Vasárnap véget ér az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. A katolikus világesemény záró szentmiséjét Ferenc pápa mutatja be a Hősök terén.
A kongresszust lezáró úgynevezett statio orbis, vagyis a városért és a világért bemutatott szentmise hagyományosan a rendezvénysorozat legünnepélyesebb eseménye. A fél 12-kor kezdődő szertartásra előzetesen 75 ezren regisztráltak, de regisztráció nélkül is részt lehet venni rajta.
Ferenc pápa vasárnap reggel érkezik Budapestre. A katolikus egyházfő a mise előtt a Szépművészeti Múzeumban találkozik Áder János köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival, végül a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a magyarországi zsidó szervezetek delegációjával. A pápa a zárómise és az Úrangyala elimádkozása után továbbutazik Szlovákiába.
Magyarország másodszor adott otthont a katolikus világeseménynek. Az 1938 májusában Budapesten tartott 34. Eucharisztikus Világkongresszus záró miséjén, a Hősök terén félmillió hívő vett részt.
Az első eucharisztikus kongresszust 1881-ben tartották az észak-franciaországi Lille-ben. Az elmúlt másfél évszázadban a mozgalom világméretű rendezvénnyé nőtt, kezdetben évente, majd kétévente, az utóbbi évtizedekben négyévenként más-más kontinensen tartják meg.
Az eucharisztia szó egyszerre jelent szentmisét, az utolsó vacsorát megjelenítő cselekményt és az Oltáriszentséget, a szentmisén – a katolikus egyház tanítása szerint – Jézus Krisztus testévé és vérévé átváltoztatott kenyeret és bort.
Több mint nyolcvan év után ismét Magyarország ad otthont a sokszínű, valamennyi korosztály lelki- és kulturális igényeit kielégítő programsorozatnak, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.
Szabó Konstantin kárpátaljai görögkatolikus pap édesapját a szovjet diktatúra idején hite miatt elhurcolták, pap nagybátyját a nyílt utcán lőtték le. Őt magát titokban szentelték fel, első nyilvános szertartását 1989-ben vezethette. Jelenleg sislóci káplán, a koncházi magyar és szláv hívek lelkipásztora. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hétfői napján tett tanúságot.
„Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek! Így hívja a pap a bizánci szent liturgiában a híveket a szentáldozásra. Ezekre van szükségem, ebben kell élnem, ha a krisztusi tanításnak akarok eleget tenni” – kezdte tanúságtételét Szabó Konstantin. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye többszörös jubileumot ünnepel idén. Az ungvári unióra 375 éve került sor, az egyházmegyét 250 éve kanonizálták, de idén emlékeznek meg Romzsa Tódor püspök boldoggá avatásának 20. évfordulójáról is.
„Jézus Krisztus azt mondta, legyen egy nyáj és egy pásztor. Elődeink valamikor eltértek ettől, ezt hozta helyre az unió. Egyházmegyénket 77 évvel ezelőtt újból próbára tette az isteni gondviselés, hiszen a szovjet hadsereg megszállta Kárpátalját” – idézte fel Szabó Konstantin. A diktatúra elsődleges feladatai közé tartozott, hogy a területet a szovjet birodalomhoz csatolják. Ennek során szembesültek azzal a ténnyel, hogy itt a munkácsi egyházmegye a meghatározó, hiszen félmillió hívőt számlált, fejlett iskolarendszerrel, termőföldekkel és szervezett gazdasággal rendelkezett. A szovjetek a munkácsi egyházmegyét is be akarták tagolni az orosz ortodox egyházba. 1947-ben Nyikita Hruscsov (akkor az ukrán kommunista párt vezetője) utasítására Sztálin engedélyével Romzsa Tódor püspököt meggyilkolták: egy balesetnek álcázott támadás után a kórházban követtek el ellene merényletet. A papság és a hívek ettől csak még elszántabbak lettek. Bár a templomokat erőszakkal elvették, a lelkipásztorok működését pedig rendeletekkel nehezítették, sokáig egyikük sem állt át. A helyzetük azért sem volt egyszerű, mert a papcsaládokban 368 gyerek nevelkedett.
1949-ben elkezdődött az egyházmegye felszámolása. A több mint 300 pap közül 127 hitvalló és 30 vértanú lett. Végül 132 pap írta alá az átállást, és 41 kezdte meg az egyházmegye katakombaszerű szolgálatát. Sok pap került a Gulágra – köztük Szabó Konstantin édesapja is –, megalázó munkát kellett végezniük, de hűek maradtak hitükhöz és jelesre vizsgáztak emberségből. A kényszermunkára hurcolt és üldöztetést szenvedett Ortutay Elemér görögkatolikus pap szavaival:
Valami csodálatos erő költözött belénk, mert nem féltünk a jövőtől. Testünket megtörték, de a lelkünk erős maradt, templomainkat elvették, de hitünk nem fogyatkozott meg.
Az egyházmegye negyven évig működött illegalitásban. A püspököket és a papokat titokban szentelték fel, pasztorális tevékenységüket a civil munkájuk mellett folytatták, zárt ajtók mögött kereszteltek – nem egyszer még a párttitkár vagy a KGB-tiszt gyerekét is.
A kárpátaljai görögkatolikus egyházat 1989-ben legalizálták, ennek ellenére senki nem kért bocsánatot tőlük, az egyházmegyét nem rehabilitálták, az ingatlanokból alig kaptak vissza valamit, a 440 templomból csak 117-be térhettek vissza. Jelenleg 291 templomuk van, és 30 épül. Az egyházmegyében 270 pap működik és 29 szerzetes szolgál. Tavaly az egyházmegyében 1767 elsőáldozó volt. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyéhez tartozik a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület, melyet Szemedi János püspök 1996-ban hozott létre. Itt a hívek hármas kisebbségben élnek: magyarok a 40 milliós Ukrajnában, görögkatolikusok a pravoszláv tengerben és magyar ajkú hívek a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye kötelékében.
Az egyházkerületben 45 egyházközség van, a 40 templom mellett kettő új épül. A kerületben 17 pap szolgál, 9 kispap készül a hivatására. Sok szervezetük van, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban 180 diák tanul, de több óvodában is jelen vannak. A tervek között szerepel egyetemi kollégium, több óvoda, ifjúsági üdülőközpont, öregotthon, karitászközpont létesítése; az iskolarendszer bővítése, valamint a templomok felújítása. Szabó Konstantin külön megköszönte néhai Bacsóka Pál és Pregun István atyák, valamint Erdő Péter bíboros, prímás, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök segítségét.
A múlt kötelez. A politikába belebonyolódó papok működésével nem büszkélkedhetünk, de a hitvalló papok sorának tanúságtétele máig követendő példa. Az ellenség ma is ugyanaz: a sátán, aki meg akar osztani, el akar téríteni Istentől, aki az egyetemes értékek felszámolásával egy feje tetejére állított társadalmat akar létrehozni.
– hangsúlyozta Szabó Konstantin. – A liturgián a pap felszólítja a híveket: „Közeledjetek!” Sajnos a járvány idején nem volt, aki közeledjen. Nagy fájdalom volt ez, hiszen az Oltáriszentség tartja meg az Egyházat.
A jövőről szólva a kárpátaljai görögkatolikus lelkipásztor kiemelte, fontos lenne, hogy Ukrajnának olyan kormánya legyen, mely partnerként tekint az Egyházra, mely észreveszi, hogy az Egyház erkölcsre, hitre és jóra neveli az embereket. „Istenfélelem nélkül a kárhozatba irányítjuk jövőnket. Ahol szeretet van, ott van a jövő.” Ebben nagy segítséget nyújt a szentségi élet. „368 gyerek volt a hitvalló családokban. Én egy vagyok közülük. Az ő nevükben szóltam.” Szabó Konstantin tanúságtételét a Szent Liturgia szavaival zárta: „Krisztus Istenünk, ki magad vagy a törvény és a próféták teljessége, ki végrehajtottad Atyád egész üdvgondozását, töltsd be örömmel és vígsággal szívünket.”
Egyeseket el lehet rettenteni az általuk kitűzött céltól, mások éppen akkor jelentkeznek egy-egy veszélyes feladatra, amikor minden józan érv ellene szól. A kárpátaljai Szabó Konstantin a szovjet időkben, elképesztő üldöztetések közepette vállalt papi hivatást az illegalitásban működő görögkatolikus egyházban. Az atya, aki az eucharisztikus kongresszuson is tanúságot tett hitéről, a családjával történt borzalmak ellenére mindenért hálás az Úrnak.
– Mindkét szülői ágon papcsaládból származik, de ez a Szovjetunióban, 1945 után nem könnyebbséget, hanem iszonyú megpróbáltatásokat jelentett. Emiatt az örökség miatt vagy sokkal inkább ennek ellenére vállalta később a papi hivatást?
– Ehhez a Jóisten gondviselése kellett, ezt emberi ésszel megmagyarázni nem lehet. Az apai ágon tizenhárman voltunk unokák, és egyedül én lettem pap, pedig heten voltunk fiúk. Lehet, hogy azért kaptam ezt a kegyelmet, mert folytatni kellett, amit a felmenőim elkezdtek. Hat olyan rokonom volt, akik szovjet lágerben voltak. Közülük az első helyre édesapám unokatestvérét, Orosz Péter titokban felszentelt görögkatolikus püspököt tenném, őt egy milicista agyonlőtte az utcán. Nagyapám, édesapám, Romzsa Nesztor, Orosz Péter testvére és Lekovics Miklós is megjárta a lágereket.
A lágereket megjárt 127 kárpátaljai hitvalló közül így hat a rokonom volt.
Az édesanyám révén hasonló a hátterem, hiszen ő paplány, papfeleség és papédesanya volt, és Lekovics Miklós anyai ági rokonom volt. Nemcsak hitvallók, hanem hithűek is voltak a felmenőim között, összesen öten, ők megúszták a megtorlásokat. Hogy kiből lett hitvalló és kiből hithű, erre nem nagyon volt magyarázat. Sokszor ugyanazért az egyik embert elvitték, a másikat nem.
– Ha valaki ennek a borzalomnak a töredékét átéli, annak könnyen meginoghat az Úrba vetett hite. Hogyan tudta megőrizni a hitét az elképesztő hitetlenségben?
– Ha valakit ennyi papcsalád vesz körül, annak nincs olyan nehéz dolga. Nekünk még a nyaralásunk is abból állt, hogy ha elmentünk Rahóra, akkor nagybátyám reggel misézett, én pedig ministráltam. Mindezt titokban, befüggönyözött ablakok mellett tettük. A hit kérdése nem volt olyan nagy probléma. Van azonban egy élményem hatodikos-hetedikes koromból, amikor meglátogatott egy osztálytársam, és meglátta édesapám zsolozsmás könyvét és a Szentírást. Megkérdezte, hogy azok mik? Megmondtam, hogy édesapám azokból imádkozik. Az osztálytársam jelezte ezt az osztályfőnöknek, ő pedig kiállított a többiek elé, és azt mondta, hogy egy becsületes úttörő ilyen könyveket nem olvas. Otthon szepegve számoltam be a történtekről, és megkérdeztem, hogy hol az igazság? Nem volt könnyű a helyzet, mert tiszteltük a tanárokat, de szerettük a szüleinket. Otthon annyi instrukciót kaptam édesapámtól, hogy az iskolában legyünk csendben. Így
az iskola tudást adott, a szüleink pedig neveltek, főleg a hitre.
– Hogyan élhette, gyakorolhatta valaki akkoriban a hitét görögkatolikusként a Szovjetunióban, Kárpátalján?
– A görögkatolikus hívek egy része elment az ortodox egyházba, részben azért, mert a hívekben általában van egy templomszeretet. Voltak olyanok is, akik az ortodox templomba jártak ugyan misére, de gyónni és áldozni a római katolikus templomba mentek.
Mi, görögkatolikusok pedig szombat esténként otthon, titokban tartottunk liturgiákat, kisebb létszámú csoportokban. Fel lehetett készülni az elsőáldozásra és a házasságra, a temetéssel voltak nehézségek.
A mi szertartásainkat mindig este végeztük el, a római katolikus pap pedig, aki hivatalosan dolgozhatott, másnap, nappal temetett.
– Mikor döntötte el, hogy a hihetetlen megpróbáltatások ellenére pap lesz?
– Még iskolás voltam, amikor lélekben igent mondtam az Úr hívására. Én 1958-ban születtem, az édesapám 1972-ben halt meg, a rákövetkező évben pedig az édesanyám egy nagyon komoly műtéten esett át. Egy évvel később érettségiztem, és akkor közöltem az édesanyámmal, hogy pap leszek. Hiba volt, mert ezzel őt nagyon felzaklattam. Az ügyemet Konstantin nagybátyám vette a kezébe, ő apám helyett apám volt. Rigába akartam menni nyilvános teológia szemináriumba, de erről ő lebeszélt, mondván, komoly retorziókkal járna. Ezzel a tervemmel így akkor felhagytam, és csak később kezdtem el a teológiát.
– Amikor leérettségizett, utána két évet szolgált sorkatonaként a szovjet hadseregben. Hogy bírta ki Isten elhívottjaként egyenruhában, fegyverrel a kezében?
– Valóban szolgáltam a hadseregben, védtem a nagy szovjet hazát, a Varsói Szerződést.
Mellesleg Veszprém közelében, Kab-hegyen szolgáltam. Tolmács voltam, nagyon szép két évet töltöttem Magyarországon, nem volt okom a panaszra. A Jóisten ebben is megóvott engem, a nehéz dolgokat nem kellett megtapasztalnom. Nagyon sokat utaztam a Dunántúlon, mint tolmács éjjel-nappal készen kellett állnom a feladatra. Annyit nyertem a katonai szolgálattal, hogy sokat gazdagodott a magyar, de főleg az orosz tudásom.
– Mikor kezdte és hogyan folytatta a teológiai tanulmányait?
– Huszonnégy évesen, 1982-ben Ortutay Elemér görögkatolikus teológiai tanárnál kezdtem el a tanulmányaimat. Heti egyszer-kétszer mentem hozzá, általában hétvégén, olykor hétköznap is. Voltak házi feladatok, sokat fordítottam az órákon, mert én tudtam ukránul, és neki közben lettek szláv tanítványai is. Minden jegyzetét lefordítottam, sokszor az volt a vizsga. Szigorú volt velem, volt olyan, hogy nem volt elégedett, és háromszor is visszazavart. Azt mondta, hogy nála csak a tökéletes tudás megfelelő.
– A papcsaládokat a diktatúra évtizedeiben az állambiztonsági szervek szoros megfigyelés alatt tartották. Figyelték önöket is?
– Persze, hogyne, tudok konkrét példát is mondani rá. Édesapám legkisebb húga, a hála Istennek ma is élő keresztanyám orvosnak akart tanulni. Négyszer felvételizett az Ungvári Egyetem orvosi karára, mindannyiszor sikertelenül. Utoljára egy jobb érzésű tanár megsúgta neki, hogy ha kérvényezi, bárhová felveszik, de az orvosira nem. Nagyon sok hasonló példát mondhatnék.
– Ortutay Elemérhez is titokban járt?
– Természetesen, de csak akkor kerültünk szorult helyzetbe, amikor házkutatást tartottak Ortutay Elemérnél. A tanárom ezt nagyon nehezen élte át, mert akkor mér megjelent a Nyugati kódex, és Ortutay Elemér azokat a részeket, amelyek minket, görögkatolikusokat is érintettek, lefordította latinról magyarra. Ezeket a hatóság emberei mind elvitték, csakúgy, mint az általam ukránra lefordított jegyzeteket. A házkutatás hat órán át tartott, és még a mosdóba is csak engedéllyel lehetett kimenni. Volt még egy érdekes jelenet, amikor az egyik rendőr megtalálta az egyik papi öltözéket, amiben Ortutay Elemér misézett. A nyomozó diadalittasan mondta, hogy na, most már maga nem pap. Ortutay Elemér erre elővett egy másik papi öltözéket egy fiókból, és odaadta a rendőrnek. Azt mondta neki:
„Figyeljen ide! Maga mind a két öltözéket felveheti, akkor sem lesz pap, én pedig ezek nélkül is az maradok!” A rendőr bosszúsan félredobta a ruhát és elment.
A házkutatás ennek ellenére nagy hatással volt rám, mert utána, az első alkalommal vettem egy csokor virágot és doboz bonbont, mintha vendégségbe, köszönteni mennék. Később, azt óvatosság kedvéért, olyan is előfordult, hogy Ortutay Elemér jött hozzám.
– Vagyis ön is csak a legnagyobb titokban folytathatta tanulmányait. Ki tudott arról, hogy apja és nagybátyja nyomdokaiba lép?
– Csak a feleségem. Neki már akkor, amikor udvaroltam, elmondtam, hogy van egy tervem, egy titkom, de a részletekről akkor még nem beszéltem neki. Csak évekkel később, amikor Ortutay Elemér elvállalta a tanításom, árultam el a feleségemnek, hogy papnak tanulok. Ő megkérdezte, miért akarom én ezt, hiszen minden tiltott. Én azt válaszoltam neki, hogy meg akarom szerezni a tudást. Valóban óriási tudásszomjam volt, Ortutay Elemér ezért is szeretett velem foglalkozni. Olyan voltam, mint egy kiszáradt szivacs, ami befogadja a nedvességet. Az édesanyám csak a szentelésnél tudta meg, hogy pap leszek. Ő is csak azért, mert a feleségem a szentelés idejére a biztonság kedvéért két hétre turistaútra ment Csehszlovákiába és az NDK-ba. S amíg a feleségem nem volt otthon, az édesanyám vigyázott a gyerekekre. A szentelés időpontjáról pedig nem szóltunk senkinek, biztonsági okokból.
– Soha nem inogott meg a papságra való felkészülés alatt?
– De igen, de a tanárom azt sulykolta belém, hogy nincs problémamentes élet. Azért van probléma, mert meg kell oldani. Megoldani a problémát azt jelenti, hogy felgyűröm az ingem ujját, és elkezdek cselekedni.
Ma a házasságok egy része is azért megy tönkre, mert a párok nem vállalják a felelősséget, és nem akarják megoldani a problémát.
Amikor jegyesoktatást tartok, meg szoktam kérdezni a házasulandó fiataloktól, hogy összevesztetek már, de úgy becsületesen? Bosszús vagyok, amikor nemmel válaszolnak, mert ez azt jelenti, hogy még nem állták ki a próbát.
– Miután 1986-ban pappá szentelték, hogyan kezdte működését?
– Természetesen titokban működtem, és otthon miséztem. Később még nagymamámnál is csak külön engedéllyel tarthattam szertartást.
Jellemző volt az akkori életre és az egyház terveire, hogy Szemedi János püspök azt mondta nekem 1986 júliusában, hogy vigyázzak magamra, mert rám húsz-harminc év múlva lesz szükség, addig én vagyok a tartalék. Szerencsére ebben nem lett igaza, mert néhány év múlva visszatértünk a legalitásba.
– Mikor vállalhatta fel először nyilvánosan, hogy pap?
– A legelső alkalomra nagyon emlékszem, még 1989-ből, amikor még csak írogattuk a kérelmeket Mihail Gorbacsovnak. Ma már történelem, hogy az SZKP főtitkára 1989 decemberében ment Rómába, és ott találkozott Szent II. János Pál pápával. Előtte, egyfajta gesztusként, hogy ne menjen üres kézzel, kiadta a legalizációt. Az előző hónapban kaptunk meghívást Máriapócsra, a Mihály-napi búcsúra, ahová elmentünk. Egész végig nagyon izgultam, alig tudtam koncentrálni a szertartásra. Először volt rajtam úgy papi dísz, hogy templomban voltam, előzőleg még otthon is civilben miséztem.
– Hogyan alakult a papi pályája és élete a rendszerváltás óta?
– A következő évben, 1990 májusában és júniusában, Beregszászban és Homokdédán, temetőben miséztem. Utána, ahogy egymás után szereztük vissza a templomokat, egyre könnyebb lett a helyzetünk. Ám az is igaz, hogy
Szászfalun még 2003-ban is az utcán miséztünk egy éven keresztül, még télen is, akár mínusz tíz Celsius-fokos hidegben is.
Lábtörlőn álltunk a hóban és villanykörtével világítottunk karácsonykor. Később tizenhárom évet voltam Homokdédán a papi szemináriumban.
– Mit gondol, mi az ön élettörténetének legfőbb üzenete a mai világnak?
– Ahogy évekkel ezelőtt a szeretetről, most az értékekről beszélnek nagyon sokat. Ez a szó is elcsépelt, mára lerágtuk, puszta csont lett. Fontos lenne tisztázni, hogy mi az érték! A mai világban annyi mindenre mondják rá, hogy ez vagy az kell, ez jó vagy éppen szép.
Kiállnak olyan dolgok mellett, amelyek fabatkát sem érnek, sőt még harcolnak is értük. Azt kell azonban tisztázni, hogy Isten szemében mi számít szépnek, mert ez a lényeg.
Nagyon sok földi dologra van szükségünk, de mindig úgy, hogy a Jóisten legyen a középpontban. Ahogy egy történet szerint egy bölcs szerzetes mondta: ha káosz van körülöttünk, akkor tegyük a Jóistent a középpontba, és minden a helyére kerül. Mi is így éltünk, és a szovjet időkben, a legnehezebb időszakokban is boldogok tudtunk lenni.
Köszönetet mondott budapesti látogatása előkészítéséért Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala-imádságot követő beszédében, amivel hivatalosan bejelentette, hogy szeptember 12-én délután az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjét koncelebrálja.
Ferenc pápa az apostoli palotáknak a Szent Péter térre néző ablakából mondott, olasz nyelvű beszédében kiemelte: szívből imádkozik mindazokért, akik látogatását szervezik és előkészítik.
Hozzátette, hogy szeptember 12. és 15. között pásztori látogatást tesz Szlovákiában.
Az eredetileg tavalyra tervezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK), a pandémia miatt az idén szeptember 5. és 12. között rendezik meg Budapesten. A zárómisét Ferenc pápa mutatja be a Hősök terén.
Forrás: propeller.hu
[type] => post
[excerpt] => Köszönetet mondott budapesti látogatása előkészítéséért Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala-imádságot követő beszédében, amivel hivatalosan bejelentette, hogy szeptember 12-én délután az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjé...
[autID] => 4
[date] => Array
(
[created] => 1625428800
[modified] => 1625422708
)
[title] => Ferenc pápa bejelentette, hogy szeptember 12-én Budapesten bemutatja a NEK zárómiséjét
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=62805&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 62805
)
[aut] => avecsorinszka
[lang] => hu
[image_id] => 62806
[image] => Array
(
[id] => 62806
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa.jpg
[original_lng] => 78304
[original_w] => 1200
[original_h] => 675
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa-768x432.jpg
[width] => 768
[height] => 432
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa-1024x576.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa.jpg
[width] => 1200
[height] => 675
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa.jpg
[width] => 1200
[height] => 675
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/07/ferenc-papa.jpg
[width] => 1200
[height] => 675
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1625411909:12
[_thumbnail_id] => 62806
[_edit_last] => 12
[views_count] => 2424
[_oembed_d9ef4ac28b1a4ce31c5ac97704dc646d] =>
Щиро вдячний, що мій колега і друг Szijjártó Péter так швидко відгукнувся на українську пропозицію залучити...
A Vatikán jóváhagyta Erdő Péter bíboros, prímás javaslatát az idén őszről elhalasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontjára – hangzott el a Kossuth Rádió Krónika című műsorában kedden.
A katolikus világeseményt 2021. szeptember 5. és 12. között rendezik meg Budapesten.
A bíboros az után javasolt új időpontot, hogy Matteo Bruni szentszéki szóvivő bejelentette, a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztják az eredetileg 2020 szeptemberére tervezett kongresszust.
Körültekintő mérlegelés előzte meg a döntést
Erdő Péter április végén az M1 aktuális csatornának nyilatkozva arról beszélt, hogy Ferenc pápa döntését a halasztásról körültekintő mérlegelés előzte meg. A Szentszék egészségügyi szervezete tanulmányozta a nemzetközi járványhelyzetet, és ez alapján határoztak arról, hogy a következő két-három évre tervezett nagy nemzetközi eseményeiket elhalasztják, ügyelve arra, hogy ne kerüljenek emiatt átfedésbe egymással.
Az első programot, a budapesti NEK-et 2021-re, a Családok Világtalálkozóját 2021-ről 2022-re, az Ifjúsági Világtalálkozót pedig 2022-ről 2023-ra helyezték át.
Másodszor ad otthon Magyarország a kongresszusnak
Az eredetileg 2020. szeptember 13. és 20. közé tervezett kongresszusra csaknem száz országból több mint ötvenezer ember regisztrált.
A záró misére Ferenc pápát is várták.
A találkozó programjában a liturgikus események mellett konferencia, előadások, koncertek is szerepelnek.
A katolikus egyház az oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztust hirdető és ünneplő egyhetes kongresszust négyévente rendezi meg. Magyarország másodszor ad majd otthont az eseménynek. Az 1938 májusában Budapesten tartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró miséjén, a Hősök terén félmillió hívő vett részt.
Magyarországi
látogatásra hívta Ferenc pápát a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
alkalmából Áder János köztársasági elnök pénteken. A magyar államfőt
négyszemközti audiencián fogadta a Szentatya a Vatikánban.
Foto: MTI
Áder János a közmédiának nyilatkozva elmondta: azzal a
szándékkal érkezett a Vatikánba, hogy meghívja és meggyőzze a Szentatyát,
jöjjön el és vegyen részt a szeptember 13–20. között megrendezendő
eucharisztikus világkongresszuson.
Az államfő érvei között szerepelt, hogy 100 éve vette fel
Magyarország a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal, és 30 esztendővel ezelőtt
újították azt meg. Kitért arra is, hogy 25 éve nem járt katolikus egyházfő
Magyarországon, utoljára Szent II. János Pál pápa látogatta meg hazánkat
1996-ban. Áder János kiemelte a találkozón, hogy Ferenc pápa tavalyi
csíksomlyói látogatása rendkívül sikeres volt a hívek körében, és biztos, hogy
hasonló szeretettel fogadnák a magyarországi hívek is.
Áder János rámutatott: az eucharisztikus kongresszus eddig
ismert programja nagyon sok izgalmas találkozásra, Magyarország arcának sokrétű
bemutatására ad alkalmat, nemcsak hitéleti, liturgikus, hanem kulturális téren
is. A köztársasági elnök elmondta: megmutatta a Szentatyának a tervezett
programot, aki – közlése szerint – nagy érdeklődéssel tanulmányozta azt.
A találkozón Ferenc pápa jelezte, nagyon szívesen eljönne. „Ezt
százszázalékos elköteleződésnek nem lehet tekinteni, de több volt ez, mint
egyszerű udvarias nyilatkozat a felkérésről” – mondta Áder János. A
köztársasági elnök megerősítette a meghívást Pietro Parolin szentszéki
államtitkárnál történt megbeszélésén is. A bíboros a találkozó úgy fogalmazott,
hogy nagy megtiszteltetés lenne számára, ha elkísérhetné a Szentatyát budapesti
útjára – mondta az államfő, aki szerint ez nem alap nélkül tölthet el
bizakodással.
A magyar államfő beszámolt arról is,hogy hangsúlyosan
szerepelt a pápai audiencián a néhány nappal ezelőtt kiadott pápai buzdítás,
ami Amazóniáról szól, és a közös felelősségünket emeli ki a teremtett világ
iránt, különös tekintettel a vízkészletek megőrzésére és a természetes vizek
megóvására. Egyetértettek abban, hogy a 20. század az olaj évszáda volt, a 21.
század pedig már most a víz évszázada, és még inkább az lesz. Ennek értelmében
az egyik legnagyobb kihívás az emberiség, és minden egyes ország számára,
hogyan tud megfelelő mennyiségű és jó minőségű vízről gondoskodni az ott élők
számára – mutatott rá a köztársasági elnök.
Áder János beszámolt arról is, Magyarország mit tett annak
érdekében, hogy ne csak beszéljenek erről a kérdésről, hanem konkrét megoldási
javaslatok szülessenek. Szólt az eddig megrendezett víz világtalálkozókról, az
ezeken felvázolt elképzelésekről, javaslatokról, amelyekkel nem csupán a
Magyarországon élőknek, hanem a környező országok számára is tudnak megoldást –
ha nem is teljes körűen – kínálni.
Áder János tájékoztatást adott a Szentatyának az üldözött
keresztények megsegítését célzó Hungary Helps programról.
Kérdésre a magyar államfő úgy értékelt, hogy vita,
nézetkülönbség, megoldásra váró feladat nincs Magyarország és a Szentszék
között, közös gondolkodásra igényt tartó témák vannak, ezeket is áttekintették
a beszélgetésen, amely reményei szerint Magyarországon folytatódik majd.
A köztársasági elnök
péntek délutáni hivatalos programja során tárgyalást folytat Sergio Mattarella
olasz államfővel.
The news coming out of Ukraine is very worrying. I entrust to the intercession of the Virgin Mary, and to the conscience of political leaders, every effort on behalf of peace. #PrayTogether
Только что я встретился с Папой Римским в Ватикане.
Вместе с Катей Прокопенко, женой командира защитников Мариуполя на Азовстали, и Юлей Федосюк, женой другого бойца, мы встретились с Папой, чтобы просить его участвовать в судьбе защитников Азовстали pic.twitter.com/RKYvHy8Et9
Talked to @Pontifex_it. Briefed him on RF aggression against ??, its horrible crimes. Grateful to the pontiff for his prayers for ??. Our people need support of world spiritual leaders who should convey to the world the truth about acts of horror committed by the aggressor in ??.
Today’s speech ofPope was disappointing& made me think about many things: can’t speak inSame categories aboutАggressor &Victim, Rapist and Raped; howPossible To Mention 1of ideologists of??ImperialismAs innocent victim?She wasKilledBy russiansAsSacredVictim &isNowOn Shield ofWar pic.twitter.com/GvvM7zJDCa
