Október 7-én a Kaszonyi kistérségben megrendezték az első kistérségi mesemondó versenyt „Mese, mese, mátka” címmel. Az esemény célja az volt, hogy a népmesék varázsát és tanulságait átadja a fiatalabb generációnak, valamint hagyományteremtő módon biztosítsa ennek az értékes kulturális örökségnek a megőrzését.
A résztvevőket Ködöböcz Szilvia, a Kaszonyi kistérség alsós tanítói módszertani csoportjának vezetője köszöntötte nyitóbeszédében, kiemelve, hogy a mesemondás mennyire lélekerősítő és személyiségformáló hatású a gyermekek számára.
Lengyel László, a Kaszonyi Kistérség Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportosztályának vezetője szintén hangsúlyozta a verseny jelentőségét. Elmondta, hogy a mesemondás nem csupán az egyéni fejlődést szolgálja, hanem a közösségi életre való felkészítést is. A mesék világában rejlő tanítások segítenek a gyermekeknek abban, hogy empátiával, megértéssel és összetartozás érzésével forduljanak egymás felé. A közönség előtti szereplés pedig önbizalmat épít, valamint bátorságot ad a közösségi élet kihívásaival szemben.
A versenyen Nagy Natália, a Kaszonyi Kistérség Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportosztályának módszerésze is felszólalt. Beszédében idézte Carl Jung szavait: „A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat.” Hangsúlyozta, hogy a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére a magyar népmese napját minden évben szeptember 30-án ünnepeljük, Benedek Elek születésnapján. Az ünnepnap célja a népmesék hagyományának fenntartása és a mesékben rejlő bölcsesség átörökítése. Nagy Natália hangsúlyozta, hogy az ősi tudás az, amely segít nekünk megérteni önmagunkat és a körülöttünk lévő világot: elődeink „tudták, hogy el fog jönni az idő, amikor az emberiség már eléggé érett lesz ahhoz, hogy olvasni tudjon a jelekben, olvasni tudjon a sorok között, és megértse a felszínes tartalom mögött a valódi mondanivalót”.
A mesemondó versenyen tízfős zsűri értékelte a fiatal versenyzők előadását, amely során a résztvevők tehetséges mesélőként álltak ki a közönség elé. A zsűri tagjai között magyar nyelv és irodalom szakos tanárok, óvodavezetőnők és könyvtárosok is helyet kaptak, akik mindannyian elkötelezettek a népi hagyományok ápolása mellett.
A verseny során az első kategóriában első helyen végzett Suták Zoé (1. osztály, Kaszonyi Arany János Líceum), Géczi Jázmin (2. osztály, Kaszonyi Arany János Líceum), második helyezést ért el Pető Patrik (2. osztály, Papi Gimnázium), harmadik helyezett Ványi Liliána (2. osztály, Kaszonyi Arany János Líceum), különdíjat kapott Gubinec Názár (2. osztály, Kaszonyi Arany János Líceum).
A második kategóriában első helyezést szerzett Sütő Bálint (4. osztály, Hetyeni Elemi Iskola), a második helyezést Tóth Anasztázia (3. osztály, Papi Gimnázium) érdemelte ki, a harmadik helyezést Gazdag Inez (3. osztály, Kaszonyi Arany János Líceum) nyerte el. A kiemelkedő teljesítményt nyújtók közül Benke Milán (4. osztály, Papi Gimnázium) különdíjat kapott.
A díjakat Ködöböcz Szilvia és a zsűri elnöke, Nagy Natália adta át, megköszönve a szülőknek, tanároknak és a szervezőknek, hogy támogatták a gyermekek részvételét és fejlődését.
A rendezvény szép példája annak, hogy miként lehet összefogni a közösséget egy olyan célért, amely nemcsak a fiataloknak nyújt maradandó élményeket, hanem a felnőttek számára is értéket hordoz. A mesemondó verseny résztvevői nemcsak a népmeséket őrizték meg, hanem a közösség számára is újraélesztették azt a hagyományt, amely révén a lélek gazdagodik, és amely szellemi értékeket örökít át generációról generációra. Ahogy Nagy Natália fogalmazott záróbeszédében: „Engedjük, hogy kinyíljanak azok a kapuk, melyek elvezetnek egy szép új világba, ahol ismét a szeretet lesz az érték, és a valódi tudás lesz a hatalom, ahol együtt, egymásért fogunk élni.”
Az esemény nemcsak a mesemondás élményét kínálta a gyermekeknek, hanem azt az érzést is, hogy fontos szerepük van őseik örökségének továbbadásában. Az ősi mesék által tanítják a jövő generációját a szeretetre, bölcsességre és a közösségi értékek tiszteletére, ami nélkülözhetetlen a modern világban. A mesemondás mellett a gyerekek kézműves-foglalkozáson is részt vettek, ahol népi motívumokkal díszített könyvjelzőket készítettek, így még inkább elmélyülhettek a hagyományok világában, és egy kis emlékkel térhettek haza erről a különleges napról.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Halábori Alapszervezete a Tiszavirág tánccsoporttal közreműködve hagyományőrző szüreti délutánt szervezett október 5-én a Fedák Sári Közösségi Házban.
A szüreti hagyományok, a szüreti felvonulások, a csősztánc, a szüreti bálok magukban hordozzák a közösségi lét örömét és a vidéki élet szellemiségét is. Ezek a tradíciók olyan értékeket közvetítenek, melyek segítenek a fiatal generációk számára megérteni a múltat. Az élő hagyományok átadása akár az ilyen közösségi rendezvényeken keresztül lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatalok ne csak tanúi legyenek elődeink gazdag örökségének, hanem aktívan részt vegyenek benne, ezáltal megőrizve kulturális identitásukat.
A magyar kormány támogatásából felújított épület zsúfolásig megtelt a helyiekkel, valamint a meghívott vendégekkel, akiket Kádár Szilvia, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke, a Halábori Klub vezetője köszöntött. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megőrizzük hagyományainkat. Haláboron nem volt olyan udvar, ahol ne termett volna szőlő, szinte mindenki szőlősgazda volt, így mindenki készített bort” – elevenítette fel Kádár Szilvia, hozzátéve, hogy bár korábban minden évben nagyszabású, hajnalig tartó szüreti bállal ünnepelték a szőlő betakarítását, a jelenlegi helyzet miatt erre nincs lehetőség, ugyanakkor a népi szokásokat évről évre felidézik a gyerekekkel. Ezek az alkalmak egyben közösségerősítő jelleggel is bírnak, „fontos számunkra, hogy magyarnak maradjunk meg szülőföldünkön, megmaradjon a templomunk, az iskolánk, s úgy gondolom, hogy ez a rendezvény is az összetartozásunkat erősíti” – hangsúlyozta.
A rendezvény kiemelt támogatója a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete. Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke elmondta: „Halábor három évvel ezelőtt egy gyönyörű ajándékot kapott. A Fedák Sári Közösségi Házban azóta is pezsgő kulturális élet zajlik, ezt bizonyítja a mai esemény is: az impozáns épület tele van népviseletbe öltözött gyerekekkel és az ide látogató idősebbekkel. Úgy gondolom, ez az öröm forrása: együtt lenni. S erre ma sor kerül itt. A ma fellépő folklóregyüttesek teljes szívvel állnak színpadra, ez pedig azt igazolja, hogy van kulturális élet és hagyományőrzés vidékünkön, s ezek szebbé teszik az ember mindennapjait.”
Miután a kisdobos kihirdette az eseményt – ezzel a terembe invitálta az érdeklődőket –, a Tiszavirág tánccsoport csősztánca hivatalosan is megnyitotta az eseményt, majd a szüreti délután kulturális programja következett. A repertoár ezúttal is gazdag volt: a legfiatalabbak rábaközi táncot mutattak be, elhangzott számos, a szürethez kapcsolódó vers és ének, az idősebb táncosok sárközi táncot adtak elő, s bemutatkozott a Benei Kultúrház Gyöngyvirág hagyományőrző csoportja és a Szélrózsa csoport is. A gyerekek ezután az idősek napja alkalmából verssel köszöntötték nagyszüleiket és a település szépkorú lakosait, majd együtt emlékeztek meg az aradi vértanúkról.
A rendezvény ezután szeretetvendégséggel folytatódott, melyet táncház követett. A szervezők kisorsoltak egy hagyományos szüreti kosarat is.
A Tisza-parti község központjában található épület hangos volt a gyerekzsivajtól, így elmondható, hogy az alkalom elérte célját, s bebizonyította, hogy van értelme a megmaradásért folytatott munkának.
Népi hagyományainknak és felmenőink szokásainak őrzése és továbbadása egyik alappillére a megmaradásnak. Kapaszkodva az ősi gyökerekbe a hagyományok felelevenítése jegyében szerveztek szüreti délutánt gyerekek számára Tiszacsomán.
A település kultúrházában rendszeresen tartanak közösségerősítő alkalmakat, kézműves-foglalkozásokat, melyekkel jellemzően az óvodásoktól kezdve a nyugdíjasokig mindenkit megszólítanak. A helyiek összefogásának köszönhetően ezúttal a hajdani szüreti hagyományok keltek életre.
Az épület előcsarnokába összegyűlteket Reskó-Papp Angéla, a Tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte. „A mai rendezvény rendhagyó, hiszen egy olyan alkalmat próbáltunk szervezni, amely már hosszú évtizedek óta hagyomány Tiszacsomán. A jelenlegi helyzetre való tekintettel azonban a híres batyus bál és a mulatság elmarad, ugyanakkor a szokásokat igyekszünk felidézni és megélni napjainkban is” – fogalmazott a közelmúltban Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült csoportvezető, hozzátéve, hogy mindezt szívvel-lélekkel teszik. „Ez egy olyan rendezvény, amelyből településünk apraja-nagyja, s minden intézménye és szervezete kiveszi a részét” – emelte ki reflektálva az összefogás erejére és annak fontosságára.
Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere külön gratulált Reskó-Papp Angélának a magas rangú kitüntetés kapcsán, melyet a kárpátaljai népi hagyományok megőrzése és továbbadása, valamint az itt élő népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végez, s melyet több évtizedes kultúra- és közösségszervező tevékenysége elismeréseként érdemelt ki. „A felelősség már a tietek, rajtatok múlik, hogy továbbadjátok az itt szerzett értékeket és hagyományokat a saját gyerekeiteknek, unokáitoknak, mert csak akkor tudunk előre haladni, ha lesz, aki ezeket tovább örökítse” – szólt biztatóan a jelenlévőkhöz Horváth László.
A gyerekek az Ősszel érik babám kezdetű népdalt énekelve vonultak az épületbe, ahol a rendezvényt a Bokréta hagyományőrző csoport nagydobronyi tánca nyitotta meg. Ezután a halábori Tiszavirág Tánccsoport tagjai sárközi táncot mutattak be, majd a mezővári Cseperedő tánccsoport ifjú táncosai a csomaiakkal közösen adták elő a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogram néptáncfoglalkozásai keretében elsajátított szatmári táncot. A rögtönzött táncház után terített asztal várta a résztvevőket: volt sült szalonna, zöldségek, zsíros kenyér és almás porlós is.
A délután további részében a jelenlévők kipróbálhatták az Árpád Vezér Látogatóközpont és Lovarda legújabb attrakcióját, a sétakocsikázást (vagy szekerezést), valamint különböző kézműves-foglalkozáson vehettek részt: Gogola Éva kézműves irányításával a száraznemezelést próbálták ki, az óvodáskorú gyerekek színes papírból szőlőfürtös őszi dekorációt készítettek, az iskolások betekintettek a csuhévirág-készítés folyamatába és dióhéj felhasználásával katicabogarat készítettek. A foglalkozásokon közreműködtek a Tiszacsomai Görögkatolikus Egyházközség hagyományőrző csoportjának tagjai is.
Több mint egy éve alakult meg a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata azzal a céllal, hogy a háborús idők kihívásai ellenére is olyan programokat szervezzen, amelyek erősítik a közösséget és támogatják a hagyományőrzést. A tagozat azóta is aktívan működik, bizonyítva, hogy nehézségek közepette is lehet építkezni és értékes munkát végezni. Szeptember 6–8. között a Tele Kamra program folytatásaként szőlőszüretet rendeztek, amelynek a benei Varga Szőlészet adott otthont.
A közös szüretet megelőzően a helyiek egy hagyományőrző programon vehettek részt a falu központjában. A rendezvény keretében a lovaskocsival érkező, szüretelni induló gazdasszonyokat és vendégeket egy kisebb műsorral fogadták, amelyet a Szélrózsa és a Gyöngyvirág táncegyüttes előadása színesített.
Benében évtizedekkel ezelőtt még élt a szokás, hogy a fiatalok személyesen járták be a települést és a környező falvakat, hogy meghívják az embereket a szüreti bálokra. A hívogatás célja nemcsak a mulatságra való invitálás volt, hanem a közösség összekovácsolása is. „A fiatalok személyesen mentek, kopogtattak a házaknál, és sok barátság, sőt házasság született ezekből az alkalmakból” – mondta Holozsai Erzsébet, a Benei Kultúrház vezetője. Most, amennyire a háborús helyzet engedi, próbálják újraéleszteni ezt a régi hagyományt, hogy újra életet leheljenek a közösségbe.
Őr Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke elmondta, hogy az asszonyok mozgalma előretolt helyőrségként működik, és bizonyítják, hogy képesek helytállni a nehéz körülmények között is.
Szigeti-Séra Natália, a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának egyik alapítója, arról számolt be, hogy az idei évben új kezdeményezéssel álltak elő. A tagozat több asszonytagjának családja foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, és ezt a hagyományt szerették volna szélesebb körben is bemutatni. Céljuk nemcsak a helyi közösség megszólítása volt, hanem a programot egy kisebb Kárpát-medencei rendezvénnyé bővítették. Meghívták több társszervezet képviselőjét is, köztük Varga Pétert, a felvidéki Gazda Polgári Társulás elnökét, Kovács Szabolcsot, a Partiumi Falugazdász Hálózat vezetőjét és Nagyné Legény Ildikót, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Gazdasszony Tagozatának elnökét, hogy közösen fedezzék fel a hagyományos szüreti munkák folyamatát egy családi gazdaság keretében. A szüret így nemcsak a munka elvégzéséről, hanem a hagyományok ápolásáról és a közösség összefogásáról is szólt.
Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke így emlékezett vissza a kezdetekre: „Amikor én az anyaországban elkezdtem a gazdasszonyokat szervezni, egy hatalmas meglepetés volt az, hogy milyen erővel, milyen intenzitással akarnak csatlakozni.” Külön kiemelte a kárpátaljai gazdasszonyok szerepét, akik felkeresték őt a szervezet létrehozása ügyében: „Én akkor ismerkedtem meg a csapattal, és azóta is elképesztő, amit csinálnak, szenzációs rendezvényeket szerveznek, hagyományokat őriznek, és amikor szükség van rá, keményen dolgoznak.”
A jelenlegi körülmények között a legnagyobb kihívás a magyarság megmaradása, különösen Kárpátalján. Ildikó hangsúlyozta, hogy a helyi gazdasszonyok most kulcsszerepet játszanak ebben. „Ők azok, akik egyben tartják a magyarságot, őrzik a hagyományokat és viszik előre a nemzetet. Csodálatos, amit itt művelnek, és nagy öröm számomra, hogy közöttük lehetek” – tette hozzá.
Varga András szőlész-borász elmondta, hogy több mint húsz éve kezdték a szőlőtelepítést, először a régi fajtákkal, mint a sárgamuskotály, Otonel muskotály, Tramini és Királyleányka. Idővel új és világfajtákat is telepítettek. Szerencsére az idei év jó termést ígér, a szőlők nagy része már beérett, így gőzerővel zajlik a szüret. A családja több generációra visszamenően foglalkozik szőlőtermesztéssel, hiszen a falu történelme is több mint 800 éves múltra tekint vissza ezen a téren. Büszkék arra, hogy újratelepítették a szőlőt, és remélik, hogy ez a hagyomány sokáig fennmarad.
A szüret lezárását a szőlő feldolgozása követte, amely során a hagyományoknak megfelelően a fiatalok lábbal préselték ki a szőlő levét. Ez a módszer nemcsak tisztelgés a régi idők előtt, hanem a kíméletes feldolgozás egyik legősibb és leghatékonyabb módja is, mert így megőrizhetők a szőlő természetes tulajdonságai.
Az elmúlt száz évben számos technológiai újítás jelent meg a borászatban, de sok modern eljárás visszavezethető a tradicionális módszerekre, mint például a szőlő gondos feldolgozása. „A fiatal lányok lábbal tapossák a szőlőt, ami a lehető legkíméletesebb feldolgozási mód” – mondta Varga István benei szőlész-borász, falugazdász.
Varga István folyamatosan kísérletezik új technikákkal, és kiemelten fontosnak tartja a borászat folyamatos megújulását, hogy ötvözni lehessen a hagyományokat a modern megoldásokkal.
Idén is hagyományos módszerekkel dolgoztak: a Golubok és Medina szőlőfajtákat egybeszüretelték, ahogy már évek óta teszik, és Varga Szőlészet bízik benne, hogy az eredmény ismét egy különleges, finom bor lesz.
A program támogatója a Miniszterelnökség, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Kárpátalján sokak számára ismerős A SZAKKÖR elnevezés, amely a közösségi összefogást és a hagyományőrzést szimbolizálja. A Csapi Református Egyházközség parókiáján ennek jegyében rendezték meg a helyi szakkörösök évadzáró kiállítását. Az érdeklődők megtekinthették a kereten szőtt alkotásokat. Ez a kézműves tevékenység újdonságnak számít Kárpátalján. A szövés az egyik legrégebbi foglalkozás. A szakkörben szálas anyaggal, a kenderrel készítettek különböző használati tárgyakat az ügyes kezű asszonyok. A szakkörön már három éve sajátítanak el az érdeklődők hagyományos mesterségeket. Az eredményeket látva egyre többen csatlakoztak a csapathoz. Amint a csapi és a más településeken működő online szakkörök lassan bővültek és erősödtek, az asszonyok keze alól kikerülő termékek nemcsak mesterművekké váltak, hanem a közösségi összetartozás és a hagyományok ápolásának kulcsává is. Mindegyik szál, amely ezen a kiállításon látható, nem csupán anyagi értéket képvisel, hanem gazdag közösségi és szellemi értékeket is hordoz magában. Ezek az alkotások nemcsak a kézügyességet és kreativitást tükrözik, hanem azt a szolidaritást és összetartást is, amely lehetővé tette, hogy a résztvevők közösen alkossanak és fejlesszék tudásukat.
Pünkösd vasárnapján huszonnegyedik alkalommal rendezték meg a pünkösdi napot Gut községben, felelevenítve a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó, lassan feledésbe merülő népi hagyományokat. A program során megnyílt a Révész Imre Társaság (RIT) művészeinek kiállítása, és hagyományőrző műsor is volt. A felnőtteket kispályás labdarúgótorna, kötélhúzás és kődobóverseny szórakoztatta, míg a hölgyek tollaslabdáztak és ugróköteleztek. A gyerekek körhintán és légvárban játszhattak. Az eseményen meseelőadás, pünkösdi szépségverseny és hagyományos guti gombás ételek kóstolása is volt.
A XXIV. Guti Pünkösdi Nap ünnepi istentisztelettel kezdődött a guti református templomban, majd a helyi óvoda nagytermében megnyílt a Révész Imre Társaság művészeinek festményeiből összeállított kiállítás, ahol Dikun György, Kulin Ágnes, Hrabár Natália, Réti János, Erfán Ferenc, Klisza János, Vilasek Tibor, Kutasi Csaba, Gogola Zoltán és Soltész István munkáit lehet megtekinteni, valamint a guti emberek életét és régi katonai viseleteket bemutató állandó fotókiállítást.
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján Peres László, a KMKSZ Guti Alapszervezetének elnöke és Tóth Angéla, a Guti Gimnázium igazgatója köszöntötte a megjelent vendégeket.
Dr. Trieb Gergely beregszászi magyar konzul ünnepi beszédében kiemelte: „Az anyaország nemzeti kormánya politikai mozgástere és gazdasági lehetőségei függvényében mindig is támogatta a régiót, a kárpátaljai magyarság mögött állt, és ez így lesz a jövőben is. Szeretnék köszönetet mondani a kárpátaljai politikai és egyéb érdekvédelmi szervezeteknek, köztük elsősorban a KMKSZ-nek, az egyházi felekezeteknek, a közéleti szereplőknek, pedagógusoknak, vállalkozóknak és mindenkinek, aki a saját helyén hittel és elszántsággal, egyre nehezebb körülmények között végzi a feladatait, építve ezzel az itt maradt magyarok jövőjét és megmaradásban való hitét” – fogalmazott a konzul úr, hangsúlyozva: „Pünkösd hozta el azt az isteni erőt a Földre, amelynek segítségével a Krisztus-hívők először a Római Birodalom minden szegletébe eljutottak, majd a civilizáció terjedésével az evangélium üzenete és igazsága a Föld végső határáig is eljutott. Ezért pünkösd ünnepe közvetíti a sikert, a jövőt és a reménységet is, amelybe a kárpátaljai magyarság is kapaszkodhat.”
Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Guti Pünkösdi Nap szervezőbizottságának elnöke, egykori kezdeményezője elmondta, hogy a pünkösdhöz kapcsolódó népi hagyományok megőrzése mellett kezdettől céljuk volt a képzőművészet és a testmozgás, a sport népszerűsítése. Ezúttal hatféle sportjáték közül válogathatnak a fiatalok. Idén is megválasztják pünkösd szépét és finom, hagyományos ételekkel kínálják a rendezvényre ellátogató vendégeket.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke elmondta: „Úgy gondolom, hogy ez az időszak nagyon fontos mindannyiunk számára. Össze kell kapaszkodnunk, egymásra vagyunk utalva ebben a nagyon nehéz időben” – figyelmeztetett, majd meghívta a gutiakat a felső-Tisza vidéki magyarság augusztus 20-i központi ünnepségére, Aknaszlatinára.
A köszöntőbeszédeket követően a Guti Gimnázium tanulói feldíszített szekéren érkeztek meg, majd bemutatták a pünkösdi király- és királynéválasztás hagyományát. Népi játékokkal és tüzes táncokkal szórakoztatták a közönséget a kisbégányi kultúrház Sirokai Erzsébet által felkészített hagyományőrző csoportjai, valamint a Kádár Szilvia és Kovács István vezette halábori Tiszavirág tánccsoport.
A kisebb gyerekek számára volt légvár, körhinta, majd az óvodában János vitéz meseelőadás, amelyet a Nagyberegi Líceum diákjai adtak elő, modern feldolgozásban.
Pünkösd szépének a szervezők a legszebb guti lányt, Horváth Dominikát választották idén. A Darcsi Viktor kispályás focibajnokságot ezúttal a kígyósi és nagyberegi fiatalokból álló csapat nyerte meg, közülük került ki a torna legjobb játékosa, Derceni Áron, aki egyben a legfiatalabb is volt. Második helyen Barkaszó, Gát, Szernye közös csapata végzett, akik viszont a kötélhúzásban nem akadtak legyőzőre. A harmadik helyen a hazai, guti labdarúgók végeztek, akik egy kicsit csalódottak voltak, hogy nem tudtak élni a hazai pálya nyújtotta előnyökkel. Tollaslabdában Bíró Martin nem talált legyőzőre, az ugrálókötelezők közül a szervezők különdíjjal jutalmazták Kádár Szilviát, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnökét.
A hatalmas követ Orosz József dobta el legmesszebbre, második helyen ebben az erőpróbában Lokita István, a Beregszászi Járási Katonai Közigazgatási Hivatal helyettes vezetője végzett. A szervezők minden helyezett teljesítményét kupával, díjakkal, sportszerekkel ismerték el.
A gutiak minden vendéget asztalhoz ültettek. Nagyon ízletes volt a Nagy Attila és Peres László által főzött bográcsgulyás, akárcsak a helyi az asszonyok által készített, Gutra jellemző gombás ételek, valamint az elmaradhatatlan töltött káposzta.
Pünkösdi foglalkozással zárult a Nagyberegi Tájház tavaszi programsorozata május 14-én. Az ide látogatók ezúttal Beregszászból érkezett iskolások voltak, akikhez a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékei is csatlakoztak.
A rendezvény megnyitóján Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a hagyományhoz hűen idén is a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozással zárják a tájház tavaszi évadát. „A mai nap egy kicsit rendhagyónak mondható, hiszen aki nyomon követi a tájház életét, az tudja, hogy ilyenkor pünkösdikirály-választással egybekötött vetélkedővel szoktuk zárni az évadunkat, a mai alkalom viszont eltér ettől, ugyanis ma a pünkösd vallási mivoltára, a bibliai történetre alapozzuk a foglalkozást, s erre épülnek majd az ügyességi játékaink, valamint a kézműves-foglalkozásaink is” – emelte ki Gál Adél.
Felszólalásában Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszönetet mondott a gyerekeknek, amiért ilyen nagy létszámban érdeklődnek a tájház programjai iránt, valamint a szervezőknek és a foglalkozásokon közreműködőknek, akik a magyar kultúra és hagyományok őrzése és továbbadása céljából hétről hétre igényes programokkal várják az ide látogatókat.
A köszöntőket követően Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora arra biztatta a tanulókat, hogy lássák a pünkösdöt is úgy, mint „az Istennek egy olyan rendhagyó cselekedetét, melynek a világtörténelemben sehol nincs párhuzama, hiszen ez egy egyedi esemény a karácsony, Krisztus feltámadása és mennybemenetele mellett; pünkösdkor Isten kinyilvánítja az ő szeretetét, a megbocsátását és a kegyelmét az emberek felé” – fogalmazott Tóth László, hozzátéve: napjainkban rendkívül fontos meglátni azt, hogy Istennek vannak ilyen tettei, cselekedetei, melyekkel megmutatja hatalmát. A kisiskolások figyelmesen hallgatták meg a Bibliából felolvasott pünkösdi történetet, majd nagy örömmel énekelték el közösen a 250. dicséretet.
A programot ezután a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékeinek előadása színesítette. A fiatal néptáncosok csallóközi gyermekjátékfüzért mutattak be, mely a körjátékok és a kapuzósok okán a pünkösdhöz is szorosan kapcsolódik.
Az ügyes kezű gyerekek a láng színeit kiválasztva színes és krepp-papír felhasználásával pünkösdi ajtódíszeket készítettek, melyek közepére egy hajtogatott technikával készült fehér galamb is került.
A foglalkozás végén a szervezők kemencében sült almás és túrós süteménnyel, valamint ízletes bodzaszörppel kedveskedtek a gyerekeknek.
Közel ezer résztvevővel rendezték meg a kelet-magyarországi Leveleken a 16. Krétakör Művészeti Versenyt. A néptáncosokat is felvonultató megmérettetésen több kárpátaljai csapat is részt vett. A szervezők célja az volt, hogy őrizzék és népszerűsítsék a magyar néphagyományokat, valamint a modern művészeti ágakat is bemutassák.
Május 1-jén a májusfaállítás hagyománya elevenedett meg a Nagyberegi Tájházban.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájház létrehozása óta nagy hangsúlyt fektet a jeles napokra, valamint az egyházi ünnepekhez fűződő népi szokások felelevenítésére, emellett kiemelkedően fontos számára, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje és továbbörökítse a vidékünkre jellemző, jelenleg is élő hagyományainkat. A májusfaállítás a régmúlt időkben gyökerező szokás, így ezt minden évben újra és újra életre keltik a tájház udvarán is. Ezúttal az ungvári járási Homoki Gimnázium tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős üdvözölt. Az intézmény életét bemutató részletes tájékoztató meghallgatása, valamint az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző épület belső helyiségeinek körbejárása után a gyerekek és tanáraik megtekintették A Szakkör foglalkozásai alatt született alkotásokból álló kiállítást, majd egy rövid sétát tettek a Szikura József Botanikus Kertben.
„Ez a szokás napjainkban egyre kevésbé tűnik fel a falvakban, viszont egykor fénykorát élve virágzott. A májusfaállítás eredete egészen a XV. századig nyúlik vissza” – osztotta meg hallgatóságával Gál Adél.
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, ugyanakkor szerelmi ajándék is lehet, melyet általában április 30-ról május 1-re virradóra állítanak fel a fiúk választottjuk háza előtt. A hajnali órákban leggyakrabban nyárfát kötöznek a kiszemelt lány kerítésére, melyet színes szalagokkal, helyenként étellel-itallal, napjainkban akár már kisebb ajándékokkal is díszítenek. A kerítésoszlophoz rögzített fát az udvarló barátai segítségével állítja fel. A május elsejei időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg az idő, bő termés várható, ám ha hűvös és esős, gyenge lesz a termés. Ezt támasztja alá a népi rigmus is: „Hogyha száraz Fülöp, Jakab, minden ember vígan arat!”
„Tehát maga a fa a tavasz, a megújulás, a szerelem és az udvarlás szimbóluma. A fiúk az udvarlás szándékát többféleképpen tudták kifejezni, maga a fa egy jelkép, de a rajta lévő díszek, színes szalagok is szimbólumokként szolgáltak: a zömében zöld színű szalag elsősorban a még éretlen, fiatal udvarlásról árulkodott, viszont, ha a rózsaszín szalagok domináltak, ott már közel volt az eljegyzés, a lila pedig a mélyebb érzelmeket tárta fel” – magyarázta Gál Adél.
A kerti sétát követően a fiatal fiúk vállukra vették a már korábban kivágott fát, melyet a szorgos kezű lányok az udvaron színes szalagokkal díszítettek fel, végül a pompázó fát a legények a kapu mögé erősítették.
„A gyerekekkel most vagyunk itt először, de már régi vágyunk volt ellátogatni ide. Az iskolában szervezőpedagógusként tevékenykedem, ezáltal fontosnak tartom, hogy különböző hagyományőrző programokat rendezzünk a tanulóknak, amelyeket ők nagyon szeretnek. Emellett történész is vagyok, így benne van a véremben a hagyományok átörökítése, s hogy arra ösztönözzem a tanítványaimat, hogy miután megismerik, őrizzék is meg elődeink szokásait. A mostani alkalom kiváló lehetőség volt arra, hogy a gyerekek meg is éljék a májusfaállítás szépségét, s emellett kipróbálhassák az itt lévő népi játékokat” – fogalmazott Mihajlovicsné Tóth Krisztina, a Homoki Gimnázium szervezőpedagógusa.
A program ezután kézműves-foglalkozással folytatódott Kepics Reiter Andrea vezetésével, aki a színespapír-virágok készítésének rejtelmeibe adott betekintést. A foglalkozás végén bodzateával és jellegzetes helyi étellel, a reszelt burgonyából készült lapcsinkával, lapcsánkával, kremzlivel vagy kuglival – ki hogy ismeri – kínálták a tájház vendégeit.
