A nagyszőlősi Szelíd Lovasközpontban tettek élmény dús látogatást a Sámuel Alapítvány fiataljai. A kirándulást ezúttal a Dorcas Ukrajna Jótékonysági alapítvány támogatta, amely hosszú ideje egyengeti a Sámuel Alapítvány tevékenységét. A lovas programon 24 fiatal és kísérőik vehettek részt. Az alapítvány fő célja: a gyerekmentés. A nehéz sorsú gyermekek számára rendkívül fontos a lovasterápia, hangsúlyozzák a szervezők. A Dorcas Jótékonysági alapítvány „ Jövőt a gyermekek számára” elnevezésű programja már több éve támogat olyan szervezeteket Kárpátalján, amelyek főként család típusú gyermekotthonokban nevelkedő fiatalokról gondoskodnak. A támogatott fiatalok száma jelenleg 280 fő. A lovas terápia a traumákat átélt gyermekekre, vagy a veleszületett betegséggel küzdő fiatalokra is pozitív hatással van, hangsúlyozzák a központ működtetői. A lovas központba ellátogató fiatalok egyetértettek abban, hogy hatalmas élményben van részük, és hálásak a szervezőknek. A szervezők hangsúlyozták: a jövőben is azon fognak dolgozni, hogy a nehéz sorsú gyermekek számára tartalmas és hasznos programokat alakítsanak ki.
Nagyszőlős magyarsága hagyományosan a Perényi Zsigmond Középiskolában méltatta az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulóját. Az eseményen Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke kiemelte: 1848-ban az elnyomott nemzet felemelte fejét és szabadságért kiáltott.
Az ünnepségen Kudron Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében elmondta: emberi léptékkel mérve 176 év sok idő. De ilyen sok idő elteltével sem halványul el annak az eseménynek a jelentősége, mely 1848-ban zajlott a magyar nemzet történelmében. Pesten az Európában zajló eseményeken felbuzdulva néhány lelkes fiatal elindult, és a nemzet újra önmagára talált. Az elnyomott nemzet felemelte fejét, szabadságért kiáltott – jegyezte meg Kudron Zoltán. „A történelemből tudjuk, hogy minden népnek és nemzetnek meg kell küzdenie a saját szabadságáért. Ez történik napjainkban ebben az országban is, melynek polgárai vagyunk. 1848-ban súlyos árat fizetett a nemzet, és a szabadságharc leverését követően 18 esztendőt kellett várni a kiegyezésig, de eljött, és ehhez szükség volt Petőfiék kiállására” – fogalmazott az alapszervezeti elnök.
A megemlékezésen Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a köszöntőlevelét Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul olvasta fel. A miniszterelnök levelében hangsúlyozta: „1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjaira akarnak emelkedni. A magyar szabadság fénye ma is hirdeti, hogy a magyar nemzet kéri és követeli vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört” – írta Orbán Viktor.
A megemlékezést a Perényi Zsigmond Középiskola, valamint a Kárpátaljai Magyar Líceum nagyszőlősi tagozata diákjainak műsora tette emelkedetté. A verses-zenés-táncos összeállításban a hazaszeretet, hit, remény és szabadság témaköröket, valamint az 1848. március 15-i eseményeket elevenítették fel.
Az eseményen megemlékeztek a híres magyar zeneszerző, népdalgyűjtő Bartók Béláról is. A zeneszerző szellemiségét méltatva a Bartók nevét viselő helyi zeneiskola zenekara ünnepi hangversenyt adott Maruska Viktor vezénylésével. Bartók Béla több szállal kötődik Nagyszőlőshöz, hiszen 1889 és 1892 között ott élt. Élete első zongorakoncertjét is Nagyszőlősön adta. A hangversenyen felcsendülő zeneművek többek között Bartók Béla, Lehár Ferenc, Peter Martin alkotásai. A zenekar vérbeli profizmussal lehengerlő zenei élményt nyújtott.
Az esemény végén az intézmények, egyházi és civil szervezetek vezetői megkoszorúzták az iskola udvarán található báró Perényi Zsigmond mellszobrát.
A beregszászi magyarság az egykori Királyi kaszinó előtt lévő Petőfi Sándor szobornál gyűlt össze, hogy csendes koszorúzással emlékezzen meg a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének elnöke hangsúlyozta, a forradalom eszméire ma is nagy szükség van. Nagyszőlősön a KMKSZ szervezésében a helyi magyarság a hagyományokhoz hűen a Perényi Zsigmond Középiskolában tartotta meg az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezését. A rendezvényt az ünnepi köszöntőket követően a középiskola és a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjainak verses-zenés tematikus előadása színesítette. Azt követően a jelenlévők báró Perényi Zsigmond, Ugocsa vármegye egykori főispánja, a szabadságharc vértanújának mellszobránál elhelyezték az emlékezés koszorúit. A kárpátaljai magyarság bízik abban, hogy eljön a béke és fellendülés napja, hangsúlyozta Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető alelnöke. A II. RF KMF-án is megemlékeztek a márciusi ifjakról, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulójáról. Az ünnepi köszöntőket követően Molnár Bianka, a Felsőfokú Szakképzési Intézet III. évfolyamos hallgatója, a szabadságharcról szóló szónoklatát adta elő. Petőfi Sándor Nemzeti dal című megzenésített költeményét Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola filológiai tanszékének laboránsa adta elő. Ezt követően megkoszorúzták a főiskola homlokzatán lévő Kossuth emléktáblát, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit Petőfi Sándor szobránál. A márciusi ifjak példaképei a mai fiataloknak, fogalmazott Molnár Ferenc, a II. RF KMF Történelem és Társadalomtudományi tanszékvezető helyettese.
Az Együtt a jobb jövőért Európai Uniós program keretein belül életkezdő bőröndöt ad át a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat azon áttelepült fiatalok számára, akik ebben a tanévben érettségiznek Kárpátalján. A bőröndben minden fontos eszköz megtalálható, ami az egyetemi élet megkezdéséhez szükséges: power bank, pendrive, melegítő, termosz, asztali lámpa, ágynemű, edények és még sok minden más. Elsőként az Ungváron és az ungvári járásban tanuló 71 diák kapta meg bőröndjeit, második helyszínként pedig Nagyszőlősre érkeztek a szeretetszolgálat és a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulásának munkatársai, hogy átadják a támogatásokat a városban és a Felső-Tisza vidéken otthont talált fiatalok számára. A „Bőrönd a jövőbe” elnevezésű programot, ahogy más hasonló jótékonysági kezdeményezést is, a szeretetszolgálat stratégiai partnerével, a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulásával közösen bonyolítják le. Kárpátalján összesen 156 olyan érettségizőt tartanak nyílván, akik a háború miatt kényszerültek vidékünkön folytatni tanulmányaikat. Nagyszőlősön a háború kirobbanása óta több ezer áttelepült talált menedéket, s jelenleg is sokan tartózkodnak a városban, akiknek a gyerekei a helyi iskolákban folytatják tanulmányaikat. A Felső-Tisza vidéken tartózkodó érettségizők nevében a Kőrösmezőn tanító Keszler Mária vette át a csomagokat, aki vállalta, hogy házhoz szállítja a fiataloknak azokat. A „Bőrönd a jövőbe” alprogram az Együtt egy jobb jövőért program keretein belül az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.
Az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlások áldozatai előtt tisztelgett október 6-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagyszőlősön. Az emlékünnepségen jelen volt dr. Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára is, aki hangsúlyozta, hogy az összmagyarság e nehéz időkben is egységesen kiáll a kárpátaljai magyarság mellett, amiben csak tudja támogatja őket.
A megemlékező közösséghez szólva Panyi Miklós államtitkár megjegyezte: „A kárpátaljai magyar közösség a legnehezebb helyzetben van a másfél éve tartó háború miatt. Ezek az események összekötő kapcsok az egész Kárpát-medencei magyarság számára, és a kárpátaljai magyarság számára is. Az én látogatásom célja érzékeltetni, hogy fontos számunkra a kárpátaljai magyar közösség, és amiben tudunk, segítünk. […] Nemcsak a múltunkra lehetünk büszkék, de a XIX. századot követő politikai, történelmi és tudományos teljesítményünk is nagyon fontos, akárcsak a héten történt kimagasló magyar tudományos elismerések, hiszen két magyar Nobel-díjasunk is lett. Mindez olyan üzenet rejt, amibe a kárpátaljai magyarságnak is kapaszkodnia kell” ‒ szögezte le az államtitkár.
A Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola udvarában megtartott eseményen Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke köszöntve az egybegyűlteket elmondta: „Az 1848-ban kezdődő szabadságharc nemzeti színnel felírt tizenkét pontja végére az akkori önkényuralom az aradi tizenhárom vérével tett pontot. Báró Perényi Zsigmond is a megtorlás áldozata lett, emelt fővel vállalta a magyar szabad eszmét, ezzel megalapozva a mi jelenünket is itt, Ugocsában. Büszkék vagyunk rá, s emlékét őrizzük!”
„Október 6. a magyar nemzet gyásznapja. Az aradi vértanúk kivégzése – seb a nemzet lelkületében, tudatában, mely a mai napig nem gyógyult be teljesen. Csak az idő múlása, a szerető Istenben és a nemzet fennmaradásában való hit gyógyíthatja be ezt a sebet” ‒ nyilatkozta lapunknak Barta József, a KMKSZ alelnöke, majd hozzáfűzte: „Semmi sem történik véletlenül. S az, hogy az aradi vértanúk kivégzése Isten akaratából történt, vagy sem, a jó választ nem tudjuk, de annyi bizonnyal leszögezhető, hogy Isten minden helyzetből a lehető legjobbat próbálja kihozni számunkra, s hogy nekünk is ezt kell tennünk.” A politikus szerint az aradi vértanúk egyik fő erénye a hűség volt. Hűség esküjükhöz, nemzetükhöz. Életüket kockáztatták és áldozták a szabadság eszméjéért, a nemzet függetlenségéért. Bátran vállalták tettüket, nem tagadtak, nem hazudtak, pedig életük volt a tét. A bátorság az aradi vértanúk másik fő erénye. Miből eredt és táplálkozott a hűségük és a bátorságuk? Az Istenben való hitből. Az alelnök szerint az aradi vértanúk emléke örökké él, mert a mártírok a magyarság hitét, reményét, szabadságszeretetét, hűségét, hősiességét, az igazságosság utáni vágyát és bátorságát jelképezik. A mai kornak, a mai magyar nemzetnek is szüksége van bátor, hűséges hazafiakra. Bátrakra az igazság kimondásában és az azért való kiállásban, küzdelemben; hűségesekre a nemzet és a közösség ügye iránt.
Az eseményen a Perényi-középiskola, valamint a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjainak közös műsorát tekinthette meg a nagyérdemű. A megemlékezést a Nagyszőlősi Bartók Béla Zeneiskola tanáraiból összeállt vonós kvintet előadása színesítette. Ezt követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit báró Perényi Zsigmond mellszobránál.
A háború miatt a kárpátaljai magyarság korlátozott számban, csendes főhajtással méltatta az aradi hősök emlékét. A KMKSZ szervezésében Nagyszőlősön zajlott az október 6-i központi megemlékezés báró Perényi Zsigmond, az 1849. október 24-én Budapesten kivégzett vértanú, Ugocsa egykori főispánja szobránál. Panyi Miklós államtitkár úgy fogalmazott: különös jelentősége van ennek a gyásznapnak a kárpátaljai magyar közösség számára a több mint másfél éve tartó háború megpróbáltatásai miatt. Hozzátette: a szabadságharcosok és mártírok példájából mindannyian erőt kell, hogy merítsünk. A megemlékezés végén a résztvevő elhelyezték a tisztelet koszorúit a vértanú Perényi Zsigmond mellszobránál. A 174 évvel ezelőtti gyászos napra emlékeztek a beregszászi főiskolán és a Perényi-kúriában Október 6-a szomorú eseményekre emlékeztet minden, szívében magyar embert, hiszen ezen a napon 1849-ben, a szabadságharc leverését követően az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak, hogy birodalmában nem tűri a lázadást: 13 magyar honvédtábornokot nyilvános kivégzés által ítéltetett halálra. Budapesten pedig kivégezték gróf Batthyány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. A világ magyarsága minden évben megemlékezik erről a gyászos napról. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezete és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet közösen tisztelgett október 6-án a kivégzett hősök előtt. Elsőként a Rákóczi-főiskola átriumában meghívott vendégként beszédet mondott Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, aki hangsúlyozta: egy közösség addig nem szűnik meg létezni, amíg vannak akik megtartják ünnepeiket, vannak akik megemlékeznek hőseinkről, amíg vannak akik felnéznek ezekre a csillagokra. Kiemelte: “Egyetlen magyar sincs egyedül, itt vagyunk Önökkel Kárpátalján, kiállunk a kárpátaljai magyarok mellett az Ukrajnában zajló háború közepette is”. Beszédét követően a főiskola történelem és társadalomtudományi karának diákjai emlékeztek műsorukkal az aradi vértanúkra. Ezt követően a jelenlévők átvonultak a beregardói Perényi Kúriához, hogy megkoszorúzzák Perényi Zsigmond emléktábláját. Az ugocsai főispán is vértanú, akit szintén Aradon végeztek ki, bár október 24-én, de ugyanazon okokból, mint a tizenhárom elődjét: a függetlenségi nyilatkozattal való azonosulása és a szabadságharcban betöltött szerepe miatt. A megemlékezés végén a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának diákjai mutatták be az erre az alkalomra készített verses-énekes előadásukat.
Újonnan kinevezett igazgatóval, több mint 200 tanulóval, köztük 24 elsőssel kezdte meg a 2023-as – 2024-es tanévet a Nagyszőlősi 3-as számú Perényi Zsigmond Középiskola. A nyári vakáció időszakában pedig egy széleskörű összefogás révén sikerült felkészíteni az intézményt az új tanévre. Nyibilevics Mónika, az iskola igazgatója elmondta, számos jószívű adományozó támogatta az iskolát, a KMPSZ-nek köszönhetően megvalósult a Határtalanul nyári tábor, és a jövőben számos lehetőség nyílik a gyermekek előtt a hasznos időtöltésre is. Kudron Zoltán, a KMKSZ nagyszőlősi alapszervezetének elnöke, a Nagyszőlősi Városi Tanács KMKSZ frakciójának vezetője elmondta, szorosan együttműködnek az iskola új igazgatójával. Hozzátette, az ígéreteknek megfelelően, az intézmény felújítására a városi költségvetésből egy nagyobb összeg folyósítása van folyamatban. A Kárpátaljai Magyar Főiskola JA is hozzájárult a Nagyszőlősi 3.számú Perényi Zsigmond Középiskola fejlesztéséhez: a számítástechnikai eszközöket tartalmazó adománya nagyban segíti az új tanévben vezetésre kerülő elektronikus napló program megvalósítását.
Nagyszőlősön báró Perényi Zsigmondnak, a szabadságharc vértanújának szobránál szintén csendes koszorúzással emlékeztek meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dicső napjairól.
A megjelenteket Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, aki elmondta: „A magyar forradalom volt Európa egyetlen békés megmozdulása, igaz a vértelennek induló fordulat végül fegyveres konfliktussá változott. A forradalomból szabadságharc lett, a nemzet önvédelmi harca. Igaz, a szabadságharc elbukott, 19 évet kellett várni a kiegyezésre. De 1948 után már nem lehetett visszaállítani a feudalizmust, elindult a polgári, nemzeti átalakulás, a kiváltságok megszűntek, elkezdődött a jobbágyfelszabadítás. Mindezt a magyar nemzet nagy sikerei között kell számon tartanunk” – hangsúlyozta Kudron Zoltán.
Sarkadi Gábor beregszászi magyar konzul felolvasta Orbán Viktor miniszterelnöknek a nemzeti ünnep alkalmából a határon túli magyarokhoz írt levelét, majd a megjelentek elhelyezték koszorúikat és virágaikat Ugocsa vármegye egykori főispánja, a szabadságharc vértanúja, báró Perényi Zsigmond szobra előtt.
A koszorúzást követően Barta József megyei képviselő, a KMKSZ alelnöke, a Nagyszőlősi Középszintű Szervezet elnöke tudósítónknak elmondta: „Immár több mint egy éve, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ukrajna hősiesen ellenáll, küzd a szabadságáért, a területi integritásáért. Ebben a küzdelemben kárpátaljai magyarok is részt vesznek. Egy közösség, egy nép a szabadságát soha és sehol nem kapta ajándékba, azért mindenkor és mindenhol meg kellett és meg kell küzdeni. A magyarok bizonyították a történelmük folyamán nem egyszer, hogy szabadságszerető nép. Akinek a szabadság fontos, annak az mindennél fontosabb. A magyar identitástudat egyik legerősebb tartópillére az 1948–49-es magyar forradalom és szabadságharc, amely 175 évvel ezelőtt kezdődött, a márciusi ifjak, élükön Petőfi Sándor, békés megmozdulásával. Erre az eseményre emlékezünk ma itt, báró Perényi Zsigmond szobránál, aki Ugocsa vármegye főispánja, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a szabadságharc egyik vértanúja volt.
Amikor a szabadságharc hőseire emlékezünk, akkor tisztelettel kell adóznunk azoknak az ukrán katonáknak, akik a keleti, véres eseményekben részt vesznek. Azoknak a magyaroknak, akik ott vannak, meg azoknak az otthon maradt asszonyoknak, akik ezekben a nehéz időkben Zrínyi Ilonákként, kitartóan, hősiesen helyt állnak otthon, ily módon őrzik a kárpátaljai magyar közösséget. Bíznunk kell abban, hogy ennek a küzdelemnek van értelme és lesz eredménye” – fogalmazott a KMKSZ alelnöke.
Harangozó Miklós néhai salánki festőművész alkotásaiban ma is velünk él. Emléke előtt a Nagyszőlősi Révész Imre Galéria december 29-én jubileumi emlékkiállítással tisztelgett, hiszen a művész december 16-án töltötte volna be 85. életévét. Az országban dúló háború ezúttal is „jelen volt”: már a megnyitó előtt lekapcsolták az áramot, így csak az ablakokon beszűrődő napvilág, valamint a feltöltős villanylámpák fénye világította meg a kiállítótermet.
Noha valóban szép alkotásokban lehetett gyönyörködni, amikor még több világosság szűrődött be az ablakokon. A csendéletek tavaszi és őszi virágainak vagy éppen gyümölcseinek változatos színein és árnyalatain. A hullámzó kárpáti hegyek és erdők nyári, illetve őszi színpompáján, a köveken át-átbukó, tajtékot vető, roppant dinamikusan ábrázolt hegyi patakon. A síkvidéken csendesen tovahömpölygő, galériaerdő övezte Borzsa csendes szépségén. A portája előtt üldögélő parasztember, illetve az önarcképén ecsettel a kezében ülő művész arcára gondos ecsetvonásokkal felvitt elgondolkodó arckifejezésen. Az önfeledten, vidáman borozó falusi férfiak, a piaci lócákon, eladásra szánt termékeik fölött tereferélő asszonyok, a tengerit morzsolva kakast, tyúkokat etető néni, az unokájának almát adó nagymama, az unokájuknak örvendező nagyszülők pillanatfelvétel-szerűen megörökített alakjain. S egy tovatűnt világ elevenedett meg a nagyszarvú ökrök által vontatott szekerek ábrázolásán.
A megnyitó kezdetén Tóth Márta, a magángaléria tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, majd rámutatott, miszerint Harangozó Miklós hitelesen tudta bemutatni a kárpátaljai paraszti életet, annak szokásait, mindennapjait, valamint az ember kapcsolatát a természettel. Nagyon sok életképéről pedig úgy lehet beszélni, mint egy néprajzi kutatásról. Vászonra vitte a népviseletbe öltözött rutén fiatalasszonyt, a rézüstben való lekvárfőzést, a pokróccal letakart lócán beszélgető vagy munkájukat végző nőket, a borozgató barátokat és magát az egykori paraszti világot, hiszen ma már nem látunk ökrös szekeret a salánki utcán. Sőt, már a teleink sem olyanok, hogy kabátjukat összefogó emberek haladnának a metsző szélben, térdig érő hóban… Tóth Márta emellett kitért a néhai festőművész pompás színekben játszó, szemet gyönyörködtető tájképeire, csendéleteire, majd röviden bemutatta Harangozó Miklós életútját. Mint elmondta, már ifjú korától kezdett festeni, de csak a katonai szolgálatának letöltése után, érettebb fiatalemberként, és talán ennek tudható be, hogy művészi tehetségével szinte berobbant a művészvilágba. 1961-től már rendszeresen állította ki festményeit, majd 1968-ban befejezte a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Egyetemet. Több kárpátaljai képzőművész is hatással volt rá: Kutlán István, Glück Gábor, Boksay József, Kassay Antal, Koczka András, Soltész Zoltán, Petky Sándor, Horváth Anna. Számos egyéni kiállítása valósult meg 1976–2004 között: Salánkon, Verbőcön, Nagyszőlősön, Beregszászban, Ungváron, illetve Magyarország több városában. Emellett 1961-től 2012-ig megannyi csoportos kiállításon is részt vett Nagyszőlősön, Beregszászban, Ungváron, Kijevben, Moszkvában, valamint nem egy anyaországi városban, s többszörösen kitüntetett művészként indult el a minden élők útján.
Ifj. Harangozó Miklós tiszaújhelyi görögkatolikus parochus, a néhai művész fia arról beszélt, hogy édesapja meglátta az egyszerűségben a szépséget, azt, hogy milyen csodálatos dolgok rejlenek a falusi élet egyszerűségében. Éppígy észrevette tájaink szépségét is, míg ma sokan – ha kimennek a természetbe – észre sem veszik ezt, színtelennek, szürkének látják világunkat, pedig a szépség jelen van az Isten által teremtett természeti világban. Végezetül pedig hangot adott azon kívánságának, hogy mind többen lássák is meg ezt. Kovács László beregszászi műgyűjtő kifejtette, hogy Harangozó Miklós nagyon sokat tanult a legnagyobb kárpátaljai festőktől, és kialakította a saját művészi stílusát. Sajnos túl korán elment, még alkothatott volna, ám így is rengeteg festmény maradt utána, melyek megtalálhatók a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban, valamint magángyűjteményekben. Szűrös Mátyás beregszászi magyar konzul ugyancsak köszöntötte az egybegyűlteket, tolmácsolta Gyebnár István misszióvezető üdvözletét, s kitért a konzulátus és a Nagyszőlősi Révész Imre Galéria között kiépült jó kapcsolatokra is.
Dr. Dupka György író, újságíró, szerkesztő, történész, kisebbségi politikus – visszaemlékezve a vele nagyon jó baráti kapcsolatban álló Harangozó Miklósra – felidézte a művész munkásságának alakulását és magát a kommunista korszakot, melyben leélte élete döntő részét. Elmondta: pályafutását meghatározta, hogy parasztcsaládban született, megannyi művében pedig megjelenítette azokat a motívumokat, melyek gyermekkorától benne éltek. Első mestere Kutlán István fancsikai festőművész és pedagógus volt, aki festőiskolát hozott létre az ugocsai községben. Nagy hatással volt rá Horváth Anna képzőművész, aki rávezette: ahogy ő megformáz parasztszobrokat, úgy Harangozó Miklós is örökítse meg a paraszti világot, ne csak tájképeket, hanem paraszti életképeket is alkosson, a művésznő hatására pedig jóformán hátat fordított a Kárpátoknak, és feltárta Salánk, Ugocsa rejtett szépségeit. A felszólaló rámutatott: nagyon nehéz korszak volt ez a művészek számára. Csak úgy lehetett megélni, ha a hivatalos elvárásoknak, az uralkodó művészeti stílusnak, a szocialista realizmusnak megfelelve gyárakat, gyári munkásokat is vászonra vittek. Néhai barátja szintén rákényszerült erre, de a muszájból megfestett alkotások mellett a szívéből fakadó falusi életképeit is kiállíthatta. A rendszerváltás után pedig az Ukrán Képzőművészeti Szövetség kárpátaljai tagozatának akkori elnöke felkarolta, és sok képe került a Tiszapéterfalvai Képtárba is. „Bár Harangozó Miklós elment, de itt maradtak alkotásai, és fejet hajthatunk művészete előtt. Isten adja, hogy még sokáig éljen köztünk életművében, s a kárpátaljai magyarság akkor lesz igazán hagyományőrző, ha eltávozott művészeinek emlékét is megőrzi. Harangozó Miklós pedig az égből mosolyogva tekint le ránk” – zárta szavait dr. Dupka György.
A megnyitóünnepséget még hangulatosabbá tették a Bátori Lívia, a Tiszaújhelyi Tulipán Tanoda énektanára által előadott népdalok, valamint a nemrég véget ért karácsonyi ünnepekre való tekintettel a megjelentek ajkán felcsendülő karácsonyi énekek.
A tárlat egy hónapig tekinthető meg. Az érdeklődők igyekezzenek akkor felkeresni, amikor éppen van áram.
November 19-én Festői Ugocsa címmel nyílt tárlat a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában. A nyitóünnepségre rányomta bélyegét a háború, hiszen az orosz‒ukrán háború miatti áramszünetek nem kímélték a rendezvényt sem. A kiállításon Marinics Sándor, Szilvási Ferenc és Takács János nagyszőlősi festőművészek vonultatták fel válogatott alkotásaikat.
A kiállított festmények többsége tájkép, de mellettük városképek, csendéletek, illetve emberalakos kompozíciók is láthatók a tárlaton, bár igazából csak akkor lehet gyönyörködni bennük, ha éppen van villany. A tavaszi, a nyári, az őszi és a téli természet szépsége bomlik ki a táj- és a városképeken. Például a hideg évszakban megfestett nagyszőlősi látképen, a behavazott hegyek közé süppedő tanyát vagy éppen kis falut ábrázoló műalkotáson ott tükröződnek a hótakaró árnyalatai, ahogy a ráeső fénytől függően fehér vagy kék paplanként borul a tájra. A hóborította ház-, illetve templomtoronytetőket és az őket körülvevő természetet szemlélve pedig kicseng a festményekből a téli hangulat, a hideg évszak csendje. Ezek ellenpontjaiként jelennek meg a nyári tájakat – a tölgyerdőt, a galériaerdő szegélyezte Tiszát, a Tisza-holtágat, csendes kis erdei tavat – ábrázoló műalkotásokon a meleg évszakban ragyogó zöldbe öltözött fák, melyek lombkoronáin csodálatos részletgazdagsággal vannak megfestve a zöld különböző árnyalatai, a vízben tükörképet vető fák, a Tisza fodrozódó tükrén egymást váltó hullámok. S igazán hangulatosak azok a képek is, melyeken faágak sora ível a víz fölé, zöldellő boltozattal takarva be a csendes folyóágakat. A nagyszőlősi ferences kolostort ábrázoló festményen megkapó az épülethez vezető utat szegélyező őszi fák zöld, sárga, piros színkavalkádja. Míg a város római katolikus templomát tavaszi időben bemutató alkotáson a szentegyház mögötti parkban egymás mellett láthatók a már zöldellő fák és a csodálatos rózsaszínben pompázó virágzó szakurák. Mellettük pedig elgondolkodtatóak Marinics Sándor szürrealista kompozíciói, mint például a középkor hangulatát némi miszticizmussal visszaadó Kísért a múlt c. alkotás, vagy a Parlament c. mű, melyen a világ elgépiesedését szimbolizáló gépemberek hallgatják a felszólalót…
Mivel a kora délután megrendezett megnyitó előtt lekapcsolták az áramot, az ünnepséget a kiállítóterem jókora ablakain besurranó fényben tartották meg. Tóth Márta, a magángaléria tulajdonosa a megjelentek köszöntése után bemutatta a kiállító művészeket. Igazi lokálpatriótaként jellemezte a Nagyszőlősi Művelődési Házban húsz éven át festő-dekoratőrként dolgozó Szilvási Ferencet, aki előszeretettel ábrázol nagyszőlősi városképeket, viszi vászonra a város nevezetes épületeit. Emellett pedig Ugocsa csodás tájait is ábrázolja, elsősorban a Tisza mentieket. Az 1970-es években az egykori Nagyszőlősi Pionírok Házában is rajzot, festészetet tanuló Takács Jánosnak ugyancsak a Tisza a kedvenc témája, ám mindkét, alapvetően tájképfestő művész tájábrázolásain a hasonlóságok mellett különbözőségek is láthatók. Marinics Sándorról szólva pedig elmondta, hogy a művész eredetileg fizikusnak készült, 1976-ban fejezte be tanulmányait az Ungvári Állami (ma már Nemzeti – a szerk.) Egyetem fizika karán, majd 1985-ben diplomázott a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Egyetem festészet-grafika szakán. Első festőoktatója viszont anyai nagyapja, Tornyay János magyar festőművész volt. Munkás évei elérkezésekor egy ungvári kereskedelmi reklámcég tervezőmérnökeként, azután a Nagyszőlősi Kerámiagyár speciális tervezőirodájának tervezőmérnökeként, majd a tervezőiroda vezetőjeként tevékenykedett. Később fizika- és rajztanárként dolgozott a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában. Festői munkássága mellett pedig illusztrátora volt a Kárpáti Igaz Szónak, a Kárpátaljának, a Kárpáti Kalendáriumnak, valamint az Együtt irodalmi folyóiratnak.
A megnyitó kapcsán lapunk munkatársa röviden elbeszélgetett a kiállító festőművészekkel. Szilvási Ferenc kifejtette, miszerint az 1970-es évek derekán, 4–5. osztályos korában ébredt fel benne az érdeklődés a festészet iránt. Ötödikes korában a Nagyszőlősi Pionírok Házában megszervezett festőszakkörbe is beiratkozott, emellett pedig ifjúsági festőtáborokon is részt vett Szolyván, illetve Perecsenyben. Sokat tanult Bákony Zoltán ungvári rajztanártól, a festőtáborok kurátorától, de több más kárpátaljai festőművész, rajztanár is hatással volt tehetsége kibontakozására. Nagyszőlősi iskoláséveit, majd katonai szolgálatát követően egy évfolyamot végzett a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Egyetemen, majd húsz évig dekoratőrként dolgozott a Nagyszőlősi Szolgáltató Kombinátban. 1981–1982 óta rendszeresen fest, csoportos kiállításokon is bemutatkozott Ungváron, Ökörmezőn (Mizshirján), Nagyszőlősön. Első önálló tárlatára 2000-ben került sor, ezt követően 2010-ben a Nagyszőlősi Városházán, 2015-ben és 2020-ban pedig a Nagyszőlősi Impaszto Galériában tartotta meg további egyéni kiállításait. A realista stílus áll közel hozzá, ennek jegyében fest táj- és városképeket, valamint csendéleteket. Kedvenc témája a Tisza, mind a hegyvidéki, mind a síkvidéki szakaszán, s mind a négy évszakban egyaránt szereti vászonra vinni az évszakról évszakra változó folyó menti tájat.
Takács Jánosban – mint elmeséli – már óvodás korában felébredt a vágy a rajz, a festés iránt. Iskoláskorában a helyi pionírok házában működő festőszakkörben Jevdokij Packan rajztanár fejlesztette művészi képességeit. Iskolás évei után a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Egyetemen tanult, majd dekoratőrként dolgozott 15 különböző munkahelyen. Közben az eltelt évtizedek során a 20‒25 csoportos kiállítása mellett a nagyszőlősi református templomban, valamint az Impaszto Galériában egyéni tárlatokat is tartott. Szürrealista és realista stílusban fest, kizárólag tájképeket. Leginkább a Tiszát s a mellette húzódó vidéket szereti megfesteni, nyáron elsősorban a ragyogó zöld színek, ősszel pedig a piros és a sárga különböző árnyalatai ragadják meg.
Ami a festészeti technikát illeti, mindkét képzőművész olajjal dolgozik.
Marinics Sándor felidézte, hogy nagyapja, Tornyay János ébresztette fel benne a vágyat a rajzolás, a festészet iránt. Elmondta, a grafika közelebb áll hozzá, mint a festészet, mivel az előbbiben jobban ki tudja magát fejezni. Realista, szürrealista és szimbolista stílusban alkot, elsősorban több alakos műveket. Témaválasztásában közel áll hozzá a történelem, illetve a fantasztikum. A technikákat pedig a témáktól és a stílustól függően választja meg, de mindig vegyes technikákkal dolgozik. Realista alkotásait tussal és akrillal, szürrealista, szimbolista műveit pedig tussal, színes ceruzával és akrillal alkotja meg. Egyéni tárlatait Ungváron, Nagyszőlősön és Beregszászban tartotta meg a mai napig, csoportos kiállításaira pedig Nagyszőlősön, Ungváron, Munkácson, Tiszapéterfalván és Beregszászban – egy ízben a beregszászi magyar konzulátuson is – került sor. Képei számos magángyűjteményben megtalálhatók Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Izraelben, az USA-ban, Kanadában, Svédországban, Oroszországban, Ausztriában és Ausztráliában.
A Festői Ugocsa tárlat egy hónapig tekinthető meg.
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
