Ma harmincnyolc éve történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. Az eredetileg hatblokkosra tervezett Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű négy blokkja 1984-re készült el, ezek egyike hibásodott meg 1986. április 26-án. Ukrajnában minden évben megemlékeznek a katasztrófáról. Ezt foglalta össze kollégánk K. Debreceni Mihály. A világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű katasztrófája 1986. április 26-ra virradó éjszaka következett be az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Ukrán SZSZK területén, a Kijevtől kevesebb, mint 100 kilométerre, északra fekvő csernobili erőmű negyedik blokkjában egy kísérlet során. Vegyi és gázrobbanás következtében részben megsemmisült a reaktor aktív övezete, a levegőbe radioaktív anyagok kerültek, és sugárfelhő borította be Európa egy részét. Több százszor annyi radioaktív szennyeződés volt a levegőben, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után. A sérült blokk fölé akkor egy átmeneti vasbeton szarkofágot emeltek. Ukrajnában közel negyven év elteltével is borzongva emlékeznek az emberek a balesetre. Köztudott, hogy a Szovjetunió akkori vezetése több napon keresztül tagadta a világ előtt azt. A súlyos következmények miatt azonban nem lehetett sokáig titkolni a robbanást. A kármentési akcióban résztvevő munkásokat három kategóriába sorolták. Az első kettőbe azok tartoznak, akiket a robbanást követően azonnal a helyszínre küldtek, a harmadikba pedig azok, akik egy héttel később váltották őket. Volt, ahol a hatalmas sugárzás miatt mindössze 3-5 percet lehetett dolgoznia a katasztrófaelhárítóknak, és volt, ahol egy óránál többet nem tartózkodhattak. Akik az úgynevezett likvidátorok közül túlélték, és nem betegedtek meg, azok kiemelt szociális juttatásokat kaphattak később az országtól, melyhez járt fizetett szabadság, évi háromhetes üdülési lehetőség a Kárpátokban vagy a Fekete-tengeren, illetve a közüzemi számlák 50 százalékát is az állam fizette helyettük. Ukrajnában ma nincs olyan település, ahol ne lenne emlékműve a csernobili katasztrófa áldozatainak, illetve azoknak az embereknek, akik részt vettek az elhárításban. Ezeknél az emlékműveknél minden évben tartanak megemlékezéseket… Egyébként az erőmű még 14 évig húzta, védőművekkel és hatalmas költségekkel. 2000. decemberében Leonyid Kucsma, akkori ukrán elnök élő tévéadásban jelentette be a Csernobil III. blokkjának leállítását. Az elnök direkt parancsot adott ki a személyzetének a lezárásra, amit december 15-én vészleállítással hajtottak végre. Az atomerőmű pár évvel ezelőtt új acélszarkofágot kapott, mely a világ legnagyobb hasonló szerkezete. Összesen 36 ezer tonnát nyom, 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas. A mozgatható kupola 1,5 milliárd euróba került, és 100 éven át nyújt majd védelmet a radioaktív sugárzás ellen. A háborút megelőzően viszont az egykori szovjet radioaktív területen a kapitalizmus szele is elkezdett fújdogálni. Megjelent ugyanis a katasztrófaturizmus is, mely privát túráktól kezdve, csoportos utazást is kínált azoknak, akik a térségbe kívántak látogatni. Míg 2013-ban egy ilyen kirándulás 1500 euróba került, addig a háborút megelőzően már 150-200 euróért is volt út Pripjatyba, azonban mindezt csak erős idegzetűeknek ajánlották. Az orosz-ukrán háború kitörését követően viszont, mindez érthető okokból megszűnt. Nem titok az sem, hogy a két éve Ukrajnába behatoló orosz csapatok is öt hétig megszállás alatt tartották az erőmű területét, viszont 2023-tól kezdve pedig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyeli azt. Ami pedig a katasztrófa utóhatásait illeti: 1986-ban a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma pedig négyezerre tehető. Egy tanulmány szerint azonban a sugárhatás legalább kétszázezer megbetegedést okozott Kelet-Európában. Érdekesség, hogy a baleset előtt a szovjetek csak Lenin-erőműként emlegették azt, a robbanást követően viszont már csakis csernobiliként szerepelt a hivatalos dokumentumokban, a médiában és másutt is. A Szovjetunió kommunista pártja ugyanis így akarta elkerülni, hogy Lenin nevét összefüggésbe hozzák bárhol is a katasztrófával.
