A kárpátaljaiak minden év novemberének második felében megemlékeznek a helyi magyar és német közösséget ért tragédiáról, a sztálini terror áldozatairól. A Zsigmond Dezső által rendezett A Sátán fattya című nagyjátékfilm Nagy Zoltán Mihály azonos című trilógiájának első kötetén alapul. Az 1944. novemberi kárpátaljai történésekkel kezdődik, és a tizenhat esztendős Tóth Eszter sorsán keresztül láttatja a málenkij robot, valamint a szovjet megszállás borzalmait. Ugyan a filmet már 2018-ban egy kárpátaljai turné során több helyszínen is bemutatták, Magyarország Ungvári és Beregszászi külképviselete időszerűnek látta, hogy öt év elteltével ismét levetítsék azt. A Sátán fattya című film kísérletet tesz arra, hogy bemutassa az itteni családok málenkij robot okozta szenvedéseit. A történetben háromnapos munkára viszik Tóth Eszti apját, bátyját és szerelmét, ő pedig útnak indul a gyűjtőtáborba, hogy élelmet vigyen nekik. A lányt megbecstelenítik a szovjet katonák és az átélt szörnyű esetből születik meg a kis „muszka”, a Sátán fattya. A vetítést követő közönségtalálkozón Zsigmond Dezső rendező és Tarpai Viktória színésznő mesélt a kulisszatitkokról. Az egyik nézői kérdésre válaszul elmondták, hogy a film forgatása közben a legrosszabb álmukban sem gondolták volna, hogy a 21. században ismét kitörhet a környezetünkben egy újabb háború. A főszerepet játszó Tarpai Viktóriában kettős érzések zajlottak le, hiszen a film egy olyan tragédiát mutat be, amely sajnos szinte minden kárpátaljai családot sújtott. Mindemellett azonban nagy boldogság töltötte el a szívét amiatt, hogy ismét itthon lehet, és a kárpátaljai közönséggel lehet. A filmvetítésnek és közönségtalálkozónak a Munkácsy Mihály Magyar Ház adott otthont, a novemberi málenkij robot-ra való megemlékezés sorozat keretén belül. A Magyar Ház mellett a beregszászi színházban is vetítették A Sátán fattya című filmet. A szervezők és a film alkotói is úgy vélik, hogy fontos, hogy minden év novemberében előkerüljön ez a film, hiszen a cselekménye alapján tudjuk igazán átérezni milyen borzalmakat éltek át elődeink 79 évvel ezelőtt.
A Munkácsi Szent Erzsébet Karitász alapításának 25. évfordulója alkalmából hálaadó szentmisét tartottak a Szent Márton-székesegyházban. Karitász védőszentjeként tisztelt Szent Erzsébet az 1200-as évek első felében arról vált híressé, hogy támogatta, élelemmel látta el a szegényeket. Ennek jegyében osztottak kenyeret a szentmise végén a Munkácsi Szent Erzsébet Karitász munkatárasai is, akiket nem csupán e miatt tisztelnek és szeretnek a hívek. Az ünnepség a Munkácsy Mihály Magyar házban folytatódott, ahol Lucsok Miklós püspök köszöntőjében a szeretet fontosságágát emelte ki, amely Jézus Krisztusban testesült meg. Majnek Antal, nyugalmazott püspök a kezdetekről beszél, amikor egy melegedő létrehozásával kezdte meg tevékenységét Szent Erzsébet karitász. Minden bizonnyal e miatt, az önzetlen segítségnyújtásért mondott köszönetet Szent Erzsébet karitásznak a jubileum alkalmából számos partnerszervezet, például a betegek gondozását felvállaló kamilliánusok. A Munkácsi Szent Erzsébet Karitász tevékenysége az elmúlt 25 év alatt egyre sokrétűbbé vált. A szervezők az ünnepségre meghívták Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekest, aki az ukrajnai háború ellenére szívesen jött Kárpátaljára. Az ünnepség zárásaként fölvágták a Munkácsi Szent Erzsébet Karitász születésnapi tortáját.
Csalódás és vágy. Kilátástalanság és újjászületés. A nő érzései címmel nyílt Szvitlana Matyiko festőművész alkotásait bemutató tárlat a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Szvitlana Matyiko 8 éve él Kárpátalján. A rivnei humanitárius egyetemen szerzett tanári diplomát, eleinte textillel, később belsőépítészettel foglalkozott. A nők lelkivilágát bemutató kiállítás a művésznő első önálló tárlata. Szvitlana Matyiko festőművész alkotásait bemutató tárlat november végéig tekinthető meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában.
Megható műsorral emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 67. évfordulójáról a munkácsi magyarok október 23-án.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében összegyűlt emlékezőket elsőként Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul köszöntötte, aki kiemelte: ’56 hőseinek akaratereje és kitartása a jövőben is példaként álljon a számos megpróbáltatáson keresztülment munkácsi magyarok előtt, akik kiállva igazuk mellett eddig is azt bizonyították, hogy méltó utódai bátor őseiknek. A diplomata arról biztosította a jelenlévőket, hogy Magyarország Kormánya, ahogyan tette eddig, úgy a továbbiakban is támogatja a kárpátaljai magyarságot, beleértve a diákokat is. Reflektálva a II. Rákóczi Ferenc Középiskola körül folyamatosan gyűrűző botrányra, a konzul a jelen lévő pedagógusokhoz és tanulókhoz szólva hangsúlyozta: „Maradjatok és küzdjetek tovább, sok erőt kívánok ehhez!”
Ezután Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere a színpadra szólította a Munkácsi Szent István Líceum és a II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulóit. A diákok emlékműsora felelevenítette az 1956. október 23-ai pesti eseményeket, amikor az elkeseredés és a szabadságvágy forradalomhoz, szabadságharchoz vezetett a világ érdeklődésének középpontjába emelve az Európa szívében található, alig tízmilliós országot. A 67 évvel ezelőtti magyar forradalom és szabadságharc alatt a rádiókban legtöbbször felcsendülő zenemű, Beethoven Egmont-nyitányának hangjaival kísért összeállítás hűen felidézte az akkori hangulatot, melyet a munkácsi diákok a pesti naplóírók őszinte gondolatainak kreatív közvetítésével egészítettek ki, rámutatva, hogy az 1956-os magyar forradalom az első szembeszállás volt a kommunista diktatúrával, a szovjet birodalmi törekvésekkel; szembeállította a totális pártállammal a demokratikus parlamentarizmust, az emberi kiszolgáltatottsággal a szabadságjogokat, a nemzeti elnyomással a nemzeti önrendelkezést – így vált a magyar a függetlenségért és a szabadságért küzdő népek példájává.
Az előadást követően Popovics Béla helytörténész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, hangsúlyozva az 1956-os események egyik meghatározó üzenetét, mely szerint a megmaradásért és a szabadságért küzdeni kell. „Madách jutott eszembe. Az ember tragédiájában Ádám fogalmazza meg az élet értelmét, amikor kimondja, hogy az élet célja a küzdés maga” – emelte ki, tovább magyarázva: „Hogy megfogalmazzuk magunkban azokat a dolgokat, amelyek fontosak, és amelyek nélkül nem tudunk élni, emellett lássuk a jelen pillanatnak az örömét és a nehézségét. S ha ezt a jelent felfedezzük magunknak, akkor merjünk ezért tenni őszintén, tiszta szívvel, lelkesedve, viszonzást nem várva tenni a dolgunkat, mert ez a lényeg.”
„Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk” – idézte Popovics Béla Goethe Faustjából, hozzátéve: „Tulajdonképpen az életünk erről szól. Ha megnézem a magyarságnak az elmúlt ezer évét, mindig kellett tennünk valamit azért, hogy most magyarul beszéljünk. És ha a jelent megnézem, ugyanúgy küzdenünk kell az iskoláinkért, tiszta szívvel, lelkesedve, kitartóan, egymás kezét megfogva, erősítve a közösségeinket is. S az Isten tenyerébe helyezve az egészet, belőle merítkezve, egymásba erőt öntve biztos vagyok benne, hogy a céljainkat el tudjuk érni. Ezek a dolgok azok, amelyek aktuálissá teszik ’56-ot” – szögezte le a helytörténész.
„Csak tiszta szívvel és tiszta lélekkel lehet hozzányúlni az agyaghoz, papírhoz, ceruzához, emberhez” – vallotta a kárpátaljai magyar képzőművészet és művészeti élet meghatározó egyénisége, Beregszász egykori kiváló szobrásza és keramikusa, Horváth Anna. Az ő személyére emlékeztek és munkássága előtt tisztelegtek a Munkácsy Mihály Magyar Házban megtartott filmbemutatón és kiállításmegnyitón október 11-én.
Horváth Anna a kárpátaljai magyar képzőművészet meghatározó egyénisége volt. Beregszászban élt és alkotott. Érettségi után, 1946-tól a beregszászi téglagyárban dolgozott, ahol megismerte kerámiáinak és érmeinek alapanyagát, az agyagot. Autodidakta művész volt, aki mestereinek Erdélyi Bélát, Manajló Ferencet és Boksay Józsefet tartotta. A kárpátaljai és magyarországi népművészet hagyományaira épülő, a népi élet jeleneteit ábrázoló zsánerszobrai ismertté tették nevét. Szerény méretű kerámiafigurái a népi élet élénk jeleneteit örökítik meg. Éremművészként rendszeresen szerepelt rangos nemzetközi kiállításokon. Sokoldalú művészként több művészeti területtel is foglalkozott, mint például a díszlettervezés, kisplasztika, monumentális szobrászat, rézdomborítás, belsőépítészet, grafika, festészet, emellett kisprózákat is írt. Alkotásai számos hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek, munkásságát neves díjakkal ismerték el.
„Vannak művészek, akik azon túl, hogy maradandót alkottak, szűkebb pátriájuk irányadói, szellemi életének meghatározó szereplői voltak. Ilyen művész és kivételes egyéniség volt Horváth Anna – ahogy a kiállítás címe is jelzi, mindenki Annuskája – szobrász, keramikus, aki munkáival messze földre elvitte Beregszász jó hírét, egyben egész életével e vidék lakóit szolgálta” – emelte ki köszöntőjében Papp Ferenc ungvári magyar konzul. „Azt mondják, hogy a nagy ember minden közegben és minden mérték szerint nagy, ezért Horváth Annára olyan emberként kell tekinteni, aki kisvárosi lányként is örök érvényűt alkotott. Munkásemberek gyermeke volt, akikhez élete végéig hű maradt, művészi szintre emelve fel az egyszerű munkásemberek életének megjelenítését” – tette hozzá a diplomata.
„Változatlanul, mozdulatlanul éltem az életem, mint egy bezárt világban. És ez egy nagyon szép élet. Közben bejött hozzám a világ” – Horváth Anna ezen gondolatai köré épül fel Fehér Rita, a Kárpátaljai Magyar Filmgyártásért Alapítvány elnökének legújabb filmje, a Mindenki Annuskája, melyet a művésznő halálának 18. évfordulóján mutattak be először a közönségnek. A dokumentumfilmben megszólalók – köztük Finta Éva és lánya, Szabó Eszter, Matl Péter, Kovács Elemér, Bárdos István, Fring Erzsébet, Csernyiga Gyula, Grica László, Máté Magdolna, Magyar Gergely – közösen idézték fel Horváth Anna sokoldalú egyéniségét. A filmben maga a művésznő is feltűnik, aki egy vele készített korábbi interjú részletein keresztül ad betekintést saját életébe.
Felszólalásában Fehér Rita elmondta, rendkívül hálás a lehetőségért, hogy ő készíthette el a Vérke-parti város újabb kiemelkedő személyét bemutató filmet. Mint fogalmazott: meggyőződése, hogy az elmúlt másfél évszázad során Beregszászban tevékenykedő kiváló emberek – köztük Linner Bertalan sebészorvos, számos tanár, iparos és művész – meghatározó hatást gyakoroltak és alakították a város szellemiségét, s jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Beregszász a kárpátaljai magyarság szellemi-kulturális központjává vált.
A filmvetítést követően a jelenlévők a patinás épület tetőtéri galériájába vonultak át, ahol Horváth Anna kiállított festményei, grafikái, kisplasztikái és érmei között elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója mondott köszöntőt. Felidézte, hogy amikor néhány évvel ezelőtt megvásárolták Erdélyi Béla, az erős magyar gyökerekkel rendelkező kárpátaljai festőiskola egyik alapítójának a vár tövében álló házát, mely ma már emlékházként, kiállítóteremként és alkotóműhelyként funkcionál, arra gondoltak, hogy ehhez hasonlóan méltó helyet kellene létrehozni Horváth Anna életművének bemutatására Beregszászban. „Az épület már áll, s reméljük, még ebben az évben meg is tudjuk nyitni a látogatók előtt” – fejezte ki bizakodását Tarpai József.
Heizer Antal, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete köszöntőjében elmondta, nagy köszönettel tartozik kárpátaljai útja szervezőinek azért, hogy a helyi politikusokkal és közéleti szereplőkkel való találkozók megszervezése mellett lehetővé tették, hogy egy ilyen színvonalas kulturális rendezvényen is részt vegyen kétnapos kárpátaljai munkalátogatása alatt. A nagykövet arról biztosította a jelenlévőket, hogy Magyarország a továbbiakban is támogatni fogja a kárpátaljai magyarságot nyelvének, kultúrájának, hagyományainak megőrzésében.
Meghatódva szólt a jelenlévőkhöz Horváth Anna hagyatékának őrzője, a József Attila-díjas költő, Finta Éva, aki aláhúzta: Horváth Anna gazdag életműve tovább él, melyet a művésznő nevét viselő emlékházban a közeljövőben méltó környezetben csodálhatnak meg beregszásziak és a városba látogatók egyaránt.
Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész, Horváth Anna tanítványa elismerően beszélt egykori tanáráról, akinek személyisége „tovább munkálkodik azok lelkében, akik ismerték, felnéztek rá és megfogadták útmutatásait” – fogalmazott.
A kiállítás – melynek anyagai Finta Éva, Szabó Eszter, a Beregszászi 6. Számú Horváth Anna Gimnázium és múzeuma, a Beregvidéki Múzeum, Kovács Elemér, Kovács László és Csernyiga Gyula gyűjteményeinek darabjai – november közepéig tekinthető meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban előzetes egyeztetést követően.
Horváth Anna szobrászművész, keramikus, a kárpátaljai művészeti- és közélet egyik meghatározó alakja emléke előtt tisztelegve, filmbemutatóval egybekötött kiállításmegnyitóra került sor Munkácsy Mihály Magyar Házban. A Mindenki Annuskája című, Horváth Anna életútját és munkásságát bemutató film premierjét követően a jelenlévők a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában tekinthették meg a művésznő alkotásait. A Horváth Anna festményeit, grafikáit, kerámiaszobrait és érmeit bemutató tárlat megnyitóját megtisztelte jelenlétével Heizer Antal, Magyarország ukrajnai nagykövete, aki két napos munkalátogatáson tartózkodott Kárpátalján. A diplomata stábunknak elmondta, komoly kultúrdiplomáciai feladatnak tartja a kárpátaljai művészek bemutatását Magyarországon. Finta Éva kárpátaljai költőt, tanárt, Horváth Anna hagyatékának kezelőjét gyermekkorától kezdve szoros barátság fűzte a művésznőhöz. A költőnő felszólalásában kiemelte, a Horváth Annáról elnevezett emlékház minden tekintetben méltó helyszíne lesz életműve bemutatásának.
A gyermekkori élmények felidézése és átadása volt a célja a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete által szervezett hagyományőrző szüreti bálnak, melynek a Munkácsy Mihály Magyar Ház díszterme adott otthont. Tarpai József, a KMNE elnöke köszöntő beszédében elmondta, a program nagy érdeklődést váltott ki a tagcsaládok körében, ezért úgy döntöttek, idén két helyszínen tartanak szüreti bált. Mester András, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség gazdasági-önkormányzati titkára hangsúlyozta, a rendezvénynek a hagyományőrzés mellett közösségépítő jellege is van. A bál 10 házaspár nyitótáncával kezdődött, a szervezők a későbbiekben lehetőséget biztosítottak a tánc tanulásra is. Az est folyamán sor került a háziasszonyok által felajánlott sütemények értékelésére, valamint tombolasorsolásra is. A talpalávalót pedig a Csipkés együttes muzsikusai húzták.
Kortárs művészekkel és a Kárpátaljai Művészeti Akadémia hallgatóival telt meg az Erdélyi Béla Alkotóház udvara. A Munkácsy Mihály Magyar Ház által szervezett Erdélyi napok keretein belül szervezett plener résztvevői így méltatták Erdélyi Béla, híres kárpátaljai festőművész, a színek és a formák nagy mestere, a kárpátaljai képzőművészeti oktatás és a kárpátaljai festőiskola egyik megteremtője emlékét a szülői házban kialakított múzeumban. Az Erdélyi napok központi rendezvénye az Erdélyi család 3 generációja: Erdélyi Béla, Erdélyi János és László, valamint Villasek Rudolf és Tibor alkotásait bemutató tárlat megnyitója volt a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában.
Valljuk be őszintén, sokunk számára még nem cseng ismerősen az alkotó neve, ennek ellenére vagy talán épp ezért zsúfolásig megtelt csütörtökön a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériája a Latorca-parti városban. A nagy érdeklődést Olekszandr Zsilcov festő- és grafikusművész Erdélyi 22 elnevezésű egyéni tárlata váltotta ki.
A háború borzalmai elől menekülő alkotó családjával múlt év márciusában érkezett Kárpátaljára. Azóta Munkácson az Erdélyi Béla Alkotóházban élnek. Olekszandr 1973. október 29-én Harkiv megyében született, gyermekkorában szüleivel Donyeckbe költöztek. A Donyecki Állami Művészeti Szakiskola után a Harkivi Állami Dizájn és Művészeti Akadémia monumentális karán tanult. 2015-ben az orosz–ukrán fegyveres konfliktus miatt családjával Kijevbe települtek át. Számos csoportos kiállításon mutatkozott be Ukrajnában, Németországban, Olaszországban, Szlovéniában, alkotásai magángyűjteményekben találhatók.
A megnyitón Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója üdvözölte az egybegyűlteket és felidézte ismerkedésüket, illetve a kiállítás előtörténetét. Mint ismeretes, 5 évvel ezelőtt, amikor ezt az épületet megvásárolták, akkor Erdélyi Béla festőművész egykori lakóházát is megvették Munkácson az Erdélyi u. 22. szám alatt, ahol vendégszobákat alakítottak ki. A háború kitörését követően felhívta őt Kopriva Attila, hogy van egy művész, aki családjával, illetve egy, a háború szörnyűségei elől menekülő másik családdal lakhelyet keresnek. Akkor ismerkedtek meg, igyekeztek maximális támogatást nyújtani a művésznek, aki mára beilleszkedett az új környezetbe, s nem csupán a festészettel foglalkozik, de az alkotóház gondnoki feladataiból is kiveszi részét. Majd néhány hónap után a művész azt mondta, hogy ő átérzi a hely szellemét, és szeretne egy olyan kiállítást szervezni, ahol az Erdélyi utcai alkotásait mutatná be. Így jött létre ez a mai kiállítás Erdélyi 22 címmel.
Bezzeg Tamás, ungvári magyar konzul kiemelte, megtiszteltetés számára, hogy megcsodálhatja az alkotásokat és elmondta: Magyarországon a legmagasabb vezetők is osztozhatnak ebben az élményben. Utalt arra, hogy Olekszandr Zsilcov tavaly tavasszal a magyar kormánynak ajánlott fel két képet hálából a segítségért. Ebből az alkalomból Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke egy köszönőlevelet írt számára, amit akkor Albertné Simon Edina, az ungvári főkonzulátus konzulja olvasott fel, és nyújtott át a művésznek. A képek azóta Budapesten a Miniszterelnökségnek helyet adó Karmelita Kolostor falait díszítik.
– Ma munkaidő után kissé motiválatlan hangulatban érkeztem, de ez teljesen megváltozott, amikor beléptem a kiállítóterembe. Elkezdtem nézni a képeket, és mindegyik csendes volt, túl nyugodt, ám ahogy közelebb léptem, láttam, hogy ez golyóstollal készült. Micsoda pezsgés van a látszólagos nyugalom mögött! Micsoda bizsergés! S akkor ránéztem egy következő képre, ahol egy csónak leng a vízen, s megnyugodtak a gondolataim. Nos, ugyanilyen Kárpátalja is. Ugyanilyennek látom Ukrajnának ezt a részét. Első ránézésre kicsit poros, kicsit túl nyugodt, de amikor kimegyek vasárnap délután az Ung-partra vagy Munkács főterére, pezseg az élet. Ugyanezt látom a művész alkotásaiban, és nagyon magaménak érzem az összeset – emelte ki a diplomata, aki 5 éve teljesít konzuli szolgálatot Ungváron és azt kívánta a kárpátaljaiaknak, hogy őrizzék meg azt a pezsgést, amit a művész most tükörként mutat feléjük, legyenek büszkék arra, ahol és ahogy élnek, s pezsegjenek tovább.
Olekszandr Zsilcov munkásságát a jelen lévő művészkollégák is nagyra értékelték. Andrij Csebikin, Ukrajna Nemzeti Művészeti Akadémiájának elnöke, grafikus művész és Kopriva Attila munkácsi festőművész, művészettörténész, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke, a kiállítás kurátora kiemelték a művész filozofikus munkáinak egyedi stílusát, a golyóstollal vagy a festékkel készített alkotásai fény-árnyék játékának nagyszerűségét, a képek vibrálását, s örömmel állapították meg, hogy Zsilcov a kelet-ukrajnai modern stílust képviselve kiválóan beilleszkedett a kárpátaljai festőiskola hagyományait ápoló alkotói közösségbe.
– Ez a kiállítás egy nagy lehetőség számomra, életem egy fontos mérföldköve. Örülök, hogy az Erdélyi-házban alkothatok, bár szomorú dolog miatt kerültünk ide. Boldog vagyok veletek, s köszönöm Magyarország támogatását, hálás vagyok a kárpátaljai magyar közösség befogadó szeretetéért, segítségéért – hangsúlyozta az egyéni tárlattal Kárpátalján először bemutatkozó művész, aki igyekszik felhívni a figyelmet az egyszerűségre, a természetes és a hétköznapi mögé látni, s azt golyóstollal vagy monokróm színekkel bemutatni. Munkái motívumait és inspirációját a körülötte lévő környezetből meríti. A művész hitet tett amellett, hogy a szépséget nem valahol odakint kell keresni, az itt és most körülöttünk van. Kárpátalját otthonának érzi és hálás a rendkívüli támogatásért.
Bátran kijelenthetjük, hogy Olekszandr Zsilcovval Kárpátalja egy különleges művésszel lett gazdagabb. A különböző technikával – golyóstoll, akvarell, olaj – készített alkotásait bemutató tárlat szeptember 25-ig tekinthető meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában.
A képzőművészet kedvelőivel, alkotókkal telt meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériája. Az érdeklődést Olekszandr Zsilcov festő- és grafikusművész Erdélyi 22 elnevezésű egyéni tárlata váltotta ki. A háború szörnyűségei elől menekülő művész családjával múlt év márciusában érkezett Kárpátaljára. Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója elmondta, igyekeztek maximális támogatást nyújtani a kelet-ukrajnai művésznek. A tárlat Olekszandr Zsilcov különböző technikával készített alkotásait mutatja be: golyóstoll, akvarell, olajfestmények. A kollégák kiemelték, a művész a kelet-ukrajnai modern stílust képviselve kiválóan beilleszkedett a kárpátaljai festőiskola hagyományait képviselő alkotói közösségbe. Olekszandr Zsilcov stábunknak elmondta, Kárpátalját otthonának érzi és hálás a rendkívüli támogatásért. Az Olekszandr Zsilcov alkotásait bemutató tárlatot 2023. szeptember 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Munkácsy Mihály Magyar Házban.