A Rákóczi-napok programsorozatához kapcsolva nyitották meg a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának 2024-es tavaszi tárlatát. A kiállítás a nemrég a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által átadott, Na’Conxypán Galériában került bemutatásra. Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a Na’Conxypán Galéria kurátora beszédében kiemelte, hogy utoljára hat évvel ezelőtt, 2018-ban volt tavaszi kiállítás a Rákóczi-napokon. Isten hozott mindenkit a Na’Conxypánban, abban a városban, ami immár a miénk is részben, hiszen ez az a hely, ahol mindenki megmutathatja a saját világát, mondta megnyitó beszédében Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke, a Rákóczi Napok házigazdája. A Rákóczi főiskola intézményhálózata nem csak teret biztosít az alkotóknak munkáik széles körű bemutatására, de számos képzést is folytat, melyekkel a következő generáció művészeit igyekszik támogatni. Az eddigi szokásoktól eltérően a RIT munkatársai több programot is csatolnak majd egy- egy kiállításhoz, így a tavaszi tárlathoz is. A kiállító művészek között volt Hrabár Natália grafikus, keramikus, aki 2023-ban nyerte el a Révész Imre-díjat. A RIT tavaszi tárlata május 17-ig tekinthető meg. A Na’Conxypán Galéria Beregszász főterén, minden hétköznap délelőtt 10.00 és délután 16.00 óra között várja a látogatókat.
A Boksay József Szépművészeti Múzeumban megnyílt az idén alapításának 33. évét méltató Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának Téli tárlata. A RIT ezen a kiállításon azokat az alkotásokat mutatja be, amelyeket az év folyamán készítettek a művészek. A kiállítótermekben ez alkalommal 23 művész több mint 60 alkotásával találkozhat az érdeklődő. Kulin Ágnes, a társaság elnöke beszédében rámutatott: a nehéz körülmények, a háború rányomja bélyegét az alkotómunkára. A kiállítás megnyitóján átadták a Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, a KMKSZ és a RIT által 2015-ben alapított Révész Imre Díjat, amelyet a kultúránkat és a Társaság munkáját kiemelkedően támogató és építő személyeknek, művészeknek ítélnek oda. Az idén ketten részesültek az elismerésben. Kiemelkedő alkotó tevékenységéért Hrabár Natália vehette át a díjat. Révész Imre Díjban részesült kollégánk Zajac Olga, a TV 21 UNGVÁR kulturális műsorainak szerkesztője is. A RIT a fiatal művészekről sem feledkezik meg. 2018 óta hirdeti meg Ösztöndíj pályázatát olyan kárpátaljai és kárpátaljai származású fiatal magyar képző- és iparművészek számára, akik még nem töltötték be 30 életévüket. Az idei Révész Imre Ösztöndíj nyertese Román János Pál lett. A RIT téli tárlata január 22-ig, a Magyar Kultúra Napjáig tekinthető meg a Boksay József Szépművészeti Múzeumban.
Munkácson, a Munkácsy Mihály Magyar Ház Kiállítótermében mutatta be első ízben önálló kiállítását Jana Palincsak fiatal és tehetséges festőművésznő. A kiállítás megnyitójára március 16-án került sor. Jana Palincsak a zugói templom ikonosztázáról készült festményével nyerte el idén a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) ösztöndíját. A festőművésznő kedvenc színére utaló Ultramarinkék című kiállításon az említett alkotás is megtekinthető.
A fiatal művész 1996. március 25-én született a técsői járási Dombón. 2016-tól 2020-ig a Kárpátaljai Művészeti Akadémia képzőművész szakán tanult. Az Ukrajnai Művészeti Egyesület Kárpátaljai Fiatal Művészet Tagozatának tagja 2018-tól. Ars poeticájában azt vallja, hogy a körülötte lévő szépség átadásának legfontosabb közvetítője a szín, feladatának azt tekinti, hogy megmutassa az ő perspektíváját a befogadóknak. Jelenleg a Dombói Művészeti Iskola tanára.
A kiállítás megnyitóján dr. Ónody Rita Éva ungvári magyar konzul elmondta: „Szerencsés helyzetben vannak, akik ajándékul kapták a művészi tehetséget – és persze mellé tették a szorgalmat, sok-sok tanulást, kitartást – mert meg tudják mutatni az alkotásaik által mindazt, amit a belső világuk mélyét tartalomként kitölti” – fogalmazott a konzul asszony, aki köszönetet mondott a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, hogy teret ad az új nemzedéknek, szívén viseli a sorsukat és mind a magyar, mind az ukrán művészeknek, művészetnek otthont nyújt. „Kedves Jána, szeretettel gratulálok az alkotásokhoz, sok sikert kívánok az utadon. Kívánom, hogy a belső világod palettáján mindig legyen ott a nagybetűs SZÍN és mindig legyen szemed a szépet látni” – tolmácsolta jókívánságait dr. Ónody Rita Éva.
Jana egykori tanára, Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola docense, a művészettudományok kandidátusa elmondta a művésznőről, hogy tanáraként figyelte, milyen könnyedséggel tudja kezelni az ecsetet és a színeket. Kiállításán is látható, hogy nagyon virtuóz, sajátságos kompozíciókat tár elénk, amelyeket először láthatunk egy ilyen egységes kiállításon. Elmondta még, hogy Jana eddig öt országos, összukrajnai kiállításon vett részt műveivel, ahová nagyon nehéz bekerülni, hisz ott az akadémikusok által kiválasztott képek kerülhetnek csak kiállításra.
„Franciás könnyedséggel ábrázolja a síkokat a vásznon, amelyekkel próbál egy olyan harmonikus ritmust kialakítani, amely a kompozícióiban egységgé válik. A kontrasztos, komplementer színei egy különös expressziót sugároznak, minden kép különböző, de stilisztikai szempontból egységes hatásúak” – értékelte a kiállított műveket Kopriva Attila.
Jana Palincsak elmondta, hogy az akadémia befejezése után készült műveiből állították össze a kiállítást, amelyet fontos állomásnak tekint a munkásságában. Köszönetet mondott a lehetőségért a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, és mindazoknak, akik a létrejöttéhez tevékenyen hozzájárultak, illetve azoknak is, akik megtekintik a kiállítást.
Munkács művészetkedvelő közönsége mellett ott voltak a kiállítás megnyitóján Jana egykori diáktársai és tanárai is, ahol Olekszij Marhacsev szaxofonjátéka tette emelkedettebbé a hangulatot.
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) – a hagyományokhoz híven – idén is megrendezte Téli tárlatát, melynek ünnepélyes megnyitóra december 22-én került sor a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban. A rendezvény keretében adták át Révész Imre-díjakat is.
A vendégek – Bacskai József ungvári magyar főkonzul, Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ügyvezető alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Andriana Szusko, a megyei tanács elnökhelyettese, Erfán Ferenc múzeumigazgató – bemutatását követően átadták a Révész Imre-díjakat.
A díjat 2015-ben három szervezet – Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, a KMKSZ és a RIT – hozta létre. Az alapítószervezetek támogatásával idén hetedik alkalommal jutalmazták a kultúránkat és a társaság munkáját kiemelkedően támogató és építő személyeket, művészeket. 2021-ben is két személy – egy művészeteket támogató mecénás és egy kiemelkedő alkotótevékenységet folytató művész – részesült Révész Imre-díjban.
Az egyik díjazott Soltész István festőművész, építész, aki 2016-tól a RIT tiszteletbeli tagja. 1944. május 26-án született Ungváron. Édesapja, Soltész Zoltán görögkatolikus lelkész és festőművész volt, édesanyja, Méhes Sarolta elemi iskolai tanár. 1961-ben kezdte el felsőfokú tanulmányait a Kijevi Állami Művészeti Főiskola építészeti szakán, amelyet 1967-ben jeles diplomával fejezett be. 1969-től a Kárpátaljai Művészeti Alapnál dolgozott egészen nyugdíjazásáig, építészi és vezetői beosztásban. 1969 óta tagja az Ukrajnai Nemzeti Építészeti Szövetségnek. 2006-ban Ukrajna Érdemes Művésze elismerésben részesült. Egyéni kiállításai voltak Ungváron, Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban. Csoportos kiállításokon Ungváron, Kijevben, Ilosván, Kassán, Beregszászban és Budapesten tekinthették meg alkotásait.
Ars poeticájában Soltész István azt írja, hogy festékszaggal átitatva telt a gyerekkora; hiszen édesapja mellett olyan társaságba született bele, amelynek tagjai a kárpátaljai festőiskola alapítói és formálói voltak. „Édesapám és palettája mellett állva ismerkedtem a széppel, a világgal, a nappal-fénnyel, a színekkel és a természettel. Minden ott van kint a természetben, ahol és ahonnan ihletet kapok. A természet adja a témát, amit behozok magammal a műterembe és kiállítótermekbe, amit vásznaimon, állványokra és falakra »teszek«, hogy megmutassam másoknak is, milyen szép mindaz, amit láttam, amit megmutat a természet: a Kárpátokat, a Beszkideket, a Tátrát – hazámat, az otthonomat, ahová tartozom.”
A másik kitüntetett, Olena Prihogyko, vagy ahogyan sokan ismerik, Iluska, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum kiállítási osztályának vezetője, kurátora. Ungváron született, felsőfokú tanulmányait 1965–71 között az Ungvári Állami Egyetem római-germán filológia karán szerezte. 1973 és 1981 között a Kijevi Nemzeti Művészeti Egyetem történelem és művészeti szakán tanult. 1972 óta a múzeum munkatársa, és 1975 óta vezeti a kiállításokat szervező osztályt. Évek óta tagja a múzeumban működő képzőművészeti műalkotásokat értékelésével és hitelesítésével foglalkozó szakmai bizottságnak. Három alkalommal, 2000-ben, 2004-ben és 2013-ban is átvehette a kárpátaljai megyei szintű Boksay József és Erdélyi Béla-díjat művészetelméleti tagozatban. A RIT alapítása óta aktívan részt vesz a rendezvényein és segíti annak szakmai működését.
A díjakat – melyeknek részét képezi egy Erfán Ferenc ipar- és festőművész tervei alapján készült bronzérem, egy oklevél és egyszeri, jelképes pénzjutalom – Bacskai József, Barta József és Kulin Ágnes, a RIT elnöke adta át.
Köszöntőjében Bacskai József főkonzul kiemelte, hogy egy kiállítás megnyitása és kárpátaljai magyar művészek teljesítményének értékelése, díjazása mindig szép és nemes feladat, nagy megtiszteltetés.
– Minden ilyen esemény fontos üzenetet hordoz magában arról, hogy nem hiábavaló a magyar kultúra, a hagyományok ápolásáért vívott küzdelem.
Magyarország ungvári főkonzuljaként remélem, hogy 2022-ben újabb lendületet adunk országaink együttműködésének, s az ukrán–magyar kapcsolatok kedvező irányba mozdulnak el. Hiszem, hogy az egymás érveire nyitott józan párbeszéddel és közös akarattal sikerül megoldani a két ország közötti vitás kérdéseket, és ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a Kárpátalján élő ukrán és magyar közösségek egymást támogatva fejlődhessenek, gyarapodhassanak – hangsúlyozta a diplomata, és megjegyezte, hogy a RIT több mint 30 éves tevékenysége, a kárpátaljai kulturális életben betöltött szerepe is hozzájárul a sikeres magyar–ukrán baráti együttműködés létrejöttéhez.
Idén a RIT harmadik alkalommal hirdetett ösztöndíjpályázatot olyan kárpátaljai és kárpátaljai származású fiatal magyar képző- és iparművészek számára, akik októberig nem töltötték be 30. életévüket. 2021-ben a nyertes Mocsár Sándor festőművész, 1998-ban Zápszonyban született, 2014–2018 között a Kárpátaljai Erdélyi Béla Művészeti Szakközépiskola tanulója volt festőművész szakon. 2018-tól a Kárpátaljai Művészeti Akadémia hallgatója. Így ír magáról: „Többnyire realista stílusban alkotok, leginkább a figuratív képeket kedvelem, valamint a zsánerképek műfajában érzem otthon magam.”
A fiatal festőművész bemutatása után Kulin Ágnes és a tavalyi ösztöndíjas, tiszapéterfalvai Kutasi Csaba nyújtotta át neki az oklevelet és az ajándékcsomagot.
A díjátadó után Kulin Ágnes megtartotta éves beszámolóját. Szólt a koronavírus-járvány okozta nehézségekről, az idei tárlatokról és találkozókról, ismertette az éven megvalósított új kezdeményezéseket. Az elnök köszönetet mondott a magyarországi és kárpátaljai szervezeteknek, intézményeknek az állandó támogatásért.
A Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban december 22-től egy hónapon át tekinthető meg a Téli tárlat, amelyen az aktív tagok és az újonnan bővült tagság mellett meghívott vendég is szerepel: Matl Árpád Család című alkotásával. Az alkotások tematikus termekben kerülnek bemutatásra: az első teremben az év valamennyi évszaka megelevenedik a kárpátaljai festőiskola hagyományaiban készült festményeken. A másodikban az absztrakt alkotások kaptak helyet, a harmadik sarokteremben a pszichoanalitikus, kissé melankolikus témákat feldolgozó munkák, a negyedikben pedig grafikus, dekoratív és illusztratív művek láthatók, illetve ott találhatók ifjabb és idősebb Hidi Endre plasztikái, amelyek a tavalyi évben útjára indított projekt – a RIT emblémájának különböző ábrázolásai – keretében készültek.
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága tagjainak munkáiból nyílt kiállítás Ungváron a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban. A tárlat minden évben alkalmat nyújt arra, hogy a művészek értékeljék és lezárják az alkotói évet, bemutassák az elmúlt 12 hónapban készült munkáikat.
Szemán Ferenc „Öcsi” festőművész a kárpátaljai képzőművészet egyik legkiemelkedőbb, lázadó szellemű alkotója, vidékünk és a kortárs magyar művészet elismert, köztiszteletben álló egyénisége volt. A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága, amelynek Szemán Ferenc alapító tagja volt úgy határozott, hogy vállalja egykori tagjai síremlékeinek felállítását és gondozását.
#Niagara Falls illuminated ?⚪️? into Hungarian National colours on the occasion of 65th anniversary of the 1956 Hungarian Revolution and Freedom Fight. Touching moments w @Dr_Ferenc_Dancs and Amb @vassmari honouring our brave heroes who fought for our country’s independence???? pic.twitter.com/uEZKuR3vdi
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága második alkalommal hirdet ösztöndíj pályázatot olyan kárpátaljai és kárpátaljai származású fiatal képző- és iparművészek számára, akik 2021 november 03-ig nem töltik be 30. életévüket.
Az ösztöndíj részét képezi egyszeri pénzösszeg 10 000 hrivnya értékben. A nyertes pályázó egy alkotással részt vehet a Társaság 2021-es Téli Tárlatán, melynek helyszíne a Boksay József Kárpátaljai Szépművészeti Múzeum lesz. Az alkotót bemutatják a RIT honlapján is. A pályázat részleteit a www.reveszimretarsasag.hu oldalon találják az érdeklődők. A jelentkezési határidő: november 3.-a.
Augusztus 5-én nyílt meg a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) alapító tagjának, Réti Jánosnak Bagolytávlatból. Múzsák – Mítoszok – Faunok című kiállítása. A művészetkedvelők Tóth Márta nagyszőlősi vállalkozó magán-kiállítótermében tekinthetik meg a festő-grafikus mintegy harminc alkotását.
A kiállítás megnyitóünnepségén elsőként Tóth Márta köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket. Röviden ismertette a művész eddigi pályafutását, aki 1949. január 18-án látta meg a napvilágot Ilosván, 1965 és 1969 között pedig az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola hallgatójaként tett szert jártasságra a grafika és a festészet terén. 1980-tól 1990-ig a Területi Művészeti Alap munkatársaként dolgozott, 1989 és 1993 között mint tanár oktatta az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola diákjait, 1990-ben pedig a RIT alapító tagjaként vett részt a társaság alakuló ülésén. Rendszeres résztvevője az egyéni, illetve a csoportos kiállításoknak. Munkássága változatos mind stílusában, mind témájában, amit több díjjal is elismertek és jutalmaztak.
A művészi pálya bemutatását követően a felszólaló rátért a most megnyitott tárlatra. Mint elmondta, a művészet a látáson keresztül próbál hatni, Réti János grafikáit, pasztelljeit, akvarelljeit nézve viszont nemcsak a szemünk, hanem az agyunk is dolgozik, hiszen már a kiállítás címe – Bagolytávlatból. Múzsák – Mítoszok – Faunok – is elgondolkodtató. A bagoly ugyanis a mítoszokban, a legendákban, a hiedelemvilágban is megjelenik, s többek között olyan képzettársítások kapcsolódnak hozzá, mint a magasabb rendű bölcsesség, a nőiség, az anyagon való uralkodás, a dolgokba való mély belelátás, a csöndes bölcsesség. Réti János egyik múzsája, Pallasz Athéné pedig néha – vagy gyakran? – kölcsönadja neki szent madarát, a baglyot, és a vásznon életre kelnek a faunok, a kentaurok, a kakasok, a sárkányok… Az alkotásokat pompás színvilág, változatos tematika, szigorú logika, konstruktív geometriai formák jellemzik, s csöppnyi erotika is fűszerezi azokat – fejtette ki Tóth Márta.
Marinics Sándor nagyszőlősi festőművész visszatekintett Réti Jánossal való több mint negyvenéves barátságukra, s a kiállító képzőművészt jellemezve megjegyezte: Nagyon kevés ilyen művész van, aki ennyire sokrétű lenne a festészeti és grafikai technikák terén. Míg Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul beszéde elején örömének adott hangot, hogy Kárpátalján kikövezettek a képzőművészetek és a képzőművészeti kiállítások útjai. Majd Réti Jánosról szólva kifejtette: Igazán színes palettájú grafikus, festő, akinek a változatos kompozíciói művészi élményt nyújtanak. Emellett pedig magas színvonalú kiállításnak nevezte a most megnyitott tárlatot.
A kiállítás kapcsán lapunk munkatársa elbeszélgetett Réti Jánossal a művészetéről, akit – mint elmondta – már gyermekkorában annyira érdekelt a rajz, a festés, hogy még otthonuk szekrényeinek a falát is telerajzolta. Szülei azonban soha nem büntették meg érte, egyszerűen lemosták a bútorokról a „dekorációkat”. Később, már tanulmányai során, az impresszionizmus és az expresszionizmus ragadta meg gazdag színviláguk miatt, jelenleg pedig az expresszionizmus jegyében alkotja akvarelljeit, pasztelljeit. Leginkább csendéletek, tájképek, figurális kompozíciók kerülnek ki a keze alól. Tájképein döntő mértékben a hegyvidékeket örökíti meg, főleg ősszel, az évszak pompázó színei miatt. A grafika viszont közelebb áll hozzá, mint a festészet, szénnel, tussal, szépiával alkot, s mint elárulta, a grafikák megalkotásában technikailag a jó vonalvezetés, a szép vonalak meghúzása a legfontosabb. Figurális kompozícióihoz pedig a görög mitológiából vesz témákat, mivel nagyon érdekesnek találja az ókori hellének mitológiáját. Grafikáit saját felfogásában készíti, kialakította a maga sajátos stílusát. Ami pedig a művek értékesítésének a kérdését illeti, mint kifejtette, az Ungvári Szépművészeti Múzeumban is megtekinthető több műve, döntő mértékben viszont külföldi, illetve belföldi magángyűjtők vásárolják meg az alkotásait.
A rendezvény végén Szilágyi Mátyással is röviden elbeszélgettem a kiállítások fontosságáról. A diplomata rámutatott, a tárlatok rendkívüli kultúraépítő szerepet töltenek be, itt találkoznak a művészetkedvelő emberek, így lelkes művészetkedvelő közösségek alakulnak ki. Amellett pedig, aki betér ide, esztétikai élményben részesül, egy esztétikai pluszt kap, és a tárlatok egy új dimenziót, a művészet dimenzióját nyitják meg a látogatók előtt.
Réti János kiállítása szeptember 5-ig tekinthető meg.
ЗМІ: Постраждала від рук "активіста" Волошина через 14 років розповіла правду."Як виноградівський громадський активіст Волошин вбив рідну людину.Сьогодні громадський активіст - вчора «перевертень в погонах» та організатор вбивства своєї родички.Пані Ольга зі сльозами на очах згадує події 14-річної давності, коли квартет негідників відібрав життя найдорожчої їй людини - її матері, та погодилася надати коментар з приводу участі «громадського активіста» Сергія Волошина в цьому злочині", - пише джерело - https://cutt.ly/GaLYWl8.Деталі злочину - https://thickpolicy.media/kak-vinogradovskij-militsioner-organizoval-ubijstvo-rodstvennitsy-stal-aktivistom-video/ .
Tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT). Ebből az alkalomból Kulin Ágnes, a RIT elnöke beszélt a koronavírus-járvány okozta nehézségekről, az elmaradt tárlatokról, illetve arról, hogyan tudták túlélni ezt a jubileumi évet, és sikerült-e új kezdeményezéseket, projekteket megvalósítaniuk 2020-ban.
– A társaság egy gyönyörű téli tárlattal és a hagyományos díjátadóval zárta a 2020-as esztendőt. De idézzük fel, hogyan indult az év!
– Nehéz ezt az évet értékelni, felemás érzések kavarognak még mindig bennem, hiszen nagyon sok mindennel készültünk. A RIT fennállásának 30. évét ünnepelte tavaly, és ez a jubileumi esztendő sok érdekes elképzeléssel, lehetőséggel indult számunkra, amely hirtelen irányt váltott, és leginkább a várakozás, a folyamatos alkalmazkodás, a halasztás jegyében telt. Általában az év végén rendezett téli tárlatunk megnyitóján összegzem a programokkal teli évünket. Ilyenkor felsorolom, hogy hol és milyen programjaink kerültek megrendezésre, kikkel tudtunk közös rendezvényeket létrehozni. A megszokotthoz képest most két listám is van. Egy olyan, amelyben az elhalasztott és megvalósulásra váró kiállításokat, kerekasztal-beszélgetéseket és rendezvényeket vehetném számba; egy második felsorolás részeként pedig beszámolhatok a szokatlan és megpróbáltatásokkal teli időszak eredményeiről. Sajnos, az első listám sokkal hosszabb, mint szeretném. Ha számszerűsítenem kell, több mint tíz kiállításunk nem valósult meg. Több turnét is terveztünk tavaly, köztük egy ukrajnait. Brüsszelbe is kilátogattunk volna 2020-ban, de sajnos, erre sem került sor. S rengeteg olyan program, együttműködés sem valósulhatott meg a karanténhelyzet miatt, amelyek személyes kapcsolatot igényeltek volna. De ezek a tervek nem vesznek a felejtés ködébe, és remélhetőleg a további években minden terv megvalósul.
– A művészek is nehéz helyzetbe kerültek, hiszen gyakorlatilag nem voltak kiállítások, plein airek, alkotó- és festőtáborok.
– A digitális térbe szorult kapcsolattartás és távolságtartás megnehezítette mindenki munkáját, így az alkotókét is. A saját műtermükbe visszaszorult művészeknek sok kérdéssel kellett szembenézniük. Egyénileg és csoportként is átgondoltuk az eddigi szokásainkat és módszereinket. Az alkotás folyamata lehet magányos, két vagy több személy együttműködését igénylő, viszont hosszú távon nem lehet állandó elszigeteltségben, a digitális térben mozogva és távolságokat betartva alkotni. Hiszen az alkotói folyamatban fontosak a kívülről érkező jelzések, benyomások. A művészetek befogadása ebben a jelenlegi állapotban pedig jelentősen leszűkült. Ez az állapot közel sem ideális, és csak a művészeti elképzelések kicsiny részének megfelelő, a tradicionális technikákban és műfajokban dolgozók számára enyhe vigaszt jelent a reprodukciók megosztása és a visszaérkező válaszok elemzése. A személyes kapcsolat létrejötte az Alkotó–Műalkotás–Befogadó között nem pótolható a digitális eszközök segítségével.
– Minden nehézség ellenére sikerült új projekteket életre hívni.
– Nem minden tervünk hiúsult meg a 2020-as évben, hiszen ebben az időszakban két új projektet indítottunk útjára partnereinkkel és barátainkkal. A Kovács Vilmos Irodalmi Társasággal (KVIT) együttműködve az egyik újonnan induló projektünk a „Nyitott ablak, Képekben a szót és szavakban a képet” elnevezést kapta. A közös projekt a kárpátaljai magyar írók, valamint képző- és iparművészek közötti együttműködésre épül, kiindulópontja a műfajok közötti kapcsolat. A „Mi volt előbb, a szó vagy a kép?” kérdés adhatja a témafelvetés alapját. Elképzelésünk szerint olyan fogalmak gyakorlatba ültetésével, mint ekphrászisz, metafora, parafrázis, szinonima, narráció, születhetnének a jövőben írott prózai és lírai reflexiók tagjaink munkáihoz. A projekt beindításaként műhelymunkát szerveztünk szeptemberben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, ahol a lehetőségekről és az elképzeléseinkről beszéltünk. Tanácsadóként-lektorként Vári Fábián László is segíti a közös munkát. Hosszú távra tervezünk, és az remélhetőleg idén már ezeket az egymásra utaló-ható alkotásokat is bemutathatjuk az érdeklődőknek.
Második 2020-as projektként a RIT&BARÁTOK–ДРУЗІ–FRIENDS sorozatot indítottuk útjára. A logónk fenyőobjekt-változatának átdolgozására kérjük fel a művészeket saját stílusukban, s egy-egy alkotásra ösztönző ajándékcsomagot osztunk szét a RIT tagjai és a társaság művészbarátai között. Ennek az elképzelésnek a kezdeti darabjait láthattuk a téli tárlatunk hátsó termében. A projekthez 2021-ben digitális katalógust is készítünk, majd önálló kamarakiállítás keretében mutatjuk be az alkotásokat.
Ez a két projekt nagyon fontos, hiszen ezek olyan együttműködést ösztönző tevékenységek, amelyekben alkotótársakkal, más művészekkel tudunk közösen gondolkodni és közösen alkotni.
– Milyen terveik vannak az idei évre?
– A rengeteg elmaradt kiállítást, rendezvényt be kellene pótolni. Nem tudom, mennyire fog sikerülni, valamennyit remélhetőleg megvalósítunk, de már nem vagyunk maximalisták. Ahogyan a 2020-as év az igazodás jegyében telt el, úgy gondolom, hogy a 2021-es évben is erre kell számítanunk.
Sajnos, nem tudtuk együtt ünnepelni a szülinapunkat, a kollégáinkkal és a barátainkkal megülni ezt a jubileumi évet. De a helyzethez igazodva több videóriportot is forgattunk a TV21 Ungvár stábjának segítségével. Ezekben a társaság elmúlt 30 évét mutatjuk be, és a 2020-as tárlatunkat is videós tárlatvezetés segítségével próbáljuk szélesebb körben elérhetővé tenni.
Megpróbáljuk a digitális életünket kiszélesíteni, és igyekszünk ebben az irányban egy kicsit mélyebben tovább gondolkodni. A digitális térbe szorult életben sok pozitívumra is felfigyeltünk, amelyeket eddig sokszor figyelmen kívül hagytunk, főleg az információközlés és a kapcsolattartás terén. Emellett volt időnk gondolkozni a társaság felépítésén és a jövőn, hogy hogyan kellene egy kicsit megújítanunk, fiatalítanunk a társaságot, vagy elérhetőbbé, közérthetőbbé tenni azt, hogy miről is szólunk mi. Ezen a pályán rengeteg fejlődésre van még kilátás, látjuk, hogy vannak még hibák, tisztábban látjuk, milyen irányba kell tovább haladnunk, és ezen a téren nagyon hasznos volt a tavalyi esztendő.
Szeretném megköszönni a barátainknak, a társaság tagjainak, a munkánkat figyelemmel kísérő és támogató műkedvelő közösségnek az egész éves megértést és a folyamatos várakozást, valamint az eddigi közös munkát! Hálásak vagyunk, és tudjuk, hogy ez az átmeneti nehéz időszak nem állandó. Sokaknak tartozunk hálával azért, hogy a társaságunk működhet, valamint tagjaink segítséget kapnak alkotómunkájukhoz. Az egész RIT nevében köszönjük a magyarországi és a kárpátaljai szervezeteknek, intézményeknek az állandó támogatást, és reméljük, hamarosan megszokott formában élvezhetjük egymás társaságát és a MŰVÉSZETET! Mi tervekkel és reményekkel telve várjuk a további éveket, bízva abban, hogy a jövőben még sokszor találkozhatunk és ünnepelhetünk együtt.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
– Hosszú idő után ismét úgy gondoltuk, itt az ideje annak, hogy folytassuk a hagyományunkat, és a főkonzulátus aulájában egyfajta megjelenési lehetőséget biztosítsunk a kiváló kárpátaljai művészek számára – jegyezte meg az ünnepélyes megnyitón mondott köszöntőjében Kuti László, első beosztott konzul, és átadta a szót Buhajla József főkonzulnak.
– Valóban rendhagyó eseményen vagyunk jelen, egyrészt karantén ideje alatt még nem szerveztünk ilyet, ezért igyekszünk megfelelni a fogadóország karanténszabályainak: maszk viselése és szociális távolságtartás – mondta Buhajla József. – A karantén mindenki életét átszervezte, de úgy gondoltuk, hogy a folytatás nem lehet kérdés, mindenképp meg kell oldani, ahogyan eddig is tettük: hónapról hónapra bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk a különböző kárpátaljai művészek számára. A másik ok, amiért rendhagyó ez a kiállítás: eddig mindig egy művész mutatkozott be, vagy festő, vagy szobrász. Most viszont Szocska László szobrászművész és Tóth Róbert festőművész alkotásai közösen kerülnek bemutatásra – emelte ki a főkonzul, és kitért arra, hogy a művészek kifejezetten azt vallják, nem feliratozzák a műveiket. Így ezeket mindenki szabadon értelmezheti. De a diplomata bevallotta, ő egy picit csalt, és néhány esetben megnézte az alkotások címét, de nem árulta el.
Ezt követően Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) elnöke mutatta be a művészeket.
Szocska László szobrász 1994-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, valamint az Ukrajnai Nemzeti Művészeti Szövetség Kárpátaljai Egyesületének. 1990-es évek kezdetétől vesz részt kiállításokon és művésztelepeken. Pályája során sok mindennel foglalkozott, csak hosszú útkeresés után kezdett el fával dolgozni, autodidaktaként képezte magát. Az Ungváron született művész szobrait letisztult, könnyed, geometrikus formák jellemzik. Műveit Ukrajnán kívül láthatták már Csehországban, Magyarországon, Szlovákiában, Varsóban, Münchenben, Brüsszelben, Hannoverben. Munkái időtlenek, és közel állnak a természethez. Szobrai szinte szállnak, repülnek, forognak a térben. Számára a munka folyamata egyfajta szakrális élmény, meditatív folyamat, amikor a kisebb részekből és az egymásra ható, valamint egymásra épülő fadarabokból valami elindul, és a szobor magát építve, a művészt, az alkotói kezet használva csatornaként, megszületik.
Tóth Róbert 2007-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. A pillanat ereje, a napszak, az aktuális évszak és az előtte elterülő környezet hangulata az, ami arra készteti, hogy ecsetet fogjon. A természetben megfigyelt jelenségekre és azok dinamikájára válaszolva kerülnek a színei a vászonra. 1998-ban volt Ungváron az első kiállítása, azóta műveit láthatták már Kijevben és Magyarországon több helyszínen, közte Budapesten, Baján, Kalocsán. Posztimpresszionista stílusát, merész színhasználatát, a kárpátaljai tájak hangulatát, a pillanatot visszaadó kompozíciói magukért beszélnek.
– Első ránézésre furcsa lehet a két alkotó egymás mellett, hiszen a szobrász és a festő különböző alkotói nyelven szólal meg, és eltérő formát talál gondolatai átadására – jegyezte meg Kulin Ágnes. – Ami közös bennük, az az, hogy mindkettőjükre nagyon erősen hatnak a természeti erők és jelenségek. Ennek az alkotói útnak az iránya viszont változó: László a mélyben rejtett alapformákból indul ki és halad, s így építi fel munkáit, Róbert viszont a maga előtt látott tájat engedi be magába, és belső tájait festi meg. Tehát egy kívülről befelé és egy mélyből kifelé haladó gondolkodást és alkotói módot láthatunk. Mindketten a természet szavára figyelnek és a saját stílusuknak megfelelően válaszolnak arra – mondta a RIT elnöke. Majd minden jelenlévőt arra buzdított, hogy tekintsék meg a cím nélkül kiállított alkotásokat és beszélgessenek azokról.
Végezetül a két alkotó köszönetet mondott a lehetőségért, és röviden szólt az alkotói folyamat rejtélyeiről.
