Munkácson húsvét közeledtével hímes tojás kiállítást és kézműves foglalkozást tartottak a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A kiállításon kárpátaljai kézművesek által díszített tojások kerülnek bemutatásra. A résztvevőknek lehetőségük nyílott elsajátítani a tojásírás és hímes tojás díszítés fortélyait is.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezete csendes koszorúzást szervezett az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulója alkalmából március 15-én a podheringi csata helyszínén felállított kőobeliszknél, ahol a jelenlévők főhajtással tisztelegtek a hősök emléke előtt.
Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc legjelentősebb vidékünkön zajló csatájaként tartják számon a Munkács melletti Podheringen történt 1849. április 22-ei összecsapást. A Latorca-parti ütközetben a magyar és ruszin nemzetőrök, honvédek és népfelkelők sikeresen tartóztatták fel és kényszerítették meghátrálásra az országba betört osztrák császári sereget. A podheringi csata nem tartozik ugyan a szabadságharc legkimagaslóbb ütközetei közé, ugyanakkor Kárpátalja számára fontos, hiszen jelzi a vidék magyar és ruszin népének bátor helytállását, összefogását és szabadságszeretetét.
Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke tudósítónknak elmondta, a koronavírus-világjárvány, majd a háború kitörése miatt már négy éve csupán csendes koszorúzással róják le tiszteletüket a szabadsághősök emléke előtt. „Mi, munkácsiak rendkívül fontosnak tartjuk ezeket a megemlékezéseket. Nekünk, munkácsiaknak amúgy is nagy szerencsénk van, mert büszkén mondhatjuk, hogy itt, a Szarka-hegy alatt található az egyetlen olyan autentikus megemlékezési helyszín, ahol 1849 áprilisában egy maroknyi magyar honvéd és nemzetőr megállította a túlerőben lévő osztrák sereget” – emelte ki.
A győztes csata helyszínén a munkácsiak 1901-ben csonka gúla alakú emlékművet emeltek. „Ez kötelességet is ró ránk, hogy megőrizzük az emlékművet” – szögezte le Korolyova Erzsébet, hozzátéve, hogy a magyar kormánytámogatásnak köszönhetően nemrégiben sikerült ismét újrakövezni és újrabetonozni a kőobeliszk talapzatát. „Bízom benne, hogy belátható időn belül – talán jövőre – ismét olyan nagyszabású megemlékezést lehet itt tartani, mint a járványt megelőző esztendőkben, amikor nemcsak a munkácsiak, hanem a környék magyarlakta településeiről is itt gyűltek össze az emberek, hogy együtt ünnepeljék március 15-ét. Remélem, egyszer visszajön ez a kor is, addig pedig tartjuk itt a lángot, és nem feledkezünk meg hőseinkről” – tette hozzá a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke.
A tisztelet és az emlékezés koszorúinak elhelyezését követően a rendezvény a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott, ahol Papp Ferenc ungvári magyar konzul felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz intézett ünnepi üzenetét: „1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték, a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek. Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk” – fogalmazott ünnepi levelében a magyar miniszterelnök, kiemelve, hogy a magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik: „Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört. »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«”
„Egy nemzet életében rendkívül fontosak az ünnepek. Az ünnep mindig megállás: öröm, találkozás, mosoly, emlékezés, számvetés, a célok megfogalmazása. Március 15. egy ilyen ünnep, ahol végig tudunk nézni a történelmünkön, és meg tudjuk újra fogalmazni a szabadság fontosságát” – hangsúlyozta felszólalásában Popovics Béla helytörténész, felhívva a jelenlévők figyelmét arra, hogy „a Jóisten megáldotta ezt a nemzetet – ahogyan Kölcsey is írja a Himnuszban –, de ez az áldás akkor tud folytatódni, ha újra és újra visszatalálunk a gyökerekhez, a kereszténységünkhöz, a magyarságunkhoz, az igazi szellemi értékekhez, melyek ezt a nemzetet meg tudták őrizni. Ebben a mai felbolydult és értékvesztett világban nagyon fontos, hogy tanúságot tegyünk a hitünk és az értékeink mellett, s az Isten meg fogja áldani ezt a nemzetet”. Az elmúlt ezer évben a Kárpát-medencében számos olyan pillanat volt, amikor ez a nemzet eltűnhetett volna – idézte fel Popovics Béla, „de mi azért tudtunk túlélni, mert mindig vissza tudtunk találni a gyökereinkhez, a Teremtő tenyerébe tudtuk magunkat helyezni, és erőt tudtunk belőle meríteni. Fontosnak tartom a Himnusz második versszakát is mondani, hiszen van mire büszkének lennünk!” – tette hozzá.
Az alkalmat Györkené Csákány Marianna verses-zenés összeállítása tette meghittebbé, aki Bodnár Éva Fohász a hazáért, Szülőföld, valamint Magyar szó című verseinek megzenésített változatát adta elő, emellett igazán mély üzeneteket magukban hordozó dalok csendültek fel Losonczi Léna Itt szőke a hajnal, Szügyi Zoltán Otthon és Tárczy Andor Ungnak és Tiszának című versei alapján, s végül ismert református énekeket is hallhatott a közönség.
A KMKSZ a háború miatt csupán csendes koszorúzásokat szervezett március 15 alkalmából. Többek között a ma már Munkácshoz tartozó Podheringnél, ahol 1849 áprilisában a Galícia felől betörő, közel tízszeres túlerőben lévő császári sereget a Latorca partján szétverték a honvédekből és nemzetőrökből álló magyar csapatok. A győztes csata helyszínén a munkácsiak 1901-ben csonka gúla alakú emlékművet állítottak. A koszorúzás résztvevői itt hajtottak fejet a hősök emléke előtt.
A karácsonyra való készülődés reménnyel teli meghitt hangulata varázsolt igazi csodát a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermébe, ahol december 21-én a Latorca-parti város magyarsága együtt ünnepelte a szeretet ünnepét.
Az immár ötödik alkalommal megrendezett munkácsi magyarok karácsonyi ünnepsége kezdetén a Munkácsi 1. Sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat fiatal cserkészei díszes mécsesekkel a kezükben vonultak be a terembe, és sorra gyújtották meg az adventi koszorú hitet, reményt és örömet szimbolizáló gyertyáit az Isten szeretetének üzenetét magában hordozó betlehemi békelánggal.
Az elcsendesedés pillanataiban Gulácsy Dániel református lelkipásztor János evangéliumának 14. fejezetéből vett 27. igeszakaszán keresztül – „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja” – fogalmazta meg gondolatait a közelgő ünnep kapcsán, majd Resch Tamás római katolikus káplánnal közösen Isten gazdag áldását kérték a jelenlévőkre.
Ezt követően az ünnepség szervezői nevében Korolyova Erzsébet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy az idei karácsonyi ünnepség mottójaként a békés karácsonyt választották, hiszen, mint magyarázta: ha megkérdeznénk az embereket, hogy jelenleg mire vágynak a legjobban, nagy arányban válaszolnák azt, hogy a békére. „Mi, civil kisemberek imádkozhatunk a békéért és megpróbálhatunk magunk körül békét teremteni; először a lelkünkben, utána a környezetünkben. A munkácsi magyarok karácsonyi ünnepsége is azt a célt tűzte ki, hogy ebben a nehéz időben a béke és a szeretet egy kicsiny szigete legyen” – emelte ki Korolyova Erzsébet.
„Nem tudnám megmagyarázni miért, de biztos vagyok abban, hogy ha tiszta szívvel és hálatelt lélekkel töltjük el ezt a néhány órát, akkor ezzel mi is elősegítjük a béke beköszöntét. Nem tudom, és nem is akarom megmagyarázni, hogy miért érzek így, csak hiszek benne, mert hinni akarok” – hangsúlyozta az alapszervezeti elnök, majd felszólalását Wass Albert [Az elfeledett karácsony szellemében…] című művéből vett idézettel zárta: „Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik.”
Magyarország ungvári és beregszászi külképviseleteinek nevében Kuti László ungvári magyar konzul mondott köszöntőt, melyet egy számára meghatározó karácsonyi élmény megosztásával kezdett: elmondta, hogy a II. világháborút megtapasztalt szülei Budapesten éltek, s ott töltötték 1944 karácsonyát is, amelyről később mindketten úgy emlékeztek vissza, hogy számukra az a bizonyos karácsony a remény ünnepét jelentette, „a reményt abban, hogy a szörnyű dolgok egyszer véget érnek, és elkövetkezik a béke: az a béke, amikor mindenki a saját életét nyugodtan és úgy élheti, ahogyan szeretné”. „Úgy gondolom, hogy ez az üzenet most, amikor már a második háborúban telő karácsonyra készülünk itt, a munkácsi magyar közösség tagjaival, ezek a szavak még most is aktuálisak, hiszen nekünk is van most miben reménykednünk” – szögezte le a magyar diplomata, hozzátéve, hogy amikor végigtekint a termet zsúfolásig megtöltő ünneplőkön, akkor úgy érzi, van alapja a reménységnek és a reménykedésnek. „Magyarország pontosan ezt a reményt próbálja erősíteni és táplálni akkor, amikor történetének legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre, gondosan ügyelve arra, hogy a segélyekből és támogatásokból ne csak a kárpátaljai magyarság, hanem az itt élő többi nemzetiség, sőt a hágón túliak is részesülhessenek” – tette hozzá Kuti László, majd a mihamarabbi béke eljövetelében bízó, reményekkel teli áldott karácsonyt kívánt mindenkinek.
Az adventi időszak elején a KMKSZ Munkácsi Alapszervezete a Munkácsy Mihály Magyar Házzal közösen alkotópályázatot hirdetett a helyi 6–18 éves gyerekek számára Békés karácsony címmel. A szervezők a rajzpályázatot ezúttal kibővítették, így mézeskalács-kompozíciókkal, valamint kreatív karácsonyi dekorációkkal is nevezhettek a fiatalok. December 18-ig összesen 63 alkotás érkezett be a Magyar Házba, melyeket kompetens zsűri értékelt a kreativitás, a kompozíció, a technikai kivitelezés és az egyediség alapján. Az első három helyezettnek Korolyova Erzsébet adta át a Budapesten élő Kisbalázs Csilla és M. Tóth Balázs által felajánlott értékes ajándékcsomagokat. Matl Péter Munkácsy-díjas kárpátaljai szobrászművész, valamint a Munkácsy Mihály Magyar Ház vezetősége két gyerek számára különdíjat adott át.
A díjátadást követő ünnepi műsort a Munkácsi Református Egyház Kisegyüttesének énekeselőadása kezdte, majd a legfiatalabbak, a Szent József Óvoda növendékei léptek színpadra. Somkó Karina, a Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulója gimnasztika-előadást mutatott be, melyet a középiskola kiskórusának karácsonyi összeállítása követett. Ezután Kosztolányi Dezső Karácsonyi ének című verse hangzott el Éles Bernadett, a Rákóczi-középiskola diákja által, majd az intézmény Csillagfény betlehemes csoportja beregvidéki bábozós betlehemes játékot mutatott be, így a jelenlevők az énekek szövegei és a humoros pásztori játékok által is részesülhettek a karácsonyi csodában. Ezután Pliszka Katalin, a Rákóczi-középiskola tanulója Frédéric Chopin kilences számú noktürnjét játszotta el zongorán. Bakos Dóra, a Munkácsi Szent István Líceum diákja mély átéléssel szavalta el Dsida Jenő Közeleg az emberfia című versét, melyet a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyermekkórusának előadása követett. Szabó T. Anna Ünnep című versét tolmácsolta a közönség felé Togyeriska Nikoletta, a Rákóczi-középiskola végzőse. Popovics Emese karácsonyi ének-citera összeállítása után a munkácsi egyházak kórusai közös kántálása zárta a programot. Az ünnepi műsor végén Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke osztotta meg ünnepélyes körülmények között is az örömteli hírt: „Köszönjük mindenkinek, aki szurkolt és kitartott: visszakaptuk az iskolánkat!” – reflektált arra, hogy a Munkácsi Városi-Járási Bíróság harmadszorra is kimondta: jogtalanul menesztették iskolaigazgatói posztjáról Schink Istvánt, s arra kötelezte a tanfelügyelőséget, hogy helyezzék vissza az igazgató urat tisztségébe.
Az este ezután baráti beszélgetésekkel folytatódott. A munkácsi magyarok karácsonyi rendezvénye megmutatta: azok társaságában kell megélni a szeretet ünnepét, akik a legfontosabbak számunkra. A karácsonyt pedig a szeretet és a vele együtt járó békesség teszi csodássá, s talán mindenki erre vágyik most a legjobban.
A Munkácsi Városi-Járási Bíróság harmadfokon is kimondta, hogy jogtalanul menesztették Schink Istvánt, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatóját posztjáról.
A hírt a munkácsi Rákóczi-középiskola osztotta meg hivatalos Facebook-oldalán. Az oktatási intézmény azt is hozzátette, hogy a bíróság arra kötelezte a tanfelügyelőséget, hogy helyezzék vissza az igazgató urat tisztségébe.
„Ezt még nem tették meg, de nagyon várjuk” – írta a kollektíva.
Emléktábla avatásával méltatta Bertók Béla lelkipásztor, az idén 100 éves fennállását ünneplő Kárpátaljai Református Egyházkerület első püspöke születésének 150. évfordulóját a munkácsi református egyházközség. Az alkalomra a templom belső udvarán került sor. Az egyházatyák 100 évvel ezelőtti kitartása és hűsége a szülőföld iránt ad erőt a mai nehézségek leküzdésére, hangsúlyozta Vackó László, a gyülekezet gondnoka. Az emléktábla avatását megelőző reformáció ünnepi istentiszteleten részt vettek a munkácsi református egyházközség erdélyi testvérgyülekezetének képviselői. Barabás Réka, a kalotaszegi 60 lelket számláló Kispetri presbitere elmondta, sorstársaknak érzi a munkácsi gyülekezet tagjait, és bízik abban, hogy az Úr mindkét közösséget átsegíti a nehézségeken.
Az idén fennállásának centenáriumát méltató Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) első püspöke a munkácsi születésű Bertók Béla volt. Az egyházkerületet megszervező lelkipásztor születésének százötvenedik évfordulóját méltatva a munkácsi református gyülekezet emléktáblát helyezett el a templom oldalán.
A munkácsi református gyülekezet jelenleg közel 350 fős aktív lélekszámmal rendelkezik. A kicsiny gyülekezetben sokféle szolgálatot végeznek: az énekkar 1777 óta működik, ezen felül van diakóniai szolgálat, amely hetente egyszer élelmiszercsomaggal támogatja a rászorulókat, időseket. A gyülekezeti alkalmaikat ukrán nyelven szinkrontolmácsolják, ezáltal is nyitottá téve az ez iránt érdeklődők számára Isten igéjét.
Gulácsy Dániel, a munkácsi református gyülekezet lelkipásztora az esemény kapcsán elmondta: „Bertók Béla, aki az egyházkerület első püspöke is volt, Munkácsról származott. Ezért is tartottuk fontosnak most ennek az emléktáblának az elkészítését. […] Ez az év a remény éve egyházkerületünkben, ezt próbáljuk az alkalmaink által is tolmácsolni a sok elkeseredett és elszomorodó ember számára. […] Van Isten, és amíg hiszünk, addig van remény; hiszem, hogy ő van és velünk is marad, hiszen ez az üzenet található egyházunk címerében is: »Velünk az Isten.« S a száz évvel ezelőtti idők, amelyek hasonlóan zűrzavaros, nehéz idők voltak, arra figyelmeztetnek minket, hogy a nehézségek közepette is meg lehetett maradni, lehetett építeni, és voltak szolgálatkész emberek, akik készek voltak elvégezni a szolgálatukat. Mindez nekünk is erőt kell adjon, hogy mi is helytálljunk a mai időben.”
Vaczkó László, a munkácsi református gyülekezet gondnoka kérdésünkre elmondta: „Az ilyen megemlékezéseknek mindig üzenete van számunkra. Hitvalló őseink nem egyszerű időszakban éltek. Mindannyian ismerjük Trianon szörnyűségeit, amikor szétesett egy ország, egy nemzet. S ebben a nagyon nehéz időszakban Bertók Béla püspök úr és társai megszervezték az egyházkerületet, aminek most ünnepeljük a századik évfordulóját. A mai nehéz időkben mindez erőt kell adjon számunkra.”
Az emléktáblát a munkácsi gyülekezet, valamint a KRE hozzájárulásával sikerült elkészíteni. Az eseményre az Erdélyből érkező kalotaszegi kispetri gyülekezet tagjai is ellátogattak. Barabás Réka a kispetri református gyülekezet presbitériumának képviseletében elmondta: 2014 óta támogatják a munkácsi református gyülekezet két nehéz sorsú családját. A munkácsi gyülekezet már járt Kispetriben, Kalotaszegen. „Az elmúlt évek során többször sikerült segítséget nyújtani, azonban azt tapasztaltuk, hogy a személyes jelenlétünk nagyon sokat jelentene az itteni embereknek. A mostani utunk is főként erősítő és biztató jellegű, hiszen nem a napi nyomorúság a lényeg, hanem az, hogy az Úr Jézus Krisztusban reménykedünk. Mi abban bízunk, hogy Munkácson is élet lesz, mert az Úristen üdvtervében mindannyian benne vagyunk, és nemcsak száz év lesz, hanem lesz kétszáz és több is” – tolmácsolta a kispetriek üzenetét Barabás Réka.
Az emléktábla-avatás előtt hálaadó istentiszteletet tartottak, majd a templom udvarán ünnepélyesen leleplezték a Bertók Béla püspök úr arcképét megörökítő emléktáblát. A gyülekezet énekkarának szolgálata tette még emelkedettebbé az ünnepséget, melynek végeztével a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a tábla előtt.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye „CARITAS” Jótékonysági Alapítványa továbbra is igyekszik támogatni az áttelepülni kényszerült személyeket. Ide tartozik a menekültek ivóvízellátása is. A háború miatt Kárpátaljára érkezett menekültek, családonként 9, úgynevezett talont, vagyis jegyet kaphatnak, amit utána ivóvízre válthatnak be. Egy jegy 10 liter vízre szól. A jegyeket családonként igényelhetik a rászorulók. A vizet egyszerre vagy részletekben is kiválthatják. Az ivóvíz jegy igényléshez mindössze fel kell keresni a „Caritas” helyi irodáját, de telefonon keresztül is kérhetik a segítséget. Az ivóvizet egy helyi vállalkozó biztosítja a menekülteknek. Mint fogalmazott, már hosszú ideje tart a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyével az együttműködése. Az ivóvizet mindennap, a rászorulóknak legalkalmasabb időpontban át lehet venni. A követelmény csupán az, hogy mindenki hozzon saját tároló edényt.
Az ígért három kárpátaljai moduláris lakópark közül a másodikat adták át Munkácson. A kompakt kisházak a háború miatt otthonukat elvesztett, belföldi menekültek elhelyezését szolgálják. A projekt Csehország pénzügyi támogatásával valósult meg, amely nemcsak lakások építésére, hanem a kárt szenvedett épületek felújítására is elkülönített forrásokat. Julija édesanyjával és fiával tavaly márciusban érkezett Liszicsanszkból. Elmondása szerint az otthoniakkal teljesen megszakadt a kapcsolata, így azt sem tudja, megmaradt-e a házuk. Kárpátalján először egy katonai líceumban laktak, majd a Mihajlo Dankanics Munkácsi Agrár Líceum kollégiumába költöztették át őket. Mostantól viszont saját házuk lesz. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülők támogatását Csehország kezdeményezte, jótékonysági alapítványokkal együttműködve pénzt különített el a moduláris házak építésére. Az átadásra Csehország Pardubice régiójának elöljárója is eljött, hogy ellenőrizze az elvégzett munkát és átadja az új lakások kulcsait.