követően Szabó Árpád szólt a jelenlévőkhöz. A líceum igazgatója ünnepi beszédében kiemelte, hogy az Ukrajnában dúló háború nagymértékben felforgatta az itt élők mindennapjait, s ebből adódóan sokan nem tudnak részt venni a ballagáson, ugyanakkor a végzősökhöz szólva hangsúlyozta: „Ilyen körülmények között arra biztatni benneteket, hogy maradjatok, eléggé merész dolognak tűnik, de mégis azt mondom: igen, tegyetek meg mindent, hogy a jövőtök Kárpátaljához kössön benneteket!”
A líceum Oroszország és Ukrajna háborújának kitörése óta fogadja a háborús övezetből menekülteket. Szabó Árpád köszönetet mondott azért az önzetlen támogatásért, mellyel segítették az intézményt a rászorulók ellátásában, s külön kiemelte Lévai Anikó asszony, a budapesti székhelyű Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövetének segítségét, melyet a háború első napjaiban nyújtott.
Köszöntőjének végén az igazgató sikereket kívánva a ballagókhoz intézve szavait leszögezte: „…van remény, és míg remény van, addig folytatódik az élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint líceumunk új szárnyának folytatódó építése a magyar kormány anyagi támogatásával. Tehát fel a fejjel, hódítsátok meg a világot abban a bizonyos nagybetűs életben, és ne feledjétek Kárpátalját!”
Ünnepi beszédét követően átadta az okleveleket azoknak a tanulóknak, akik dobogós helyezést értek el a megyei és összukrajnai tantárgyi vetélkedőkön, ezzel is öregbítve az intézmény hírnevét.
„Az igazgató úr minden évben azt mondja, hogy rendkívüli az évzáró, a ballagás. És ez mindig így van. A kárpátaljai magyarok száz éve rendkívüli helyzetben élnek, tartanak ki és vizsgáznak jelesen. Azt remélem, hogy az élet különböző vizsgáin ti is jól fogtok majd teljesíteni, hiszen a helyzet mindig rendkívüli lesz” – fogalmazott beszédében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, hozzátéve: „Ne felejtsétek el, hogy szeret az Isten, bízzatok benne, hívjátok az ő nevét segítségül. […] Kérjétek az ő áldását, hogy minden igyekezetetek, munkátok, tanulásotok szolgálja az Isten dicsőségét, nemzetünk javát, a ti boldogulásotokat és szüleitek örömét.”
„Szombaton arra emlékeztünk, hogy valamennyien, akik egy nyelvet beszélünk, egy vérből származunk. Vasárnap az egyház születése arra is tanít bennünket, hogyan születik meg egy közösség” – emlékeztetett Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének dékánhelyettese a nemzeti összetartozás napjára, valamint pünkösd ünnepére. Aláhúzta, hogy a közösségi létbe való beilleszkedés és egy erős baráti közösségé való összekovácsolódás már a patinás intézmény falai között kialakul, s ennek köszönhetően annak tagjai évtizedek múltán is képesek felidézni a közös emlékeket, melyek összetartozásuk alapjául szolgálnak.
Az intézmény egyik legkedvesebb hagyományai közé tartozik az első évfolyamosok verébavatója, amelyre az elmúlt tanévben nem tudtak sort keríteni. Ennek okán a tanévzáró kettős ünneppé vált, amikor a búcsúzó végzős diákok átadták az első évfolyamosoknak a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum címerével díszített nyakkendőket, ezzel szimbolikusan befogadva őket a népes diáksereg soraiba. Az ünnepség ezután egy valóban hagyományos mozzanattal folytatódott: az elsősök átnyújtották a ballagóknak az útravaló tarisznyát, ezzel jelezve, hogy elértek életük egyik legfontosabb állomásának a végére.
Ezt követően megható pillanatok következtek: a ballagó diákok verses-énekes búcsúműsora őszinte gondolatokat tartalmazott a szüleik és tanáraik gondoskodó munkájáról, a barátságról, a hazaszeretetről, az otthon fontosságáról és az összetartozás erejéről.
Szívhez szóló és büszkeséggel telített gondolatokkal búcsúztak diákjaiktól Pető Nikolett és Rubec Zsuzsanna osztályfőnökök, majd a szülők nevében Rajkó Balázs mondott köszönetet a Bethlen-líceum – a „gimi” – munkatársainak.
Évekre visszanyúló hagyomány, hogy a végzősök egy jelképes, látható emléket is hagynak maguk után: egy fából kifaragott platánlevelet helyeznek el az épület előtt álló életfán, amely a „beregszászi gimnazisták” egymást követő generációinak összetartozását fejezi ki. Idén a platánlevelet Szimeonov Zsófia és Zán Fábián Bálint helyezték el az életfán.
Az ünnepség végén a ballagók a szokásos héliumos lufik eleresztése helyett idén egy fehér galambot reptettek a magasba annak jelképeként, hogy mihamarabb jöjjön el a béke.
Anna Episheva: My niece was supposed to graduate this year from her high school. She and her friends bought dresses and were looking forward to this day. Then Russians came. Her school was directly hit and destroyed. Today she came back to what is left of her school and her plans pic.twitter.com/q9cJW2j8f0
10 graduates of school N134 in Kharkiv, which was destroyed by Russians at the end of February 2022, danced a farewell school waltz among the ruins of their former school.
You can see their parents who also came to this touching graduate day.
