Dr. Kiss Ferenc, az intézmény jogelődjének egykori diákja, író, kritikus, irodalomtörténész és tanár születésének 95. évfordulója alkalmából avattak emléktáblát a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban január 17-én.
Az avatóünnepség előtt az egybegyűltek egyperces néma főhajtással emlékeztek a háború áldozataira.
„Bár a háború árnyékában gyűltünk ma itt össze, ez a nap is egy mérföldkő intézményünk életében, hiszen egy újabb emléktáblát avatunk. A líceum falán sorakozó emléktáblák jelzik, hogy van múltunk, s ha van múltunk, akkor van jövőnk is” – emelte ki köszöntőjében Szabó Árpád, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum, az egykori Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium jogutódjának igazgatója. Szabó Árpád beszédében hangsúlyozta: méltán büszkék az intézményben tanult egykori neves diákokra, s meggyőződése, hogy a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium 1991-es újraindítása óta is kerültek ki olyan „gimnazisták” az épület falai közül, akiknek nevét a jövőben szintén emléktábla őrzi majd itt.
Dr. Kiss Ferenc 1928. november 11-én született Tiszapéterfalván szegény parasztcsaládban. Alapiskoláit szülőfalujában, középiskoláit 1939-től 1944-ig a Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnáziumban, majd a Debreceni Református Kollégiumban végezte, tanulmányait a Debreceni Tudományegyetemen folytatta, s munkásságát is itt kezdte. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején a debreceni Csokonai Rádió vezetője volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság nyolc hónap börtönre ítélte. 1957-től az ELTE BTK tudományos segédmunkatársa volt öt éven keresztül. Ezt követően az MTA Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa lett. Közben megvédte disszertációját és 1978-tól az irodalomtudományok kandidátusa. Később a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszékének vezetője, majd emeritus professzora lett. Kiss Ferenc a XX. századi magyar lírával, kortárs magyar költészettel, elsősorban József Attila és Kosztolányi Dezső munkásságával foglalkozott. Munkásságát Ady Endre-jutalommal, József Attila- és Bethlen Gábor-díjjal, valamint Márton Áron-emlékéremmel ismerték el. 1999. október 30-án, 71 éves korában hunyt el Budapesten, sírhelye a Farkasréti temetőben található.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum falán elhelyezett emléktábla a Beregszászért Alapítvány támogatásával készült, az azt díszítő bronz dombormű alkotója Lengyel Tibor nyíregyházi szobrász.
Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke személyesen nem tudott részt venni az avatóünnepségen, ezért levélben küldte el köszöntő szavait. „Nagy megtiszteltetés a Beregszászért Alapítvány számára, hogy immár a hatodik emléktáblát ajándékozza a Beregszászi Bethlen Gábor Gimnáziumnak, új nevén Líceumnak. Alapítványunk fő célja a Beregszászban és a Beregszászi járásban, de tágabb értelemben az egykori Bereg vármegyében élő magyarság nemzeti önazonosság-tudatának erősítése múltunk nagyjai emlékének megörökítésével. S a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium, majd későbbi nevén Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnázium országszerte híres embereket oktatott, bocsátott szárnyaira, illetve tudott tantestülete soraiban” – olvasták Dalmay Árpádnak az alkalomra írt leveléből. „Nem véletlen az emléktábla Csoóri-idézete: »Mondd azt, hogy csak azért is!« Bár ezt a költő beteg barátjának írta vigasztalásul és biztatóul, mi fogjuk fel úgy, hogy dr. Kiss Ferenc mondja nekünk: csak azért is tartsunk ki magyarságunk, hitünk, anyanyelvünk, kultúránk, múltunk mellett az ellenükre ácsingózó mai zavaros világban. Nagyjaink emléke és szelleme adjon hozzá erőt!” – írta a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Levélben fejezte ki köszönetét édesapja emlékének ápolásáért a Debrecenben élő ifj. Kiss Ferenc. „Biztos vagyok abban, hogy az alkotás méltó helyre kerül és betölti a neki szánt szerepét: egyrészt felhívja a kárpátaljai középiskolások és pedagógusok figyelmét arra, hogy van egy neves irodalomtörténészük, akinek az életművét érdemes tanulmányozniuk, másrészt Kiss Ferenc közelebb kerül általa a helybéli szakemberekhez is. Közös célunk, hogy minél többen olvassák a műveit, ismerjék meg jobban a munkásságát, és adják tovább gondolatait az újabb nemzedékeknek” – fogalmazta meg üzenetében ifj. Kiss Ferenc.
Az avatóünnepségen két, szintén ugocsai és Kossuth-díjas költő, Lator László és Vári Fábián László egy-egy versével emlékeztek Kiss Ferencre. A versek elhangzása után Szabó Árpád igazgató és Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul leleplezték az emléktáblát, majd a jelenlévők – köztük Cseh Áron és Jusztin Miklós magyar konzulok, Babják Edit, a Beregszászi Városi Tanács Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője, Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke, Szabó Árpád líceumigazgató, valamint Nagy Barna, dr. Kiss Ferenc unokaöccse – elhelyezték az emlékezés koszorúit a tábla alá.
Magyar Ilona Kossuth-díjas pedagógus Csongoron született 1889-ben, akinek emlékét 2023. december 22-e óta gránittábla őrzi szülőfaluja iskolájának bejárata felett, s melyet a KMKSZ Csongori Alapszervezete állított Magyarország Miniszterelnökségének és a Bethlen Gábor Alapnak a támogatásával. Az ukrán és magyar nyelvű emléktábla leleplezésére az idei utolsó tanítási napon került sor.
A táblaavató ünnepségen Nagy Sándor, a Csongori Gimnázium igazgatója, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke ismertette a településen született, elismert pedagógus életrajzát és szakmai eredményeit. Magyar Ilona az Eperjesi Állami Tanítóképző Intézet befejezése után, 1920-ban Kecskeméten telepedett le, ahol 48 évig élt. Ő szervezte meg a kecskeméti tanítóképző gyakorlóiskoláját, amelynek hosszú időn keresztül vezető tanítója volt. Ott az 1–2. osztályt vezetve foglalkozott a jövendő tanítókkal. Munkája egyaránt kiterjedt a tanítás tartalmi, pedagógiai, pszichológiai és metodikai követelményeire is. Magyarországon a reformpedagógia első úttörői közé tartozott. Mindig szem előtt tartotta a játék, a munka és az oktatás szoros kapcsolatát. Az 1950–1951-es tanévben az általános iskola első osztályában az olvasás és írás tanítására bevezették a hangoztató-elemző-összetevő módszert, az azt népszerűsítő könyv szerkesztője és társszerzője volt. Szerzőtársaival együtt ezért a kiemelkedő pedagógiai, elméleti munkásságáért 1952. március 15-én Kossuth-díjat kapott – tudhattuk meg Nagy Sándortól, aki felkérte Józan Lajos nyugalmazott református lelkipásztort, családfakutatót, hogy tárja fel az 1968-ban elhunyt Magyar Ilona családfáját, akiről Kecskeméten egy általános iskolát is elneveztek.
Ilona édesapja, Magyar Bertalan 1889–1893 között volt Csongoron református lelkész, ahol szolgálatának első évében, október 13-án született Ilona lánya. A felvidéki Lasztaméren született családfő a csongori szolgálat előtt Ungváron volt segédlelkész, majd Minajban és Nagykaposon szolgált. Minajban vette feleségül Minay Malvint, nyolc gyermekük született. Magyar Bertalan leghosszabb ideig, 1893 és 1932 között Nagydobronyban szolgált református lelkészként, gyermekei közül Ilona mellett többen is ismert emberek lettek, például a híres nagyszőlősi orvos, Magyar László, de ismert állatorvos és lelkipásztor is lett közülük.
Nagy Sándor iskolaigazgató Magyar Ilona méltatása kapcsán kijelentette: „Úgy gondolom, hogy egy ilyen pedagógus emléktáblája méltán kerül fel a szülőfaluja egyetlen iskolájának homlokzatára.”
Hidi Dénes 2. osztályos tanuló, a tiszapéterfalvai egyházi szavalóverseny díjazottja szavalt, majd Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője köszöntötte a megjelenteket, kijelentve: „Amíg van kiről és van kinek megemlékezni, addig él a nemzetünk. Továbbra is őriznünk kell kultúránkat, meg kell emlékezzünk azokról a fiainkról és lányainkról, akik a magyar népnek ilyen jeles képviselői voltak, mint Magyar Ilona.”
Csákány Ágnes, a Csongori Református Gyülekezet kántora egyházi éneket adott elő gitárkísérettel, majd ifj. Pocsai Sándor helyi református lelkész olvasott fel egy igét a Példabeszédek könyvének 7. részéből: „Az igaznak emlékezete áldott, a hamisak neve pedig semmivé lesz.” A tiszteletes ezzel rávilágított az Isten által megáldott, hasznos élet szépségére és értelmére, majd megáldotta az emléktáblát és az emlékezőket.
Végül a felszólalók, valamint Marton Tibor, a Nagydobronyi kistérség képviselője és Lapatyuk Csehy Krisztina, a KMKSZ munkácsi járási irodájának vezetője leleplezték az emléktáblát.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete jóvoltából november 26-án a badalói református templom falán Kölcsey-emléktáblát avattak. Az emléktáblával a helyiek szerettek volna méltóképpen megemlékezni a Himnusz bicentenáriumáról, valamint a költőóriásról, aki nem messze a Tisza bal partján, Szatmárcsekén élt és alkotott közel húsz éven át.
Az esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Sápi Zsolt helyi református lelkész hirdette Isten igéjét. Ezt követően az ünnepi köszöntők hangzottak el. Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke elmondta: „Régi álmuk vált valóra, hiszen Kölcseynek számos emléktáblája van Kárpát-medence-szerte, a mai naptól immár Badalóban is. Azt tudjuk, hogy Kölcsey járt Badalóban, bár nincs róla feljegyzés.” Mint fogalmazott a közösségnek hiányérzete volt, hogy a reformkor egyik kiemelkedő alakjának nem volt még emlékhelye a községben. Az emléktáblával egyben a Himnusz bicentenáriumának is szerettek volna méltóképpen adózni: „Mi, Tisza-partiak különösen büszkék vagyunk arra, hogy Kölcsey itt, a Tisza másik partján, Szatmárcsekén írta meg élete fő művét, nemzeti imánkat, a Himnuszt.”
Cziptákné Gyetkó Ilona, a Szatmárcsekei Polgármesteri Hivatal irodavezetője köszöntőjében megjegyezte: „Bár nehéz idők járnak, különösen Kárpátalján, hiszen a családok szétszakítva, a háború árnyékában élnek, azonban a badalóiak fontosnak érezték, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek gyökereinkre, hiszen egy tőről fakadunk.” […] „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” idézte Orbán Viktor miniszterelnök szavait. Mint mondta: „Talán születésekor Kölcsey sem sejthette, hogy az általa megírt nemzeti imánk mára országhatárokat semmivé véve kovácsolja össze nemzetünket. A himnusz sorait hallva egyszerre dobban meg minden magyar szíve. Kívánom, hogy a jövőben is lehetősége nyíljon a kárpátaljai magyarságnak megélni magyarságukat úgy, ahogyan azt szeretnék.”
„Kölcsey Ferenc a XIX. század nagyjai közé tartozott” ‒ hangsúlyozta Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára. A titkár szerint minden kornak vannak nagyjai. Kölcsey korán jutott árvaságra, így hamar kellett felnőnie, azonban kiváló államférfi és hazafi lett belőle. Kevesen tudják róla, hogy a parlamenti szónoklatot ő emelte művészi-irodalmi szintre. Kossuthékkal együtt neki is nagyon nagy szerepe volt a 1948-as szabadságharcban. A mai kornak is vissza kell tekintenie, és emlékezni azokra az emberekre, akik hátukon vitték a nemzet sorsát. Ezért nagy jelentőséggel bír az emléktábla-avatás. Kölcsey számára kiemelten fontos volt a hit, ami tükröződik a Himnuszban is. „Nem ismerek olyan nemzetet, ahol a himnusz egy fohász lenne. Kölcsey az Istenre bízta nemzetünk sorsát. Azt kívánom, hogy itt, Badalóban is a magyar nemzetet Kölcsey szellemisége lengje körül.”
Matl Péter szobrászművész, az emléktábla készítője megosztva gondolatait a megjelentekkel elmondta: „A magyar nép tudatában, a népművészetben, a népdalainkba belefonódik a címer, a Himnusz, s mindez egyfajta jelképpé is vált. Mindez a határon túlon hatványozottan, nagyobb fajsúllyal bír.” A szobrászművész nagy megtiszteltetésnek vette, hogy ő készíthette el az alkotást, mely emléket állít a költőóriásnak. Elmondta, hogy az isteni gondviselés úgy hozta, hogy amikor Bacskai főkonzul úr megtekintette a szentmiklósi alkotóházukat, akkor figyelt fel a félig elkészült táblára. Mivel nem volt a helyieknek elegendő forrása arra, hogy bronzból készüljön el a táblán a Kölcsey-képmás, a főkonzul felajánlotta segítségét, így a konzulátus támogatásával mindez megvalósult.
Papp Ferenc ungvári magyar konzul kérdésünkre elmondta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig is támogatta a magyar kultúrát. Ezúttal az ungvári magyar konzulátus is hozzájárult az emléktábla létrehozásához.”
Az ünnepségen elhangzó köszöntőgondolatok között Ferku Szilveszter, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének munkatársa előadásában több éneket hallhattak, míg Orosz Viktória, a badalói iskola diákja Majzik Ilona A magyar kultúra napjára című költeményét szavalta el. A köszöntőket követően a megjelentek leleplezték az emléktáblát.
Az idén fennállásának centenáriumát méltató Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) első püspöke a munkácsi születésű Bertók Béla volt. Az egyházkerületet megszervező lelkipásztor születésének százötvenedik évfordulóját méltatva a munkácsi református gyülekezet emléktáblát helyezett el a templom oldalán.
A munkácsi református gyülekezet jelenleg közel 350 fős aktív lélekszámmal rendelkezik. A kicsiny gyülekezetben sokféle szolgálatot végeznek: az énekkar 1777 óta működik, ezen felül van diakóniai szolgálat, amely hetente egyszer élelmiszercsomaggal támogatja a rászorulókat, időseket. A gyülekezeti alkalmaikat ukrán nyelven szinkrontolmácsolják, ezáltal is nyitottá téve az ez iránt érdeklődők számára Isten igéjét.
Gulácsy Dániel, a munkácsi református gyülekezet lelkipásztora az esemény kapcsán elmondta: „Bertók Béla, aki az egyházkerület első püspöke is volt, Munkácsról származott. Ezért is tartottuk fontosnak most ennek az emléktáblának az elkészítését. […] Ez az év a remény éve egyházkerületünkben, ezt próbáljuk az alkalmaink által is tolmácsolni a sok elkeseredett és elszomorodó ember számára. […] Van Isten, és amíg hiszünk, addig van remény; hiszem, hogy ő van és velünk is marad, hiszen ez az üzenet található egyházunk címerében is: »Velünk az Isten.« S a száz évvel ezelőtti idők, amelyek hasonlóan zűrzavaros, nehéz idők voltak, arra figyelmeztetnek minket, hogy a nehézségek közepette is meg lehetett maradni, lehetett építeni, és voltak szolgálatkész emberek, akik készek voltak elvégezni a szolgálatukat. Mindez nekünk is erőt kell adjon, hogy mi is helytálljunk a mai időben.”
Vaczkó László, a munkácsi református gyülekezet gondnoka kérdésünkre elmondta: „Az ilyen megemlékezéseknek mindig üzenete van számunkra. Hitvalló őseink nem egyszerű időszakban éltek. Mindannyian ismerjük Trianon szörnyűségeit, amikor szétesett egy ország, egy nemzet. S ebben a nagyon nehéz időszakban Bertók Béla püspök úr és társai megszervezték az egyházkerületet, aminek most ünnepeljük a századik évfordulóját. A mai nehéz időkben mindez erőt kell adjon számunkra.”
Az emléktáblát a munkácsi gyülekezet, valamint a KRE hozzájárulásával sikerült elkészíteni. Az eseményre az Erdélyből érkező kalotaszegi kispetri gyülekezet tagjai is ellátogattak. Barabás Réka a kispetri református gyülekezet presbitériumának képviseletében elmondta: 2014 óta támogatják a munkácsi református gyülekezet két nehéz sorsú családját. A munkácsi gyülekezet már járt Kispetriben, Kalotaszegen. „Az elmúlt évek során többször sikerült segítséget nyújtani, azonban azt tapasztaltuk, hogy a személyes jelenlétünk nagyon sokat jelentene az itteni embereknek. A mostani utunk is főként erősítő és biztató jellegű, hiszen nem a napi nyomorúság a lényeg, hanem az, hogy az Úr Jézus Krisztusban reménykedünk. Mi abban bízunk, hogy Munkácson is élet lesz, mert az Úristen üdvtervében mindannyian benne vagyunk, és nemcsak száz év lesz, hanem lesz kétszáz és több is” – tolmácsolta a kispetriek üzenetét Barabás Réka.
Az emléktábla-avatás előtt hálaadó istentiszteletet tartottak, majd a templom udvarán ünnepélyesen leleplezték a Bertók Béla püspök úr arcképét megörökítő emléktáblát. A gyülekezet énekkarának szolgálata tette még emelkedettebbé az ünnepséget, melynek végeztével a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a tábla előtt.
Születésének 140. évfordulóján állított emléket Csortos Gyulának a Munkácsy Mihály Magyar Házban szülővárosának magyar közössége. A gyönyörűen felújított, patinás épületben ‒ Munkácsy Mihály szobra és Lehoczky Tivadar emléktáblája után ‒ került leleplezésre Csortos Gyula emléktáblája, mely Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása. Az ünnepségen tiszteletüket tették a helyi magyarok mellett magyar diplomaták, a megyei, járási és helyi tanácsok képviselői, valamint a magyar társadalmi szervezetek vezetői is.
Az avatóünnepségen megjelenteket Tarpai József, a magyar ház igazgatója köszöntötte.
Cseh Áron ungvári magyar konzul ünnepi beszédében kiemelte: „Ma, amikor a háború a békés élet minden zugát felforgatja, különösen fontosak az ilyen események, amelyek életünket visszazökkentik a normalitás medrébe, és visszaemlékezhetünk egy békebeli korszakra, melynek meghatározó szereplője volt Csortos Gyula.” A magyar diplomata megemlítette Csortos legsikeresebb színházi alakításait, illetve azt, hogy tizenhárom némafilmben nyújtott alakítása után, 1931 és 1944 között közel hetven hangosfilmben szórakoztatta a közönséget. „Csortos Gyula a XX. század első felében alkotó, halhatatlan kárpátaljai magyar színészóriások arcképcsarnokába tartozik, akárcsak a szintén munkácsi születésű Uray Tivadar vagy a beregrákosi Salamon Béla, valamint a feledhetetlen beregszászi születésű Fedák Sári.”
Kornya István, a Nemzeti Színház művészeti műhelyének tagja, a Nemzeti Magazin főszerkesztője a Nemzeti társulatának és Vidnyánszky Attila főrendezőnek az üdvözletét tolmácsolta. Hangsúlyozta: „Három fontos dolog van, ami miatt egy színész tünékeny emlékezete megmaradhat. Az egyik az, hogyha anekdoták maradnak meg róla. Csortos Gyula életében ez megvalósult, sőt az anekdoták szerint ő maga is keltette ezeket az anekdotákat. Az újságíróknak nem szívesen nyilatkozott, védte a magánéletét, viszont szívesen vette, ha anekdoták szólnak róla. A másik dolog a film. Ma már azt, hogy a színpadon hogyan alakított, nem tudjuk. Azt viszont, hogy a filmekben hogyan tudott alakokat megformálni, látjuk. Például a leghíresebb magyar film, a Hyppolit, a lakáj címszerepében nyújtott alakítása őrzi az alakját, figuráját, hangját, mosolyát, huncutságát. A harmadik, ami a tünékeny emlékezetben fontos, hogy a közösség, amelyből származik, megőrizze az ő emlékét. Mint ahogy itt Munkáson emléktáblája született. Egy biztos pont az emlékezetben az, ha van egy hely, ahova el lehet menni, emlékezni, ahol a születésnapján – mint ma is – összegyűlhetnek az emberek és emlékezhetnek rá” – fogalmazott Kornya István.
A táblát megalkotó művész, Matl Péter elmondta, hogy Csortos Gyula arca pozitív kisugárzású, talán ez is oka volt annak, hogy annyian szerették életében. Tudósítónknak elmondta még, hogy leghíresebb filmjeiből ismert, idősebb kori arcképe helyett egy fiatalabb kori, kissé profilból készült, mosolygós fényképe alapján formálta meg a Csortos Gyulát ábrázoló domborművet, amely akrilból készült, de teljes mértékben bronz hatása van.
Az emléktáblát Tarpai József, Cseh Áron konzul, Kornya István és az alkotó, Matl Péter leplezte le.
A tábla leleplezése után a magyar ház nagytermének színpadán a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei Mónus Dóra által összeállított, 20 perces előadással idézték fel Csortos Gyula életének legfontosabb eseményeit, és egyúttal a nagy előd személyiségét is megidézték. Mónus Dóra az előadás után elmondta, hogy Galsai Pongrác Csortos Gyuláról szóló kis életrajzi kiadványából dolgoztak, amely nagyon sok anekdotát tartalmazott és pontos életrajzi adatokat. Az előadásban elsősorban a szakmai útját vázolták fel, és igyekeztek azt is bemutatni a visszaemlékezések és naplórészletek alapján, hogy milyen ember is lehetett Csortos a magánéletében.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója tudósítónknak elmondta: „Nagyon örültünk, hogy a Munkácsy Mihály Magyar Ház részéről az a megkeresés érkezett, hogy támogassuk Csortos Gyula emléktáblájának avatását azáltal, hogy színpadi összeállítást hozunk ide, amellyel felelevenítjük a munkácsi születésű nagy magyar színész emlékét, életét. Megidéztük egy picit az ő jellemét és természetét, emlékezetes színházi szerepeit is. Jó visszatekinteni arra, hogy a kárpátaljai magyar színjátszásnak igenis vannak nagy alakjai. Múltunkba kapaszkodva felmutathatunk olyan szereplőket, akiknek művészetéből és életéből mi is erőt meríthetünk.
Külön öröm a számunkra, hogy a budapesti Nemzeti Színház is fontosnak tartotta az emléktábla avatásának ügyét, és a háborús időszak ellenére is elküldték képviselőjüket Munkácsra, Kornya István főszerkesztő személyében” – fogalmazott Sin Edina, aki elmondta még, hogy a beregszászi színház a háború alatt sem pihen, új bemutatóra készülnek a következő hét folyamán.
A Bátorság fasorban táblát szenteltek Joe Biden amerikai elnöknek. A hírt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közölte az USA államfőjével tartott közös sajtótájékoztatón.
„Ma a Bátorság fasorban felavatjuk a Biden elnök tiszteletére szentelt emléktáblát. Az első hívás tavaly február 24-én éjjel, tárgyalások, küzdelmünk állandó és változatlan követése. Figyelem az ukrán demokrácia védelmére és Biden elnök hozzájárulása a szabadság erősítéséhez a világban” – mondta el.
Brad Paisley, the owner of three Grammy statuettes and United24 ambassador, sang Chervona Ruta in the center of Kyiv. Source: Alex Mochanov pic.twitter.com/WO6zt9S959
The Ukrainian Ministry of Culture promised to install the Ukrainian coat of arms instead of the Soviet one by the Day of Independence of Ukraine, which is celebrated on August 24. pic.twitter.com/fVa1ClxEfl
The replacement of the Soviet coat of arms with the Ukrainian one on Mother Motherland monument has begun. ?Yan Dobronosov/Telegraf pic.twitter.com/si5adm95Ra
Today is World Cancer Day. I visited Ukraine’s National Cancer Institute to support our young patients, their parents, and everyone fighting this terrible disease. They are all very strong, with a strong belief in our defenders and Ukraine.
Ünnepélyes keretek között avatták fel december 17-én Tamási Áron emléktábláját a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Az eseményen részt vett Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, aki beszédében kiemelte: „Azzal, hogy az egyik tábla ma itt Beregszászon kerül felavatásra, a kárpátaljai magyarság nemcsak azt üzeni, hogy a magyar nemzet alkotó része, hanem egyben azt is, hogy van itt egy közösség, amely emlékezik és egyben bizakodik egy békés jövendőben.”
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Tamási Áron Kossuth-díjas erdélyi magyar író születésének 125. évfordulója alkalmából emlékévet hirdetett. Ehhez kapcsolódva a Magyarság Háza a művész kivételes öröksége előtt tisztelegve határokon átnyúlóan, a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarokat egy szellemi közösségbe kapcsoló programsorozatot szervezett, melynek egyik záróeseménye Tamási Áron emléktáblájának beregszászi felavatása.
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – kezdte ünnepi köszöntőjét a székely magyar írót idézve Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, így folytatva: „Mély igazság ez, melyet ki más mondhat ki ennyire egyszerűen, őszintén, mégis megindítóan, mint egy magyar ember. Egy olyan ember, aki szellemében-lelkében, minden gondolatában, mondatában magyarságának büszkeségével élt és alkotott. Aki tudta, hogy otthon, szülőföld, haza nélkül a magány, az elszigetelődés, a sodródás lesz az osztályrészünk. A szülőföldünkhöz, a magyar közösséghez való tartozásunk olyan áldott kapcsolat, amelyért mindennap újra és újra hálásnak kell lennünk” – húzta alá.
Vidékünkön az említett gondolat napjainkban, egy háborús konfliktus kellős közepén új értelmet kapott. „Az otthonhoz való ragaszkodás ma nehéz vállalás. Ez a magyar közösség azonban az elmúlt bő évszázadban számtalan alkalommal bizonyította élni és megmaradni akarását, minden nehézség ellenére sikerült megmaradnia, és a nemzeti kormány támogatásának köszönhetően fejlődnie is” – jelentette ki Szilágyi Péter.
A Tamási Áron-emlékév során Magyarországon, a Kárpát-medencében, sőt a diaszpórában is számos eseménnyel emlékeznek a neves íróra. Az emlékév zárásaként a Kárpát-medence több pontján – Beregszász mellett Komáromban, Eszéken és Lendván –, a napokban pedig Edmontontól Johannesburgig a világ több pontján avatnak emléktáblát Tamási Áron tiszteletére. „Álljon ez az emléktábla tisztelegve a magyar kultúra egyik szellemi óriásának emléke előtt és egyben üzeneteként a jövő számára egy közösségtől, amely mindenek dacára hiszi, hogy itt van otthon” – zárta gondolatait a helyettes államtitkár.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora beszédében aláhúzta, hogy azért került ide az emléktábla, mert egy olyan íróról van szó, aki egyik megtestesítője annak a magyar kultúrnemzeti gondolatnak, hogy mi, magyarok a Kárpát-medencében otthon vagyunk, és kultúránk közös. „Azt kívánom mindenkinek, hogy példát véve Ábelről, találják meg azt a helyet, ahol otthon vannak, és legyen ez az emléktábla annak a szimbóluma, hogy mi, magyarok otthon vagyunk, együtt vagyunk, és a kultúránk az közös” – szögezte le a rektor.
A köszöntőket követően Csordás László irodalomtörténész, a II. RF KMF Filológiai Tanszékének oktatója felvázolta Tamási Áron életpályáját, annak kezdetétől egészen addig, amíg az összmagyar irodalom fontos létformáját megteremtette. A kritikusok nem hiába jellemezték a művészt „székely Homérosz”-ként vagy a „legerdélyibb magyar író”-ként, akinek jellegzetessége, hogy bár élete végén kétlaki volt, a szülőföldből indult ki, és a szülőföldhöz tért vissza. Leghíresebb regényalakja, amiről az irodalomtörténet egy egész életformát nevezett el, az Ábel-trilógia, melynek főhőse – legyen akár az erdőben, az országban vagy éppen Amerikában – mindig kihívásokkal néz szembe, melyeket a sajátos székely humorral, feleseléssel mindig meg tud oldani. Ilyen szempontból hasonlít Tamási Áronra, aki bár eljutott Amerikába, de az otthont szülőföldjére visszatérve találta meg.
Az esemény végén Szilágyi Péter helyettes államtitkár és Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke leleplezték Tamási Áron emléktábláját, melyre az író egyik híres gondolata van vésve: „Nincs módunkban kitérni a hűség elől.”
Az ünnepségen tiszteletét tette mások mellett Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete, Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője és Vida László ungvári magyar első beosztott konzul.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság kezdeményezésére a Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév során Magyarországon, az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában is számos eseménnyel és programmal emlékeztek a Kossuth-díjas erdélyi magyar íróra. A mai nap folyamán az emlékév zárásaképpen a világ számos pontján avattak emléktáblát Tamási Áron emlékére, és az egyik ilyen helyszín a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Campusa lett.
November 6-án Munkácson ünnepélyes keretek közt avatták fel a Lehoczky Tivadar jogász, régész, történész, etnográfus, Bereg vármegye történetének kutatója és leírója tiszteletére készült emléktáblát, mely a polihisztor halálának 107. évfordulója alkalmából készült.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház előterében elhelyezett emléktáblán Ortutay Zsuzsanna kárpátaljai szobrász és keramikus által készített Lehoczky Tivadar-dombormű látható.
Az emléktábla-avatást megelőzően az érdeklődők az impozáns épület dísztermében gyűltek össze, ahol Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere üdvözölte a vendégeket, majd átadta a szót Tarpai József igazgatónak, aki köszöntőjében aláhúzta: „Azt gondolom, hogy Lehoczky Tivadar az az ember volt, aki megérdemli az emléktáblát.” Az igazgató hozzátette, Munkácsy Mihály mellszobrának – mely a szintén munkácsi születésű Kopriva Attila alkotása – felavatása után ez az első emléktábla, melyet az épületben helyeztek el.
„Az 1880–1882-ben kiadott Bereg vármegyéről szóló háromkötetes monográfiája máig felülmúlhatatlan pontossággal és aprólékossággal mutatta be a ma Kárpátaljának nevezett terület jelentős részét. Ő tárta fel 1870-ben a Szolyva környéki honfoglalás kori magyar harcos sírját, melynek leletei a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók” – emlékeztetett ünnepi beszédében Lehoczky Tivadar kimagasló és máig meghatározó jelentőséggel bíró munkásságára Vida László ungvári magyar első beosztott konzul, folytatva: „A szolyvai sírhely fontos tanúbizonysága a magyarság évezredes jelenlétének ebben a térségben. Márpedig a történelem tényeit egy mégoly szimbolikus szobor ledöntése sem változtatja meg.”
A magyar diplomata felidézte: Lehoczky Tivadar 1855-ben, 25 éves korában költözött Munkácsra, s telepedett le a Latorca-menti városban, majd itt élte le életének hátralévő részét: hatvan elhivatott kutató és tudományszervező munkával töltött évet. Nagy álma, hogy nemzetközi hírű régészeti gyűjteményéből múzeumot hozzon létre, életében nem vált valóra, de hagyatéka tetemes része épségben átvészelte a történelmi hányattatásokat, s a II. világháború után a Kárpátaljai Helytörténeti Múzeum állományának alapja lett. A múzeum Lehoczky Tivadar érdemeinek elismeréseként halálának 100. évfordulója alkalmából felvette annak nevét.
Lehoczky polihisztor volt, akire méltán nézhet fel az utókor – fogalmazott Vida László, hozzátéve: „Nemcsak az itt élő, szülőföldjükön minden megrázkódtatás ellenére kitartó magyarokra gondolok, hanem minden kárpátaljaira, aki magáénak vallja a háború viharában felértékelődő közös értékeinket – az egymás iránti toleranciát és tiszteletet, az elfogadást, a szolidaritást, a párbeszédre való nyitottságot, a közös érdekeken és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés képességét.”
„Szerencsére a kárpátaljai magyar értelmiség állhatatosságának és a magyar kormány támogatásának köszönhetően létrejöttek és fejlődnek a magyar nyelvű tudományosságnak azok a műhelyei, amelyek megőrizték és tovább viszik a nagy előd mérhetetlen szellemi örökségét. Jó látni, hogy ezek az intézmények erősödnek és sikereket érnek el. Ez az egyik záloga az itteni magyarság megmaradásának ebben a felfordult világban” – szögezte le beszédének végén a magyar konzul.
Ezután dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője, a téma szakavatott ismerője és kutatója Lehoczky Tivadar tudományos munkásságát és eredményeit taglalta előadásában, rávilágítva a számottevő kutatásra és az azzal járó munkára, melynek köszönhetően „valódi kincsek” maradtak az utókorra.
Az előadást követően Vida László konzul és Tarpai József igazgató leleplezték a magyar támogatásból elkészült emléktáblát, majd alá elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit.
A Latorca-parti városban október 23-án, Nedeczey János születésének 170. évfordulóján avattak emléktáblát. Munkács város egykori polgármesterének, a város díszpolgárának a Nedeczey Jánosról elnevezett belvárosi utca elején, egy épület külső falán helyeztek el emléktáblát, melyet a KMKSZ Munkácsi Alapszervezete készíttetett, s melyet szerény ünnepség keretében lepleztek le.
A gránittáblán az 1852-ben született Nedeczey János portréja látható, aki 1892 és 1906 között a Magyar Országgyűlés képviselője, 1902-től Munkács díszpolgára, majd 1931-től a város polgármestere is volt. Munkács fejlesztésében hosszú időn keresztül meghatározó szerepet játszott, vitathatatlanul megérdemli, hogy ne feledkezzen el róla az utókor, és a nevét viselő utcában legyen egy emléktáblája is, amely tájékoztatást nyújt az utca névadójáról az ott megfordulóknak.
Az emléktáblát Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke és Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul leplezte le, majd a tábla megkoszorúzása után a megjelentek átvonultak az utca túloldalán lévő Szent Márton-plébániatemplom kertjébe, ugyanis a forgalmas helyszín nem alkalmas az ünnepség lebonyolítására. A városvezetés képviselője nem jelent meg a tábla leleplezésénél, a koszorújuknak készített szeg üresen maradt a falon.
A templomkertben Korolyova Erzsébet elnök asszony köszöntötte a megjelenteket ‒ Cseh Áron ungvári magyar vezető konzult, Gulácsy Gézát, a KMKSZ alelnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét, a városi tanács KMKSZ-es képviselőit, Lapatyuk Krisztinát és Schink Istvánt, valamint Munkács város megjelent magyar polgárait ‒, majd elmondta, hogy a plébániatemplom kriptájában temették el a Nedeczey család több tagját, közöttük Nedeczey Jánost is.
Pogány István munkácsi római katolikus plébános kiemelte, hogy Nedeczey János megtartotta Isten tanítását, ez mindannyiunk számára követendő, hisz a tanítások megtartása békét ad nekünk.
Gulácsy Dániel munkácsi református lelkész Nedeczey Jánosról elmondta: „Életében egyre nagyobb, felelős tisztségekkel bízták meg, ő ezt mindig vállalta, tette a dolgát, ahogyan tehette. Meggyőződésem, a mennyei atya is ezt várja tőlünk, hogy becsülettel tegyük a dolgunkat, és ahogy az igéből is hallottuk, egyszer majd a miénk lesz a jutalom, az örök élet” – emlékeztetett a tiszteletes.
Popovics Béla helytörténész a Munkácson született Nedeczey János kapcsán elmondta, hogy igazi lokálpatrióta volt. Munkácson magántanuló volt, majd Szatmáron járt gimnáziumba, Egerben jogot tanult és bírói vizsgát tett. Gyakorlati ismereteit Budapesten előbb ügyvédi irodában, majd a budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszéknél szerezte,1875-ben pedig ügyvédi oklevelet is szerzett a pesti egyetemen. Bár nagy karrierlehetőség állt előtte a fővárosban, ő mégis hazaköltözött. Munkácson előbb a város és a Bereg–munkácsi Takarékpénztár jogtanácsosaként, valamint a „közigazgatási ügyek részeseként” működött, később egyre fontosabb feladatokat bízott rá a város vezetése. Kezdeményezője volt a később Egán Ede által vezetett hegyvidéki akciónak, majd tagja a Kárpát-hegyvidéki mozgalom Bereg megye területére kinevezett bizottságának. Egyebek mellett neki köszönhetően épült meg a munkácsi internátus-iskola jellegzetes épülete, de az egykori kereskedelmi akadémia épülete is, amely ma a városi kultúrháznak ad helyet. Kezdeményezésére összefogtak a város tehetős polgárai, akiknek köszönhetően végül a Munkácsi Árpád Vezér Főgimnázium növendékei közül nyolcvan tehetséges, de szegény tanuló tanulmányait támogatták, s a kezdeményezés végül állami támogatást is kapott.
Nedeczey János 1898-tól, a Schönborn-Buchheim grófi család kormányzati tanácsosa volt, e grófi család magyarországi birtokainak fővezetésével is őt bízták meg. A Szabadelvű Párt tagjaként 1892-től tagja volt a Magyar Országgyűlés képviselőháznak. Mindent elkövetett a város fejlesztése érdekében, és mindenki áldotta a nevét a város polgárai közül nemzetiségétől függetlenül. Popovics Béla örömmel nyugtázta, hogy ma újra van róla elnevezett utca Munkácson, és megint van emléktáblája is a huszonöt évvel ezelőtt eltűnt fém emléktáblájának helyén.
Az emléktábla-avató ünnepséget követően a megjelentek a plébániatemplom alatti kriptában megkoszorúzták a nagy előd sírhelyét, tisztelettel adózva emléke előtt.
Az emlékjel megvalósításáért a legtöbbet Korolyova Erzsébet elnök asszony tette, aki egyben a Munkácsi Kistérségi Tanács Végrehajtó Bizottságának is tagja. Tudósítónknak a tábla felállítása kapcsán elmondta, hogy egykor a Rákóczi Kör már avatott Nedeczey János-emléktáblát Munkácson, de az eltűnt már több mint két évtizede. A KMKSZ-alapszervezet tavaly kezdte a mostani emléktábla engedélyeztetését, de a városvezetés azt jelezte feléjük, hogy bronz domborművet állítanak az egykori városépítő, városvezető tiszteletére, melynek finanszírozását Munkács önkormányzata magára vállalja. Mivel közeledett Nedeczey születésének 170. évfordulója, egy hónappal ezelőtt Korolyova Erzsébet megkereste az ügyben Andrij Baloga polgármestert, aki jelezte, hogy a hadiállapot miatt most nem finanszírozhatnak ilyen jellegű kiadást. Abban állapodtak meg, hogy a KMKSZ ideiglenesen elhelyezhet egy gránit emléktáblát, s majd ha a városnak lesz lehetősége egy méltóbb, bronz dombormű felállítására, akkor lecserélik a gránittáblát. „Bárhogy is lesz, már áll a tábla” – foglalta össze az előzményeket Korolyova Erzsébet.