2024. szeptember 1-jétől minden, a háború elől Lengyelországba menekült ukrán gyereknek a helyi iskolába kell járnia, ahol ukrán nyelvet tanítanak, és Ukrajnából érkeznek tanárok.
2024. szeptember 1-től minden ukrán gyereknek, aki jelenleg a háború miatt Lengyelországban él, a helyi iskolába kell járnia. Az erre vonatkozó törvénytervezetet a lengyel oktatási minisztérium készíti elő, és már a végső szakaszban van, jelentette be Yoanna Mucha, Lengyelország oktatási miniszterhelyettese, közölte a Ragyio Szvoboda.
Elmondása szerint a március 28-án Varsóban az ukrán kollégákkal folytatott kormányközi egyeztetések után kiderült, hogy Lengyelországban 50-60 ezer ukrán gyerek nincs bevonva a lengyel oktatási rendszerbe. Ez lényegesen kisebb szám, mint amit korábban a civil szervezetek közöltek.
„Az ukrán fél érdekelt abban, hogy kötelezzék az ukrán gyerekeket, hogy lengyel iskolába járjanak. A maguk részéről együttműködést ajánlanak, mi pedig élni fogunk ezzel az ajánlattal. Ennek a programnak a nagy része már készen van, várjuk a törvény elfogadását, majd hivatalosan is tájékoztatunk a részletekről” – mondta Yoanna Mucha.
Előzetesen ismertté vált, hogy a lengyel iskolákban speciális ukrán nyelvórákat vezetnek be az ukrán gyerekek számára. Ehhez Ukrajnából érkezett tanárokat alkalmaznak, számukra egyszerűsített eljárást vezetnek be az oklevelek nosztrifikálására. Az ukrán gyerekek európai integrációt is tanulnak majd. Az oktatási tárca úgy véli, hogy Ukrajna jövőbeni európai uniós csatlakozása fényében szükségük lesz erre a tudásra.
A kiadvány megjegyezte, hogy 2023 júniusában 975 000 ukrán menekültet regisztráltak hivatalosan Lengyelországban.
A legfelsőbb bíróság ideiglenesen elrendelte azon vallási iskolák, jesivák állami költségvetésének befagyasztását április 1-től, ahol hadköteles korú, de be nem vonuló ultraortodox fiatalok tanulnak.
A háromtagú bírói kar elutasította Gali Baharav-Miara főügyész javaslatát, hogy engedélyezzenek számukra rövid felkészülési időszakot. A „rendelet hatálya alá nem tartozó”, vagyis nem hadköteles korú fiatalok számára a tanév végéig folytatják a pénzek átutalását. A bírák azt is bejelentették, hogy májusban kilenc bíróból álló kibővített összetételű grémium dönt az ideiglenes ítélet állandóvá tételéről.
Az alkotmánybíróságként is működő bíróság olyan beadványok nyomán ült össze, melyek a jesivákban tanuló ultraortodox fiatalok katonai behívását követelték a jogegyenlőség és a közteherviselés jegyében, valamint azon intézmények költségvetésének megszüntetését, melyeknek diákjai nem vonulnak be az Izraelben kötelező katonai szolgálatra.
A döntés a 18 és 26 év közötti ultraortodox fiatalokat érinti, akik korábban egy rendelet alapján minden évben halasztást kaptak katonai szolgálatuk megkezdésére, majd 26 évesen véglegesen felmentették őket.
Az ítélet váratlanul érte a kormánykoalícióban részes két ultraortodox pártot, melyek már csütörtök este összeültek megtárgyalni azt, és telefonon beszéltek Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel. Az arab országokból származó ultraortodoxokat tömörítő Sasz párt vezetője, Arije Deri példátlan szemtelenségnek nevezte a bíróság döntését.
„Pontosan azokban a napokban, amikor Izrael népének szüksége van az Ég irgalmára délen és északon, a legfelsőbb bíróság sértő magatartást tanúsít a Tóra-tudósokkal szemben, akiken a világ alapul. A Sasz párt továbbra is harcolni fog a jesiva tanulók jogáért a Tóra tanulmányozására” – nyilatkozta Deri.
„Szükségünk van a katonákra a nehéz háború idején, és a társadalomnak az az igénye, hogy mindenki vegyen részt az állam szolgálatában. A bíróság a nyilvánvalóról határozott, eljött az idő, hogy a kormány is megtegye a nyilvánvalót.
Itt az ideje a cselekvésnek” – mondta Beni Ganz miniszter, a hadikabinet tagja csütörtök este.
Izraelben 1948-tól, az állam megalakulásától kivételezettek voltak a jesivákban tanuló ultraortodox fiatalok, akikre nem vonatkozott a hadkötelezettség.
David Ben-Gurion, az ország első miniszterelnöke azért engedélyezte ideiglenesen akkor még csak négyszáz jesiva-tanuló felmentését, hogy segítse a második világháborúban Európában felszámolt vallásos zsidó kultúra fennmaradását, ugyanis a holokauszt miatt drámaian lecsökkent a zsidó vallási tanulmányokat folytatók száma.
A német oktatási miniszter felszólította a tanárokat, hogy a diákokat készítsék fel egy esetleges háborúra. A tárcavezető azt mondta: a háborús felkészülésnek nem kell külön tantárgynak lennie, de szerepelnie kell a tananyagban.
Bettina Stark-Watzinger (FDP) oktatási miniszter szólította fel az iskolákat arra, hogy háborús ismereteket oktassanak a gyerekeknek a tananyag részeként.
A politikus azt kérte az iskoláktól vegyék fel a kapcsolatot a Bundeswehrrel. A tárcavezető elképzelése szerint ők delegálnak majd ifjúsági tiszteket az oktatási intézményekbe. A pedagógusok szövetsége támogatja a javaslatot, ugyanakkor arra kéri a szövetségi oktatási minisztert, hogy az oktatási miniszterek konferenciája elé terjessze ezt a felvetést.
My Website
„Tehát lényeges az, hogy a különböző tartományok oktatási miniszterei is támogassák a javaslatot” – tette hozzá Noll Katalin. Hangsúlyozta: pont a tartományi oktatási miniszterek közt vannak többen, akik ellenzik a javaslatot.
Az ellenzők szerint felesleges aggodalmakat kelteni a diákokban.
A Kereszténydemokrata Unió (CDU) oktatási szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy a Németországban élő diákok rosszul teljesítenek az alapismeretek terén. Minden negyedik diáknak gondot okoz az írás és az olvasás. Ezért inkább erre kellene odafigyelni.
Bettina Stark-Watzinger az orosz–ukrán háborúval magyarázta a felvetést. Nem ő az első német politikus, aki azon a véleményen van, hogy a lakosságot fel kell készíteni egy esetleges háborúra. Tavaly Boris Pistorius német szociáldemokrata (SPD) politikus, szövetségi védelmi miniszter tett ehhez hasonló kijelentést.
[type] => post
[excerpt] => A német oktatási miniszter felszólította a tanárokat, hogy a diákokat készítsék fel egy esetleges háborúra. A tárcavezető azt mondta: a háborús felkészülésnek nem kell külön tantárgynak lennie, de szerepelnie kell a tananyagban.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1710850080
[modified] => 1710854428
)
[title] => Háborús veszélyre kell felkészülniük a német diákoknak és tanároknak
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=181533&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 181533
[uk] => 181702
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 181534
[image] => Array
(
[id] => 181534
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251.jpg
[original_lng] => 18939
[original_w] => 540
[original_h] => 282
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251-300x157.jpg
[width] => 300
[height] => 157
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251.jpg
[width] => 540
[height] => 282
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251.jpg
[width] => 540
[height] => 282
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251.jpg
[width] => 540
[height] => 282
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251.jpg
[width] => 540
[height] => 282
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/9306216337784615251.jpg
[width] => 540
[height] => 282
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1710935014:2
[_thumbnail_id] => 181534
[_edit_last] => 12
[views_count] => 751
[translation_required_done] => 1
[_oembed_f82b3995a45188c66207b9bd488ccb3e] =>
[_oembed_time_f82b3995a45188c66207b9bd488ccb3e] => 1710847185
[_oembed_dfe59188f3ec26c6e4a33eb8e97d0ba5] =>
[_oembed_time_dfe59188f3ec26c6e4a33eb8e97d0ba5] => 1710847230
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 83882
[2] => 11
[3] => 600
[4] => 592
[5] => 39
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Háború
[2] => Kiemelt téma
[3] => Oktatás
[4] => Társadalom
[5] => Világ
)
[tags] => Array
(
[0] => 308668
[1] => 191070
[2] => 820066
[3] => 820067
[4] => 297
)
[tags_name] => Array
(
[0] => felkészítés
[1] => háborús vészhelyzet
[2] => német diákok
[3] => német iskolák
[4] => oktatás
)
)
[3] => Array
(
[id] => 181014
[content] =>
Ma, március 14-én kezdetét vette a regisztráció a Nemzeti Multidiszciplináris Teszten (NMT) való részvételre, jelentkezni április 11-ig lehet. Idén az Ukrán Oktatásminőség-értékelési Központ „papírmentes formában” végzi a regisztrációt – írja a Szuszpilne az Oktatási és Tudományos Minisztérium (MON) sajtószolgálata nyomán.
Okszen Liszovij oktatási és tudományos miniszter elmondta, hogy az NMT fő időszakára május 14-től június 25-ig, a pót időszakra pedig július 11-től 19-ig kerül sor. Tájékoztatása szerint külföldön is meg lehet majd írni a tesztet. A tárcavezető közölte, eddig 28 ország erősítette meg, hogy készek városaikban ideiglenes vizsgaközpontokat létrehozni az ukránok számára.
Korábban a MON közölte, hogy 2024-ben négy tárgyból írnak tesztet az NMT résztvevői.
„Az NMT formátuma 2024-ben: 3+1. A jelentkezőknek ezentúl nem három tárgyból kötelező vizsgát tenniük, hanem négyből: ukrán nyelv, matematika, Ukrajna története és egy szabadon választott tárgy. Minden tárgyat egy napon tesznek le a teszt résztvevői ebben a formában: 2 óra tesztelés, szünet és további 2 óra tesztelés” – mondta el annak idején Mihajlo Vinnickij oktatási és tudományos miniszterhelyettes.
A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség a szórványvidéken oktató pedagógusok számára szervezett konferenciát „Színjátszás, bábozás a magyar nyelv fejlesztésére szórványvidéken” címmel március 1-je és 3-a között. A résztvevők gyakorlati és elméleti tréningen vehettek részt. Az előadások során megismerkedhettek az anyanyelvi oktatás helyzetével Kárpátalján, a bábozás és a mesefeldolgozás lehetőségeivel, és kézműves foglalkozáson is részt vettek. A képzéssel egybekötött konferenciára 20, többnyire vasárnapi iskolákban dolgozó pedagógus jelentkezett. Jakab Andrea, a P.Frangepán Katalin Gimnázium megbízott igazgatója a mesefeldolgozás és a bábozás lehetőségeivel ismertette meg a jelenlévőket. Elmondása szerint ezen módszerek segítségével bővíthető a szórványban élő gyermekek szókincse. Orosz Ildikó, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke Anyanyelvi oktatás Kárpátalján címmel tartott előadást. Ebben a beiskolázási programokra, az új kihívásra adható válaszokra, ennek elemeire hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy a képzések bővítése fontos eleme a fejlődésnek. Az idei szórvány-konferencia témájával kapcsolatban Elnökasszony kiemelte, a gyermekek fejlődése szempontjából a memorizáláson kívül fontos szerepet játszik a gyermek-gyermek kapcsolat. Vadas Mária a terebesfehérpataki vasárnapi iskolában tanít. Elmondása szerint nagyon fontos visszavezetni a gyerekeket a játék és a mese világába. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít a szórványban élő magyar gyerekek anyanyelvi oktatásának szervezésére, a pedagógusok továbbképzésére.
A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség március 1–3. között tartotta a szórványvidéken oktató pedagógusok konferenciáját a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.
A KMPSZ mindig is fontosnak tartotta azon magyar közösségek támogatását, akik iskolán kívüli szakkörökön, illetve vasárnapi iskolákon foglalkoznak a magyar nyelv tanulásával. Évek óta szerveznek tematikus találkozókat, képzéseket és konferenciákat, melyeken a pedagógusok új módszereket sajátíthatnak el, illetve megoszthaták egymással tapasztalataikat.
A kétnapos konferenciát Színjátszás, bábozás a magyar nyelv fejlesztésére szórványvidéken címmel rendezték meg iskolában, óvodában és vasárnapi iskolában dolgozók számára.
A konferencián ismertették a jelenlévőkkel, hogyan lehet elbeszéléseken, meséken, dalokon és verseken keresztül játékos formában elősegíteni a nyelvoktatást és a nyelvtanulást. Az előadások során a jelenlévők megismerkedhettek a kárpátaljai anyanyelvi oktatás helyzetével, a bábozás és a mesemondás lehetőségeivel, valamint kézműves foglalkozáson is részt vehettek.
A pedagógusok több tematikus előadást is hallhattak, melyek segítségével tovább fejleszthetik saját képességeiket, ezzel is erősítve az oktatást Kárpátalja távoli járásaiban. A konferencián 20 tanár vett részt, akik többnyire vasárnapi iskolákban dolgoznak Szolyvától egészen Kőrösmezőig.
Az ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium jóváhagyta a 2024-es országos multidiszciplináris teszt (NMT) megszervezésének és lebonyolításának tervét.
A tesztelésre a fő- és a pótvizsgák során kerül sor:
fővizsgák: május 14 – június 25;
pótvizsgák: július 11–19.
A regisztráció március 14-től április 11-ig tart. Április 15-ig lehet módosítani a választott vizsgát, valamint a vizsgatétel helyszínét. A fővizsgák eredményeit július 2-ig, a pótvizsgák eredményeit pedig július 26-ig töltik fel a diákok online-kabinetjébe.
2024-ben harmadik alkalommal teszik le a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők az országos multitesztet (NMT), amely számítógépes formátumban zajlik majd. Ez a teszt négy feladatblokkot tartalmaz: ukrán nyelv, matematika, Ukrajna története és egy további választható feladatsort.
A kárpátaljai jelentkezők sikeres vizsgázása érdekében február 12-én speciális oktatási csatorna indul a régióban. Hetente három tantárgyból – történelemből, matematikából és ukrán nyelvből – tartanak online órákat. Az órákra hétfőn, kedden és szerdán kerül sor kijevi idő szerint 15.30 és 16.50 között, az oktatók az Ungvári Nemzeti Egyetem pedagógusai.
Idén több mint 9700-an vesznek részt a multiteszten megyénkben, közülük 170 áttelepült diák. Az online felkészítő órákon nem csak a végzős, hanem a 10. osztályos diákok is részt vehetnek.
Az elmúlt 15 év alatt Ukrajnában csaknem felére csökkent a hallgatók száma, így a felsőoktatási intézményhálózatot összevonással tervezik csökkenteni.
Oksen Liszovij oktatási és tudományos miniszter elmondta, mit jelent a felsőoktatási intézményhálózat korszerűsítése és mik az előnyei.
Elmondása szerint 2009-ben 350 felsőoktatási intézmény működött Ukrajnában, amelyekben átlagosan 6700 hallgató szerezte meg diplomáját.
Jelenleg a felsőoktatási intézmények száma 300-ra csökkent, az átlagos hallgatói létszám pedig megközelítőleg 400 fő – mondja a miniszter.
„A jelentkezők száma évről évre csökken, és sajnos ez a tendencia folytatódni fog. A fő ok az elnéptelenedés. A háború is szerepet játszik” – mondja Liszovij.
Elmondása szerint az összevonás eredményeként a más egyetemekhez csatlakozó oktatási intézmények a következő előnyökhöz jutnak:
nagyobb lehetőségek a tudományos és oktatási potenciál fejlesztésére;
hozzáférés a Világbank programjának oktatási és tudományos és laboratóriumi felszerelésekbe történő beruházásaihoz, az intézet vagy a kar célzott igényeihez;
lehetőség arra, hogy erőforrásokat összpontosítsanak versenyképes szakemberek képzésére egy adott iparág számára.
Január 10-én lenne 100 éves a kortársak által jól ismert Váradi-Sternberg János professzor úr, avagy a barátai által János bácsinak szólított jeles tudós. Azon emberek közé tartozott, akik mély nyomot hagytak ismeretségi körükben mint elkötelezett tudós-tanár, mint a kárpátaljai magyar értelmiség szellemi mindenese. Emberpróbáló életpályát járt be, ami azt igazolja, hogy a lehetetlen helyzetekből is – de fáradhatatlan munkával – fel lehet emelkedni, és ember lehet maradni minden körülmény között. Szülővárosát, Nagyváradot már 16 éves korában el kellett hagynia a zsidó lakosságra nehezedő nyomás miatt. Moldáviába menekült, fizikai munkát végzett, leküzdve a háborús évek nehézségeit, közben egyetemi tanulmányait Szentpéterváron (az akkori Leningrádban) folytatta. A leningrádi egyetem történelemtanára lett. Tanárai arra biztatták, hogy foglalkozzon a magyar történelemmel. Így is tett: a Szaltikov-Scsedrin Közkönyvtárban rábukkant Hess András Budai krónikájának 1473-as kiadására. Leningrádból vezetett az útja az Ungvári Állami Egyetemre, ahová azért érkezett, mert Ungváron közelebbről kutathatta Magyarország történetét. Ebben a városban teljesedett ki pályája az asszisztenstől a professzorig. Mindig is a magyar történelmet kutatta, ennek a népnek a történelmi kapcsolatai határozták meg pályáját. Az egyetemen töltött ideje alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett mind a pedagógia, mind a tudományos kutatás terén. Hosszú éveken keresztül szervezte az egyetemi hallgatók levéltári és múzeumi gyakorlatát. Kevésbé ismert munkái közé tartozik a még 1959-ben megjelent Módszertani útmutató a „Magyarország története” c. tananyaghoz. Saját tudományos munkáin túl részt vett kollektív művek megírásában és szerkesztésében is, pl. Az ukrajnai városok és falvak története (Kárpátaljai terület) című kötet szerzője volt. A Rákóczi-szabadságharcról szóló kutatásainak összegzését még Soós Kálmán elemezte a Perlekedő évszázadok (1995) című kötetében. A kárpátaljai címer- és pecséttani kutatásokról szóló írásait pedig Miszkov Iván értékelte tudományos alapossággal 2020-ban. Írásaiban rendszeresen foglalkozott magyar, ukrán, orosz történelmi személyiségekkel, a korabeli értelmiség képviselőivel. Tudatában volt az egyén szerepével a történelemben, mivel egy nép csak akkor tud nagy dolgokat elérni, ha vannak vezéregyéniségei. A kárpátaljai zsidóság első kutatóját tisztelhetjük benne, aki a források alapján dolgozott és vont le következtetéseket.
Valerij Pagyak nyelvész és könyvkiadó fogalmazta meg, hogy különösen érzékeny ember volt, nagyon bántotta, hogy munkásságát itt, Kárpátalján nem értékelték megfelelően, még a rendszerváltás (1991) után sem, csak Magyarországon. Az őt ért sérelmeken sajátos személyes módon tette túl magát, a kutatásba fojtotta energiáit, amelyeket az ismeretlen történelem feltárásának szentelt. Figyelembe vett minden mellékesnek tűnő levéltári adatot, mérlegelve annak sokrétű jelentőségét.
A tanítványaival folytatott beszélgetések alkalmával mindig az objektivitás lényege felé terelt bennünket, kijelentette, hogy „szeretem leleplezni az áltörténészek teóriáit” ‒ vonatkozott ez leginkább Kárpátalja történetére. Mély rálátása és tapasztalata alapján arra a következtetésre jutott, hogy Kárpátalján azokat a témákat kell kutatni, amelyekhez megvan a forrásbázis a levéltárakban, kézirattárakban. Elmondása szerint azért kezdte el kutatni az ukrán‒orosz‒magyar kapcsolatokat, mert a téma szinte ismeretlen volt. Ehhez az kellett, hogy mind a három nyelvet beszélje, publikált is több nyelven.
Javasolta a Rákóczi-szabadságharc kutatását is, mivel könnyen hozzáférhetők a témához kapcsolódó levéltári források. Megtanította a 18. századi források olvasását, azok értelmezését. Felhívta a figyelmünket, hogy meg kell ismernünk a kor szófordulatait, az általános latin‒magyar szóváltozatokat. Folyamatosan dolgozott a beregszászi levéltár olvasótermében. Azt terveztük, hogy kigyűjtjük és publikáljuk a II. Rákóczi Ferenc által aláírt rendeleteket. Ez a gyűjtemény a mai napig nem készült el, de a közeljövőben tervezzük a kiadását. Mindannyian hálásak vagyunk neki, akiket elindított a történészi pályán. Több befejezetlen kezdeményezése-terve maradt torzóban. Az egyik ilyen a Salánktól Rodostóig című dokumentumfilm forgatókönyvének az elkészítése.
Köteteinek, tanulmányainak és cikkeinek bibliográfiai adatait alapossággal összegyűjtötte az Ungvári Állami Egyetem könyvtára távozása után. Ebből a jegyzékből kitűnnek azok a kiadványok, folyóirat- és újságszámok, amelyek ma már elérhetetlenek, ezért is tervezzük kötetbe szerkesztve újból kiadni azokat.
Halála után tisztelői szerettek volna emléktáblát állítani az ungvári házának falán, tudomásunk szerint meg is volt rá a városi tanács határozata, de a szándék nem valósult meg. Mintegy húsz évvel később utolsó munkahelyének színhelyén, a Hungarológiai Központban 2023. november 10-én avattak emléktáblát tiszteletére. Ezen az ünnepségen részt vettek a Sternberg család leszármazottai, egykori kollégák az egyetemről, a Hungarológiai Központból, barátai, tanítványai, ismerősök.
Váradi-Sternberg János elévülhetetlen szerepet játszott a kárpátaljai magyarság szerveződésében, a KMKSZ alakulásakor és utána is. Alapító tagja volt a József Attila Alkotóközösségnek. 1990-től elindította a Rákóczi Emlékkonferencia-sorozatot, részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amely szorgalmazta a turulos emlékoszlop újra felállítását Tiszaújlak határában, kezdeményezője volt a salánki Mikes-kút melletti emlékoszlop felállításának. Támogatta az 1944 utáni Kárpátalja első magyar irodalmi folyóiratát, a Hatodik Sípot.
Emlékének megőrzéséhez jelentősen hozzájárult a közvetlenül halála után legidősebb fia által otthoni dolgozószobájából kialakított Váradi-Sternberg-emlékszoba.
Váradi-Sternberg János-díj. Az UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány Balla D. Károly író és szerkesztő vezetésével 1999-ben Váradi-Sternberg János-díjat alapított, amellyel megörökítették a történészprofesszor emlékét. A díj alapítói szerint: „A díjban a társadalomtudományok azon (kárpátaljai vagy Kárpátaljával foglalkozó) művelői, azon kutatók, oktatók, publicisták, a közélet vagy akár a művészetek azon képviselői részesülhetnek, akik tevékenységükkel a nemzetek és nemzetiségek együttélésének ügyét, a toleranciát, a másság tiszteletét szolgálják, akik fellépnek mindenfajta diszkrimináció ellen, s munkásságukkal tanúságot tesznek a torzításoktól, hamisításoktól mentes történelem és társadalomszemlélet mellett.” A díjat évente egyszer ítélhette oda az Alapítvány Kuratóriuma a névadó születésének évfordulója alkalmával. Három éven keresztül került odaítélésre. Többek között Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnöke és Vári Fábián László költő is kiérdemelte.
Váradi-Sternberg Jánosról számos publikáció jelent meg mind az ukrán, mind a magyar sajtó és kiadványok hasábjain, felelevenítve életrajzának fontosabb állomásait. Megítélésünk szerint azonban legnagyobb mélységgel és tisztelettel egykori tanítványa, Soós Kálmán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola első rektora emlékezett meg róla 1992. február 28-án, a neves tudós ungvári temetésén. (Forrás: Soós Kálmán, Perlekedő évszázadok. Ungvár‒Budapest, 1995. 5‒12. o.) Ez az írás, amelyet az alábbiakban közlünk, mindannyiunkban, a kárpátaljai magyarságért tevő emberekben mély nyomot hagyott, ugyanakkor ma is sokatmondó azok számára, akik ismerték az általunk mélyen tisztelt János bácsit. Váradi-Sternberg János sírhelye az Ungvár közeli börvingesi temetőben van. Legyen emléke örökre áldott!
Csatáry György, a filozófia doktora, PhD
Mandrik Iván, a történettudományok doktora II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
Gyászoló családtagok! Végtisztességet tevő gyülekezet! Szomorú ez a mai nap. Nemcsak azért, mert eltűntek a tél tiszta fehér színei és helyébe nem jött üde, friss tavasz, hogy inkább őszi, szomorú hangulatot sugall a természet, hanem azért is, mert gyászol egy nemzet akadémiája. A kárpátaljai és egyben az egyetemes magyarság szellemi életéből eltűnt egy üde, tiszta fényt és melegséget sugárzó személyiség, az anyaország szívében életének 69. évében elhunyt dr. VÁRADI-STERNBERG JÁNOS történészprofesszor, az Ungvári Állami Egyetem nyugalmazott tanára, a Hungarológiai Központ volt tudományos főmunkatársa, a MTA Petőfi Bizottságának tagja, a mindenki által tisztelt kedves János bácsi, tanítómesterünk. Tudtuk, hogy beteg, de ismerve őt, s az iránta érzett megkülönböztetett tisztelet és rajongás közben nem hittük és nehezen hisszük mind a mai napig, hogy vele szemben is győzhet, őt is elérheti a halál, hisz egész jelleme friss volt, felfogása fiatalos, és aki beszélt vele, másodpercek alatt elfelejtette, hogy talán beteg, törékeny és megviselt emberrel társalog. Kedves János bácsi, most már örökre így maradsz meg bennünk, ilyen fiatalosan, frissen és konokul harcolva a kór, a betegség ellen. Halála váratlanul és felkészületlenül ért bennünket. Váratlanul, hiszen kora még viszonylag nem volt magas, s amikor teste már szívósan küzdött az elmúlás ellen, akkor is az ifjúságától végigkísérő tenniakarással várta felépülését. Felkészületlenül, hiszen tevékenysége páratlan széles körű volt, ami elvesztését nem egy területen hatalmas és pótolhatatlan hiányként érzékelteti. Nagy űr maradt utána, hiszen amúgy is kevesen vagyunk, s ezentúl nem lesz, aki szakmai tanácsaival, bölcsességével és meghallgatásával segítene bennünket itt, az erdős Kárpátok karéjozta sík vidéken. Eltűnt egy biztos, nyugodt pont az életünkből. Már nem mondhatjuk egy nehéz kérdés kapcsán tétovázva a döntés előtt, hogy várj, előbb fölugrom János bácsihoz, megkérdezem őt, biztos tud olyat mondani, ami rásegít a helyes megoldásra, ami megmutatja a járható utat, hogy ne tévelyegjünk. Most itt vagyunk mindazok, kik bíztak benne, akiknek adott magából egy darabot, akik itták szavait, hogy meggyőződjünk, igaz-e a hír, amely február 12-én felröppent, vagy csak egy rossz álom. Sajnos, a hír immár igaz, János bácsi itthagyott minket, magával vitte terveit, azokat, amelyeket hosszú éveken át, még a halálos ágyán is pátyolgatott, dédelgetett arra az időre várva, amikor kitárulnak a lehetőségek kapui, és szabadon megvalósíthatja elképzeléseit. Amikor a budapesti kórház intenzív osztályán meglátogattam ‒ mivel többen voltunk ‒, félrehívott és halkan a fülembe súgta: „Úgy tudom, Kárpátalján már a halálhíremet keltik. Arra kérlek, mondd meg otthon, hogy a körülményekhez képest jól vagyok, s nem haldoklom és hamarosan hazatérek.” Én már hiába hangoztattam üzenetét Kárpátalján. Élni akart, meghalt mégis. Olyan embert vesztettünk el a napokban, aki évtizedeken keresztül lámpás volt, amelynek fénye a hazai világosság táplálásán túl átvilágított a zárt ablakokon, a szögesdrótokon egyaránt, s a sztálini‒brezsnyevi érában sokáig szinte az egyetlen megbízható kapcsolatot jelentette az anyaország és Kárpátalja között, hozzájárulva a határok szabdalta egyetemes magyar szellemi élet vérkeringésének működtetéséhez. Személye maga volt az elkötelezettség történelmünk mellett, hiszen múltunk értékeinek kutatása szinte szenvedélyévé vált, és ezt a szenvedélyt mint pedagógus át tudta ültetni tanítványainak új s újabb nemzedékeibe. A zavaros és viharos időkben nem ingatta meg az éppen aktuális politikai széljárás, hiteles tudott maradni akkor is, amikor élni sem volt könnyű, nemhogy alkotni. Higgadt diplomáciája, fejlett politikai érzéke, kicsinyességtől mentes bölcsessége mindenkor képessé tették a feladatok megfelelő megítélésére. Művelt tárgyalókészségével a kritikus helyzetben is megtalálta azt a hangot, amellyel tudományos meggyőződését kifejezésre juttatva tudott érvelni és meggyőzni.
A kétkedő történészek körébe tartozott, így olyan búvárja volt a századok örökségének, aki sohasem elégedett meg a feltételezésekkel, igazának bizonyítására számos kikezdhetetlen adatot sorakoztatott fel. Szellemi hatása, következetes és meg nem alkuvó emberi tartása ‒ túlzás nélkül állítható ‒ így vagy úgy mindenkit megérintett. Ezért úgy érezzük, halálával mindnyájunkból kiszakadt egy darab. A villámcsapásszerű halál azonban csak törékeny alakját dönthette le, csak a nemzedékek tanítómesterét és a jó barátot, a kollégát ragadhatta el körünkből, de a tudós életművén és az ember példáján az elmúlásnak sem lehet hatalma. Valahogy úgy vagyunk távozásával, mint az 1735. április 8-án Rodostóban elhunyt, éppen a nagy mester, Váradi-Sternberg János által sokat vizsgált II. Rákóczi Ferenc személyével, akinek haláláról Mikes Kelemen azt jegyezte fel, hogy „akik jól üsmerték szegényt, de mégis nem hiszik, hogy meghalt, hanem azt hirdetik, hogy titkon elment és mi más valakit öltöztettünk fel helyébe. Bár igazat mondanának. Tegnap az isteni szolgálat után testét koporsóba zártuk, és egy kis házba tettük, ahol leszen mindaddig, mig szabadság nem lesz…” Váradi-Sternberg János személyének búcsúztatása, jelentőségének méltatása megköveteli ugyanazt a tárgyilagosságot, amilyen tárgyilagosság és valóságszeretet voltak jellemének uralkodó vonásai. Önmagáról azonban nem sokat beszélt. Pedig színes, jó és rossz élményekben egyaránt gazdag életéről jó lett volna közelebbit is tudni. Azt hittük, van még időnk, hogy egyszer kifaggassuk, tanulságul magunk és utódaink számára. Tragikusan, helyrehozhatatlanul tévedtünk. Életrajzának tényszerű adatait, az életút egyes állomásainak meghatározó, formáló szerepét csupán önvallomásának néhány szűkszavú mondata oldja fel. Erdély, közelebbről Nagyvárad szülötte volt. Itt látta meg a napvilágot 1924. január 10-én régiségkereskedő családban. Nagyváradon nevelkedett, itt járt zsidó elemi iskolába, majd gimnáziumba. A szülőföldhöz való kötődését nevének első részével örökre emlékezetünkbe véste. A család későbbi sorsa úgy alakult, hogy Hitler csapatai elől 16 évesen két idősebb fiú- és fiatalabb leánytestvérével Moldáviába menekültek. Apját és egyik fiútestvérét Auschwitzba hurcolták, ahol elpusztultak. A szülőföld elhagyására kényszerült és immár árván maradt Váradi-Sternberg a háború első éveiben traktoristasegédként dolgozott a Kubány vidékén, majd a boguszlavi tanárképző főiskolán tanult. A második világégés befejezése után felvételt nyert a leningrádi egyetem történelem karára. Egyetemi tanulmányai alatt meghatározó jelentőségű volt számára, hogy az orosz történetírás vezéralakjainak ‒ Okuny, Mavrogyin, Tarle ‒ előadásait hallgathatta. Mint tudós tőlük örökölte a szigorúan pontos, forrásokon alapuló, színes és gördülékeny tudományos előadásmódot. A század közepe három kiemelkedő orosz gondolkodójának eszmeköréből indulva, de az erdélyi hagyományokat is magában hordozva, leningrádi tanulmányai befejezése után került Kárpátaljára. 1949 szeptemberétől az Ungvári Állami Egyetem Történelem Karának asszisztense, később itt az egyetemes történeti tanszék professzora. Akiket szakmára tanított, nemcsak tudást, hozzáértést sajátítottak el tőle, hanem emberséget, tisztességet, derűs, eleven érdeklődést a világ dolgai iránt. Az 50-es évek elejétől publikált rendszeresen. Egy nagy történésznemzedék tanítványaként egyéni arculatot öltött. Tudományos érdeklődése igen széles spektrumú volt. Végigvezetett bennünket mindenekelőtt három nemzet ‒ a magyar, az ukrán és az orosz ‒ furcsán hullámzó érintkezéseinek országútján, gazdasági-politikai életén éppúgy, mint a szellemi-kulturális életén. 1955-re megírt kandidátusi értekezése ‒ Felszabadító háború Magyarországon és az orosz‒magyar kapcsolatok a XVIII. század elején címmel ‒ a szabadságharc nemzetközi kapcsolatait, II. Rákóczi Ferenc és I. Péter cár diplomáciai tevékenységét vizsgálja. 1970-ben Leningrádban megvédett nagydoktori disszertációja Magyarország és Oroszország a 19. század második felének ‒ a 20. század első éveinek társadalmi és művelődési összeköttetéseinek már egész rendszerével foglalkozik. E két fő kutatási témája mellett máig értékes forrásfeltárás alapján párhuzamot vont a világirodalom nagyjai, Petőfi és Ukrajna kobzosa, Sevcsenko között; csokorba szedte a dekabristákhoz fűződő szálainkat; hazai történészek közül először hívta fel a figyelmet Jurij Venelin-Huca nemzetközi jelentőségére; vonzó színekben ábrázolta Magyarország és a Kijevi Rusz, Mátyás király és a moszkvai nagyfejedelem, III. Iván korát, de elfogulatlanul tudott rávilágítani a cári csapatok magyarországi beavatkozására; közzétette Ivan Franko ismeretlen, legjelentősebb magyar tárgyú tanulmányát ‒ A magyar nemzeti ősmondát, Forgách Simon kuruc tábornagy Kijevben megtalált emlékiratait, foglalkozott a galíciai zsidók szabadságharcban betöltött szerepével, az 1784. évi erdélyi parasztháborúval, II. Rákóczi György és Bohdan Hmelnickij szövetségével, az első magyar nyelvű ukrán népdalgyűjteménnyel; a magyar szőlőkultúra meghonosításával Oroszországban; általa tudunk Lucskay Mihály etióp nyelvekre vonatkozó kéziratáról, Dóhovics magyar nyelvű verseiről, Sáfáry ismeretlen versfordításairól; új ismereteket közölt az ukrán és orosz irodalom magyar népszerűsítőiről, az Oroszországban kiadott magyar nyelvtanról és még sok minden másról. Tudományos tevékenységének egésze merőben új színt jelent Kárpátalja múltjának kutatásában is. Számtalan új adatot közölt az ungvári vár Rákóczi-kori ostromáról, a 659 ugocsai kurucról, Budai Ézsaiás látogatásáról Visken, járt Balogh Edgár nyomában Nagydobronyban, Óvóbácsik és rektortanítók címen vizsgálta vidékünk 19. századi közoktatását, publikálta Zrínyi Ilona Munkácson kelt ismeretlen leveleit, tanulmányt írt II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen salánki kapcsolatairól, a fiatal Szabó Ervin ungvári éveiről, azonosította Németh László titokzatos beregszászi ismerősének személyét, szenvedélyesen kutatta Petőfi itteni tartózkodásának nyomait, Gvadányi badalói kvártélyozását, közzétette Kazinczy és az Ungváron székelő munkácsi püspök, Bacsinszky András levelezését, életének utolsó éveiben „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István beregszászi és tiszaújlaki útvonalát térképezte fel, de ugyanakkor megemlékezett a kárpátaljai zsidóság holokausztjáról, és felemelte szavát a régió magyarságának legfájóbb és egyben legtragikusabb eseménye, a sztálini táborokba elhurcolt magyar férfiak ügyében is. Mindezek mellett mindig nagy érdeklődést mutatott a napjaink kárpátaljai magyar beszédkultúrájában jelentkező súlyos gondok enyhítése, megoldása iránt is. Részt vett a szovjet történetírás egyik legjelentősebb vállalkozásában, Magyarország történetének első orosz nyelvű, háromkötetes szintézisének megírásában. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a kárpátaljai oktatásügyben mérföldkövet jelentő magyar történelem tanításához szükséges segédkönyv egyáltalán megszületett, kiemelt okmányok formájában munkája értékes fejezeteit képezi az Ukrajna magyar tanítási nyelvű iskolái számára újabban megjelent tankönyvnek is. Sokrétű volt tudománytervező és tudományszervező tevékenysége is. Mint az egyetem kiemelkedő szaktekintélye, az egykori Szovjetunió Hungarológiai Tanácsának tagja, a KMKSZ hagyományőrző bizottságának elnöke, a Magyar Történészek Világszövetségének alapító és választmányi tagja, a történelem kar módszertani bizottságának és az egyetem könyvtári tanácsának vezetője, a Hatodik Síp társadalmi lap szerkesztőbizottságának tagja, a Pedagógus-továbbképző Intézet előadójaként részt vett az itthoni és külföldi történeti kutatások főbb irányainak kijelölésében, tematikai terveinek kialakításában, véleményt nyilvánított a múltunk különböző szintű oktatásával összefüggő kérdésekben. A Magyarország történetére vonatkozó szakdolgozatok, diplomamunkák és disszertációk számának szembeötlő növekedése akár példa is lehetne arra, mit jelentett az egyetemi oktatásban egy-egy kutatóprofesszor egyéniség megjelenése. Bár csak epizódszerű eseménye tudományos munkásságának, feltétlenül megemlítendőnek tartom, hogy számos nemzetközi konferencián tartott előadást, illetve szervezett hasonló rendezvényeket Kárpátalján. Zárszót mondott az 1990 decemberében megtartott A Kárpát-medencei magyarság a XX. század végén című ungvári világtalálkozón, Szegeden előadást tartott a Hungarológusok III. Nemzetközi Kongresszusán, főszervezője és aktív résztvevője volt a Mátyás király halálának 500. évfordulója, a két Rákóczi, Mikes és legutóbb gróf Széchenyi István jubileumának tiszteletére rendezett konferenciáknak. A kárpátaljai helynevek történeti nevének visszaállítása ügyében is szót kért a területünkön megrendezett nemzetközi szimpóziumon. Gondja volt arra is, hogy régiónk nagy jelentőségű kezdeményezéseiről a nemzetközi szakkörök is tájékoztatást kapjanak. A katedrára termett, írásaiban, előadásai révén is nagy hatású tudós számára 1989-ben új lehetőség nyílott. Büszke volt rá, hogy megérhette a változásokkal teli napokat, a kommunista rendszer összeomlását, s 40 évi egyetemi munka után 1989 februárjától a frissen létrejött ungvári Hungarológiai Központ tudományos főmunkatársa lehetett. Szinte legendás, mindenki által respektált tekintélyével nemcsak az intézet belső életéhez, működéséhez elengedhetetlen egyensúlyt tudta mindenkor fenntartani, hanem tekintélyt adott személyisége itthon és külföldön egyaránt. Ebben az időben meghatározó szerepe volt a Hungarológia az Ungvári Állami Egyetemen című igen nagy jelentőségű bibliográfia összeállításának kezdeményezésében, munkaközösségének kiválogatásán, irányításán túl a korszerű koncepciójának kialakításában, és mint egyik szerkesztőnek a „szellemujja”, nyomot hagyott a megjelent anyag részletein, s magán a bibliográfia egészén is. Fáradhatatlanul munkálkodott kultúrkincseink feltárása és gondozása érdekében 1990 szeptemberében történt kényszerű nyugdíjaztatása után is, ami azonban élete végéig fájó sebet ejtett rajta. Kiemelkedő terméke e téren végzett kutatásainak Kárpátalja településeinek heraldikus jeleiről közölt cikksorozata. A Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Bizottságának tagjaként véleményt nyilvánított a nagy magyar költő körül kialakult kemény és súlyos vitában, s minden tudásával igyekezett cáfolni Petőfi barguzini eltemettetésének áltudományos verzióját. Igen jelentős szerepet vállalt Petőfi Sándor kárpátaljai emlékének ápolásában is, egyik kezdeményezőként hagyatékának megőrzésében. Számos értékes exponátumot ajándékozott a világhírű magyar költő Ungváron megnyílt múzeumának. Még életének utolsó, legnehezebb napjaiban is, amikor teste már szívósan küzdött az elmúlás ellen, akkor is tervezett. Tudományos érdeklődését a nemrég Moszkvában orosz nyelven megjelent Magyarország rövid története kötötte le olyannyira, hogy amikor a budapesti kórházban felkerestem, arra kért, hogy juttassam el ezt hozzá, mert recenziót akar róla írni. Sajnos erre már nem volt elég ideje. Lankadatlan szorgalommal folytatott kutatásainak eredményeit számos könyve, mintegy 300 cikke, tanulmánya összegzi, amelyből kb. 200 hungarológiai tárgyú. A különböző nemzetek évszázados útjainak és találkozásainak örökségét úgy tudta vizsgálni, hogy közben méltányos maradt a magyarsággal együtt élő többi nép nemzeti törekvései iránt is. Munkáiban mindig épít ugyan a megelőző korok időtállónak bizonyult eredményeire, de általában sajátos, egyéni színekkel is gazdagította azokat. Tudományos írásait a legmagasabb szakmai igényesség és szilárd erkölcsi tartás avatja a történelem, az irodalom, a néprajz és a nyelvészet megbízható és maradandó értékévé. Eredményeivel megörökítette nevét e tudományszakok történetében. Sokévi gyümölcsöző munkája elismeréseként 65. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével, a múlt év augusztusában a Hungarológusok III. Világkongresszusán pedig Lotz János-emlékéremmel tüntették ki. Életútján végigtekintve, munkájának sokrétűségét, pályájának kimagasló eredményeit értékelve azt mondhatnánk, hogy teljes utat járt be. De mégis, akik ismerhették az élete utolsó időszakában is benne rejlő erőt, a még további alkotásokra kész képességeit, tervező optimizmusát, azok szemében váratlan halála egy még be nem fejezett, kettétört élet soha meg nem valósuló lehetőségeinek elvesztését jelenti. Kiemelkedő, igaz emberi élet, nagy ívű tudós pálya és tudománytörténetünk felemelő fejezete zárul le Váradi-Sternberg János koporsójánál. Életének és munkásságának azonban itt, a Kárpátok lábánál számunkra külön üzenete is van, és ezt mostani búcsúzásunkkor jól emlékezetünkbe kell vésnünk. Váradi-Sternberg János vallotta és hirdette a szülőföld megtartó erejét; személyes példájával visszaadta önerőnkbe vetett hitünket. Azt a hitet, amelynek birtokában ‒ méltatlan, de hűséges tanítványaiként ‒ talán folytathatjuk hatalmas életművét, és apró munkásai lehetünk annak a nagy ügynek, amelynek ő gigásza volt mindnyájunk szemében. Köszönjük, kedves Mester, fényes írásaidat, elismerő és dorgáló szavaidat, mindazt, amit a magyar múlt népszerűsítőjeként, tudományos szakírójaként és előadójaként is értünk tettél. Megszomorodott lélekkel búcsúzom én is, kedves János bácsi, de nem végérvényesen, mert tudom, hogy példádon keresztül továbbra is velünk maradsz rögös utunkon, melyen járnunk rendeltetett. Tanítványai nevében ígérhetem, hogy részt fogunk venni abban a kegyeletes munkában, amelynek célja az ő emlékének megörökítése lesz. Nyugodjon békében! Béke poraira!