Az Emberi méltóságért kitüntetéssel ismerte el Orosz Ildikó munkásságát az Emberi Méltóság Tanácsa. A budapesti ünnepségen a beregszászi főiskola, és a pedagógusszövetség elnöke hangsúlyozta: a kárpátaljai magyarok a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész, az elismerés a helyi magyar közösség erőfeszítéseinek szól. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke hangsúlyozta: Orosz Ildikó az elmúlt évtizedekben mindent megtett a kárpátaljai magyarok szülőföldön való megmaradásáért, megerősödéséért és fejlődéséért. Az Emberi Méltóság Tanácsa által alapított Emberi Méltóságért kitüntetést eddig mások mellett Karikó Katalin, Kozma Imre atya, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, Jókai Anna Böjte Csaba atya és Brenzovics László kapta meg.
Az Emberi Méltóság Tanácsa elismerésben részesítette Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, aki az Emberi Méltóságért kitüntetést kimagasló közéleti munkásságáért és a magyarság megőrzéséért tett bátor kiállásáért vehette át. Az átadóünnepségre november 16-án került sor Budapesten.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd laudációjában elmondta, hogy nemzetrészeink közül a legnagyobb próbatételnek a kárpátaljai magyarság volt és van jelenleg is kitéve. „Ezért különlegesen kiemelendő Orosz Ildikó szerepe abban a küzdelemben, amit az elmúlt évtizedekben folytatott” – húzta alá Lomnici Zoltán.
Kárpátalja magyarságának megmaradása kész csoda és óriási jelentősége van annak, hogy Orosz Ildikó már nagyon korán bekapcsolódott abba a munkába, amely képes akár több évszázadra is biztosítani a megmaradást.
„Nem én vagyok Kárpátaljáról idén az egyetlen, aki megkaphatná ezt a díjat” – kezdte köszönőbeszédét Orosz Ildikó. Véleménye szerint, ha tehetné, minden olyan kárpátaljai magyarnak adna egyet-egyet, akik az elmúlt 10 esztendőben méltósággal viselték azt a sorsot, amely a kárpátaljai magyarságnak jutott. Méltósággal viselték, amikor az utcákon katona-szerű ruhákban, eltakart arcú fiatalok járták Beregszász és Ungvár utcáit, miközben azt skandálták, hogy: „Késre a magyarokat!”, vagy „Jegyezd meg idegen: ez a föld ukrán föld!” Továbbá azok számára is ajánlja a díjat, akiket nem szolgáltak ki, mert nem tudtak olyan jól beszélni államnyelven, vagy akik olyan szöveges üzeneteket kaptak, amelyekben csomagolásra és Kárpátalja elhagyására szólították fel a címzetteket. Vagy akiknek esetleg megtört a karrierjük, mert nyelvi nehézségek miatt nem tudták olyan szinten letenni az érettségit, hogy szülőföldjükön tudják folytatni a tanulmányaikat.
Mindezek ellenére az itt felsorolt emberek a háború kitörése után befogadták a belső Ukrajnából érkezett menekülteket, saját költségeiken élelemmel és egyéb útravalókkal segítették a Magyarország irányába menekülő ukrán családokat, sőt ha kellett, tolmácskodtak is. „Még akkor is viselték a sorsukat, amikor a saját házukba befogadott menekült család figyelmeztette őket, hogy számukra sértés, ha előttük magyarul beszélnek, de olyan is előfordult, hogy kioktatták őket, hogy 30 év alatt jobban is megtanulhattak volna ukránul” – mondta Orosz Ildikó.
A történtek ellenére ezek az emberek nem vonultak fel és kezdtek el tüntetni, gránátokat dobálni, vagy székházakat robbantgatni, hanem abban bíznak, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor a jog asztaláról mindenki egyformán vehet majd egy olyan országban, mely komolyan gondolja, hogy az Európai Unió része lesz.
Az itt felsorolt emberek most is otthon vannak, teszik a dolgukat úgy, ahogy tudják. „Ezt a díjat az ők nevükben venném át és nekik ajánlanám fel” – zárta szavait a kitüntetett.
A rendezvény záróakkordjaként Kathy Horváth Lajos, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja játszott el egy részletet az általa írt és komponált Ima a békéért című művéből.
Az Emberi Méltóság Tanácsa által alapított Emberi Méltóságért kitüntetést ez idáig mások mellett Karikó Katalin, Kozma Imre atya, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, Jókai Anna és Böjte Csaba atya kapták meg. Tavaly pedig Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét részesítették a nívós elismerésben.
Egy héten át tartó színházfesztivállal várja látogatóit az idén fennállásának harmincadik évfordulóját méltató Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. A rendezvény társszervezője a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely az elmúlt harminc évben és most is szorosan együttműködve segíti a kárpátaljai magyar színház működését.
Az elmúlt évek során számtalan pozitív élmény és nehézség is érte a színházunkat. De minden gyötrelem és viszontagság ellenére hatalmas sikereket értek el, és színházat teremtettek a semmiből élükön Vidnyánszky Attila rendezővel. Mára mindannyiunk kedvelt művészeti ékszerdobozává vált, s talán nincs már olyan kárpátaljai, aki ne találkozott volna velük valahol, valamilyen formában. Azonban az ünnep most sem lehet teljes, hiszen országunkban háború dúl, a színtársulat sajnos a kialakult körülményekből adódóan szétszakítottan működik, és a fesztivál sem lehet valódi fesztivál. De minden nehézség ellenére a beregszászi színház társulata azon fáradozik, hogy ha akár csak egy hétre is, de kicsit elterelje kedves, hűséges nézői figyelmét a nehézségekről és elrepítse őket a kiválóbbnál kiválóbb előadásokkal a művészet csodás birodalmába.
A színházfesztivál ünnepélyes megnyitóval és egy igazán különleges Cseh Tamás-esttel vette kezdetét. Az előadást megelőzően a színtársulat egy, a harminc évet felölelő jelmez- és képkiállítással is készült, amelyhez egyedi performansszal is hozzájárult: az elmúlt három évtized legkiemelkedőbb előadásaiból hallhattak prózai részleteket az érdeklődők.
A kiállítás során 11 tabló fotóit láthatja a nagyérdemű, amelyek a színház három nagyobb korszakát ölelik fel: az első korszak a költői színházi nyelv keresése Vidnyánszky Attila rendező által, a második a kőszínházi hagyomány megteremtését mutatja be, míg a harmadik napjainkat, a háború alatt megélt pillanatokat idézi fel.
A megnyitó során Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul Bacskai József főkonzul úr köszöntő gondolatait tolmácsolva elmondta: „Harminc évvel ezelőtt egy olyan nagyszabású kulturális projekt vette kezdetét, amely a magyar kultúra megőrzését és terjesztését tűzte ki célul Kárpátalján. Az intézmény azóta a magyar nyelvű kulturális élet legmeghatározóbb központja lett, és immáron harminc éve szórakoztatja és lelkesíti a kárpátaljai magyarságot.” Mint levelében a főkonzul kifejtette: a magyar kormány és a konzulátus munkatársai azon dolgoznak, hogy a színház még sok hosszú évig folytassa gyümölcsöző munkáját a magyar kultúra terén. „Bár az intézmény jelenleg nincs könnyű helyzetben, mindezek ellenére újabb és újabb premierek születnek, bizonyítva ezzel, hogy a színház él és működik, bátorít minket és hitet ad” – hangzott el a levélben.
Gyebnár István beregszászi ideiglenes ügyvivő konzul ünnepi gondolatait kifejtve elmondta: „A beregszászi színház három évtizedes működésének köszönhetően megteremtődött Kárpátalján is a színházi kultúra és a színház iránt való igény. A színház a jelenlegi nehéz körülmények között is folyamatos alkotó munkát mutat fel, amely által segíti a kárpátaljai magyarság identitásának megőrzését. A színtársulat kiváló példa a kitartásra is, hiszen a semmiből indulva számos díjjal és eredménnyel büszkélkedhetnek” – jegyezte meg a konzul, aki további sikereket kívánt a társulat számára.
Halina Lompart, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás művelődési főosztályának megbízott vezetője Viktor Mikita kormányzó üdvözletét tolmácsolta a társulatnak. Hangsúlyozta: az elmúlt nehéz időszakban Sin Edina, a színház megbízott igazgatója és a teljes társulat valódi patriótaként segítettek a menekülőknek, a rászorulóknak, egy csapatként segítették nemzetünket akkor, amikor a legnehezebb időszakot éltük meg országunkban. Edina nemcsak igazgatóként, de nőként és anyaként is helytállt, a rá bízott feladatokat szívvel-lélekkel végezte. Köszöntője után Halina Lompart átadta a színház megbízott igazgatójának a megyei vezetés elismerő oklevelét.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója köszönetet mondott a kitüntetésért, megjegyezve, hogy ez egyben a teljes társulaté. Hiszen egy csapatként dolgoznak immáron harminc éve, s a nehézségek ellenére is igyekeznek csak a pozitív dolgokat meglátni. Az igazgató felolvasta Vidnyánszky Attila, a színház rendezőjének és alapítójának levelét, aki leszögezte: „A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház (nekem mindig az marad) már harminc éve működik töretlen hittel, elszántsággal. Pedig nem igazán jósoltak neki hosszú éveket, aztán mégis vagyunk töretlen hittel, vagyunk és dolgozunk.” A rendező hangsúlyozta: „Talán soha nem volt még ennyire nehéz, mint most, de talán még soha nem volt annyira szükség ránk, mint most – ez kell, hogy erőt adjon. Harminc éve dolgozunk úgy, hogy csak azért is. A beregszászi színháznak nemcsak büszkén vállalható múltja, de jövője is van.”
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke köszöntve a társulatot kiemelte: már az ókori világban is jelen volt a színház, amelyet szerettek, és kedvelt szórakozási forma volt. A színház feladata, hogy megnevettesse és néha elrettentse az embereket. „A mostani fesztivál alkalmával a beregszászi színházba érkezik a nagyvilág. A szabad Ukrajna megalakulását követően a kárpátaljai magyarság magyar közoktatást, főiskolát és magyar színházat is akart, és közösségünk meg is teremtette azt. A színház épület nélkül, kuckóban, semmi nélkül indult el, de 1993-ban a Szentivánéji álom bemutatásával megszületett az első kárpátaljai magyar színházi előadás és ezáltal a kárpátaljai magyar színház” – fogalmazott Sin József. Mint mondta: köszönet illeti a beregszászi társulatot, Vidnyánszky Attilát az elmúlt harminc év kiemelkedő pillanataiért és fantasztikus előadásaiért.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője visszaemlékezésében kitért a színház indulására, születésére, a kezdeti nehézségekre, a nincstelenségre. Mint fogalmazott: az annál is kitartóbb és lelkesebb csapatot élén Vidnyánszky Attilával nem lehetett megtörni, aminek köszönhetően színház született. „A társulat művészetet hozott Beregszászba, amit akkor még sokan nem értettek, de mára értő, a magas művészetet kedvelő közösség is született” – jelentette ki Orosz Ildikó. Hozzátette: „Köszönhető ez annak, hogy a társulat nem alkudott meg és a magas szintű kultúrára törekedett. A világot hozta el a társulat ide, de még fontosabb talán, hogy Beregszászt vitték el a világba. Mára eljutottunk oda, hogy vannak megfelelő körülmények, lehetőségek. S bízunk benne, hogy a folytonosság is fennmarad.”
A köszöntő gondolatokat követően a művészeté lett a főszerep. A fesztivál nyitó előadásaként Füst a szemében címmel Cseh Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész dalai csendültek fel Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós tolmácsolásában. A több mint egyórás előadás során Cseh Tamás fergeteges dalai mellett a prózai szövegrészek által megismerhettük az énekes életútját, küzdelmeit, belső harcait, vívódásait, mindezt profán őszinteséggel átitatva, melyet Vecsei H. Miklós és Szabó Balázs kiváló színészi játéka tett igazán élvezhetővé. Mindezen túl a dalok által a fantasztikus zenei élmény mellett megismerhettük nemes egyszerűségében az embert, a zenészt, a művészt, aki félt, szenvedett, szeretetett s szerette a létet, de talán annál is jobban szerette a dalokat.
Vecsei H. Miklós az előadást követően kérdésünkre elmondta: „Idén lenne 80 éves Cseh Tamás, és ilyenkor sok alkotóban felvetődik, hogy az olyan nagy művészekkel, akik példaképként állnak előttünk, velük évfordulókor foglalkozzunk. Itt most nem erről van szó. Sok véletlen folytán kezünkbe került Bérczes László beszélgetőkönyve Tamással, amit akkor kezdtek el együtt írni, amikor kiderült, hogy Tamás halálos beteg. Ebben a könyvben vall az életéről. Ez a vallomás a dalokkal kiegészítve adja ennek az előadásnak a dramaturgiáját. Minden egyes etap olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekről ma már nehéz olyan őszintén és tisztán beszélni, ahogyan ő ezt megteszi.”
A beregszászi színház október 9-ig minden este várja az érdeklődőket, a színházat kedvelőket előadásaira.
A hagyományokhoz hűen a beregszászi református templomban került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) tanévnyitó ünnepségére szeptember 23-án. Az intézményében összesen 523 elsős diák kezdte meg a 2023/2024-es tanévet alap-, illetve mesterképzésben.
Az ünnepség a történelmi és nemzeti lobogók, valamint a főiskola zászlójának behozatalával vette kezdetét, melyeket kuruc kori viseletbe öltözött főiskolai hallgatók helyeztek el a templomban. Mindezt Schreiner Sándor tárogatóművész a Rákóczi-nótával tette felemelővé. Az egybegyűlteket ezután Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkésze köszöntötte a 90. zsoltár 12. verséből vett igeszakasszal.
A magyarok nemzeti imádságának, Ukrajna himnuszának, valamint Rákóczi imájának – mely egyben az intézmény himnusza is – eléneklése után a megjelenteket Csernicskó István, a II. RF KMF rektora köszöntötte. „Aki új tanévet kezd – akár oktatóként, akár hallgatóként –, az a jövőbe tekint, és bizakodik abban, hogy az a jövő jobb lesz” – emelte ki. Felidézte, hogy a háború kitörését követően számos elemzésben volt olvasható, hogy a kárpátaljai magyar közösség gerince megroppant, alig maradtak itthon néhányan. Ennek azonban ellentmond az, hogy az elmúlt hetekben a kárpátaljai magyar iskolák, szakiskolák központi tanévnyitóin mindenütt megtelt Isten háza a tanévet kezdő fiatalokkal, szüleikkel, tanáraikkal. A háború ellenére a főiskola népszerűsége is töretlen a kárpátaljai fiatalok körében, az intézmény fejlődése pedig a magyar kormányzati támogatásnak köszönhetően szintén biztosított. Az idei felvételi időszakban a főiskolára 1086-an nyújtották be jelentkezésüket, közülük a különböző szakokon 523-an kezdték meg a tanulmányaikat, a hallgatók összlétszáma pedig az alap- és mesterképzéseken 1371 fő – mutatott rá Csernicskó István. „Ha ezeket a számokat nézzük, én biztos vagyok abban, hogy korai volna lemondani a kárpátaljai magyarokról” – szögezte le. „Mert aki tanévnyitóra jön, aki az iskolát és a tanulást választja, az a jövőbe tekint és a jövőbe fektet. Mi is ezt tesszük. Mert a jelen tökéletlen ugyan, de a jövő még lehet tökéletes. Mi hiszünk ebben és teszünk érte” – reflektált Mikszáth Kálmán A szökevények című elbeszélésének híres latin mondatára: „Praesens imperfectum, perfectum futurum.”
„Az embernek legnagyobb szükséglete a kötődés, a valahova tartozás. És mi, magyar emberek kötődünk Istenhez, hazához, családjainkhoz” – jelentette ki ünnepi köszöntőjében Csák János, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere. Beszédében Babits Mihályt idézve úgy fogalmazott, hogy Isten, a család és a haza az a „szellemi jelenség, lelki örökség, amit tovább akarunk vinni”. Mi, magyarok hihetetlen gazdag szellemi és lelki örökséget kaptunk őseinktől, melyet át kell adnunk folyamatosan a következő nemzedéknek, s ez történik a családjainkban, az iskolában, az egyetemen, valamint a templomokban – fogalmazott.
Magyarország Kormánya támogatja és támogatni fogja „a magyar kultúrát, a kultúrát átadó intézményeket, a magyar családokat, a magyar iskolákat, egyetemeket és az egyházainkat” – emelte ki Csák János, majd leszögezte: „Ez a magyar kormánynak nem valamilyen kedvtelése, hanem kötelessége. Egyetlen magyart sem hagyunk magára sehol a világon. […] Minden együttműködésre kész kormányzattal, néppel szívesen együtt dolgozunk” – tette hozzá.
A miniszter az első évfolyamos hallgatókhoz szólva rámutatott, hogy tíz-húsz év múlva ők lesznek a kárpátaljai magyar közösség vezetői, s aláhúzta, hogy a Rákóczi-főiskola végzősei nemcsak a magyar nemzeti közösség, hanem Ukrajna jólétéhez is hozzá fognak járulni, hiszen „a művelt ember több gazdasági hasznot termel”.
„Én úgy tekintek Kárpátaljára, mint egy tündérkertre, ahol évszázadok óta élnek együtt békésen különböző nemzetiségű és vallású emberek” – mondta Csák János a vidék sokszínűségére reflektálva.
A tárcavezető arra emlékeztette a hallgatókat, hogy bárhova sodorja őket az élet, soha ne feledjék el, hogy honnan jöttek. Ünnepi beszédének végén Weöres Sándort idézte: „»Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra«. Önök döntik el, hogy mit kezdenek vele” – tette hozzá.
Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás vezetője megköszönte Magyarország több ezer ukrán gyerek nyári üdültetését lehetővé tevő és biztosító segítségét, valamint Ukrajna egész népének folyamatos humanitárius támogatását, melyhez hozzátartozik az oktatási szféra is. Ugyanakkor aláhúzta, hogy Ukrajnának szüksége van az egész civilizált világ segítségére. Kárpátalja kormányzója szerint a sikeres ukrán ellentámadást követően a szülőföldjüket elhagyó magyar közösség túlnyomó része hazatérhet. Köszönetet mondott mindazoknak, akik nem hagyták el Ukrajnát, akik itt maradtak, itt dolgoznak és itt tanulnak tovább. Van jövő Ukrajnában, s mi azon fogunk dolgozni, hogy ez a jövő békés legyen – fogalmazott.
A tanévnyitó keretében sor került az elsőéves hallgatók ünnepélyes fogadalomtételére. Az eskü szövegét Nagy Natália angol szakos hallgató olvasta elő diáktársainak. Az eskütételt követően Csernicskó István rektor és Orosz Ildikó, a főiskola elnöke kézfogásukkal jelképesen az intézmény diákjaivá avatták a szakonként felvonuló diákokat.
Az ismert diákhimnusz eléneklése után átadták a főiskola által 2014-ben alapított Rákóczi-díjat, melyet minden évben olyan, az intézmény megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyek kapnak, akik jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, ezzel is segítve boldogulásukat szülőföldjükön. A Rákóczi-főiskola legmagasabb kitüntetésének idei díjazottjai Csák János miniszter és Vaszil Roszul, a Kárpátaljai Megyei Közoktatási Főosztály egykori vezetője. Mivel Vaszil Roszul személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, a Rákóczi-díjat egy későbbi időpontban veszi át.
Záróbeszédében Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnöke József Attila Levegőt! és Radnóti Miklós Töredék című verseiből idézett részleteket, melyekről elmondta: bár azok az 1930-as–40-es években íródtak, fontos pszichológiai rajzot adnak az erőszak sajátosságáról, és sajnos ma is mélyreható gondolatokat ébresztenek bennünk. Ezzel egyidejűleg azonban felhívta a figyelmet a bátorság fontosságára, s ehhez Nelson Mandela egyik gondolatát vette kölcsön s helyezte a hallgatók szívére: „Megtanultam, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése.”
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a főiskolára, annak munkatársaira és hallgatóira, majd a rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.
Ukrajna és Magyarország szakemberei ismerkedtek a magyarországi ukránok helyzetével a Magyar‒Ukrán Tárcaközi Oktatási Munkacsoport Budapesten tartott negyedik ülésén, illetve tárgyaltak a kárpátaljai magyarság oktatáshoz fűződő jogainak rendezéséről. Mindez különös hangsúlyt is kapott most, hiszen Volodimir Zelenszkij ‒ beregszászi látogatásakor, illetve Novák Katalin államelnökkel folytatott kijevi tárgyalása során ‒ ígéretet tett arra, hogy a kárpátaljai magyarok minden jogot megkapnak, amit a magyarországi ukrán kisebbségnek biztosítanak Magyarországon. A kárpátaljai sajtót az oktatási munkacsoport eredményeiről a szeptember 20-án Budapestről hazatért Orosz Ildikó tájékoztatta.
A munkacsoport ukrán küldöttségét Jevgen Kudrjavec, Ukrajna oktatási miniszterének első helyettese és Szerhij Babak, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa Oktatási Tudományos és Innovációs Szakbizottságának az elnöke vezette. Megyénket Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Tanács Oktatási, Tudományos, Vallási és Kisebbségi Szakbizottságának és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetségnek az elnöke, valamint Maruszinec Marianna, Kárpátalja megye oktatási főosztályának vezetője és Olekszandr Ljah kisebbségi képviselő képviselte.
A vendéglátó oldalt Dr. Pacsay-Tomassich Orsolya államtitkár vezette, de mellette jelen voltak a különböző szaktárcák képviselői és Grexa Liliána, a Magyar Országgyűlés ukrán nemzetiségi szószólója is.
Orosz Ildikó a munkacsoport negyedik, bdapesti ülése kapcsán elmondta, hogy fő feladatuk az volt, hogy a korábbi ülésükön elfogadott megállapodások megvalósulását vizsgálják. Ezekből szerinte egy pont megvalósult, viszont azok a kérdések továbbra is nyitottak, hogy magyar nyelvből és irodalomból nem lehet nemzeti multi tesztet (ZNO) tenni, továbbra sem fordították magyarra az érettségit kiváltó online tesztet, amely jelenleg alapja a felsőoktatási felvételinek. A Rákóczi-főiskola kapcsán Orosz Ildikó felvettette továbbá, hogy megkapta az intézmény a nemzetközi akkreditációt, de azt az ukrán szakminisztérium még nem ismerte el. Erre, a jelenlévő vezetők ígéretet tette, hisz szerintük az elismerést csak technikai okok hátráltatják.
A munkacsoport tagjai Budapesten tájékozódtak a magyarországi nemzeti kisebbségek jogi és oktatási helyzetéről. Találkozhattak a Magyarországon élő ukránok képviselőivel is, akik az ottani ukránok oktatási helyzetéről számoltak be. Orosz Ildikó szerint: „Nagyon nagy feladat áll az ukrán állam előtt – ha valóban ezt akarják –, hogy utolérje Magyarországot a kisebbségi jogok biztosítása területén”. Ugyanis, Magyarországon az alkotmány kimondja, hogy melyek az államalkotó kisebbségek. Mindennek a jogalapja, az, hogy a száz évvel korábbi népszámláláskor milyen nemzetiségek éltek kimutatható létszámban az ország területén. Az, hogy az ukránokat is elismerik államalkotó kisebbségnek egy gesztus az ukránság felé, hisz száz évvel korábban még kimutatható számban csak ruszinokat írtak össze a mai Magyarországon.
Az elismert államalkotó kisebbségek Magyarországon saját kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, amelyek országos kisebbségi önkormányzattá nőhetnek, amelyeknek joguk van a parlamenti választások idején saját listát állítani. Már öt fő is küldhet a parlamentbe nemzetiségi szószólót, például Grexa Liliána, háromszáz szavazattal lett ukrán nemzetiségi szószóló. Amennyiben a nemzetiségi lista egy mandátummal felérő szavazatszámot kap, teljes jogú képviselőjük lesz az Országgyűlésben, ilyen pillanatnyilag a magyarországi német kisebbségnek van. Ugyanakkor a parlamenti szószóló is tagja a magyar parlamentnek, kap irodát és költségvetést, intézheti a kisebbség ügyeit, felszólalhat a parlamentben, igaz a képviselőkkel ellentétben nincs szavazati joga.
Az ukrán delegáció elsősorban a Magyarországon élő ukránok oktatási helyzete iránt érdeklődött. Megtudhatták, hogy Magyarországon nemzetiségi iskolákat a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok hozhatnak létre, amelyeknek a fenntartását teljes mértékben köteles biztosítani az állam. A kisebbségi iskolának náluk négy típusa lehetséges. A teljes körű nemzetiségi iskolákban a magyar nyelv és irodalom, valamint az idegen nyelv oktatásán kívül minden tantárgyat az adott kisebbség nyelvén oktatnak. Ezen iskolák végzősei kötelesek magyarból és az adott kisebbség nyelvéből is érettségi vizsgát tenni. Léteznek még kétnyelvű iskolák, ahol kötelezően a tantárgyaknak a felét kell a kisebbség nyelvén tanítani, de az arány elérheti a 80%-ot is. A harmadik típus a nyelvoktató iskola, ahol heti öt órában tanulják a gyerekek a kisebbség nyelvét, és tanulniuk kell népismeretet, az adott kisebbség népismeretét is. A vasárnapi iskola a negyedik típus, amikor a gyerekek vagy délutánonként, vagy hétvégén a szabadidejükben tanulják őseik nyelvét. Minden esetben a szülők döntenek arról, hogy a négy nemzetiségi iskolatípus közül melyiket választják. Magyarországon más kisebbségek esetében mind a négy típusra vannak példák szép számmal. Az ukrán szülők a Nyíregyházán és Budapesten működő Leszja Ukrajinka Iskola esetében úgy döntöttek, hogy ők a nyelvápoló iskolát választják. A gyerekeik heti öt órában tanulják az ukrán nyelvet, plusz népismeretet. Egy a görögkatolikus egyházhoz köthető társadalmi szervezet azon dolgozik, hogy kétnyelvű ukrán iskolát hozzon létre Budapesten, amihez Budapest III. kerületének polgármesterétől kaptak is egy épületet. Ők egyelőre felmérik az igényeket, jelenleg csak délutáni iskola formájában foglalkoznak a gyerekekkel. A háború elől Magyarországra menekült ukrán szülők képviselői arról számoltak be, hogy létrehoztak egy kezdeményező csoportot, ők egy teljes körű ukrán nemzetiségi iskolát szeretnének létrehozni a magyar állam fenntartásával, egy olyat, ahol az ukrán tanterv szerint tanítják a gyerekeket ukránul. Ennek a kapcsán Szerhij Babak, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa Oktatási Tudományos és Innovációs Szakbizottságának az elnöke is elmondta a kezdeményezőknek, hogy mindenkinek be kell tartania az adott állam törvényeit. Ukrajnában sem örülnének annak, ha olyan iskolák jönnének létre, amelyek egy idegen állam tanterve és törvényei szerint működnek. A tárgyalások során elhangzott, hogy jelenleg 5300 ukrajnai gyermek tanul különböző magyarországi oktatási intézményekben, viszont az ukrán szervezetek képviselői úgy tudják, hogy több ezer olyan ukrán gyermek is van ma Magyarországon, akik nem járnak ott iskolába, hanem otthon vannak, és online oktatásban tanulnak. Ezt Orosz Ildikó pedagógusként felelőtlenségnek tartja a szülők részéről, hiszen ha a gyermek semmilyen közösségbe sem integrálódik, csak ül otthon a számítógép előtt, az negatív hatással van a személyiségfejlődésére.
A pedagógusszövetség elnöke elmondta: „Nagyon hasznos volt az Ukrán-Magyar Oktatási Tárcaközi Munkacsoport budapesti ülése a mi szempontunkból, mert nagyon sok olyan kérdésre rávilágított, amelyet a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség 2017-óta kér. Most már dolgoznia kell az ukrán állami hivataloknak és a törvényhozásnak is azon, hogyan állítsák vissza a kárpátaljai nemzetiségi iskolák státuszát, elsősorban a magyar iskolák státuszát. Ez alatt azt értjük, hogy a magyar nyelv lehessen az iskola belső nyelvi eszköze, lehessen egymás között magyarul beszélni a szülői értekezleten, tanári értekezleten, vagy az iskolai rendezvényeken is, ahogy ehhez jogunk volt 2017 előtt. Ha valóban komolyan gondolta Zelenszkij elnök az ígéretét, akkor abból kiindulva, amit a munkacsoportunk tapasztalt Budapesten, nagyon sok munka vár az ukrán honatyákra, hogy az EU csatlakozáskor Magyarország jó szívvel aláírhassa Ukrajna csatlakozási kérelmét” – összegezte az Ukrán-Magyar Oktatási Tárcaközi Munkacsoport, negyedik, budapesti ülésének tapasztalatait Orosz Ildikó.
Visken tartotta hagyományos központi tanévnyitó ünnepségét a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szeptember 9-én. Az eseményen a szövetség elnöke, Orosz Ildikó hangsúlyozta: „A KMPSZ továbbra is a kárpátaljai oktatási-nevelési intézmények működésének, fejlődésének a segítését tartja a legfontosabb feladatának.” A kárpátaljai magyarok jogszűkítését illetően megjegyezte: „Ez a föld a mi hazánk is, itt nyugszanak őseink, ezért egyforma jogokat szeretnénk magyar közösségként is, hogy az országot, melynek polgárai vagyunk, államalkotó tényezőként és azokat megillető jogokkal és lehetőségekkel építhessük.”
A kárpátaljai magyar iskolák ünnepélyes tanévnyitójának ezúttal az egykori máramarosi koronaváros ékszerdoboza, a nagy múltú viski református templom adott otthont. Az ünnepség istentisztelettel vette kezdetét, melyen Jenei Károly helyi református lelkész hirdette Isten igéjét.
A lelki útravalót követően az állami és nemzeti himnuszokkal vette kezdetét a KMPSZ tanévnyitója, melyen Orosz Ildikó elnök köszöntötte a megjelenteket, majd kiemelte: „Az elmúlt tanév a háború árnyékában zajlott. A tanév alatt és a nyári szünidőben a kárpátaljaiak életét átitatta a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság.”
A kárpátaljai magyar oktatás kapcsán az elnök megjegyezte: „Az elmúlt évekből megmaradtak a különböző oktatási törvények, melyek a nemzeti kisebbségeket, köztük a magyar kisebbséget is hátrányosan érintik. Igen kevés pozitív jelét tapasztalták annak, hogy Ukrajna kormánya és parlamentje hajlandó lenne visszavonni a jogsértő döntéseit, amelyek a nemzetiségek meglévő oktatási rendszerét létükben veszélyeztetik.” Az elnök asszony leszögezte: a kárpátaljai magyarság nem adja fel, kitartó szívóssággal kéri vissza elvett jogait az anyanyelvű oktatás terén, amit minden fórumon továbbra is képvisel majd a szövetség.
A KMPSZ elmúlt éves munkája, és a nyári időszakban kifejtett munka kapcsán kifejtette: „Igyekeztünk lehetőségeinkhez képest mindent megtenni, hogy enyhítsük a gyerekek számára a háború okozta nehézségeket. A KMPSZ szervezésében 800 gyerek nyaralhatott a Zánkai Erzsébet-táborban, közülük 200 ukrán iskolás, az éven megtartott tantárgyi vetélkedőkön 4 362 tanuló vett részt, a »Határtalanul« nyári iskolákban 55 iskola 2 500 gyereke foglalkozott.”
Az elnök asszony köszönetét fejezte ki a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, valamint a magyar állami és civil szervezeteknek a folyamatos támogatásért.
A közelmúltban zajló botrányos munkácsi események kapcsán hangsúlyozta: „Felháborodással konstatálják, hogy a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskolában tapasztalható folyamatok tovább csökkentik a minőségi magyar tannyelvű oktatás megmaradásának esélyeit a városban. A munkácsi városvezetés által folytatott magyarellenes akciók etnikai feszültségeket gerjesztenek, ami nem szolgálja sem a kárpátaljai közösség, sem Ukrajna érdekeit, ezért kérjük az illetékes állami szerveket, hogy biztosítsák törvény adta jogaink betartását.”
A kialakult helyzet ellenére a KMPSZ felmérése alapján a Kárpátalján működő 99 oktatási intézményben, ahol van magyar nyelvű oktatás, a 2023/2024-es tanévben összesen 14 728 diák kezdte meg a tanulást magyar osztályokban. Az idei tanévben 1 126 kis elsős diák kezdte meg a tanévet a kárpátaljai magyar oktatási rendszerben.
Orosz Ildikó a megjelent pedagógusoknak eredményes tanévet kívánt, s a következő szavakkal zárta beszédét: „Tegyetek meg mindent azért, hogy a rátok bízott gyerekek megtanuljanak szeretni.”
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának beosztott ideiglenes ügyvivője köszöntőjében kiemelte: „Azt látjuk, hogy a magyar diákok szép számmal jelen vannak a magyar iskolákban. Ennek nagyon örülünk, hiszen Ukrajnában több mint ötszáz napja háború dúl. A magyar kormány igyekszik minden támogatást megadni Ukrajna számára. Ezen a nyáron több ezer ukrán diák nyaralt magyar városokban. Bízunk benne, hogy a háború mihamarabb véget ér. A magyar kormány a béke álláspontján van. Nagyon fontos, hogy ezt a vészterhes időszakot a kárpátaljai magyarság minél nagyobb számmal átélje, ebben a pedagógusok nagyon nagy segítséget adnak. Önök azt az új generációt nevelik föl, akik a kárpátaljai magyarság törzsállományát fogják adni”. Mint fogalmazott, a magyar kormány továbbra is igyekszik mindenben segíteni a kárpátaljai magyar közösséget.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta: „Több mint ötszáz évvel ezelőtt megszólalt az első csengő a viski magyar közösség életében. A történelem vérzivataros időszakában is zajlott az oktatás itt, a Máramarosban, méghozzá az egyház által. Legyünk büszkék arra, hogy az oktatás most is elkezdődhetett. Hosszú út vezetett ahhoz, hogy Visken egy fedél alá tömörítse az oktatási intézmény a diákokat. […]Szükséges, hogy legyenek intézményeink, s azokban élet, valamint elhívatott, a munkájukat odaadással végző pedagógusok, szülői közösségek. Mindezek kellenek ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar iskolarendszereink megmaradjanak. Nem véletlen, hogy a mostani tanévnyitó a református templomban van, hiszen a XXI. század a hitet vette támadás alá, de nekünk ragaszkodnunk kell keresztény kultúránkhoz.”
Az ünnepélyes gondolatokat követően a Viski Kölcsey Ferenc Líceum diákjainak ünnepi előadását tekinthették meg a megjelentek: a viski Dalos pacsirták magyar népdalcsokrot adtak elő, az intézmény elsősei dalban, versben köszöntötték a pedagógusokat. Lator Fanni a Diák imáját tolmácsolta tanáraiért, Szabó Gabriella, az intézmény magyar tanára előadásában pedig a Tanár imája diákjaiért hallgathatták meg. Becske Karina Csézy Ez az otthonom című dalát adta elő, míg Nyisztor Szebasztián Reményik Sándor Templom és Iskola című versét szavalta el a megjelentek számára.
Szeles Emma, a Viski Kölcsey Ferenc Líceum nyugalmazott pedagógusa köszöntötte a pályakezdő tanárokat: „A tanár személye ugyanolyan fontos, mint az, amit tanít. Ahhoz, hogy formálni tudjuk tanulóink személyiségét, feltétlen odafigyelés, igényeikhez való alkalmazkodás, sok türelem és kellő alázat szükséges. Hinni kell, hogy mindegyik gyerekben van valami különleges, értékes, amire építeni lehet, és amit megtalálni és fejleszteni minden pedagógus kiemelt feladata. Nekünk, kisebbségi iskolák pedagógusainak jobban kell teljesíteni, és még többet, hogy a szülők iskolánkat, a magyar iskolát válasszák. Itt formálódik a jövőnk, iskoláink életképessége megmaradásunk záloga.”
Ambrus Zsanett, a Viski Kölcsey Ferenc Líceum pályakezdő pedagógusa köszöntve pedagóguskollégáit és megosztva gondolatait pályája elején a következőképpen fogalmazott: „Kezdő pedagógusnak lenni olyan, mint kezdő festőnek. Előttem a szép fehér vászon, minden szükséges eszköz beszerezve, van elképzelés, hogy mit szeretnék a vásznon látni, megvan hozzá az elméleti tudásom is, csak a gyakorlat és a tapasztalat hiányzik. Azonban tudom, hogy ezen úton nem vagyok egyedül, ahogyan a kezdő festő mellett is ott vannak a gyakorlott művészek, mellettem is itt vannak a már kellő tapasztalattal rendelkező pedagógustársak, akik segítsége által a kezdetbeli nehézségek is leküzdhetőek. Pedagógusnak lenni olyan nemes feladat, amiért megéri mindent bele adni. Hiszen nap mint nap igazi csodákkal töltjük az időt, akik mellett minden nap új kalandokba lehet vágni a tudás erdejében. Minden nap más, minden nap egy új lehetőség, pedagógusnak lenni kiváltságos feladat, amely nagy felelősséggel jár.”
A köszöntő, lélekemelő gondolatokat követően Benedek Imre felolvasta a KMPSZ nyilatkozatát.
