Array
(
[count_posts] => 7
[cache_key] => Query_Posts::global::hu::YTo1OntzOjQ6ImxhbmciO3M6MjoiaHUiO3M6NzoiZG9tYWlucyI7YToxOntpOjA7czo0OiJsaWZlIjt9czo2OiJvZmZzZXQiO2k6MDtzOjk6InRheF9xdWVyeSI7YToxOntpOjA7YTozOntzOjg6InRheG9ub215IjtzOjg6InBvc3RfdGFnIjtzOjU6ImZpZWxkIjtzOjI6ImlkIjtzOjU6InRlcm1zIjthOjE6e2k6MDtpOjU0MTI3Nzt9fX1zOjExOiJhZnRlckxvY2tlciI7aTowO30=
[has_result] => 1
[posts] => Array
(
[0] => Array
(
[id] => 214234
[content] =>
A kárpátaljai magyar gazdákat tömörítő Pro Agricultura Carpatika civil szervezet gazdaasszony tagozata alig másfél éve alakult Nagydobronyban. Azóta tucatnyi hagyományőrző rendezvényt szerveztek Kárpátalja különböző településein. Legutóbb szüretet Benében, ahol egyúttal besegítettek egy helyi gazdának. A lovaskocsi feldíszítésével indították a gazdaasszonyok a napot Benében. A hagyományoknak megfelelően fogattal, nótázva indultak a szüretelni. A községen keresztül haladva megálltak a faluháznál, ahol a helyi Gyöngyvirág néptánc együttes és Szélrózsa népdal csoport rövid műsorral köszöntötte őket. A szüretelők folytatva útjukat hamarosan elérték a benei hegy lábát, ahonnan gyalog mentek tovább. A lovaskocsi visszatért a községbe, ahol a népviseletbe öltözött fiatalok szálltak fel rá. A szokásoknak megfelelően szintén nótázva végigkocsikázták a falut és értesítették a lakosait, hogy a következő hét végén szüreti mulatság veszi kezdetét. Néhány ház előtt meg is álltak és volt, aki a hagyományokhoz híven ajándékkal is kedveskedett nekik. A régi szokásokat azért szeretnék újjáéleszteni, hogy a fiatalok ezeket újra megéljék és tovább vigyék. Míg a fiatalok a falut járták a dombon a Varga család szőlőjében, a Derelye dűlőben és a Zsürger-közbena szüreti eligazításnál a fiatalabbik gazda, István a múltról és a terveiről is beszélt. Ezt azért Zsürger-köznek hívják, mert a valamikori földesúrnak itt volt lent a háza, Zsürgernek. Itt volt neki egy kastélya. Sajnos mikor a szovjet idők jöttek, akkor ezt államosították, és mára csak a romjai vannak, a fundamentumja meg. Ezt a területet, megvásároltam, nagyon remélem, hogy újra tudom ide telepíteni a szőlőt, szeretnénk újra betelepíteni szőlővel, és ha nyerek a lottón, akkor ezt a Zsűri- féle kiskastélyt is visszaépítem. Miután elkezdődött a szüret és a szorgos kezeknek köszönhetően sorra teltek meg a ládák érett fürtökkel. A dél körül már 30 fok fölé emelkedett a hőmérséklet, de a gazdaasszonyok lendületét ez sem törte meg. Nagyon szívesen jöttünk el, mert csapatépítő a program, közösség építő és szükségünk van erre a mai világban, hogy megéljük a hagyományainkat. Ne csak ápoljuk, hanem megéljük őket és ez egy régi szép hagyomány, úgy hogy nagyon szívesen vagyunk itt és csináljuk, amit ránk bízott a gazda. AMAGOSZ Országos Gazdaasszony Tagozatának elnöke, aki maga szüretelt példaértékűnek nevezte kárpátaljai kolléganőinek a tevékenységét. Amit csinálnak az szenzációs. Rendezvényeket, hagyományőrzést, dolgoznak, ha kell. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a legfontosabb üzenet az, hogy élnek és jól akarják magukat érezni és mindenben lehet rájuk számítani VÁGÁS Itt akarnak maradni, itt akarnak élni és most történetesen ők azok, akik egybe tartják a magyarságot, őrzik a hagyományokat. Ahogy a helyiek is. A családi szőlészet alapítója, András elmesélte, hogy a kommunizmus bukása után, amint lehetett elkezdték visszatelepíteni a szovjet érában kivágott régi magyar fajtákat, őseik több évszázados örökségét. Aminek a része az is, hogy lányok, akár nagymamáik lábbal tapossák ki a szőlő levét. Így történt ez most is. Varga István borász szerint a lábbal kitaposott mustból jó minőségű, zamatos bor válik. Talán azért, mert kíméletesebben nyerik ki, ahogy erre felé mondják a szőlő lelkét. A szüret megszervezésével a gazdaasszonyok két legyet ütöttek egy csapásra. A szüret és a hozzá kapcsolódó hagyományok felelevenítése a gazdaasszonyok Telekamra Programja keretében valósult meg. A sorozat a tervek szerint az új kenyér megsütésével folytatódik.
Benében üstben főztek őszibarack lekvárt a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozata szervezésében.
Üstben főztek őszibarack lekvárt a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozata szervezésében. Folytatódik a Pro Agricultura Carpatika civil szervezet gazdaasszony tagozata által múlt évben elindított Tele Kamra program. Ennek keretében nagymamáink befőzési technikáit elevenítik fel Kárpátalja különböző vidékein, hiszen a nőszövetségnek az egész megyében vannak tagjai. A szilva és a szamóca után a beregszászi járási Benében főztek üstben őszibarack lekvárt. Nem csoda, hiszen a beregi dombok és a Borzsa folyó ölelésében fekvő Bene községben a kedvező mikroklíma miatt sokan termesztenek őszibarackot. Olcsvári István is. Évente 10-12 tonna termést takarít be. Az mondja az idén az időjárás kedvezett az őszibaracknak. A helyi gazdák ajánlották fel azt a száz kilogrammnyi őszibarackot, amelyből a lekvár készült. Előtte persze alaposan meg kellett mosni és a megfelelő szeletekre vágni. Sok kéz hamar kész elv alapján a gazdaasszonyok és a résztvevő érdeklődők röpke egy óra alatt végeztek a feladattal és a gyümölcs a 70 literes üstbe került. Ettől kezdve folyamatosan kavarni kell, nehogy oda kozmáljon az értékes massza. Egy másik üstben is készült valami. Jó láthatóan nem őszibarack. István házigazdaként jól tudta, hogy a lekvár főzés jó néhány óráig eltart, ezért néhány gazdával közösen már reggel nekiláttak az ebéd elkészítéséhez. Ez idő alatt az asszonyok sem unatkoztak, hiszen a rendezvény háziasszonya Gabi meglepetéssel szolgált. Bemutatta, hogyan savanyítják és rakják el télre a gyümölcsöt. A folyamat azért egy kissé tovább tart és azt sem árt tudni, hogy például a szilváról néhány perc elteltével le kell önteni a szirupot, majd újra felfőzni és ismét ráönteni. Csak ezt követően zárják le az üvegeket, amelyeket a rekkenő hőség ellenére paplanba raktak, mert lassan kell hűlnie. Közben szó esett az év további programjairól. Telt, múlt az idő és delet ütött az óra. Elérkezett az ebéd ideje. Az asztalra került az ínycsiklandozó babgulyás. Első látásra is nyilvánvaló, hogy minden benne van, ami egy jó magyar gulyásba dukál. Családis hangulatban telt az ebéd is. A rendezvény sikerét jelzi, hogy nemcsak a vendégek, hanem a vendéglátók is jól érezték magukat. Többen jelezték, szeretnének belépni a gazdaasszonyok szövetségébe. Közben ne feledkezzünk meg a rendezvény apropójául szolgáló őszibarack lekvárról sem, hiszen már órák óta fő. Zsuzsa, aki családjával együtt 15 féle lekvárt készít megállapítja. Ennek bizony még főnie kell. Zsuzsáék lekvárjait bárki megkóstolhatta a rendezvény folyamán. Szakértelme nem volt kétséges. És aztán eljött a pillanat, amikor megfelelő állagúra főtt a lekvár. A frissen főtt lekvárt még melegen üvegekbe töltötték. Ezek persze nem kerülnek az üzletek polcaira, hanem gyermekotthonokba és rászorulókhoz. Hiszen az alapítvány célja a csapatépítés mellett a közösségek támogatása. A benei idősekhez még aznap házhoz vitték a vitamindús lekvárt.
Gasztronómiai pikniket szervezett a „Pro Agricultura Carpatika” gazdaasszony tagozata.
Hagyományos szilvalekvárt főztek a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozata szervezésében Nagydobronyban.
Idén márciusban megalakult a kárpátaljai magyar gazdákat tömörítő Pro Agricultura Carpatika civil szervezet gazdaasszony tagozata. Áprilisban hímes tojás festő bemutatóval kezdtek. Nemrég pedig a sokak által értéktelennek, sőt ehetetlennek vélt tapló gombából készítettek hagyományos és általuk kitalált ételeket szabad tűzön. Ez itt a tarka és a fűzfa, ahogy vidékünkön nevezik a „ficfa” gomba. A fák törzsén nő. Csak zsenge korában élvezhető. Később megkeményszik és olyanná válik, mint a cipőtalp. Általában május folyamán kell leszedni. Nem véletlen tehát, hogy a gazdaasszonyok erre az időszakra tervezték az elkészítését. Ezek a gombafajták nem mindenhol teremnek meg. Túlnyomó részt a folyók árterében. A Latorca mellett is, ahol leszedték és egy családias program keretében fel is dolgozták a gombákat. Míg az asszonyok a különböző gombás ételek elkészítésén serénykedtek, addig a férfiak sem maradtak tétlenül. Mivel sokan nem tudták, mi is kerül majd az asztalra, biztos ami biztos szalonnát sütöttek előételnek. Na de térjünk vissza a tapló gombákra. Elődeink előszeretettel fogyasztották, a gazdasszonyok leleményességén múlott, mi mindent készítettek belőle, mert sokak szerint akár a hússal is vetekedhet. A gazdaasszonyok elkészítették a hagymás tojásos gombát, ahogy Ágnes ajánlotta nem szárazra sütve, hanem rezgős állagúra hagyva. Fogyott belőle rendesen, ami azt jelzi, hogy ízletesre sikeredett. Következett a gombás fasírozott. A laikus szemmel csak az látszik, hogy a fasírthús meg van spékelve gombadarabokkal. Már a kinézete is guszta. Újburgonyát főztek hozzá. Egy új étel is született Hidi Andrea ötlete alapján, a gombás lángos. Egyben vendégcsalogató már a látványa is. Az ízletes ételek elkészítését túl az a gazdaasszonyoknak egy másik fontos céljuk is volt: a hasonló összejövetelekkel segítsenek egymásnak átvészelni ezt a háború árnyékában zajló időszakot és erősítsék a közösséget. A gazdaasszonyok két hónapon belül két sikeres rendezvényen vannak túl. Természetesen nincs megállás, hiszen előttünk a gyümölcsszezon. A tervek szerint ahagyományos befőzési technikákat fogják feleleveníteni.
Nemrég megalakult a kárpátaljai magyar gazdákat tömörítő Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata. Első, bemutatkozó rendezvényük egy hímes tojás festő bemutató volt a Nagydobronyi Magyar Házban. A megnyitón Őr Hidi László, az alapítvány vezetője elmondta: a gazdasszony tagozat létrehozásának fő célja az volt, hogy összefogva, egymást segítve könnyebb legyen átvészelni a mostani nehéz időket a kárpátaljai magyar közösséget megtartani igyekvő gazdaasszonyoknak. Őr Hidi László szervezésében létrejött egy háromtagú kezdeményező csoport. Ők azonnal elkezdték a szervező munkát. A megalakulás után a gazdasszonyok nem sokáig törték a fejüket. Közelgett a Húsvét és úgy döntöttek, hogy a rövid idő ellenére megszervezik a hagyományos tojásfestő technikák bemutatását tartalmazó programjukat. Lássuk tehát most már közelebbről, mit is takarnak a felsoroltak. Előzetesként annyit, hogy vannak itt évtizedekre visszanyúló és alig néhány éve alkalmazott technikák. Hasonló technikával érkezett Balogh Ilona, aki most Császlócon lakik, de az ötlet, amit megvalósít, a huszti járásból származik. Vidékünkön a viaszos hímes tojás készítése salánki hagyomány. Ezt a nem egyszerű technikát is bemutatták Nagydobronyban. A bemutatóból nem maradhatott ki a nagydobronyi hímes festése, hiszen Kárpátalján mind a mai napig ez a legismertebb technika, vagy inkább nevezzük hagyománynak. A gazdaasszonyoknak ez volt az első rendezvényük. Az idei éves programtervükben a hímesek készítése után a hagyományos befőzési technikák keresésére fognak koncentrálni. Ez a folyamat a hagyományos hímes tojások készítése alkalmával beindult, hisz a csapatok tagjai nem csak megismerkedtek, hanem ki is próbálták egymás technikáit.
Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata (1 Oldal)
