Az alapításának harmincadik évfordulóját ünneplő Nagyberegi Református Líceum (NbRL) 17 végzős tanulójának szíve fölé tűzték fel november 25-én a reményt szimbolizáló zöld szalagot a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13) – az első mondat, mely elhangzott a szalagtűző ünnepségen, s melyből mind a tizenegyedikesek, mind a jelen lévő családtagok, rokonok, barátok, pedagógusok és vendégek erőt meríthetnek a mindennapok kihívásainak leküzdéséhez, hiszen a jelenlegi nehéz körülmények között is arra emlékeztet, hogy az Úrban reménykedve mindannyiunknak erősnek és bátor szívűnek kell lennünk. Ennek fontosságát hangsúlyozta a rendezvény kezdetén Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora, az intézmény lelkész-igazgatója is, aki az alkalomra a 127. zsoltár 3‒5. versszakát választotta: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” Isten minden ajándékának csodálatos célja van – emlékeztetett a lelkész-igazgató, hozzátéve, hogy Isten a későbbiekben is odafigyel arra, hogy az ajándék mindig megbecsült legyen, védelem alatt álljon, s „ilyenek azok a gyermekek, akikre ma tekinthetünk a színpadon” – emelte ki.
„Bizonyosak lehetünk abban, hogy a kárpátaljai magyarság a legnehezebb történelmi örökséget cipelő, a megmaradásért a legtöbbet küzdő határon túli magyar közösség. Kárpátalja mindig valaminek a széle, perifériája volt, amely viszont erősítette a szülőföldhöz, az anyanyelvhez és oktatáshoz való ragaszkodást, az itt élők közösségéhez és kultúrájához való hűségét, a megmaradásban való hitét” – fogalmazott köszöntőjében Trieb Gergely beregszászi magyar konzul. „Jelen helyzetben elsősorban azért adhatunk hálát az Istennek, hogy egyrészt jelenléti oktatásban, másrészt az ország hivatalos nyelvén túl az anyanyelvén is tanulhat az ember – sajnos manapság már ez sem mondható természetesnek” – tette hozzá a magyar diplomata, majd Albert Einsteint idézve szólt a végzősökhöz: „Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”
György András, a felvidéki Somorja város református lelkipásztora beszédében felidézte 1993-at, amikor a Nagyberegi Református Líceum alapításakor ő is tagja volt az akkor induló osztálynak. „A líceum az egyik olyan intézménye Kárpátaljának, amely az egész Kárpát-medencét okkal taníthatja hálaadásra” – szögezte le a lelkipásztor, majd az intézmény falai között töltött diákévekben egyszer hallott vers egy részletét idézve – „Apám harcot örökölt csupán, én tőle hitet a küzdéshez, s fiam győzelmet hagy maga után fiának” – kiemelte: bár jelenleg is sok dologért küzdeni kell, a kárpátaljaiak nincsenek egyedül.
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) világi főjegyzője, a KRE Diakóniai Osztályának vezetője levélben köszöntötte a diákokat. „Ez a pillanat olyan különleges, amit az ember életében egyszer élhet át csupán: visszatekintés a közösen eltöltött időre, amit soha nem fogtok elfelejteni. Összeköt a közös múlt, s az együtt elkezdett jövő építésének ígérete. Örömmel mondom, hogy a jó munka gyümölcsöt termő, az Úr meghallgatja imáinkat, s kellő időben megtapasztaljuk áldásait” – hangzott el Nagy Béla levelét felolvasva.
„Bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” – helyezte a tanulók szívére Pál apostol Korintusiaknak írt első levelének egy igeszakaszát Ionika-Antal Viktória, a líceum oktatási igazgatója, aki a zöld szalag kapcsán elmondta: viseljék büszkén mellkasukon, mely Krisztus mérhetetlen szeretetét is szimbolizálja.
Köszöntőt mondott még Bella Zsanna, a Nagyberegi Kistérség Ifjúsági, Oktatási és Sportosztályának vezetője, valamint Hadnagy István, a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka, akik sikereket kívántak a tanulóknak az előttük álló megpróbáltatások legyőzéséhez, az érettségi vizsgákhoz és a pályaválasztáshoz.
A köszöntőket követően a végzősök felvonultak a színpadra, majd nevük elhangzása után Gajdos Lívia osztályfőnök minden diákja szíve fölé feltűzte a reményt jelképező zöld szalagot, amely a felnőtté válás hivatalos kezdetének a jelképe is, és jelzi az összetartozást az osztálytársakkal, tanárokkal, az intézmény munkatársaival.
A szalagtűzés meghitt pillanatai után a tizedik évfolyam köszöntötte a szalagavatós diákokat, majd az alkalom főszereplői verses-dalos műsorukban foglalták össze a számukra meghatározó jelentőséggel bíró dolgokat: az Istenbe vetett hitet, a biztonságot nyújtó és szerető családot, a haza, a szülőföld és az otthon fontosságát, a szebb, békés és biztonságos jövő reményét, melyben kiemelkedő szerepet játszik az összetartozás is.
Az ünneplő közönség ezután a líceum néptáncosainak táncát láthatta, melyet a végzősök keringője követett.
A szalagavató ünnepség végén Tóth László lelkész-igazgató mondott záróbeszédet, melyben megköszönte a szívhez szóló műsort, s azt kívánta, hogy az abban elhangzott értékes gondolatok kísérjék mindannyiukat életük meghatározó állomásain.
A Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban minden éven októberben tartják a Kárpátalján általuk indított szalagtűző ünnepséget. Idén húsz fiatal várta, hogy a mellkasukra tűzzék a remény és a hit jelképévé vált zöld szalagot. A szalag tekintélyt is ad, hiszen szemmel láthatóan azt sugallja, hogy viselője már túl van a középiskolai tanulmányai nehezén. A líceum igazgatója, Szabó Árpád ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az egyik legfontosabb dolog a helyiek életében a szülőföld iránti hűség és szeretet. A szalagtűző ünnepség a gimnázium legszebb hagyománya, amire minden évben lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. Ilyenkor tudatosul bennük az, hogy szeretett iskolájukban már csak egy évet fognak eltölteni, ezt követően pedig egyedül lépnek majd ki a nagybetűs életbe. A fiatalok sokat készültek erre a napra, hisz amellett, hogy ez az ő ünnepük, szerették volna a műsorukkal megköszönni a tanárok figyelmességét és támogatását. Nem kevésbé izgult osztályfőnökük, Jakab Enikő sem. Elmondása szerint neki még friss az élmény, hiszen csupán néhány évvel ezelőtt még ő állt ezen a színpadon és az ő mellkasára tűzték ki a zöld szalagot. Azt reméli, hogy osztályfőnöksége idején sikerült átadni tanítványainak a biztos alapokat, amelyek segítségével azok meg tudják állni a helyüket a nagybetűs életben is. A végzős diákok a szalagtűzés után átadták a már rengeteg szalaggal díszített staféta botot a mostani tizedikeseknek, ami jelképezi azt, hogy jövőre ők következnek.
Október 27-én ünnepélyes keretek között 20 végzős szíve fölé tűzték fel a jövőbe vetett hitet és reményt jelképező zöld szalagot a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum szalagavató ünnepségén a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
„Vannak életünkben olyan események, amelyekről – miközben javában zajlanak még – tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: »Szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!« Ne felejtsd el! Ide vissza kell találnod, mindig!” – írja Müller Péter. Az ilyen események sorába tartoznak az ünnepeink: azok a napok, amelyek – ahogy az évszakok körforgása – minden évben újra beköszöntenek, és azok, amelyekből csak egyetlenegy van az életünkben. Az ilyen egyszeri, megismételhetetlen ünnepek közé tartozik az érettségire készülő tanulók számára a szalagavató, amely a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum legszebb hagyományai közé tartozik, s a generációk őrváltása során a mai immár az intézmény 26. szalagtűző ünnepsége. Ugyanakkor az ünnepeltek, a végzősök számára ilyen nap csak egyszer van, amikor utolsó iskolás évük első felében szüleik, szeretteik és tanáraik elé állnak, hogy egyszerre gondoljanak az eddig megtett útra és az előttük álló célokra.
Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak a háborúban elhunyt áldozatok emlékének.
A végzősök színpadra vonulását követően elsőként Szabó Árpád, a líceum igazgatója mondott köszöntőt. „Ma, a háború árnyékában arra kell gondolnunk, hogy egyszer ennek is vége lesz, és következik a megújulás, hiszen »az élet él és élni akar«. Ennek a megújuló életnek pedig ti vagytok a záloga!” – hangsúlyozta az igazgató a felsorakozott tanulókhoz szólva, hozzátéve: bár nem tud felhőtlen jövőt ígérni számukra, de biztos abban, hogy mindannyian élnek majd azokkal a lehetőségekkel, amelyek által elérhetik kitűzött céljaikat és boldog emberré tudnak válni. „Tudnotok kell, hogy gyökerek nélkül nincs boldogság és szebb jövő, s a ti gyökereitek a kárpátaljai magyarságban, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban, ma már líceumban van, amely megalapítása óta Kárpátalja legjobb magyar tannyelvű oktatási intézménye” – emelte ki beszédében Szabó Árpád.
A szalagtűző ünnepségre minden évben élénken készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag számos jelentést hordoz magában: egyszerre sugároz reményt, áraszt bizakodást és köt össze, ugyanakkor emlékeztet az iskola névadójának jelmondatára is: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Mindezek jegyében tűzte fel Jakab Enikő osztályfőnök diákjai szíve fölé a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnöküknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnök ezután szívhez szóló gondolatokat osztott meg az elmúlt közös évekről: „Ez a pillanat egy mérföldkő mindannyiótok életében, és nagy öröm számomra, hogy itt lehetek, hogy veletek együtt ünnepeljek.” Felidézte az együtt eltöltött iskolai évek legemlékezetesebb mozzanatait, majd biztatóan szólt osztályához: „A jövő kihívásai előtt állva tudom, hogy képesek vagytok bármilyen próbát leküzdeni, és sikeresen folytatni a tanulást.”
Köszöntőjében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője aláhúzta a Bethlen-líceumnak a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatásban betöltött kiemelkedő szerepét, melyet a tanulók tanulmányi versenyeken elért eredményei támasztanak alá. Az intézmény „fontos szerepet játszik annak a törekvésnek a megvalósításában, hogy az ifjúság megőrizze nemzeti identitását, ápolja kultúráját, gyarapítsa magyar és idegen nyelvi ismereteit” – emelte ki a diplomata, majd sok sikert kívánt a végzősöknek utolsó középiskolás évükhöz.
A szalagtűzés jelentőségét és szépségét hangsúlyozta köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője. „Kívánom, hogy csupa jó dolgot halljunk majd rólatok, hogy büszkén mondjuk majd, hogy a mi tanítványaink voltatok. Céljaitok megvalósításához, a felkészüléshez az önálló életre kívánok jó egészséget, kitartást, békét!” – fogalmazott a színpadon álló diákokhoz szólva.
A köszöntők sorát Virág Szabolcs, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség áldozópapja zárta, aki Isten áldását kérte a diákokra és minden jelenlévőre.
A mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbóluma a staféta, amelynek szalagjai az előző évek végzőseinek emlékét hordozzák és viszik tovább. Egy évig a mostani végzősök őrizték az összetartozásnak ezt a jelképét, s az ünnepség keretében a számukra fontos értékekkel gazdagítva továbbadták azt a 10. évfolyamosoknak.
Ezt követően a végzősök megható műsora következett, melyben kifejezték érzéseiket a líceumban eltöltött évek alatt gyűjtött tapasztalatokról, az itt kialakult barátságokról, az életre szóló emlékekről, s versben és dalban foglalták össze gondolataikat a számukra meghatározó értékekről: a családról, a szülőföld szeretetéről, a béke fontosságáról, az Istenbe vetett hitről, a remény és az önzetlen szeretet erejéről. Ezen értékeket nemcsak szóban vallják, hiszen az ünnepség idejére adománygyűjtő dobozt helyeztek el a színpad előtt, s arra kérték a jelenlévőket, hogy a nekik szánt virágcsokrok ellenértékével járuljanak hozzá adománygyűjtő akciójukhoz a KEGYES Jótékonysági Alapítvány javára.
A szívhez szóló műsor után a tradíció szerint a tanári kar köszöntötte a szalagavatós diákokat. Ezúttal a Kormorán Egy csepp emberség című dalát adták elő.
A szalagavató ünnepség a végzősök keringőjével zárult.
A Nagyberegi Református Líceum a Reformáció emléknapja előtt október 29-én tartotta meg hagyományos szalagavató ünnepségét. A Beregszászi Művelődési Házban megrendezésre kerülő eseményen 19 végzős diák mellére tűzték ki a remény szalagját. A zöld színű szalagnak szimbolikus jelentősége van, a reményt és a jövőt is jelképezi, valamint azt, hogy azok, akikre ma feltűzik ezt a szalagot a jövőbe vetett hitüket is megmutatják, emelte ki nyitó áhítatában Tóth László a líceum lelkészigazgatója. A Nagyberegi Református Líceum végzős diákjainak többsége felsőoktatási intézményben kívánja folytatni tanulmányait. Ezen céljuk eléréséhez ad hitet és erőt a zöld színű szalag.
