Az ismert ungvári művészházaspár – Borisz Kuzma festő, grafikus, Ukrajna népi művésze, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia tagja, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátalja Megyei Szervezetének elnöke és felesége, Viktória Kuzma képzőművész, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja – munkásságából nyílt kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusán Ketten címmel.
A külképviselet 2024-ben folytatja a kárpátaljai művészcsaládokat bemutató kiállítássorozatát. Az új tárlat ünnepélyes megnyitójára csütörtökön délután került sor. A kiállításon a művészpár 20 alkotása kerül bemutatásra.
Borisz Kuzma urbanisztikus alkotásaiban a színek kavalkádja dominál, a szimbólumok fontos szerepet játszanak, míg Viktória Kuzma különleges atmoszférájú üvegfestményei a művészi kifejezésmód új lehetőségeit tárják elénk, sikeresen ötvözve a klasszikus formákat a modernizmus elemeivel. A házaspár elhivatottságával, tehetségével, a kárpátaljai festőiskola hagyományaira reflektáló egyedi művészi eszköztárával és világlátásával kitüntetett helyet foglal el a kárpátaljai kortárs képzőművészetben. Borisz Kuzma több mint 20 egyéni kiállítás szerzője Ukrajnában, Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban és Csehországban. Egyes alkotásait Ukrajna, Románia és Szlovákia múzeumai őrzik. Viktória kevésbé ismert alkotó.
– Borisz Kuzmát nem kell bemutatni, nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, hanem egyben közéleti személyiség is, aki több mint 23 éve vezeti az ukrajnai képzőművészeti szövetség kárpátaljai szervezetét, rég megdöntötte Kassai Antal rekordját, aki 15 évet töltött ebben a megtisztelő és felelősségteljes tisztségben – emelte ki Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, és megosztotta a jelenlévőkkel, hogy jómaga nagyon szereti a művészetét, amely modern eszközökkel, anyaghasználattal, formákkal nyúl vissza a XX. századi kárpátaljai festészet gazdag hagyományaihoz.
Elhangzott, hogy az alkotómunkában Viktória és Borisz más-más úton jár, de ez a tárlat megmutatja azt, ami közös a művészi világlátásukban.
– A kiállítás címe Ketten. Ez telitalálat, mert kiemeli, hogy ketten együtt lenni mindig más, magasabb minőséget jelent, mint külön-külön élni vagy alkotni. Ezt az analógiát továbbvinném, mert amikor Magyarországra és Ukrajnára, a két szomszédra gondolok, akkor is igaz, hogy ketten többek lehetünk, mint külön-külön. Ezért örömteli, hogy elindult egy párbeszéd a magyar–ukrán állami vezetők között, amelytől a jószomszédi viszony és a sokoldalú együttműködés fejlesztését várjuk. Azokat a pontokat keressük, ahol egyetértünk, ott igyekszünk erősíteni az együttműködést. Azokban a kérdésekben pedig, amelyekről másképp gondolkodunk, az eltérő álláspontok és érdekek kölcsönös tiszteletben tartására törekszünk. Kárpátalja, a kárpátaljai vezetés nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.
Nem vagyunk egyformák, mégis megteremthető a harmónia közöttünk, számomra, diplomata számára elsősorban ezt üzeni Viktória és Borisz Kuzma mostani kiállítása is – zárta gondolatait Vida László.
Megyei és városi vezetők, művészek, barátok, rokonok gratuláltak az alkotópárosnak a megnyitón. Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke megköszönte a főkonzulátus vezetőségének a kárpátaljai képzőművészek kiállítássorozatának megszervezését, amely hozzájárul a kulturális diplomácia fejlődéséhez, és erősíti az országok közötti kapcsolatokat. Köszönetét fejezte ki azoknak a művészeknek is, akik alkotásaikkal vidékünk művészeti évkönyvét gazdagítják.
Jevhen Tiscsuk, a megyei kulturális főosztály vezetője gyermekkora óta rajongott egy Boris nevű művész iránt, de az amerikai volt, így amikor egy kárpátaljai kiállításon látott Borisz névvel jelzett alkotást, rögtön felkeltette a figyelmét. Azóta személyesen is megismerte az alkotót és szoros munkakapcsolat van közöttük.
Olena Prihogyko művészettörténész az alkotópárt méltatva megjegyezte, hogy kreatív párosban dolgozni rendkívül nehéz, ugyanakkor rendkívül felelősségteljes.
– Feleséged személyében az első nézőt, az első kritikust és a jóindulatú bírót látod. Ugyanakkor hatalmas felelősséget érez előtte és mindannyiunk előtt. Borisz és Viktória duettje rendkívül harmonikus. Természetesen, amikor két erőteljes kreatív személyiség dolgozik egymás mellett, tudat alatt kölcsönös befolyást éreznek. Az alkotói ötletekről van szó, amelyeket a művészek életre keltenek, a mély szellemiségről, amely egyesíti őket – mondta Olena és örömmel konstatálta, hogy a Kuzma házaspár néhány alkotásukat a megyei szépművészet múzeumnak ajándékozta. Mint mondotta, ez különösen fontos, mert a jelenlegi nehéz időszakban nincs anyagi lehetőség festményeket vásárolni, s tartanak attól, hogy az intézmény gyűjteményében fehér folt marad a mai művészek alkotásait illetően.
Végezetül Viktória és Borisz Kuzma köszönetet mondott a szervezőknek és frontvonalban harcolóknak.
Réti János kárpátaljai magyar festőművész, grafikus, könyvillusztrátor, formatervező január 18-án ünnepelte 75. születésnapját, ebből az alkalomból jubileumi kiállítással örvendeztette meg a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget, amelyet január 26-án Munkácson nyitottak meg ünnepélyes keretek között a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermében.
A vendégeket Pfeifer Anita, a Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, majd Tarpai József, az intézmény igazgatója elmondta, hogy Réti János egy legenda a kárpátaljai képzőművészek között, aki szinte minden kárpátaljai képzőművészeti díjat megkapott már. Bár a kiállításon felnőtteknek szóló grafikák is láthatók, de az igazgató hétéves kislánya is tudta, hogy ki az a Réti János, hisz ő rajzolta Weinrauch Katalin Cirkuszvarázs, Versek és mesék óvodásoknak, kisiskolásoknak című könyvének illusztrációit is.
Réti János 75 éve született Ilosván, jelenleg Ungváron él, de mint tudósítónknak elmondta, számos szép fiatalkori emlék köti Munkácshoz is, hisz sokszor nyaralt a Munkácshoz tartozó Várpalánkán a nagynénjénél. A művész az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanult 1965–1969 között, mesterei Berecz Vilmos és Petky Sándor voltak. 1974-től vesz részt kiállításokon. 1980–1990 között a Területi Művészeti Alapnál („Hudozsfond”) dolgozott kirakatrendező és díszítő-grafikusi munkatársként. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt 1989-től, főleg grafikusként, táblafestőként tevékenykedik, formatervezőként is ismert. A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) alapító tagja. 2007-től alapító tagja és társelnöke a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. Művei több kárpátaljai köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
A kiállításmegnyitón Vida László ungvári magyar konzul köszöntőbeszédében kiemelte, hogy bár különböző stílusok és technikák jellemzik Réti János munkáit, de legyen az grafika, könyvillusztráció, pasztellkép vagy olajfestmény, mindegyikben közös a művészt jellemző életöröm, életigenlés, derű és humor, ami minden alkotásában felelhető. A diplomata köszönetet mondott Réti Jánosnak, amiért az ungvári főkonzulátus egyik projektjében is részt vett, hisz ő illusztrálta a főkonzulátus által kiadott, Petőfi Sándor János vitéz című művének magyar‒ukrán kétnyelvű kiadását, amit a héten mutattak be.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke elmondta: „Réti Jancsi mindegy, hogy mihez nyúl, legyen az pasztell, olaj, tus, akvarell, minden munkájában mozgalmasság van, izgalmas zizegő képek, témák. Azt kívánom, hogy Réti János huncut karakterével és az ő izgalmas, mozgalmas és huncut képeivel még nagyon sok éven át találkozzunk.”
Részletes szakmai értékelést a kiállításról és a művész munkásságáról Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Erdélyi Béla Művészeti Akadémia docense, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke adott, aki hangsúlyozta, hogy Réti János már a képzőművészeti szakközépiskola diákjaként is kiemelkedett társai közül kiváló rajztudásával. „Márpedig minden ábrázoló, vizuális művészeti terület gerince a rajz, amit ő nagyon magas szinten művel, s ezt látni a festményeiben és grafikáiban. Nagyon sokat lehet tőle tanulni, ahogy felépíti a képeit. Konstruktív ritmusok jellemzik alkotásait, van mondanivalójuk, továbbá csak az ő képeit kiegészítő, talizmán jellegű szimbólumok is feltűnnek a grafikáin, például baglyok vagy kígyók. Ha az olajfestményeit vagy pasztelljeit nézzük, felfedezhetjük a plein air festészet, vagyis a kárpátaljai festőiskola hagyományait bennük, míg a grafikáiban inkább a filozófiai énje dominál. A természet és a filozófia egysége jellemzi a művészetét” – összegezte Kopriva Attila.
A mostani jubileumi kiállításon Réti János kísérletező, változatos színvilágú, szépen kidolgozott realista tájképei mellett a szürrealista munkákig számos képzőművészeti technika megfigyelhető. Blokkokra bontva vannak bemutatva a különböző technikával készült képek. A művész elmondta: „Szeretek absztrahálni is, de legtöbb munkámat inkább a dekoratív geometriai formákkal és színes foltokkal való játék jellemzi. Gyerekkoromban volt egy kaleidoszkóp nevű gyerekjáték, amelyet forgattunk és különböző színű geometrikus formákat láthattunk benne. Arra törekszem, hogy valami hasonló tükröződjön vissza a képeimből is” – árulta el a művész.
Mindenesetre bátran ajánljuk a képzőművészet iránt érdeklődőknek, aki teheti, nézze meg ezt a változatos életművet bemutató tárlatot.
A magyarországi Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület (KMKE) Ecsettel a békéért elnevezéssel idén két alkalommal szervezett jótékonysági célú alkotótábort kárpátaljai művészek számára a beregszászi járási Tiszapéterfalván. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával először a fiatal, később a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a professzionális művészek számára tartottak egyhetes alkotótábort júliusban, majd szeptemberben. Az ott részt vett képzőművészek alkotásaikkal a háborúra és a nemzetek közötti béke fontosságára igyekeztek felhívni a figyelmet. Az elkészült munkákból ad ízelítőt a Magyarország ungvári külképviseletén megtekinthető kiállítás.
Az ünnepélyes megnyitón, melyre november 29-én, szerdán délután került sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusának épületében, jelen volt Ivan Zavidnyak, Ungvár polgármester-helyettese, Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke, Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója, valamint több kiállító képzőművész, köztük Andrij Csebikin, az Ukrán Művészeti Akadémia korábbi elnöke, természetesen a tárlat kurátora, Kopriva Attila festő, művészettörténész.
Elsőként Albertné Simon Edina konzul köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Vida László első beosztott konzulnak, aki tolmácsolta Bacskai József főkonzul üdvözletét.
Ezt követően az idei év utolsó kiállítása kapcsán Vida László felelevenítette az év folyamán a főkonzulátus aulájában szervezett tárlatokat és elmondta:
– A főkonzulátus épületével egyidős hagyomány, hogy az aulában rendszeres időközönként tárlatokat szervezünk. A háború ellenére sem hagytunk fel ezzel a tevékenységgel. 2023-ban hat kiállításunk volt: kettő a Petőfi-emlékévvel és március 15-ei nemzeti ünnepünkkel volt kapcsolatos, majd bemutattunk két amatőr művész-pedagógust, Turák Angélát és Fedor Aranka Auréliát, s elkezdtük a kárpátaljai művészdinasztiákat bemutató sorozatunkat a Boksay és a Bródi családdal. A most látható tárlaton pedig az Ecsettel a békéért projekt keretében készült alkotásokat mutatjuk be.
A két alkotótábor a nehéz körülmények, a pandémia, a háború ellenére lehetőséget adott a fiataloknak a bemutatkozásra és ez nagy öröm, számos fiatal tehetség kerül a látókörünkbe, ami azt is jelenti, hogy hála Istennek a kárpátaljai festőiskolának van utánpótlása.
A projekt szellemében azért fohászkodunk, hogy minél hamarabb érjen véget a háború, legyen béke, és a művészek is visszatérhessenek a normális alkotómunkához, a korábban megszokott körülmények között. A kárpátaljai, az ukrajnai művészek az utóbbi 2 évben tetteikkel bizonyították, hogy a múzsák a fegyverek között sem hallgatnak, de azért a biztonságot, a nyugalmat, a csendet jobban szeretik – fogalmazott Vida László.
Ivan Zavidnyak, Ungvár alpolgármestere megjegyezte, hogy a soknemzetiségű Kárpátalja kulturálisan, művészeti szempontból szorosan kapcsolódik Magyarországhoz.
– Fontos, hogy ilyen eseményeken keresztül minél szélesebb körben megerősítsük: az ukránok és a magyarok több generáció óta élnek együtt békésen – hangsúlyozta, és köszönet mondott a szervezőknek, a művészeknek.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke szólt az alkotótábor légköréről, az ott felmerült témákról, a Magyarországhoz fűződő baráti kapcsolatokról, és arról, hogyan töltődtek fel a csodás táj szépségétől. Megköszönte a támogatóknak és Őry László főszervezőnek, hogy lehetőséget biztosított az együtt alkotásra, illetve a főkonzulátusnak, hogy helyszínt biztosít az alkotások bemutatására.
Kopriva Attila tolmácsolta Őry László, a KMKE elnökének üdvözletét, aki úgy érezte, hogy a léleknek és a művészetnek új levegőt kell adni és lehetőséget arra, hogy a nehéz és szomorú körülmények ellenére is fel tudjon töltődni. Fontosnak érezte, hogy a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület a művészet különleges erejével és impulzusával reflektáljon az alkotótáborokkal a napjainkban is zajló szomorú és tragikus eseményekre, valamint azt, hogy a politika mellett a civil missziók – mint a művészet és a kultúra – ápolják és őrizzék a baráti viszonyt Magyarország és Ukrajna között. Az elmúlt 16 évben ezen is dolgoznak, közben több alkalommal sikerült humanitárius adományokat küldeni Kárpátaljára. Végezetül köszönetet mondott művészbarátainak, a külképviseletek munkatársainak és a tárlaton jelen lévőknek, s azt kívánta: legyen béke a szívekben és a lelkekben, s akkor talán az igazi béke is eljön mindenki számára!
Kopriva Attila a maga részéről megjegyezte:
– A művészet egyfajta hidat képez a kultúrák és az emberek között, s amikor a művészetre reflektál az ember, akkor könnyebben tudja átvészelni a legnehezebb időszakot is. Ezért fontos, hogy a művészetet mint art-terápiát eszközként tudjuk használni.
A kiállítás előzetes bejelentkezést követően 2024. január 15-ig tekinthető meg.
Formák sokfélesége címmel került megrendezésre Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó kiállítása Beregszászban. A kiállítás a Peregium Társadalmi Szervezet szervezésében valósult meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban november 11-én.
Bokotej Lóránt 1943-ban született az Ilosvai járásban. A középiskolát a munkácsi járási Beregszentmiklóson végezte, majd képzőművészeti irányban tanult tovább a Lembergi Iparművészeti Főiskolán. Munkássága során több országban is alkotott, jelenleg Beregszentmiklóson él családjával. Alkotásai rendkívül kifinomultak, melyekre a szürrealizmus, az impresszionizmus és az avantgárd jegyei egyaránt jellemzők. Megértésük különleges szemléletet és a realitástól való elrugaszkodást igényel. Művei a világ különböző magángyűjteményeiben és múzeumaiban is megtalálhatók.
A kiállítás megnyitóját többek között megtisztelte jelenlétével Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikai és kommunikációs titkára, valamint édesapja, Darcsi Gyula, a művész barátja, Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, Répási István, a Peregium Társadalmi Szervezet elnöke, Okszana Radik, a Beregszászi Városi Oktatási és Kulturális Osztály vezetőhelyettese, Tarpai József, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség világi képviselője, továbbá Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Akadémia docense, Kovács László műgyűjtő és kiállításszervező, valamint Andrij Csebikin, az Ukrán Művészeti Akadémia képzőművészeti részlegének vezetője.
Elsőként Gyebnár István köszöntötte a jelenlévőket. „Igaz, a háború közvetlen hatásait csak kevésbé érezhetjük, ám a közvetett hatásait annál inkább. Éppen ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy az emberek életében a művészet akár mindennapos szinten jelen legyen, hiszen annak varázsát átélve olyan tartalommal tölthetjük meg lelkünket, ami elősegíti a jelenlegi nehéz időszak negatív hatásainak leküzdését” – hangsúlyozta beszédében a konzul úr. Mindemellett kiemelte, hogy nagyon nagy szükség van a különböző kulturális eseményekre, így mindenkit arra biztatott, hogy „bátran szervezzünk ilyen alkalmakat és vegyünk részt ezeken, hiszen összekötik a Kárpátalján élő nemzetiségeket”.
Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó jelenleg Beregszentmiklóson él és tevékenykedik. Műtermében gyakran megfordulnak barátai, különböző csoportok vagy akár távolról érkezett műkedvelők is. Elmondásuk szerint a művész otthona és alkotói tere egy varázslatos, már-már idilli környezet, ahol feltöltődhet minden művészetre éhező.
A kiállítás társszervezője Horváth Zoltán túravezető, aki bemutatja az érdeklődőknek Kárpátalja változatos tájait, s gyakran úgy szervezi túráit, hogy mindenképp ellátogassanak Bokotej Lóránthoz és megcsodálják műveit, személyes mesevilágát.
„Amikor idén tavasszal szembekerültem Lóránt bácsi műveivel, olyannyira megragadtak, hogy úgy gondoltam, mindenképpen be kell mutassuk mindazoknak, akik Kárpátalja festői szépségű tájain túl az itt született művészeti alkotásokat is meg szeretnék ismerni. Túrázóink egybehangzó beszámolói alapján Bokotej Lóránt műterme, képei és ezeknek a természettel való harmóniája olyan meghittséget és kikapcsolódást biztosít az odalátogatóknak, ami egyedi és megismételhetetlen” – fogalmazott Horváth Zoltán.
Kopriva Attila festőművész köszöntőjében úgy fogalmazott: „A Bokotej család egy különlegesen tehetséges család, számukra a hit, a vallás és a művészet alapozta meg azt, hogy egyéniségekké váltak. Műveik, amelyeket alkotnak, egyfajta ima által vannak megáldva, melynek köszönhetően ezeknek az alkotásoknak van esztétikája, van ereje, és legfőképpen van jövője. Olyan alkotások ezek, amelyek örömet nyújtanak a szemünknek és a lelkünknek egyaránt, inspirálóan hatnak.”
„Bokotej Lóránt nem egy átlagos művész, teljesen eltér a tipikus művésztől azáltal, hogy az életében számtalan olyan élménnyel gazdagodhatott, amelyek számomra is egyedi jellegűek” – mesélte Kopriva Attila.
A festőművész művei nem egyszerűek, el kell tudnunk rugaszkodni a valóságtól ahhoz, hogy megértsük az ő művészetét. Bokotej Lóránt egy élettel teli, kora ellenére energikus festőművész, akinek műveire jellemzők az impresszionizmus, a szürrealizmus és a kubizmus jegyei is, tehát egy nagyon sajátos világlátást mutat be számunkra – vélekednek Bokotej Lórántról művésztársai.
Barátai nagy örömmel látogatnak el beregszentmiklósi házába, ahol bográcsossal vagy éppen halászlével várja vendégeit. Vacsora után pedig lelkéből fakadó hegedű- vagy zongorajátékával kápráztatja el művésztársait, amelyet nem is tanult, csupán érzi a zene ritmusát, és akár profikat megszégyenítő tehetséggel teszi magáévá a hangszert, a hallgató szemében magát a zenét is.
A művész végtelen háláját fejezte ki a szervezőknek és mindazoknak, akiknek munkája lehetővé tette a mostani kiállítást.
A kiállított darabok hosszas szemlélődésre késztetik a nézőt, aki vagy egy utópisztikus regénybe képzelheti magát, vagy éppen egy letisztult, bonyodalmaktól mentes lírai alkotásba. Egy biztos: a művek kétségkívül felhívják magukra a figyelmet, s magukkal ragadva kiszakítanak térben és időben a valóságból, elrepítve egy olyan helyzetbe, ahol a realitás is átértékelődik.
A kiállítás november 23-ig tekinthető meg előzetes egyeztetés után a következő telefonszámon: +380665071224.
Szeptember 21-én a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermében az Erdélyi család három generációjának festményeiből nyílt kiállítás, melyen Erdélyi Béla, Erdélyi János, Erdélyi László, valamint Villasek Rudolf és Villasek Tibor munkái hívogatják a műveszetkedvelőket.
A tárlatot megnyitó ünnepségen Villasek Tibor pontosítva sok lexikon szócikkét elmondta, hogy az Erdélyi családnak tizenegy gyermeke volt. Erdélyi Béla ötödik volt a sorban, Erdélyi János pedig a tizedik. Míg Bélának nem született gyermeke, Jánosnak kettő is, Ilona és László. Erdélyi Ilonát Villasek Rudolf festőművész, Erdélyi Béla tanítványa vette feleségül, az ő gyermekük Tibor. Így néhai édesapja, nagybátyja László, nagyapja János és annak testvére, Béla képeivel együtt állította ki most saját munkáit. Ők öten egy kárpátaljai festődinasztiát alkotnak.
Tudósítónkkal beszélgetve Villasek Tibor elmondta még: „Én ebbe a házba, ebbe a családba születtem, ezeknek a művészeknek a képei között nőttem fel. Főleg tájképfestő vagyok, csendéleteket is festek, portrét ritkán, mert nem nagyon érdekel – szerintem azt kell csinálni, amit az ember lelke, szíve diktál. Ezen a kiállításon meglehet figyelni, hogy a családon belül ki kitől tanult, hatottak-e a másikra. Jól látja, az én képeim, meg az apám képei között van egy bizonyos hasonlóság. Én így látom a világot. Nekem így tetszik.
Édesapám már a hetvenes évek elején elvitt egy alkotótáborba, 1974-ben már itt, Munkácson kiállítottam. 1975-ben beprotezsált a kárpátaljai „nagyművészek” közé egy művésztáborba, ahol én voltam a kölyök. Az nekem annyira megtetszett, azóta is szívesen megyek alkotótáborokba, ha meghívnak, szeretem azt a légkört, szeretek ott alkotni. A legtöbb képemen a kárpátaljai tájak köszönnek vissza, de jártam én már nemzetközi alkotótáborba Magyarországon, Szlovákiába, Romániába, Németországba. Jövő héten is utazok Szlovákiába” – árulta el magáról a művész.
A tárlatmegnyitón Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul elmondta, hogy Magyarország Ungvári Főkonzulátusa korábban szintén egy újfajta kezdeményezést indított útjára, hiszen az elismert kárpátaljai festőművészek közül sokan vallhatják magukat művészdinasztiák tagjainak. „A májusban útjára indított kiállítás-sorozatunkkal a kárpátaljai művészcsaládok több nemzedékének munkásságába kívánunk betekintést nyújtani. A művészdinasztiák bemutatását Boksay József, a kárpátaljai festőiskola egyik alapítója, kiemelkedő képviselője és családja bemutatásával kezdtük meg. Nagy öröm, hogy a mai kiállítással ez a sorozat folytatódik…” – mondta el a konzul asszony.
Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola docense kiemelte, hogy az Erdélyi családhoz hasonlóan híres művészcsalád Kárpátalján a Villasek család is. Még a XIX. században híressé vált Villasek Valentin, aki a Munkács melletti Frigyesfalvai Vasgyárnak volt a fő művésze, akinek munkái nagyon elismertek voltak, többek között arany díjat kapott az iparművészeti világkiállításon. Villasek Valentin fia, Rudi bácsi vette feleségül Erdélyi János festőművész lányát, így kapcsolódott össze a két neves művészcsalád. „A művészek kiállított képein látható a nagybányai festőiskola hatása. Kiemelném közülük Erdélyi Lászlót, akinek egyedi stílusa eltér a plein air festészettől, ő átment az absztrakt művészetbe. László Ungváron élt, zenész volt, ha figyelmesen megnézzük a műveit, akkor a zene ritmusát is észrevehetjük” – mutatott rá Kopriva Attila.
Popovics Béla művelődéstörténész emlékeztetett: „Ebben a furcsa világban, ahol élünk, ebben a háborúban, amely körülvesz bennünket, a munkácsi magyarságot egy ideje megterheli az, hogy »verekednünk« kell napi szinten azért, hogy megmaradjon a magyar iskolánk, amit a gonoszság és a butaság erői megpróbálnak eltüntetni. Ebben a miliőben egy színfolt, egy megállási lehetőség ez a csoda, ami itt van most. Alkalom a szemlélődésre. Alkalom arra, hogy megálljunk, egy kicsit eltávolodjunk a napi problémáktól…” – fogalmazott Munkács város legelismertebb helytörténésze. A kiállítás megtekinthető 2023. október 10-ig, hétköznapokon 8 és 16 óra között.
Illja Brovdij, a naiv művészet képviselőjének alkotásaiból nyílt kiállítás június 29-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
A kulturális intézmény tetőterében gyülekező vendégeket a rendezvény elején Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. Felszólalásában egy számára kedves emléket osztott meg. Elmondta, hogy mikor diákként ellátogatott az Egyesült Államokba, lehetősége nyílt találkozni Nevada állam akkori kormányzójával. A találkozót megelőzően azon töprengett, hogyan mutatkozzon be, mit mondjon, honnan jött. Végül a következő gondolata mellett döntött: „Én arról a földről jöttem, ahol nagyon sok tehetséges ember él, és ahol igaz az, hogy vannak olyan emberek, akik ki sem léptek szülőfalujukból, mégis több országban laktak.” A mai kiállítás alkotójáról is elmondható ez, hiszen a művész úr az Osztrák‒Magyar Monarchiában született, élt a csehszlovák éra idején, majd amikor a vidék Magyarországhoz tartozott, ezt követően a Szovjetunióhoz, aztán pedig a független Ukrajnához – fogalmazott Tarpai József, majd köszönetet mondott a művésznek, amiért a Magyar Házat választotta kiállításának helyszínéül.
Illja Brovdij 1918. szeptember 13-án született. A szovjet időkben a vasúton dolgozott, de munkája mellett sokat festett. Bár nem tanult művészeti szakintézményekben, természetes érzéke és az ecset iránti szeretete ma is érezhető alkotásain. Műveivel számos kiállításon vett részt, emellett 9 egyéni tárlattal büszkélkedhet. Kilencvenedik születésnapjára 2008-ban Németországban állították ki festményeit. Alkotásai a világ számos részén – Magyarország, Csehország, Szlovákia, Németország, Izrael, Amerikai Egyesült Államok – díszítik emberek otthonait.
„Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig is támogatta és támogatja a kárpátaljai művészek bemutatását, és ennek folyamatosan teret is adunk a főkonzulátus épületében is. Ezért is nagy megtiszteltetés számomra, amikor olyan rendezvényen vehetek részt, amely bemutatja Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészeti világát és az itt élő képzőművészek munkásságát. Ilyen képzőművész Illja Brovdij is” – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Papp Ferenc ungvári magyar konzul.
„Ezúton itt is szeretném kifejezni, hogy a magyar kormány, a magyar nép mélységesen elítéli az orosz agresszort és kiáll Ukrajna szuverenitása, területi integritása és a menekülő ukrán emberek mellett. Magyarország szomszédos országként közvetlenül érintett, ezért a fegyveres konfliktus mielőbbi lezárásában és a békében érdekelt. Mi, magyar emberek hiszünk Magyarország és Ukrajna együttműködésében, a közös gazdasági sikerekben, a közös szellemi és anyagi értékek gyarapításában, a fejlődésben, egyszóval a jószomszédi kapcsolatokban vagyunk érdekeltek” – jelentette ki a diplomata.
A köszöntőket követően Kopriva Attila festőművész, a művészettudományok kandidátusa, Erdélyi- és Boksay-díjas művész, az Ukrán Nemzeti Képzőművész Szövetség tagja megnyitotta a kiállítást. „Ez egy rendkívüli esemény, hiszen talán először Kárpátalján egy 104 éves művész résztvevője a saját kiállításának. Kárpátalján nagyon kevés olyan autodidakta művész van, aki ilyen magas művészeti szinten műveli a képzőművészetet, s az egyik Illés bácsi. Elmondható róla, hogy rengeteg országban járt még a szovjet időszakban, amikor nem volt szabad kiutazni, s ezekről a helyekről olyan motívumokkal gazdagodva tért haza, melyeket aztán feldolgozott a képein, de valójában bármilyen motívum, amit ő készít, az nagyon őszinte és szeretetteljes, s ez sugárzik munkáiról. A naiv művészet képviselője, aki teljesen más úton fejlődött, egyéni formákban érvényesült, amiket nem lehet megtanítani, ezek ösztönből alakulnak ki” – mutatott rá Kopriva Attila.
Megható és szívhez szóló gondolatokkal köszöntötte Illja Brovdijt Villásek Tibor festőművész, majd Olekszandr Bohiv, a Felsőkerepeci kistérségi tanács titkára. Végül maga Illja Brovdij mondott köszönetet a jelenlévőknek.
A megnyitót követő kötetlen beszélgetéseket, a kiállított alkotások megtekintését Julija Kopacs – aki a festőművész unokája – éneke tette hangulatossá.
A tárlatot 2023. július 20-ig, hétköznapokon 8:00 és 16:00 (k.-e. i. sz.) között, hétvégén pedig előzetes egyeztetés szerint (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán március 14-én a forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából kiállításmegnyitóval egybekötött ünnepi megemlékezést szerveztek.
Az egybegyűlteket Albertné Simon Edina konzul asszony köszöntötte, majd a Himnusz közös éneklését követően Bacskai József főkonzul mondott köszöntőt március 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából.
– Ma március 15-re emlékezünk, a szabadságot ünnepeljük, a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulóját, azt a napot, amikor a szabadságra, függetlenségre vágyó magyar nép megmutatta erejét. Megemlékezünk és ünnepeljük a forradalom és szabadságharc hőseit, az ő tetteiket, felidézzük az emléküket, őrizzük örökségüket, s összegezzük a történelem máig tartó tanulságait.
1848 fordulópont a magyar nemzet sorsában, határkő a birodalmi elnyomás és a szabad nemzeti, független, önálló nemzeti jövő között, szakítás az elnyomással, és cselekvés azért, hogy a magyar szabadság ne csak álom maradjon, hanem valósággá váljék. A szabadság feltételezi a testvériséget, az összetartozást, mert az emberek csak együtt lehetnek szabadok. A közösségek csak együtt élhetnek szabadon, együtt, és nem egymás ellenében – hangsúlyozta a diplomata.
Elhangzott, hogy Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, az országban azóta is háború dúl, ami nem egyszerűen rányomja a bélyegét, de meghatározza az ünnepeket is.
– Az egyik oldalon ott vannak azok, akik az érvek és a meggyőzés helyett a fegyvereket választották, a másik oldalon ott állnak azok az ukrán polgárok, akik a szabadságot, az egyén és a közösség szabadságát választották, s ezért vállalják akár a halált is. Vállalják a harcot, a küzdelmet, mert hisznek abban az általuk vallott örök magyar igazságban, hogy egyetlen népnek sem szabhatja meg senki, egy másik nép legfőképp, hogy milyen életformát válasszon, milyen utat kövessen – emelte ki Bacskai József.
Beszédében úgyszintén elhangzott, hogy a háború elől százezrek kerestek menedéket Magyarországon s szerte a világon.
– Keresik a reményt, a kiutat, s mentik az életüket, nők és gyerekek, szegények és gazdagok, együtt menekülnek és hisznek abban, hogy előbb vagy utóbb visszatérhetnek a békés szülőföldjükre. Amikor béke van, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a történelemkönyvekből ismert háború nem térhet vissza. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szabadság, az önállóság mennyire törékeny dolgok. Ilyenkor látjuk és érezzük, hogy a szabadságért mint eszméért nemcsak állandóan meg kell harcolni, de azt meg kell óvni, őrizni – fogalmazott a főkonzul, és kitért arra is, hogy a nemzeti ünnep kapcsán Petőfi Sándorra is emlékezünk, a magyar nemzet költőjére, a forradalmárra, a nemzeti hősre, akinek idén ünnepeljük születésének 200. évfordulóját.
– Ő számunkra azt jelenti, amit Ukrajnának Tarasz Sevcsenko, hiszen minden nemzetnek van nagy költője. Petőfi és Sevcsenko pedig összeköti a magyar és az ukrán népet, s összekapcsolja azokat az érzéseket, melyek bennünk ilyenkor megfogalmazódnak.
Hajtsunk fejet hőseink előtt, emlékezzünk rájuk, tetteikből merítsünk erőt, és kövessük céltudatos összefogásukat, amelyre ma is oly nagy szükség van – zárta ünnepi gondolatait Bacskai József.
A magyar Országgyűlés Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából Petőfi-emlékévet hirdetett a 2022/23-as évre. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa Balla Pál festőművésznek a témához kapcsolódó alkotásaiból összeállított tárlattal emlékezik a nemzet költőjére.
Fuchs Andrea, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének alapító tagja és titkára méltatta Balla Pál (1930–2008) festőművészt, aki egykoron rajztanára is volt.
– Jó ötlet volt, hogy ezeket a festményeket a főkonzulátusnak ajándékozta, mert az alkotásokat látva rá is, Petőfire is, március 15-re is és a szabadságharcra is gondolunk, s így egyben kerek a történet. Képeiben minden benne van: kárpátaljai, klasszikus, magyar érzelmű, kidolgozott – mondta többek között.
Balla Pál a monumentális és a táblaképfestészet műfajában alkotott. 1945–50-ben az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában folytatott tanulmányokat, ahol Erdélyi Béla, Boksay József, Manajló Fedor, Koczka András voltak a mesterei. 1955–56-ban elvégezte a Lembergi Iparművészeti Főiskolát. 1958-tól az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára, 1968-tól az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetség tagja, 1976–80 között az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetség kárpátaljai szervezetének elnöke. 1970–80 között a kárpátaljai és kassai művésztelepeken alkotott; kezdeményezte a Péterfalvai Képtár létrehozását. 2005-től a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének örökös elnöke, nevéhez fűződik a Tiszaháti Alkotótábor (Péterfalva) létrehozása is. 1946-tól vett részt csoportos és egyéni kiállításokon.
A rendezvényt az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola diákjainak tematikus műsora színesítette.
Az ünnepség zárásaként felcsendülő Szózat sorait – „A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell” – az aznap harmadik alkalommal megszólaló sziréna hangja törte meg, könnyeket csalva egyesek szemébe.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a kárpátaljai művészek számára évek óta biztosít kiállítási lehetőséget. Ezúttal a kortárs kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Adventre hangolódva címmel.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa reménnyel, várakozással telve hangolódik az adventi időszakra. Az ünnepek közeledtével elismert kárpátaljai képzőművészekkel közösen próbál a mostani nehéz hétköznapok sötétségébe egy kis fényt és hangulatot varázsolni, ezzel is támogatva Kárpátalja kulturális életének fenntartását. Az adventi időszak mondanivalója ma különösen fontos szerepet tölt be egy háború sújtotta világban. Reményt ad a jövő felé: „Advent csodás feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit”(XVI. Benedek pápa).
Az adventi tárlat ünnepélyes megnyitójára december 12., hétfőn délután került sor.
Bacskai József főkonzul a megjelentekhez szólva rögtön az elején megjegyezte, hogy ez a kiállításmegnyitó rendhagyó lesz, mert vasárnap gyújtottuk meg a harmadik gyertyát az adventi koszorún, és úgy gondolta, hogy hivatalos beszéddel advent harmadik vasárnapja után már nem szabad készülni.
– Mindannyian készülünk karácsonyra, Jézus Krisztus születésnapjára, készülünk külsőleg, készülünk belsőleg is erre a nagy napra. Már a főkonzulátuson is feldíszítettük a fenyőfát, de valójában a számunkra legfontosabb karácsonyfa, az a lelki karácsonyfánk, amelyet ma a kárpátaljai ukrán és magyar művészek alkotásaiból öltöztethetünk fel mindannyiunk legnagyobb örömére. Hiszen ezek az emberek az év folyamán nagyon komoly tanúbizonyságot tettek egy dologból: alkotásaikkal támogatták Ukrajna függetlenségét, nagyon sokat segítettek a távoli katonáknak, menekült családoknak alkotásaik felajánlásával. Ma ezzel a kiállítással nekik szeretnénk köszönetet mondani – emelte ki Bacskai József és elmondta, hogy mindannyiuk számára a karácsonyfa alatt van egy nagyon finom magyar bor, amit a megnyitó végén átvehetnek. – Ezzel is éreztetni szeretnénk, hogy szeretjük őket, és odafigyelünk rájuk – mondta a főkonzul, és mintegy évzáróként hasonló gesztussal külön köszönetét fejezte ki a teremben az év folyamán zajló rendezvényekről tudósító újságíróknak is.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese megjegyezte, hogy Ungváron ritkaság az ilyen szép havas karácsonyi az idő.
– Itt a fenyő, s a levegőben érezni az ünnepi hangulatot. Nem számoltam, hány kiállítást szerveztek a főkonzulátuson, de ez egy nagyon fontos kulturális munka – hangsúlyozta, és ezért, illetve a hadsereg megemlítéséért köszönetet mondott a külképviselet vezetőinek, munkatársainak. Elmondta, hogy év végéig még elutazik a frontfonalra, s átadja nekik az itt elhangzottakat.
Borisz Kuzma, az Ukrán Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke örömét fejezte ki, hogy folytatódik az együttműködés a művészek és a főkonzulátus között.
– A művészet fegyver, amely végzi nemes dolgát, s meggyőződésem, hogy már nagyon sokat tett azért, hogy a közeljövőben béke legyen. Ezt reméljük és hisszük! – fogalmazott és elmondta: a napokban nyílt tárlat Kijevben a magyar nagykövetségen kárpátaljai alkotók műveiből. Telefonált neki a nagykövet és elmondta, hogy 2 alkotást már megvettek. Mint mondotta, ez nagyon örvendetes, arról tanúskodik, hogy a művészet él és végzi nemes dolgát.
Őry László, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület alapító elnöke kiemelte: nagy megtiszteltetés, hogy itt lehet a tárlatnyitón.
– Az Ecsettel a békéért projekt keretében, a magyar állam támogatásával, amikor kitört a háború, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület úgy döntött, hogy a művészet erejével igyekszik ellenállni. Kárpátaljai ukrán és magyar művészek alkotásaiból volt tárlat Budapesten, illetve alkotótáborunk Péterfalván, s egy kiállításunk Munkácson a Magyar Házban. A projektet európaivá tettük, egy hónapja Németországba vittük az alkotásokat és nagy örömünkre, látjuk a lehetőséget, hogy Brüsszelbe is eljuttassuk a képeket – jegyezte meg és átadta a németországi művészek karácsonyi üdvözletét, akik ismerik a kárpátaljai művészeket, és minden támogatást szeretnének megadni Ukrajna népének, a kárpátaljai magyaroknak és ukránoknak ebben a nehéz helyzetben. – Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Jézus az élet forrása. Kívánom, hogy ez a forrás legyen végre Kárpátalján, Ukrajnában! Legyen újra élet és legyen végre béke!
Az Ungvári Városi Tanács képviselő-testületének és a városvezetésnek az üdvözletét Vaszil Pinzenik polgármester-helyettes tolmácsolta.
– Az első téli havas nap gondolatban visszaröpít a gyermekkorba, az ünnepi várakozás pillanataiba, de ma köszönettel tartozunk a katonáknak, akiknek hála Ukrajna egyik legbiztonságosabb megyéjében a közelgő ünnepekre gondolhatunk – fogalmazott.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán az elkövetkező ünnepi időszakban előzetes egyeztetést követően többek között Erfán Ferenc, Habda László, Hrabár Natália, Kulin Ágnes, Kopriva Attila, Borisz Kuzma, Matl Péter, Eduard Prihogyko, Réti János, Szerhij Biba, Soltész István, Szocska László, Vaszil Szvaljavcsik és más kiemelkedő művészek alkotásait csodálhatják meg a látogatók.
Augusztus 31-én Ecsettel a békéért című kiállítás nyílt Munkácson, a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A tárlat a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület idei, péterfalvai alkotótáborában készült festményekből lett összeállítva. Az érdeklődők szeptember 30-ig, hétköznapokon helyi idő szerint 8 és 16 óra között 14 kivételes tehetségű művész 26 festményét és egy művészi értékkel bíró fotót tekinthetnek meg.
A kiállítás ünnepélyes megnyitójára sokan ellátogattak, a művészek és művészet iránt érdeklődő közönség mellett magyar diplomaták és a helyi közéletből ismert közszereplők is.
Tarpai József, a Magyar Ház igazgatója köszöntőbeszédében elmondta, hogy a mostani a harmadik képzőművészeti kiállítás intézményükben a háború kitörése óta. Terveikről elárulta, hogy szeptember 19-én szeretnék átadni azt a munkácsi alkotóházat, amely Erdélyi Béla egykori házában lett kialakítva, illetve ugyancsak át szeretnék adni a Beregszentmiklósi Nemzetközi Szoborparkot, valamint a Nagyberezna melletti, csodálatos fekvésű Révhelyen (Забрідь) szeretnék kialakítani a Boksay József Alkotóházat.
A tárlatot Őry László író, fotóművész, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke és dr. Kopriva Attila festőművész, művészettörténész, a kiállítás kurátora közösen nyitotta meg.
Őry László hangsúlyozta: „A művészet gyógyít, megtart, átsegít, reményt ad és lelki társunkká lesz minden helyzetben. Ezer arcát mutatja nekünk, és aktuális arca mindig attól formálódik, hogy mi inspirálja a művészt. A művészt, aki nélkül nincsen művészet. Ha az elmúlt időszakra visszanézünk, ki kell mondani, hogy a művészet velünk van a nélkülözésben, a bajban, a járványban és a háborúban. A művészet a maga eszközeivel segít és erősít” – magyarázta a képzőművészet minden körülmény ellenére is meglévő létjogosultságát, amely fajsúlyos szerepet tölt be a fegyveres konfliktusok idején is. Egyesületük az idei évre tervezte 15. alkotótáborát és jubileumi kiállítását. A művészek egy része nem tudott a háború kitörése óta ecsetet venni a kezébe, de az egyesület fontosnak tartotta, hogy segítse az alkotókat abban, hogy a művészet eszközeivel reagáljanak a borzalmakra. Július elején megtartották művésztáborukat a kárpátaljai Tiszapéterfalván, ahol 14 alkotó vett részt, közülük ketten Kelet-Ukrajnából menekült művészek. Az ott készült munkákból ad ízelítőt a mostani munkácsi kiállítás.
Dr. Kopriva Attila megköszönte Őry Lászlónak, hogy a legnehezebb időkben is talál lehetőséget arra, hogy támogassa a művészetet, a művészeket, hogy minél jobban elmélyülhessenek az alkotói munkában. Megköszönte továbbá a Magyar Ház által felajánlott kiállítási lehetőséget és bejelentette, hogy a mostani kiállítás egyben aukció is, a kiállított festmények megvásárolhatók, a bevételt menekültek és szükséget szenvedők javára ajánlják fel.
Adriana Szusko, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke is köszönetet mondott a szervezőknek és a kiállító művészeknek az élményért, de felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy mindannyian hálásak lehetünk azoknak a katonáknak, akik keleten harcolnak. Nekik köszönhetjük, hogy itt békésen élhetünk, és nyugodtan részt vehetünk ezen a képzőművészeti tárlatmegnyitón. „Remélem, hamarosan eljön a béke, és Ukrajna győzedelmeskedik a háborúban” – zárta gondolatait a megyei tanács alelnöke.
Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul köszöntőbeszédében kiemelte a 15 éve alakult Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesületnek fontos művészetet támogató szerepét vidékünkön, és ígéretet tett arra, hogy ebben a munkában Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, ahogy eddig, a jövőben is támogatni kívánja az egyesületet.
Mankovits Tamás, az anyaországi Magyar a Magyarért Alapítvány elnöke ugyancsak fontos bejelentést tett. Elmondta, hogy Vashegyi Györgynek, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének javaslatára a magyarországi művészek gyűjtést szerveztek a kárpátaljai művészet támogatása céljából. Az összegyűlt pénzt, tízmillió forintot három kárpátaljai művészeti szervezetnek ajánlották fel. A Pro Arte – Munkács civil szervezet a beregszentmiklósi művésztelep bútorzatára kap támogatást, a Boksay József Alapítvány a révhelyi alkotóházának felújítására, továbbá a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület az Erdélyi-alkotóház berendezésére. Mankovits Tamás a felajánlást igazoló okiratot átadta az említett szervezetek vezetőinek.
Az eseményt tagadhatatlanul meghittebbé tette a 17 éves Alisza Kovalenko hegedűjátéka, aki Mariupolból menekült Munkácsra. A Magyar Ház munkatársai figyeltek fel az utcán zenélő konzervatóriumi hallgatóra, ők kérték fel a kiállításmegnyitón történő közreműködésre.
Az esemény a Munkácsy Mihály Magyar Házban működő Monarchia étterem állófogadásával zárult.
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
Különleges feladatot, a világűrről és az életről szóló közös gondolkodást és annak rajzok általi kifejezését tűzték célul a „Cinema Space” közösségi tér önkéntesei Ung parti rendezvényükön. A művészeti akciót helyi és áttelepült gyermekek számára rendezték.
A közösségi tér önkéntesei a háború kezdete óta a kikapcsolódást, a stresszoldást, a figyelemelterelést és az állandó humanitárius segítségnyújtást tűzték ki célul.
