Az egymásba kapaszkodás fontosságának hangsúlyozása, az emberi kapcsolatok megtartása, a szórványban élő magyar közösség összefogása – ezek jellemezték leginkább a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete által életre hívott első Medvehagyma fesztivált. A hagyományteremtő szándékkal megszervezett alkalomra május 11-én került sor a Szövetség técsői székházában.
Az elmúlt öt év történései sok mindent megváltoztattak, rendkívül nehéz éveket tudhat maga mögött a kárpátaljai magyarság is, ezért a rendezvény szervezői úgy gondolták, hogy Felső-Tisza-vidéken élő és ott tevékenykedő magyaroknak szükségük lenne a kapcsolatok újraélesztésére és megtartására, arra, hogy az itthon maradtak közösségerősítés céljából ismét találkozni tudjanak, hogy újra „megtaláljuk egymással a közös hangot” – fogalmazott köszöntőjében Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, hozzátéve: ezért szervezték meg a Medvehagyma-fesztivált. Az esemény házigazdája elmondta: „Nem szokványos dolog ez, de úgy gondolom, hogy a köztudatba bele fog evődni, annál is inkább, hogy Magyarországon is tartottak már ilyet, és ha sikerül, akkor felvesszük majd az ottani szervezőkkel a kapcsolatot”.
„Nagyon jó lenne, ha ebből a kis teremből egy nagy térre tudnánk kimenni, mert az egésznek az lenne a lényege, hogy közösen keressük azokat a lehetőségeket, amelyek minket ebből az áldatlan helyzetből tovább tudnak vinni. S ha jövőre is sikerül megszerveznünk a fesztivált, akkor azt már nem itt szeretnénk lebonyolítani, hanem ki szeretnénk menni oda, ahol a medvehagymát szedtük. Szeretnénk hagyományt teremteni, hiszen a gasztronómia összehozza az embereket, gondolatébresztő beszélgetésekre készteti a társaságot” – hangsúlyozta Sari József, majd örömét fejezte ki, hogy a székház udvara ismét baráti társalgásoktól volt hangos.
A köszöntőt követően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Ezt főztük ki… című különleges, kulináris élvezetekkel kapcsolatos előadását láthatta a közönség, amely rájött arra is, hogy mi az a dolog, ami biztosan közös a híres magyar költőkben és írókban: mindannyiuk számára kulcsfontosságú volt az étel és az étkezés. Petőfi egyik kedvence a túrós csusza volt, Mikszáth szerette a palóclevest, Jókai a bablevest; kiderült számos érdekesség is, például hogy mi az a Krúdy-fröccs, hogy Móricz evés közben is írt, s a töltött káposztát postán küldték Párizsba Ady után. A beregszászi színészek produkcióját bordalok színesítették, s végül a zsíros kenyérről szóló vers zárta az előadást, melyet Fornosi D. Júlia színésznő mellett fiatal tehetségek – Heczel Jázmin, Huzina Eszter és Ferku Szilveszter – vittek színre.
„Nagy örömmel fogadtuk a felkérést a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségtől, hogy látogassunk el ide, Técsőre, az első Medvehagyma fesztiválra, hiszen ez egy olyan rendhagyó kezdeményezés, amikor a kulináris élvezetek, a gasztronómia össze tud kapcsolódni a művészetekkel. Nekünk van is egy ilyen jellegű előadásunk Ezt főztük ki… címmel, amelyet Mónus Dóra és Fornosi D. Júlia állított össze és alkalmazott színpadra. Ezt az előadást korábban több, hasonló jellegű rendezvényen bemutathattuk már, mindig nagyon közeli élmény a nézők számára, hiszen egy picit hasonlít a kocsmaszínházhoz, egy picit kötetlenebb formában tudnak találkozni a nézők színházi élménnyel, nem mellesleg pedig magyar irodalmi klasszikusokat tudunk idézni: Petőfi bordalaival kezdünk – hiszen itóka is jár az étkezéshez –, majd Mikszáth Kálmán palóclevesével, Jókai bablevesével folytatjuk a sort, megjelennek Krúdy Gyula híres gasztronómiai írásai, s emellett Karinthy vicces, szórakoztató, hasonló tematikájú írásait is beleválogattuk az előadásba, Szabó Magda pedig – hát legyen titok, nézzék meg az előadást, hogy miért került bele ebbe az összeállításba” – mondta újságírónknak Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója.
A színházi élmény népszerűsítése mellett egy másik fontos feladata is van a beregszászi társulatnak azzal, hogy magyar nyelvű kulturális programot mutat be nemcsak a beregszászi anyaintézményben, hanem jelesül éppen a szórványvidéken, Felső-Tisza-vidéken, mégpedig a magyar nyelvű kultúra terjesztése – szögezte le Sin Edina. „Ez örök, három évtizedes missziója az intézményünknek. Tudjuk, hogy mennyire fontos az, hogy minőségi magyar nyelvet halljanak az itt élők, ráadásul érezzék annak a szervezettségnek az erejét és a hatását, amelyet mi, egy tömbben élő magyarok minden nap megtapasztalhatunk. Mi megpróbáljuk ilyen jelleggel is erősíteni az itt élők magyarságtudatát, identitását, és megpróbáljuk megmutatni azt, hogy még mindig mekkora ereje van így, háborús viszonylatokban is a magyar szónak és magyar kultúrának Kárpátalján” – hangsúlyozta a beregszászi színház megbízott igazgatója.
Az előadással előkészítették a terepet az addigra elkészült finomságoknak. A filagóriában megterített asztalokon tárkonyos medvehagymás krumplilevessel, tepertős-medvehagymás pogácsával, medvehagymával ízesített körözöttel, bárány ordával, kukoricakenyérrel, töltött húsokkal, valamint hagyományos és szőlőlevélbe töltött káposztával kínálták a rendezvény résztvevőit.
A rendezvények közösségépítő szerepe különösen fontos a szórványban élő magyarok számára, mert ezek az események hozzájárulnak a kulturális identitás megőrzéséhez, megerősítik a közösség összetartozását, valamint segítenek átörökíteni az elődeink által ránk hagyott hagyományokat is. A szórványközösségek gyakran elszigeteltebbek lehetnek a magyar kulturális élettől, így az ilyen alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalabb nemzedékek is kapcsolatba kerüljenek a magyar kultúrával, és erősítsék nemzeti identitásukat. Emellett a közös események serkentik a társadalmi összetartást, csökkenthetik az elszigeteltség érzését, és elősegítik a kulturális örökség továbbadását, ami mind alapvető fontosságú a kisebbségben élő közösségek fennmaradása szempontjából.
A beregszászi születésű színészlegenda, Fedák Sári előtt tisztelegve számos eseményt szervezett a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. Május 5-én a Kárpátaljai Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának falán található emléktáblánál, majd a Beregszász központjában lévő Fedák Sári-szobornál helyezték el az emlékezés koszorúit, a nap fénypontjaként pedig a Fedák Sári monodrámát láthatták a nézők Szűcs Nelli, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész előadásában. A jelenlévőket Sin Edina megbízott igazgató köszöntötte, aki elmondta, minden időben szem előtt kell tartani, hogy egyazon közösség tagjai vagyunk, épp ezért döntött úgy a beregszászi színház, hogy a májusi előadásokon egy adománygyűjtő perselyt helyeznek ki a kárpátaljai születésű kisfiú, Major Ádám gyógykezelésének támogatására.
The emotional moment King Charles salutes Ukrainian soldiers at the 80th VE Day commemorations. The Ukraine flag being the final one in the processions is exactly why I love our country. We know where we stand 🇬🇧🤝🇺🇦 pic.twitter.com/ydcoGR5KeM
Az Osztrák- Magyar Monarchia első és legfényesebb sztárjára, Fedák Sárira emlékeztek Beregszászon. A XX. század első felének egyik legismertebb és legsikeresebb magyar előadóművésze volt, aki Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után, 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg pályáját, amelynek során számos magyar és külföldi színházban fellépett.
Május 5-én méltóságteljes megemlékezéssel tisztelegtek a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, Fedák Sári emléke előtt halálának 70. évfordulóján Beregszászban. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház szervezésében zajló esemény nemcsak a primadonna életútját idézte fel, hanem a művészet és az emlékezés közösségi erejét is kiemelte.
Csendes, mégis méltóságteljes koszorúzással vette kezdetét a megemlékezés. Először a Kárpátaljai Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának falán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a résztvevők – a kastélyt a híres magyar primadonna, a beregszászi születésű Fedák Sári (1879–1955) építtette szüleinek.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke megjegyezte: bár maga az egyház közvetlenül nem kapcsolódik Fedák Sári örökségéhez, mégis fontosnak tartják, hogy megőrizzék a múlt értékeit – különösen egy olyan eklektikus stílusú kastély épületében, amely egykor a színházi élet része volt, és mert a múlt értékeinek megőrzése közös ügyünk, különösen ott, ahol a kultúra és a hit szimbolikusan is találkozik. E gondolatok is mutatják, hogy az emlékezés nemcsak kulturális, hanem közösségi ügy is.
Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész személyes hangvételben osztotta meg gondolatait Fedák Sári életútjáról. Kiemelte, hogy a színésznő nehéz történelmi időszakban élt, de művészete és kitartása példaként szolgálhat a mai nemzedéknek is. „Ő volt egyike azoknak, akik elvitték a kárpátaljaiak hírét a nagyvilágba” – mondta, majd hozzátette: „Az, hogy majd később emlékeznek-e ránk, rajtunk múlik. Mi vagyunk a kapocs a jelen és a jövő között, mint ahogy Fedák Sári is.”
A program második állomása a Kossuth téren található Fedák Sári-szobor volt, ahol szintén koszorúzással rótták le tiszteletüket az emlékezők. Babják Zoltán, Beregszász polgármestere beszédében hangsúlyozta: Fedák Sári öröksége ma is élő része a város kulturális identitásának, és példát mutat abban, miként lehet a helyi értékeket országos, sőt nemzetközi szintre emelni.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója arról beszélt, hogy a teátrum számára fontos Fedák Sári emlékének méltó ápolása. Az idei évfordulóra Fedák-napokat szerveztek, előadásokkal és megemlékezésekkel. Ennek részeként került sor a Szűcs Nelli főszereplésével készült monodráma bemutatására is, amely Fedák Sári életét dolgozza fel. Az előadást május 5-én este tekinthették meg Beregszászban, majd másnap, május 6-án a Tiszaújlaki Művelődési Házban a KMKSZ társszervezésében.
Mindkét előadáson adománygyűjtést tartottak a halábori születésű Major Ádám részére, az „Összefogunk Ádiért” Alapítvány támogatására. Az esemény ezzel nemcsak a múlt emlékeit idézi fel, hanem a jelen közösségi összefogásának erejét is megmutatja.
Fedák Sári neve ma is fényt hoz a kárpátaljai kultúra egére. Az őt ünneplő események azt üzenik: a színház, az emlékezés és a közösség ereje képes hidat építeni múlt és jövő között.
1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be Szatmárcsekén a Himnusz kéziratának véglegesítését. Idén is hagyományosan Ungváron rendezték meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi ünnepségét, amely szerdán este a Bavka Kárpátaljai Megyei Akadémiai Bábszínházban kapott helyet.
A meghívott vendégek – Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője, Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, Héder János, az ungvári egyházközség lelkésze, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, Janig Péter, ungvári római katolikus plébános, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezet elnöke, megyei képviselő, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető elnöke, Kulin Zoltánt, a TV21 Ungvár igazgatója, Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója, a KMKSZ jelenlévő alapszervezeti elnökei – bemutatása után a jelenlévők meghallgatták, illetve közösen elénekelték államunk, majd nemzetünk himnuszát.
Ünnepi beszédet elsőként Bacskai József főkonzul mondott, aki megköszönte a megtisztelő meghívást dr. Brenzovics Lászlónak, a KMKSZ elnökének a Himnusz 202. évfordulóján a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségre. Megjegyezte, január 22. fontos ünnep a naptárban, amikor évezredes hagyományainkra, gyökereinkre emlékezünk, azokra az értékekre, melyek minden magát magyarnak valló ember számára fontosak: nyelvünkre, történelmünkre, közös kultúránkra.
– Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál több. A költeményt az egész nemzet ‒ tagjai éljenek bárhol is a világban, az anyaországban, a magyar haza határain kívül ‒ a szívébe fogadta. Nemzeti imádságunk megtestesíti azt az elvet, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jelen és nincs jövő. […] Ezekben a napokban különböző rendezvények erősítik nemzettudatunkat. Az elismerés szavai illetik minden, a magyar haza határain élő testvérünket Ungvártól Torontóig, Ausztráliáig, akik néha a legnehezebb politikai és egzisztenciális viszonyok között, és így különösen Kárpátalján, az ukrán‒orosz háború mindennapi nehézségei ellenére is ápolják, fejlesztik, megőrzik a magyar nyelvet és kultúrát – emelte ki, és személyes megjegyzésként elmondta: számára sehol a világban nem zeng a nemzeti imádságunk olyan szépen, mint itt, a Tisza-menti falvakban, városokban a templomokban és a rendezvényeken.
A diplomata kihangsúlyozta: a kárpátaljai magyarság oktatási és kulturális intézményeinek segítségével komoly erőfeszítéseket tett és tesz szűkebb hazája, az anyaországot, az európai közösséget is gazdagító magyar kultúrája, magyarsága megőrzése érdekében.
– Teszi mindezt nemcsak maga és az anyaország, hanem Ukrajna egésze javára. Főkonzulként mindig fontos volt számomra, hogy lehetőség szerint igyekezzenek minden támogatást megadni, megteremteni a működés tárgyi feltételeit, támogatni a magyarság kulturális szervezeteit – jegyezte meg Bacskai József, és köszönetet mondott a megyében zajló értékteremtő munkáért, a szervezetek elhivatottságáért, mindennapi helyállásáért és erőfeszítéseiért. – Magyarország nemzeti kormánya megkülönböztetett figyelemmel kíséri ezt és a jövőben is kiemelt nemzetpolitikai célok közé fog tartozni a magyar nyelv és kultúra méltó támogatása.
A KMKSZ nevében Balogh Lívia mondott ünnepi beszédet. Kiemelte: nagy öröm számára, hogy ő köszöntheti a megjelenteket a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében a magyar kultúra napja alkalmából itt, Ungváron, ahogy az is, hogy idén is sikerült összegyűlni és nemzeti összetartozásunk alapjáról, a magyar himnusz keletkezéséről emlékezni.
– A magyarságnak a XIX. századig nem volt nemzeti himnusza. Ahogy sok más népnek sem Európába. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek idején, 1821 januárjában írja meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Himnuszt. Első alkalommal nyilvánosan 1844. augusztus 10-én énekelték el az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi-gőzös vízre bocsátásának idején – mondta az elnök asszony felidézve a himnusszal kapcsolatos történelmi eseményeket, amely mindannyiunk nemzeti fohásza lett.
– A nemzeti romantika szülte ima Istenhez írt fohász, mely számot vet nemzetünk dicső múltjával éppúgy, mint bűneivel, kudarcaival. Sorai hozzánk nőttek és összetartozásunk szimbólumává lettek – hangsúlyozta Balogh Lívia utalva arra, hogy ezt énekeljük kimagasló teljesítmények elismeréseként, s talán pont az ima hangulata az oka, hogy a magyarság nem csupán kiemelkedő pillanatokban énekli a himnuszt. – A legreménytelenebb helyzetekben, sorstragédiák küszöbén is elhangzik. Ahogy elhangozhatott Szelmencen, a szögesdróttal kettévágott falu határának mindkét oldalán, valamelyik barakkban a Gulágra hurcolt férfiak ajkáról éppúgy, mint mikor 1848, 1944 vagy 1956 után betiltották. De kiirtani, eltörölni a legnagyobb tiltás erejével sem lehetett már. Mert szimbólum lett. Minden magyar hitének szimbóluma.
A KMKSZ UKSZ elnöke kitért arra is, hogy ezekből a szimbólumokból, üzenetekből, szavakból, lépésekből, akaratból, talentumból épült fel az identitás.
– Ez az, ami éltet, táplál és erőt ad. Legyen bármilyen a kihívás, ami előttünk áll. Ennek a közös egységnek nincsenek határai. Ott van mindenhol, ahol értik a szót és egy kulturális nyelven beszélnek. Mindenhol, ahol magyar él. És nincs külső erő, mely megtagadtatná velünk ezeket a sorokat, hisz eggyé váltak velünk – mondta és Szabó Lőrinc soraival zárva köszöntőjét azt kívánta a helyi és nemzeti kultúra elkötelezettjeinek, hogy Kölcsey sorai büszkeséggel töltsenek el minden magyar szívet, hogy nőjön kudarcaink fölé cselekvő hit, mely a magyar kultúrából táplálkozik, s ez a hit adjon erőt itt, Kárpátalján is „viselni sorsunk, ahogy meg van írva”.
Az ünnepi beszédek után a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Papírsárkány című előadását láthatták a nézők Gyevi-Bíró Eszter rendezésében.
Sin Edina, a színház megbízott igazgatója lapunknak elmondta, hogy a darab egy olyan történetet hoz elénk, amely sok nő számára ismerős lehet Kárpátalján, hiszen az 5 lánytestvér életét alapvetően a férfinélküliség, a férfiak hiánya jellemzi. Egy megrekedt élethelyzetben találkozunk velük, akik szeretnék ugyan az élettel járó természetes cselekményeket, a házasságot, a gyermekszülést behozni az életükbe, de ez külső tényezők, vagy belső fájdalmak miatt megrekedt. Ennek következményeként hordozzák az életükben ezeket a ki nem mondott gyötrelmeket.
A történet Írországban zajlik, ahol 5 nővér, valamint egyikük szerelemgyereke él. Michael Mundy kisfiúként egy Donegal megyei kis falu melletti tanyán él édesanyjával és annak 4 lánytestvérével. Ő narrátorként vezeti a nézőt időn és téren át a darabban. Nagy ritkán felbukkan az apja, a nővérek Afrikából fura nézetekkel visszatérő misszionárius bátyja. Közben a gyerek lassan papírsárkányt készít, egy néha még működő, recsegő rádiókészülék olykor felszabadult táncra ösztönzi az 5 nőt, és a közelgő spanyol polgárháború miatt elfojtott érzelmek törnek a felszínre. Brian Friel az emberi természetről fest sokszínű képet egy családi drámán keresztül.
– A történet sok hasonlóságot mutat azoknak a nőknek az életével, akik a háború miatt váratlan fordulatként távol kell, hogy tudják a szeretteiket, a férjeiket, fiaikat, apáikat maguktól, magányra, egyedüllétre, önállóságra kényszerültek. Ezt a fájdalmat szerettük volna ezeknek a nőknek a történetével egyrészt kimondani a színpadon, illetve behúzódik a történetbe olyan szál is, ami szintén ismerős lehet: a sok évet távol töltött családtag visszatérése. Vajon milyen változásokat eredményez a családtag életében, vissza tud-e térni a rég elhagyott élethelyszínre, tudja-e ott folytatni az életét, ahol abbahagyta? Jó ezekről az élethelyzetekről beszélni és fontos az, hogy a művészet segítségével, színpadon meglátva önmagunkat, saját szituációnkat, ezt bátran ki merjük mondani. S nagy közösségben, ráadásul a mi saját kárpátaljai magyar közösségünkben a sorstársainkba kapaszkodva talán még egyszerűbb ezt feloldani. Ez volt ezzel a darabbal a célunk – mondta végezetül Sin Edina.
A Petőfi János vitéze alapján készült Szívemnek gyöngyháza című monodrámáját mutatta be a beregszászi magyar színház. Ez az idei utolsó premier a teátrumban. Az előadója Polyák Anita színművész hallgató, akinek a tanára és a darab rendezője Vidnyánszky Attila. Megszokott jelenség, hogy egy-egy premier, sőt az előadások többsége teltházas a beregszászi színházban. Ez alkalommal is tele volt a nézőtér és persze újabb előadások következnek. Sin Edina hozzátette: a nagy sikerre való tekintettel a KMKSZ felkérésére több kárpátaljai helyszínen bemutatják a darabot és már a premier után több iskolából is jelezték, hogy tanítványaikat szeretnék elhozni az előadásra- fogalmazott.
Beregszász után Munkácson is bemutatták az Uram, segíts Haza minket! című előadást a KMKSZ szervezésében, ami a malenkij robot 80. évfordulójának alkalmából készült. A produkció korhű feljegyzések és az elhurcoltak levelei, visszaemlékezései alapján próbálja közelebb hozni a történéseket a nézőkhöz. Az emlékezés az egyik legemberibb gesztus, ami másokra irányul, de mi töltekezünk belőle, köszöntötte nyitóbeszédében az egybegyűlteket Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. Szinte nincs olyan család Kárpátalján, amelyik ne lenne érintett a 80 évvel ezelőtti elhurcolásokkal kapcsolatban. Fontos, hogy ezek az események ne csak a statisztika világában maradjanak meg – így a színház igyekszik megfoghatóbbá tenni azt a ma élő nemzedék számára is, fogalmazta meg Fornosi D Júlia az előadás szereplője. A KMKSZ elengedhetetlennek tartja, hogy minden évben megemlékezzenek az áldozatokról és egyik fontos céljául tűzte ki a kényszermunkára besorozottak neveinek felkutatását, emelte ki Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke. A teltházas előadásnak a Munkácsy Mihály Magyar Ház adott otthont. A megindító jeleneteket kevesen tudták könnyek nélkül végignézni. A kárpátaljai magyarság 1944-es tragédiáját bemutató előadást a napokban több helyszínen is megtekinthetik majd az érdeklődők.
Az UNICEF széleskörű felmérése megállapította, hogy a fiatalok, iskolások zömét rendszeresen éri bullying, azaz bántalmazás, megfélemlítés. Az iskolai zaklatás aktuális problémájára reagálva szerveztek előadást a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban. A tantermi színjátékot Hans Dansar svéd író Nevem Freja című műve alapján Gyevi-Bíró Eszter rendezte. Az elbeszélés főszereplője egy 13 éves lány, akinek beilleszkedési problémái vannak. A történet Svédországban játszódik, napjainkban. Freja és méhész, valamint biotermelő szülei a nagyváros szélén élnek. A lánynak nincsenek barátai az osztályban, próbálja képviselni szülei fontos misszióját, része szeretne lenni az osztályközösségnek. Zárkózottsága miatt szülei Freját pszichológushoz viszik, videónapló vezetését javasolják. Az interaktív előadás során itt lép be a történetbe a néző, akikkel együtt keresik a megoldásokat. Freját Heczel Jázmin segédszínész alakítja, aki első alkalommal mutatkozhatott be főszereplőként. Eriket, a menőt, Freja egykori jó barátját Ferku Szilveszter elevenítette meg a színpadon, aki egyszer csak megváltozik és ismét a lány társává válik. A darab premierjén a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum nyolcadikos diákjai vettek részt. Az évek óta sikeresen megvalósuló színházi-nevelési programunk keretein belül igyekszünk a fiatalokat foglalkoztató tematikai előadásokat szervezni, nyilatkozta Sin Edina, a beregszászi színház ügyvezető igazgatója. A Nevem Freja tantermi előadást a KMKSZ és a Pro Agricultura Carpatika támogatásával Kárpátalja különböző oktatási intézményeiben tervezik bemutatni.
A teltházas beregszászi előadás után október 15-én Munkácson is színpadra került Darvasi László Karády zárkája című zenés monodrámája. Az előadást a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermében mutatták be, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közreműködésével, a Déryné Program támogatásával.
Az előadás kezdetén, Sin Edina a beregszászi színház megbízott igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Köszöntőbeszédében hangsúlyozta: „Azt hiszem, különösebben nem kell ecsetelnem a mai háborús nehézségek közepette dolgozó kulturális intézmények számára Magyarországról, a Kárpát-medencéből érkező segítség jelentősgét. Nagy öröm számunkra az is, hogy az igény a színházi előadásokra továbbra is megvan. Elég csak önökre néznünk, elég csak a tegnapi, beregszászi 70 pótszékes előadásra gondolnunk. Látjuk azt, hogy az igény a magyar nyelvű színházi kultúra iránt továbbra is megvan. Mi teszünk azért, hogy minden érdeklődő számára gazdag programokkal álljunk elő. Hiszen a Karády zárkája előadás után Rejtő Jenő, Szabó Magda életét bemutató előadással készülünk már most. Reményeink szerint nemcsak Beregszászban, valamint itt, Munkácson, hanem további kárpátaljai befogadóhelyeken is be tudjuk mutatni előadásainkat. Köszönjük a Munkácsy-háznak, hogy nyitott ajtókkal várnak minket, s hogy partnerekként tudunk együttműködni. Köszönjük, a KMKSZ-nek, hogy ugyancsak számos esetben együtt dolgozhatunk.”
A zenés monodráma a Gyulai Várszínház produkciójaként született meg, de Barta Boróka a gyergyószentmiklósi Figura színház művésznője, Béres László rendező a kolozsvári színház munkatársa, Horváth Zoltán pedig a kolozsvári opera zongoraművésze.
Kanczler Katalin Mária Karády Katalin néven vált ismert színésznővé, sanzonénekessé. Az előadás során bemutatott történet cselekménye szerint 1944-ben kémkedés vádjával kihallgatják a színésznőt. Kínzást és megalázást kell elszenvednie. A zárkában addigi életét, gyermek- és ifjúkorát, szerelmeit vetíti maga elé dalok formájában.
Sin Edina megbízott igazgató hetilapunknak elmondta, azért tartotta a társulat fontosnak Munkácsra is elhozni az előadást mert: „Mindig azt a kritikát kapjuk, hogy csak a beregszászi színházra koncentrálunk. […] Legyen bármilyen nehéz a helyzet, akár koronavírusos, akár háborús nehézségekkel kelljen szembenéznünk, pórbáljuk missziónkat folytatni nemcsak a beregszászi anyaintézményben, hanem a régió más magyarok lakta vidékein is.”
Az előadást vastaps és a művésznő virágcsokorral való köszöntése zárta.