18 végzős mellére tűzték ki a zöld szalagot március 17-én a Kaszonyi Arany János Líceumban. Az ünnepségre az intézmény tornatermében került sor. Az esemény kezdetén a jelenlévők egyperces néma csenddel emlékeztek a háború áldozataira.
Az ünnepelteket Fejes Zsuzsanna köszöntötte, aki beszédében arra kérte a végzősöket, hogy maradjanak pozitív gondolkodásúak és a nehézségek ellenére is reménykedjenek a jövőben, legyenek hűek a líceum hagyományaihoz és öregbítsék az intézmény hírnevét.
A szalagavató az intézmény legszebb hagyománya, amelyre minden évben a ballagás előtt lelkesen készülnek. A diákok mellére tűzött zöld szalag több dolgot szimbolizál: remény, bizakodás, egység.
Az osztályfőnök megható beszédet intézett diákjaihoz, számos emléket megosztva az együtt töltött évekről. Ezt követően Lengyel László, a helyi oktatási osztály vezetője köszöntötte az egybegyűlteket.
A felsorakozott fiúk és lányok kisgyermekként lépték át az oktatási intézmény küszöbét néhány éve, ahol tudással, tapasztalattal, barátsággal, közös emlékekkel gazdagodtak. Versekben és énekekkel osztották meg gondolataikat a családról, szeretetről, szülőföldről, anyanyelvről, hitről, becsületről, reményről. Ezt követően virággal adtak hálát szüleiknek és tanáraiknak, akik segítették és támogatták őket ezen az úton.
31 végzős „gimnazista” szíve fölé tűzték fel a reményt jelképező zöld szalagot a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum – egykori nevén Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium – szalagavató ünnepségén március 24-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háború áldozataira.
A végzősök ünnepélyes színpadra vonulását követően Szabó Árpád, a líceum igazgatója mondott köszöntőt. Beszédében arra biztatott mindenkit, hogy minden nehézség ellenére a pozitívumokat tartsák szem előtt és bizakodjanak a jövőben. „Eddigi pályafutásom alatt még soha nem láttam ilyen fontosnak a szalagavató ünnepségünket, amelyből nemcsak diákjaink, de mi is erőt merítünk. Mert amikor ma feltűzik osztályfőnökeitek a remény zöld szalagját, akkor nemcsak ti reménykedtek a szebb jövőben, de mi mindnyájan, mert ti vagytok a jövő, a mi jövőnk is” – szólt a diákokhoz Szabó Árpád, s arra kérte őket, legyenek hűek a líceum elveihez, hagyományaihoz és öregbítsék az intézmény hírnevét. „Telesüljenek vágyaitok, érjétek el céljaitokat, legyetek méltók nemcsak tanintézményünkhöz, hanem ehhez a maroknyi kárpátaljai magyarsághoz, amely már annyi vihart átélt a történelem folyamán, mégis itt vagyunk, és remélem, itt is leszünk” – húzta alá ünnepi beszédében az igazgató.
A szalagtűző ünnepség az intézmény legszebb hagyománya, melyre évről évre lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag számos jelentést hordoz: reményt sugároz, bizakodást áraszt, összeköt. Ennek jegyében Mázor Júlia és Mihovics Magdolna osztályfőnökök diákjaik szíve fölé tűzték a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnökeiknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnökök ezután személyes hangvételű és megható gondolatokat osztottak meg az elmúlt közös évekről, a megannyi maradandó emlékről.
„Azt kívánom nektek, hogy a hátralévő pár hónapot hasznosan, tanulással töltsétek, és legyetek hálásak szüleiteknek és tanáraitoknak azért, hogy a felkészüléshez erejükön felül minden lehetőséget megadnak. Ahogyan a zöld szín is szimbolizálja, a lehetőség adott és megvan, hiszen sikerült megtartani ezt a szalagavatót is” – hangsúlyozta köszöntőjében Erdei Péter beregszászi magyar konzul, majd egykori matematikatanárának gyakran emlegetett mondását idézte: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”
„Ennyi feszültség, izgalom és várakozás régen kísérte a szalagavató előkészületeit. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a nehézségek ellenére ma méltóképpen tudunk ünnepelni. Ez a mai nap a közös munka diadala, felemelő érzés szülőnek, tanárnak, diáknak egyaránt” – fogalmazott köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Városi Oktatási és Kulturális Osztály vezetője, aki útravalóul Váci Mihály szavaival biztatta a végzősöket: „És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy; s egy tekintetük elhitesse véled: – szép dologért élsz – és érdemes élned.”
Gratulált a „külső körülmények által rendkívüli módon megnehezített pályán is a célegyenesbe fordult” diákoknak Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese, valamint levélben köszöntötte az ünneplőket Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője.
A köszöntők sorát Margitics János református lelkész és Marosi István görögkatolikus áldozópap zárta, akik megosztották bíztató gondolataikat a zöld szalag kapcsán, majd Isten áldását kérték az érettségi előtt álló fiatalokra.
A mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbóluma a staféta, amelynek egyre gyarapodó szalagjai az előző évek végzősei számára fontos értékeket hordozzák és viszik tovább. A múlt, a jelen és a jövő értékei vannak feltűzve rá. Egy évig a mostani végzősök őrizték az összetartozásnak ezt a jelképét, s a szalagavató ünnepség keretében saját értékeikkel gazdagítva továbbadták azt a nyomukban haladó osztálynak.
A színpadon felsorakozott végzősök néhány évvel ezelőtt kisgyermekekként lépték át a tanintézmény küszöbét, s az eltelt idő alatt ismeretekkel, tudással, tapasztalatokkal, barátságokkal, életre szóló emlékekkel gazdagodva értek el a mai naphoz. A tarsolyukba gyűjtött gondolatokat, a számukra meghatározó értékeket mutatták be műsorukban, mely egyben versben és dalban kifejezett vallomás a családról, a szeretetről, a szülőföldről, az anyanyelvről, a hitről, a becsületről, a reményről. S hogy ezeket nemcsak szóban vallják, hanem ezen értékek szerint cselekszenek, annak egyik bizonyítéka, hogy adománygyűjtő dobozt helyeztek el a színpad előtt, s arra kérték szeretteiket: az ünnepi virágcsokrokra szánt összegeket ajánlják fel inkább a harcokban megsebesült katonák gyógykezelésére és rehabilitációjára. A gyűjtéshez csatlakoztak más osztályok, a tanári kar és az ünnepségen jelen levő számos meghívott is. Az végzősök összeállítása végén megható sorokkal emlékeztek meg az elmúlt évben elhunyt osztályfőnökükről, Onoprijenko Viktóriáról.
A hagyományokhoz híven a tanári kar dallal köszöntötte a szalagavatós diákokat, akik az ünnepség záróakkordjaként keringőt táncoltak, melyet Beregszász város lakóinak örömére megismételtek a művelődési ház előtti téren.
Október 29-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében a Nagyberegi Református Líceum 19 végzős diákjának szíve fölé tűzték fel ünnepélyes keretek között a reményt jelképező zöld szalagot.
A szalagavató ünnepség kezdetén Tóth László lelkész-igazgató Máté evangéliumának 13. fejezetéből vett igeszakasszal köszöntötte az egybegyűlteket. Igehirdetésében a köszönetmondás és a hálaadás jelentőségére helyezte a hangsúlyt. A zöld színű szalagot kiemelve Tóth László aláhúzta: „Nagyon fontos üzenetet hordoz, sokak számára mást és mást szimbolizál, lehet figyelmeztető jel vagy a reménység zöld szalagja, mellyel kifejezzük, hogy bizakodva, reménykedve tekintünk a jövőbe.” A végzősökhöz szólva a lelkész-igazgató hozzátette: „Azt kívánom nektek, hogy néhány hónap múlva, amikor megkapjátok a következő szimbólumot – a zöldet felváltó piros szalagot – elmondhassátok: hozzáállásunkban, céljaink elérésében érettebbekké lettünk, s a legnagyobb örömötök és boldogságotok az, hogy ismeritek és követitek azt a Jézus Krisztust, aki megnyitotta a ti szemeiteket és füleiteket is.”
A líceum tánccsoportjának előadása után az alkalomra meghívott vendégek köszöntötték a jelenlévőket.
Szűrös Mátyás beregszászi magyar konzul szintén a szalagavató relevanciáját emelte ki beszédében: „A végzősök szalagja szimbolikus jelentőséggel bír, ez az iskolához való tartozást jelenti, amelynek gondoskodása alatt cseperedett fel a diák. Tekintélyt is ad, hiszen a szalag szemmel láthatóan sugallja, hogy viselője már túl van a középiskolai tanulmányainak a nehezén. Ezzel párhuzamosan a gyermekkor lezárásának első mozzanata is a szalag feltűzése, hiszen már csak pár hónap választja el a végzős diákokat a ballagástól és az érettségitől. […] Csak az ünnepel igazán, aki a szívét e napra már régóta készíti, s dolgozott érte, hogy szép legyen” – fogalmazott a magyar diplomata.
Az ünnephez hozzátartozik az öröm és a hála – szögezte le köszöntőjében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, aki elmondta, hogy 2022 a Kárpátaljai Református Egyházban a hálaadás éve. „Háború van, és sok dolog terheli a mindennapokat, ugyanakkor a mai alkalom is megerősít abban, hogy ez az év a hálaadás éve. Mindannyiunk szívében ott legyen a hála, mert akkor az életünkben nemcsak olykor lesznek ünnepnapok, hanem Istennel a szívünkben minden nap az lesz” – fűzte hozzá.
Micik Julianna, a Kárpátaljai Református Egyház tanügyi tanácsosa egy tanmesét olvasott fel, melyben felhívta a figyelmet a tudás fontosságára, mely – mint fogalmazott – „felbecsülhetetlen értékű”.
„Különösen a szalagavatóra készülve tudatosulhatott bennetek annak a gondolata, hogy tíz év után most valóban a »tiétek a grund«. Három dolgot szeretnék ünnepélyesen a szívetekre helyezni: az első, hogy bár nehéz körülmények között kell helyt állnunk, de Istennél minden lehetséges, a nehéz körülmények között is van remény, érdemes küzdeni; a második, hogy a mindennapjaitokat a látott és megtapasztalt siker és öröm ellenére mégis sokszor meghatározza és uralja a borúlátás, ezért kívánom, hogy tudjátok látni és értékelni az Istentől kapott életeteket, körülményeiteket, talentumaitokat; a harmadik a közösség élményének meghatározó fontosságán alapul, így kívánom, hogy ezen utolsó iskolai tanévetekben tegyetek meg mindent azért, hogy olyan igazi kincseket gyűjtsetek, melyeket semmilyen körülmény közepette nem vehetnek el tőletek” – tolmácsolta Kovács András, a líceum oktatási igazgatójának köszöntőjét – mely elsősorban a végzősökhöz szólt – Tóth László lelkész-igazgató. Kovács András üzenetében kiemelte, hogy a tanulók előtt álló megmérettetésekhez erőt és kitartást, lelkesítő célokat, kitűnő eredményeket, baráti segítő társakat, hitet és akaratot kíván.
A líceumban 2017 óta működik egy egyedi tehetségsegítő program, melynek életre hívói között az intézmény volt diákjának, György András felvidéki lelkipásztornak is érdemei vannak. A Pozsonyi Református Egyházmegye a Kárpátalja nincs egyedül program keretén belül elkötelezte magát a Nagyberegi Református Líceum mindenkori végzős évfolyama legtehetségesebb négy diákjának a színvonalas szakmai fejlesztésében és továbbtanulásuk költségeinek támogatásában. A program névadójául Kárpátalja egykori püspökét választották, kinek hite, magyarság iránti elkötelezettsége és tenni akarása mindenki számára példaértékű. A szalagavató ünnepség keretében köszöntötték tehát a 2022/2023-as tanév Gulácsy Lajos-ösztöndíjasait is.
Ezt követően a végzősök felvonultak a színpadra, s Zelik Kincső és Molnár Áron elmondták osztályigéjüket, mely az elmúlt évek során biztatást nyújtott számukra, ösztönözte és terelte őket a helyes út felé.
A szalagtűzés pillanataiban meghitté változott a légkör. A zöld szalagot – amely a felnőtté válás hivatalos kezdetének a szimbóluma is, és amely jelzi az összetartozást az osztálytársakkal, a tanárokkal, valamint az intézmény valamennyi dolgozójával – Szabó György osztályfőnök tűzte fel diákjai szíve fölé.
A rendezvény részeként a 10. évfolyamosok rövid verses-énekes műsorral köszöntötték végzős társaikat, majd az esemény főszereplői léptek színpadra. A végzősök a hitről, a jövőről, a barátságról és a családról foglalták össze gondolataikat megható, verses-dalos ünnepi műsorukban.
A Nagyberegi Református Líceum 26 végzős diákjának mellére kitűzték a remény zöld szalagját október 16-án. Az eseménynek a Beregszászi Városi Művelődési Ház adott otthont.
A járvány okozta korlátozások miatt a szalagavatót viszonylag szűk körben, de annál családiasabb légkörben rendezhették meg. Az ünnepség kezdetén Tóth László lelkész-igazgató hirdette az igét, majd Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Békésyné dr. Lukács Angéla köszöntötte az egybegyűlteket.
A hagyományokhoz híven idén is megtartotta szalagavató ünnepségét a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum.
Az eseményt a helyi művelődési ház dísztermében, szűk körben szervezték meg. A 7. osztályos, végzős diákok zenés-verses összeállításban a haza, a hit, a becsület és a szeretet értékét mutatták be. Természetesen a tanulók palotás tánca, keringője sem maradhatott el. Szabó Árpád, az intézmény igazgatója hangsúlyozta a rendezvény jelentőségét, és a líceum folyamatos fejlődését.
A hagyományokhoz híven ünnepélyes keretek között 37 végzős tanuló szíve fölé tűzték fel a jövőbe vetett hitet és reményt szimbolizáló zöld szalagot az egykori Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, ma már Beregszászi Bethlen Gábor Líceum szalagavató ünnepségén október 8-án.
A líceum igazgatója, Szabó Árpád ünnepi beszédében a végzősöket köszöntötte, akiknek felhívta figyelmét a tradíciók fontosságára, melyekből számos fűződik az intézményhez is. Kiemelte, hogy a gimnázium végzősei továbbtanulásukat követően „tradicionálisan” fényes karriert futnak be, hiszen jelen vannak a közigazgatásban, a gazdasági és tudományos életben, az oktatásban, a kultúrában egyaránt. „Remélem, hamarosan ti is követitek elődeitek példáját, öregbítve gimnáziumunk hírnevét, s hasznos tagjaivá váltok a mi maroknyi kárpátaljai közösségünknek, azonban ha sorsotok más tájra sodorna benneteket, akkor se feledjétek, honnan jöttetek és hová tartoztok” – szólt a diákokhoz az intézmény igazgatója.
A szalagtűző ünnepség a gimnázium legszebb hagyománya, melyre minden évben lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. Az idei mindemellett különleges alkalom, ugyanis az iskola harmincadik évfordulóját méltatja annak, hogy az egykori Magyar Királyi Állami Főgimnázium jogutódjaként megnyithatta kapuit a Beregszászi Magyar Gimnázium. A vezetőség ennek apropójából 2021-et a névadó fejedelem tiszteletére Bethlen Gábor-emlékévvé nyilvánította. A feltűzendő zöld szalagok a fejedelem jelmondatára is emlékeztetnek: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” E gondolat jegyében Pető Nikolett és Rubec Zsuzsanna osztályfőnökök feltűzték diákjaiknak a szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnökeiknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnökök ezután megható és biztató gondolatokat intéztek diákjaikhoz.
„Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot” – Kölcsey Ferenc gondolatait idézve köszöntötte a végzősöket, tanáraikat és az ünneplő egybegyűlteket Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul. Ünnepi beszédében aláhúzta: „Tudvalévő, hogy a Bethlen-gimnázium – immár Bethlen-líceum – a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség elitképző intézete, elit középiskola. Ez az elit sokkal több mindenben és többször kell, hogy kiválóbb legyen, mint a magyarországi társaik. […] Emellett van egy másik szempont: a többségi közegben való kiválóság. Ezért különös dicséret illeti a diákokat, akik ezen a terepen kiválóak tudnak lenni!” – fogalmazott elismerően a főkonzul.
A szalagtűzés jelentőségét és szépségét emelte ki köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Városi Oktatási és Kulturális Osztály vezetője, aki útravalóul Szent-Györgyi Albert szavaival biztatta a végzősöket: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”
Ezt követően Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke osztotta meg gondolatait a hálaadás és a könyörgés jelentőségéről, majd Isten áldását kérte a diákokra, a szüleikre, a pedagógusokra, az intézményre és minden jelenlévőre.
A végzős diákok műsorukban az eddig összegyűjtött és számukra fontosnak tartott értékeket, erényeket juttatták kifejezésre, osztották meg az egybegyűltekkel. A hazaszeretetről, a hitről, a szeretetről, az emberségről, a családról, a tiszteletről, a becsületről, a bizalomról, a barátságról, a kitartásról, a reményről tettek szívhez szóló vallomást versben és dalban. S hogy ezeket az értékeket nemcsak szavakban vallják, hanem az életükben is ezek szerint cselekszenek, annak nagyszerű bizonyítéka, hogy arra kérték szeretteiket: az ünnepi virágcsokrokra szánt összegeket ajánlják fel inkább Karakas Gyuszika gyógykezelésére. A gyűjtéshez csatlakoztak más osztályok, a tanári kar és az ünnepségen jelen levő számos meghívott is.
A hagyományokhoz híven a tanári kar dallal köszöntötte a szalagavatós diákokat; ezúttal Bródy János Szabadnak születtél című dalát adták elő, miután a hetedik évfolyam átadta a gimnázium erkölcsi értékeit jelképező stafétát – immár saját értékeikkel gazdagítva – a nyomukban haladó osztálynak azzal az üzenettel, hogy ők is találják meg a számukra legfontosabb értékeket. A szalagavató ünnepség a végzősök által előadott palotással és keringővel zárult.
