A lengyelek többsége azt akarja, hogy az ukrán hatóságok korlátozás nélkül engedjék exhumálni a volhíniai mészárlás áldozatait – derült ki az SW Research lengyel intézet közvélemény-kutatásának az adataiból, számolt be vasárnap az Ukrajinszka Pravda hírportál a Rzeczpospolita című lengyel kiadványra hivatkozva.
A jelentés szerint a felmérésben részt vevőket megkérdezték, hogy véleményük szerint az ukrán hatóságoknak hozzá kell-e járulniuk a volhíniai tragédia áldozatainak korlátlan exhumálásához. A válaszadók 64,7%-a igennel válaszolt erre a kérdésre. Nemmel válaszolt a válaszadók 9,3%-a. A válaszadók 26%-ának nincs véleménye erről a kérdésről.
Ugyanakkor az 50 év felettiek 75%-a korlátlanul szeretne exhumálni. „A férfiak (74%) és az 50 év felettiek (75%) nagyobb inkább szeretnék a volíni tragédia áldozatainak korlátlan exhumálását. Az 5000 zloty feletti jövedelemmel rendelkező minden 10 állampolgár közül 8 gondolja úgy, hogy az ukrán hatóságoknak engedélyezniük kell a volhíniai mészárlás áldozatainak korlátlan exhumálását (76%). A 200 000–499 000 lakosú városok és a 20 000–99 000 lakosú városok 10 lakosából valamivel több mint 7 (72% és 71%) ugyanezen a véleményen van” – kommentálta Malgozata Bodzon, az SW Research vezető projektmenedzsere.
⚡️A sapper of the 128th separate mountain assault brigade of the Armed Forces of ??Ukraine in mine-resistant boots of the Ukrainian manufacturer pic.twitter.com/NCxSfuwl1e
A Franco-diktatúra 128 áldozatának exhumálása kezdődött meg a Madrid mellett található egykori Elesettek Völgyében hétfőn.
A munkálatok első fázisában a szakértői csapat 18 olyan ember földi maradványait kutatja fel, akiket a feljegyzések szerint a bazilika Szent Sír kápolnájának kriptájában temettek el, és akiknek exhumálását kérvényezték a leszármazottak.
Köztük van Manuel és Antonio Ramiro Lapena is. A testvérpárt 1936-an végezték ki a francóisták a Zaragoza közelében található Calatayudban, holttestüket 1959-ben szállították át, miután a diktátor polgárháborús győzelmének jelképeként megépült az Elesettek Völgye, több ezer fogoly rabszolgamunkájával.
A Lapena testvérek hozzátartozói számára 2016-ban engedélyezte a bíróság, hogy visszakaphassák és maguk temethessék el szeretteik földi maradványait, ügyük precedens lett a hasonló családok számára.
Számos bürokratikus és jogi akadály miatt azonban csak most szerezhetnek érvényt a bíróság döntésének, amelyet idén márciusban a spanyol Legfelsőbb Bíróság is megerősített.
Az exhumálás előkészületei fél évvel ezelőtt kezdődtek meg a helyszín biztosításával, mobil laboratórium telepítésével és az ötemeletes kripta feltérképezésével speciális kamerákkal.
A feltárás menetrendje szerint először azonosítják a csontokat rejtő faládákat a legalsó szinten, majd DNS-vizsgálat következik a személyazonosság igazolására. A maradványokat ezt követően kaphatják meg a családok.
A tervek szerint alulról felfele haladva 59 áldozatot keresnek meg, akiket ebben a kápolnában temettek el, majd a kutatás folytatódik a bazilika többi kriptájában is.
Korábban itt volt eltemetve az egykori spanyol diktátor, Francisco Franco tábornok (1892–1975) is, akinek sírját 2019-ben helyeztette át a kormány.
Idén áprilisban exhumálták José Antonio Primo de Rivera, a diktatúra politikai alapját adó, fasiszta eszmeiségű Falange párt vezetőjének maradványait is, miután a tavaly életbe lépett, úgynevezett demokratikus emlékezet törvény kimondja: a tisztelet kifejezése lenne, ha a diktatúra alakjai továbbra is megkülönböztetett helyszíneken lennének eltemetve.
Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befejezésétől egészen a tábornok 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott Franco diktatúrája.
Uralma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között zajló polgárháborút követően kemény megtorlásokkal kezdődött, több ezer embert bebörtönöztek, és legalább 30 ezret kivégeztek.
A Madridtól mintegy 50 kilométerre található, gigantikus kőkeresztjéről már messziről látható Elesettek Völgyébe a diktátor átszállíttatta a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteit is a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül.
Hivatalos becslések szerint mintegy 33 ezer embert temettek el ott – közülük 12 ezer áldozat azonosítatlanul –, egyes történészek azonban úgy vélik, hogy valójában legalább kétszer annyian lehettek.
A köztársaságpárti áldozatok leszármazottai évek óta küzdenek azért, hogy szeretteiket exhumálhassák az Elesettek Völgyéből, amely mostanra visszakapta a korábbi, Cuelgamuros völgye elnevezést.
Exhumálhatják Warren G. Harding egykori amerikai elnök csaknem százéves maradványait egy állítólagos leszármazott által indított per folyományaként. Az államférfi az elnöki tisztséget 1921-től 1923-as haláláig betöltő Harding házasságon kívüli kapcsolatából származó unokájának tartja.
Warren G. Harding egykori amerikai elnök
Az ügy még 2011-ben indult, amikor Harding két ismert testvérági rokona, Peter és Abigail Hharding felvette a kapcsolatot az állítólagos unoka, James Blaesing családjával. Harding elnök, aki 1923-ban, hivatali ideje alatt szívrohamban hunyt el, több viszonyt is folytatott házas emberként, egyik ismert állítólagos szeretője Nan Britton titkárnő volt.
Britton állítása szerint lánya, Elizabeth Ann Blaesing édesapja az elnök volt, aki ígéretet is tett a gyermek nevelésében való anyagi szerepvállalásra, azonban Harding halála után felesége nem volt hajlandó ennek elismerésére. Britton, hogy fedezze lánya neveltetését, 1927-ben könyvet adott ki az elnökkel folytatott állítólagos viszonyáról Az elnök lánya címmel.
Mivel a first ladyvel, Florence Mabel Hardinggal nem született gyermekük, Blaesing és gyermekei jelentik az egykori elnök egyetlen fennmaradt vérvonalát. A 2011-es kapcsolatfelvétel azzal a szándékkal történt, hogy véget vessenek az ekkor már csaknem egy évszázada fennálló „kétségnek és rejtélynek”.
Négy évvel később James Blaesing, Elizabeth egyik unokája és a két Harding-rokon DNS-vizsgálata rokonságot mutatott ki, így a vizsgálatot végző Ancestry.com felmenőkutató cég a maga részéről hivatalosnak minősítette, hogy a férfi az egykori elnök leszármazottja. James Blaesing, bár az eredmények némi megnyugvást hoztak neki és családjának, továbbra is sérelmezi azonban azt, hogy látszólag semmit sem változtattak a hivatalos történeti narratíván Hardingot és családját illetően.
Nan Britton 1917-ben
„2020 van, és senki sem kérdezett még tőlem egyetlen dolgot sem” – mondta Blaesing. „Nem vagyok része semminek. Semminek. Sem a testvéreim, sem jómagam, senki. Láthatatlanok vagyunk. Ugyanúgy kezelnek minket, ahogy a nagymamámmal tették.”
A gond tehát nem az, hogy Blaesing igazat mond-e azzal, hogy ő Harding unokája – ezt szerinte már „tényként” elfogadta a Harding család is. A probléma Blaesing szerint az, hogy az egykori elnök hivatalos története figyelmen kívül hagyja a család ezen ágát.
Jelenleg különböző adakozó magánszemélyek és szervezetek éppen Harding 1920-as elnökké választásának centenáriumára készülnek felújítani és bővíteni síremlékét. Emellett egy új „elnöki központot” is építenek Harding születési helyének közelében, az Ohio állambeli Marion városában.
Blaesing, aki immár maga is nagyapa, úgy érvel, ő, az édesanyja és nagyanyja is megérdemli, hogy történetüket elmesélje az új síremlék és múzeum is. Azt reméli, az általa indított per, amely nagyapja maradványainak exhumálását indítványozza, segíteni fog megerősíteni pozícióját a vitában.
„Sajnálatos módon a széles körű nyilvános elismerés és elfogadás mind a leszármazottak, mind a történészek és életrajzírók által, hogy Mr. Blaesing valóban Harding elnök unokája, számára nem elégséges” – írták Harding rokonai a saját, bíróságra beterjesztett keresetükben, amelyben egyszerű figyelemfelkeltő akciónak nevezik a Blaesing által indított pert.
A Harding család szerint ráadásul Elizabeth Ann Blaesinget az új múzeum tárlata el fogja ismerni az elnök lányaként. A férfi azonban nem elégedett ezzel az ígérettel – szerinte édesanyja jelentőségét csökkenteni igyekeznek majd, és ezt bizonyítja az is, hogy egyelőre senki sem kereste meg őt az édesanyjáról szóló adatokért, információkért, vagy fényképekért, amelyeket a tárlat felhasználhatna.
Blaesing kérvényének korántsem biztos, hogy helyt adnak: az exhumálást megakadályozhatja az, hogy külön koporsóban ugyan, de Harding kriptájában nyugszik az egykori first lady is. Az egykori elnök otthonát és a síremléket gondozó társaság, az Ohio History Connection arra kérte a bíróságot, vegye figyelembe a first lady családjának jogát is arra, hogy jóváhagyják vagy megtiltsák a kripta felnyitását, mivel az jóvátehetetlen károkat okozhat.
A bíróság döntésétől függetlenül a perrel és a múzeummal, illetve a síremlékkel kapcsolatos események egyelőre biztosan későbbi időpontra lesznek halasztva a koronavírus-járvány miatt. Valószínűleg hosszabb időbe fog telni, mire az ügy nyugvópontra jut.
