Huszonöt évvel ezelőtt, 1997-ben indult el küldetésére a floridai Cape Canaveral űrrepülőtérről a Cassini-Huygens űrszonda, hogy hétévi utazás és 3,5 milliárd kilométer megtétele után szemügyre vegye a Naprendszer hatodik (és második legnagyobb) bolygóját, a Szaturnuszt, a szonda leszállóegysége pedig landoljon az óriásbolygó legnagyobb legnagyobb holdja, a Titán felszínén.
Az űrkutatás történetének egyik legnagyobb szabású, 3,26 milliárd dollár költségvetésű programja a NASA irányításával, az Európai Űrügynökség (ESA) és az Olasz Űrügynökség (ASI) együttműködésében zajlott. Az egy évtizedes előkészítő munkában 27 ország, köztük Magyarország szakértői, tudósai vettek részt, a Huygens műszerei közül a fedélzeti magnetométert (MAG), a plazma spektrométer (CAPS) földi ellenőrző berendezéseit és a kalibráló rendszereket az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetében (a mai Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetében) tervezték.
A kitűzött tudományos cél a gyűrűk háromdimenziós szerkezetének és dinamikus viselkedésének, a holdak felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása, a magnetoszféra viselkedésének és háromdimenziós szerkezetének mérése, a Szaturnusz légkörének vizsgálata volt.
Az 5712 kilogrammos Cassini 366 kilogramm tömegű tudományos műszert, valamint a 320 kilogrammos Huygenst vitte magával.
A szonda Giovanni Domenico Cassini olasz–francia, a Titánra leszálló egység Christiaan Huygens holland csillagászról kapta a nevét. Előbbi fedezte fel a 17. században a legnagyobb rést a Szaturnusz gyűrűjében (Cassini-rés), utóbbi a Titán hold felfedezése mellett 1659-ben elsőként jött rá, hogy a Galilei által mellékbolygóknak hitt alakzatok valójában a bolygó gyűrűi.
A Cassini hat év és 261 nap alatt „kerülő úton”, úgynevezett hintamanőverekkel, a Vénusz, a Föld–Hold páros és a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva jutott el a Szaturnuszhoz. Az űrszonda 2004. július 1-jén állt pályára, vizsgálni és fotózni kezdte a 120 600 kilométeres átmérőjű égitestet (összehasonlításul: a Föld átmérője 12 756 kilométer).
A küldetés második szakasza 2004. december 25-én a Huygens leszállóegység leválásával kezdődött, amely 2005. január 14-én a Földtől legtávolabbi landolást hajtotta végre, ejtőernyővel ereszkedett le a Titán addig teljesen ismeretlen felszínére. (A Titán az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, amely még a földiénél is sűrűbb légkörrel veszi körül magát, ráadásul atmoszférája nitrogénban dús, felszínén az átlaghőmérséklet mínusz 180 Celsius fok.)
Az űrszonda a Titánon a földihez hasonló felszíni képződményeket talált: folyómedreket, erózió pusztításának nyomait, habár ott víz helyett metántartalmú csapadék esik, folyókat, tavakat és tengereket is létrehozva. Fontos észlelése volt az élet lehetőségének felfedezése a Szaturnusz rendszerében.
A rendkívüli jelentőségű tudományos adatok mellett arra is fény derült, hogy a Szaturnusz felett is kék az ég, noha földi teleszkópokkal figyelve sárgának látszott. A Cassini a bolygó újabb holdjait fedezte fel, több mellett soha nem tapasztalt közelségben suhant el, az Enceladuson például folyékony vizet talált, amiből arra következtettek, hogy a felszín alatt nagy kiterjedésű vízóceán lehet. A szonda tudósított az első Földön kívüli ciklonról (vagy ahhoz hasonló jelenségről), és megfejtette a Iapetus hold kétarcúságának titkát. Ez ugyanis egy világos és egy jóval sötétebb félgömbből áll, mert a pályája mentén elszórtan elhelyezkedő, rossz fényvisszaverő port besöpri, ami az egyik féltekéjén gyűlik össze.
A Cassini misszóját négy évre tervezték, de kiemelkedő értékű „tudományos szolgálatai” miatt kétszer is meghosszabbították. Ezután évekig viszonylag nagy távolságból, a gyűrűrendszeren kívülről végezte a megfigyeléseket, majd „közelképeket” készített a gyűrűkről. Küldetésének utolsó szakasza 2016 decemberében kezdődött, amikor pályát változtatva „lebukott” a legbelső gyűrű valamint a Szaturnusz légköre közötti igen keskeny résbe. (A Szaturnusz gyűrűi 6630 és 120 700 kilométer magasságban találhatók a bolygó egyenlítője fölött. Vastagságuk mintegy 10 méter, helyenként azonban négy kilométeres magasságot elérő „hullámok” találhatók bennük.) A Cassini minden hetedik napon „bukott alá” az ismeretlen térségben, hogy megfigyelje a miniholdakat, mintát vegyen a gyűrűk részecskéiből és gázaiból, felmérje a Szaturnusz gravitációs terét, mágneses mezejét, emellett nagyfelbontású képeket is készített.
A tervezett küldetési idejét messze túlszárnyaló Cassini 2017-ben kifogyott az üzemanyagból, szeptember 15-én az óriásbolygó légterébe irányították, ahonnan megsemmisülése utolsó pillanatáig küldte az adatokat. A manőverrel kizárták, hogy egy későbbi, ellenőrizetlen lezuhanással a Szaturnusz valamelyik holdján, például a Földön kívüli élet szempontjából érdekes Enceladuson landolva földi mikroorganizmusokkal szennyezze az égitestet.
Működése alatt az űrszonda összesen 7,9 milliárd km-t tett meg, 2,5 millió parancsot, 294 keringést és 162 célzott közelrepülést hajtott végre, hat holdat fedezett fel (az eredetileg neki tulajdonított hetedikről később kiderült, hogy a Voyager 2 már lefotózta), 635 gigabájtnyi adatot gyűjtött, több mint 453 ezer képet küldött a Földre, a még kiértékelés alatt álló adattömeg eddig közel 4000 tudományos publikáció alapjául szolgált.
A misszió utolsó szakaszából származó adatokon alapul az a 2022 őszén megjelent, a korábbi elméleteket megcáfoló tanulmány is, amely szerint a Szaturnusz gravitációja miatt szétszakított hold maradványai alkothatják az eredetileg gyűrűk nélküli bolygó látványos gyűrűrendszerét.
Teams at @NASAKennedy have assessed impacts from Hurricane Ian & determined there was no damage to #Artemis I flight hardware. @NASA will focus on the Nov. 12-27 launch period to give employees time for post-storm recovery & identify checkouts for launch https://t.co/bjDiRgnOvtpic.twitter.com/7nK2tKVDOR
Orion's Optical Navigation Camera captured these stunning views of the lunar surface during our flyby on #Artemis flight day 20. pic.twitter.com/mfTL5ZSPSp
The imagery we continue to get out of @NASA_Orion's onboard cameras is outstanding. Downlinked the lunar fly-by photos yesterday, and they are incredible - a few of my favorites below. Visit https://t.co/ZrjE1SVAWC to see the rest. pic.twitter.com/5KXDF3PsLq
Splashdown!#Crew5 is back on Earth, completing a science mission of nearly six months on the @Space_Station. Their @SpaceX Dragon Endurance spacecraft touched down at 9:02pm ET (0202 UTC March 12) near Tampa off the coast of Florida. pic.twitter.com/nLMC0hbKY4
We've been tracking a new asteroid named 2023 DW that has a very small chance of impacting Earth in 2046. Often when new objects are first discovered, it takes several weeks of data to reduce the uncertainties and adequately predict their orbits years into the future. (1/2) pic.twitter.com/SaLC0AUSdP
— NASA Asteroid Watch (@AsteroidWatch) March 7, 2023
