„És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!” Akarva-akaratlanul is a Szózat szavai jutnak az ember eszébe, valahányszor a kárpátaljai magyar közösség múltjáról és jelenéről esik szó. A TV21 Ungvár stábja a közelmúltban sorra felkereste a többségében vagy részben magyarlakta kistérségek vezetőit, hogy megtudjuk, hogyan értékelik a 2023-as évben elvégzett munkájukat és milyen tervekkel indultak neki az új esztendőnek. Így jutottunk el Szürtébe is, ahol Puskár Árpád ismertette a kistérséghez tartozó 12 település statisztikai adatait és eredményeit. A lassan két éve tartó háború erősen rányomja a bélyegét a hátországban élők és dolgozók hétköznapjaira. Viszont az élet nem áll meg. A községekben továbbra is gondoskodni kell az ott élők biztonságáról és kényelméről, így a legszükségesebb fejlesztéseket is végre kell hajtani. Ilyen volt például a császlóci vízvezeték korszerűsítése. A megyei adminisztráció közlekedésbiztonsági projektjéhez csatlakozva Szürtében is elhelyeztek egy sebességmérő kamerát. Ezt a kistérség 300 ezer hrivnyával támogatta. Ugyanakkor egy másik, a közbiztonság növelésére irányuló megyei programba, mégpedig egy helyi rendőrőrs kialakításába is bekapcsolódtak.
Az elmúlt év történéseiről és a 2024-es tervekről beszélgettünk Kulin Ágnessel, a 33 éve működő Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) elnökével.
– Tavaly 33 évesek lettünk, „krisztusi korba” lépett a RIT. Nehéz volt ez az esztendő is, hiszen folytatódtak a mindannyiunk életét felforgató események, melyek a Társaság működését is befolyásolták. Különbözően hatnak ránk a terhek, amelyeket átélünk a két éve tartó háborús időszak krízishelyzetében. Mindannyiunk vállát és lelkét nehéz súlyok, gondok és érzések terhelik. Ezek a terhek befolyásolják az alkotói kedvet is. Bennem most sok kérdés merül fel munka közben – hogy ennek a képnek most itt van-e a helye vagy az ideje –, és sokszor lebeszélem magam egy-két ötlet megvalósításáról. Szeretnék idén erről leszokni, hogy több alkotói időt szánjak magamnak.
– Az alkotómunkára is hatással vannak a hétköznapok megpróbáltatásai?
– Egyesek aktív időszakukat élik most, hiszen az alkotás öröme egy önterápiás eszköz is, és segíthet a nehézségek feldolgozásában, de nemcsak az alkotó, hanem az alkotásokat átérző befogadó számára is, hiszen a munkák is segíthetnek a feldolgozásban. Mások viszont nem találják a helyüket és azt a kifejezésformát, amelyet ebben az időszakban hitelesnek és helyénvalónak éreznek. Mind a két hozzáállás érthető; együttérzéssel és empátiával követjük az eseményeket.
– A Társaság a hagyományokhoz híven egy gyönyörű évösszegző kiállítással, a Téli tárlattal, díj- és ösztöndíjátadóval zárta a tavalyi esztendőt is.
– Közel egy hónapon át 23 művész több mint 60 alkotásával találkozhatott az érdeklődő a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum kiállítótermeiben. Igyekeztünk tematikus csoportokban bemutatni az elkészült munkákat. A díszteremben leginkább a kárpátaljai festőiskola hagyományait követő tájképek, portrék és csendéletek díszítették a falakat, itt az évszakok változásait láthattuk a művészek munkáin, amelyek egy szép csokrot mutattak be a Kárpátok vászonra kívánkozó témáiból, de itt láthattuk Matl Péter Mihály arkangyal szobrát és id. Hidi Endre női figurákat ábrázoló kerámiaplasztikáit is. A második teremben az absztrakt és nonfiguratív irányzatok képviselőinek a munkáit láthattuk és egy kisplasztikai szobortárlatot. Ebben a teremben több munkával mutatkoztak az év díjazottjai: Hrabár Natália és Román János Pál művészek is. Valamint a tavalyi RIT-ösztöndíjasunk, Ruszin Noémi is szerepelt a kiállításon meghívott vendégként egy munkájával. A harmadik (sarok-) terem tematikusan átlósan felosztható: amíg az egyik oldalon szakrális munkáit mutatta be Dikun György és Réti János, azok mellett Szocska László légies szobrai átvezető plasztikákként szolgáltak az erdő lelke, vagy az erdő és fák színeváltozásait bemutató festmények és grafikák felé. Az utolsó teremben pedig dekoratív festményekkel és illusztratív grafikai, valamint iparművészeti munkákkal találkozhattunk.
– Művészeti szervezetként miben tudtok a tagság segítségére lenni?
– Alkotóművészek munkáját segítő szervezetként annyit tudtunk és tudunk tenni, hogy ebben az időszakban is biztos támogatói hátteret biztosítunk a tagjaink számára, akár művészeszközökkel vagy lélekkönnyítő beszélgetésekkel. Az igények különbözőek, de a RIT a lehetőségeihez mérten igyekszik kimutatni a támogatását tagjai felé, és ezt a feladatot a továbbiakban is folytatjuk. Az alkotómunka nem állt le, ha végigjárunk a termeken, akkor láthatjuk, hogy a közhangulat megmutatkozik több alkotó munkájában is. Gazdag kiállítási anyag gyűlt össze, melyek közül kiemelném a szobrászaink alkotásait, akik igazán kitettek magukért, a megszokotthoz képest több fa, üveg és kerámia kisplasztikát is bemutattunk. Az egyik kedvenc kisplasztikám a tárlaton ifj. Hidi Endre Család című kompozíciója, amely kedves, bensőséges témát dolgoz fel korongozott vázák formájából kiindulva. Az ujjbegy benyomásával manipulált nedves agyag váza-anyuka és váza-kisded baba nagyon aranyos formát kapott. Ami a fotón nem jelenik meg, az az a plusz, hogy még himbálódzik is a plasztika ringató mozgást imitálva. Zsigó Olivia Nyomás alatt című műve porcelánból és betontéglából szintén erős formai reflexió a jelenlegi szó szerint nyomasztó és feszült helyzetre. Széles skálán mozgó, lépesenként haladva akár ellentétes érzelmi reakciókat kiváltó alkotásokkal találkoztunk a kiállításon.
– Mivel foglalkozott még a Társaság, sikerült plein airen részt venni?
– A termekben is látható alkotótevékenység mellett a 2023-as évben több rendezvény kapcsán is együttműködtünk a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvánnyal a Jankovics Mária Alkotótábor és más művészeti programok szervezésében, amelyek a fiatalabb, iskoláskorú művészlelkeket szólítják meg. Tavaly egy hárspataki (Lipovec) alkotótáboron búcsúztatta az őszt a Társaság, és az ott készült alkotásokból is több munka talált helyet a kiállítási expozícióban. De tagjaink több megrendezett helyi szimpóziumon, alkotótáborban is részt vettek, és néhányan nemzetközi alkotótáborba is eljutottak a 2023-as évben.
– Idén van a Társaság névadója, Révész Imre születésének 165. évfordulója. Ennek kapcsán milyen rendezvényt terveztek?
– Tavaly a névadónkról megjelent kötet, a Dokumentumok Révész Imre festőművész munkásságáról és a Kecskeméti Művésztelep működéséről szóló könyv bemutatóján vehettünk részt Erfán Ferenccel. Minket ért a megtiszteltetés a Sümegi György művészettörténész munkáját dicsérő könyv bemutatására. Bár sok ponton kapcsolódik Révész Imre Kárpátaljához, többek között Boksay Józsefet és Erdélyi Bélát is tanította Budapesten, mégis kevéssé ismert az itthoni köztudatban Révész Imre munkássága. Mivel 2024-ben Révész Imre születésének 165. évfordulóját ünnepeljük, szeretnénk egy kárpátaljai könyvbemutatót is megvalósítani a könyv készítőivel.
– Mit lehet tudni a jövőbeli tervekről?
– Idén egy másik fontos művészeti projekt is megvalósul, amelynek a szervezésében részt vesz a RIT. Az Irka című gyermeklap 30 éves fennállásának kapcsán egy gyermekillusztrátori kiállítás szervezésében veszünk részt, amelyen tagjaink: Jankovics Mária, jómagam, Veres Ágota, Kalitics Erika grafikáinak új szemszögű bemutatásával tervezünk megemlékezni a sokunk gyerekkorát érintő lapról. Ez lesz 2024 első rendezvénye, ahová szintén szeretettel várunk majd minden érdeklődőt.
Fontosak a tervek és a jövőbe tekintés. Mi nem tervezzük a leállást és reménykedünk, reméljük, hogy a művészetkedvelők figyelemmel kísérik munkánkat a közeljövőben is. Remélem, lesznek többen is, akik esetleg számon kérnek majd, hogy mikor tudnak eljönni az illusztrációs Irka-kiállításra vagy a Révész Imréről szóló könyvbemutatóra.
– Hogyan sikerül megteremteni az anyagi hátteret a szerteágazó tevékenységetekhez?
– Azért, hogy most itt állhatunk és megvalósult programjainkról, valamint terveinkről beszélhetünk, sok támogató és partnerszervezetnek tartozunk köszönettel. Elsősorban köszönjük a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és Potápi Árpád János államtitkár úrnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek egész éves működésünk támogatását; Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek együttműködésüket és támogatásukat. Köszönjük a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának, hogy segítik rendezvényeink megrendezését. Köszönjük a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Kulturális Főosztályának az együttműködést. Én pedig megköszönöm a Társaság tagjainak az egész éves közös munkát! Mi itt vagyunk, maradunk, és nem engedjük, hogy az alkotói és teremtői folyamat megszakadjon!
Az Ungvári Nemzeti Egyetem először került be az ukrajnai felsőoktatási intézmények Top 200-as rangsorának első tíz helyezettje közé 2023-ban, kezdte beszámolóját Volodimir Szmolanka rektor. Ugyanakkor az elmúlt év nehéz volt, tette hozzá az egyetem vezetője. Az egyetem nagymértékben támogatta az Önkéntes Központ kezdeményezéseit. Az önkéntes tevékenységet ötvözték az oktatási és tudományos munkával. A hallgatók száma az oktatási folyamat egyik mutatója. Tovább folytatódik az egyetemen felújítása is. A munkaközösségi ülésen Volodimir Szmolanka rektor átadta a Nemzeti Pedagógiai Akadémia egyik legmagasabb kitüntetését, a Kosztyantin Usinszkij-érmet Jurij Fatulának, az orvosi kar sebészeti diszciplínák tanszéke vezetőjének, aki 38 évvel ezelőtt végzett az Ungvári Állami Egyetemen, és most is itt dolgozik. A díjjal oktatási, tudományos és történelmi tevékenységét ismerik el, hiszen már 6 könyve jelent meg, amelyekben bemutatja Kárpátalja múltjának fehér foltjait. Az ülést az Ukrán Vezetői Akadémia képviselőinek hozzászólásai zárták.
A hazai turisztikai helyzetről, a szakmai szervezet elmúlt évéről, terveiről, illetve a közösségi munkáról beszélgettünk Mester Andrással, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) elnökével, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági-önkormányzati titkárával, Mezőgecse elöljárójával. Felvezetőként elmondta, hogy a háború gazdasági és demográfiai recessziója minden szegmensre kiterjed − többek között sajnos a családi és magánéletre is −, illetve vidékünk egyik legnagyobb húzóágazatát, a turisztika területét is erősen érinti. A KMTT ezt igyekszik kiküszöbölni, illetve a nehéz helyzet ellenére is megtartani, fejleszteni, továbbadni a meglévő és szülőföldünkre jellemző értékeket. A szervezet továbbra is kiemelten kezeli, segíti a kárpátaljai magyar nemzetiségű, turizmussal foglalkozó vállalkozók, magánemberek munkáját, boldogulását.
– Hogyan értékelné a KMTT munkáját a maguk mögött hagyott év történései tükrében?
– Szervezetünk a nehéz helyzet ellenére is egész évben dolgozott. Két európai uniós pályázatot is sikerült lezárnunk 2023-ban, melyek keretein belül több konferenciát, rendezvényt is szerveztünk.
– A jelenlegi helyzet milyen mértékben, milyen ágazataiban, minőségében, illetve milyen irányba változtatta meg a kárpátaljai turizmust?
– Nehéz ezt most megítélni. Meglátásom szerint jelenleg a kárpátaljai turisztikai élet konzerválva van, próbáljuk túlélni a háborút. Azok a turisztikai vállalkozások, amelyek aktívan dolgoznak, szinte csak vegetálnak.
– Milyen megoldásokat alkalmaztak a nehézségek kiküszöbölésére?
– A háború végéig sajnos nem látok rá semmilyen esélyt, hogy bármilyen szinten el tudna indulni a turisztikai élet. A turizmus alapvető feltétele a nyugodt és biztonságos közélet.
– Milyen konkrét feladatokat sikerült megvalósítaniuk e téren 2023-ban?
– Megpróbáljuk hasznosan tölteni az időt, a mostani időszakot a felkészülésre használni. A két európai uniós pályázatunk keretein belül a KMKSZ-szel közösen létrehoztunk 4 tájházat: Tiszacsoma, Nagymuzsaly, Salánk és Visk településeken. Több kiadványunk jelent meg, amelyek a tájházakhoz kapcsolódnak, illetve elkészült egy 200 oldalas, túraútvonalakat tartalmazó útikönyv is.
– Jelenleg melyek a kárpátaljai magyar turizmus fejlesztésének fő stratégiai szempontjai?
– A stratégiánk nem változott, meggyőződésünk, hogy minél több attrakciót kell létrehoznunk, amelyek programokat biztosítanak a Kárpátaljára látogatók számára.
– Milyen irányba fejlődött a kárpátaljai turisztikai élet az elmúlt évben (ha fejlődött)?
– Nagy fejlesztésekről nem igazán tudok, leszámítva az általunk létrehozott 4 tájházat és a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark Látogatóközpontját.
– Voltak-e új kiadványaik, illetve a régiek folytatódtak-e?
– Igen! A tájházakat bemutató szórólapok, a tájházak környékét bemutató útikönyvek, illetve a kárpátaljai túraútvonalakat tartalmazó útikönyv.
– Milyen rendezvényeket, programokat sikerült megvalósítaniuk 2023-ban?
– Online turisztikai képzést valósítottunk meg, melyhez workshopok kapcsolódtak, a tájházak átadóünnepségei is sikeresen lezajlottak, s az adventi vásárt is megrendeztük. Ezenkívül a Tourinfo Irodát és a helyi termékek boltját is működtetjük Beregszászban.
– Milyen tervei vannak a KMTT-nek a jövőre nézve?
– A létrehozott attrakciók működtetése, valamint a helyi termékbolthálózat kiépítése.
– Elöljáróként hogyan értékelné az elmúlt évet?
– Az elmúlt két év rendkívül nehéz és feszült volt. Egyre inkább érezni az embereken a feszültséget a mindennapi életben. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Jóistennek köszönhetően a közösségünk megmaradt és bizakodva tekint a jövőbe.
– Mit tehetünk egymásért a jelenlegi helyzetben?
– Mindenekelőtt mindenben segítenünk kell egymást. Különösen érzékenyek kell, hogy legyünk egymás problémáira. Fontos, hogy olyan programokat indítsunk, amelyek éltetik az emberekben a reményt. Ilyen programnak tartom, hogy a KMKSZ elérte, hogy az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány továbbra is segítse a mezőgazdasági termelők tevékenységét, vagy a KMKSZ betegeket segítő programja is ide tartozik. Emellett az is nagyon releváns, és köszönet érte, hogy a háborút megelőzően működő támogatási programokat a magyar állam továbbra is fenntartja. Ezek a dolgok mind azt az üzenetet hordozzák, hogy nem kell elcsüggedni, össze kell tartani, nem vagyunk egyedül, velünk van az anyaország és az egyetemes magyarság az egész Földön. Ezt bizonyítja az is, hogy számtalan segítséget kapott a kárpátaljai magyarság nemcsak Magyarországról, de segítettek más magyar szervezetek is, egyházak, magánszemélyek a világ minden tájáról, országából.
– A kárpátaljai magyarság megmaradása, szülőföldön való boldogulása, reményteljes jövője érdekében milyen intézkedések megtételét látja szükségesnek?
– Továbbra is fenn kell tartani a szociális támogatási rendszereket, hisz nem tudjuk, hogy mi áll előttünk. Egyelőre gazdaságilag csak mérsékelten éreztük a háború hatását. A harcok kezdetén mindenki a legrosszabb forgatókönyvre számított, hogy megbukik a hrivnya, nem lesz élelem, stb. Ezek hála Istennek nem következtek be, de még nem ért véget a háború, és egyes elemzők szerint azt követi majd egy igen erős gazdasági válság. Fel kell készülnünk, tartalékolnunk kell. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor a tartalék nem elég. Ilyen például egy-egy betegség, amikor a kezelés költségeit egy család nem tudja kigazdálkodni. Ezért fontos, hogy a magyar állam segít abban, hogy a KMKSZ el tudta indítani a beteg emberek megsegítésére irányuló programját, melynek a keretein belül a 2023-as évben több tucat súlyos betegséggel küzdő kárpátaljai kaphatott segítséget.
Üdvözlendő, hogy a kisebbségi jogaink megtartását illetően van pozitív elmozdulás, reméljük, megnyugtató törvények születnek, amelyek garantálják a kárpátaljai magyarság számára a nyelvhasználati és oktatási jogait. Úgy gondolom, ha jogbiztonság lesz, az emberek látják majd, hogy van jövő Ukrajnában. Ha majd nem a bizonytalansággal kell szembenéznünk, akkor az itthon maradtak nem mennek el a háborút követően, akik meg nincsenek jelenleg itthon, azok többsége vissza fog jönni.
Azt kívánom, hogy a Jóisten adjon nekünk erőt a jelenlegi helyzetben, és hozza el számunkra a békét a 2024-es évben.
Az elmúlt esztendő megannyi változást, új kihívást és megoldandó problémát tartogatott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Felsőfokú Szakképzési Intézete számára is, mégis eredményekkel teli, sikeres évet tudhat maga mögött. Hogy ez pontosan mit rejt, arról Soós Katalint, az intézmény igazgatónőjét kérdeztük.
– Kérem, mutassa be a II. RF KMF Felsőfokú Szakképzési Intézetének 2023-as évét!
– A 2023-as tavaszi félévet egy hosszú, sötét félév után valamennyire nyugodtabban kezdtük, mint a tanévet. Meg kellett tanulnunk alkalmazkodni az országban kialakult helyzethez. Ami nagyon örvendetes volt, hogy kaptunk egy nagy teljesítményű generátort, és már nem kellett többé elszenvedni a sötétség okozta kellemetlenségeket. Innentől kezdve sokkal nagyobb lelkesedéssel és odafigyeléssel tudtuk végezni a munkánkat. Elég nagy volt a lemaradásunk minden téren. A diákoknak is volt mit bepótolniuk az áramkimaradások és a rengeteg légiriadó miatt. Az oktatási folyamatot nem szakítottuk meg, de valljuk be, hogy nem lehet ugyanazt a minőségi oktatást biztosítani, mint béke idején. Mindennek ellenére jó eredményeket értek el diákjaink és tanáraink egyaránt. Minden megtartott tantárgyi vetélkedőn részt vettünk, és mindenütt voltak dobogós helyezettjeink. A nemzeti multiteszten egyik diákunk angol nyelvből 200 pontot ért el. Szinte minden végzősünk bekerült valamelyik felsőoktatási intézménybe. A tavaszi félévet oklevélátadóval zártuk, ahol az utolsó ifjú szakember („molodsij specialist”) szintű oktatásban részesült diákjainktól vettünk búcsút.
Az őszi félévet nagy reményekkel kezdtük a hosszúra nyúlt felvételi időszak után, hiszen igen nagy számú jelentkezővel kezdtük a tanévet. Sokak megdöbbenésére 118 elsős diákot tudtunk beiskolázni a 120 meghirdetett helyre, ami országos szinten is rekordnak minősül. Ez pozitív dolog, hiszen azt mutatja, hogy a szülők megbíznak bennünk. Azt mutatja, hogy van igény erre a képzésre, hogy szeretnek hozzánk jönni a diákok, szeretnek nálunk tanulni. Bár nem sokáig tudtunk örülni a nagy számoknak, hiszen az első felmérő dolgozatok után kiderült, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A két év távoktatás és a háborús körülmények között szerzett 9. osztályos kisérettségi hagy maga után kivetnivalót bőven. Komoly kihívások és feladatok zúdultak ránk. Nagyon energikus, kreatív és odaadó tanári gárda viseli szívén ezt a nagy feladatot, és küzd minden diákért, aki hagyja magát tanítani.
A felsőbb évfolyamokon tartott felmérők viszont megmutatták, hogy van pozitív változás a tavalyi tudásszinthez képest minden szakon és évfolyamon.
Itt szeretném büszkén kiemelni, hogy idén először volt olyan diákunk, akit Ukrajna elnöki ösztöndíjára terjesztett fel a megyei adminisztráció az országos magyarnyelv- és irodalomvetélkedő győzteseként. Innen is gratulálok neked, Bunda Veronika!
– Ősszel visszatért az intézmény a jelenléti oktatási formára. Sikerült ennek megfelelően megvalósítani a félévet?
– Az egész tantestület odaadóan dolgozott ezen. Minden kolléga igyekezett a legjobb és legmodernebb tanítási technikákat alkalmazni, hogy eredményesek lehessünk. Folyamatosan képzi, továbbképzi magát minden tanárunk, hogy a kornak, a kialakult helyzetnek megfelelően tudjuk a legtöbbet, a legjobbat nyújtani diákjainknak. A kötelező tananyag elsajátítása mellett rengeteg hagyományőrző és rendhagyó programot szerveztünk diákjainknak, igyekszünk olyan iskolai életet biztosítani számukra, hogy zavartalanul tudjanak tanulni, fejlődni és megtalálni az életcéljukat, jövőképet építeni.
A kialakult helyzet miatt néha azt érezzük, hogy nemcsak oktatási intézmény vagyunk, hanem családpótló szociális intézmény is. De ebben is igyekszünk helytállni. Minden tervezett programot megvalósítottunk, sőt azokon kívül egyebeket is szerveztünk.
Azt sajnos, mégsem mondhatom, hogy úgy sikerült megvalósítani a félévet, ahogyan szerettük volna. Minden igyekezetünk ellenére nem vagyunk elégedettek a diákoknál elért eredményeinkkel. Ugyanakkor a sok jó helyezést elért diák minket igazol, jól dolgozunk. Még mindig sok diák nem tudta felvenni a követelményeinknek megfelelő tanulási tempót. Ez nagy feladat marad továbbra is.
– Az országban elhúzódó háborús körülmények ellenére a tanintézmény megannyi programmal és lehetőséggel várja a fiatalokat. Milyen nehézségekbe ütköznek ezek szervezése és lebonyolítása közben, illetve miként sikerül leküzdeni azokat?
– A mi mottónk is az, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Az évek során összetartó kis csapattá váltunk, és egymást segítve, erősítve küzdünk a mindennapokban. Minden tanévre jól megtervezett, előkészített eseménytervünk van, amit teljesítünk is. Ezt annak köszönhetjük, hogy nagyon jó csapattal dolgozunk. Megtanultunk nemcsak tervezni, de újratervezni is. A kollégáim kreativitása néha teljesen elvarázsol, a diákok olyan készségeiket fedik fel, melyek gyakran megörvendeztetnek. A főiskola minden anyagi és eszköztámogatást megad a programok sikeres lebonyolításához. A problémát leginkább a légiriadók vagy a diákok hazautazási nehézségei okozzák, ezek miatt nem tudnak maradni sok programon. Mindezektől függetlenül szeretjük a hivatásunkat, az iskolánkat, a diákjainkat, a kollégáinkat: ez összetart és megtart minket, Isten segedelmével.
– Milyen mutatókkal zárult az év az oktatók és a diákok számát tekintve?
– Az évet 320 diákkal zártuk, és 54 tanár vett részt az oktatásukban. Elmondhatom, hogy egy nagyon fiatalos, jó lendületű tantestületünk van, pedagógusaink tényleg a munkájuknak élnek, beleadnak mindent, és igyekeznek fenntartani az oktatás színvonalát az iskolában, ami egyre nehezebb, de egy ilyen jó csapat azért minden problémát sikerrel vesz.
– Kérem, röviden vázolja a terveiket a 2023–2024-es tanév tavaszi félévére!
– Ez a félév nagyon izgalmasnak ígérkezik. Négy szakmai program akkreditációja vár ránk, ami nem egyszerű feladat egy új, még ismeretlen rendszerben. Nagyon készülünk a kollégákkal, és bízom benne, hogy minden rendben lesz.
Szeretném mindezek mellett elmondani, hogy nagyon büszke vagyok a tanári csapatunkra. Megtisztelő ennyi kiváló szakemberrel, ennyi jó emberrel dolgozni, akiknek nemcsak egy munkahely az iskolánk, hanem a második otthonuk is, és igazán elhivatottak abban, amit csinálnak.
Köszönöm minden kollégának, iskolánk minden dolgozójának az egész éves odaadó munkáját, támogatását, szeretetét!
Áldott, békés, boldogabb és sikeresebb új évet kívánok mindenkinek!
Mintegy 70 közösségi program csaknem 8000 résztvevővel, röviden így lehetne jellemezni a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének tavalyi évét. A több mint 10 éve létrehozott egyesülethez az elmúlt évben csatlakozott az 1000-ik tagcsalád is, emellett pedig olyan nagyszabású programokat is meg tudtak tartani, mint a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban megszervezett családi nap, amely egyben a tisztújító közgyűlésnek is helyet adott. A nemzeti és keresztény értékekre épülő szervezetnél ezek mellett folyamatosak voltak a kisebb hangvételű programok is, amelyekkel egy-egy kisebb közösséget kívántak megszólítani, mint a kézműves alkalmak, vagy akár a kisebb kirándulások. A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete azért jött létre, hogy egyesítse és támogassa vidékünk sokgyermekes családjait a háború ellenére is, mondta stábunknak Tarpai József, az egyesület elnöke. Az egyesület munkájában kiemelten fontos az, hogy hitet, reményt és megbecsülést tudnak nyújtani tagjaik számára, ami számunkra is értéket képvisel, emelte ki Bacskai József, Magyarország ungvári külképviseletének főkonzulja. A nagycsalád mindig a jövőt jelenti, ezért is tartjuk fontosnak, hogy támogassuk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületét, hangsúlyozta Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke. A két szervezet közötti együttműködést jól példázza az is, hogy az elmúlt hétvégén a KMNE tagcsaládjai voltak a vendégei a Rákóczi Szövetség által fenntartott sátoraljaújhelyi tábornak is, ahol a résztvevők különböző előadásokon és szabadidős programokon vehettek részt.
A két éve működő, a munkácsi és a kárpátaljai magyarság egyik kulturális központjává vált Munkácsy Mihály Magyar Ház sikeres 2023-as évet tudhat maga mögött. Egyre nő a különböző rendezvények és a partnerszervezetek száma, összegezte évértékelő előadásában Pfeifer Anita, az intézmény programfelelőse. Egyben hangsúlyozta, idén is kiemelt figyelmet fordítottak a gyermekprogramokra. Az évzáró rendezvény a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában folytatódott. A kiállítóteremben ez alkalommal a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület és a Pro Arte-Munkács civil szervezet közös tárlatát tekinthették meg az érdeklődők. Matl Péter szobrászművész, a már 11 alkalommal megrendezett Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor főszervezője elmondta, a kiállításon az alkotói tábor résztvevőinek munkáit mutatják be a kisplasztika kedvelői számára. Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke kiemelte, a tárlat összeállításakor a fő koncepció az egység volt. A Munkácsy Mihály Magyar Ház a béke szigete, emelte ki Tarpai József, az intézmény igazgatója, egyben hozzátette, a covidjárvány és a háború ellenére az elmúlt 2 év alatt közel 100 rendezvényt sikerült megszervezni. A Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület és a Pro Arte-Munkács civil szervezet közös tárlatát január közepéig tekinthetik meg a képzőművészet kedvelői a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában.
Több mint 25 éve biztosít színvonalas oktatást a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) vezetősége és tanári kara minden olyan kárpátaljai fiatalnak, akik itthon szeretnének maradni, és anyanyelvükön szeretnék folytatni tanulmányaikat. Az intézményben jelenleg ifjú szakember, baccalaureus és mesterfokozatú okleveleket lehet szerezni nappali és levelező tagozatokon, emellett nem akkreditált képzések, tanfolyamok is zajlanak. Az idei év nehézségeiről, valamint a főiskolának a térségben betöltött szerepéről Csernicskó Istvánt, a II. RF KMF rektorát kérdeztük.
– Kérem, mutassa be a Rákóczi-főiskola 2023-as évét.
– Ahogyan azt már megszokhattuk, mozgalmas esztendő volt a 2023-as év is. A háború kihívásai, az ukrajnai oktatás- és nyelvpolitika lépései, a mindennapok nehézségei ugyanúgy jelen voltak, mint a kisebb-nagyobb sikerek és eredmények. Az érdeklődők a főiskola honlapjáról (https://kmf.uz.ua/hu/) rendszeresen értesülhettek az intézményünkben zajló eseményekről, ezért most néhány olyan dolgot szeretnék megemlíteni, amelyekre kevesebb figyelem jutott. Nem látványos ugyan, mi mégis sikerként könyveljük el, hogy a nagy egyetemi központoktól távol lévő, kicsike intézményünk stabilan szerepel a világ felsőoktatási intézményeit rangsoroló Ranking Web of Universities listájában (https://www.webometrics.info/en/world), ami azt jelenti, hogy már nemzetközi szinten is számontartanak bennünket. Ebben a globális egyetemi rangsorban a világ több mint 31 ezer egyetemét, főiskoláját rangsorolják különböző mutatók és teljesítményindexek (például az oktatók képzettsége, nemzetközi publikáció, a hallgatóik létszáma stb.) alapján, és mi ebben a listában a középmezőnyben helyezkedünk el, sőt: az elmúlt évben jelentős előrelépést sikerült elérnünk. 2022-ben például a világ itt nyilvántartott 31 322 felsőoktatási intézmény között a 15 329. helyre sorolták be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, a 2023-as év eredményeit tekintve pedig már a 13 596. helyre kerültünk, ami azt jelenti, hogy 1 733 helyet léptünk előre. Ugyanebben a listában az Európából rangsorolt összesen csaknem 6 ezer egyetem között tavaly a 3 452. helyen álltunk, idén azonban már a 3 067. helyre kaptunk besorolást, s ez is jelentős, 385 helyezésnyi előrelépést jelent. Ukrajnából egyébként mindösszesen 300 felsőoktatási intézményt tart nyilván ez a nemzetközi rangsor, s ezek között az előző évben a 171. helyen zártunk, 2023-ban viszont már 16 helyezést javítva a 155. pozícióba rangsoroltak bennünket. Az ilyen rangsorok persze nem oldják meg a hétköznapi problémáinkat, de mégis azt jelzik, hogy a szakmai munkánk eredményes, és jó úton járunk, hiszen folyamatosan haladunk előre, és ezt mások, például az ilyen globális rangsorok készítői is érzékelik és visszatükrözik.
– Tavaly több új szakkal bővült a főiskola kínálata, mint például a földrajz magiszteri képzés. De közös képzések indultak több magyarországi egyetemmel is. Egy év távlatából sikeresnek mondhatók az új programok?
– Amikor 2022-ben aláírtuk az úgynevezett kettős képzések elindításáról szóló megállapodásokat a partneregyetemekkel, azt tudtuk, hogy ez a projekt sok rugalmasságot kíván az együttműködő intézményektől, és jelentős megterhelést jelent a hallgatók számára. Abban bízunk, hogy az a néhány mesterképzésben tanuló végzős, aki remélhetőleg a folyó tanév végén a főiskola történetében először egyszerre veheti majd át a főiskola, illetve a magyarországi egyetem oklevelét, visszaigazolja, hogy érdemes volt belevágnunk ebbe. Én azt gondolom, jó és hasznos ez a kezdeményezés, hiszen olyan lehetőségeket nyit a fiatalok, a hallgatók előtt, amelyek egy részét ma még ők maguk sem látják, ezért tovább szeretnénk folytatni, és ha a 2023–2024-es tanév oklevélátadó ünnepségén lesznek olyanok – márpedig nagyon remélem, hogy lesznek –, akik a főiskola diplomája mellé a Miskolci Egyetem oklevelét is átvehetik, akkor egyértelműen sikeres is lesz a kettős képzés.
–Ön szerint hatással van-e a katonai mozgósítástól való aggodalom az oktatókra, valamint a hallgatókra? Történtek-e korábban nem tapasztalt változások ennek okán?
– A tanév elején kaptunk egy teljes, átfogó ellenőrzést az úgynevezett TCK-tól, vagyis a korábban „vojenkomát”-ként ismert intézménytől. Mindent megnéztek, átvizsgáltak, és nyilván nem kis nyugtalansággal vártuk a vizsgálat eredményét. A Teremtőnek hála senkit sem kényszersoroztak be sem a munkatársak, sem a hallgatók közül, de sokunknak – így mások mellett nekem is – meg kell jelennünk a sorozóbizottság előtt: egyeseknek át kell esniük az orvosi alkalmassági vizsgálaton, másoknak adategyeztetésre kell bemenniük, és olyanok is vannak, akik eddig nem szerepeltek a hadsereg nyilvántartásában. Egyébként én már bementem a TCK-ba, átestem az alkalmassági vizsgálaton (alkalmasnak és mindenre képesnek találtak), és a benyújtott dokumentumok (munkáltatói igazolás, munkaszerződés, doktori fokozatról és professzori címről szóló okmányok) alapján megkaptam a törvény által járó hivatalos halasztást a mozgósítás alól. Ez az egész folyamat és a háborús helyzet természetesen megviseli az embereket.
– Milyen mutatókkal zárult az év az oktatók és a hallgatók számát tekintve?
– A felvételi eljárás során valamivel kevesebb hallgatót vettünk fel 2023-ban, mint az előző évben, ennek ellenére – elsősorban a lemorzsolódási arányok csökkenése miatt – a hallgatói létszámunk valamivel nőtt. A 2023–2024-es tanévet egyébként a főiskola történetében rekordnak számító 1 371 hallgatóval kezdtük el. De ők csak az alap- és mesterképzésben, azaz a felsőoktatás szintjén tanuló fiatalok. A főiskolához tartozik még a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete is, és alapítói vagyunk a Kárpátaljai Magyar Líceum, valamint a P. Frangepán Katalin Gimnázium hálózatoknak, továbbá az Egán Ede Szakképzési Centrumnak és a népzenei képzést nyújtó Tulipán Tanoda hálózatnak is. Ezekben az intézményekben összesítve csaknem két és fél ezer gyermek tanul. Ők is hozzánk tartoznak.
– Az elhúzódó háborús körülmények dacára az intézmény változatlanul színvonalasan teljesít. A hétköznapokban hogy sikerül leküzdeni a felmerülő nehézségeket?
– Nincs időnk unatkozni és a nehéz körülményeken siránkozni. Mindennap szembejönnek a problémák, és a nap végén jó érzés, ha ezek közül legalább néhányat sikerrel oldottunk meg. Mivel nem számolgatjuk a felmerülő nehézségeket, hanem következetesen tesszük a dolgunkat, a legjobb tudásunk szerint, lassan, de biztosan haladunk előre. Ha hagynak bennünket nyugalomban, háborítatlanul dolgozni, akkor annak megvannak a látható és mérhető eredményei: a nemzetközi egyetemi rangsorok egyre javuló helyezései, a főiskolának és képzéseinek a népszerűsége, az oktatóink szakmai sikerei, a hallgatóink tanulmányi eredményei. Ahhoz ugyanis, hogy működjünk, hogy eredményeket mutassunk fel, mindenki munkájára szükség van. Az elnöktől és a rektortól kezdve az oktatókon és a pénzügyeseken, az adminisztratív munkatársakon és a karbantartókon keresztül a gépkocsivezetőkön és a takarítókon át a legtehetségesebb és legkevésbé szorgalmas hallgatóig mindenkire számítunk.
– Milyen problémák leküzdése vár önökre a következő félévben?
– Feladat van bőven. Több képzési programunkon zajlik az akkreditációs folyamat, nagyon fontos, hogy ezek sikerrel záruljanak. Hamarosan kezdődik az újabb felvételi kampány, és szeretnénk, ha ismét sokan választanák a Rákóczi-főiskolát továbbtanulásuk színhelyéül. Hosszasan sorolhatnám még, milyen terveink és kötelezettségeink vannak, ám talán a legfontosabb, hogy meglegyenek a lehetőségek és feltételek ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk. Ehhez pedig nyugalom kell, és természetesen az, hogy végre béke legyen. Nagyon várjuk már a háború végét.
Megyénk egyik legnagyobb karitatív szervezete, az Ukrán Vöröskereszt Kárpátaljai Megyei Szervezete értékelte a tavalyi tevékenységét. Mivel a háború jelentős kihívások elé állította a régiónkat, ezért a Vöröskereszt magára vállalta a krízis helyzetbe került személyek támogatását. Számos segélyezési programot hoztak létre, amelyek keretében több mint 200 ezer személynek tudtak segíteni. A vöröskereszt immár a megye teljes területén tevékenykedik. Támogatók bevonásával nem csak a menekülteket, hanem a rászoruló helyieket is segítik. Munkájuk nagy segítséget jelent a megyei és a helyi hatóságoknak, ugyanis Kárpátaljára több százezer menekült érkezett az ország keleti és déli régióiból. A szervezet sokirányú tevékenységével segíti a rászorulókat: élelmiszer adományokkal, pszicho-szociális támogatással, egészségügyi kísérettel, eltűnt személyek felkutatásával, betegek házi gondozásával és menekültszállók kialakításával, illetve felújításával is. Az Ukrán Vöröskereszt Kárpátalján végzett munkáját értékelik a külföldi kollégák is. A Vöröskereszt kárpátaljai szervezete 2023-ban is folytatja a korábbi programjait és számos újabb elindításán is dolgozik. Minden aktuális segélyezési programmal kapcsolatos információhoz az Ukrán Vöröskereszt hivatalos honlapján és forró vonalán lehet hozzájutni.
