Hét évvel ezelőtt, 2014. április 17-én hunyt el a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez. Leghíresebb művei közé tartozik a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején. Az író a mágikus realizmus nagy alakja volt.
Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista volt, a mágikus realizmus nagy alakja. Leghíresebb regényét, a Száz év magányt 1967-ben írta, az irodalmi Nobel-díjat 1982-ben kapta meg, a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjat pedig 1972-ben. Az író hét évvel ezelőtt, 2014. április 17-én hunyt el, Mexikóvárosban.
Teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez Kolumbiában, Aracatacában született, 1927. március 6-án. Nem sokkal születése után szülei elköltöztek apja munkája miatt, így kilencéves koráig anyai nagyszülei nevelték. Feleségét már 12 éves korától ismerte, végül 1958-ban házasodtak össze Mercedes Barchával, két gyermekük született, Rodrigo és Gonzalo.
Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban is megfordult.
Első komolyabb műve az Egy hajótörött története, amely először cikksorozatként jelent meg 1955-ben. Később, 1970-ben azonban könyv formában is publikálták a történetet.
A Száz év magány Márquez 1967-ben kiadott nagy sikerű regénye, mely harmincöt nyelven, több mint harmincmillió példányban jelent meg világszerte.
Magyarul 1971-ben adták ki Székács Vera fordításában. Az író kihagy részleteket, nem árul el mindent, ezzel vonja be az olvasót, ahogy halad előre a történet. Sok furcsa, megmagyarázhatatlan történés jelenik meg, mégsem használ népmesei elemeket, ettől lesz realizmusa mágikus realizmus. Amellett, hogy az emberiség fejlődéstörténete is felbukkan, a magányosság veszélyére próbál figyelmeztetni, az elidegenedésre hívja fel a figyelmet. A magányosság motívuma több regényében is feltűnik.
Ahogy Macondo is, a helyszín, ahol a Száz év magány is játszódik, és amit szülővárosáról mintázott. Aracataca a földrajzi, kulturális alapja Macondónak, ám az író maga azt mondta a képzeletbeli helyszínről, hogy sokkal inkább egy tudatállapot, mint egy helység, amely megmutatja, hogy mit szeretnénk, úgy, ahogy azt látni akarjuk.
Sokszor inspirálta gyermekkora, családja. Másik híres műve, a Szerelem a kolera idején 1985-ben íródott, amelynek alapját szülei szerelmének története adta.
A regény egy nagy, életen át tartó szerelem története. Florentino Ariza fiatalkorában beleszeret a tizennégy éves Fermina Dazába. A lány viszonozza az érzelmeit, és az apai tiltás ellenére levelezésbe kezd a fiúval. Később azonban Fermina Daza meggondolja magát, és férjhez megy Juvenal Urbinóhoz, a megbecsült orvoshoz. Florentino Ariza elhatározza, hogy várni fog Fermina Dazára, ha kell, egy életen át. Mikor az orvos idős korában életét veszti, az időközben megöregedett Florentino Ariza újra udvarolni kezd élete szerelmének, és álma megvalósul.
A címben szereplő kolera szó spanyol megfelelője, cólera, nem csupán a betegségre utal, de a szenvedélyt is jelenti. Így a cím kettős jelentést kap, és előrevetíti a mű központi kérdését, hogy a szenvedély segíti vagy inkább hátráltatja-e a szerelmet. Ezt a kérdést a műben szereplő két férfi különböző jelleme veti fel, a szenvedéllyel teli Florentino és a doktor, aki az ellentéte a főszereplőnek.
1999-ben nyirokrákot diagnosztizáltak Gabriel García Márqueznél, de kemoterápia segítségével meggyógyult. 2000-ben azonban a perui La República tévesen a halálát adta hírül. Rákos megbetegedése inspirálta arra, hogy memoárt írjon. Így 2002-ben önéletrajzi könyvet adott ki Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel.
2012-ben testvére, Jaime García Márquez jelentette be, hogy García Márquez demenciában szenved. Az író 2014. április elején kiszáradással és tüdőfertőzéssel került kórházba Mexikóvárosban, és ugyan hazaengedték, a légzését csak gépekkel tudták biztosítani. Márquez 87 évesen, április 17-én hunyt el.
