A Nagyberegi Tájházat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2013. február 15-én avatta fel. A tájháznak egy 1898-ban épült parasztház ad otthont. A házat és udvarát a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet tölti meg élettel azokon a programokon keresztül amelyeket vidékünk iskolásai számára szerveznek egy-egy egyházi vagy nemzeti ünnepünkhöz köthetően. Az elmúlt napon például a pünkösdi népszokásokat elevenítették fel mezőkaszonyi és beregszászi fiatalokkal.
Május 28-án a tavaszi évad zárásaként ismét benépesült a Nagyberegi Tájház, ahol a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó programot szervezett a környékbeli iskolások számára. Az évadzáró eseményen Beregszászból és Mezőkaszonyból érkezett diákok vettek részt, akik tartalmas és élményekben gazdag nap során kapcsolódhattak ki a tanév hajrájában.
A diákokat és kísérő tanárokat Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte. Örömét fejezte ki a sok résztvevő miatt, és hangsúlyozta a közösségépítés fontosságát: „Jó népes csapat gyűlt össze, több helyről érkeztetek, több iskolából és több osztályból […], majd az együtt játszással és együtt alkotással összekovácsolódtok egy picit.”
A programfelelős elmondta, hogy a nap során a résztvevők kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt, amelyeket tapasztalt mesterek vezetnek, miközben a háttérben már készülnek a finomságok is. A program középpontjában a pünkösd állt, amelyről Gál Adél rövid ismertetőt is tartott. Kiemelte az ünnep vallási és néphagyománybeli jelentőségét, rámutatva, hogy a pünkösd az egyház születésének az ünnepe, és a Szentlélek kitöltetésének a napja. A foglalkozások három szimbólum köré épülnek: a galamb, a láng és a zöld ág – ezek mind a pünkösd üzenetét közvetítik, legyen szó békéről, újjászületésről vagy lelki megújulásról. A gyerekek a nap folyamán ezekhez kapcsolódó alkotásokon dolgozhattak.
A délelőtt során a résztvevők kisebb csoportokban fedezhették fel a tájház kiállításait, vagy rövid sétát tehettek a Szikura József Botanikus Kertben. Az udvaron kézműves-tevékenységek várták őket: pünkösdi virágokat és rózsákat készíthettek, valamint galambbal és lángnyelvvel díszített zöld ágakat alkothattak – mindhárom motívum a pünkösdi ünnepkör szimbolikus eleme. Emellett nemezkarkötőt is sodorhattak, miközben a népi játékokat is örömmel próbálgatták. A nap egyik fénypontját a tájház konyhájából előkerülő csörögefánk jelentette, melyeket a szokásokhoz híven Olasz Piroska készített a résztvevők legnagyobb örömére.
A civil szervezet egész éves munkájáról beszámolva Gál Adél kiemelte, hogy ez volt a tavaszi évad 15. programja: „Több mint 500 gyereket tudtunk megszólítani a foglalkozásainkon. Igyekeztünk minden alkalmat az ünnepi időszakokhoz igazítani – a farsangtól a húsvéton át egészen a pünkösdig.” Mint elmondta, a Kárpátalja számos településéről érkeztek már hozzájuk iskolák, és ez a széles érdeklődés megerősíti őket abban, hogy érdemes tovább folytatni ezt a munkát. A programok célja továbbra is az, hogy tartalmas és élményszerű formában hozza közelebb a fiatalokhoz a hagyományokat, közösségi élményeket és az ünnepek valódi jelentését.
Szabó Zsuzsanna, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum alsóstanára szintén dicsérte a programot: „Mi már szinte visszajáró vendégek vagyunk. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek kiszakadjanak a hétköznapi rutinnal járó tanulásból, és élményszerűen ismerjék meg a népszokásokat.” A tanárnő hangsúlyozta, mennyire fontos a népszokások megismertetése és fenntartása különösen úgy, hogy ezek szervesen illeszkednek az iskolai oktatásba is. „A gyerekek új élményeket szereznek, kizökkennek a mindennapi rutinos tanulásból és megtapasztalhatják, elődeik hogyan ünnepelték a pünkösdöt, a húsvétot, a karácsonyt, az adventet.”
A Pro Cultura Subcarpathica továbbra is elkötelezett a kárpátaljai magyarság kulturális értékeinek bemutatása és megőrzése mellett. A Nagyberegi Tájház programjai a jövőben is folytatódnak, újabb és újabb élményekkel gazdagítva a gyerekeket, pedagógusokat és minden érdeklődőt.
Pünkösdi foglalkozással zárult a Nagyberegi Tájház tavaszi programsorozata, amin a mezőkaszonyi Arany János valamint a beregszászi Kossuth Lajos líceumok alsósai vehettek részt. A tematikus napon a ház és a csodálatos környezet megismerése mellett számos játékban vehettek részt a fiatalok, melyeken keresztül a pünkösdi ünnep egyházi jelentősége mellett megismerkedhettek a népszokásokkal és a hozzájuk kapcsolódó kézművességekkel is.
A tavasz a megújulás időszaka – ez a változás megfigyelhető a természetben, a közösségi életben és hagyományainkban is. Ennek szellemében a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2013 óta minden év április végén megrendezi a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napját, amikor országszerte megnyílnak a tájházak a látogatók előtt. Az esemény időzítése nem véletlen: Szent György-naphoz kapcsolódik, amely a paraszti kultúrában a tavaszi állatkihajtás és a mezőgazdasági munkák kezdete miatt kiemelt jelentőséggel bírt. A programsorozat célja, hogy ne csupán emlékezzünk a múltra, hanem új módon éljük meg és fedezzük fel azt – közösen, élményszerűen. Kárpátalján egyedüli helyszínként a Nagyberegi Tájház csatlakozott a kezdeményezéshez, ahol idén április 30-án immár hetedik alkalommal rendezték meg a Tájházak Napját, a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében.
Az eseményre ezúttal is sokan érkeztek: közel 110 diák látogatott el a beregszászi és környékbeli iskolákból. A különleges hangulatot a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola fiatal táncosai alapozták meg, akik lendületes néptáncbemutatóval nyitották meg a programot.
A vendégeket Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte, majd átadta a szót Balogh Györgynek, Magyarország Beregszászi Konzulátusa konzuljának, aki az ungvári és a beregszászi külképviseletek nevében is üdvözölte a megjelenteket. Beszédében a kultúra szó eredeti jelentéséről szólt. Elmondta, hogy az eredetileg földművelést jelentett, és csak később, a latin-római filozófus Cicero fűzte hozzá az emberi lélek művelésének jelentését. „A Nagyberegi Tájház is őrzi ennek a két szónak, a földnek és a szellemnek az összekapcsolódását” – fogalmazott.
A szót átvevő Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica elnöke beszédében a Szent György-naphoz kötődő hagyományokat idézte fel, amikor a csordások felfogadása és a tavaszi munkák kezdete adott alkalmat a közösségi találkozásra. Elmondása szerint ez a nap mindig is a megállapodások, az együttműködések ideje volt – ma pedig a kultúra megélésének, a közösségi játéknak és az örömnek az alkalma.
A PCS elnöke kiemelte a Nagyberegi Tájház szerepét a helyi közösség életében és a kulturális örökség megőrzésében, mivel a helyszín nemcsak a Tájházak Napján, hanem az év több jeles napján is kínál programokat. Az intézmény nem csupán múzeumi jellegű bemutatóhely, hanem élő közösségi tér, ahol a fiatalok testközelből ismerhetik meg őseik hagyományait, a népi játékok és a kézműves-foglalkozások révén pedig nemcsak ismereteket szerezhetnek, hanem fejlődik a kézügyességük, és a közösségi élményekkel gazdagodnak. „A kultúránkat nem simogatni kell és nézni, hanem megélni. […] Azt kívánom, hogy a ti életetekbe is beépüljön, és mindig találjatok arra alkalmat, ahol ezt a kultúrát megéljétek” – zárta beszédét az elnök asszony.
A nap folyamán változatos és szabadon látogatható foglalkozásokkal várták a résztvevőket. Az udvaron népi játékok kaptak helyet, melyeket bárki kipróbálhatott, a csűr előtti asztaloknál pedig különféle kézműves technikákat lehetett megismerni és kipróbálni. A hagyományokhoz kapcsolódva – tekintettel arra, hogy másnap május elseje – a legények közösen díszítettek és állítottak májusfát a tájház kapujában.
A programot zenés-táncos fellépések is színesítették: a Beregardói Magyar Népművészeti Iskola citeracsoportja, valamint a Tulipán Tanoda gyermek-néptáncegyüttese mutatkozott be. Kiemelt esemény volt a Sorsképek címet viselő fotókiállítás megnyitása, amely az utóbbi időszakban gyűjtött nagyberegi fotóanyagból készült. A kiállítás eredetileg a hagyományos viseletek bemutatását célozta meg – amely az idei programsorozat központi témája –, ám a szervezők hamar felismerték, hogy a képek sokkal többet mesélnek: emberi sorsok, életfordulók, közösségi élmények elevenednek meg rajtuk. A tablókon keresztül betekintést nyerhettünk a fiatalság, a házasság, a családalapítás és a közösségi események – például lakodalmak vagy mezei munkák – világába is.
A nap közös táncházzal zárult, amelybe mindenki örömmel bekapcsolódhatott, és természetesen most sem maradhattak ki az Olasz Piroska által kemencében készített finomságok.
A Tájházak Napján a szervezők célja az volt, hogy a résztvevők ne csak nézői, hanem aktív részesei is legyenek a programnak – a közös élmények és a hagyományok újraélése pedig valóban emlékezetessé tette a napot minden jelenlévő számára.
Népszokásokkal és különböző tojásfestési technikákkal ismerkedhettek meg a gyerekek a Nagyberegi Tájházban. A rendezvény célja az volt, hogy a régi húsvéti hagyományokat élményszerű módon adják át a fiatalabb nemzedéknek. A szervezők közös tevékenységekkel, játékos formában hozták közelebb a népi kultúrát a gyerekekhez.
Április 16-án a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola diákjai különleges programon vehettek részt: húsvéti témájú foglalkozáson jártak a helyi tájházban, ahol testközelből ismerkedhettek meg a kárpátaljai magyar húsvéti hagyományokkal. Az eseményt a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet szervezte azzal a céllal, hogy a fiatalok élményszerűen fedezhessék fel a térség népi kultúráját és a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokat.
A tanulókat Gál Adél, a tájház programfelelőse fogadta, aki rövid bevezetőjében a húsvéti ünnepkör jelképeit és azok hagyományos jelentőségét ismertette. A nap során nem csupán a tájház gazdag néprajzi gyűjteményével találkozhattak a résztvevők, hanem maguk is aktív részesei lettek az ünnepi készülődésnek.
A gyerekek elsőként a Szikura József Botanikus Kertbe sétáltak ki, ahol különféle leveleket és virágokat gyűjtöttek. Ezeket a növényeket nedvesen a tojásokra helyezték, majd harisnyával rögzítették, és hagymahéjjal festett vízben főzték meg – így születtek meg a természetes mintájú berzselt hímes tojások.
Ezt követően megismerkedtek a karcolás technikájával is: a főtt tojások héjára hagyományos beregi motívumokat karcoltak, vékony szikék segítségével. A foglalkozás harmadik eleme a viaszolás volt, ahol írókával forró viaszt vittek fel a tojásokra, majd aranyporral dörzsölték be a mintákat – az eredmény igazi mestermunka lett.
– A húsvéti szokások élő részei a népi kultúrának – hangsúlyozta Molnár Krisztina, a PCS koordinátora. – Fontos, hogy a gyerekek saját élményeken keresztül találkozzanak ezekkel a hagyományokkal, és otthon is továbbadják azokat.
Kepics Andrea, a Nagyberegi Tájház kézművese szerint a kézműves-foglalkozások célja nem csupán a szórakoztatás, hanem a tudás átadása is.
– A hímes tojás készítése élményszerű módja annak, hogy a fiatalok megtapasztalják, mit jelent egy hagyományos technika, és hogyan válhatnak annak részeseivé – mondta. – A program során a salánki aranyporos viaszolt tojástól a hagymahéjban főtt, karcolt tojásig többféle eljárást is kipróbálhattak. Ezek között szerepelt az ecetes maratás is, amely egy egyszerűbb, ám látványos megoldás.
A húsvéti készülődés nem lett volna teljes a hagyományos ízek nélkül: a tanulók megkóstolhatták a helyben készült pászkát és sárgatúrót, amelyek generációk óta elmaradhatatlan részei a kárpátaljai magyar családok húsvéti asztalának. Olasz Piroska, a tájház szakácsnője elmondása szerint sárgatúró manapság már nem minden családban készül, pedig fontos része a húsvéti hagyományoknak.
– Az idősebbek még készítik, de a fiatalok már inkább csak hallanak róla – itt viszont lehetőségük van megkóstolni, sőt, látni, hogyan készül – emelte ki a Olasz Piroska.
A program végén megelevenedett a locsolkodás hagyománya is. A lányok ünnepi öltözetben, kosarukban hímes tojásokkal sorakoztak a tájház tornáca előtt, míg a fiúk locsolóversekkel és egy-egy vödör vízzel álltak sorba. A vidám locsolás örömteli pillanatokkal zárta az élményekben gazdag napot.
A Pro Cultura Subcarpathica által szervezett foglalkozás a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósult meg.
Különleges program várta a gyerekeket a nagyberegi tájházban. Az esemény középpontjában a húsvéti hagyományok álltak, amelyeket a rendezvényfelelősök nagy gonddal igyekeztek átadni a fiatalabb generációnak. A szervezők fontosnak tartották, hogy a hagyományőrzés ne csupán elméletben történjen, hanem élményszerűen, közös tevékenységek által.
A Pro Cultura Subcarpathica heti rendszerességgel hív látogatókat érdekes eseményekre, amelyeket a népi mesterségeknek és hagyományoknak szentelnek.
Ezúttal a gyöngyfűzéssel és a filcanyag feldolgozásának művészetével ismerkedhettek meg a gyerekek a Nagyberegi Tájházban. A diákok saját kezűleg készítettek nemzeti jelképeket gyöngyből, a filcanyagból pedig virágok születtek – tulipánok és rózsák, különböző minták szerint. Az esemény kulináris része sem maradt el: a szakácsok egy régi recept szerint készítettek a gyerekeknek málépogácsát, ami egy kukoricalisztből készült piskóta, mazsolával és meggyel.
Ezt követően a Papiból érkezett iskolások a szövés és fonás rejtelmeibe tekinthettek be. A résztvevők többsége először ült szövőszékben. A fiúk és lányok csíkos sálakat készítettek, és megismerkedtek a hagyományos szerszámokkal. Ezenkívül a látogatók beregszászi motívumos keresztöltéses hímzést tanultak, és elsajátították a csomózás technikáját is.
A szervezők arra törekednek, hogy minden résztvevő életre szóló élményekkel és hasznos készségekkel gazdagodjon, korosztályának megfelelően. Fontos, hogy mindenki ne csak új dolgokat sajátítson el, hanem haza is vihessen egy saját készítésű alkotást. Emellett a résztvevők lehetőséget kaptak arra, hogy hagyományos népi játékokkal játszanak, és kedvező időjárás esetén szabadtéri programokon is részt vegyenek.
A program további érdekes része a makramé foglalkozás volt, amelyen a Benei Középiskola diákjai vettek részt. Sok gyermek számára ez volt az első látogatás a tájházban, ezért először megismerkedtek kiállítással, az épület történetével és kulturális örökségével. A gyakorlati részben a diákok megtanultak dolgozni a fonallal, kulcstartókat, karkötőket és táskadíszeket készítettek.
Ezt követően a gyerekek egy része a konyhában tevékenykedett, darált kekszet készítettek. Darálták a tésztát, vágták, formázták és tepsibe rakták a sütidarabokat.
A Pro Cultura Subcarpathica által szervezett foglakozás a Csoóri Sándor Alap Támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat szakmai partnerségével valósult meg.
Nagybereg gazdag néphagyományairól híres község a beregszászi járásban. A településen több mint 10 éve működteti a beregszászi Rákóczi-főiskola a Nagyberegi Tájházat, amelynek programjait a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet bonyolítja. A disznóvágás és a disznótor hagyományait is felelevenítették.
A hagyományoknak megfelelően, a Nagyberegi Tájházban alkalomhoz, ünnepkörhöz kapcsolódó érdekes ismeretterjesztő foglalkozásokat szerveznek az ifjúság számára. Az idei programsorozat évadnyitó foglalkozásán a jelenlévők a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak jellegzetességeivel és hagyományaival ismerkedhettek meg. A tájház vendégei ezúttal a Nagyberegi Református Líceum diákjai és kísérőtanáraik voltak. Az alkalom Gál Adél, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet munkatársa, a Nagyberegi Tájház programfelelőse a farsangi ünnepkörről, a hozzákapcsolódó szokásokról szóló előadásával kezdődött. Mivel a farsangi ünnepkör szokásaihoz tartozik a zajkeltés, a foglalkozás során a fiatalok csörgő alkalmatosságokat készítettek. Emellett a lányok különböző szövési technikákat is megismerhettek. Olasz Piroska, a tájház szakácsa a konyhában a farsangi időszak jellegzetes finomsága, a szalagos fánk elkészítésének fortélyaival ismertette meg a gyerekeket. Elmondása szerint a „régi időkben” Nagyberegen volt hagyománya a farsangolásnak. Nagyon fontos, hogy diákjaink megismerkedjenek őseink hagyományaival, fogalmazott Ráczkövi Éva, a Nagyberegi líceum munka- és razjtanára. Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a jövőben heti rendszerességgel szervez alkalmat a Nagyberegi Tájházban. A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.