Két új dinoszauruszfaj kövületeire bukkantak fosszíliavadászok az angliai Wight-szigeten, a húsevő spinosauridák 125 millió éve éltek a térségben.
Az egyik faj a Ceratosuchops inferodios nevet kapta, mivel a kutatók a pokol gémjeként írták le, vadászstílusa ugyanis hasonlíthatott a gázlómadáréra. Homlokán kicsiny szarvak és koponyadudorok voltak. A másikat Riparovenator milnerae-nak nevezték el a közelmúltban elhunyt Angela Milner paleontológus tiszteletére. Az évek alatt feltárt mintegy 50 megkövült csont alapján a dinoszauruszok kilenc méter hosszúak lehettek, egy méter hosszú koponyával – olvasható a BBC News honlapján.
A fosszíliavadászok a két koponya egyes részeit találták meg, majd a Wight-szigeti dinoszauruszmúzeum paleontológusai tárták fel a farok egy nagy részét. Legutóbb 1983-ban egy Surrey grófságban lévő bányában találtak spinosaurida csontvázat, amely egy baryonyx dinoszauruszé volt.
„Azt találtuk, hogy ezen koponyák különböznek nemcsak a baryonyx koponyájától, de egymástól is, ami azt jelzi, hogy a korábban véltnél jóval sokszínűbb volt a mai Egyesült Királyság területén élt spinosauridák családja”-mondta Chris Barker, a Southamptoni Egyetem PhD-hallgatója, aki részt vett a leletek azonosításában.
Darren Naish, a brit theropoda dinoszauruszok szakembere hangsúlyozta: „évtizedek óta tudatában voltunk annak, hogy Wight-szigetén egy baryonyx-szerű dinoszaurusz felfedezésre vár, de két ilyen állat maradványainak felfedezése egymás után nagy meglepetés volt”.
A kutatók, akik a Scientific Reports című tudományos folyóiratban mutatták be eredményeiket, azt feltételezik, hogy a spinosauridák először Európában jelentek meg, mielőtt átterjedtek volna Ázsiára és Dél-Amerikára.
Scientists have discovered a new island off the coast of Greenland, which they say is the world’s northernmost point of land and was revealed by shifting pack ice https://t.co/WcxRv89eS0
I feel a bit for Oodaaq, now the former most northerly point of land on Earth... pic.twitter.com/qoIDiWa3C1
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
Mára már az ENSZ és különböző aktivisták is bírálják az indonéz kormány turisztikai projektjéről szóló terveit, mert úgy vélik, hogy a beruházás komoly csapást mér az állatvilágra.
Az indonéz Rinca szigetén nemrég nagyobb munkálatok kezdődtek, hogy egy „prémium turisztikai helyszínt” valósítsanak meg. A beruházás viszont éppen azon a részen folyik, ami szakértők szerint a ma már csak kevés példányszámmal rendelkező komodói sárkánygyík élőhelye is – jelentette a Reuters.
A közösségi médiában gyorsan meg is jelentek az indonéz kormányt bíráló nyilatkozatok és képek. Itt terjedt el az is, hogy az ötletgazda egyfajta modern Jurassic Parkot szeretne tető alá hozni, vagyis egy olyan helyet, ahol őshonos állatokat lehet megfigyelni, ellenőrzött körülmények között.
A projekt azért is váltott ki ellenérzéseket az aktivistákból, és többek közt az ENSZ-ből is, mert az indonéz fél szerintük nem végzett vizsgálatokat, így nem tudni, hogy a beruházásnak milyen hatása lesz a környezetre. Az érintett ezzel szemben azt állítja, hogy a művelet nem jelent veszélyt az élővilágra, és különben csak néhány, már meglévő épület modernizálása zajlik.
Körülbelül 70 millió évvel ezelőtt dinoszauruszok éltek a világ olyan, hideg régióiban, mint amilyen a mai alaszkai sarkvidék. Egy nemrég publikált tanulmány szerint több mint száz dinoszaurusz csont és fog „váratlan” felfedezése számos új információhoz juttathatja a tudósokat.
Meglepő bizonyítékot találtak a tudósok egy őskori óvodára egy olyan hideg helyen, mint Alaszka. A Current Biology tudományos szaklap szerint 145–66 millió évvel ezelőtt, a meleg krétakorszakban az Északi-sarkvidék területén a havi átlaghőmérséklet körülbelül 6 Celsius fok lehetett itt, és a dinoszauruszok csak az év körülbelül négy hónapjában éltek állandó sötétségben és kellett megküzdeniük a hideg, havas időjárással.
Az ősmaradványokat az észak-alaszkai Prince Creek-formáció területén találtuk, ami a legtávolabbi északi rész, ahol a dinoszauruszok valaha is élhettek – mondta Gregory Erickson, a Florida Állami Egyetem paleobiológusa a LiveScience online tudományos portálnak. – Nem hiszem, hogy ennél északabbra megélhettek volna, mivel a mai Alaszka napjainkra közelebb került az Északi-sarkhoz.
A dinoszaurusz bébik fogainak és csontjainak elemzése után a kutatócsoport megállapította, hogy a maradványok hét különböző dinoszauruszfajhoz tartoztak. A felfedezés eszerint azt is jelzi, hogy az őshüllők valószínűleg egész évben megéltek ebben a rideg régióban, mivel a bébik nem sokkal a kikelés után még túl kicsik lehettek az éves vándorlásokhoz.
„Ha ezek a pici dinoszauruszok és szüleik egész évben Alaszkában maradtak, akkor valószínűleg melegvérűek vagy endoterm állatok voltak – magyarázta Erickson. – Ez a tulajdonság lehetővé tette számukra, hogy a hőmérséklet csökkenése ellenére is aktívak maradjanak.”
Az egyetemi hallgatók és a posztgraduális hallgatók több ezer órás munkával járultak hozzá a projekthez. Ennek során ceratopsiák (csőrös dinoszauruszok), a thescelosauridák (az Ornithopoda alrendbe tartozó, változatos méretű növényevő dinoszauruszok) és pachycephalosauridák (a madármedencéjű dinoszauruszok egyik kládja) bébijei kerültek elő. A kutatók emellett találtak ragadozóktól származó maradványokat is, köztük tyrannosauridákat és deinonychosauruszokat.
„A téli hónapokat valószínűleg igen nehezen élték túl, különösen a növényevők, amelyeknek hó vagy jég borította a táplálékát – mutatott rá Erickson. – De hogy hogyan küzdötek meg az elemekkel, azt egyelőre nem tudjuk.”
Hozzátette: néhány kisebb méretű dinoszaurusz talán beleásta magát a talajba és hibernált állapotba került, míg a nagyobb társaik egyszerűen annyira szívósak voltak, hogy „kibírták valahogy”, mint egy mai jávorszarvas.
[type] => post
[excerpt] => Körülbelül 70 millió évvel ezelőtt dinoszauruszok éltek a világ olyan, hideg régióiban, mint amilyen a mai alaszkai sarkvidék. Egy nemrég publikált tanulmány szerint több mint száz dinoszaurusz csont és fog „váratlan” felfedezése számos új informá...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1625005560
[modified] => 1624927911
)
[title] => 70 millió éves bébi dinoszauruszokat fedeztek fel Alaszkában
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=62039&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 62039
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 62040
[image] => Array
(
[id] => 62040
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino.jpg
[original_lng] => 192816
[original_w] => 800
[original_h] => 451
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino-768x433.jpg
[width] => 768
[height] => 433
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino.jpg
[width] => 800
[height] => 451
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino.jpg
[width] => 800
[height] => 451
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino.jpg
[width] => 800
[height] => 451
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/06/dino.jpg
[width] => 800
[height] => 451
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1624917115:12
[_thumbnail_id] => 62040
[_edit_last] => 12
[views_count] => 1459
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 596
[2] => 598
[3] => 39
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Érdekes
[2] => Tudomány
[3] => Világ
)
[tags] => Array
(
[0] => 56606
[1] => 27989
)
[tags_name] => Array
(
[0] => Alaszka
[1] => dinoszauruszok
)
)
[3] => Array
(
[id] => 54910
[content] =>
A hadroszauridák vagy más néven kacsacsőrű dinoszauruszok egy új nemzetségét és faját azonosították japán és amerikai paleontológusok Japán egyik déli szigetén. A szakemberek a Scientific Reports című folyóiratban számoltak be a Yamatosaurus izanagii felfedezéséről.
A növényevő hadroszauridák a késő kréta időszakban éltek, több mint 65 millió évvel ezelőtt. Megkövesedett maradványaikat Észak-Amerikában, Európában, Afrikában és Ázsiában tárták fel. Egyes nemzetségeiknél a koponya elülső része lapos és széles csőrt formázva ideális volt a levelek és gallyak lecsípésére. Szájuk hátsó részében több száz fog sorakozott, lehetővé téve a táplálék megőrlését. A Yamatosaurus fogszerkezete azonban eltért a többi ismert hadroszauridáétól, és valószínűleg más típusú növények megrágására specializálódott.
A szakemberek szerint evolúciós lépést jelent, hogy az újonnan felfedezett hadroszaurida vállai és mellső lábai is másképpen fejlődtek, mint társaié, ami azt eredményezte, hogy a méretes teremtmények két lábról négy lábra ereszkedtek.
A szakemberek szerint a fosszília új információkkal szolgál a hadroszauridák vándorlásáról is, azt sugallva, hogy ezek a növényevő dinoszauruszok Ázsiából érkeztek a mai Észak-Amerika területére, nem pedig fordítva.
A Yamatosaurus – amely Japán ősi elnevezése (Yamato) és a japán mitológia egyik istene (Izanagi) után kapta a nevét – részleges maradványait 2004-ben fedezte fel egy amatőr fosszíliavadász egy nagyjából 71-72 millió éves üledékrétegben a japán Avadzsi-szigeten. A fosszíliát egy Hjógo prefektúrabeli múzeum őrizte a mostani vizsgálatig.
A Yamatosaurus felfedezése nem utolsó sorban új információkkal szolgál, és új kérdéseket vet fel a mai Japán területén élő dinoszauruszokkal kapcsolatban.
A kutatók szerint egy 2019-ben felfedezett másik hadroszauridával együtt ezek az első Japánban felfedezett dinoszauruszok, amelyek a késő kréta időszakban éltek. „Mostanáig fogalmunk sem volt róla, hogy milyen dinoszauruszok éltek Japánban a dinoszauruszok korának alkonyán” – jegyezték meg a kutatók.
Összesen 2,5 milliárd példány élhetett a Földön a Tyrannosaurus rexből, az egyik legismertebb dinoszauruszfajból – számolták ki a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének kutatói, akik a Science című folyóiratban publikálták csütörtökön az első „dinószámlálás” eredményét.
A rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a Berkeley kutatói kiszámították, hogy ezek az őshüllők 15 éves korukra érhették el az ivarérettséget, minden generáció mintegy 19 évig élhetett, a felnőtt állatok súlya 5,2 tonna körül lehetett, és átlagosan minden 100 négyzetkilométerre jutott egy példány 2,3 millió négyzetkilométer összterületen.
Ezekből az adatokból kiindulva a kutatók arra a következtésre jutottak, hogy a bolygón egy adott pillanatban mintegy 20 ezer T. rex élhetett, és a faj 127 ezer generáción keresztül maradhatott fenn.
Ez azt jelenti, hogy két és fél millió év alatt összesen két és fél milliárd T. rex élt a földön.
A berkeley-i kutatók is elismerték, hogy becslésük meglehetősen nagy hibaszázalékot tartalmaz: az összes valaha élt Tyrannosaurus rex száma minimálisan 140 millió, maximálisan 42 milliárd, ennek átlagát határozták meg mintegy két és fél milliárdban, az időszak pedig, amelyben a gigantikus állatok Észak-Amerikát rótták, 1,2 milliótól 3,6 millió évig terjed.
Szakértők szerint ha a T. rexből csak 2,5 millió élt volna – és nem 2,5 milliárd –, valószínűleg soha nem tudtuk volna meg, hogy valaha is
A T. rex volt minden idők legnagyobb húsevő szárazföldi állata. A faj valószínűleg akkor halt ki, amikor egy aszteroida csapódott be Mexikó területén, kipusztítva a Földön hajdan létező fajok háromnegyedét.
A napjainkban megfigyelhető nagytestű növényevő állatok gyakran élnek egy vagy több generációt magába foglaló csordákban, mely életmód feltételezése logikusnak tűnhet a nagytestű növényevő dinoszauruszok esetében is. Sok azonban a még felvethető kérdés. Egyedül vagy közösségben Bizonyos állatok miért szeretnek egymás közelében élni, míg mások miért törekszenek arra, hogy fajtársuktól tartsanak egy bizonyos távolságot? Milyen tényezők befolyásolják a társas életmód kialakulását, és miként lehetne megismerni az évmilliók óta, ma élő leszármazottak nélkül kihalt élőlények egykori szociális életmódját? Ehhez hasonló kérdésekre találtak választ magyar kutatók, amikor a dinoszauruszok egy bizarr csoportja, a páncélos dinoszauruszok szociális viselkedésének megismerését tűzték ki célul.
Sokszor rendeződtek hatalmas csapatokba
A dinoszauruszok társas életmódjára utalhatnak az úgynevezett tömeges halálközösségek, melyek olyan egyedek maradványait tartalmazzák, amik nagyon rövid idő alatt ugyanazon esemény következtében vesztették életüket, így indirekt módon arra utalnak, hogy az élőlények a haláluk előtt kisebb-nagyobb csoportokba tömörülhettek.
A legjobb és egyben legtöbbet hivatkozott példa az ilyen jellegű dinoszaurusz halálközösségekre az Észak-Amerikából ismert tülkös-galléros dinoszaurusz, a Ceratopsia leletegyüttesek, ahonnan esetenként több száz, azonos fajtól származó csontváz is előkerült egyetlen üledékes kőzetrétegben felhalmozódva.
A Ceratopsia vagy Ceratopia (az ógörög eredetű név jelentése ‘szarv arcok’ vagy ‘szarvarcúak’) növényevő, csőrös dinoszauruszok csoportja amely a mai Észak-Amerika, Ázsia és Európa területén élt a kréta időszak során
Ez azt sugallja, hogy egykoron ezek a növényevő dinoszauruszok a mai gnú csordákhoz hasonlóan hatalmas csapatokba rendeződhettek – tájékoztatta az Origót dr. Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa. – Más növényevő dinoszauruszok, mint például az Ankylosauriáknak nevezett páncélos dinoszauruszok esetén azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű.
Ezért vállalkoztak ezeknek az állatoknak a szociális életmódjára, és az azt befolyásoló tényezők vizsgálatára a magyar paleontológusok, akik eredményeiket a Cretaceous Research című tudományos szakfolyóiratban publikálták.
A páncélos dinoszauruszok a halálukat megelőzően csoportokba verődhettek
Ahogy arra a tanulmány rávilágít, a világból ismert Ankylosauria dinoszaurusz csontvázanyagok többsége arra utal, hogy ezek az élőlények inkább kedvelhették a magányos életmódot, hiszen a leletanyagok többsége külön álló egyedektől származik és csak ritkán található, olyan csontfelhalmozódás, ahol egynél több egyed maradványai is fellelhetőek.
A kutatási téma apropóját a bakonyi iharkúti dinoszaurusz lelőhelyről előkerülő 12 páncélos dinoszaurusz csontváz adta, amelyek azonos kőzetrétegből és egymáshoz közeli helyzetben kerültek elő, ami arra utal, hogy az Ankylosauriákról általában feltételezett magányos életmód nem tekinthető minden esetben megalapozottnak.
Páncélos dinoszaurusz csontváz az iharkúti lelőhelyről
Az iharkúti Ankylosauria leletanyagok részletes vizsgálata és a befogadó üledékek felhalmozódási körülményeinek meghatározása után arra a következtetésre jutottunk, hogy az iharkúti lelőhelyről ismert páncélos dinoszaurusz csontvázak felhalmozódása a területen végigsöprő, pusztító erejű árvíznek volt köszönhető, amiben a páncélos dinoszauruszok több egyede is az életét veszthette – mutatott rá a paleontológus. – Ez egyben azt is jelenti, hogy az itt élő páncélos dinoszauruszok a halálukat megelőzően csoportokba verődhettek, mely bizonyos értelemben az említett dinoszauruszok társas életmódjára utalhat.
A páncélos dinoszauruszok teljes szakirodalmának áttanulmányozása után a tudósok végül arra az eredményre jutottak, hogy az iharkúti leletanyagon kívül további két Ankylosauria – a Gastonia és a Pinacosaurus – esetében is feltételezhető a társas életmód, mert ezeknél is jelen vannak olyan csontdúsulások, ahol egy fajhoz tartozó több egyed együttes felhalmozódása volt kimutatható.
Magyar kutatók az iharkúti ásatáson
A kutatók szerint azonban az ilyen jellegű halálközösségek kialakulása legtöbbször olyan váratlan környezeti változásokkal hozható összefüggésbe, mint az elhúzódó aszályos időszakok vagy az intenzív áradások, amelyek a magányos életmódot folytató élőlényeket is kisebb csoportokba kényszeríthetik.
Így a leletanyagok nem minden esetben utalnak tényleges társas életmódra, hiszen az időszakos csoportosulások lehetőségét ezek alapján nem tudjuk kizárni.
Fontos kérdés a ragadozók elleni védekezés
A szakemberek arra azonban rámutattak, hogy a társas életmódra utaló fosszilis bizonyítékok kiértékelésekor mindig fontos szemügyre venni, hogy a csordákba tömörülésnek milyen előnyei és hátrányai lehettek az állatokra nézve az anatómiai adottságaik és a környezetük függvényében.
A páncélos dinoszauruszok igen sokfélék lehettek
A társas életmódnak ugyanis rendkívül sok hátránya lehet az élőlények számára, hiszen a csoportban élés nemcsak megnöveli az egyedek közötti versengést az élelemért és más forrásokért, de megkönnyíti a paraziták és más betegségek terjedését is.
Összehasonlítottuk az Ankylosauriáknál megfigyelhető páncélzat felépítését más dinoszauruszoknál látható, hasonló jellegű struktúrákkal és megállapítottuk, hogy a többi vizsgált növényevőhöz képest az Ankylosauriák páncélzata kiemelkedően hatékony lehetett a ragadozók elleni védekezésben – fejtette ki Dr. Prondvai Edina, az MTA-ELTE-MTM Paleontológiai Kutatócsoport kutatója, a megjelent közlemény megosztott első szerzője. – Ez elméletben lehetővé tehette a magányos életmódot egy olyan világban, ahol a növényevő állatokra gyakorolt predációs nyomás a kor hatalmas testű ragadozó dinoszauruszainak ismeretében igen magas lehetett.
A csoportos életmód egyik leggyakrabban hivatkozott pozitív hozadéka, hogy a csordában élő élőlények egyedeihez nehezebben férnek hozzá az őket prédaként elejtő ragadozók.
Az Ankylosauriáknál megfigyelhető páncélzat felépítését más dinoszauruszoknál látható
Ez egyrészről annak köszönhető, hogy a csorda egységesen és aktívan is felléphet a ragadozók támadásával szemben (mert hatékonyabb védelmet nyújt minden egyednek), másrészről pedig a csordában érvényes az „elvegyülési effektus”, mellyel csökkenthető az egyedekre jutó prédává válás valószínűsége.
Azonban ezt a „predációs nyomást” a nagyobb testtömeg, valamint például a szarvak vagy tüskék jelenléte is nagymértékben csökkentheti. Ez utóbbi lehetővé teszi a magányos életmódot is.
Az iharkúti Hungarosaurus valószínűleg csoportos életmódot folytatott
A társas életmód egyik másik negatív hozadéka az, hogy a csordában élő állatoknak nagy területeket kell bejárniuk, hogy a csoport egyedei hozzájuthassanak a szükséges táplálékmennyiséghez. Ezt figyelembe véve, az ankylosauriák arányaiban rövid végtagjai, zömök teste, és a testüket borító nehéz páncélzat jelentősen megnehezíthette a nagyobb területeken átívelő folyamatos vándorlást.
A nagyobb testű Hungarosaurus és a kisebb Struthiosaurus rekonstrukciós rajza
Kimutatható, hogy a legtöbb páncélos dinoszaurusz végtagjaira jutó testtömeg aránya jóval nagyobb, mint más növényevő dinoszauruszok esetén, mely szintén a csoportos életmóddal járó folyamatos vándorláshoz szükséges energia-hatékony helyváltoztatásnak ellentmondó anatómiai jellegzetesség – jegyezte meg Dr. Ősi Attila az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének vezetője. – Ez az általános megállapítás azonban kevésbé igaz az agilisabb testarányokkal rendelkező iharkúti Hungarosaurusra, azaz pont az egyik olyan ankylosauriára, amely valószínűleg csoportos életmódot folytatott.
Az állatok szociális viselkedését azonban az életterük fizikai strukturáltsága is jelentősen befolyásolja.
A különböző paleoökológiai, paleobiológiai és élettelen környezeti aspektusok együttes tanulmányozásával rekonstruálható az ankylosauria dinoszauruszok egykori életmódja
A nagyobb csordák nyílt vegetációjú területeken alakulnak ki, míg a zárt erdőségek nem igazán kedveznek az ilyen csoportosulásoknak.
Ez a jelenség részben azzal magyarázható, hogy egy nyíltabb területen kevesebb a lehetőség a ragadozók előli rejtőzködésre, és a csorda valamilyen fokú védelmet nyújthat. Egy zárt erdőség vagy dúsabb aljnövényzettel rendelkező élőhely azonban több búvóhelyet biztosít, a nagytestű növényevő csordák számára és a dús vegetáció kisebb csoportokra, gyakran izolált egyedekre „szeparálhatja” a csordákat. Így a kutatók fontosnak tartották megvizsgálni, hogy a magányos egyedekként, illetve csoportosan előforduló páncélos dinoszauruszok jellemzően milyen környezetekben fordultak elő.
Az iharkúti lelőhelyről 12 páncélos dinoszaurusz részleges csontváza került elő, mely felkeltette a kutatók érdeklődését az ankylosauria dinoszauruszok társas életmódjának vizsgálata iránt. Az ábra jobb alsó részén az iharkúti lelőhely és a csontváz maradványok (1-12) felfedezésének helye láthatóForrás: Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport
Az iharkúti lelőhelyről 12 páncélos dinoszaurusz részleges csontváza került elő, mely felkeltette a kutatók érdeklődését az ankylosauria dinoszauruszok társas életmódjának vizsgálata iránt. Az ábra jobb alsó részén az iharkúti lelőhely és a csontváz maradványok (1-12) felfedezésének helye látható
Megállapították, hogy ezeknek az állatoknak a tömeges halálközösségei leggyakrabban sivatagos, vagy félsivatagos, gyér növényzettel borított paleokörnyzetekből ismertek, ahol az állatok a lokalizált élelem- és ivóvízforrások miatt, valamint a ragadozók elleni védekezés érdekében, valóban kisebb csoportokba rendeződhettek.
A magyarországi dinoszaurusz lelőhelyről ismert páncélos dinoszaurusz leletek azonban sűrű ártéri erdőkkel jellemezhető szubtrópusi környezetekből ismertek, mely azt mutatja, hogy ezek az élőlények a zárt erdőségek ellenére is csoportokban mozogtak. Sok tehát még a kérdés.
A szociális viselkedés változatosabb lehetett, mint gondolták
A tudomány és technológia fejlődésével a szakemberek egyre több értékes információt tudnak kiolvasni a gerinces fosszíliák vizsgálatából. A fogak felszínén megjelenő mikroszkopikus kopási mintázatok alapján következtethetnek az egykori élőlények táplálék-preferenciájára; különböző virtuális és valós 3D modellek segítségével rekonstruálhatják az egykori élőlények izomzatát és mozgását; a csontok és fogak kémiai összetételének vizsgálatával meghatározhatják a fosszilizációs folyamatokat vagy akár az egykori klíma viszonyokat.
Az ankylosauria dinoszauruszok testét több sorban elhelyezkedő páncélelemek és tüskék borították, melyek kiemelkedő szerepet tölthettek be a ragadozók elleni védekezésben
A magyar tudósok azonban ennél még egy lépéssel tovább mentek: a fosszilis leletanyagból megközelítőleg meghatározták egy ma már nem létező egykori élőlény szociális viselkedését.
A mai élővilág beható tanulmányozásával olyan analógiákra tudunk támaszkodni, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk a megoldáshoz – magyarázta Dr. Botfalvai Gábor, a nemrégiben megjelent publikáció első szerzője. – Ha megértjük a mai nagytestű növényevők, mint például az elefántok vagy az orrszarvúak társas életmódját befolyásoló és szabályozó sokrétű folyamatokat, akkor ezeket felhasználhatjuk a dinoszauruszok társas viselkedésének megértéséhez is.
Hungarosaurus részleges csontváz
Hozzátette: a különböző faktorok együttes értelmezésével kirajzolódott kép alapján az ankylosauria fajok többsége inkább magányos életmódot folytathatott, míg egyéb ankylosauriák, például az iharkúti páncélos dinoszauruszok is, kisebb méretű csoportokat képeztek.
A tanulmány emellett arra is rávilágított, hogy a szociális viselkedés még egy ilyen viszonylag szűk és anatómiai szempontból erősen specializált élőlénycsoportban is sokkal változatosabb lehetett, mint amilyennek eddig gondolták.
