A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ünnepváró kézműves-foglalkozást szervezett a tél első napján a Nagyberegi Tájházban. Az alkalmon a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Líceum második osztályos tanulói vettek részt, akik ezúttal ünnepi asztaldíszeket készítettek.
A Nagyberegi Tájház programjai között kiemelt helyet tölt be a szeretet ünnepét megelőző adventi időszak szokásainak megismertetése, a karácsonyhoz kötődő hagyományok felelevenítése és átadása. Az ebben az időszakban meghirdetett foglalkozások rendkívül népszerűek a helyiek körében.
„A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet évről évre nagy hangsúlyt fektet a karácsonyi ünnepi időszakra. Fontos nálunk minden jeles nap, de úgy gondolom, ez az időszak mégis különlegesebb az ide érkező csoportok számára” – magyarázta Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse. „Most adventre készülünk, a várakozás időszaka áll előttünk, így ma adventi asztaldíszeket készítünk a gyerekekkel. Olyan foglalkozás ez, mely kicsit megmozgatja a kreativitásukat, fantáziájukat, hiszen mi a meglévő alapanyagokat a rendelkezésükre bocsátjuk, segítünk az elkészítésükben, de valójában egyedi alkotások születnek, hiszen minden gyerek maga állítja össze és díszíti az asztali dekorációját. Fontosnak tartottuk azt is, hogy kizárólag természetes alapanyagokat használjunk, ezért az asztalon csipkebogyótól kezdve pattogatott kukoricán át szárított narancskarikákig, citromig, fahéjszeletekig és fenyőtobozig minden megtalálható. Próbáltuk azt hangsúlyozni, hogy a természet ad számunkra kellően szép dekorációkat, úgyhogy ebből alkotunk” – fogalmazott Gál Adél.
A jelenlegi nehéz és kihívásokkal teli időszakban még inkább fontossá vált, hogy a gyerekek lehetőséget kapjanak arra, hogy elterelődjön figyelmük a hétköznapok megpróbáltatásairól. Ezt a célt szolgálta a tájház adventváró programja is, mely közelebb hozta a karácsony meghitt hangulatát a résztvevőkhöz és sokuknak széles mosolyt csalt az arcára. Az adventi jelképek és szokások felidézését követően a csoport együtt tekintette meg a hatalmas kemencét. Ezután a foglalkoztató terembe tértek be, ahol kezdetét vette az asztaldíszek elkészítése. A gyerekek saját maguk sodorták a gyertyát méhviaszból, kiválogatták a különböző dekorációs elemeket, majd a ragasztó segítségével összeillesztették azokat és elkészült a dísz. Eközben a konyhában Olasz Piroska, a Nagyberegi Tájház szakácsa irányításával a vidékre jellemző diós kifli készült. A csoport tagjai egymást váltva nyújtották a tésztát és tekerték a kiflit, melyet aztán a kemencében sütöttek meg. Miután minden elkészült, a csapat közösen ült asztalhoz, s csillogó szemekkel együtt énekelték a karácsony legismertebb énekeit, majd jóízűen fogyasztották el a diós édességet.
A Nagyberegi Tájház karácsonyra hangolódva december folyamán számos programmal készül: a későbbiekben fenyődíszek és mézeskalácsok is készülnek, felelevenednek a Luca-napi népszokások, s hogy az ünnepre való készülődés még teljesebb legyen, egy betlehemes csoport is ellátogat majd a tájházba.
A foglalkozások a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósulnak meg.
A kárpátaljai magyar gazdákat tömörítő „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítványtól kért uzsonnatámogatást a Kárpátaljai Magyar Líceum, melyet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola idén hozott létre. Mivel az alapítvány Gazdaasszony Tagozata közös káposztasavanyítást tervezett, november 9-én a Nagydobronyi Szakképzési Centrum épületében a két dolog összekapcsolásából végül egy hatalmas össznemzeti káposztasavanyító nap kerekedett. „Egy nagy buli” keretében öt mázsa káposztát savanyítottak a líceum öt képzési helyszínének 101 diákja, tanáraik és a kárpátaljai gazdaasszonyok.
Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceum igazgatója nyitotta meg a rendezvényt, aki köszönetet mondott Őrhidi Lászlónak, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnökének a káposztasavanyításhoz felajánlott káposztáért és az alapanyagokért, valamint a Gazdaasszony Tagozat csapatának, akik előkészítették a káposztát és vállalták, hogy ellenőrzik és irányítják a savanyítás folyamatát.
Hidi Tünde, a Kárpátaljai Magyar Líceum Nagydobronyi Részlegének igazgatóhelyettese elmondta, hogy a közös káposztasavanyítást egyben közösségépítő programnak is szánják, ahol a líceum öt képzési helyszínének diákjai egymást is megismerhetik, miközben együtt dolgozzák fel a káposztát vidékünk különböző településeiről jött gazdaasszonyokkal. A káposztasavanyítás mellett a nagydobronyi Gubás Gizi nénivel kipróbálhatták a szövést hagyományos szövőszéken, majd a líceum néptáncos diákjai tartottak táncházat, a közös ebéd után pedig látogatást tettek a Rákóczi-főiskola erdei iskolájában.
Az alapítvány által felajánlott öt mázsa káposztát Nagy Éva somi falugazdász termelte, amit sok önkéntes segítő ‒ felügyelet mellett ‒ egy ipari, motoros káposztagyaluval gyalult szép vékonyra. Tanáraik kezdeti unszolására egyre többen kapcsolódtak be a munkába. Akadt, aki a káposzta tisztogatásában és előkészítésében segített a gazdaasszonyoknak, például a péterfalvai részlegen szakácsnak tanuló Petrás Dávid Levente. Ugyancsak Tiszapéterfalváról érkezett Tusa József, aki végig a motoros káposztagyalunál segédkezett, ő ezt a munkafázist találta a legérdekesebbnek, elmondta, hogy őt nem fogta meg a tánc és a szövés. Pércsi Márton autószerelést tanul a beregszászi részlegen, valamint Vincze Beatrix, a nagyszőlősi részleg ukrántanára is vállalta a káposzta tömörítését sok fiúval és néhány erős lánnyal együtt; a tanárnőék régen savanyítottak otthon is káposztát, de újabban már inkább a boltban vásárolják, ugyanakkor jónak találták a programot. A hagyományos receptet Őrhidi Ágnes mutatta a fiataloknak: mekkora mennyiségű káposztára mennyi só, hasogatott torma, hagyma, babérlevél, szemesbors szükséges. Némelyik hordóba még alma is került. A diákok aztán tömörítették, régi kifejezéssel „dürüzgölték” a káposztát erre a célra készült eszközökkel, de kézzel is meglepően eredményesen. A hagyományokhoz ragaszkodva, felkérésre a palágykomoróci Remeczki Dorina, a nagydobronyi részleg szépészet szakos diákja még azt is bevállalta, hogy alapos lábmosást követően lábbal taposta a káposztát.
Akik kellően elfáradtak a káposztáshordók körül, azok szőni tanultak Gubás Gizi nénitől, valamint néptánccal foglalkozó líceumi diákok bemutatója után a tornateremben tartott táncház is segítette a Kárpátaljai Magyar Líceum kisgejőci, nagydobronyi, beregszászi, nagyszőlősi és tiszapéterfalvai képzési helyeinek diákjait az ismerkedésben, barátkozásban.
Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke később elmondta, nem is gondolta, hogy a közös káposztasavanyítás végül egy ilyen jó hangulatú, nagyszabású programmá alakul. Egyúttal pedig egész télre biztosították a Kárpátaljai Magyar Líceum összes képzési helyszíne számára az egészséges, vitaminban gazdag savanyú káposztát. Egyelőre ezt senki nem merte kijelenteni, de nem kizárt, hogy hagyomány teremtődik a közös káposztasavanyításból.
Az idei évtől induló Kárpátaljai Magyar Líceum hálózat nagydobronyi képzési helyszínén járunk. Ez az intézmény látta vendégül azt a mintegy 100 diákot, akik a savanyú káposzta készítésének elsajátítása céljából érkezett ide. A diákokat köszöntötték az intézmények vezetői, majd megkezdődött az oktatás. A hagyományos savanyítás praktikájának ellesése mellett az volt a cél, hogy az intézmények konyháin a téli időszakra biztosítva legyen a többféleképpen felhasználható C-vitamin bomba. A Kárpátalja 5 településén elinduló líceum hálózat megálmodói és intézményvezetői úgy vélik, hogy a diákok életre neveléséhez elengedhetetlenek az élményközpontú és hasznos gyakorlati órák. Emellett remek lehetőség a közösség erősítésére, hiszen ilyenkor a beregszászi, tiszapéterfalvai, nagyszőlősi, kisgejőci és nagydobronyi diákok jobban megismerhetik egymást. Az 5 mázsa káposzta savanyítását a Pro Agricultura Carpatika Gazdasszony Tagozatának ügyes kezű tagjai mutatták meg a fiataloknak. A hidegebb időszakokra való elkészítésének Kárpátalján is nagy hagyománya van. Savanyúságnak kiváló, de főétel is készülhet belőle, általában fahordóban vagy műanyag edényben érlelik.
Első alkalommal szervezte meg a Beregszászi Kistérség a BeregCulturFest elnevezésű jótékonysági folklór mustráját. A rendezvény 2 napja során a szervezők teret biztosítanak azoknak a hagyományőrző csoportoknak és egyesületeknek, amelyek az önkormányzat területén tevékenykednek. Teszik mindezt a jótékonyság jegyében, hiszen mind az Ukrán Fegyveres Erők, mind pedig a Beregszászi Járási Linner Bertalan Kórház számára is gyűjtést tartanak. Beregszász főtere megtelt élettel, és öröm látni azokat a fiatalokat, akik népviseletben mutatják meg azt, hogy fontos számukra magyarságuk, mondta Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja. A folklór fesztivál megnyitóján elismerésben részesítették azokat, akik mozgató rugói a Beregszász környéki települések kulturális életének. A Bereg-vidéki települések többségében a Kárpát Ház civil szervezet vállalta a néptánc oktatást, ezért nem meglepő, hogy a koreográfus, Kovács István több tánccsoportja is az elismertek között volt. A város, még ha csak két napra is, de megtelt élettel, és hasonlóra számítanak az adventi időszakban is. Az első BeregCulturFest kétnapos, ezért az érdeklődőket szeretettel várják vasárnap is.
A Beregszászi Rezeda Folkműhelyben idén is megtartották a már rendhagyónak mondható szüreti hagyományőrző napot. Az esemény során a folkműhely diákjai különböző népi kézműves-foglalkozásokon, népi gyermekjátékokon, táncházi alkalmon vettek részt. Mindehhez a helyszínt a Pásztor Ferenc Közösségi Ház biztosította.
A folkműhely vezetője szerint fontos a gyerekekkel minél kisebb korban megismertetni a népi kultúránk kiemelkedő jeles napjait, ünnepeit, hiszen ezek nemcsak az ünnepről, de egy hosszas munkafolyamat lezárásáról szólnak. „A mai nap folyamán a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben őszi hagyományőrző napot tartottunk. A szüret volt a központi téma, hiszen a szüret a Kárpát-medence nemzetiségeinél egy nagyon fontos kiemelkedő ünnep volt mindig. Így a magyar népi kultúrkörben is megtalálható, a szüretet minden faluban megünnepelték, ehhez kapcsolódóan szüreti bált tartottak, felvonulásokat. Mi a gyerekeknek a szürethez kapcsolódóan kézműves-foglalkozást, népi gyermekjátékokat, valamint táncházi alkalmat szerveztünk” ‒ mondta el Várady Enikő, a műhely vezetője.
A hagyományőrző délutánon péterfalvai kézművesek foglalkoztak a folkműhely diákjaival, akiknek különböző kézműves-technikákat tanítottak. A folkműhelyben szempont, hogy olyan kézműves oktatók foglalkozzanak a gyerekekkel, akik a régi paraszti világban is alkalmazott népi technikákat ismertetik meg a gyerekekkel. A szövés, a csuhéfonás és a gyöngyfűzés ‒ mind őseink által is kedvelt kézműves foglalkozások voltak.
Nagyné Szakadáti Rita kézműves elmondta: „A mai nap folyamán csuhéból készült használati tárgyakat készítettek a gyereket Danku Margaretta segítségével, illetve Horváth Erikával volt gyöngyfűzés, ami szintén közismert, és a gyerekek nagyon szeretik. Én számukra a saját kedvenc foglalkozásomat hoztam el, ami a szövés. Ilyenkor a gyerekeknek olyasmit hozok a szövésen belül, amit rögtön el tudnak készíteni, és haza vihetik, így sikerélményben van részük. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék kézművességet. Minden kézműveság maga egy csoda, hiszen az emberek alapvető anyagokból csodákat tudtak csinálni, akár játékokat, akár használati eszközöket.”
A program keretében táncházi alkalmat is szerveztek, melyen a Sodró zenekar tagjai húzták a talpalávalót. Az alkalom során több tájegység táncával is megismerkedtek a gyermekek, felcsendültek rábaközi, szilágysági, nagydobronyi és szatmári dallamok és táncok, valamint a szürethez kapcsolódó népi énekek.
Az eseményre nemcsak a folkműhely diákjait várták, hanem mindazokat, akik kedvet kaptak a táncházi alkalomra, vagy éppen szerették volna megismerni a folkműhely munkáját. A program során finom házi készítésű sütemények, gyümölcs- és terméskiállítás is fogadta a résztvevőket, melyeket aztán meg is lehetett kóstolni.
Az esemény a Csoóri Sándor Program és a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet támogatásával jöhetett létre a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében.
Kiállításmegnyitóval és a szürethez kötődő programokkal nyitotta meg őszi félévét a Nagyberegi Tájház október 11-én.
A Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt, 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. Mint ismeretes, a jó tájház nemcsak kiállítótér, hanem tárgyi világával egyben ismeretátadó, az oktatást szolgáló hely. Emellett közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál. Ezt az elvet követi a Nagyberegi Tájház is, mely amellett, hogy múzeumi célt szolgáló épület, az itt rendszerszerűen meghirdetett foglalkozásokon őseink tudását kívánja átadni különféle módszerek segítségével.
Az őszi évadnyitó alkalmával a korábbi évekhez hasonlóan a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ezúttal is szüreti mulatsággal s a betakarításhoz kapcsolódó színes programmal várta a tájház látogatóit, akik a nap folyamán jókedvűen játszottak a hagyományos népi játékokkal, részt vettek kézműves-foglalkozásokon, táncoltak és megtekintették az Örökségünk című szőtteskiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke örömét fejezte ki a tájház működése kapcsán, melynek népszerűségét alátámasztja a mostani alkalomra ellátogatott mintegy száz gyerek jelenléte is. Mint fogalmazott, a szüret egyben a vigasságok időszaka, s ennek a Beregvidéken mindig is kiemelkedő hagyománya volt. Köszöntőjének végén azt kívánta, legyen a tájház udvara a mostanihoz hasonlóan mindig népes és vidám.
„A több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása mind-mind toleranciaerősítő tényezők, melyek nagyon fontosak egy olyan többnyelvű közösségben, mint Kárpátalja” – hangsúlyozta beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul, így folytatva: „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Feladatunk és kötelességünk a magyar kultúra megőrzése, ápolása és átörökítése utódaink számára.” A Kárpát-medencében régmúlt idők óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a szüret mindig is a társadalmi élet fontos része volt, s emellett az ismerkedés egyik fontos színtere, ahol együtt táncolt, mulatozott a család apraja-nagyja, barátok és ismerősök – tette hozzá a diplomata.
A köszöntőket követően Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse ismertette a programokat, melyek egy időben több helyszínen zajlottak: míg a gyerekek az udvaron maradtak, a felnőttek az épület foglalkoztatótermében gyűltek össze, ahol hivatalosan is megnyitották a népművészetünk még meglévő elemeit, kincseit, féltve őrzött darabjait bemutató szőtteskiállítást.
Az elmúlt egy évtized nem kevés meglepetést és újdonságot tartogatott a tájház számára, ám annak munkatársai ezekből is tanultak, fejlődtek. „Tanultunk és tanuljuk folyamatosan, hogyan szervezzünk szakszerűen programokat, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem építő jellegűek is, hogyan illesszük be őseink tudását a foglalkozásokba, és hogyan ismertessük meg hatékonyan hagyományainkat a fiatalokkal” – szögezte le Gál Adél, akinek meggyőződése, hogy a tájházak kulturális örökségünk és identitásunk meghatározó alappillérei.
A szervezők a jubileumot méltóképpen ünnepelve a kiállításon a település értékeit kívánják bemutatni: a szőttest és a keresztszemes hímzést. A beregi szőttes készítése része a hagyományos beregi népi kultúrának, népi művészetnek. A szövés a legrégibb mesterségek egyike. A falusi élet minden egyes eseményének megszületett a maga jellegzetes szőttes darabja. A hétköznap használt szőttesek egyszerűsége és az ünnepi darabok díszítettsége ötvöződik bennük. A beregi szőtteseken felismerhetjük a gránátalma-, a szegfű-, a makkos, a tölgyfalevél-, a tulipán-, a Rákóczi- és a farkasnyomos mintákat. Az értékes darabok – melyek október végéig megtekinthetők a tájházban – a beregi asszonyok örökségei, a helyi lakosokat bevonva kerültek elő az otthonokból, a szekrények mélyéről. A textíliák között vannak százéves vásznak is, azonban mindegyik – legyen akárhány éves – a gondos kezekről, a gazdasszonyok és lányok, esetleg nagymamák precíz és igényes munkájáról árulkodnak. A kiállított 136 darabban benne van készítőjük szíve, lelke és minden szeretete. A kiállítás összeállításában közreműködött Prófusz Marianna népművész.
Orosz Ildikó Nagybereg híres szülöttje, a József Attila-díjas költő, Füzesi Magda Útban hazafelé című versének egy részletét idézte: „Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt markolt kapát minden ősöm. Új sarjak simítják a lábam, itt van jussom borban, búzában.” „Szüretkor és mindenkor ez kell eszünkbe jusson! Értékünk, kincsünk és örökségünk a beregi szőttes, melyet elődeink megőriztek és átadták a fiataloknak. Erre büszkének kell lennünk!” – fűzte hozzá.
A megnyitón Markó Veronika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója szüreti hangulatot idéző népdalcsokrot adott elő citerakísérettel.
Mindeközben a gyerekek végeztek a szőlőtaposással és a kukoricafejtéssel, s már a paprikafüzérek is elkészültek. A csűrben sok apró kéz járt szorgosan: voltak, akik a vesszőfonás technikáját próbálták ki, s voltak, akik csuhévirágot készítettek vagy nádsípot faragtak. A programok végén kemencében sült almás és diós porlóssal, valamint meleg teával kínálták a tájház vendégeit.
Hagyományos szilvalekvár főzéshez készülődnek a KMKSZ Ungvári járási rendezvényterme melletti udvaron. A Kárpátaljai Magyar Nyugdíjas Szervezetek Szövetségének meghívására összegyűltek a környék nyugdíjasai, hogy felelevenítsék ezt a szép hagyományt. A nyárbúcsúztatónak is beillő program célja az volt, hogy a résztvevők a közös munka során, megbeszéljék az aktuális problémáikat, megosszák egymással az ötleteiket és együtt, vidáman töltsék el a napot. A vidéken élők büszkék lehetnek erre a szokásra, hiszen tavaly Ukrajna Kulturális és Információs Politikai Minisztériuma felvette a szellemi kulturális örökség nemzeti listájára a kárpátaljai magyar szilvalekvárfőzés hagyományát. A kellemes délutánra a nyugdíjas klubok tagjai örömmel gyűltek össze, de nem csupán a hagyományápolás céljából, hanem azért is, hogy végre együtt lehessenek. Csap egyik testvértelepülése a Fejér vármegyei Bicske. A magyarországi település tagjai és a csapi magyar közösség már több éve ápol szoros kapcsolatot, rendszeresen meghívják egymást a különböző rendezvényekre, ezért a mostani alkalmat is nagyon várták már. A hosszú és kitartó munka eredménye is meglett a nap végére, hiszen több mint 50 liter szilvalekvárt sikerült megfőzni a nyugdíjasoknak, és persze annak ellenére, hogy fizikailag talán elfáradtak, lelkileg mindenképpen feltöltődtek.
A VI. Ung-vidéki Népdal és Néptánc tábor zárókoncertjére készülődnek a gyerekek. A hagyományoknak megfelelően az alkalomnak a Nagydobronyi Szakképzési Központ adott otthont. A programon idén 28 fiatal népzenekedvelő vett részt. A hét folyamán a foglalkozásokon a gyerekek a Rábaközi tájegység népzenéjével és néptáncával és nagydobronyi népdalokkal ismerkedhettek meg, szabadidejükben pedig kézügyességüket fejleszthették. Váradi Natália, a Genius JA irodaigazgatója elmondta, az anyanyelv megőrzésén túl a rendezvény célja – a magyar népi kultúra megismerése és elsajátítása. A tábor kézműves foglalkozásain elkészített alkotásokat a Nagydobronyi Szakképzési Központ aulájában mutatták be a gyerekek. A VI. Ung-vidéki Népdal és Néptánc tábor a magyar kormány támogatásával valósult meg.
Idén második alkalommal biztosít helyet a Rákóczi Tábor Sátoraljaújhelyen a XXVII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábornak, mely közel félezer kárpátaljai gyermekkel nyitotta meg kapuit. Az ifjú néptáncos és népzenész palántákat most is a Magyar Állami Népi Együttes művészei, valamint Szalonna és Bandája oktatja. A tábor nyitórendezvénye a XVI. Kárpátaljai népzenészek és néptáncosok találkozója volt.
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja, valamint a tábor vezetője köszöntőjében elmondta: az elmúlt éven sajnos nem tudtak személyesen jelen lenni a táborban, de köszönik kollégáiknak, akik becsülettel helyt álltak, és így immáron 27. alkalommal rendezték meg a tábort. Mint mondta, az, hogy ma közel félezer kárpátaljai gyermek lehet jelen itt, Sátoraljaújhelyen, azt bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is tovább kell folytatni a megkezdett utat, hiszen van kinek és kikért dolgozni.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul elmondta: a kárpátaljai magyar emberek képesek minden akadályt legyőzni, és a nehézségek ellenére is itt vannak ebben a táborban. Mint fogalmazott, ezek a gyermekek lesznek majd azok, akik a jövő nemzedékét tanítják majd népi kultúránkra néhány évtized múlva.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke mindenki számára elsősorban azt kívánta, hogy az ide érkező gyermekek felszabadultan tudjanak gyermekek lenni. Mint mondta: „Önök Rákóczi földjéről Rákóczi földjére érkeztek, hiszen ezen területek anno mind a Nagyságos Fejedelem birtokához tartoztak, és lakói mind hűséggel álltak ki a fejedelem és a haza mellett. Kívánom ezt a kitartást önöknek is magyar kultúránk megtartásában!”
A köszöntéseket követően kezdetét vette a XVI. Kárpátaljai Népzenészek és Néptáncosok Találkozója, melynek gálaműsorával egyben az egykori viski fafaragóművészre, Balázs Istvánra is emlékeztek születésnapja alkalmából, aki hosszú éveken át kézművességet oktatott a táborban.
A műsor alkalmával a Kárpát-medence magyar tájegységeinek színes világát láthatták a 15 kárpátaljai műhely táncegyüttesének és zenészeinek előadásában. A gálaesten a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja mentorprogramjában részt vevő együttesek és zenészek mutatkoztak be, akik produkcióit Módos Máté, a Hagyományok Háza munkatársa, a Magyar Állami Népi Együttes művésze, Farkas Fanni és Kiss Balázs, a Magyar Állami Népi Együttes művészei, valamint Sikentáncz Szilveszter, az Örökség Gyermeknépművészeti Egyesület elnöke értékelte.
A találkozó a Kárpátaljai Kultúrkaraván keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg. A gálát követően kezdetét vette a tábor, mely táncházzal nyitotta meg kapuit. A XXVII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábort június 18. és 24. között rendezik meg, a résztvevők hangszeres, táncos és kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt, majd esténként táncházra kerül sor. Csütörtök este a Szalonna és Bandája zenekar, a kárpátaljai népzenészek és a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosai adnak népzenei koncertet, péntek este pedig táborzáró műsorra kerül majd sor.
A program a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja szakmai partnerségével, valamint a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet által valósul meg a magyar kormány támogatásával.
A Beregszászi Rezeda Folkműhely a nehézségek ellenére sikeres tanévet zárt, illetve egyben első alkalommal bocsátott ki végzős csapatot. A műhelyben idén is tanévzáró gálakoncerttel mutatták be a diákok az elmúlt évben elsajátított, táncos, zenei és énekes anyagokat.
A Beregszászi Rezeda Folkműhely megalakulása óta azt a célt tűzte ki, hogy ne csak megismertesse a Beregszász és környéki fiatalokkal a magyar népi kultúrát, hanem értő és használó közösséget formáljon, ahol a diákok számára a népi kultúra saját nyelvként, kifejezőeszközként szolgál. „Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek tovább is tudják adni ezt a »nyelvet«” ‒ mondta köszöntőjében Várady Enikő, a Rezeda Folkműhely igazgatója. Visszaemlékezve a kezdetekre elmondta: „2016-ban tizenhat szemű csillogó kisgyermekkel találkoztunk először, amikor megalakult a Rezeda Néptáncegyüttes, akkor még nem sejtettük, hogy később egy teljes műhely jön létre, kielégítve ezáltal a helyi népzenekedvelők igényeket. Belevágtunk valamibe, amiről elmondhatom, hogy jól tettük, hiszen olyan fantasztikus csoport született, akikről biztosan tudom, hogy a célt sikerült elérnünk. Nemcsak ismerik, de már beszélik is ezt a különleges, őseink által ránk hagyományozott nyelvet.” Mint mondta: a háború sajnos átírta az elképzeléseiket, mindezt a felnőttcsoport sínylette meg a legjobban, hiszen a csapat jelentős része külföldre került, mindössze néhányan maradtak itthon. „De így sem adtuk fel, és ma ők négyen jelképezik az elmúlt nyolc év kemény munkájának lezárását” – hangzott el.
Dr. Erdei Péter beregszászi magyar vezető konzul elmondta: öröm látni, hogy Kárpátalján sok fiatal foglalkozik népi hagyományaink megőrzésével és elsajátításával. Ékes bizonyítéka mindez annak, hogy a Rezeda Folkműhelyben a kedvezőtlen körülmények ellenére is ötven gyermek táncol, énekel és zenél. Mint mondta: a magyar kormány lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a továbbiakban is a kárpátaljai magyar kultúrát és a helyi közösségeket.
Szilágyiné Tóth Gabriella, a folkműhely alapítótagja elmondta: „Örömmel tölt el, hogy a műhely remek úton halad, és ennyi csillogó szemű gyermek, ifjú sajátíthatja el magas szinten a népi kultúrát. Az élet engem egy másik színtérre vitt, az óvodába, de ettől függetlenül a folkműhelyre mindig szeretettel gondolok, és amiben tudok, segítek majd. Öröm látni, hogy Enikő, Péter és a többiek a nehézségek ellenére sem hagyták abba az elkezdett munkát” ‒ fogalmazott Gabriella, a műhely egykori oktatója.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője köszöntőjében megjegyezte: a Rezeda Folkműhely évek óta demonstrálja a népi hagyományok és a néptánc közösségformáló erejét. Kiemelte, hogy a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben évek óta minőségi oktatás zajlik, amelyért köszönet illeti a műhelyben oktató pedagógusokat. Köszönetet mondott, hogy a Rezeda Folkműhelyben nemcsak ápolják és elhívatott munkával őrzik kulturális örökségünket, de a műhely Beregszász városát is népszerűsíti határon innen és túl.
Huszár Péter, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának helyettes vezetője köszönetet mondott a folkműhelyben oktató pedagógusoknak, hogy az elmúlt nyolc évben elhivatottan végzik munkájukat. Mint mondta: „A Rezeda Folkműhely nemcsak színvonalas oktatásáról ismert, hanem mindarról a különleges közösségi létről is, amely jellemzi a műhelyt. Nem szabad hagyni, hogy hagyományaink feledésbe merüljenek, hiszen mindezek rólunk szólnak.”
A köszöntőket követően a gálakoncert következett, melynek helyszínt a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház biztosított. A műsor alatt mezőföldi, viski, nagydobronyi, szilágysági, bonchidai táncokat láthattunk a folkműhely különböző korcsoportú fiataljai által, a népzenészek és énekespalánták pedig dél-dunántúli, mezőségi, bogyiszlói, szatmári és még sok érdekes más tájegység zenéjével varázsolták el a közönséget.
A produkciókat követően a folkműhely igazgatója átadta a ballagó diákok számára a jelképes okleveleket, sajnos a teljes csapat nem tudott jelen lenni, így 4 fő vehette át a tanulmányaik befejezését szimbolizáló oklevelet. A diákok is meglepetéssel készültek Várady Enikő és Orosz Péter néptánctanárok számára. Elbúcsúzva tőlük visszaemlékeztek az elmúlt nyolc év legszebb pillanataira, melyet kisebb történetbe öntve meséltek el.
A folkműhely közel ötven diákja a nehézségek ellenére is színvonalas gálaműsorral örvendeztette meg a szülőket, hozzátartozókat.
A program a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint a magyar kormány támogatásával valósult meg.