Csaknem 100 fiatal vett részt a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet konfirmandus hétvégéjén, amit a Nagydobronyi Református Líceum bázisán szerveztek.
A kárpátaljai konyha hagyományos ételeit és a hagyományos mesterségeket bemutató sorozatot indított a Pro Agricultura Carpatica megyei jótékonysági alapítvány. Az Ízek és Hagyományok címmel Európai Uniós támogatással zajló határon átnyúló program keretében húsvéti ételeket készítettek. Nagydobronyban, a Kárpátaljai Magyar Líceum tankonyhájában mindent megsütöttek, megfőztek, ami a szokásoknak megfelelően egy húsvéti kosárba kerül Kárpátalján.
Újabb fejlesztést valósított meg vidékünkön a Direct Aid for Ukraine csapata, aminek révén egy teljesen új részleget alakítottak ki a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonban annak érdekében, hogy a korábban lány intézményként működő otthonban külön foglalkozhassak a fiukkal is. A projekt nagy összefogást eredményezett, hiszen a helyiek mellet sokan mások kis csavarbehajtót ragadtak a jó ügy érdekében, többek között Bacskai József, Magyarország Ungvári főkonzulja és Miroszlav Bileckij, a Kárpátaljai Megye Katonai Adminisztráció vezetője is.
Több mint 20 éve az egykori Nagydobronyi Középiskola, ma már Líceum ad otthont a KMPSZ által rendezett Kazinczy szépkiejtési verseny megyei döntőjének. A megmérettetés célja, hogy anyanyelvünk ápolása érdekében az igényes és kifejező magyar beszédre, a magyar nyelv iránti szeretetre ösztönözze a pedagógusokat és a diákokat.
Március 28-án a Nagydobronyi Líceum dísztermében tartották a Kazinczy szépkiejtési verseny kárpátaljai döntőjét. A diákok két korcsoportban mérték össze képességeiket, bemutatva, milyen szépen és kifejezően tudják felolvasni az általuk választott, valamint a kötelező szöveget. A középiskolások számára egy írásbeli feladat is része volt a megmérettetésnek. A versenyt a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szervezte.
Az esemény kezdetén Szántó Edit, az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szövetségének elnöke fejtette ki gondolatait az anyanyelvi verseny múltja kapcsán. Mint beszédében aláhúzta: „mintegy fél évszázados múltra tekint vissza a verseny, melynek immár 22 éve a Nagydobronyi Líceum ad otthont”. A nyelv életünkben betöltött szerepe kapcsán Szántó Edit hozzátette: „A nyelv nem csupán a múlt és a jelen része, hanem a jövő is – művészet, érték és természetesen öröm forrása. A nyelv összeköt bennünket, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Mi magunk vagyunk a nyelv, és az egyik legfontosabb összetartó erőnk a nemzeti közösségben. Éppen ezért törekednünk kell az igényes beszédre, nemzeti kultúránk megőrzésére és a cselekvő hazaszeretetre. Ezt a célt szolgálják az anyanyelvi versenyek is, például a Karádi László helyesírási verseny, az »Édes anyanyelvünk« és a Drávai Gizella nyelvhasználati verseny. Mi pedig itt, a nagydobronyi rendezvényen ma mindannyian együtt ünnepeljük a szép magyar beszédet.”
Ezt követően a Nagydobronyi Líceum növendékei mutatták be verses-zenés összeállításukat, melynek középpontjában a hazaszeretet, a béke óhajtása, az anyanyelv megtartó és megőrző ereje volt. A félórás bemutató után kezdődött a verseny. A diákok a zsűri előtt mutatták meg tudásukat. A zsűri elnöke Györke Magdolna nyugalmazott egyetemi tanár volt, tagjai pedig Szántó Edit nyelvész, Braun Éva magyar nyelv és irodalom szakos módszerész, valamint Kovács-Marton Erzsébet újságíró.
A kétfordulós döntőben a 7–9. és a 10–11. osztályos tanulók külön korcsoportban mérhették össze tudásukat és tehetségüket. Elsőként mindkét csoport résztvevői három percben felolvasták az általuk hozott, szabadon választott szépprózát, amely egy XX–XXI. századi magyar szerző köznyelven írt értekező szövege volt. Ezt követően egy kötelező szöveg felolvasása következett, amelyet a szervezők biztosítottak.
A verseny során a zsűri nem a színészi előadást értékelte, hanem a tiszta kiejtést, a pontos hangképzést, valamint a megfelelő hangsúlyozást és hanglejtést. A 10–11. osztályos versenyzők számára egy írásbeli forduló is volt, ahol a „Beszélni nehéz!” mozgalom jelölésrendszerét kellett használniuk.
Uszkai Valéria, a Nagydobronyi Líceum szervezőpedagógusa és magyartanára a sajtónak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy miért fontos az anyanyelv ápolása: „Fontosnak tartjuk a Kazinczy szépkiejtési versenyt, hiszen kárpátaljai magyar közösségként feladatunk az anyanyelv ápolása, megőrzése és továbbadása. Feladatunk olyan tanulókat nevelni, akik képviselnek minket az anyaországban a versenyeken, az is feladatunk, hogy a gyerekek megtanulják, mennyire fontos az anyanyelv, hiszen az anyanyelvnek összetartó és megtartó ereje van.” A verseny előkészületei kapcsán hozzátette: „A felkészítő tanárok már előre készítik a gyerekeket a szabadon választott szövegekkel, instrukciókat adnak nekik, hogyan kell egy szöveget helyesen, szépen, kifejezően elolvasni. Itt nem a színészi teljesítmény a fontos, hanem inkább a helyes, szép magyar beszéd, a szavak helyes formálása. Ilyenkor még egy ünnepi műsorral is készülünk, amellyel szeretnénk hozzájárulni a verseny ünnepélyesebb lebonyolításához.”
Györke Magdolna, a zsűri elnöke is a verseny fontosságát hangsúlyozta: „Kazinczy szépkiejtési verseny – nagyon fontos esemény ez a kárpátaljai magyarság számára: a gyerekeknek, a tanároknak, mindenkinek. Évek óta a nagydobronyi középiskola rendezi ezt a versenyt, mind a járási, mind a területi döntőt. Évek óta részt veszünk a versenyeken, és azt kell mondanom, hogy a gyerekek tisztában vannak a verseny követelményeivel. A felkészítő tanárok azon dolgoznak, hogy mindig megfelelő szinten készítsék fel a diákokat a megmérettetésre. Változtak a hozzáállás mutatói. Kezdetekben még a szövegválasztás is problémát jelentett, mert tudjuk, hogy értekező, szépprózai szöveget kell hozniuk a versenyzőknek. Fontos, hogy ne tanulják meg kívülről a szöveget, hiszen tulajdonképpen ez egy elemző, értelmező előadás. Nem kell szavalóversenyhez hasonlóan előadni, hanem úgy kell elképzelnünk, mintha egy rádiós bemondó érthető, értelmező mondatait hallgatnánk és értelmeznénk. Tudnunk kell, hogy a nagyobb korcsoportból továbbjutók részt vesznek a győri országos Kazinczy szépkiejtési verseny döntőjén, és bízom benne, hogy mindenütt sikeresen fognak szerepelni.”
Ez a verseny nemcsak a szép magyar beszéd ápolását szolgálja, hanem közösségformáló ereje is van, hiszen összeköti a fiatalokat és tanáraikat egy közös cél érdekében. Bízunk benne, hogy a jövőben is sok tehetséges diák vesz majd részt a megmérettetésen, továbbörökítve anyanyelvünk értékeit.
A kárpátaljai konyha hagyományos ételeit bemutató, 12 alkalomból álló sorozatot indított a magyar gazdákat tömörítő a Pro Agricultura Carpatica megyei jótékonysági alapítvány. Ízek és Hagyományok címmel Európai Uniós támogatással zajló program nyitó napján több féle derelyét és rántott paszulyt készítettek el a háziasszonyok úgy, ahogy nagyanyáink főzték.
Március 21-én a „Pro Agricultura Carpatica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány gasztronómiai workshopot tartott Ízek és hagyományok címmel. Az esemény keretében a hagyományos kárpátaljai receptek szerint készítettek el öt ételt. Az alkalom célja a kultúránk részét képező gasztronómia ápolása, továbbadása volt, a közösségi élmény megélésével egybekötve.
Az esemény kezdetén Szanyi Éva, a program szervezője ismertette a nap eseményeit. Majd Hidi László, a jótékonysági alapítvány elnöke mondta el, hogy az agráriummal foglalkozó alapítvány nyitása a gasztronómia felé már korábban elkezdődött. Erre felfigyelve a TV 21 Ungvár egyik műsorának keretében is készítettek ételeket a régi kárpátaljai receptek szerint. Majd az alapítványhoz tartozó gazdaasszony tagozat megalakulásával egyre több hagyományos ételre igyekeztek felhívni a figyelmet egy-egy rendezvényen. Idén egy nemzetközi pályázat keretein belül ezt a tevékenységet hónapról hónapra még jobban ki tudják hangsúlyozni.
A gasztronap során 4 különböző hagyományos, vidékünkre jellemző recept szerinti derelyét készítettek el: lekvárost, túróst, krumplist és húsost. Továbbá rántott paszuly is az asztalra került az alkalom végén. Az 5 étel 5 különböző csoportban készült. A tapasztalt gazdaasszonyok a Kárpátaljai Magyar Líceum nagydobronyi bázisán tanuló szakácsnövendékekkel osztották meg sokrétű tudásukat, ezáltal is átadva a hagyományos értékeket. A közös elkészítés ideje alatt gyermekfoglalkozásokat is tartottak, ahol szintén a hagyományokról tanulhattak játszva a gyerekek.
A nap végén az elkészült ételeket együtt tálalták fel, majd fogyasztották el a jelenlévők. S végül egy kötetlen beszélgetés keretében osztották meg a nap tapasztalatait.
Hidi László elnök hetilapunknak adott interjújában aláhúzta: „Annak idején, amikor megterveztük a programot, úgy gondoltuk, hogy azok az általunk felgyűjtött receptek, amelyekből nagyon ízletes, köznapi, úgymond paraszti ételek főnek, gyakran kikopnak a mostani fiatalasszonyoknak vagy gazdasszonyoknak a látóteréből, és nagyon fontosnak érezzük, hogy ezek visszakerüljenek a mindennapi életbe, a mindennapi asztalra. Ugyanis ezek az ételek helyben készült alapanyagokból készülnek, és mindenkor szezonálisak. […] Azt gondoljuk, hogy a mi ételeink is értékesek, mert mindegyik a kultúránknak a része, lelkünknek része, mindenképpen fenn kellene ezt tartani. Akik itt összegyűltek, diákok vagy tapasztalt asszonyok, azzal a céllal vannak itt, hogy tanulják vissza vagy pedig tanulják meg, sajátítsák el azokat a fogásokat, amelyeket eleink ismertek vagy esetleg most is ismernek.”
Varga István, a program projektmenedzsere kiemelte: „A program egy határon átnyúló európai uniós pályázat, az Interreg keretein belül, két szomszédos megyének a közös pályázásából valósul meg. Itt az egyik partner az Európai Uniónak a tagja, a másik pedig az Európai Unión kívüli megye. Szatmár megye és Kárpátalja megye pályázott, együtt egy román és egy ukrán partner. Ezen a pályázaton belül több projektet is megvalósítunk. Az egyik – talán a legnagyobb volumenű – egy receptes könyvnek az összeállítása, amelyben régi hagyományos recepteket jelenítünk meg, de úgy, hogy Kárpátalja teljes területéről gyűjtünk recepteket, és ezenkívül a szomszédos Szatmár megyének a hagyományos receptjeit is átvesszük, bemutatjuk, hogy melyek ugyanazon ételeknek az eltérő elkészítési módjai. A partnerszervezettől is el fognak jönni, hozzák ők is a receptjeiket, és nemcsak hozzák, hanem megtanulják a mi receptjeinket is. Azért is gondoltuk fontosnak megfőzni a gyakorlatban is, hogy amiket a szakácskönyvben összefoglalunk, azokat a tapasztalat alapján tudjuk leírni, mert ezeknek a recepteknek egy része jelen van akár a kárpátaljai konyhában is, most is főzik a gazdasszonyok, de vannak olyanok talán, amelyek egy kicsit már feledésbe kerültek, vagy lehet olyan is, hogy Kárpátaljának egyik részén jelen van, másutt nincs. Én Benéből érkeztem, van olyan recept, amit nálunk nem készítenek, de itt, Dobrony környékén készítik, és fordítva. Ezeket szeretnénk, hogy megismerjék a gazdasszonyok: egymásnak a fortélyait, a praktikáit, ezt tanulják meg, s majd tudjuk kiadni egy receptes könyvben is.”
Március 15-én Nagydobronyban is tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei előtt. A KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezete által szervezett csendes koszorúzásra a helyiek a nemzeti összetartozás emlékművénél gyűltek össze.
Varga Sándor, a Nagydobronyi Líceum történelemtanára idézte fel az akkori eseményeket, hangsúlyozva, hogy március 15-e csúcspontja volt egy folyamatnak, amely már a reformkorban elkezdődött. A reformkor nagyjai évtizedekkel korábban megkezdték küzdelmüket a magyar polgári fejlődés előrelendítéséért. 1848-ra érett meg a nemzet, a magyar haladó nemesi réteg arra, hogy a szabadságért politikai eszközökkel és fegyverrel is kiálljon. „A magyar nemzet még akkor is küzdött, helytállt, amikor Európa forradalmai elcsendesedtek. A magyar nép példát mutatott az európai népeknek, hogyan kell küzdeni a szabadságért. Bár a szabadságharc elbukott, ennek a nagy nemzeti felbuzdulásnak, erkölcsi emelkedésnek az emléke ott parázslott minden magyar lelkében az önkényuralom időszakában. És aztán, ha nem is fegyverrel, de a szavak és paragrafusok fegyverével Deák Ferencnek sikerült elérnie, hogy a nemzet folytassa az önálló polgári fejlődés útját. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak most a 12 pont jelmondata cseng különösen tisztán: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«” – fogalmazott Varga Sándor tanár úr, majd felidézte, hogy milyen lehetett a 177 évvel ezelőtti Nagydobrony, amikor a Hatrác patak partján toboroztak, s amikor a dobronyiak önkéntesen beálltak nemzetőrnek – mert beálltak a beregi nemzetőrök közé.
Badó Annamária 5.b osztályos tanuló Dutka Ákos Március 15 című versét szavalta, a 9. osztályos Hidi András pedig elmondta a Nemzeti dalt, majd a Nagydobronyi Líceum három tehetséges diákja énekelte a Kiss Kata Zenekar Magyar vagyok, valamint a Kormorán Petőfi visszatér című dalát.
A helyi KMKSZ-alapszervezet és a Nagydobronyi Kistérségi Tanács vezetői megkoszorúzták a községben 2020-ban felavatott nemzeti összetartozási emlékművet. A megemlékezés a Nagydobronyi Magyar Házban folytatódott, ahol Őr Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke mondott pohárköszöntőt, párhuzamba állítva a magyar forradalom és szabadságharc, illetve a mostani háború eseményeit. Az addig nagyon sikeresen hadakozó Görgei Artúr honvédtábornok és fővezér 1849. augusztus 13-án az orosz túlerő előtt letette a fegyvert, megmentve ezzel több tízezer magyar katona életét. Mások szerint elárulta a magyar szabadságharc eszméjét. Az, hogy áruló volt vagy hős, mind a mai napig eldöntetlen. „Mi történik majd a mi országunkban, ha aláíródik az a béke, amely az ukrán álmot nem valósítja meg, esetleg az ország területi egysége, integritása is csorbul. Aki aláírja áruló lesz-e vagy hős?” – kérdezte Őr Hidi László, aki kifejtette, hogy szerinte: „Hős az, aki a közösség érdekében többet tesz, erősebben küzd, határozottabban, okosabban, ügyesebben, mint ahogyan egy embertől elvárható, és ezen túl akár még az életét is hajlandó feláldozni azért a szent ügyért, amiben hisz…”
Az ünnepi program a Magyar Ház filagóriájában közös szalonnasütéssel és baráti beszélgetésekkel ért véget.
Bátorság, kitartás és áldozat – leginkább ezzel jellemezhető a nők helyzete ma Kárpátalján. A több mint három éve tartó orosz-ukrán fegyveres konfliktus számos nem várt és nehéz feladat elé állította az asszonyokat. A 2025-ös év a Kárpátaljai Református Egyházban „A SZOLGÁLAT ÉVE”. A megváltozott körülmények és megfogyatkozott közösségek ellenére a nőknek Istentől rendelt szerepe van, hiszen ők az egyház szolgálattevői, ebben pedig erősíteni kell mindannyiukat, hangsúlyozta Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke. Balog Zoltán a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a nőknek tartott csendesdélutánon Nagydobronyban kitartásra buzdította a jelenlévőket a nehéz idők ellenére is, mert örömmel hordozni a terheket, az Isten országának a jele. Fontos, hogy a bizonytalan körülmények között is képesek legyünk olyan környezetet kialakítani, ahol megőrizhetjük mentális egészségünket – erről beszélt Ébredj az Életre! Remény a lehetetlenben! című előadásában Tapolyai Emőke klinikai- és pasztorálpszichológus is. A kárpátaljai magyar közösség a jelenlegi megpróbáltatás terhe alatt is számtalanszor bizonyította, hogy kész összetartani és kitartani a megmaradásért, ebben pedig a nőknek kiemelt szerepe van.
Bizakodással tekinteni a jövőre – ezzel a mottóval indult az a rendezvény, amelyet kifejezetten nőknek szervezett az Ungi Református Egyházmegye Nőszövetsége Nagydobronyban. A program elsődleges célja volt hitben erősíteni és a szolgálatban kitartásra buzdítani az asszonyokat. Ma Kárpátalján nőnek lenni nem könnyű, hiszen a több, mint három éve tartó háború megannyi súlyos feladattal állította szembe őket, fogalmazott Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese. Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke ige magyarázatában hangsúlyozta, hogy a Szentírás olvasása az, ami egyesít bennünket határokon innen és túl, ha pedig nem engedjük el egymás kezét, abból erő születik mindenki számára. A nőszövetség olyan mozgató rugó egy közösségen belül, ami előre visz. Fontos, hogy tudjuk egymás terhét hordozni és megtaláljuk helyünket a szolgálatban – emelte ki előadásában Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke, aki bibliai példákon mutatta be az asszonyok hitének erejét. A csendesnap, a lelki feltöltődés mellett alkalmat adott a találkozásra is, hiszen Kárpátalja számos településéről érkeztek ide a résztvevők. Lényeges, hogy tudjunk megújulni és reménnyel tekinteni a jövő felé, nyiltakozta stábunknak Hájas-Gáspár Orsolya. Az előadások között Csákány Marianna és a Zöld Ág Énekkar szolgált dicsőítő dallamokkal, melybe a jelenlévők is bekapcsolódtak.