Közel 350 gyermek táncolt és zenélt a kilencedik alkalommal megrendezett „Szól a fülemüle!” ‒Kárpátaljai Népzenei, Néptánc Tehetségkutató alkalmával. Az eseményre szerte a megyéből érkeztek versenyzők, számos kárpátaljai folkműhely, tanoda, művészeti iskola, néptáncegyüttes képviseltette magát.
A korábbi évektől eltérően az idén egyfordulós versenyre 71 produkció érkezett. A szervező „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány ebből adódóan az eseménynek helyet adó II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületének két külön szintjén bonyolította le a rendezvényt. Míg az átriumban a táncos lábú ifjak mérték össze tudásukat, addig az Esztergom teremben a népzenét szerető muzsikus palánták mutatták be tehetségüket a különböző népi hangszereket megszólaltatva.
A versenyre a 6 és 17 év közötti korosztály jelentkezését várták hangszeres szólista, hangszeregyüttes, táncos szólista és táncospár, valamint néptáncegyüttes kategóriában. A tehetségkutatón induló versenyzőket idén is neves anyaországi zsűri pontozta a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja jóvoltából. Hangszeres szólisták és hangszeregyüttesek kategória zsűritagjai voltak: Albert Sándor Szilárd, hegedűművész, a Nyíregyházi Egyetem Népzene Tanszékének egyetemi tanársegédje, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium hegedűtanára; Berta Alexandra, a Hagyományok Háza népzenei szakelőadója, Junior Príma díjas előadóművész, népzenetanár, a Hagyományok Háza Hálózat mentorprogramjának oktatója, a Pengetős Trió formáció tagja; Pál Lajos népzenész, zenetanár, karnagy, a kárpátaljai magyar népzene-, néptáncoktatás elindítója, a 25 éve működő, ma már nemzetközivé vált Tiszapéterfalvai Népzene-, Néptánc- és Kézművestábor alapítója, Ukrajna Érdemes Népművelője, Magyarország Érdemes Művésze; Unger Balázs, cimbalomművész, népzenepedagógus, a Cimbaliband alapítója, vezetője.
Táncospárok és néptáncegyüttesek kategória zsűritagjai: Bistey Attila, Örökös Aranysarkantyús táncos, a Népművészet Ifjú Mestere, néptáncpedagógus; Papp Judit okleveles néptánctanár, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium Táncművészeti Tagozatának néptáncoktatója, Örökös Aranygyöngyös Táncos; Tiszai Zsuzsanna táncpedagógus, koreográfus, a Debreceni Hajdú Táncegyüttes vezetője, az Örökség Népművészeti Egyesület észak-alföldi régiójának elnöke. A hálózat jóvoltából a magyarországi Flaskba Banda, valamint a BorzsaVári népi zenekar élőzenei kíséretét is igénybe vehették a versenyzők produkcióik során.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivő konzulja köszöntőjében hangsúlyozta a népzene, a néptánc, a népi mesterségek ápolása és gyakorlása olyan fontos célkitűzés, amely jelentős mértékben hozzájárul a kárpátaljai magyarság kultúrájának megőrzéséhez, a hagyományok ápolásához. Minden tájegységnek megvan a maga sajátos hagyománya, amelyek követése a közösségek fontos összetartó ereje, kovásza. A magyar kormány fontos célja, hogy segítse a magyar nemzet és a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését, valamint támogassa szülőföldön való boldogulásának megmaradását. „A háború következményeinek enyhítésével egyidejűleg mindent megteszünk ezen nemzetpolitikai célok megvalósításáért, annak a lehetőségnek a biztosításáért, hogy a kárpátaljai magyar közösség minél nagyobb számban megmaradjon anyanyelvükön való oktatáshoz, nyelvhasználathoz fűződő jogaik minél szélesebb körben érvényesüljenek”‒ jegyezte meg a konzul.
Az ünnepélyes megnyitó alkalmával Orosz Ildikó, a verseny ötletgazdája, a Rákóczi-főiskola elnöke Füzesi Magda nagyberegi költőnő gondolatait idézve megjegyezte: „Bár a földet nem kaptuk mind vissza, de a kultúrát nem lehetett elvenni tőlünk. A mai rendezvénynek is az a feladata, hogy ezt a kultúrát megőrizzük és továbbadjuk, hogy száz év múlva is virágozzon ezen a vidéken a magyar kultúra. […] Azt kívánom, hogy minél mélyebben ismerjétek meg saját kultúrátokat, ezáltal tiszteljétek másokét is, s Kárpátalja a béke szigetének maradjon meg.”
Pál Lajos a zsűri nevében köszöntve a versenyzőket, s megjegyezte: „Közel harminc évvel ezelőtt kezdtük el együtt Orosz Ildikóval a kárpátaljai népzeneoktatást. Hálás köszönet a pedagógusoknak és szülőknek, hogy a nehézségek ellenére is ennyi gyermek ma megjelent ezen az eseményen.”
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátaljai kirendeltségének vezetője köszöntőjében kiemelte: „A népművelő közösségeinkre nagy szükség van a jelenlegi nehéz időszakban. Az elmúlt három hétben a kárpátaljai művészek mind a Hagyományok Házában, mind a Nemzeti Színházban hatalmas művészeti produkciókat mutattak be, amire méltán lehetünk büszkék.” A hálózat vezetője köszönetét fejezte ki a magyarországi mentoroknak, zsűritagoknak, akik szeretettel jönnek és segítenek a helyi közösségeknek.
A köszöntőgondolatokat követően megkezdődött a verseny, amelyen a táncos és zenész palánták bemutatták népi kultúránk színes örökségét.
A zsűri értékelése alapján a tehetségkutató eredménye a következő lett kategóriánként:
Hangszeres szólista: I. hely: Jőrös Ádám ‒ Viski Folkműhely, II. hely: Seres Cintia ‒ Nevetlenfalui Művészeti Iskola, III. hely: Tudósi Patrik ‒ Viski Folkműhely.
Hangszeregyüttesek (6‒11 éves korosztály): I. hely: Dobronyi Rózsák ‒ Dobronyi Tulipán Tanoda, II. hely: Tücsök Zenekar ‒ Verbőci Tulipán Tanoda, III. hely: a Kisgejőci Tulipán Tanoda Citeraegyüttese.
Hangszeregyüttesek (12‒17éves korosztály): I. hely: Körözsi Band ‒ Beregszászi Rezeda Folkműhely, II. hely: Bukovinai Csapat ‒ Viski Folkműhely, III. hely: Viski Harmonikások ‒ Viski Folkműhely.
Táncos szólista és táncospár: I. hely: Pércsi Márton és Nagy Eszter ‒ Beregszászi Rezeda Folkműhely, II. hely: Csizmadia Márk ‒ Ungvári Csüllő Néptáncegyüttes, III. hely: Kocsányi Dániel ‒ Ungvári Csüllő Néptáncegyüttes.
Néptáncegyüttesek (6‒11 éves korosztály): I. hely: Cseprente Néptáncegyüttes ‒ Ungvár, II. hely: Viski Szivárvány Táncegyüttes Kis Csoportja ‒ Viski Folkműhely, III. hely: Tiszapéterfalvai Tulipán Néptáncegyüttes Kis Csoportja.
Néptáncegyüttesek (12‒17 éves korosztály): I. hely: Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes, II. hely: Kék Viola Néptáncegyüttes ‒ Mezőgecse, III. hely: Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes
A győztes produkciók az alábbi különdíjakban részesültek:
Bistey Attila zsűritag felajánlása 4 x 5000 forint: Pércsi Márton és Nagy Eszter számára, a nagydobronyi táncok hiteles és stílusos előadásáért; Cseprente Néptáncegyüttes részére, a nyírségi gyermekjátékok élményszerű és lelkes előadásáért; Botos Diána számára, a mezőföldi dallamokért; Kalotaszegi csapata részére a kalotaszegi muzsikáért.
Unger Balázs zsűritag felajánlása: fellépési lehetőség 4 cimbalmos számára a felkészítő tanárokkal együtt 2024. január 13-án a Galgamenti Népzenészek Újévi Koncertjén (ingyenes utazás, szállás, étkezés): Mester Mirjám, Pupcsik István ‒ felkészítő tanár Kurindás Szilvia; Rozsi Sándor és Botos Diána ‒ felkészítő tanár Becske Adrienn.
Tiszai Zsuzsanna zsűritag felajánlása 2 x 5000 forint előadói különdíj: Bereczky Tamás és Komáromi Levente részére. Az Örökség Nemzeti Gyermek és Népművészeti Egyesület díja 2 x 30 000 forint a Cseprente Néptáncegyüttes részére a nyírségi gyermekjátékok élményszerű és hiteles előadásáért; Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes részére a Szilágysági regrutabál c. koreográfia kimagasló előadásáért.
A Debreceni Hajdú Táncegyüttes felajánlása Tiszai Zsuzsanna jóvoltából 3 x 15 000 forint pedagógiai különdíj Botos Boglárka, Várady Enikő és Orosz Péter pedagógusok számára. A kategóriák első helyezést elért produkciói ötezer hrivnya pénzjutalomban részesültek a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány által, valamint a BorzsaVári népi zenekar felajánlásából Keresem az Álmot c. CD-jutalomban.
A Beregszászi Rezeda Folkműhelyben idén is megtartották a már rendhagyónak mondható szüreti hagyományőrző napot. Az esemény során a folkműhely diákjai különböző népi kézműves-foglalkozásokon, népi gyermekjátékokon, táncházi alkalmon vettek részt. Mindehhez a helyszínt a Pásztor Ferenc Közösségi Ház biztosította.
A folkműhely vezetője szerint fontos a gyerekekkel minél kisebb korban megismertetni a népi kultúránk kiemelkedő jeles napjait, ünnepeit, hiszen ezek nemcsak az ünnepről, de egy hosszas munkafolyamat lezárásáról szólnak. „A mai nap folyamán a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben őszi hagyományőrző napot tartottunk. A szüret volt a központi téma, hiszen a szüret a Kárpát-medence nemzetiségeinél egy nagyon fontos kiemelkedő ünnep volt mindig. Így a magyar népi kultúrkörben is megtalálható, a szüretet minden faluban megünnepelték, ehhez kapcsolódóan szüreti bált tartottak, felvonulásokat. Mi a gyerekeknek a szürethez kapcsolódóan kézműves-foglalkozást, népi gyermekjátékokat, valamint táncházi alkalmat szerveztünk” ‒ mondta el Várady Enikő, a műhely vezetője.
A hagyományőrző délutánon péterfalvai kézművesek foglalkoztak a folkműhely diákjaival, akiknek különböző kézműves-technikákat tanítottak. A folkműhelyben szempont, hogy olyan kézműves oktatók foglalkozzanak a gyerekekkel, akik a régi paraszti világban is alkalmazott népi technikákat ismertetik meg a gyerekekkel. A szövés, a csuhéfonás és a gyöngyfűzés ‒ mind őseink által is kedvelt kézműves foglalkozások voltak.
Nagyné Szakadáti Rita kézműves elmondta: „A mai nap folyamán csuhéból készült használati tárgyakat készítettek a gyereket Danku Margaretta segítségével, illetve Horváth Erikával volt gyöngyfűzés, ami szintén közismert, és a gyerekek nagyon szeretik. Én számukra a saját kedvenc foglalkozásomat hoztam el, ami a szövés. Ilyenkor a gyerekeknek olyasmit hozok a szövésen belül, amit rögtön el tudnak készíteni, és haza vihetik, így sikerélményben van részük. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék kézművességet. Minden kézműveság maga egy csoda, hiszen az emberek alapvető anyagokból csodákat tudtak csinálni, akár játékokat, akár használati eszközöket.”
A program keretében táncházi alkalmat is szerveztek, melyen a Sodró zenekar tagjai húzták a talpalávalót. Az alkalom során több tájegység táncával is megismerkedtek a gyermekek, felcsendültek rábaközi, szilágysági, nagydobronyi és szatmári dallamok és táncok, valamint a szürethez kapcsolódó népi énekek.
Az eseményre nemcsak a folkműhely diákjait várták, hanem mindazokat, akik kedvet kaptak a táncházi alkalomra, vagy éppen szerették volna megismerni a folkműhely munkáját. A program során finom házi készítésű sütemények, gyümölcs- és terméskiállítás is fogadta a résztvevőket, melyeket aztán meg is lehetett kóstolni.
Az esemény a Csoóri Sándor Program és a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet támogatásával jöhetett létre a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán ismét egy szemet-lelket gyönyörködtető tárlat nyílt, ezúttal a munkácsi művészházaspár, Ivan és Larisza Brovdi alkotásaiból. A kiállítást a főkonzulátus által elindított, művészdinasztiákat bemutató projekt keretében valósították meg.
Az esemény kapcsán Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul elmondta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig örömmel ad helyet ismert és elismert festőművészeknek. Nagy öröm volt, hogy 2023 tavaszán elindíthattunk egy új kiállítássorozatot, hiszen Kárpátalján nagyon sok olyan család él, akik elismertek, ismertek és művészdinasztiák tagjai. 2023 tavaszán Boksay Józseffel és családjával kezdtük ezt a sorozatot, és nagy öröm, hogy most egy munkácsi művészházaspár alkotásait tudtuk bemutatni.”
A tárlat az idén márciusban elhunyt Ivan Brovdi szobrász, festő, fafaragó és felesége, Larisza Brovdi festőművész 15 festményét és kisplasztikáját mutatja be.
Olekszandr Mondics, a kiállítás kurátora, festőművész az esemény kapcsán megjegyezte: „Egy művészházaspár életében nagyon nehéz elkerülni, hogy befolyásolják egymás stílusát. Ez azon ritka esetek egyike, amikor mindkét művésznek megmaradtak a saját stílusjegyei. Larisza alkotásaiban megőrizte nőiességét, a természet adta anyai misszióját. Míg férje, Ivan viszont harcos, aki a tűz erejével bizonyítja férfiasságát, festményein érezhető, hogy szobrász is, alkotásai monumentálisak.” Mint fogalmazott, ritka eset, hogy egy szobrász-festőművész ennyire össze tudja egyeztetni a két műfajt.
Karolina Brovdi, a művészházaspár leánya arra törekszik, hogy szülei műveit minél több helyen be tudja mutatni. Mint mondta, az embereknek látniuk kell a szülei alkotásait: „Ha nem mutatjuk be, hanem otthon őrizgetjük, az senkinek sem jó. Én szeretném, hogy minél többen lássák, és alkotásaik talán a fiatal művészeket is inspirálhatják. Édesanyám is elégedett, bár ő nagyon szerény ember. Mindig unszolni kell, hogy vigyük el, mutassuk be a műveket. Ez a rendezvény nagyon eredményes, és ezért köszönet az ungvári főkonzulátusnak.”
A kiállítás november 30-ig látogatható előzetes egyeztetés alapján az ungvári főkonzulátus aulájában.
Kiállításmegnyitóval és a szürethez kötődő programokkal nyitotta meg őszi félévét a Nagyberegi Tájház október 11-én.
A Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt, 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. Mint ismeretes, a jó tájház nemcsak kiállítótér, hanem tárgyi világával egyben ismeretátadó, az oktatást szolgáló hely. Emellett közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál. Ezt az elvet követi a Nagyberegi Tájház is, mely amellett, hogy múzeumi célt szolgáló épület, az itt rendszerszerűen meghirdetett foglalkozásokon őseink tudását kívánja átadni különféle módszerek segítségével.
Az őszi évadnyitó alkalmával a korábbi évekhez hasonlóan a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ezúttal is szüreti mulatsággal s a betakarításhoz kapcsolódó színes programmal várta a tájház látogatóit, akik a nap folyamán jókedvűen játszottak a hagyományos népi játékokkal, részt vettek kézműves-foglalkozásokon, táncoltak és megtekintették az Örökségünk című szőtteskiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke örömét fejezte ki a tájház működése kapcsán, melynek népszerűségét alátámasztja a mostani alkalomra ellátogatott mintegy száz gyerek jelenléte is. Mint fogalmazott, a szüret egyben a vigasságok időszaka, s ennek a Beregvidéken mindig is kiemelkedő hagyománya volt. Köszöntőjének végén azt kívánta, legyen a tájház udvara a mostanihoz hasonlóan mindig népes és vidám.
„A több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása mind-mind toleranciaerősítő tényezők, melyek nagyon fontosak egy olyan többnyelvű közösségben, mint Kárpátalja” – hangsúlyozta beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul, így folytatva: „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Feladatunk és kötelességünk a magyar kultúra megőrzése, ápolása és átörökítése utódaink számára.” A Kárpát-medencében régmúlt idők óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a szüret mindig is a társadalmi élet fontos része volt, s emellett az ismerkedés egyik fontos színtere, ahol együtt táncolt, mulatozott a család apraja-nagyja, barátok és ismerősök – tette hozzá a diplomata.
A köszöntőket követően Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse ismertette a programokat, melyek egy időben több helyszínen zajlottak: míg a gyerekek az udvaron maradtak, a felnőttek az épület foglalkoztatótermében gyűltek össze, ahol hivatalosan is megnyitották a népművészetünk még meglévő elemeit, kincseit, féltve őrzött darabjait bemutató szőtteskiállítást.
Az elmúlt egy évtized nem kevés meglepetést és újdonságot tartogatott a tájház számára, ám annak munkatársai ezekből is tanultak, fejlődtek. „Tanultunk és tanuljuk folyamatosan, hogyan szervezzünk szakszerűen programokat, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem építő jellegűek is, hogyan illesszük be őseink tudását a foglalkozásokba, és hogyan ismertessük meg hatékonyan hagyományainkat a fiatalokkal” – szögezte le Gál Adél, akinek meggyőződése, hogy a tájházak kulturális örökségünk és identitásunk meghatározó alappillérei.
A szervezők a jubileumot méltóképpen ünnepelve a kiállításon a település értékeit kívánják bemutatni: a szőttest és a keresztszemes hímzést. A beregi szőttes készítése része a hagyományos beregi népi kultúrának, népi művészetnek. A szövés a legrégibb mesterségek egyike. A falusi élet minden egyes eseményének megszületett a maga jellegzetes szőttes darabja. A hétköznap használt szőttesek egyszerűsége és az ünnepi darabok díszítettsége ötvöződik bennük. A beregi szőtteseken felismerhetjük a gránátalma-, a szegfű-, a makkos, a tölgyfalevél-, a tulipán-, a Rákóczi- és a farkasnyomos mintákat. Az értékes darabok – melyek október végéig megtekinthetők a tájházban – a beregi asszonyok örökségei, a helyi lakosokat bevonva kerültek elő az otthonokból, a szekrények mélyéről. A textíliák között vannak százéves vásznak is, azonban mindegyik – legyen akárhány éves – a gondos kezekről, a gazdasszonyok és lányok, esetleg nagymamák precíz és igényes munkájáról árulkodnak. A kiállított 136 darabban benne van készítőjük szíve, lelke és minden szeretete. A kiállítás összeállításában közreműködött Prófusz Marianna népművész.
Orosz Ildikó Nagybereg híres szülöttje, a József Attila-díjas költő, Füzesi Magda Útban hazafelé című versének egy részletét idézte: „Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt markolt kapát minden ősöm. Új sarjak simítják a lábam, itt van jussom borban, búzában.” „Szüretkor és mindenkor ez kell eszünkbe jusson! Értékünk, kincsünk és örökségünk a beregi szőttes, melyet elődeink megőriztek és átadták a fiataloknak. Erre büszkének kell lennünk!” – fűzte hozzá.
A megnyitón Markó Veronika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója szüreti hangulatot idéző népdalcsokrot adott elő citerakísérettel.
Mindeközben a gyerekek végeztek a szőlőtaposással és a kukoricafejtéssel, s már a paprikafüzérek is elkészültek. A csűrben sok apró kéz járt szorgosan: voltak, akik a vesszőfonás technikáját próbálták ki, s voltak, akik csuhévirágot készítettek vagy nádsípot faragtak. A programok végén kemencében sült almás és diós porlóssal, valamint meleg teával kínálták a tájház vendégeit.
Szeptember 29-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriuma adott otthont a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet által a magyar népmese napja alkalmából idén immár hetedik alkalommal megrendezett hagyományos mesemondó versenynek.
Az esemény a Kokas Banda néptáncelőadásával vette kezdetét, amely során több, Kárpátalja különböző vidékeiről származó néptáncot mutattak be.
Ezt követően Gál Adél, a PCS munkatársa köszöntött minden jelenlévőt. „A mese gyógyír, akár mondjuk, akár hallgatjuk, s a mai programunk alkalmából a gyermekeknek mindkettőre lesz lehetőségük” – fogalmazott köszöntőjében.
Az eseményt többek között megtisztelte jelenlétével Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, aki köszöntőbeszédében kiemelte: „Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekek már fiatal korban, amikor tudatuk a legbefogadóbb, megismerkedjenek népmeséinkkel és magyar kulturális értékeinkkel, mindezért pedig a pedagógusoknak hála.”
Emellett tolmácsolta Bacskai József, ungvári főkonzul köszöntőszavait, miszerint a magyar kultúra identitásának ápolása céljából kiemelkedően fontosak népmeséink, néptáncaink és népzenénk.
A mesemondó verseny célja, hogy a fiatalok jobban megismerjék magyar népi kultúránkat, valamint népszerűsítsék és megőrizzék mesekincsünket. A népmesék számos helyen visszaköszönnek a magyar kultúrában és népi hagyományainkban, a szervezők ezért is tartották fontosnak, hogy a közös mesélés és megmérettetés által a gyermekek még inkább megszeressék a mesék világát.
A megnyitót követően Kurmai-Ráti Szilvia mesemondó – aki a zsűri tagjai között is helyet kapott – egy kárpátaljai magyar népmesét, a Bolond Istók című mesét adta elő a gyerekeknek, melyet minden gyerek ámulatba ejtve figyelt.
A megmérettetésre idén is Kárpátalja számos településéről érkeztek fiatalok. A hetedik alkalommal megrendezett versenyre összesen 119 tanuló jelentkezett.
„Ez a magas jelentkezési szám azt bizonyítja, hogy a gyerekek szeretik a mesét, és fontosnak tartják a mesélést, ami számunkra hatalmas öröm, hiszen ezáltal úgy érezzük, van létjogosultsága a programunknak” – fogalmazott Gál Adél.
A szervezők a versenyre 8 és 16 éves korosztály közötti fiatalok jelentkezését várták. Korosztályok szerint öt külön kategóriában zajlott a fiatalok megmérettetése. Minden csoportban háromtagú zsűri hallgatta meg és pontozta a gyerekek előadásait. A produkciókat több szempont szerint értékelték. Az egyik ilyen szempont a meseválasztás volt, tehát hogy az adott gyermek korosztályának megfelelő mesét választott-e, a másik az előadásmód, a harmadik szempont pedig a nyelvi eszközök alkalmazása, mely során a zsűri tagjai arra figyeltek, hogy a versenyző mennyire használja a meséhez tartozó nyelvjárási szavakat, mennyire érzi sajátjának a szóhasználatot.
A versenyzők a seregszemlére idén is a magyar népmesék gyöngyszemeiből válogattak.
A vetélkedők közti szünetben különböző kézműves-foglalkozásokon is részt vehettek az érdeklődők. A gyermekek pálcikababákat és levendulás díszeket készítettek. A szervezők ebédet is biztosítottak minden résztvevő számára.
Ameddig a gyermekek emésztették a finom ebédet, a magyarországi Mesélő Bőrönd Társulat interaktív meseelőadással kápráztatott el minden jelenlévőt. Arany Réka és Kosoczky Anita előadásában a résztvevők megismerkedhettek A kőleves című magyar népmesével.
A 2018-ban alapított csapat interaktív előadásmódja a hagyományokra alapozva modern elemekkel társul. Előadásukban a gyerekek és a felnőttek bevonásával keltik életre szereplőiket.
Az esemény végén pedig eredményhirdetésre és a díjak átadására került sor. A díjazottak okleveleket, valamint értékes könyv- és ajándékutalványokat kaptak, emellett minden mesemondó emléklappal és kis ajándékcsomaggal térhetett haza. Az első helyezett 3 000 hrivnya, a második helyezett 2 000, a harmadik helyezett pedig 1 000 hrivnya értékű könyvutalványt vehetett át.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja immáron második alkalommal szervezte meg kezdő néptáncpedagógus módszertani képzését a kárpátaljai pedagógusok és a néptánc iránt érdeklődők számára. A program nagy népszerűségnek örvendett az előző ciklusban, mutatja ezt az egyre növekedő részvételi létszám is. A szervezők célja, hogy ezáltal is segítsék a háború miatt kialakult káderhiány pótlását a kárpátaljai településeken.
A képzést ezúttal is a vidéken már jól ismert nyíregyházi Antal Dóra és Antal Roland néptáncpedagógusok, a Nyíregyházi Tánctanoda alapítói, művészeti vezetői, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja mentorprogramjának mentorai vezetik, akik egyben a módszertani képzés tananyagának kidolgozói is. Az idén a résztvevők a Felső-Tisza-vidék tájegységének több táncanyagával ismerkednek, kitérve a kárpátaljai régió anyagára is, emellett tanulnak még táncelőkészítő gimnasztikát és nyújtást, ritmusfejlesztést, mondókákat, népi énekeket, gyermekjátékokat, zenés mozdulattanítást eszközökkel.
A program elindítását Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségének vezetője kezdeményezte még a háború előtt, akkor azon pedagógusokat megszólítva, akik néptáncpedagógusi képzettséggel rendelkeznek, de kevesebb ismeretanyaguk van a magyar néptáncoktatásról, hiszen az ukrajnai felsőoktatási művészeti intézményekben nincs lehetőség a magyar néptáncoktatás módszertanának elsajátítására. A háborút követően azonban a képzettséggel rendelkező néptáncpedagógusokból is egyre nagyobb hiány lett, így a hálózat reflektálva a szükségre, kezdő néptáncpedagógus módszertani képzést indított. A program által a néptáncoktatásban kevésbé vagy egyáltalán nem jártas pedagógusok is elsajátíthatják annak módszertani alapjait. Az idei képzés szeptember 23-án indult el, s havonta egy alkalommal találkoznak majd a résztvevők és oktatók. Az esemény májusban zárul majd, ahol a sikeresen vizsgázók elismerő oklevélben részesülnek.
Várady Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kulturális szervezője elmondta: „Az elmúlt félévben nagy sikerrel zártuk az első kezdő néptáncpedagógus módszertani képzésünket. Az utolsó alkalom végén a résztvevők már kérték a folytatást. Sikerült megoldanunk, hogy újra elinduljon a program, így most egy hosszabb intervallumban, szeptembertől egészen májusig havonta egy alkalommal találkoznak majd a pedagógusok. Jelenleg a néptáncoktatás nehéz helyzetben van a megyében, hiszen jelentős káderhiány alakult ki. Ebben próbálunk segíteni azon pedagógusoknak, akik szívükön viselik a magyar népi kultúrát” – mondta el Várady Enikő.
A jelenlegi alkalomra az Ungvári, Munkácsi, Beregszászi járás több településéről érkeztek résztvevők, összesen 20 fővel indították el a kilenc hónapon át zajló szakmai továbbképzést.
„Öt nő, egy még nem férfi, egy majdnem férfi és egy már nem férfi tánca…” A Brian Friel drámája alapján színpadra vitt Pogánytánc (Tánc Lughnasa idején) című előadás premierjével nyitották meg a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház harmincadik évadát szeptember 22-én.
A bemutató előtt a színház zsúfolásig megtelt nagytermében helyet foglaló nézőközönséget Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója köszöntötte: „Szavakkal ki sem tudjuk fejezni, hogy mekkora öröm számunkra, hogy az elmúlt 19 hónap fényében mi már sokadik alkalommal állhatunk itt új előadással, illetve régi előadások megelevenítésével az önök – remélhetőleg – örömére, megelégedésére.” Elmondta, nagyon hosszú út vezetett odáig, hogy a mostani előadást be tudják mutatni, ugyanis a próbafolyamat sokszor viszontagságos volt. Éppen emiatt van benne az előadásban az a fajta kitartás és küzdelem, amely a kárpátaljai magyarokat jellemzi, és talán sajátos jegyként is tartják már rólunk számon. „Itt vagyunk, s örömmel vagyunk itt. Megpróbáljuk megélni azt a szeretetet, amely minket a magyar kultúránk, azon belül a magyar színház iránt tart. Azt kívánom, hogy a mai este folyamán érezzék meg ezt az odaadást, és ezzel a lelkülettel feltöltődve tudják a mindennapokat folytatni, a nem kevés nehézséget leküzdeni, és megélni azt, hogy Kárpátalján magyarokként élhetünk” – emelte ki Sin Edina.
A kultúra művelése és őrzése, azon belül a színház nem elhanyagolható a háborús időben sem, ugyanis ez reménységet adhat a kárpátaljai magyaroknak, köztük azoknak az embereknek, akik itthon maradtak és bíznak a jövőben – erre helyezte köszöntőjében a hangsúlyt Bacskai József ungvári magyar főkonzul, aki az előadást követően hozzátette: „A ma este egy csodálatos este volt. Háborús időben nagyon fontos, hogy színházi előadások legyenek, s reménységet adjanak. Ma este éppen ezt a boldogságkeresést láttuk ebben a csodálatos előadásban. Öt gyönyörű nő a színpadon, a színészek a távolból vettek részt, de mindannyian úgy éreztük, hogy mi, magyar emberek együtt vagyunk.” A beregszászi színház feladata magyarságunk megőrzése, és ennek, mint ahogyan az elmúlt harminc év során, ma este is ragyogóan eleget tett – fűzte hozzá a diplomata.
„Mint ahogyan a színháznak szüksége van ránk, nézőkre, a tapsunkra, a biztatásunkra, az elismerésünkre, úgy nekünk is szükségünk van színházunkra, hiszen a magyar és a nagyvilági kultúrát közvetíti felénk, és megörvendeztet minden alkalommal a nagyszerű előadásaival” – szögezte le felszólalásában Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Rámutatott arra, hogy amint a színészek kitartanak a színház mellett, úgy a nézők is ki fognak tartani mellette, hisz immár harminc éve szórakoztatja és lelkesíti a kárpátaljai magyar közönséget. Sin József felidézte a múlt század kilencvenes éveinek történéseit, s kiemelte, hogy az emberpróbáló időszakban a kárpátaljai magyarság és a KMKSZ magyar iskolákat, magyar főiskolát, magyar színházat akart és teremtett, leküzdve minden nehézséget, akadályt és kishitűséget. „Jól emlékszem az első előadásra, melyet a beregszászi kultúrházban mutattak be rendkívüli körülmények között. Farkasordító hideg volt, mégis hozzájutottunk hatalmas élményekhez, s a beregszászi társulat a Szentivánéji álom után elhozta városunkba a nagyvilágot, hiszen olyan darabokat játszottak, mint Az ember tragédiája, A szarvassá változott fiú, Godot-ra várva, Tóték, Csehov művei, és még sorolhatnám” – emlékeztetett a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, hozzátéve: „A beregszászi magyar színház immár több mint húsz országban szerepelt és vitte jó hírét a kárpátaljai magyarságnak, törekvéseinknek, és bizonyítja, hogy a háborús körülmények közepette is él, működik s bátorít minket, hitet ad. Az egyetlen kárpátaljai magyar színház él és élni akar.” Ezt támasztja alá az is, hogy Gogol Háztűznéző című komédiájának tavaszi premierjét követően most újabb bemutatónak lehettünk tanúi.
A köszöntők után a terem elsötétült, majd a lassan világosodó, sziluettekből nőalakokká változó szereplők játékára irányultak a tekintetek. Brian Friel Pogánytánca (Dancing at Lughnasa) 1990-es megírása óta számos elismerést kapott. Az 1936 nyarán játszódó történetben két esemény bolygatja fel az Írország északnyugati csücskében, a Donegal megyei kis falu melletti tanyán élő Mundy család életét, amikor beköltözik házukba a kor egyre népszerűbbé váló technikai vívmánya, a rádió, s egy ugandai lepratelepen eltöltött huszonöt évnyi misszionárius papi szolgálat után hazaköltözik a família legidősebb tagja (Jack – Ivaskovics Viktor) hajadon unokahúgaihoz. Öt nagyon szerény körülmények között élő, többé-kevésbé mélyen katolikus nő (Kate – Vass Magdolna, Maggie – Orosz Melinda, Agnes – Orosz Ibolya, Rose – Gál Natália, Chris – Mónus Dóra) világa bontakozik ki előttünk, akik közül csak a legfiatalabbnak volt dolga férfival, szerelemgyereke együtt is lakik velük. Felnőtt korából visszatekintve ő (Michael – Séra Dániel, Ivaskovics Olivér) meséli el a nézőnek a történetet: közeledik az aratás ideje, az egész környék a termékenység ősi pogány istene, Lugh ünnepére készül, amit egyrészt állatáldozatok bemutatásával, másrészt féktelen vad táncokkal szoktak megülni. A testvérek közül négyen örömest részt is vennének rajta, azonban a családot összetartó legidősebb nővér a keresztény hit nevében mindenáron vissza akarja tartani őket. Ráadásul váratlanul betoppan a hűtlen szerető (Gerry – Ferenci Attila), Michael apja, s vele együtt beköszönt otthonukba a kísértés is. Vajon van-e kiút a szegénység, a kielégítetlenség, az előítéletek és az összezártság hálójából? Szerencsére a lányok mindegyike örökölt felmenőiktől jócskán szeretetet, gyengédséget és odaadást egymásért, valamint a legnehezebb helyzeteken is átsegítő derűt és talpraesettséget. És nem utolsósorban azt a különleges képességet, hogy vágyaikat és fájdalmukat zenébe és táncba fojtsák.
A beregszászi színház számára a szövegkönyv Upor László fordításának felhasználásával készült, a darabot pedig a társulattal már 15 éve együtt dolgozó Gyevi-Bíró Eszter rendezte. „Egy egészen különös történelmi helyzet miatt úgy kellett gazdálkodnunk a színészekkel, hogy sajnos nem mindenki tudott hazajönni, és éppen ezért esett a választás Brian Friel Pogánytáncára, amely nyolc szereplőre van írva, öt nő és három férfi, de mi a férfiszerepeket bejátszva jelenítjük meg. Ezek nem monológok, hanem párbeszédek a jelen lévő szereplőkkel, és ezt a párbeszédet felvenni, összeállítani és aztán élővé tenni, beleszőni úgy az előadásba, mintha ezek a számunkra fontos és szeretett emberek itt lennének, ez egy nagyon komoly feladat volt, amit úgy érzem, hogy megléptünk” – mondta a rendező, s reflektálva a helyzetre a bemutató előtt így fogalmazott: „Színháztörténeti pillanatnak leszünk a tanúi” – s így is történt.
Bebizonyosodott, hogy akármilyen problémával kell szembenéznünk, a művészeten keresztül meg lehet találni az utat az élet harmóniájához és szépségéhez. Az este folyamán egésszé állt össze az a munka is, amely az elmúlt hónapokban jellemezte a beregszászi színházat s a benne zajló folyamatokat. A dráma férfinélkülisége pedig sok ponton cseng most egybe a kárpátaljai nőléttel, ábrázolja a nők mindennapi nehézségeit, küzdelmeit és az ezekre adott szükségszerű megoldásokat, míg a virtuálisan megjelenő férfi szereplők sem csak egy technikai bravúr, hanem a mindennapok valóságának a tükre.
Az előadást a színház októbertől műsorra tűzi; emellett a jubileumi évfordulóra is nagy erőkkel készülnek, hiszen október 3–9. között egyhetes nemzetközi színházi fesztivállal kedveskednek a kárpátaljai közönségnek.
Szeptember 21-én a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermében az Erdélyi család három generációjának festményeiből nyílt kiállítás, melyen Erdélyi Béla, Erdélyi János, Erdélyi László, valamint Villasek Rudolf és Villasek Tibor munkái hívogatják a műveszetkedvelőket.
A tárlatot megnyitó ünnepségen Villasek Tibor pontosítva sok lexikon szócikkét elmondta, hogy az Erdélyi családnak tizenegy gyermeke volt. Erdélyi Béla ötödik volt a sorban, Erdélyi János pedig a tizedik. Míg Bélának nem született gyermeke, Jánosnak kettő is, Ilona és László. Erdélyi Ilonát Villasek Rudolf festőművész, Erdélyi Béla tanítványa vette feleségül, az ő gyermekük Tibor. Így néhai édesapja, nagybátyja László, nagyapja János és annak testvére, Béla képeivel együtt állította ki most saját munkáit. Ők öten egy kárpátaljai festődinasztiát alkotnak.
Tudósítónkkal beszélgetve Villasek Tibor elmondta még: „Én ebbe a házba, ebbe a családba születtem, ezeknek a művészeknek a képei között nőttem fel. Főleg tájképfestő vagyok, csendéleteket is festek, portrét ritkán, mert nem nagyon érdekel – szerintem azt kell csinálni, amit az ember lelke, szíve diktál. Ezen a kiállításon meglehet figyelni, hogy a családon belül ki kitől tanult, hatottak-e a másikra. Jól látja, az én képeim, meg az apám képei között van egy bizonyos hasonlóság. Én így látom a világot. Nekem így tetszik.
Édesapám már a hetvenes évek elején elvitt egy alkotótáborba, 1974-ben már itt, Munkácson kiállítottam. 1975-ben beprotezsált a kárpátaljai „nagyművészek” közé egy művésztáborba, ahol én voltam a kölyök. Az nekem annyira megtetszett, azóta is szívesen megyek alkotótáborokba, ha meghívnak, szeretem azt a légkört, szeretek ott alkotni. A legtöbb képemen a kárpátaljai tájak köszönnek vissza, de jártam én már nemzetközi alkotótáborba Magyarországon, Szlovákiába, Romániába, Németországba. Jövő héten is utazok Szlovákiába” – árulta el magáról a művész.
A tárlatmegnyitón Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul elmondta, hogy Magyarország Ungvári Főkonzulátusa korábban szintén egy újfajta kezdeményezést indított útjára, hiszen az elismert kárpátaljai festőművészek közül sokan vallhatják magukat művészdinasztiák tagjainak. „A májusban útjára indított kiállítás-sorozatunkkal a kárpátaljai művészcsaládok több nemzedékének munkásságába kívánunk betekintést nyújtani. A művészdinasztiák bemutatását Boksay József, a kárpátaljai festőiskola egyik alapítója, kiemelkedő képviselője és családja bemutatásával kezdtük meg. Nagy öröm, hogy a mai kiállítással ez a sorozat folytatódik…” – mondta el a konzul asszony.
Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola docense kiemelte, hogy az Erdélyi családhoz hasonlóan híres művészcsalád Kárpátalján a Villasek család is. Még a XIX. században híressé vált Villasek Valentin, aki a Munkács melletti Frigyesfalvai Vasgyárnak volt a fő művésze, akinek munkái nagyon elismertek voltak, többek között arany díjat kapott az iparművészeti világkiállításon. Villasek Valentin fia, Rudi bácsi vette feleségül Erdélyi János festőművész lányát, így kapcsolódott össze a két neves művészcsalád. „A művészek kiállított képein látható a nagybányai festőiskola hatása. Kiemelném közülük Erdélyi Lászlót, akinek egyedi stílusa eltér a plein air festészettől, ő átment az absztrakt művészetbe. László Ungváron élt, zenész volt, ha figyelmesen megnézzük a műveit, akkor a zene ritmusát is észrevehetjük” – mutatott rá Kopriva Attila.
Popovics Béla művelődéstörténész emlékeztetett: „Ebben a furcsa világban, ahol élünk, ebben a háborúban, amely körülvesz bennünket, a munkácsi magyarságot egy ideje megterheli az, hogy »verekednünk« kell napi szinten azért, hogy megmaradjon a magyar iskolánk, amit a gonoszság és a butaság erői megpróbálnak eltüntetni. Ebben a miliőben egy színfolt, egy megállási lehetőség ez a csoda, ami itt van most. Alkalom a szemlélődésre. Alkalom arra, hogy megálljunk, egy kicsit eltávolodjunk a napi problémáktól…” – fogalmazott Munkács város legelismertebb helytörténésze. A kiállítás megtekinthető 2023. október 10-ig, hétköznapokon 8 és 16 óra között.
Július 23–30. között hetedik alkalommal szervezték meg a Nyárádmente Fesztivált Nyárádszeredán, melynek keretében tartották meg a Magyarok Kenyere program székelyföldi búzaösszeöntését is. Idén a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes vendégszerepelhetett a fesztiválon.
A közel egyhetes fesztiválon számtalan különleges koncert és szórakozási lehetőség várta a nyárádmentieket, valamint a fesztiválozni vágyókat. Az eseményen ünnepélyes keretek között tartották meg a Kárpát-medencei magyar gazdák ünnepét, a búzaösszeöntést a Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesületének koordinálásával. A programon felszólaló politikusok, civil és egyházi szervezetek vezetői a kárpátaljai magyarokért is szót emeltek.
„Ez az esemény a Nyárádmente Fesztivál egyik fénypontja is, és olyan üzenetet hordoz a nyárádmentiek számára is, amely erőt ad a következő nehéz időszakban, mert a kenyér nem hiányozhat az asztalról” – szögezte le köszöntőjében Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere.
A tizenharmadik éve indított búzaösszeöntési program „a magyar gazdák lelkéből fakad”, és minden ilyen nap öröm, „mert hitet adhat egymásnak, hogy minden nehézség közepette talpon maradjunk” – kezdte beszédét Jakab István, a MAGOSZ elnöke, az Országgyűlés alelnöke. A tavalyi szörnyű aszály ellenére ezer tonna gabona gyűlt össze, és ezt az eredményt idén lényegesen meg lehet haladni, nemcsak mennyiségben, hanem lelkesedésben, mert egyre több gazda, szervezet kapcsolódik be, így tudnak kenyeret biztosítani a rászorulóknak. A politikus beszélt többek között a jövő évi európai parlamenti választásról is, melyet sorsdöntőnek nevezett. Köszöntve a kárpátaljaiakat elmondta: „A kárpátaljai magyarság óriási küzdelemben áll helyt, és határozott hittel segíti azokat, akik a háború borzalmai elől menekülnek.” Mint mondta: a tavalyi évben a program révén közel 100 millió forint segítséget is tudtak nyújtani a kárpátaljai magyaroknak.
A köszöntéseket követően kezdetét vette a Nyárádmente Fesztivál néptánctalálkozójának programja, melyen többek között kiemelt fellépő volt a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes.
Várady Enikő, a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes művészeti vezetője elmondta: „Megtisztelő volt számunkra, hogy Nyárádszereda önkormányzata felkérte a táncegyüttesünket, hogy részt vegyünk az eseményen. A táncegyüttes először jár Erdélyben. Mindig nagy örömmel megyünk el a határon túli területekre is, jó volt megtapasztalni mindazt a szeretetet és támogatást, amit a nyárádszeredaiaktól kaptunk. Ezek a fesztiválok egyben elősegítik a magyar–magyar kapcsolatok erősítését is, melyekre ezekben a nehéz időkben nagy szükség van.”
A fesztivál során a Rezeda Néptáncegyüttes szilágysági regrutabállal és nagydobronyi táncokkal lepte meg a közönséget, amely vastapssal jutalmazta a produkciókat.
Az egyhetes fesztivál ideje alatt több koncerttel, színházi előadással és rengeteg szórakoztató programmal várták a fesztiválozókat.
Larisza Brovdi, Ukrajna érdemes művészének A művészetnek nincs kora című kiállítása nyílt meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban július 21-én.
Larisza Brovdi 1939. július 18-án született Asgabatban, Türkmenisztánban. 1945-től él Kárpátalján, műveit 1967-től számos helyszínen láthatta a közönség egyéni és csoportos kiállításokon, Ukrajnán túl más országok nagyvárosaiban, például 1975-ben Tbilisziben és Moszkvában, 1981-ben Budapesten, 2010-ben Pozsonyban. Alkotásai megtalálhatók ungvári, kijevi és moszkvai múzeumokban, valamint részét képezik ukrajnai, izraeli, amerikai egyesült államokbeli, kanadai, németországi, olaszországi, ausztriai, magyarországi, szlovákiai, oroszországi és ausztráliai magángyűjteményeknek.
A rendezvény kezdetén a kiállítás helyszínéül szolgáló tetőtéri galériában megjelent vendégeket elsőként Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, aki tolmácsolta Tarpai József igazgató szavait. Az országban lévő nehéz, embert próbáló helyzet ellenére a Latorca-parti város központjában található kulturális központ nem hagyta abba tevékenységét, munkájukkal régiónk művészeti és kulturális örökségének megőrzésében vállalnak szerepet, rendezvényeikkel és programjaikkal egy kis fényt, reményt kívánnak nyújtani vendégeiknek. „Ilyen világos eseményeket, hitet és reményt látunk Larisza Olekszandrivna itt bemutatott vásznain is, amelyek a művésznő életét tükrözik. A felhőtlen gyermekkor, melynek minden napja ünnep, a boldog ifjúság pillanatai, melybe beletartoznak az Ungvári Művészeti Iskolában eltöltött felejthetetlen évek, majd az élet és az alkotói érettség időszakához kötődő életfolyam, melynek áramlása hol mély szakadékokkal, hol csendes vizekkel és gyors, sziporkázó eseményekkel tarkított” – hangzott el a köszöntőben.
„Lariszával a művészetnek éltünk ifjú korunk óta. Larisza gyönyörűen rajzolt, applikált és faragott. A művészet volt a mindenünk. Lámpásokkal világítva sétáltunk és alkottunk az éjszakai városban. Nem volt elég a nappal…” – idézte a köszöntőben Pfeifer Anita Ivan Brovdi – Larisza Brovdi férje, Ukrajna érdemes művésze, Ukrajna népművésze – ifjúságukat leíró szavait. Larisza Brovdi a művészeti szakiskola elvégzése után a mai napig e fiatalos művészeti maximalizmus iránt elkötelezett, mely nem hagyott alább az évek múlásával sem, hiszen mélyen a festőnő lelkében és szívében gyökerezik. Hűen tükrözi ezt A művészetnek nincs kora című egyéni kiállítása is.
A tárlaton megtekinthető alkotások összeállítása és bemutatása a Brovdi család, Olekszandr Mondics, a kiállítás kreatív igazgatója, valamint a Munkácsy Mihály Magyar Ház együttműködésének köszönhetően valósult meg. A tárlat szervezését még Larisza Brovdi tavasszal elhunyt férje kezdte el, aki így szeretett volna kedveskedni feleségének 84. születésnapja alkalmából.
A Brovdi család nevében Sztefánia Brovdi, a művésznő unokája köszöntötte a jelenlévőket. Elismerően beszélt Larisza Brovdi munkásságáról Volodimir Horisnyak újságíró, a család barátja, valamint Anton Kovacs kárpátaljai képzőművész, aki hangsúlyozta, a festőnő művei méltók egy mély, alapos tanulmányozásra is.
A hivatalos megnyitót követően a résztvevők körbejárták a galériát, megtekintették a kiállított munkákat és kötetlen beszélgetés keretében a művésznővel is szóba elegyedtek. Mindezt Alisza Kovalenko hegedűművész zenéje tette hangulatossá.
A mintegy negyven festményből álló kiállítás augusztus 28-ig látogatható.
