Egyre több bizonyíték van arra, hogy az emberi tevékenység a távoli élőhelyeken is kifejti hatását. Magyarország Ökológiai Kutatóközpontjának (ÖK) munkatársai egy nemzetközi projekt keretében az Ighiel-tavat vizsgálták. A kutatók megállapították, hogy Románia legnagyobb karszttavában drasztikus átalakulás zajlott le az elmúlt évtizedekben, amelyben olyan távoli tényezők is szerepet játszottak, mint a légköri szennyezés, a közlekedés és a műtrágyahasználat.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleménye szerint a kovaalga-vizsgálatokat Buczkó Krisztina, az ELKH ÖK Duna-kutató Intézetének osztályvezetője végezte. Az eredmények értelmezéséhez román, cseh és angol kutatók méréseire is szükség volt, Magyarországról az ELTE és a Közszolgálati Egyetem munkatársai vettek még részt a munkában.
A kutatás eredményeiről az ökológusok a Plos One című nemzetközi szakfolyóiratban számoltak be. Az Ighiel-tó a Torockó-hegység déli részén, 940 méteres tengerszint feletti magasságban található.
A kutatók 2012-ben négy rövid (kevesebb mint egyméteres) és egy hosszú (hatméteres) fúrásmagot emeltek ki a tóból. A négy rövid fúrás közül az utolsó fúrásmagot a kutatócsoport nagy felbontású, részletes vizsgálatnak vetette alá.
Számos paraméterét mérték, becsülték és elemezték a szakemberek: többek között az üledék szervesanyag-tartalmát, a kémiai elemeket, az üledék mágneses tulajdonságait és a szilícium-dioxid-vázú szervezeteket.
Az egyméteres fúrás száz év történetét őrzi
Az üledék korát ólom- és céziumizotóp-méréssel állapították meg, eszerint az SC4 jelű egyméteres fúrás mintegy száz év történetét őrzi. A kutatók annak érdekében, hogy oksági összefüggéseket találjanak az üledékben talált változásokkal, számos paraméter lehetséges hatását vizsgálták, például a meteorológiai adatokét.
Történeti térképek segítségével megbecsülték egyebek mellett az erdős területek nagyságát, és adatokat kerestek az állattartás alakulásáról, beleértve a halgazdálkodást is. Emellett a nagy légkörzési rendszerek hatását is figyelembe vették.
Az eredmények alapján a vizsgált időszak elején (1920–1964) a tó kovaalgáinak összetételét elsősorban a csapadékosság határozta meg.
A kutatócsoport által készített környezeti rekonstrukció jó egyezést mutat a mért meteorológiai paraméterekkel: bizonyítást nyert többek között, hogy szárazabb és nedvesebb évek hogyan váltották egymást.
Megfigyelhetőek továbbá a tó partjáról érkező bemosódások nyomai. A kovaalga-közösség pedig nagyjából tiszta vizet és stabil körülményeket jelez annak ellenére, hogy az áradások időről-időre jelentős mennyiségű anyagot mostak be a tóba.
A hetvenes évek elején ez a ritmus átalakul: mind a fajösszetétel, mind a közösség szerkezete megváltozik. Maga az üledék is más képet mutat: a korábban finoman rétegzett anyag egyneművé válik.
Az üledékminták bizonyítják, hogy a nyílt vízben egyre több kovaalga él, vagyis kezdetét veszi az algásodás okozta vízminőség romlás. Ez a váltás időben egybeesik az erdőborítás csökkenésével és a haltelepítéssel.
A kutatók azt találták, hogy a nyolcvanas évek végétől teljesen más az üledékben megőrzött kovaalgák összetétele: már nem a parti övben és a tó fenekén élő formák uralkodnak, hanem a nyílt vízben lebegők fajok válnak tömegessé.
Jellemző és tömeges az Asterionella formosa nevű kovaalga, aminek a neve arra utal, hogy a sejtek csillagszerűen összekapcsolódnak, ezzel segítve elő a lebegő életformát, lassítva a kiülepedést.
Újabb, nagyon gyors és drasztikus átalakulás
Az Asterionella formosa egyeduralma azonban megtörik: a kétezres évek elején újabb, nagyon gyors és drasztikus átalakulás észlelhető: ekkor apró, kerek, sugaras szimmetriájú kovaalga fajok válnak meghatározóvá a vízben.
„A mostani adatok sajnos egyezést mutatnak a régió más tavaiban végzett hasonló elemzésekkel. Előbb az Asterionella formosa, azután a kerek, apró kovaalgák szaporodnak el a hegyi és arktikus területek tavaiban. A Föld északi féltekéjének felszíni vizeiben hasonlóan drasztikus változások figyelhetők meg: a tavak jelentős részében a mikroszkopikus élővilág teljes átalakulása ment végbe, mindössze néhány évtized alatt” – hívják fel a figyelmet a kutatásban, amely szerint az okok között szerepel a tájhasználat változása, vagyis a lokális hatások szerepe is.
A kutatók ugyanakkor úgy vélik, ha a tavak nagy időbeli egybeeséssel ennyire hasonló választ adnak, akkor „globális” okokat kell keresni.
„Az Ighiel-tó esetében a nagy légkörzési ciklusok, például az AMO (North Atlantic Multidecadal Oscillation) hatása is érvényesülhet. Az elemzés és a nemzetközi összehasonlítások szerint azonban a légkörből kiülepedő nitrogén az, ami alapvetően átalakítja a vízi világot, ezért pedig leginkább a légköri szennyezés, a közlekedés és a műtrágyahasználat a felelős” – állapítják meg.
A vizsgálat összefoglalása szerint az Ighiel-tóból kiemelt üledékmag elemzése bizonyítékokat szolgáltat a tájhasználat változásait illetően (erdőirtás, legeltetés, építkezések), de kimutatja a légköri ciklusok (NAO) szerepét is a tavi folyamatokban.
Az üledék elemzése során a legdrasztikusabb változás a kovaalga-közösség összetételében mutatkozott: az 1980-as évektől két lépésben teljesen átalakult ez a közösség, a folyamatban pedig meghatározó szerepe lehetett a légkörből kiülepedő nitrogéntartalmú anyagoknak.
„Most szembesülünk azzal, hogy milyen következményekkel járt a növekvő műtrágyahasználat a hegyi tavak élővilágára nézve” – mutatnak rá a kutatók.
A beszámoló szerint ez a vizsgálat az ÖK Duna-kutató Intézetének egyik új kutatási irányához kapcsolódik, melynek célja a Kárpát-medence tavainak hosszabb távú vizsgálata.
A fúrásmagok elemzése lehetőséget ad arra, hogy akár több évszázadra, vagy évezredre visszamenőleg tanulmányozzuk a vizekben zajló folyamatokat, abban az időszakban, amikor még nem voltak műszeres mérések.
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
