Nincs a világon ahhoz fogható szeretet, mint amilyet egy édesanya érez a gyermeke iránt: az anya és gyermeke között van a teremtés legtisztább szeretete; az anyai szeretet üdvösség, béke, nem kell megszerezni, nem kell kiérdemelni, az anyai szeretet feltétel nélküli.
Szívhez szóló ünnepi koncerttel köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat a munkácsi magyar intézmények – a Szent József Óvoda, a II. Rákóczi Ferenc Középiskola, valamint a Szent Márton Plébánia hittanosai és kiskórusa – növendékei a Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében megtartott anyák napi ünnepségen május 12-én.
Anyák napja az egész világon kiemelt ünnepnap, melyen köszönetet mondunk azoknak, akik életet adtak nekünk. Van abban egyfajta varázslat, amikor az év legszebb évszakában a természet újjáéled, s éppen ilyenkor, május első vasárnapján köszöntik a gyermekek is az édesanyákat. Ezekben a napokban a gyerekek virágokkal sietnek haza, s megköszönik anyukáiknak azt a tengernyi jóságot, szeretetet, amit szavakkal nehéz kifejezni. A munkácsi gyerekek is lázasan készültek, hogy köszönetet mondjanak a féltő gondoskodásért, az óvoda vagy az iskola kapujáig kísérő biztató tekintetekért.
Az anyukákat elsőként a római katolikus óvoda növendékei köszöntötték verses-táncos összeállítással, majd Pliszka Katalin magával ragadó zongora-előadását hallhatta a közönség. Somkó Karina ritmikus gimnasztika előadását követően a Munkácsi Szent Márton Plébánia hittanosai és kiskórusa megható versekkel és énekkel köszöntötte az édesanyákat. Hripta Anasztázia kifinomult táncbemutatója után Kosztyu Emília, Popovics Piroska és Pónitz Emma lépett színpadra, akik népdalcsokrukkal elkápráztatták a hallgatóságot. Ezt követően a Rákóczi-középiskola kiskórusa az ismert Legyetek jók, ha tudtok című dalt énekelte el, melyet Brancsik Anna a nagymamákat megszólító versmondása követett. A negyedik osztályosok ezután meglepetésként elénekelték a Danke, Mama című, anyukáknak szóló német gyerekdalt. Szokolova Katalin gitárjátéka, Hripta Anasztázia és Burger Katalin tánca, valamint Sponták András zongorajátéka után a koncertet az iskola kiskórusának kedves dala zárta. Az ünnepi műsor egy-egy pillanata örömkönnyeket csalt a jelen lévő anyukák és nagymamák szemeibe. A titokban köszöntőverseket és dalokat tanulgató gyerekek anyukáiknak kedves meglepetéseket, apró ajándékokat is készítettek, melyeket a rendezvény végén adtak át számukra.
A kultúra és hagyományaink őrzése és továbbadása nemzeti megmaradásunk záloga. Az édesanyák és nagymamák köszöntése pedig amellett, hogy szívet melengető, a közösséget összekovácsoló erővel is bír. Schink István, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója újságírónknak elmondta, hogy az országban dúló háború és az ebből adódó elvándorlás miatt sajnos a munkácsi magyar közösség létszáma is megcsappant, ugyanakkor úgy véli, hogy ha meg akarják tartani iskoláikat, templomukat, akkor az ilyen összejövetelekre nagy szükség van.
Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere az ünnepi koncertet követően aláhúzta: kulturális központként működésük óta egyik fő céljuk, hogy felkaroljanak minden olyan kezdeményezést, amely a közösséget építi, valamint hozzájáruljanak az ilyen és ehhez hasonlóan fontos, a nemzeti összetartozás érzését erősítő, a magyar kultúra őrzését és a hagyományok átörökítését célzó rendezvények megvalósításához a Latorca-parti városban is.
Popovics Béla munkácsi helytörténész rendkívül tartalmas, lebilincselő előadásával kezdte újra tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet. Az alkalomra a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében került sor. A 2003-ban lelkes, aktív közösségi életre vágyó fiatalok által létrehozott társaság több éves kihagyást követően szervezett programot a Latorca-parti város magyar közössége számára. A rendezvény elején a MME megalakulását, sikeres rendezvényeit felidéző bemutatót Popovics Pál, az egyesület egyik alapítója tartotta meg. Egyben hangsúlyozta, a nehéz idők ellenére a munkácsi magyar közösség él, és szüksége van az ilyen találkozásokra, együttlétekre. Akárcsak 21 évvel ezelőtt, az Egylet feletti védnökséget a két munkácsi egyházközség vezetői vállalták. Kellemes élmény volt visszaemlékezni a múltbeli rendezvényekre, fogalmazott Gulácsy Dániel református lelkész és hangsúlyozta, nagy szükség van az ilyen közösségi alkalmakra. Popovics Béla helytörténész, pedagógus, aki szintén egyik alapítója az Egyletnek, egy rendkívül tartalmas, illusztrációkban gazdag, zenével és versfelolvasásokkal tarkított művészettörténelmi barangolásra invitálta a jelenlévőket. Stábunknak elmondta, számára hatalmas élmény volt látni az érdeklődést a közönség arcán. A közönség vastapssal köszönte meg az előadást és az MME újraindulását. Az alkalom szervezői várják azon lelkes munkácsi magyarok jelentkezését, akik munkájukkal, ötleteikkel szeretnék segíteni az Egylet tevékenységét.
Újrakezdte tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet. A 2003-ban fiatalok által létrehozott társaság több éves kihagyást követően szervezett programot a Latorca-parti város magyar közössége számára. Erre az alkalomra a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében került sor. A találkozót Popovics Pál, az MME egyik alapítója nyitotta meg, aki felelevenítette az egylet megalakulását, a korábbi sikeres előadásokat. Gulácsy Dániel református lelkész, az egylet egyik védnöke a közösségi alkalmak fontosságát hangsúlyozta. Ezt követően Popovics Béla rendkívül érdekes, illusztrációkban gazdag, zenével és versfelolvasásokkal tarkított előadással invitálta művészettörténeti barangolásra a jelenlévőket.
Bakkancsra fel! Túralehetőségek Kárpátalján című, ukrán és magyar nyelvű kiadvány bemutatójára került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A könyv Kárpátalja hegycsúcsait, természeti látnivalóit és egyéb érdekességeit mutatja be 35 gyalogtúra részletes leírásán keresztül. A fotókkal és térképekkel gazdagon illusztrált könyv kiadása az Európai Unió HUSKROUA projektjének finanszírozásával a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács kezdeményezésére valósult meg. Horváth Zoltán, a kiadvány szerzője korábban a Kárpátalja magyar szemmel című, szintén a KMTT kezdeményezésére összeállított, vidékünk 6 régióját bemutató útikalauz egyik társszerzője volt. A túrázást iskolás korában kezdte el, hivatásos idegen- és túravezetői engedéllyel 2019 óta rendelkezik, a kiadványban megjelenő, a bakancsos túrára és természetjárásra inspiráló útvonalakat személyesen térképezte fel. A túrázás nincs korosztályhoz kötve, a csoportok többnyire vegyes összetételűek, hangsúlyozta Horváth Zoltán. A Bakkancsra fel! Túralehetőségek Kárpátalján című könyv egyik lektora Tarpai József, a II. RF KMF Földrajz és Turizmus tanszékének docense. Elmondása szerint nagyon fontos szempontnak tartották, hogy a kiadvány ukrán nyelven is megjelenjen. A Bakkancsra fel! Túralehetőségek Kárpátalján című, ukrán és magyar nyelvű kiadványt az érdeklődők a közeljövőben a KMTT beregszászi termékboltjában, a KMKSZ-el közösen működtetett tiszacsomai Jurta, a nagymuzsaji és a salánki tájházakban szerezhetik be.
Idén a kárpátaljai Nagydobrony, Munkács és Beregszász adott otthont a budapesti székhelyű Anyanyelvápolók Szövetsége által 58. alkalommal szervezett Magyar Nyelv Hete programsorozatnak. A Vári Fábián László Kossuth-díjas kárpátaljai költő tollából származó „Csak őrizz meg bennünket, édes, édes anyanyelv” mottó jegyében lebonyolított rendezvény helyi társszervezője a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) és az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szervezete volt.
A szerdai nyitóalkalom után a Magyar Nyelv Hete programsorozat április 25-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott, ahol nyitányként a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulóinak előadásában a jelenlévők A munkácsi vásártéren… kezdetű népdalt hallhatták, melyet 1912-ben Bartók Béla jegyzett le népdalgyűjtő körútja során a szomszédos Dercen községben. Ezután elsőként Pfeifer Anita, a magyar ház kulturális menedzsere üdvözölte a résztvevőket, aláhúzva: megtiszteltetés számukra, hogy az idei évben Munkács városa, azon belül a Munkácsy Mihály Magyar Ház adhatott otthont e nívós eseménynek.
Kristofori Olga, a Munkácsi Szent István Líceum igazgatója felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az anyanyelvhasználat terén Munkács már valójában a szórványvidékhez tartozik, s ebből adódóan az itt élő magyaroknak sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük anyanyelvük megőrzése érdekében. Elmondása szerint a magyar nyelv egyre inkább háttérbe szorul a vegyes házasságokban, sőt a magyar tannyelvű iskolákban tanuló gyerekek a szünetekben egymás között többnyire az államnyelven kommunikálnak. Éppen ezért az itt élő magyarok számára egyfajta küldetést jelent napjainkban a magyar nyelv megőrzése – tette hozzá az iskolaigazgató.
Bármekkora kőrakás kövei közül valamennyi csupán holt anyag, egyenként csak diribdarabok, ugyanakkor eggyé faragva, összeillesztve és csiszolva magasabb minőségben átlényegülve életre kelnek, megtelnek lélekkel – fogalmazott levelében Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, aki egészségi állapota miatt az eseményen személyesen nem tudott részt venni. „Mi, akik anyanyelvünk ügyéért munkálkodunk a katedrán vagy az iskolapadban, munkahelyünkön vagy a családunkban, egyenként alig jutnánk egyről a kettőre, de összekapaszkodva őrzői, védelmezői, formálói lehetünk és vagyunk is a magyar nyelvnek. Ezt itt, Kárpátalján igazán nem kell bizonygatnunk, csak tisztelettel fejet hajtanunk azok előtt, akiknek egy háború sújtotta ország kisebbségeként naponta meg kell küzdeniük szülőföldjükért, magyarságukért, a megmaradásért” – tolmácsolta Juhász Judit üzenetét Kovács Zsuzsanna, az Anyanyelvápolók Szövetségének irodavezetője.
„A rendezvény célja a magyar nyelv, az anyanyelv értékeinek fénybe állítása, a kisebbségi létben élő helyi magyarság lelkiállapotának erősítése. És bizony megsokszorozza erőnket és hitünket az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen velünk együtt ünnepel ezen a héten az anyanyelvápolók egész közössége” – jelentette ki köszöntőjében Szántó Edit, az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szövetségének elnöke, aláhúzva: anyanyelvünk őrzése, ápolása rendkívül fontos feladata közösségünknek, hiszen „soha nem látott veszélybe került édes anyanyelvünk, minden eszközzel igyekeznek korlátok közé szorítani használatát. […] Résen kell hát lennünk, vigyáznunk kell anyanyelvünkre, mert ha az elvész, mi is elveszünk mint nemzet. A nyelvben élünk, az anyanyelv nemzeti létünk hajléka; a nyelv múlt, jelen és jövő, művészet, érték és öröm, a nyelv gyermeké és felnőtté, közös, a miénk: mi magunk vagyunk” – jegyezte meg.
A köszöntéseket követően a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulóinak az anyanyelv szeretetét hangsúlyozó verses-zenés összeállítását láthatta a közönség.
Az Anyanyelvápolók Szövetsége nem véletlenül választotta a Kossuth-díjas Vári Fábián László 1984-ben írt, Illyés Gyula fejfája előtt című megrendítő versének befejező sorait az idei Magyar Nyelv Hetének jelmondatául – „Csak őrizz meg bennünket, édes, édes anyanyelv!” – hiszen ennek szellemében szóltak a helyi fiatalokhoz, a jelenlévő érdeklődőkhöz a konferencia soron következő előadói.
„Csak anyanyelvemen lehetek igazán én” – vallotta Kosztolányi Dezső. Nyelvünkkel pedig szorosan összekapcsolódik személyiségünk, egyéniségünk, beszédstílusunk. Török Annamária Kazinczy-díjas rádióbemondó, a Médiaakadémia Montágh Testületének beszédtanára erre fókuszált Személyiségünk megjelenése a beszédünkben című előadásában. Nem elég jó adottságokkal megszületni, az adottsággal kell tudni élni, nagyon keményen kell azon dolgozni, szorgalmasan gyakorolni és sokat gondolkodni arról, ami megérintett minket, hogy az hivatássá tudjon érni bennünk – konstatálta, hozzátéve: azért jó szépen beszélni, mert mi magunk válunk tőle szebbé, kifejezőbbé, hitelesebbé. Ehhez pedig hozzájárul a testtartás, a légzés és a koncentráció, melyet gyakorolni kell, majd ráérezni mindezek előnyére, s saját hasznunkra fordítani.
Hnatik-Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyar nyelv és irodalom tanára A kárpátaljai magyar irodalom üzenete a mai fiataloknak: Holnap is élünk! című előadásában átfogóan érintette a „ma Kárpátaljának nevezett vidék” magyar irodalmát, melynek vonatkozásai már Anonymus Gesta Hungarorum című krónikájában is említést nyertek. Az ezer évre visszanyúló történelmi tényekkel és a későbbi korokban született irodalmi művekkel példázva megerősítette a hallgatóságot abban, hogy merjék elültetni a felnövekvő nemzedék elméjében annak magvacskáját, hogy van mire büszkének lennünk: büszkék lehetünk szülőföldünkre, egyedi anyanyelvünkre, arra, hogy kárpátaljai magyarok vagyunk. A közelmúltban az Év tanára díj külhoni kategóriában kitüntetett pedagógusa izgalmas előadásában részletesen kifejtette azt is, hogy létezik egy egységes Kárpát-medencei magyar irodalom, melynek részét képezik az „elszakított nemzetrészek” alkotói és művei, hangsúlyozta: „Az Illyés Gyula-i ötágú síp mellett hatodik sípként jelen van a kárpátaljai magyar irodalom is: A magyar irodalom HATODIK SÍPja olyan, mint a SUGARAS UTAKON VERGŐDŐ SZÉL, de mindig találtunk magunkban annyi LENDÜLETet, hogy összefogva, EGYÜTT annak tudatában éljünk, hogy TETTBEN A JELLEM, és bízzunk abban, hogy HOLNAP IS ÉLÜNK – ami egyszerre remény és felelősség” – zárta biztató és egyben kötelezettséget sugalló üzenetét a vidékünkhöz köthető kiadványok címeit felhasználva Hnatik-Riskó Márta.
„Az egészséges nemzeti büszkeségre szükség van ahhoz, hogy tiszteljem a másik embert is magam mellett” – szögezte le művelődéstörténeti előadásában Popovics Béla munkácsi helytörténész, aki a XX. század történelmi eseményeire hivatkozva alaposan, részletekbe menően mutatta be vidékünk irodalmi vonatkozásait, kiemelve a kárpátaljai identitás kialakulásának körülményeit, e csodás táj természeti szépségeit és nevezetességeit, melyekre méltán lehet büszke mindenki, aki otthonának tekinti a régiót, ahol évszázadokon át együtt élt békében és egyetértésben megannyi nép és nemzet.
A nap utolsó előadója Iván Éva, a Derceni Középiskola magyartanára, módszerész volt, aki a magyar nyelv szépséges tájain kalauzolta a közönséget. Előadásának mottójául Faludy György Óda a magyar nyelvhez című művének sorait választotta: „Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk”. „Legfőbb feladatunk s óhajunk: jövőt nevelni, embert és magyart” – kezdte prezentációját Iván Éva, így folytatva: „Hogy is tehetnénk ezt másképpen, mint a számunkra legdrágább, édes, ékes anyanyelvünkön! Mit jelent számunkra a magyar nyelv itt, a Kárpátok alján? Az életet, s azt a csodát, hogy mi itt magyarul vagyunk emberek; az otthont, amibe beleszülettünk; egy szilárd alap ez számunkra, melyért küzdeni kell, hisz ez megmaradásunk záloga, ez a megtartó erőnk” – húzta alá az előadó, aki ezután megosztott néhány, a tanulói fogalmazásaiból kiragadott szívhez szóló és rendkívül őszinte gondolatot. Előadásában felhívta a figyelmet arra az örök igazságra is, mely szerint „magyarként élni, magyarnak lenni mást jelent az anyaországban, s mást jelent itt, a Kárpátok alján”, hiszen a magyar nyelv az itt élőknek az a kapocs, mely összetartja az „ibolyányi kis szülőföldünkhöz” ragaszkodó helyi közösséget – tette hozzá.
A rendezvény zárásaként a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola kiskórusa egy lélekemelő dalt adott elő.
A Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott az Anyanyelvápolók Szövetségének az anyanyelv hetének szentelt rendezvénysorozata. A program a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szervezete társszervezésében valósul meg. Az idén 58. alkalommal megrendezésre került programsorozat vezérmondatául a szervezők Vári Fábián László Kossuth- és József Attila-díjas kárpátaljai költő versének részletét választották – „Csak őrizz meg bennünket, édes, édes anyanyelv”. Az ünnepi felszólalásokat, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulói verses-zenés műsorát követően neves anyaországi és kárpátaljai nyelvészek, tanárok a kárpátaljai magyar irodalomról, a magyar nyelv oktatásának módszertanáról, az anyanyelv megőrzésének fontosságáról tartottak előadást. Személyiségünk megjelenését beszédünkben Török Annamária, Kazinczy-díjas rádióbemondó, a Médiaakadémia Montágh Testületének beszédtanára prezentálta. Elsősorban a fiatalokat szerettem volna megszólítani, hangsúlyozta a Magyar Rádió nívódíjas bemondója.
A Munkácsy Mihály Magyar Házban mutatták be Horváth Zoltán kárpátaljai túravezető Bakancsra fel! Túralehetőségek Kárpátalján című könyvét április 22-én a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács szervezésében.
A kiadvány az Európai Unió pénzügyi támogatásával jött létre a HUSKROUA/1901/3.1/0028 „Közös turisztikai értékek feltárása, fejlesztése és népszerűsítése, képzés és hálózatépítés a határ menti térségben” című projekt keretében a Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna ENI Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014–2020 keretén belül.
A könyvbemutatóra érkezett érdeklődőket elsőként Mester András, a kiadványt megjelentető Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) elnöke köszöntötte.
„A Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács már számos szakmai kiadvánnyal rukkolt elő az elmúlt években, gondoljunk például a Gasztrokalauzra vagy a Kárpátalja magyar szemmel című útikönyvre. Ezek hiánypótló kiadványok. A mai könyv is egy nagyon hasznos kiadvány, hiszen nemcsak a turisták és az ideiglenesen itt tartózkodók számára, hanem a helyi lakosoknak is ötletekkel és új információkkal szolgálhat a megye bebarangolásához” – fogalmazott köszöntőjében Csizmadia Alexandra ungvári magyar konzul, hozzátéve: a Bakancsra fel! című könyv HUSKROUA-s támogatás révén jelent meg, s ez is bizonyítja, hogy „négy ország együttműködik, tud és akar együttműködni, és bár mindenki a saját nyelvén kommunikál, mégis megértjük egymást”.
Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, a megyei tanács képviselője köszönetet mondott a könyv szerzőjének, aki által egy újabb rendkívül hasznos kiadvánnyal bővült a vidékünket bemutató munkák sora. „Azok az emberek, akik a hegyek és a természet nyelvét értik, biztos, hogy egymás nyelvét is meg fogják érteni, még akkor is, ha nem tartoznak egy nemzetiséghez. A hegyek mindig a békét sugározzák magukból – legyen ez így: sugározzák a békét, és legyen béke az egész világon!” – emelte ki.
Köszöntötte a jelenlévőket Olekszandra Horzov, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal Turisztikai és Üdülési Főosztályának helyettes vezetője, valamint Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója, a KMTT alelnöke is, majd gratuláltak a könyvhöz.
Ezt követően a szerző, Horváth Zoltán magyar nyelven, míg Kaszinec Ottokár – aki már több mint negyven éve dolgozik az idegenvezető szakmában – ukrán nyelven mutatta be a könyvet. A szerző felidézte életének azon momentumait is, melyek oda vezettek, hogy beleszeretett a hegyekbe, s mára ez meghatározó szerepet tölt be mindennapjaiban is.
„A bakancsos turizmus, túrázás, természetjárás nem csupán sport, szabadidős tevékenység, hanem életérzés, életforma is egyben. A természetjárók által kiválasztott útvonalak bejárása a teljesítményen és a látványon kívül szorosan összefügg a természet szeretetével, a honismerettel, a kulturális értékekkel, a környezettudatossággal és az egészséges életmóddal. Ebből adódóan nem csupán a legjelentősebb, a leglátogatottabb természeti objektumok kerülnek be a természetjárók látókörébe. Minden területnek, régiónak megvannak a sajátosságai, érdekességei, amelyekkel érdemes foglalkozni, amelyek fejlesztése, bemutatása regionális szinten nagy jelentőséggel bír. Kárpátalja területének 80%-a hegyvidék, így kiváló adottságokkal rendelkezik az aktív turizmus szempontjából” – olvasható a rendkívül gazdagon illusztrált, megannyi hasznos információt tartalmazó, 200 oldalas útikönyv előszavában.
A kiadvány – melynek borítóját Gogola Zoltán beregszászi festőművész munkája díszíti – az Ukrán-Kárpátok kárpátaljai részének hegycsúcsait és természeti látványosságait mutatja be, s elsődleges célja, hogy információkat, ötleteket merítsen belőle az olvasó számos bakancsos túrához, emellett inspirálja a természetjárókat vidékünk gyalogos felfedezésére. A könyvben szereplő 35 túraútvonalat a szerző személyesen térképezte fel, ezek bebarangolását GPS-koordináták is segítik.
Az útikönyv magyar és ukrán nyelven egyaránt megjelent, s hamarosan megvásárolható lesz a KMTT beregszászi turisztikai információs irodájában és termékboltjában, valamint a tiszacsomai, a nagymuzsalyi, a salánki és a viski tájházakban.
Bakkancsra fel! Túralehetőségek Kárpátalján címmel, ukrán és magyar nyelvű kiadvány bemutatójára került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A könyv Kárpátalja hegycsúcsait, természeti látnivalóit és egyéb érdekességeit mutatja be 35 gyalogtúra részletes leírásán keresztül. Horváth Zoltán, a kiadvány szerzője tapasztalt túravezető, az általa ajánlott útvonalakat személyesen térképezte fel. A fotókkal és térképekkel gazdagon illusztrált könyv kiadása az Európai Unió Magyarország – Szlovákia – Románia – Ukrajna Határon Átnyúló Együttműködési Program finanszírozásával a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács kezdeményezésére valósult meg.
Ukrajna népművésze, Sevcsenko-, Erdélyi- és Boksay-díjas festőművész, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia akadémikusa, a kárpátaljai festőiskola élő legendája. A 93 éves Volodimir Mikita festőművész életpályáját bemutató, ismert és eddig ki nem állított alkotásaiból összeállított tárlat nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A Latorca-parti város 3 éve működő kulturális központjában ez a 30. kiállítás. Az 1949-ben készült, a nagymamát megörökítő alkotással, az 1953-as önarcképpel, a családi portrékkal szemben a modern kor ízlésvilágával összhangban készült színes, absztrakt, ugyanakkor mély gondolatokat kifejező több mint 80 festményt bemutató tárlat igazi csemege a képzőművészet kedvelői számára. Volodimir Mikita korábban egyik interjújában elmondta, gyerekkorában szórakozásból kezdett el festegetni, sosem gondolta volna, hogy ebből fog megélni. A kárpátaljai festőiskola élő klasszikusának alkotásait bemutató tárlat május végéig tekinthető meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
Munkácson húsvét közeledtével hímes tojás kiállítást és kézműves foglalkozást tartottak a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A kiállításon kárpátaljai kézművesek által díszített tojások kerülnek bemutatásra. A résztvevőknek lehetőségük nyílott elsajátítani a tojásírás és hímes tojás díszítés fortélyait is.
