Augusztus 29-én Ungváron a Dicsőség dombján tisztelegtek az Ukrajna függetlenségéért, szuverenitásáért és területi integritásáért folytatott harcban elhunyt katonák emléke előtt. A rendezvény egyperces néma csenddel kezdődött. A régió és a város vezetői, katonák, egyházi személyek, az elesett katonák hozzátartozói és a lakosság virágokat helyezett el az emlékmű lábánál, majd a katonasíroknál is. Mihajlo Kocsis 2014 óta védi az országot. Most eljött, hogy lerója tiszteletét társai előtt. 2019 óta augusztus 29-e az elesett honvédek emléknapja Ukrajnában. Ez a dátum az orosz-ukrán háború egyik legtragikusabb, a teljes körű inváziót megelőző epizódjához, az ukrán katonák 2014-es kitöréséhez kapcsolódik a Donyeck megyében található Ilovajszk melletti katlanból. Ekkor az orosz hadvezetés megszegte a megállapodást: ukrán katonákat lőttek le, miközben oszlopokban vonultak át a kijelölt úgynevezett „zöld folyosón”. Útjuk napraforgóföldeken keresztül vezetett. Ezért a napraforgó lett az augusztus 29-i megemlékezés szimbóluma.
Augusztus 20-án a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ismét csendes koszorúzással emlékezett meg Szent István királyról és a magyar állam megalapításáról Mezőkaszonyban, a 2021-ben felavatott Szent István-mellszobornál. Gál Adél, a Pro Cultura Subcarpathica munkatársa kifejtette, hogy a szervezet fontosnak tartja a magyar kultúra ápolását és a nemzeti hagyományok megőrzését, hiszen a történelmi Magyarország Szent István révén került mennyei pártfogásba.
Dr. Trieb Gergely konzul beszédében hangsúlyozta, hogy azok, akik a teremtő gondviselésben hisznek, a nemzeti közösségeket és kultúrát isteni ajándéknak tekintik, amelyért felelősséggel tartozunk. Hozzátette, hogy most van szükség arra, hogy magasba emelkedjünk, és olyan mélységeket találjunk, ahol a nemzet magától értetődő összetartozása felfedezhető.
A háborús helyzet miatt idén is elmaradt a nagyszabású rendezvény, a megemlékezésre összegyűltek Reviczky Gyula Szent István napján című versének meghallgatásával tisztelegtek Szent István emléke előtt. Ezt követően Radvánszky Ferenc református lelkész áldást kért az egybegyűltekre.
A megemlékezés zárásaként a résztvevők koszorúkat helyeztek el Szent István mellszobránál, tisztelegve az államalapító emléke előtt.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) csendes koszorúzás keretében emlékezett meg a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájáról a Tiszaújlak határában lévő Turul-emlékműnél július 14-én.
A kárpátaljai magyarság a pandémia kitöréséig minden évben nagyszabású rendezvénnyel méltatta a Rákóczi-szabadságharc 1703. július 14-én lezajlott, első kuruc győzelemmel végződött ütközetét, mely meghatározó szereppel bírt II. Rákóczi Ferenc mozgalmának kiteljesedésében. Bár a koronavírus-járvány azóta elmúlt, egy olyan jelent élünk, amikor ismét a szabadság, az ország egységének és szuverenitásának megőrzése a cél. Az emlékezés a békés időkben is rendkívül fontos, egy háborúban pedig még inkább jelentős.
A megemlékezés a hagyományokhoz hűen a Tiszaújlak központjában álló egykori Sóház épületénél kezdődött, ahol az egybegyűltek megkoszorúzták Esze Tamás kuruc brigadéros emléktábláját. Székely Gusztáv, a Tiszaújlaki Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője arról számolt be, hogy a közeljövőben sor kerül a helyi önkormányzat tulajdonában lévő épület felújítására, melynek köszönhetően „méltó körülmények között tudják majd őrizni a történelmi hagyományokat”.
A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának méltatása ezután a 321 éve zajlott ütközet helyszínén, a Tisza partjánál folytatódott. Az itt található dombtetőn nyúlik a magasba az az obeliszk, melynek tetején áll szárnyait széttárva a szabadságot szimbolizáló turul. Az első turulmadaras emlékoszlopot 1903-ban emelték, azt azonban a szovjet hatóságok 1945-ben lerombolták. A kárpátaljai magyarok 1989-ben visszaállították a Turul-emlékművet és újraavatták a szobrot.
A jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek az orosz–ukrán háború áldozataira. Ezután a Benei Klub és Könyvtár Szélrózsa csoportja zenés-verses összeállítást mutatott be: előadásukban a résztvevők részleteket hallhattak Wass Albert Magyar Miatyánk című verséből, felcsendült a Csík Zenekar Hazám, hazám című ismert dala, valamint a Szétszórt gyöngyszemek című dal. A rövid kulturális műsort követően az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit az emlékmű talapzatánál.
A koszorozás után a sajtónak Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének megbízott elnöke nyilatkozott. Röviden felidézte a Rákóczi-szabadságharc helyi vonatkozású történéseit, majd a szabadság jelentőségéről szólt, kiemelve annak szerteágazó mivoltát: „A szabadság nem arról szól, hogy egyszer kivívta magának egy nép, s aztán örökké megmarad. A szabadságra és a függetlenségre nagyon vigyázni kell, az minden népnek a legnagyobb vágya.” Bár megannyi veszély leselkedik egy-egy nép, nemzet szabadságára, minden körülmény között kitartónak, erős hitűnek kell lenni, s reménnyel telt szívvel soha nem szabad hagyni, hogy azt elvegyék. A legnehezebb időben pedig erőt adhat az elődök helytállása, akiknek emlékét őrizve évszázadokkal később is összetartó és hitében erős közösség lehet a kárpátaljai magyarság is. Az emlékezés jelentőségét hangsúlyozva Kudron Zoltán aláhúzta: addig él bármi, amíg vannak, akik emlékeznek rá.
„Most, ilyen helyzetben mindannyian emlékekből táplálkozunk. Ha a tavalyi megemlékezésre gondolok, azonnal Barta József jut eszembe, akinek a hiánya a mai napig számomra is, és úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyarság számára is óriási vákuum. Nagy dolog, hogy ma itt vagyunk, összetartók és erősek vagyunk, habár lehet, hogy létszámunkban fogyatkoztunk, de felvérteztük magunkat erővel” – fogalmazott Petei Judit, a megyei tanács KMKSZ-frakciójának megbízott vezetője, hozzátéve: a tavalyi megemlékezésen abban reménykedtek, hogy idén már béke lesz, erre azonban még várni kell, ugyanakkor „bizakodók vagyunk és mindent megteszünk mi is, a kis kárpátaljai magyarság azért, hogy a békesség, a nyugalom és az egymás iránti tisztelet magasabb fokozatra lépjen” – tette hozzá.
Ukrajna Alkotmányának napja alkalmából rendeztek ünnepséget Ungváron. A megye vezetése, a katonaság, a hatalmi és rendfenntartó szervek képviselői, valamint a jelenlévők virágot helyeztek el Tarasz Sevcsenko emlékművénél. Az ünnepségről a megyei közigazgatás Facebook-bejegyzést tett közzé.
„Ukrajna Alkotmánya 28 éves.
Épp ez garantálja mindannyiunk jogait és szabadságát.
Megszilárdítja Ukrajna függetlenségét, szuverenitását, területi integritását és civilizációs választásunkat – az Európai Unióba és a NATO-ba való integrációt.
Az alaptörvénybe vésett minden szót védőink saját életük árán is megvédenek. Köszönet mindenkinek, aki ma teljesíti az állam iránti kötelességét.
A beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium június 2-án emlékezett meg az intézmény névadójának 108 évvel ezelőtti születéséről, valamint tartotta meg tanévzáró ünnepségét is. A szokásaikhoz híven elsőként ellátogattak a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumhoz, ahol az Ortutay-emléktáblánál elhelyezték a tiszteletadás koszorúit. Itt Szabó Konstantin görögkatolikus pap, Elemér atya egykori tanítványa idézte fel legkedvesebb emlékeit mesteréről. Mint kiemelte: a papi hivatása mellett Ortutay igazi tanár volt, aki nem csak a hite, de diákjai mellett is kiállt. A megemlékezést követően a résztvevők közös ünnepi misén vettek részt, amelyet Demkó Ferenc görögkatolikus esperes celebrált, majd átvonultak az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégiumhoz, ahol megtartották az évzáró ünnepséget. A szakkollégiumban folyó munka sokszínű. Többek között a fiatalok részt vehetnek a Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör programjában is, aminek eredményeit közösen tekintették meg az érdeklődők.
A nemzeti összetartozás napján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szürtei Alapszervezete a szokás szerint a református templom udvarán található emlékműnél tartott megemlékezést. Sajnos, a háborús helyzet miatt idén is csak egy szűk körű koszorúzásra volt lehetőség.
Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke bemutatta a vendégeket – Albertné Simon Edinát, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulját, Palkó Katalint, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének alelnökét, Puskár Árpádot, a Szürtei kistérség polgármesterét, Kótyuk Zsolt református lelkészt, Pásztornickij Istvánt és Kovács Albertet a Szürtei Római Katolikus Egyháztanács képviseletében – és az egybegyűltek közösen elénekelték nemzeti imánkat.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A továbbiakban Kiss Liliána, a Nagydobronyi Református Líceum 6. osztályos tanulója előadásában az Isten áldja meg a magyart című dal csendült fel. „Isten áldja meg a magyart, Tartson neve, míg a föld tart. … Töltse békével napjait…” – szólt a népdaléneklési versenyen kiemelt arany helyezést elért szólóénekes hangján a zápor utáni friss levegőben.
Kótyuk Zsolt, a szürtei református gyülekezet lelkésze mondott imát és Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljai magyarságra és az egész magyar nemzetre.
– 2010-ben a magyar kormány úgy döntött, hogy június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja és nem sokkal ezt követően, 4 év múlva itt, a gyülekezetünkben is megvalósult az a csodálatos lehetőség, hogy Kárpátalján elsőként felállítottuk a nemzeti összetartozás emlékművét. Egy imára kulcsolt kéz azt fejezi ki, hogy mindenkire nagy szeretettel és imádsággal gondolunk ezen a napon, amikor minden magyar szíve egyszerre dobban. Sajnos a mostani időszakban is megéli nemcsak a magyar, de sok más nép is a szétszakítottságnak a fájdalmát. Modern, újabb korok és kihívások jönnek, mi azonban hisszük azt, hogy az az Isten, aki fölötte áll minden szétszakító erőnek, meg tudja azt cselekedni, hogy az összetartozás, a szeretet mindent átfogó, legnagyobb erő legyen ezen a világon. Ma így könyörgünk minden magyarért szerte a világban, a Kárpát-medencén túl is, és így kérjük Isten áldását mindenkire.
Végezetül a jelenlévők elénekelték a Szózatot.
Palkó Katalin, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének alelnöke a csendes megemlékezést követően felidézte, hogy az első megemlékezések még fájdalommal és mélységes szomorúsággal teltek.
– Aztán amikor az összetartozás napjává nyilvánították június 4-ét, akkor elkezdtünk előrenézni valamennyien. A határokat nem tudtuk megváltoztatni, azok megváltoztathatatlanok, de az csak egy-egy vonal, mert a magyar nemzetet vonalakkal szétválasztani nem lehet. Amíg határon túl él egy magyar, mindig úgy fogja érezni, hogy egy nemzethez tartozunk, az anyaországgal testvérek vagyunk, összetartozunk. Soha nem volt ilyen fontos az összetartozás, soha nem volt még ilyen szükségünk arra, hogy mintegy a tenyerén őrizzen minket a Jóisten, és őrizzen minket, az egységes magyar nemzet. Én nem érzem kívülállónak, kirekesztettnek magam. Én úgy érzem magam, mint ennek a testnek egy része, egy nagyon fontos része itt, Kárpátalján. Ezt az egész kárpátaljai magyarság nevében mondhatom: mi a nemzetnek egy elválaszthatatlan része vagyunk. Nehéz helyzetben vagyunk. A történelem már megint a fájdalom és a szomorúság felé taszít minket, de úgy gondolom, összetartással, szeretettel, békességgel át fogjuk hidalni ezt a nehéz időszakot is, s egy év múlva lehet, hogy már mosolyogva fogom mondani: összetartozunk, s de jó összetartozni a magyar nemzettel! – zárta ünnepi gondolatait.
Az egykori máramarosi koronavárosban, Visken csöndes koszorúzás keretében méltatták a nemzeti összetartozás napját s emlékeztek meg a trianoni békediktátum aláírásáról, amelynek következtében egy egészen új határokkal rendelkező Európa jött létre, szétszakítva ezáltal több milliónyi magyar lelket.
A Magyar Országgyűlés 2010. május 31-től június 4-ét a nemzeti összetartozás napjának tekinti, ezáltal is erősítve magyar közösségeinket, hiszen „határai csak az országnak vannak, a nemzetnek nincsenek”. Azonban mindmáig jelen van a történelmi múlt fájdalmának hozadéka is közösségeink életében, amikor egyik pillanatról a másikra szakadtak szét családok, közösségek, életek a nagyhatalmak tollvonásainak következtében, figyelembe nem véve emberek millióinak sorsát. Ma, amikor a nemzeti összetartozásba kapaszkodva a leghányattatottabb sorsú elszakított kárpátaljai magyar közösség emlékezik, hasonló nehézségeket él meg, hiszen közösségek, családok szakadtak szét, üldöztetnek a háború árnyékában. Azonban minden nehézség ellenére a maroknyi kárpátaljai magyarság erős sziklaként őrzi őseitől örökölt hagyományait, kultúráját, múltját és jelenét, együtt emlékezik a nemzettel a kárpátaljai magyarság Ungvártól Rahóig, és reménykednek egy csendesebb, békésebb létben.
Ennek a reménységnek adtak hangot a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Viski Alapszervezetének tagjai, akik a helyi református templom kertjében gyülekeztek és helyezték el az emlékezés koszorúit az udvarban található emlékműnél.
Szabó Gabriella, a KMKSZ Viski Alapszervezetének elnöke hangsúlyozta: nagyon fontos minden éven megemlékezni az összetartozás napjáról. „Sajnálatos és szomorú az az esemény, amely 1920-ban történt, mert szétdarabolták anyaországunkat, nemzetünk egy része más országok fennhatósága alá került. De mindezek ellenére is láthattuk, hogy van remény, hiszen a fiatalabb generációk is itt vannak, ami arról tanúskodik, hogy van jövőnk. Ezek a fiatalok átélik mindazokat a történelmi eseményeket, amelyek minket körülvesznek, amelyek minket táplálnak, és amelyekből a jövőnket alakíthatjuk” – fogalmazott az elnök.
Dr. Gyebnár István beregszászi magyar ideiglenes ügyvivő konzul beszédében kiemelte: „104 év telt el azóta, hogy a magyarságra lesújtott nemzeti történelmünk legsötétebb napja. 1920. június 4-én zúgtak a harangok, a magyarok pedig csendben álltak öt percig. A veszteséget egyetlen magyar sem tudta feldolgozni.” Hozzátette: 2010 óta a trianoni gyásznap, a magyarság részekre szakításának emléknapjából a nemzeti összetartozás napjává emelkedett. Fontos, hogy aki magyarnak született, megmaradhasson magyarnak, akkor is, hogyha a szülőföld a politikai földrajz vagy közigazgatás szempontjából nem Magyarországon található. A magyar kormány igyekszik mindent megtenni és segíteni a kárpátaljai és külhoni magyarokat, hogy megmaradhassanak kultúrájukban, nyelvükben, hagyományaikban.
Varenka Renáta, a Viski kistérség alpolgármestere köszöntőjében elmondta: a trinoni döntést követően Kárpátalja és az itt élő magyarság egy új, kihívásokkal teli korszakba lépett. Bár elszakadtunk az anyaországtól, de soha nem veszítettük el identitásunkat, kultúránkat, és összetartozásunk érzését. „Ma, visszatekintve az elmúlt időszakra, kijelenthetjük, hogy megmaradtunk és vagyunk még” – tette hozzá.
A köszöntő gondolatokat követően a helyi iskola növendékei verssel és énekkel színesítették a megemlékezést, valamint a koszorúk elhelyezése alatt a viski református gyülekezet énekkarának szolgálata tette meghitté az eseményt. A program végén a jelenlévők elénekelték nemzeti imádságunkat.
Május 21-én, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) csendes koszorúzást tartott Mezőváriban és Beregszászban, a Rákóczi-szabadságharc kezdetét jelképező zászlóbontás egykori helyszínein.
A mezővári református templom falán lévő Rákóczi-emléktáblánál Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Sin József, a Szövetség alelnöke ünnepi beszédében felidézte a XVIII. századi eseményeket: „Rákóczi zászlókat küldött Magyarországra, és május 6-án a brezáni kiáltványban harcra szólította az ország minden nemes és nemtelen lakosát »a haza örökös megmaradásáért«.
Zászlót bontottak Beregszászban és Váriban is. A küzdelmet a magyar nép szabadságának megsértésével, a föld népe elnyomásával indokolták és a kedvező külpolitikai helyzettel is. A tiszahátiak megkezdték a küzdelmet, melyben a fordulatot a július 14-i, tiszabecsi kuruc győzelem hozta. […] Soha nem látott összefogás, egyetértés jött létre a nemesség és a jobbágyság között. Együttműködés és összefogás volt a magyarok és a felvidéki ruszinok között is, kiket Rákóczi a „leghűségesebb népének” nevezett” – emlékeztetett Sin József.
A korabeli kuruc viseletbe öltözött főiskolai hallgatók közül egy fiatalember felolvasta Rákóczi brezáni kiáltványát, majd újra kibontották és meglengették a Nagyságos Fejedelem zászlaját. Zán Fábián Sándor református püspök imádkozott nehéz sorsú népünkért, végül Holozsi Imre, a Tulipán Tanoda és a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti iskola tanára kurucnótákat játszott tárogatón, közben a jelenlévők, helybéliek, magyar szervezetek képviselői és Magyarország külképviseleteinek munkatársai elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait.
A megemlékezés Beregszászban folytatódott Esze Tamás szobránál, ahol a város polgármestere és vezetői, magyar diplomaták, a KMKSZ tisztségviselői, a főiskola vezetői, tanárai és diákjai jelentek meg a koszorúzáson, ahol ugyancsak felolvasták a korabeli viseletben lévő főiskolai diákok Rákóczi és Bercsényi brezáni kiáltványát és meglengették a zászlót, akárcsak 321 évvel ezelőtt ugyanazon a helyen. Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet képviseletében köszöntötte a jelenlévőket, felidézve az 1703-as eseményeket. Végül a megjelentek megkoszorúzták Esze Tamás szobrát. Holozsi Imre itt is kuruc nótákat játszott tárogatón, ám ezúttal a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének diákjai énekelték is azokat.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke a megemlékezést követően a sajtónak elmondta: „A gyökereket meg kell őrizni, mert a gyökerek tartanak meg bennünket ezen a területen. A kárpátaljai nép legmélyebb gyökere talán a Rákóczi-kor, amely erre a vidékre volt leginkább hatással. Az akkori események az itt élő népeket egységbe tudta kovácsolni, e zászló mögé, amit itt most kibontottak. Egykor felsorakoztak a magyarokon kívül a ruszinok, a románok és szlovákok is. Az akkori kor üzenetét mindenki számára tovább kellene adni, hogy a fiatalok a kuruc hagyományt – ami közös múltunk, összetartó erőnk – tovább vigyék, mert ezzel az itt élő népek békéjét tudnánk megőrizni…” – fogalmazott Orosz Ildikó.
Ungváron a csernobili katasztrófa áldozataira emlékeztek, amely 38 évvel ezelőtt, április 26-án több száz ember életét oltotta ki, és helyrehozhatatlan károkat okozott Európa ökológiájában. A megye és a megyeszékhely vezetői, katonák, veteránok, társadalmi szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait a csernobili katasztrófa áldozatainak és a kárelhárításban résztvevő kárpátaljaiak tiszteletére emelt emlékműnél. Bohdán Mitnicsok, a csernobili katasztrófa kárelhárítója, veterán, az Ukrán Fegyveres Erők katonája, aki 1986-ban részt vett a háttérsugárzás mérésében. Azért jött, hogy tisztelegjen az áldozatok emléke előtt. Jelenleg Kárpátalján 3000 regisztrált csernobili áldozatot tartanak nyilván. Vannak köztük likvidátorok, az áldozatok özvegyei, és a katasztrófa miatt áttelepített lakosok is. – tudtuk meg Jurij Fuscsicstól, a Csernobili Katasztrófa Áldozatainak Szövetsége vezetőjétől, aki fiatal katonatisztként maga is részt vett a baleset felszámolásában 1986-ban. Mint ismeretes, az orosz agresszió következtében a megszállók elfoglalták a csernobili atomerőművet, amit az Ukrán Fegyveres Erők csapatai 2022. március 31-én szabadítottak fel.
Nem rendelkeznek saját állammal, és szétszórva élnek szerte a világban, de sok mindenben egységesek, őrzik nyelvüket, hagyományaikat és kultúrájukat. A romák a multikulturális Kárpátalja szerves részét képezik. A régióban több mint 100 000 roma él, több mint száz roma településen és külön iskoláik vannak. A roma közösségeket is elérik az integrációs folyamatok, ők pedig eloszlatják a mítoszokat és lerombolják a sztereotípiákat – állítja Miroszlav Horvat roma emberi jogi aktivista. Április 8-án – a nemzetközi roma napon – pedig ki kell emelni, hogy a romák a civil társadalom fontos részét képezik. Roma Kultúra Világnapja alkalmából a közéleti aktivistákat és önkénteseket oklevelekkel tüntette ki a megyei közigazgatás és a megyei tanács vezetése. Az esemény részeként a Kárpátalja Megyei Katonai Adminisztráció átriumában megnyitották a Jónás Tibor vezette ROM-ART művészeti iskola jótékonysági kiállítását. A roma nemzetiségű festőművész és tanítványai alkotásainak értékesítéséből származó bevételt Ukrajna fegyveres erői támogatására fordítják. A kiállítást a roma nők élénk és színes öltözékei egészítették ki, amelyek a hagyományt és a modernitást ötvözik. A Nemzetközi Roma Nap egy olyan ünnepnap, amelyre első ízben az 1971-ben Londonban tartott első világkongresszus napján került sor, amikor elfogadták a romák zászlaját és himnuszát. A Világnap célja a roma identitás megőrzése és fejlesztése. Emellett a hagyomány szerint ezen a napon világszerte gyertyákat gyújtanak és koszorúkat helyeznek el a folyókon a roma nép egységének jelképeként.