Kárpátalján mindig nagy készülődés előzi meg az újévi mulatságokat. Igaz az elmúlt években ezek változó intenzitásúak voltak, hiszen 2014 után a kelet-ukrajnai konfliktus kitörését követően maradtak el a tűzijátékok, majd később a pandémia miatt főleg az utcabálok és házibulik vették át a főszerepet.
Mindenki másként búcsúztatja az óévet, de vannak szokások, melyektől legtöbben nem tudunk elszakadni. Amilyen természetes nekünk a lencseevés, olyan lelkesedéssel dobálják szájukba a szőlőt a spanyolok éjfélkor. Sok különös szilveszteri szokás van a világban, ezekből ismertetünk néhányat, de annak is utánajártunk, hogy mikor kezdődött valójában az egész felhajtás.
6000 éve már biztosan volt buli
Az új megünneplése nem új keletű dolog. Mióta az emberek számon tartják az évszakok körforgását, és elkezdték napokra, hetekre, hónapokra beosztani az időt, azaz megszületett a naptár, azóta különösen nagy jelentősége van évkezdetnek. Hogy is kezdődött?
4000 évvel ezelőtt, az ókori Babilonban jegyezték fel az első ünnepségeket, mellyel az új évet köszöntötték. Ez akkoriban a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett – és valljuk be, van is némi ráció abban, hogy épp ebben az évszakban kezdjünk bele valami újba. Babilonban egy hatalmas fesztivált tartottak ebben az időszakban, mely 11 napig is elhúzódott. Az ünnepség, vagyis az Akítu idején a királyt minden alkalommal, egy különleges rítus kíséretében újra megkoronázták. Az ókorban többféle naptár létezett, épp ezért az év első napja is eltérő időpontokra esett. Egyiptomban például egybeesett a Nílus áradásával, míg Kínában a téli napforduló utáni második újhold idején ünnepeltek.
Caesar miatt lett január 1. az évkezdet
Január 1-je Julius Caesarnak köszönhetően lett az Újév napja, mivel ő vezette be időszámításunk előtt 45-ben a Julianus-naptárat; a ma is használt Gergely-naptár valójában a Julianus-naptárnak az enyhén módosított változata. Előtte a római év 10 hónapból állt és a Hold járásán alapult.
Részben Janus isten iránti tiszteletadásból lett január az év első hónapja: az istenség két arcával egyszerre nézhetett a múltba és a jövőbe, illetve ő volt a kezdet és a vég istene is. Január 1-én a rómaiak ajándékokat cseréltek, babérágakkal díszítették otthonaikat, és persze ünnepségeket rendeztek.
A középkorban átmenetileg elvesztette jelentőségét január 1., helyette december 25. vagy március 25. jelentette az évkezdetet, majd jött Gergely pápa, és 1582-ben végleg rendet tett naptár-ügyben. Innentől kezdve a nyugati kultúrákban nem az volt a kérdés, hogy mikor ünneplik az emberek az év kezdetét, hanem az, hogy miként.
A spanyolok éjfélkor két pofára tömik a szőlőt
Az újévi fogadalom sokfelé dívik, sőt, történelmi gyökerei is vannak, mivel már az ókori Babilonban is tettek efféle jövőre vonatkozó ígéreteket az emberek. Manapság még sok helyen közös pont a tűzijáték és az éneklés, meg persze az evés: a sült malac például elég sok helyen, többek között Kubában is bekerül a szilveszteri lakoma fogásai közé. Malacot itthon is gyakran esznek, csakúgy, mint lencsét – ez utóbbi egyébként az olaszoknál is elterjedt újévi étel. Persze van, aki nem eszi meg, Kolumbiában például a zsebükbe tesznek egy-egy marék lencsét az emberek.
A spanyolok 12 szem szőlőt esznek december 31-én, pontosabban éjfélkor. A 12 szem a következő év hónapjait, illetve az eljövendő jóságokat jelképezi. Az evéssel pedig iparkodni kell, merthogy akkor kell kezdeni, amikor az első harangütés elhangzik, és addig be kell fejezni, amíg az utolsó kondulás elhal. Erre pedig fel kell készülni, nem véletlen, hogy a boltokban ebben az időszakban előre csomagolt és adagolt szőlőszemeket is lehet kapni. A Fülöp-szigeteken is esznek szőlőt ilyenkor, de itt valójában bármilyen gömbölyű gyümölcs megteszi, a lényeg a forma, mely a jólétet jelképezi. Ez az oka annak is, hogy ilyenkor sokan viselnek pöttyös ruhát.
Norvégiában és Svédországban egy rizspudingszerű édesség készül, melyet együtt eszik meg a család. Egyetlen adagban el van rejtve egy szem mandula is, és aki ezt megtalálja, az 12 hónapnyi szerencsére számíthat.
A görögöknél a hagymának van hasonló szerencsehozó hatása, csakhogy ők nem megeszik, hanem fellógatják. Egy fej hagymát kell szilveszterkor az ajtó fölé akasztani, ez szimbolizálja az új esztendő születését. Január 1-én pedig úgy ébresztik a szülők a gyerekeiket, hogy ezzel a hagymával kocogtatják meg finoman a fejüket.
Tengerészórának indult, szilveszteri jelkép lett
Az Egyesült Államokban egy olyan látványossággal készülnek minden évben, amelyet az egész világgal szeretnek megosztani. Bizony, ez a híres fénylő gömb, New Yorkban, a Times Squaren.
A szokás meglehetősen régi, és eredetileg a XIX. század elejére vezethető vissza, már legalábbis ami a gömböt illeti. Merthogy akkoriban még nehézkesen lehetett beállítani a tengerjáró hajókon lévő időmérő kronométereket, ezért több kikötőben is felszereltek két gömböt egy zászlórúdra: a felsőt rögzítették, az alsót pont délben leejtették, és már lehetett is állítani az órát a tengeren. Ezt követően több városban is felszereltek hasonló szerkezetet, például New Yorkban is. 1904-ben a The New York Times újság szerkesztősége költözött be a róla elnevezett tér egyik épületébe, az első ott töltött szilveszter örömére pedig hatalmas tűzijátékot rendeztek.
1907-re viszont a hatóságok ezt nem látták biztonságosnak, a kiadó tulajdonosa tehát ebben az évben már nem tudott tűzijátékra engedélyt szerezni. Ezért mást talált ki: egy hatalmas, fénylő gömböt szereltetett fel, mely egy perccel éjfél előtt kezdett lefelé ereszkedni, majd 12-kor érte el a rúd alját. Az esemény azóta minden évben (egy-két kivétellel) lezajlik, ezen a linken önök is nyomon követhetik az idei gömbejtést. Viszont azt érdemes észben tartani, hogy nálunk már erősen hajnalodni fog, mire a New York-iak leengedik a gömböt a magasból.
A dánok rumlit csinálnak a haverok ajtajánál
Dániában ugrálással és pohártöréssel váltanak az emberek két év között. Ilyenkor ugyanis mindenki felmászik egy-egy székre, aztán hopp, leugranak, azaz szimbolikusan átugranak a következő évbe. Az is előfordul, hogy barátaik, rokonaik bejárati ajtaján törnek össze régi tányérokat vagy poharakat – ezzel valójában az ott élőknek kívánnak szerencsét.
Dél-Amerikában, különösen Brazíliában, Ecuadorban és Bolíviában a fehérnemű színével igyekeznek befolyásolni a jövőt: ha valaki sárga bugyit húz, az pénzt remél a következő évtől, ha valaki pirosat, az szerelemre vágyik.
Jópofa szokás járja Kolumbiában is. Náluk ugyanis mindenki egy üres bőrönddel készül az új évre. Szilveszterkor fogják a táskát, és szépen megsétáltatják a ház körül. Az sem mindegy egyébként, hogy milyen lábbal lépnek először, az új évet ugyanis a jobb lábbal kell indítani. Ez a kis séta az üres bőrönddel azt jelképezi, hogy a következő évben szeretnének többet utazni. Idén valószínűleg még nagyobb lelkesedéssel húzzák majd maguk után a gurulóst, mint egyébként. És ha csak ezen múlik, hát lehet, hogy mi is teszünk egy próbát.
