A csernobili tilalmi övezetben található földterületeket kisméretű moduláris reaktorok elhelyezésére jelölhetik ki, jelentette ki Hrihorij Iscsenko, a tilalmi övezet kezeléséért felelős állami ügynökség vezetője, számolt be az Interfax-Ukrajina hírügynökség.
„Készen állunk arra is, hogy telkeket biztosítsunk az Enerhoatom kisméretű moduláris reaktorainak elhelyezésére. A munka megkezdéséről szóló megállapodás vagy memorandum aláírása várhatóan a közeljövőben megtörténik. Ez egy program része, amelyet remélem, hogy sikerült Ukrajnában megvalósítani” – mondta.
Az ügynökség megjegyezte, hogy az Enerhoatom és az Ukrenerho előzetes becslései szerint 12 potenciális helyszínt határoztak meg a kisméretű moduláris reaktorok elhelyezésére Ukrajnában. Ez a technológia országunk háború utáni megújulása fontos elemének tekinthető, amely hozzájárul az energiabiztonsághoz és a gazdaság dekarbonizációjához.
A csernobili atomerőmű megsemmisült negyedik blokkja feletti mérnöki szerkezet komoly veszélynek van kitéve egy orosz drón támadása miatt.
A nemzetközi közösségnek mintegy 1,7 milliárd dollárjába kerülő védőív már nem tudja maradéktalanul betölteni védelmi funkcióját.
Eric Schmiman amerikai mérnök, aki 15 évig dolgozott a projekten vezető műszaki tanácsadóként közölte, hogy a szerkezet tervezésekor nem gondoltak harcokra.
„Számos biztonsági elemzést végeztünk el, figyelembe véve sok rossz dolgot, ami megtörténhet. Megvitattuk a földrengéseket, tornádókat, erős szeleket, a 100 év alatti havazásokat, mindenfélét. De nem vitattuk meg a katonai akciókat”, jegyezte meg a szakértő.
A február 25-i, kedd 16 óra 30 perces adatok szerint folytatódnak a munkálatok a csernobili atomerőmű ipari telephelyén a parázsló gócok azonosítása és felszámolása érdekében, miután február 14-én egy orosz drón eltalálta az új szarkofágot a negyedik blokk felett, számolt be a csernobili zónát kezelő Állami Ügynökség Facebook közösségi oldalán.
Megjegyezték, hogy a munkához többek között drónokat is használnak. A szerkezetek részleges feltárásán is folytatódnak a munkálatok.
„Hét munkavezetéket fektettek le a szarkofág boltozatának burkolata mentén a parázsló gócok eloltására. Az Állami Katasztrófavédelmi Szolgálat erőit és eszközeit bevonják, beleértve a hegymászók csoportjait is. A Szolgálat tartalékos állománya is készenlétben van”, áll a közleményben.
Az Ügynökség hozzátette, hogy a tilalmi zónában nem romlott a sugárhelyzet.
Lehet, hogy mégsem a sugárzás okozta mutációk állnak a csernobili atomerőmű környékén élő kutyapopulációk genetikai eltérésének hátterében – derül ki egy új kutatásból, amelyet a PLOS One tudományos folyóiratban tettek közzé.
Az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset sokak számára leginkább a radioaktív szennyezés szörnyű következményeiről ismert, ám a környék megtisztításához és a katasztrófa kezeléséhez kapcsolódóan számos más káros anyag is a környezetbe került. Norman Kleiman, a Columbia Egyetem közegészségügyi iskolájának kutatója – és az új tanulmány egyik szerzője – az Independent magazinnak úgy fogalmazott: „A Csernobilról való gondolkodás gyakran csak a radioaktív sugárzásra korlátozódik, de a potenciálisan káros egészségügyi hatások sokkal szélesebb körűek. Ez a több mint három évtizeden át folyó mentesítés és helyreállítás során a környezetbe jutó számos egyéb méreganyagnak, például nehézfémeknek, ólompornak, peszticideknek és azbesztnek is köszönhető.”
Mitől lettek mutánsok a csernobili kutyák?
A kutatók az elmúlt években rendszeresen tanulmányozták a környéken élő kutyákat, hogy felmérjék a katasztrófa által kibocsátott sugárzás és egyéb méreganyagok hatását. Az atomreaktor épületét sújtó robbanás több dolgozó halálát okozta, illetve számos tűzoltó és kármentesítésre kivezényelt munkás is áldozatul esett a sugárszennyezésnek.
A tudósok folyamatosan figyelik az élővilágot a környéken, hogy megértsék, milyen hosszú távú következményei vannak a nukleáris baleset környezetre gyakorolt hatásainak. Matthew Breen, az Észak-Karolinai Állami Egyetem szakembere szerint fő céljuk, hogy kiderítsék, lehetnek-e olyan hosszú távú, alacsony dózisú környezeti toxinok (például sugárzás vagy ólom), amelyek mégis genetikai változásokat okozhattak a kutyákban.
Régi és új eredmények
Egy korábbi kutatás 391 olyan DNS-szakaszt azonosított a csernobili kutyák genetikai állományában, amelyek eltértek a környező régiókban élő ebekétől. A vizsgált genomban számos olyan gén rejtőzött, amely összefüggött a DNS-károsodások helyrehozásával. Az új tanulmány azonban mélyebbre ásott: a kutatók részletesen megvizsgálták a kutyák örökítőanyagát, hogy megismerjék az idők során felhalmozódott esetleges mutációkat, és megnézzék, ezek mekkora eltérést eredményeztek.
Az eredmények szerint a Csernobil mellett élő kutyák genetikája jelentős átfedést mutat az Oroszországban, Lengyelországban és a környező területeken élő kutyapopulációkéval. Így a helyi kutyákat kontrollcsoportként használva össze lehetett hasonlítani a közvetlenül az atomerőmű közelében tartózkodó állatokkal. A kutatók külön hangsúlyt fektettek a szaporodásban szerepet játszó sejtek DNS-ére, mivel az utódok öröklik ezeket a genetikai tulajdonságokat.
Miközben a mai kutyapopuláció már több mint 30 generációval későbbi, mint az 1986-os katasztrófa idején élt csoport, ha volt olyan mutáció, ami előnyt jelentett a túlélésben, annak még most is kimutathatónak kellene lennie – magyarázta dr. Breen. A vizsgálatok viszont nem találtak ilyen mutációs nyomokat.
Ez azonban nem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy a környezeti tényezők – legyen szó sugárzásról vagy más mérgező anyagokról – szerepet játszottak a két kutyapopuláció közötti genetikai eltérések kialakulásában.
Elképzelhető, hogy azok a kutyák, amelyek elég sokáig életben maradtak ahhoz, hogy szaporodjanak, már eleve birtokoltak valamilyen túlélést segítő genetikai jellemzőt. Így a kezdeti extrém szelekciót követően a reaktor közelében élő kutyák populációja elkülönült a városi csoporttól – tette hozzá Megan Dillon, az Észak-Karolinai Állami Egyetem doktorandusza.
A tudósok szerint további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megértsük, mennyire járulhattak hozzá a katasztrófát követő környezeti körülmények a kutyák genetikájának alakulásához.
Az átlagember számára az evolúció felfoghatatlanul lassú folyamatnak tűnik, de a természet néha meglepően gyors alkalmazkodást mutat. A csernobili kutyák esete rávilágít arra, hogyan formálhatja a sugárzás az élőlények genetikai állományát, és milyen tanulságokat nyújthat ez a tudomány számára.
A csernobili atomkatasztrófa óta eltelt évtizedek során a zónában élő állatok különleges adaptációkat fejlesztettek ki. A kutatók nemrégiben vérminták elemzésével kimutatták, hogy a csernobili kutyák genetikai állománya jelentősen eltér a világ más tájain élő kutyákétól. Azok az egyedek, amelyek közelebb élnek az egykori reaktorhoz, még nagyobb genetikai eltéréseket mutatnak, ami az extrém környezethez való alkalmazkodásukat tükrözi – olvasható az IFL Science cikkében.
Egy 2023-as kutatásban a tudósok megállapították, hogy ezek a genetikai változások lehetővé teszik a kutyák azonosítását pusztán a DNS-ük alapján.
Bár az eltérések pontos hatása az egészségükre vagy a viselkedésükre még nem teljesen világos, a felfedezés óriási lépés az evolúciós folyamatok megértésében.
Mutációk és adaptációk: hogyan hat a sugárzás a csernobili kutyákra?
A csernobili zónában élő állatok, például a kutyák, farkasok és békák, egyedi mutációkat és adaptációkat mutatnak. Például a zónában élő békák sötétebb színűek, ami a magasabb melaninszintjüknek köszönhető. Ez az alkalmazkodás csökkentheti a sugárzás káros hatásait.
A sugárzás hatása kétféleképpen befolyásolhatja az állatpopulációkat.
Egyfelől a mutációk növelhetik a genetikai sokféleséget, amely evolúciós előnyt jelenthet.
Másfelől a kevésbé alkalmazkodó egyedek elpusztulása csökkentheti a genetikai változatosságot.
A kutatók még mindig vizsgálják, hogy a csernobili kutyák esetében melyik folyamat dominál.
Egy vízibolhákat vizsgáló 2022-es tanulmány kimutatta, hogy a sugárzás által erősebben érintett tavakban élő populációk magasabb genetikai változatosságot mutattak. Bár az eredmények nem bizonyítanak egyértelmű ok-okozati összefüggést, az adatok megerősítik, hogy a környezeti tényezők, például a sugárzás, jelentős hatással lehetnek populációk genetikai összetételére.
A természet gyors válaszai az evolúció kihívásaira
A kutatók szerint a csernobili kutyák genetikai változásai az evolúció meglepően gyors válaszait tükrözik. Azok az állatok, amelyek alkalmazkodni tudnak a sugárzás okozta környezeti változásokhoz, fennmaradnak, míg a kevésbé ellenálló egyedek kipusztulnak.
Ez a folyamat az evolúció alapvető mechanizmusait szemlélteti.
A genetikai alkalmazkodások azonban nemcsak kutyákra korlátozódnak. A farkasoknál például olyan genetikai védettséget találtak, amely csökkentheti a sugárzás által okozott rákos megbetegedések kockázatát. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy az evolúció képes gyors válaszokat adni a környezet extrém kihívásaira, beleértve a radioaktív környezet által támasztottakat is.
Mit tanulhatunk a csernobili kutyák esetéből?
A csernobili kutyák példája arra emlékeztet minket, hogy a természetben nincs megállás. Az élővilág folyamatosan változik és alkalmazkodik a körülményekhez, még akkor is, ha ezek rendkívül szélsőségesek. A kutatók számára ezek az állatok élő laboratóriumként szolgálnak, amelyben a sugárzás hatásait és az evolúció gyors válaszait tanulmányozhatják.
A fokozott sugárterhelés komoly nyomot hagyott a csernobili atomerőmű körül létesített zárt zónában élő énekesmadarakon – állapították meg finn kutatók.
Mint ismert a csernobili atomerőműben következett be 1986. április 26-án a történelem legsúlyosabb nukleáris balesete. Az erőmű környezetét a veszélyes radioaktív szennyezés miatt 30 kilométeres körzetben lezárták. Itt az elmúlt 38 évben az emberek által háborítatlanul létezhetett a természet és rendszeresen vizsgálják, milyen hatással van a vadvilágra a sugárszennyezés.
A Jyvaskyla Egyetem munkatársai a környéken élő széncinege és a kormos légykapó populációt vizsgálták és összevetették az erősen szennyezett területen élőket a kevésbé érintett környezetben élőkével.
Sameli Piirto és kollégái megállapították, hogy tetten érhető a sugárzás okozta stressz: a szennyezett területeken kevesebb madár fészkel. Az itt élők étrendjében többféle rovar mutatható ki. Az énekes madarak emésztőrendszerében élő mikrobiomokat összehasonlítva megállapították, hogy ugyanazok a baktériumok fedezhetők fel bennük, de a kimutatható baktériumok mennyiségi arányai eltolódtak.
A finn kutatók megállapításai finom eltéréseket találtak, de egy 2011-es kutatás sokkal ijesztőbb végkövetkeztetésre jutott: 48 különböző fajhoz tartozó félezer madár mérése alapján arra jutott, hogy a lezárt zónában élő madarak agya és feje is kisebb és valószínűleg kognitív képességei is rosszabbak szerencsésebb környéken kikelt társaiknál.
Ma harmincnyolc éve történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. Az eredetileg hatblokkosra tervezett Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű négy blokkja 1984-re készült el, ezek egyike hibásodott meg 1986. április 26-án. Ukrajnában minden évben megemlékeznek a katasztrófáról. Ezt foglalta össze kollégánk K. Debreceni Mihály. A világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű katasztrófája 1986. április 26-ra virradó éjszaka következett be az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Ukrán SZSZK területén, a Kijevtől kevesebb, mint 100 kilométerre, északra fekvő csernobili erőmű negyedik blokkjában egy kísérlet során. Vegyi és gázrobbanás következtében részben megsemmisült a reaktor aktív övezete, a levegőbe radioaktív anyagok kerültek, és sugárfelhő borította be Európa egy részét. Több százszor annyi radioaktív szennyeződés volt a levegőben, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után. A sérült blokk fölé akkor egy átmeneti vasbeton szarkofágot emeltek. Ukrajnában közel negyven év elteltével is borzongva emlékeznek az emberek a balesetre. Köztudott, hogy a Szovjetunió akkori vezetése több napon keresztül tagadta a világ előtt azt. A súlyos következmények miatt azonban nem lehetett sokáig titkolni a robbanást. A kármentési akcióban résztvevő munkásokat három kategóriába sorolták. Az első kettőbe azok tartoznak, akiket a robbanást követően azonnal a helyszínre küldtek, a harmadikba pedig azok, akik egy héttel később váltották őket. Volt, ahol a hatalmas sugárzás miatt mindössze 3-5 percet lehetett dolgoznia a katasztrófaelhárítóknak, és volt, ahol egy óránál többet nem tartózkodhattak. Akik az úgynevezett likvidátorok közül túlélték, és nem betegedtek meg, azok kiemelt szociális juttatásokat kaphattak később az országtól, melyhez járt fizetett szabadság, évi háromhetes üdülési lehetőség a Kárpátokban vagy a Fekete-tengeren, illetve a közüzemi számlák 50 százalékát is az állam fizette helyettük. Ukrajnában ma nincs olyan település, ahol ne lenne emlékműve a csernobili katasztrófa áldozatainak, illetve azoknak az embereknek, akik részt vettek az elhárításban. Ezeknél az emlékműveknél minden évben tartanak megemlékezéseket… Egyébként az erőmű még 14 évig húzta, védőművekkel és hatalmas költségekkel. 2000. decemberében Leonyid Kucsma, akkori ukrán elnök élő tévéadásban jelentette be a Csernobil III. blokkjának leállítását. Az elnök direkt parancsot adott ki a személyzetének a lezárásra, amit december 15-én vészleállítással hajtottak végre. Az atomerőmű pár évvel ezelőtt új acélszarkofágot kapott, mely a világ legnagyobb hasonló szerkezete. Összesen 36 ezer tonnát nyom, 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas. A mozgatható kupola 1,5 milliárd euróba került, és 100 éven át nyújt majd védelmet a radioaktív sugárzás ellen. A háborút megelőzően viszont az egykori szovjet radioaktív területen a kapitalizmus szele is elkezdett fújdogálni. Megjelent ugyanis a katasztrófaturizmus is, mely privát túráktól kezdve, csoportos utazást is kínált azoknak, akik a térségbe kívántak látogatni. Míg 2013-ban egy ilyen kirándulás 1500 euróba került, addig a háborút megelőzően már 150-200 euróért is volt út Pripjatyba, azonban mindezt csak erős idegzetűeknek ajánlották. Az orosz-ukrán háború kitörését követően viszont, mindez érthető okokból megszűnt. Nem titok az sem, hogy a két éve Ukrajnába behatoló orosz csapatok is öt hétig megszállás alatt tartották az erőmű területét, viszont 2023-tól kezdve pedig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyeli azt. Ami pedig a katasztrófa utóhatásait illeti: 1986-ban a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma pedig négyezerre tehető. Egy tanulmány szerint azonban a sugárhatás legalább kétszázezer megbetegedést okozott Kelet-Európában. Érdekesség, hogy a baleset előtt a szovjetek csak Lenin-erőműként emlegették azt, a robbanást követően viszont már csakis csernobiliként szerepelt a hivatalos dokumentumokban, a médiában és másutt is. A Szovjetunió kommunista pártja ugyanis így akarta elkerülni, hogy Lenin nevét összefüggésbe hozzák bárhol is a katasztrófával.
Kutatások kimutatták, hogy a csernobili elzárt zónában élő farkasok ellenállóvá váltak a rákkal szemben, és új ismereteket nyújthatnak a betegség megelőzésének módjáról.
Úgy tűnik, hogy a Csernobilban élő kóbor szürke farkasok falkái olyan mutációkat fejlesztettek ki, amelyek növelik a rák túlélésének esélyét – írja az IFL Science.
Amióta a területet az 1986-os hírhedt nukleáris katasztrófát követően kiürítették, a farkasok elszaporodtak a zárt zónában, a populációjuk itt hétszer nagyobb, mint a környező ukrajnai területeken.
Az elvadult állatokat, amelyek között megtalálhatóak az evakuáláskor otthagyott kedvtelésből tartott kutyák leszármazottai is, a tudósok évek óta figyelemmel kísérik. Úgy vélik, hogy a sugárzás miatt 35 évvel a nukleáris katasztrófa után
Megnőtt az állatok túlélési esélye a rákos megbetegedésekkel szemben.
Cara Love, a Princeton Egyetem evolúcióbiológusa egy évtizede tanulmányozza a farkasokat, és kutatásai szerint ezek a farkasok olyan megváltozott immunrendszerrel rendelkeznek, amely figyelemreméltóan hasonlít a sugárkezelésen átesett rákos betegekéhez.
Love, aki a múlt hónapban a Washington állambeli Seattle-ben egy konferencián mutatta be munkáját, megállapította, hogy „a csernobili farkasok a többgenerációs expozíció és a radioaktív részecskék testükben való felhalmozódása ellenére is túlélnek és gyarapodnak”.
A világ legsúlyosabb nukleáris balesete rákkeltő sugárzást szabadított fel, de Love kutatásai szerint a farkasok „ellenállónak tűnnek a megnövekedett rákkockázattal szemben.”
Love és kollégái 2014-ben ellátogattak a csernobili elzárt zónába, és vérmintákat vettek, hogy megértsék a nukleáris sugárterhelésre adott reakcióikat. Csapata speciális GPS-nyakörveket használt, hogy valós idejű méréseket kapjon arról, hogy hol vannak az állatok, és mennyi sugárzásnak vannak kitéve. Az eredmények azt mutatták, hogy a szürke farkasok az emberekre vonatkozó biztonsági határérték több mint hatszorosának vannak kitéve.
Love azonosította a farkasok genomjának specifikus régióit, amelyek ellenállónak tűnnek a rákkal szemben.
A kutatás számos tudós érdeklődését felkeltette. 2023-ban Elaine Ostrander genetikus megjegyezte, hogy az ilyen munka új ismeretekkel szolgálhat a rákos megbetegedések megelőzésében, valamint az űrhajósok védelmének módszereivel kapcsolatban.
A tanulmány hosszú távú célja, hogy olyan változásokat keressünk a DNS-ben, amelyek segítették az egyes populációk túlélését – mondta.
Megkezdte működését a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) állandó megfigyelői missziója a csernobili atomerőműben – jelentette be szerdán Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatója a fehérorosz határhoz közeli nukleáris létesítményben.
„Reméljük, hogy nem fogják ismét megszállni az erőművet, és nem lesznek további támadások ellene” – mondta Grossi.
Röviddel az ukrajnai orosz háború kezdetét követően orosz csapatok öt hétig megszállás alatt tartották a 2000-ben végleg leállított létesítményt, ahol 1986-ban a békés célú globális atomipar eddigi legsúlyosabb balesete történt. A nukleáris hulladéktározó hűtését szolgáló berendezések áramellátásának megszakadása újabb nukleáris baleset veszélyével fenyegetett.
Grossi a hét elején utazott Ukrajnába, hogy a NAÜ Csernobilban, illetve három működő atomerőműben biztonsági szakértőkből álló állandó jelenlétet létesíthessen, ahogy azt december közepén a szervezet bejelentette. Az elképzelések szerint mintegy tucatnyi szakértő tartózkodna állandó jelleggel Ukrajnában. A megfigyelők jelenléte egyrészt az esetleges támadások kockázatának mérséklését szolgálja, másrészt a szakemberek állandó jelentéseket tesznek majd a létesítmények biztonságosságáról, illetve szükség esetén műszaki támogatást nyújthatnak.
A NAÜ illetékesei egyébként már négy hónapja tartózkodnak az orosz kézen lévő zaporizzsjai erőműnél, amely az Ukrajna elleni orosz háború következtében kialakult frontvonalak közelében fekszik, és így rendszeres tüzérségi támadások célpontja. Grossi felvetése, miszerint biztonsági övezetet kellene létrehozni a zaporizzsjai atomerőmű körül, egyelőre nem valósult meg.
Renat Karcsaa, az oroszországi atomerőműveket üzemeltető Roszenergoatom vezérigazgatójának tanácsadója a fejleményekre reagálva kijelentette, hogy a NAÜ elkésett a szakértők telepítésével az ukrajnai erőművekben, mivel olyan értesülései vannak, hogy a hasadóanyagok illegális elvitele ezekből a létesítményekből már megtörtént.
Grossi hétfőn a pivdennei (dél-ukrajnai), kedden pedig a rivnei atomerőművekben jelentette be a megfigyelői missziók kezdetét.
IAEA inspectors have completed in-field verification activities at three locations in #Ukraine at the request of the ?? government — found no indications of undeclared nuclear activities and materials. https://t.co/RiY9hdJjSbpic.twitter.com/muPb3jeDOU
— IAEA - International Atomic Energy Agency ⚛️ (@iaeaorg) November 3, 2022
Évtizedekkel a csernobili atomerőmű katasztrófája után még mindig élnek radioaktív céziummal szennyezett vadgombák Németország déli részén – állapította meg egy hétfőn publikált német tanulmány.
A német Szövetségi Sugárvédelmi Hivatal (BfS) vizsgálata szerint a gombák cézium-137 izotóppal szennyezettek, ami az 1986 áprilisában történt csernobili katasztrófa miatt került a levegőbe. A cézium-137 felhalmozódhat a csontszövetben, ami hosszú távon csontrákhoz és leukémiához vezethet.
A BfS évente vizsgálja Bajorország nyolc helyszínén a vadon termő, ehető gombákat abból a szempontból, hogy megtalálható-e bennük az izotóp.
Sugárterheléssel számolhat az, aki eszik belőle
Az eredmények alapján az osztrák határon fekvő Mittenwald erdőségében és az Ingolstadttól délnyugatra fekvő lápos területen is teremnek az izotópot még mindig tartalmazó gombák.
Vannak olyan helyszínek, ahol egy kilogramm gombában több mint négyezer becquerel cézium-137-et mértek, miközben a kereskedelmi forgalomba hozatal határértéke hatszáz becquerel.
A kutatók szerint azonban az egészségügyi kockázat minimális: a sugárterhelés viszonylag alacsony, ha a vadon termő gombát normál mennyiségben fogyasztják.
Inge Paulini, a BfS elnöke azért mégis azt tanácsolta a bajor gombaszedőknek, hogy csak mértékkel egyenek gombát, „hogy elkerüljék a felesleges sugárterhelést”.
??? It's official! The world’s first #hydrogen train, our Alstom Coradia iLint, has reached yet another historical #milestone today in #Germany. It is now in passenger operation with our partners #LNVG, @evb_ElbeWeser and @Lindeplc.
Eine Maß?kostet auf dem #Oktoberfest in diesem Jahr zwischen 12,60 und 14,90 Euro. 1970 wurde der Bierpreis von der Stadt #München festgelegt. Seit dem Jahr 2000 hat sich der Bierpreis mehr als verdoppelt.?? pic.twitter.com/qSzJRQbi30
Unsere Welt in Unordnung und wir mittendrin. Seit dem Terror-Angriff der Hamas auf Israel erleben wir in unserem Land eine neue Dimension des Hasses – auf unsere Werte, die Demokratie, auf Deutschland.
Wo bleibt der Aufschrei? Und wann wird dieser Betrug unterbunden? Vermeintlich Schutzbedürftige aus Syrien, Afghanistan und sonstwo kassieren bei uns Asyl und machen dann entspannt Urlaub in der Heimat, wo sie angeblich verfolgt werden. pic.twitter.com/EKtyCzYu4u (RTL)
