Új megfigyelési módszerek segítségével – lényegében véletlenül, két másik galaxis vizsgálata közben – fedeztek fel két ősi galaxist csillagászok. A Chilében lévő ALMA obszervatórium segítségével nyertek betekintést a 13,8 milliárd éve keletkezett univerzum korai kozmikus időszakába.
A galaxisok korábban rejtve maradtak, mert az eddigi megfigyelési módszerekkel nem lehetett áthatolni a kozmikus porból álló átláthatatlan felhőn. Az egyik galaxis a valaha megfigyelt legtávolabbi, por rejtette galaxis – olvasható a Genfi Egyetem közleményében. A korábbi optikai vagy infravörös teleszkópokkal ellentétben a chilei Atacama sivatagban található ALMA obszervatórium sokkal hosszabb hullámhosszon képes érzékelni milliméteres tartományban. Ezáltal sikerült áthatolni a gáz- és porfelhőn és megfigyelni az ott rejtőző galaxisokat.
Két ilyen több mint 13 milliárd éve kialakult galaxis létezését tudta kimutatni egy nemzetközi kutatócsoport a Genfi és a japán Vaszeda Tudományegyetem, valamint a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium vezetésével, az ALMA adatai segítségével. A felfedezés nyilvánvalóvá tette, hogy a korábban észlelt galaxisok száma még nem teljes – írják a kutatók a Nature című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányukban.
Fudamoto Josinobu, a tanulmány vezető szerzője elmondta: ezek az új galaxisok nem azért maradtak eddig észrevétlenek, mert annyira ritkák, hanem csak azért, mert teljesen beborította őket a por.
A kutatók nagy reményeket támasztanak az új James Webb űrteleszkóphoz, amelyet a NASA december 18-án indít a világűrbe. A NASA első igazgatójáról, elnevezett űrtávcső a Földtől mintegy másfél millió kilométerről, a Föld–Nap rendszer L2 Lagrande-pontjából fogja megfigyelni a Naprendszer objektumait és mintegy 5-10 éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket.
Teljesítménye százszor nagyobb lesz, mint a Hubble űrteleszkópé, így nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el.
Moss on ice: Indian scientists’ discovery may change what we know about Antarctica ?❄️
A team of scientists from Punjab has discovered a new moss species in eastern Antarctica and named it Bryum bharatiensis as a tribute to goddess Saraswati. pic.twitter.com/83vGQqKIns
This is what it looks like when you remove the inter-digital flesh from a whale’s flipper. Amazing to see how well the pentadactyl limb is retained! pic.twitter.com/GPu602wXz5
This is that flipper now! Mikkel carefully tied each bone to a lattice so that the precise arrangement is kept through maceration. Look at those articular cartilages! pic.twitter.com/TG7GXikKzQ
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
Galaxisokat összekötő „szálakat” fedeztek fel csillagászok a lokális univerzum sötét anyagának legújabb térképén. A gépi tanulás segítségével kifejlesztett atlasz segítheti a sötét anyag természetének, valamint a helyi világegyetem múltjának és jövőjének mélyebb megismerését – olvasható az Origo cikkében.
A sötét anyag egy rejtélyes matéria, ami a világegyetem anyagának több mint 80 százalékát teszi ki. Vázát képezi az úgynevezett kozmikus hálónak, vagyis annak a hatalmas kiterjedésű struktúrának, ami gravitációs hatása révén a galaxisok mozgását vezérli. Sajnos a lokális sötét anyag eloszlása napjainkban sem ismert, mert nincs olyan módszerünk, amivel közvetlenül mérni lehetne.
A tudósok azonban mégsem teljesen tehetetlenek, mert a sötét anyag gravitációsan hat a világűr objektumaira (például a galaxisokra), és így ha pontosan mérni nem is, de jósolni lehet az eloszlását.
„Ironikus módon minél távolabb van a sötét anyag, annál könnyebb következtetni az eloszlására, mivel így a jóval egyszerűbb, múltbéli állapotát látjuk” – írta a kiadott közleményben Donghui Jeong asztrofizikus, a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.
„Idővel a világegyetem nagy kiterjedésű szerkezete egyre terebélyesebbé vált, az univerzum összetettebb lett, emiatt pedig értelemszerűen nehezebb mérni a lokális sötét anyagot” – tette hozzá.
Korábban is kísérleteztek már a kozmikus háló feltérképezésével, a régebbi modell az univerzum korai állapotától kezdve szimulálta annak évmilliárdokig tartó fejlődését. Ez a modell azonban sok szempontból nem adott megfelelő eredményeket, ezért az új kutatás során a szakértők más megközelítést alkalmaztak: Gépi tanulás segítségével egy olyan modellt hoztak létre, ami a galaxisok térbeli eloszlása és mozgása alapján következtet a sötét anyag eloszlására.
Rejtélyes szálak kapcsolják össze a galaxisokat
A friss modell amellett, hogy sikeresen reprodukálta a helyi univerzum jól ismert struktúráit, számos korábban nem ismert, további tanulmányozásra érdemes kozmikus szerkezetet is mutatott a kutatóknak.
Utóbbiak közül a legérdekesebbek azok a szálszerű struktúrák, amik összekapcsolják a galaxisokat.
A tudósok szerint még ezen kívül is több tízmillió, felfedezésre váró csillagváros lehet odakint. A dolog nagyságrendjének érzékeltetéséhez elegendő, ha arra gondolunk, hogy az ausztrál csillagászok a megfigyelhető univerzum 83 százalékát térképezték fel mindössze 300 óra alatt.
Az Ausztrál nemzeti tudományos ügynökség (CSIRO) nyilatkozatában „az univerzum Google térképének” minősítette az új égbolt-felmérést, ami egyben az ASKAP rádióteleszkóp-tömb tesztelésének befejezését jelenti. A hálózat a Nyugat-Ausztrália Outback nevű kietlen területén található és 36 antenna alkotja. Bár az ASKAP már 2012 óta kémleli az eget rádióadások után kutatva, (például gyors rádiókitöréseket keresve), a teleszkóp teljes antennarendszerét még soha nem használták fel egyetlen égbolt-felmérés keretein belül.
A teleszkóp lehetőségeinek teljes kihasználásával a kutatók nagyjából 3 millió galaxist térképeztek fel a déli égbolton, felfedezésükről pedig a Publications of the Astronomical Society of Australia folyóiratban számoltak be. Az igazán megdöbbentő az, hogy a megfigyelt galaxisok közül egymillió korábban teljesen ismeretlen volt a csillagászat számára. A felmérés sikerén felbuzdulva a CSIRO tudósai a jövőben a mély-űr további megfigyelését tervezik.
Radikálisan rövid feldolgozási idő
„Az ASKAP most először mutatta meg, hogy mire képes, minden eddiginél részletesebben és rekordsebességgel elkészítve el az univerzum térképét” – nyilatkozta David McConnell, a tanulmány vezető szerzője, a CSIRO csillagásza.
„Arra számítunk, hogy a jövőbeli felmérések során több tízmillió új galaxist találunk.”
Az egész égbolton végzett felmérések hónapokat, sőt éveket szoktak igénybe venni, de a CSIRO ezen is változtat új, Rapid ASKAP Continuum Survey nevű módszerével, így csak néhány hétig tartott a megfigyelés. A rádióteleszkópok 36 tányérantennája hatalmas, panorámaképeket készített, a háttérben pedig szuperszámítógépek dedikált hálózata dolgozta fel az adatokat, nagyjából duplázva a megfigyelés idejét.
A végeredményként előállított térkép, az égbolt 83 százalékát lefedi, és összesen 903 egyedi kép kombinációja, melyek mindegyike 70 milliárd képpontot tartalmazott. A kereskedelmi forgalomban kapható legmagasabb felbontású kamerák képenként néhány száz millió képpontot képesek rögzíteni. A képek a CSIRO adatelérési portálján keresztül nyilvánosan hozzáférhetőek.
Egy új tudományos kutatás szerint a kisebb szomszédaikat felfalva híznak meg a galaxisok.
A galaxisokon belüli gázmozgások elemzése révén a szakértők
arra jutottak, hogy a csillagok egy része a galaxisokon belül alakult ki, míg
más részük kívülről származhat – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő
hírportál.
„Felfedeztük, hogy a régebben keletkezett nagy tömegű
galaxisokban, amelyek mintegy 10 milliárd fényévnyi távolságra vannak tőlünk,
egészen különböző irányokban mozognak egyes objektumok. Emiatt erős a gyanú,
hogy sok bennük lévő csillagot kívülről vontak magukba. Más szavakkal: a nagy
galaxisok megették a kisebbeket” – fogalmazott Anshu Gupta, az ausztráliai
ASTRO 3-D asztrofizikai kutatóközpont szakértője, a kutatás vezetője.
A nemzetközi – az ausztrál mellett amerikai, kanadai,
mexikói, belga és holland intézetek szakértőit is magába foglaló – kutatócsoport
az ausztrál MOSEL (Multi-Object Spectroscopic Emission Line) projekt
megfigyeléseit és egy kozmológiai modellezési program eredményét kombinálta
munkája során a világ legnagyobb szuperszámítógépein. Eredményeiket a tudósok
az Astrophysical Journal című tudományos lap aktuális számában tették közzé.
Mivel időbe telik, míg a fény áthalad az univerzumon, a
Tejútrendszertől távol lévő galaxisok létezésük egy korábbi időpontjában
láthatóak a Földről. Gupta és kollégái munkájuk során felismerték, hogy ezeknek
a nagyon távoli galaxisoknak a megfigyelése sokkal kevesebb belső mozgást tárt
fel.
„Ki kellett találnunk, miért van az, hogy az idősebb,
közelebb lévő nagy galaxisok sokkal rendezetlenebbek, mint a fiatalabb,
távolabbi galaxisok. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a közben eltelt
évmilliárdok alatt a túlélő galaxisok meghíztak és rendezetlenné váltak azáltal,
hogy bekebelezték a kisebbeket” – mondta Kim-Vy Tran, az Új-dél-walesi Egyetem
kutatója, a tanulmány társszerzője.
Gupta hozzátette: a modellezésből az derült ki, hogy a
fiatalabb galaxisoknak kevesebb idejük volt arra, hogy összeolvadjanak
másokkal. Ez segít annak megismerésében, mik történnek a galaxisok fejlődésének
egyes állomásain.
