A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete 2025-ben ismét Técsőn tartotta éves közgyűlését. Az eseményen értékelték az elmúlt időszak történéseit, megemlékeztek az ukrajnai háború áldozatairól, valamint meghatározták a jövőbeli célkitűzéseket. A felszólalók kiemelték az oktatás, a kultúra és a közösségi összefogás jelentőségét.
A közgyűlést Szabó Gabriella, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének alelnöke, egyben a Viski Alapszervezet elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében üdvözölte a résztvevőket, majd ismertette a napirendi pontokat.
A rendezvény a szervezet székházában egyperces néma főhajtással kezdődött, mellyel a háborúban elhunyt áldozatok előtt tisztelegtek a jelenlévők. Ezt követően közösen elénekelték a magyar nemzeti himnuszt. Az alelnök egy Széchenyi-idézettel vezette fel a programot: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen” – majd átadta a szót Sari Józsefnek, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete elnökének.
Sari József elnök beszámolójában visszatekintett a szervezet elmúlt 35 évére, felidézve a KMKSZ megalakulásának körülményeit és céljait. Kiemelte: az oktatási és kulturális intézmények, amelyeket a szervezet három és fél évtized alatt hozott létre, ma is megőrzésre és támogatásra szorulnak. Elmondta, hogy jelenleg a térség 4556 taggal rendelkezik, akiket 13 alapszervezet fog össze. A közelmúlt történései kapcsán hangsúlyozta: a békevágy az emberek szívében él, és megfelelő toleranciával együtt élve teremthetjük meg a békés jövő alapjait. Mint fogalmazott: ez a gondolat minden alapszervezet munkájában központi szerepet játszott az elmúlt években.
A közgyűlésen felszólalt Sin József, a KMKSZ alelnöke, valamint a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke is. Beszédében a kárpátaljai magyarság béketeremtő szerepét hangsúlyozta, kiemelve, hogy közösségünk mindig is a nyugalom, a párbeszéd és a kitartás mellett állt ki. Bár a jelenlegi helyzet számos kihívást tartogat, azok, akik őszintén keresik a megoldást, meg is találják a megfelelő utat és lehetőséget – tette hozzá. Felszólalásában külön figyelmet szentelt a nemzeti kisebbségi jogok védelmének, és aggodalmát fejezte ki az oktatási rendszer helyzete miatt, hiszen elengedhetetlen, hogy a magyar nyelvű oktatási intézmények fennmaradjanak és megerősödjenek. Beszédét bizakodó szavakkal zárta: „Hit, meggyőződés, összefogás és kitartás – ezekre van most a legnagyobb szükségünk. Minden rendben lesz, csak hinnünk kell benne.”
A beszámolókat követően a résztvevőknek lehetőségük nyílt kérdéseket feltenni a felszólalókhoz. Kocserha János, az Aknaszlatinai kistérség alpolgármestere is szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte, hogy a jövő alakulása nagyrészt rajtunk múlik. Külön felhívta a figyelmet a közelgő választásokra, amelyek során felelős döntéseket kell hoznunk, és támogatnunk kell azokat, akik valóban a közösség érdekeit képviselik. Szót ejtett az oktatási törvényről is, hangsúlyozva, hogy cél a magyar nyelvű intézmények megőrzése és működtetése. Végezetül a közösségi rendezvények fontosságát emelte ki, amelyek – mint mondta – elengedhetetlenek a közösség kohéziójának és összetartozásának megőrzésében.
Megtartotta évértékelő közgyűlését a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete. A szórványban élő magyarság lelkes, bízik abban, hogy hamarosan béke lesz, és újraindul az aktív közösségi élet.
A hagyományokhoz híven idén is megemlékezett a Felső-Tisza-vidék magyarsága a március 15-ei eseményekről Técsőn. A háborús helyzet miatt immár harmadik éve csendes koszorúzással tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei és mártírjai előtt.
A megemlékezés délelőtt a técsői református templomban istentisztelettel vette kezdetét, melyen László Károly helyi református lelkész tolmácsolta Isten igéjét. A tiszteletes elmondta: Técső a felső-Tisza-vidéki magyarság centruma. Büszkeséggel tölti el, hogy egy olyan közösségben szolgálhat, ahol erős nemzettudattal rendelkeznek a helyi magyarok. Bár nagyon sokan elhagyták a háború alatt a gyülekezetet, csak a református egyházból több mint háromszázan költöztek el külföldre, de akik maradtak, hiszik azt a vezérigét: „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” – fejtette ki László Károly. Mint mondta, az itt élő magyarok hűen őrzik Kossuth Lajos emlékét, a técsőiek már 1898-ban szobrot állítottak neki, amely ma is ott áll a város központjában. Az 1848–49-es események momentumai mindmáig óriási jelentőséggel bírnak a nemzet számára, amelyekre emlékezni kell.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke kifejtette: fontosak ezek az ünnepek, hiszen az ilyen alkalmak lehetőségeket teremtenek a találkozásokra. „Bár 177 éve volt a szabadságharc, mégis mind a mai napig erősen él az akkori történések üzenete és szellemisége a magyar népben. A szabadságharc üzenete elsősorban az, hogy a szabadságért és a függetlenségért minden időben meg kell küzdeni. Most is ezt a küzdelmet vívjuk, ehhez viszont szabadságszerető, tenni kész ifjúságra van szükség – hangsúlyozta. – Hiszen 1848-ban is az ifjúság volt az a rétege a magyarságnak, akik bátrak voltak. Azonban felelősségteljes politikusokra van szükségünk: mint amilyen volt Kossuth, Széchenyi, de nem utolsósorban Deák Ferenc.” A KMKSZ felső-Tisza-vidéki elnöke kiemelte: Deák Ferencekre van szükség, amikor befejeződik a háború, mert hazajönnek katonáink és embereink. „Mert a haza itt van, és higgadt, bölcs vezetőkre van szükség, akik összefogják közösségeinket. Napjaink feladata a függetlenség és a szabadságunk megtartása, valamint felkészülni a békés időszakra, és folytatni ott, ahol abbahagytuk” – tette hozzá Sari József.
Az eseményen jelen volt a Balogh György beregszászi magyar konzul, aki beszédében kiemelte, hogy 1848-ban a teljes nemzet összefogott. „Nagyon fontos, hogy a ’48-as eseményeket megelőzte az a tény, hogy a nép nemcsak felkelt, de előtte kezet fogott; kezet fogott jobbágy a nemessel, és nemzetté vált. Egymásra támaszkodva könnyebb felállni” – jegyezte meg. „A mai napon Kárpátalja magyarsága együtt ünnepel a Kárpát-medence magyarságával. Azt, hogy 105 év szétszakítottság távlatából még mindig együtt ünnepelhetünk, azt 1848 tavaszának is köszönhetjük. Bár nagy terhekkel áldott meg minket a Mindenható, megadta azt a kegyelmet is, hogy olyan egységet teremtett bennünk, melyet nem szakíthat szét semmilyen határátrajzolás” – hangsúlyozta. Mint mondta, a magyar kormány a jövőben is igyekszik segíteni és támogatni a kárpátaljai magyarságot a nehéz időkben is.
Az istentiszteletet követően az emlékező közösség a város központjában megkoszorúzta Kossuth Lajos mellszobrát. A programra Takár Károly Katyó túrakerékpáros tisztelegve az egykori ’48-as hősök előtt kerékpáron tette meg az Aknaszlatina–Técső távot.
Március 15-e alkalmából az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc eseményeire emlékeztek Técsőn is. Az alkalom a helyi református templomban kezdődött istentisztelettel. László Károly református lelkipásztor beszédében hangsúlyozta, hogy a magyarok ezer éves létezésének egyik legnehezebb időszaka volt ez, de ezalatt az időszak alatt ért a nép nemzetté, legnagyobb erényük pedig a hazaszeretet és a vallásukhoz való ragaszkodás. Hosszú történelmünk során a magyarság két fő eszméért harcolt mindig, úgy mint a szabadság és a függetlenség, lényeges, hogy emlékezzünk erre ma is, ehhez pedig tenni kész ifjúságra van szükség, emelte ki Sari József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. 1848 történései olyan egységgé tették a magyar népet, amit határok sem szakíthatnak szét. Elengedhetetlen, hogy fiataljaink tisztában legyenek mindazzal, amit elődeink tettek a hazáért, hogy őrizzék és továbbvigyék majd nemzeti kultúránkat, hagyományainkat. Ma ez különösen fontos a szórványban élők számára. A rendezvény végén a megjelent oktatási, egyházi és civil szervezetek képviselő csendes főhajtás mellett helyezték el a megemlékezés koszorúit Kossuth Lajos mellszobránál.
A történelmi Máramaros egyik koronavárosában csendes koszorúzással tisztelegtek Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ)alapító elnöke előtt. Fodó Sándor munkássága és öröksége meghatározó szerepet játszott a kárpátaljai magyarság megmaradásáért folytatott küzdelemben. Február 26-a nemcsak az ő és a KMKSZ születésnapja, hanem a kárpátaljai magyar érdekvédelmi képviselet létrejöttének évfordulója is. E jeles napon Visken családtagjai és egykori harcostársai gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a kárpátaljai magyarság polgárjogi élharcosáról.
Az emlékező közösség Visken Fodó Sándor egykori szülőházánál, a ma róla elnevezett kulturális központként működő épületnél kezdte a megemlékezést, ahol az intézmény falán található emléktáblánál elhelyezték koszorúikat. Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke visszaemlékezve Fodó Sándorra kiemelte: ő volt az az ember, aki a történelmi lehetőséget kihasználva felemelte hangját a kárpátaljai magyarság ügyéért egy olyan időben, amikor azt nem sokan merték volna. „Február 26-a Fodó Sándor születésnapja, s egyben a KMKSZ születésnapja. Ő volt az első és alapító elnöke ennek a szervezetnek. Minden éven meg szoktunk róla emlékezni, úgy gondolom, hogy megérdemli, hiszen ő volt az az ember, aki a történelmi lehetőséget kihasználva felemelte a magyar zászlót és élére állt annak a mozgalomnak, amely a kárpátaljai magyarság felemelkedését célozta meg. Ez a mozgalom ma is tart, hiszen a KMKSZ ma is él és működik. Úgy gondolom, hogy ő elévülhetetlen érdemeket szerzett e tekintetben, hogy bátran fel merte vetni azokat a kérdéseket, amelyeket más abban az időben még nem mert felvetni” – mondta el Gulácsy Géza.
„Fodó Sándor az a személyiség volt, aki igazodási pontként segítette a helyi közösségeket, embereket. Aki mindig tudta, hogy honnan indult, hová tartott, és hova kellett megérkeznie. S bár már nem lehet jelen, de szellemisége most is segít eligazodni a nehéz időszakokban” – emelte ki Sari József, KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, méltatva a KMKSZ egykori alapító elnökét. Minden emlékezésnek van üzenete. Különös üzenete van annak, amikor egy olyan emberre emlékezünk, akinek nagyon fontos szerepe volt Kárpátalja és a kárpátaljai magyarság életében – tette hozzá Sari József.
A szülői háztól az egybegyűltek a helyi református temetőbe mentek tovább, ahol Czébely Lajos helytörténész emlékezett vissza az egykori kisebbségi élharcosra. Az eseményre idén is kerékpáron tette meg az Aknaszlatina–Visk távot Takár Károly Katyó túrakerékpáros, aki így tisztelgett a KMKSZ alapítójának emléke előtt. A kárpátaljai magyarság egykori polgárjogi aktivistája idén lenne 85 éves.
A jövőbe vetett remény és a kitartás szellemében tartják meg az éves beszámoló közgyűléseket a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapszervezeteiben.
AKMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetébenelsőként a legnagyobb taglétszámú Nagydobronyi Alapszervezet tartotta meg az éves közgyűlését február 13-án a helyi Magyar Házban.
Őrhidi László, az alapszervezet elnöke számolt be az elmúlt évben végzett munkáról, valamint a tervekről. Elmondta: „Nehéz három év van mögöttünk, a háború mindent beárnyékol, s emiatt túl nagy aktivitást nem tudtunk kifejteni. A tagság létszáma fogy. 1762 tagunk van most, 147-tel kevesebb, mint tavaly. A háború kitörése előtt 2220 tagunk volt. […] A háborús évek arról szólnak, hogy túl kell élni, talpon maradni, és a közösségi életünket megtartani olyan szinten, amilyenen csak lehet” – hangsúlyozta, és felsorolta a legkiemelkedőbb rendezvényeket a megemlékezésektől a gyermeknapon át az adventi koszorúállításig, hozzátéve: számos olyan esemény is történt, melyeket nem az alapszervezet rendezett, hanem a KMKSZ egyéb alapítványai vagy szervezete végzett a falu területén. Ilyenek voltak például „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány képzései, a Gazdaasszony Tagozat és a Kárpátaljai Magyar Líceum rendezvényei. Az év végén pedig tartottak egy jövőt tervező összejövetelt a KMKSZ-aktivistákkal.
A tagság szavazás útján megfelelőnek minősítette az alapszervezet munkáját, elfogadták Szanyi Irén pénzügyi beszámolóját.
Szanyi Éva a Magyar Ház munkájáról számolt be és örömmel szögezte le, hogy a nagydobronyi egyike azoknak az alapszervezeteknek, melyek a jelenlegi helyzetben sem szűkölködnek programokban: „Mint minden évben, most is számos kezdeményezésnek adtunk otthont: a Nagydobronyi Művészeti Iskola rendezvényeinek és koncertjeinek, a Pro Agricultura Carpatika által szervezett gazdaképzőknek, a Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület vetélkedőinek, fotókiállításainak, a Gazdaasszony Tagozat számos programjának, valamint a polgármesteri hivatal és a kistérség rendezvényeinek.”
A közgyűlés munkájában részt vett Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, aki kiemelte: „Jól döntöttek, jól szavaztak és jól választottak, s ma ennek az eredményeit élvezik, hiszen olyan vezetőség áll a kistérség élén, akik biztosítják, hogy legyen valamilyen mozgástere az ottmaradottaknak. Ebben egyedülállóak, példát mutatnak azzal a helytállással és munkával, amit kifejtenek. Míg máshol leépülnek, itt újabb civil szervezetek jönnek létre.” Ezt követően az elnök asszony rövid világpolitikai szemlét tartott, kitérve Donald Trump amerikai elnök győzelmére, ennek hatására a politikában, többek között az európai történésekre, és kitért a töretlen magyarországi támogatásokra is.
Kántor József elmondta, hogy az elnökséget a helyi fiatalok egy csoportja azzal a kéréssel kereste meg, hogy szeretnének aktívabban részt venni a KMKSZ munkájában. A kezdeményező bizottság nevében Nagy Andor mondta el, mit szeretnének, hogyan képzelik a tevékenységüket. A közgyűlés támogatta a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezete Ifjúsági Szervezetének létrehozását.
A KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetébena Nagyberegi Alapszervezet február 8-án tartotta éves közgyűlését, melyet Juhász Edina elnök nyitott meg. Beszámolójában hangsúlyozta, bár az alapszervezet taglétszámcsökkenéssel nézett szembe az elmúlt időszakban – melyet a tagtársak ideiglenes vagy végleges külföldre kényszerülése okozott –, mégis reményteljes, hogy egyre több itthon maradt, magyarságát és közösségszeretetét őrizni kívánó fiatal csatlakozik aktívan az alapszervezet munkájához. Az alapszervezet új lendülettel, új célokkal tekint az elkövetkező évre, bízva abban, hogy a jelenlegi körülmények ellenére is sikerülhet közösségépítő, hagyományőrző programokkal színt varázsolni a helyi lakosság komor hétköznapjaiba.
Az elnöki beszámolót követően alelnökválasztásra került sor, a tagság Lőrinc Péternek szavazott egyhangú bizalmat.
A Haranglábi Alapszervezet február 15-én tartotta meg gyűlését, melynek elején Hires-Szabó Éva alapszervezeti elnök köszöntötte a megjelent tagokat. Az elmúlt évet összefoglaló beszámolójában az elnök asszony kiemelte: a megpróbáltatások és a nehézségek ellenére a magyar kormány és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének támogatásával, valamint a helyi református gyülekezettel együttműködve számos programot sikerült megszervezniük, melyek között szerepeltek kézműves-foglalkozások, megemlékezések és színházi előadásokon való részvétel is. Hires-Szabó Éva kitért a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány és a Rákóczi Szövetség által koordinált, illetve az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítványon keresztül lebonyolított támogatásokra, melyek rendkívül nagy segítséget jelentenek az itt élő magyar családoknak.
Az alapszervezeti elnök örömmel konstatálta, hogy már második alkalommal bonyolították le a Weinrauch Katalin tiszteletére elindított „Ecset nélkül fest a nap” elnevezésű kistérségi versmondó versenyt, s tavaly először szerveztek istentisztelettel egybekötött megemlékezést március 15-e alkalmából a református templomban, valamint megemlítette, hogy a KMKSZ támogatásával befejeződhet a tavaly kialakított játszótér tereprendezése is. „Ami az idei évet illeti, vannak tervek, de ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, egy jól működő közösségre van szükség. Bízunk a jövőben, és várjuk a háború végét, hogy újra élettel teljen meg közösségünk” – tette hozzá.
A Beregsomi Alapszervezet ugyanezen a napon tartotta meg éves közgyűlését. A jelen lévő tagságot Barta Ferenc alapszervezeti elnök üdvözölte, majd az elmúlt évet értékelő beszámolójában elmondta, a Beregsomi Alapszervezet taglétszáma 2024-ben 111 főt tett ki, ami 30-cal kevesebb az azt megelőző évi statisztikához képest. A mostani helyzet bár meglehetősen lehangoló, hiszen az elhúzódó háború miatt nagyon kevés gyermek születik, az itt élők mégis bíznak a szebb és békés jövőben. „Remélem, hogy ha vége lesz a háborúnak, akik elköltöztek, azok visszatérnek még kicsiny falunkba. Bíznunk kell a Jóistenben, hogy lesznek még jobb idők” – szögezte le Barta Ferenc, majd szólt a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány által lebonyolított szociális támogatási programokról, valamint az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány által koordinált gazdaságélénkítő támogatásokról. Aláhúzta továbbá, hogy az alapszervezet tagjai közül többen csatlakoztak a Magyarok Kenyere programhoz, s jelentős mennyiségű búzával járultak hozzá az adománygyűjtő akcióhoz. Hozzátette, hogy novemberben a helyi református gyülekezettel egy közösen megszervezett rendezvény keretében méltatták a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékét, majd decemberben a BorzsaVári Népi Együttes adott lélekemelő adventi koncertet a templomban, s mindezek mellett számos járási és megyei rendezvényen képviseltették a tagságot.
A közgyűléseken részt vett Sin József,a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke is, aki pozitívan értékelte az alapszervezetek tevékenységét és felhívta a figyelmet a hasonló találkozók jelentőségére. Felszólalásaiban emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a magyar kormány kiemelt szerepet tölt be a kárpátaljai magyarság szülőföldön való fennmaradásában és boldogulásában. Aláhúzta, hogy magyarországi forrásokból költözött új helyre és nyílt meg a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képzési Központja, szintén magyar kormánytámogatásból épülhetett meg a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum új szárnya, az elmúlt évben nyílt meg Beregszászban a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda mintájára a KMKSZ helyi, az európai uniós pályázati lehetőségek kárpátaljai hasznosítását célzó és elősegítő irodája, valamint tovább bővült a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpont és Lovarda tárháza is. „A fő feladatunk: akit lehet, hazahívni, s akit csak lehet, megtartani itthon. Nagyon fontos, hogy működjenek az intézményeink, ehhez pedig az szükséges, hogy legyenek óvodáskorú, valamint beiskolázandó gyerekek. A kárpátaljai magyarság elég érett ahhoz, hogy ki tudja harcolni a korábbi jogaink visszaszerzését. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk a fiatalokat és bevonjuk őket is a közös munkába, hiszen ők jelentik a jövőt!” – emelte ki a sajtónak adott nyilatkozatában Sin József.
AKMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének Gyertyánligeti Alapszervezete február 16-án tartotta idei közgyűlését a helyi magyar házban.
Eiben István alapszervezeti elnök beszámolójában kiemelte: „Az elmúlt év a küzdelemről szólt, hogy közösségként meg tudjunk maradni, ebben igyekezett segítséget nyújtani az alapszervezet a gyertyánligeti magyaroknak.” A továbbiakban elmondta, hogy számos megemlékezésen részt vettek, és új kezdeményezéseik is voltak. Minden megemlékezésükön gyűjtést szerveztek azok számára, akik a háborúban vannak vagy voltak. Megemlékeztek többek között az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, szerveztek farsangi ünnepséget, május első vasárnapján köszöntötték az édesanyákat, ősszel rendezvényt szerveztek a szépkorúak világnapja alkalmából, októberben ünnepelték meg a gyertyánligeti alapszervezet megalapításának 35. évfordulóját, ugyancsak megemlékeztek a tavaly felújított emlékműnél a málenkij robot áldozatairól, majd a hagyományőrzés jegyében bemutatták a helyi betlehemest is. Bekapcsolódtak a helyi római katolikus templom építésének 200. évfordulójára szervezett ünnepség lebonyolításába, a magyarországi Etyekkel sikerült testvérvárosi kapcsolatot kialakítani.
Az alapszervezeti elnök elmondta, hogy két csoportban 25 gyermek jár a Gyertyánligeti P. Frangepán Katalin Óvodába, a magyar vasárnapi iskolában három pedagógus négy csoportban 45 gyermeket tanít.
A Nagybocskói Alapszervezet idei közgyűlésén az elmúlt év eseményeiről Illés Éva elnök asszony számolt be.
A szórványtelepülésen az alapszervezeti tagság létszáma 135 személy. Elhangzott, hogy a Katolikus Karitász által működtetett óvodába két csoportban 26 gyermek jár. A vasárnapi magyar iskolában 53 gyerek tanulja a magyar nyelvet három csoportban.
A közgyűléseken részt vett Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, aki a KMKSZ elmúlt évi tevékenységéről tájékoztatta a résztvevőket. Kifejtette, hogy minden rossz véget kell érjen egyszer, a KMKSZ-nek pedig arra kell készülnie, hogy az akkor adódó lehetőségekkel élni tudjon a kárpátaljai magyar közösség érdekében, emiatt is igyekezniük kell megtartani alapszervezeteiket. Kiemelte, remény van arra, hogy a háború miatt elmaradt rendezvényeiket, mint például az Arany Ősz Kórustalálkozót, idén újra sikerül majd megtartani.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapszervezetei a kihívások ellenére továbbra is elkötelezetten végzik érdekvédelmi és közösségépítő tevékenységüket. Az éves közgyűléseken a tagság értékeli az elmúlt év eseményeit, valamint meghatározza a következő időszak célkitűzéseit.
A Barkaszói Alapszervezet gyűlésével megkezdődtek a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének közgyűlései. Bimba Éva, az alapszervezet elnöke beszámolójában kiemelte: „Hálával és reménnyel teli 2024-es évet zártunk. Hálásak vagyunk azért, hogy a nehéz körülmények ellenére tudtunk programokat szervezni. […] Emellett fontos kiemelni, hogy biztonságban vagyunk itthon, Kárpátalján.” Ezt követően képes beszámolóval mutatta be az elnök asszony a megvalósult eseményeket: kirándulás tettek a Felső-Tisza-vidékre; nemzeti ünnepeinken megemlékezések voltak a helyi iskolában; húsvéti és Mikulás-napi rendezvényt is tartottak. Novemberben a málenkij robotra elhurcoltakról emlékeztek meg koszorúzással és rendhagyó történelemórával. Az iskolai közösség a tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpontban és Lovardában járt, augusztus végén pedig sportnapot rendeztek. A község lakói is részesültek a különböző oktatási-nevelési, szociális, egészségügyi támogatásokban. A KMKSZ-nek köszönhetően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház A nevem Freja c. előadására is sor került Barkaszón.
2024 eseményeinek bemutatását követően az elnök kitért az idei év terveire is. Többek között szeretnének egy kirándulást szervezni, továbbá kézművesnapot a gyerekek számára.
Szolyván a magyar óvodában tartotta éves közgyűlését a KMKSZ helyi alapszervezete. Szokolova Henrietta elnök 2022 februárjától vezeti a hegyvidéki város KMKSZ-alapszervezetének munkáját. Beszámolójában elmondta, hogy a háború okozta nehézségek ellenére az alapszervezet sikeres évet tudhat maga mögött. Programjaik nemcsak kikapcsolódási lehetőséget jelentenek a résztvevők számára, hanem elősegítik a magyar kultúra megerősödését is a szórványvidéken. A magyar rendezvények óriási jelentőséggel bírnak Szolyván, hisz egyre kevesebben beszélnek magyarul a városban. Ezt a folyamatot igyekeznek ellensúlyozni a magyar óvodában és a magyar iskolában végzett munkával. A szolyvai gyerekek vasárnapi iskolában is tanulhatják a magyar nyelvet, továbbá a Szolyvai Madárkák népdalkórus is sokat segít a magyar népdalokon keresztül a fiataloknak. A gyerekek magyaros fellépőruháját a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének támogatásával sikerült megvarratni.
Mindkét közgyűlés munkájában részt vett Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a Munkácsi Középszintű Szervezet elnöke, aki a sajtónak elmondta: „A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség immár 35 éve rendszeresen végzi a feladatait. Minden éven megtartjuk mind a 111 alapszervezetben a közgyűléseinket, így történt ez most is, annak ellenére, hogy háborús helyzet van. […] Meg kell tartanunk azokat az eredményeinket, amelyeket eddig elértünk, nem adhatjuk fel a »harcot«. Bíznunk kell a Jóistenben, hogy lesznek még jobb idők, és készen kell lenni arra is.”
A KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetében a Borzsovai Alapszervezet éves gyűlésén Seder Ilona elnöki beszámolójában összefoglalta az elmúlt év történéseit. Kiemelte, hogy 2024-ben is megtartották a hagyományos szüreti és karácsonyi ünnepséget, s a helyi református egyházzal közösen a sztálini lágerekbe elhurcoltakról is megemlékeztek. A KMKSZ által nyújtott oktatási és egészségügyi támogatásokból Borzsova lakossága is részesült. A közösség bízik a jövőben. „Remélem, hogy ha vége lesz a háborúnak, akik elköltöztek, visszatérnek Borzsovára, és akkor újra növekvő tendenciáról tudunk beszámolni” – hangsúlyozta Seder Ilona.
A szervezet pénzügyi helyzetéről Hauptman Viktória, az ellenőrző bizottság elnöke számolt be.
A 2025-ös évre vonatkozó terveket illetően az alapszervezet szándékai között szerepel a már hagyományos Lecsófesztivál megrendezése, anyák napi és gyermeknapi program szervezése, valamint megemlékezés Szent István királyról és az államalapításról.
Seder Ilona a gyűlés végén tájékoztatta a jelenlévőket, hogy személyes okok miatt leköszönni kényszerül az elnöki pozícióról. Utódjának Máté Jánost, Borzsova település elöljáróját, járási képviselőt választották meg a megbízott elnöki poszt betöltésére egy évre, a következő tisztújításig.
A Kígyósi Alapszervezet gyűlésén Kész Elemér elnök beszámolójában elmondta, hogy a háborús helyzet miatt sok rendezvény csak szűkebb körben valósulhatott meg, de az alapszervezet igyekezett minden lehetséges fórumon képviseltetni magát. A helyi gazdák is aktívan részt vettek a Magyarok Kenyere programban: 15-en 1,4 tonna búzát gyűjtöttek. Hangsúlyos téma volt a falu helyzete a közigazgatási átalakítások és a háborús körülmények között. Különösen égető problémaként említették a Kígyósra vezető útszakasz rossz állapotát.
A közgyűlésen oklevéllel tüntették ki az alapszervezet két alapító tagját, Járó Imrét és Vass Ottót, elismerve a hosszú évek során végzett aktív és kitartó munkájukat.
A gyűlés záróakkordjaként Vass Ottó felolvasta Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versét, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.
Mindkét beregszászi járási közgyűlésen részt vett Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke, aki elmondta, hogy a magyar állam támogatása továbbra is kulcsszerepet játszik a kárpátaljai magyar közösség fennmaradásában. Az elmúlt években számos fejlesztés történt magyar forrásokból, azonban a helyi infrastrukturális problémák továbbra is megoldásra várnak. Pozitívumként számolt be arról, hogy a Magyar Fejlesztési Iroda támogatásával Beregszászban is megnyílt a KMKSZ helyi fejlesztésösztönző irodája, ahol főként az EU által kínált pályázati lehetőségek kárpátaljai hasznosításán dolgoznak.
A KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű SzervezeténekSzőlősgyulai Alapszervezete február 9-én tartotta éves közgyűlését. Hevesi Miklós, az alapszervezet elnöke az elmúlt év eredményeit értékelve hangsúlyozta a közösségi események fontosságát. Kitért arra is, hogy az iskolák fenntartása nagy kihívást jelent, de örömtelinek nevezte azt a tényt, hogy a magyar nyelvű oktatás egyelőre megmaradt. Kiemelte, hogy a nehéz körülmények ellenére a közösség mindig kap valamilyen segítséget, mint például 2024-ben a 6. és 7. osztályok számára biztosított interaktív táblákat és számítástechnikai eszközöket, amelyek Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke és Debrecen város polgármestere jóvoltából kerültek az intézménybe. Szót ejtett még a mezőgazdasági támogatásokról és az új adóterhekről is. De hangsúlyozta, a jelenlegi nehéz körülmények ellenére a szervezet célja, hogy továbbra is megtartsa a magyarság szempontjából fontos rendezvényeket.
Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke a megjelentekhez szólva kitért a jelenlegi politikai helyzetre, amely talán új reményt adhat a háború mielőbbi befejezésére. Hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyarság helyzete továbbra is kihívásokkal teli, és a magyar kormány támogatása elengedhetetlen a közösség fennmaradásához. „»Megfogyva bár, de törve nem…« mi még próbálunk itthon megmaradni magyarnak. Mert magyarnak lenni mindig jó” – tette hozzá.
Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke szólt az esetleges közelgő választásokról és az ország politikai helyzetéről.
A közgyűlésen elhangzottak megerősítették, hogy a szőlősgyulai magyar közösség továbbra is kitart hagyományai és identitása mellett, bízva egy békésebb jövőben.
A Felső-Tisza-Vidéken a KMKSZ Viski Alapszervezete február 9-én tartotta meg soron következő közgyűlését a Fodó Sándor Kulturális Központban.
Szabó Gabriella, az alapszervezet elnöke beszámolójában megállapította: sajnos a helyzetből adódóan fogyatkoznak a közösségek, bár ez a taglétszámban nem mutatható ki, jelenleg 1844 taggal rendelkeznek, s bár sokan nincsenek itthon, nem számolták fel a tagságukat, ami biztató. Az elmúlt éven is igyekeztek megszervezni a megemlékezéseket, és több jótékonysági akcióban is szerepet vállaltak. Az elkövetkező időszak sem tűnik könnyűnek, ezért kiemelte: „Mi megtesszük, ami rajtunk múlik, megőrizzük közösségünket, vigyázunk egymásra, és kitartunk egymás mellett, bízva abban, hogy a béke elérhető közelségbe kerül.”
Az elnöki beszámoló elfogadását követően Szeles Viktória az ellenőrző bizottság nevében ismertette a 2024-es év pénzügyi kiadásait és bevételeit.
Czébely Ilona, a Viski Kölcsey Ferenc Líceum igazgatója elmondta, hogy mivel a háború miatt a közösség létszáma fogyatkozik, így idén sem valószínű, hogy két első osztályt tudnak indítani, és a középiskolai státuszt sem biztos, hogy meg tudják tartani 2027 után a módosult ukrán oktatási törvények miatt. Mentőöv lehet a Kárpátaljai Magyar Líceum, mely a Visken is megnyíló Egán Ede Szakképzési Centrum bázisán működne majd. Az elmúlt éven egy nagyobb felújítást is végrehajtott a viski önkormányzat az iskolán, mely a KMKSZ-frakció kitartó munkájának köszönhetően valósulhatott meg.
Az eseményt Nyisztor Szebasztián előadása színesítette, aki Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versét szavalta el.
A Huszti Alapszervezet közgyűlésére a helyi magyar iskolában került sor. Kozma József elnöki beszámolójában elmondta, hogy jelenleg 778 tagot számlál az alapszervezet. Az elmúlt évek során minden nehézség ellenére igyekeztek jelen lenni és megtartani nemzeti ünnepeinket csendes koszorúzás keretében. A jövőt illetően, amennyiben eljön a béke, szeretnének újra visszatérni a már megszokott és jól működő programjaikhoz, és minél több embert bevonni a munkába.
A tagság elfogadta az elnöki beszámolót és az ellenőrző bizottság beszámolóját. A rendezvény végén lehetőség volt különböző kérdések megbeszélésére, ezt követően meghatározták a középszintű és a megyei gyűléseken részt vevő küldöttek számát.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke mindkét közgyűlés munkájában részt vett. Kiemelte: hajlamosak vagyunk arra, hogy a jelenlegi körülmények között elkeseredjünk, de az elmúlt 35 évben sem voltunk könnyű helyzetben, mégis sikerült jelentős eredményeket elérni. Őrizni és segíteni kell a magyar oktatást, s feltétlenül meg kell tartani a közösségi rendezvényeket is. Rávilágított arra is: lehetséges, hogy idén ismét választásokat tartanak majd, s amennyiben igen, úgy a magyar közösségeknek össze kell fogni, és együttes erővel kell cselekedni.
Szimbolikusan Radnóti Miklós „Himnusz a békéért” versével vette kezdetét a KMKSZ viski alapszervezetének közgyűlése. A költemény Nyisztor Szebasztián, a Viski Kölcsey Ferenc Líceum tanulója előadásában hangzott el. A tagság hagyományosan a Fodó Sándor Kulturális Központban gyűlt össze, hogy összegezze és értékelje az elmúlt év eredményeit, megvitassa a közösség aktuális problémáit. A rendezvény a KMKSZ egyik legnagyobb, jelenleg 1844 tagot számláló alapszervezetének elnöke, Szabó Gabriella beszámolójával folytatódott, aki felszólalásában hangsúlyozta, a nehézségek ellenére a kárpátaljai magyarság számára fontos, a közösség megmaradását szolgáló rendezvényeket sikerült megtartani. A közgyűlésen napirendre került a Viski Kölcsey Ferenc Líceum aktuális problémáinak megvitatása is. Czébely Ilona, a tanintézmény igazgatója, a KMPSZ helyi alapszervezetének elnöke felszólalásában hangsúlyozta, az Ukrajnában hatályos oktatási törvény értelmében a jövőben veszélybe kerülhet a településen az anyanyelvi oktatás. Egyben hozzátette, a tervek szerint a 2 éve létrehozott Kárpátaljai Magyar Líceum segít megoldani ezt a problémát. A közgyűlésen jelen volt Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Felszólalásában elmondta, a szórványban lévő alapszervezetek zöme azonos problémákkal szembesül. Ugyanakkor hangsúlyozta, bízik abban, hogy a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezeteinek összefogása révén sikerül azokat megoldani. A három éve tartó orosz agresszió rányomta bélyegét a kárpátaljai magyarság életére, mindennapjaira. Ebben a nehéz időszakban az érdekvédelmi szervezetek kulcsfontosságú szerepet vállalnak a közösségek megmaradásában, az intézményrendszerek, a szebb jövőben vetett hit és remény megőrzésében.
A kárpátaljai szórványmagyarság bár megfogyatkozott, továbbra is kitart és végzi munkáját. Sari József hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a szórványközösségekre, és mindent meg kell tenni megmaradásuk érdekében. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete 13 alapszervezettel működik az egykori Máramaros területén, amelyek aktívan segítik a helyi magyar közösségeket identitásuk és kultúrájuk megőrzésében. A szórványmagyarság helyzetéről és az elmúlt közel 35 év tapasztalatairól beszélgettünk Sari Józseffel, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökével, aki több mint három évtizede elkötelezetten képviseli a kárpátaljai magyarság ügyét.
– Három éve hatalmas megpróbáltatások közepette kell helytállnia a kárpátaljai magyarságnak és benne a szórványnak is. Hogyan tudná összegezni az elmúlt évet?
– Úgy gondolom, hogy nemcsak az utóbbi három év, de a Covid-járvány is rányomta a bélyegét az életünkre, és valahogy befelé fordulttá vált a világunk. Talán kicsit korábbra visszanyúlva ott kezdeném, hogy a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején a kárpátaljai magyarság egy értelmiségi rétegével az Ungvári Állami Egyetem magyar szakán Fodó Sándor vezetésével elindult egy folyamat. Ott kialakult egy csapat, ahogy Sándor nevezte, a „brancs”, és ez a csapat az egyetemet követően szétszéledt egész Kárpátalján. Azokat a gondolatokat, eszméket, amelyek ott megfogalmazódtak Sándor körül, azokat vitték magukkal. Az ukrán Sevcsenko Társaság megalakulásánál Sándor is jelen volt. Ott született meg az ötlet, hogy nekünk is meg kell alakítani a magunk szervezetét. S létrejött egy előkészítő bizottság, meghatároztuk, hogy meg kell alakítani a KMKSZ szervezetét. Mindez 1989. február 26-án valósult meg, az ungvári TIT székházában. Emlékszem, hogy kint a folyosón is álltak, a csilláron is lógtak az emberek, sokan voltunk, s az alakuló ülésen végül hosszabb huzavona után Fodó Sándort választottuk meg a szervezet elnökének.
– Létrejött a KMKSZ, amely a kárpátaljai magyar kisebbség érdekeit hivatott szolgálni. De az, hogy a szervezet ma ilyen formában működik megyeszerte, egy hosszas építkezés volt, s a Felső-Tisza-vidék magyarlakta településeit is teljesen lefedi.
– Azt gondolom, hogy egy olyan szervezetet hoztunk létre, amely merőben más volt, mint az addigi megszokott szervezetek. Nem felülről építkezett, hanem lentről felfelé. Létrejöttek az alapszervezetek, aztán majd a középszintűek, és így alakult meg a Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezet is, amely magába foglalja földrajzilag Huszttól Kőrösmezőig az itt élő szórványmagyarságot, tehát a Huszti, a Técsői és a Rahói járás magyar közösségeit. 13 alapszervezet működik jelen pillanatban. S meggyőződésem, hogy minden emberre szükség van a szórványban, amit nem szabad feladni. Ahogy említettem, három járásban vagyunk jelen, és ezeket a területeket szeretnénk a jövőben is megtartani. Az alapszervezetek megalakulását követően az első dolgunk volt, hogy megpróbáltunk emlékműveket állítani az 1944-ben Gulágra elhurcolt magyarjaink számára. Sajnos több volt az áldozatunk, mint az első és a második világháborúban együtt. Ez volt az első olyan nagyobb megmozdulásunk, amikor ezt a borzalmat kibeszélhettük egymás között is. Ezt követően elkezdtünk építkezni, elkezdtük megszervezni és kiépíteni a kárpátaljai magyarság infrastruktúráját az oktatásban, a kultúrában és a kisebbségvédelemben itt, a szórványban is.
– Hogyan nézett ki ez a tevékenység a Felső-Tisza-vidéken?
– Az első dolgunk az volt, hogy megszerveztük és elindítottuk az Arany Ősz Kórustalálkozót Técsőn, amit sajnos az utóbbi időben az országban zajló események miatt nem tudtunk megtartani, de szeretnénk újra beindítani. Aztán több különböző kulturális eseményt kezdtünk el szervezni, mint az „Őrizz meg bennünket…” szavalóversenyt, amely Visken indult el, s ez olyannyira kinőtte magát egy időben, hogy nemcsak járási, de megyei szinten is népszerű volt, sőt egy időben nemzetközivé is vált, hiszen Lembergből és Alma-Atából is érkeztek résztvevők. Végül ennek az eseménynek a folytatása Rahón állandósult, s mind a mai napig megszervezzük. Az alapszervezeteinkben megalakulásuk óta megemlékezünk nemzeti ünnepeinken. De bevallom, nagyon szeretném már elfelejteni az utóbbi három évben kialakult csöndes megemlékezésből a „csöndes” szót, jó lenne, ha visszaállna a régi rend. Az elmúlt harminc évben a szervezetünk központi megemlékezése volt az augusztus 20-i aknaszlatinai ünnepségünk, amelyre jó lenne újra visszahozni a tömbmagyarságot is, ezáltal is erősítve a szórványt. Miután a Rákóczi-emlékhelyeket már teljes egészében feltérképeztük Kárpátalján, új központi rendezvényünk is lett, melyet Rákóczi-forrásnál tartunk koszorúzással egybekötött megemlékezés keretében.
– Hogyan látja a szórvány helyzetét napjainkban?
– Sajnos nem vagyunk könnyű helyzetben, egyre jobban csökken a lélekszám, de nemcsak a szórványban. A közigazgatási átalakítások nem segítették a magyarság helyzetét. A kistérségi átalakítással például már a Beregszászi sem magyar többségű járás. Az is szórvánnyá vált. Lehet, hogy ezt ők még egyelőre nem érzik olyan szinten, mint mi itt, de elindult a folyamat. Ezért fontos mindent megtenni a szórványközösségeinkért, nem szabad feladni és elengedni a kezüket, mert a területeinket is feladjuk ezáltal. Szórványban vagyunk, nekünk szükségünk van egymásra. Egymás felé ki kell nyújtani a kezünket. Tisztelnünk kell egymás kultúráját, tisztelnünk kell egymás másságát, mert együtt élünk évszázadokon keresztül, együtt élünk most is, és együtt fogunk a jövőben is. Tehát nekünk keresni kell egymással a kapcsolatot, és ezt a kapcsolatot úgy kell alakítani, hogy egymást támogatva tudjunk itt együtt élni és működni. Azt gondolom, ez a fajta szemléletmód segítheti a szórványközösségeink megmaradását.
– Hogyan alakult a középszintű szervezet munkája a kétezres években?
– A kétezres években is tovább építkeztünk, és a már meglévő kulturális események mellett nagyobb fesztiválokat is elkezdtünk szervezni a többi egyházi és civil szervezettel közösen. Ilyen volt például a FELTISZA, amely elsősorban a katolikus egyház támogatásával jött létre, de a kezdetektől állandóan benne voltunk, és én nagyon fontosnak tartom ezt a rendezvényt. Annál is inkább, mert nem egy állandó helyszínen volt megtartva, hanem mindig más településen. De szintén nagyon fontosnak tartom a Huszton évről évre megtartott Bethlen Napot, amely a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által valósult meg, a helyi egyházi és társadalmi szervezetek bevonásával, amiben mi is részt veszünk minden éven. Öröm volt nézni, hogy Huszt központját hogyan töltötte meg nemcsak a magyarság, hanem minden ott élő huszti polgár, akik magyarul, ukránul és mindenféle más nyelven beszélnek, s jól érezték magukat. Ezt a fesztivált is szeretnénk újra visszahozni. S ott van a Koronavárosok Találkozója, amely szintén egy nagy fesztivállá nőtte ki magát az évek során, ennek állandó helyszíne Visk lett. De én azt is jónak tartottam, hogy évről évre az öt koronaváros valamelyike adott neki otthont.
– A kultúra mellett az oktatásban is jelentős munkát fejtettek ki az évek során.
– Intézmények jöttek létre, óvodáink, iskoláink vannak, ezek hála Istennek működnek, s remélem, a jövőben is működni fognak. A táncházmozgalom is erősen jelen volt, bár most a háború miatt egyre nehezebben lehet megvalósítani a programokat, de szeretném, ha ezek a programok az oktatásban újra visszajönnének. A magam részéről mindenféleképpen erkölcsileg és anyagilag is megpróbálom támogatni mindezt. Hiszem, hogy ezt az időszakot is át fogjuk vészelni, egyszer béke lesz, remény talán most van rá. Azonban nagyon sok ember, nagyon sok komoly politikai tényező van, akik még mindig a háború mellett teszik le a voksukat, de a józan észnek előbb-utóbb győzedelmeskednie kell, és minden ilyen rossz végül befejeződik. Nekünk arra kell készülnünk, hogy ha béke lesz, akkor megfelelő kondícióban találjon bennünket, és tovább tudjuk folytatni azt, amit eddig tettünk.
– Az elmúlt években a KMKSZ a Felső-Tisza-vidéken nemcsak oktatási és kulturális szinten volt és van jelen, hanem az önkormányzati tevékenységben is részt vesz és igyekszik képviselni a szórványközösségeket.
– Az utóbbi években a KMKSZ jól szerepelt a felső-Tisza-vidéki önkormányzati választások során. Aknaszlatinán, ahol jelentősen kisebbségben van a magyar közösség, két képviselővel és egy alpolgármesterrel van jelen a KMKSZ-frakció. De ugyanez van Técsőn, a Técsői kistérségben, ahol szintén két képviselőnk van jelen, s őket meg is kell tartanunk. Olyan körülmények között kell ezt megtartanunk, amikor megint csak nagyon szűk kisebbségben vagyunk. Nyilván nem tudunk hatalmas dolgokat véghez vinni, de a lényeg az, hogy számolnak velünk, odafigyelnek ránk, és hitelünk van. Nem utolsósorban jelen vagyunk Visken is, ahol a négy képviselőnknek fontos szerepe van a helyi politikai és gazdasági életben, valamint ott is rendelkezünk alpolgármesterrel. S ha a jövőben újra választásokra kerülne sor, akkor nekünk egy emberként tudni kell, hogy hol a helyünk. Egy emberként kell összefognunk és tennünk a dolgunkat. A helyi kistérségi vezetés is igyekszik odafigyelni ránk, mert ők is nagyon jól tudják, hogy ha kevesen is vagyunk, de azért a választásoknál szükségük lesz a szavazatainkra, illetve többször a mérleg nyelvét tudjuk képezni a tanácsülések során.
– Hogyan lehet tervezni ebben a lehetetlennek tűnő élethelyzetben? S vannak-e tervek a jövőre nézve?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy ha eljön az a bizonyos béke, akkor felkészültek legyünk és ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk öt évvel ezelőtt. Ha a távlatokban gondolkodunk, akkor minden olyan rendezvényünket, amit eddig nem tudtunk folytatni, azt fel kell erősíteni, és újra vissza kell majd hozni. Jó lenne a szórvány napját is méltóképpen megünnepelni, de igyekszünk kisebb programokkal is szolgálni a jelenlegi helyzetben. Például lekvárfőzést tartottunk, Gyertyánligeten lehetne egy gomba- és erdeigyümölcs-fesztivált szervezni vagy egy medvehagymás napot. Hiszem azt, hogy ha béke lesz, tovább folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Ehhez kívánok erőt, egészséget mindenkinek, aki itt van velünk.
