Técső magyarsága március 15-e alkalmából együtt emlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire. A háborús helyzetből adódóan idén is csendes koszorúzással méltatták a forradalmi ifjakat a város központjában található Kossuth-szobornál.
A megemlékezésen a városban működő egyházi, civil és oktatási intézmények vezetői közösen helyezték el az emlékezés koszorúit. A program ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a helyi református templomban.
Az istentisztelet elején László Károly técsői református lelkész köszöntötte a megjelenteket és elmondta: Európában két olyan nép élt, akik soha nem rohantak le másokat: az egyik a holland volt, a másik pedig a magyar. A két nép között párhuzamot vonva elmondta, hogy mindkettő fáradságos küzdelem árán hozta létre hazáját és építette fel országát. Szerinte a magyar nemzet ezer évvel ezelőtt benépesítette azt a kietlen vidéket, amire Isten küldte. Azonban az ország fennállása óta soha nem támadott meg más országot, békében szeretett volna élni minden néppel és nemzettel. De sajnos ismerve történelmünket ez nem így történt, hiszen többször megpróbáltak minket leigázni. Sok nehézséget megélt a magyar nemzet ezer év alatt, de nem adta fel a reményt.
Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese Isten igéjét Jeremiás siralmainak a könyvéből idézte: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek, szeret az Úr, azért nincs még végünk.” A kiemelt igerész kapcsán megjegyezte: Isten kegyelméből lehet reménységünk, és a nehéz idők ellenére is érezhetjük, hogy a gondviselő Isten karjai ott vannak felettünk. „Bármilyen nehezek is a körülmények, ne feledjük el: szeret az Úr” – fogalmazott az esperes.
Trieb Gergely beregszászi magyar konzul ünnepi köszöntőjében kiemelte: a közös emlékezés az összetartozás megerősítését jelenti, hiszen a nemzeti ünnepeknek kettős arculatuk van: múltat és jelent idéző. Mint fogalmazott: a magyarság 1848. március 15-ét történelme egyik legdicsőségesebb korszakának tartja. Hozzátette: 1848 márciusában a nemzet magára, a magyarok pedig egymásra találtak. Ezt követően felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének ünnepi köszöntőlevelét.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke ünnepi beszédében kiemelte: a márciusi ifjak szabadságszeretete példaértékű, melyből minden korban erőt lehet meríteni. „Több mint ezeréves történelmünk megtanított bennünket a szabadság és a függetlenség szeretetére. Ez a két nagy világ közé ékelt kicsi nép mindig küzdött, megküzdte a maga szabadságharcát. Március 15-ről mindig meg kell emlékeznünk, mert a márciusi ifjak ezt a szabadságszeretetet erősítik meg.” Kifejezte reményét aziránt, hogy a következő nemzedék is követni fogj az előttük járók példáját, és minden évben fejet hajtanak majd. A jelenlegi aktuálpolitikai helyzetre reflektálva az elnök megjegyezte: „Mindig meg kell harcolnunk a magunk szabadságát. Különösen a jelenlegi ukrajnai nyelvtörvények és oktatási törvények árnyékában megint csak időszerű ez a kérdés, és nem véletlen. Nem véletlenül időszerű Európában is, hisz európai embert akarnak belőlünk csinálni, mint valamikor a szovjethatalom idején, amikor a szovjet embert akarták ránk erőltetni. Azt szeretnék, ha a nemzetek bizonyos mértékig feladnák a nemzeti mivoltukat. Ne tegyük ezt! Ezért gyűlünk össze, és ezért kell minden éven emlékezni ezen a napon” – hangsúlyozta Sari József.
A megemlékezés során Igyártó Csenge Radnóti Miklós Nem tudhatom… című versét szavalta el. A Himnusz eléneklését követően a megjelentek megkoszorúzták a város központjában található Kossuth Lajos-szobrot.
Március 15-e alkalmából együtt emlékezett Técső magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Az országban kialakult háborús helyzetből adódóan idén is csendeskoszorúzással méltatták a forradalmi ifjakat a város központjában található Kossuth-szobornál. Az eseményen a városban működő egyházi, civil és oktatási intézmények vezetői, közösen helyezték el az emlékezés koszorúit. Sari József, a KMKSZ felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke szerint: a márciusi ifjak szabadságszeretete példaértékű, amelyből minden korban erőt lehet meríteni.
Técsőn, az egykori máramarosi koronavárosban az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján László Károly helyi református lelkész prédikációját követően ünnepi beszédet mondtak a helyi civil szervezetek képviselői, majd a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a Kossuth-szobornál.
Az eseményen Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke ünnepi beszédében kiemelte: „Bár 175 éve történt az 1848-as forradalom és szabadságharc, azonban hatását most is érezzük. Most is szükségünk van szabadságra és függetlenségre. Nemzeti ünnepeink nagy jelentőséggel bírnak, hiszen emlékeztetnek a nemzet együvé tartozásán túl azokra az eseményekre, melyeket együtt ‒ egy hit és egy akarat által vezérelve ‒ vitt véghez a magyar nemzet a hazáért, a szabadságért. A szabadság érzése olyan érzés, amit sohasem fogunk tudni elfelejteni és kikerülni. Szükségünk van ezeknek az ünnepeknek a méltatására, szükségünk van arra, hogy ismételjük és emlékeztessük önmagunkat és másokat is, hogy mi a feladatunk, mi a teendőnk itt, a végeken” ‒ jegyezte meg Sari József.
Ezt követően köszöntötte a megjelenteket Erdei Péter beregszászi magyar konzul, aki Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi gondolatait tolmácsolta a megjelenteknek. Köszöntötte az egybegyűlteket még Ambrus Pál, az UMDSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. A Szózat eléneklését követően a civil és egyházi szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit Kossuth Lajos mellszobránál.
Terepszínű anyagokat fonnak a kifeszített hálóra a Técsői Hollósy Simon Középiskola aulájában. Álcahálót készítenek a hadsereg számára. A kezdeményezést közel három hónappal ezelőtt az iskola szervező pedagógusa indította el, ehhez csatlakoztak az intézmény tanárai, majd a helyi önkéntesek és az itt elszállásolt menekültek is.
A Técsői Hollósy Simon Középiskolába és a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskolába is megérkeztek a magyar kormány iskolakezdő ajándékcsomagjai. A Széchenyi Jótékonysági Alapítvány és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával, valamint a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség közreműködésével Técsőn 64, Huszton pedig 11 elsős kisdiák részesült tanszercsomagban.
A csomagok tollakat, füzeteket, kifestőket és más tanszereket tartalmaztak. A gyerekek nagyon örültek az ajándékcsomagoknak, melyeket azon nyomban kis is bontottak. Kékesi Sándor, a KMKSZ Técsői Alapszervezetének elnöke elmondta: „A técsői iskolában évente növekszik a gyerekek létszáma. Hála Istennek, az idén hatvannégy gyermeket írattak be a tanintézménybe. A gyerekek egy része ukrán ajkú, akiket a magyar nyelv miatt adtak be az iskolába, erősítve a magyar gyökerekhez való ragaszkodásukat. Örülök, hogy a magyar kormány segítségével ezekkel a csomagokkal minden évben segíthetjük a fiatalok beiskolázását.”
Kozma József, a KMKSZ Huszti Alapszervezetének elnöke elmondta: „Évről évre megkapják a gyerekek a támogatóktól ezt a segítséget, melynek köszönhetően jobb kedvvel tanulnak. Vannak olyan szegény sorsú tanulóink, akiknek mindezeket a szüleik nem tudják biztosítani. Ők külön hálásak ezért a hasznos ajándékért. A szórványmagyarság számára ez nagyon nagy segítség.”
Técsőn is szűk körben emlékeztek meg október 6-án az aradi vértanúkról.
A Kossuth-szobornál október 6-án megtartott megemlékezésen Beke Mihály András, első beosztott konzul beszédében elmondta: „Az aradi 13 vértanú mellett ugyanezen a napon kivégezték Batthyány Lajos felelős miniszterelnököt is, erre emlékezünk”. A konzul szerint az osztrákok sosem bocsátották meg a magyaroknak, hogy a magyar hadsereg világosnál nem az osztrák hadsereg előtt tette le a fegyvert, hanem az oroszok előtt. „Az osztrákok szándékosan gyásznapnak szánták október 6-át a magyar nemzet számára. Herder jóslata ellenére ezer éve ott vagyunk Európa térképén, mint az egyik legrégebbi állam. Október 6-a üzenete: a magyarság rendíthetetlen szabadságvágya. Olyan nemes eszméért haltak meg olyan tisztek, akik nem is voltak magyar származásúak – ez a rendíthetetlen szabadságvágy az, amely ott tart minket Európa térképén” – emelte ki Beke Mihály András.
„Azokra a katonákra emlékezünk október 6-án, akik számára nemzetiségüktől függetlenül a hűség és szabadságszeretet volt a legfontosabb, és akik vállalták mindezekért vállalták a halált” – emelte ki Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke beszédében.
A técsői szórványsziget számára nemzeti megemlékezéseink és ünnepeink egyben a magyar identitás erősítését, a közösségi kohéziós erőt is jelentik. A helyiek minden évben Kossuth Lajos szobránál helyezik el az emlékezés koszorúit.
Kékesi Sándor, a KMKSZ Técsői Alapszervezetének elnöke az emlékezés kapcsán elmondta: „Tudjuk, hogy a vértanúk a saját életüket áldozták fel a nemzet ügyéért. Ez a gyásznap a szívünkben azt jelenti, hogy összetartozunk, és össze kell, tartozzunk mindenképpen.”
A megemlékezésen jelen voltak a helyi közösség magyar szervezeteinek és intézményeinek képviselői és a beregszászi konzulátus képviselete.
Idén 63 kisiskolással kezdte meg a tanévet a Técsői Hollósy Simon Magyar Tannyelvű Középiskola. Az iskola igazgatója, Pávlik Tünde szerint az intézmény egyre népszerűbb a helyi magyarok és vegyes családok körében.
– Az idei tanévet 63 elsős diákkal kezdtük meg, így két osztályt tudtunk nyitni, ám tanterem szűkében vagyunk. Jelenleg a diákok fele magyar családból származik, a többiek pedig ukrán vagy vegyes családokból. Iskolánkban 422 diák tanul, a legnagyobb problémát az intézmény működésében az étkeztetés jelenti, mivel nincs saját étkezdénk – közösen használjuk a helyiséget a református líceummal –, így a karanténintézkedéseket betartva egyre nehezebben tudjuk megoldani, hogy mindenkit étkeztetni tudjunk.
– Sikeresen megkezdték a tanévet, és az intézmény minden tagja átesett a megfelelő teszten is.
– A polgármester jóvoltából az intézmény minden munkatársán elvégezték a koronavírustesztet. Hála Istennek, mindenki egészséges, így megkezdhettük a tanévet. További nehézség számunkra, hogy csak egy bejáratot tudunk használni az intézményben, de igyekszünk ezt is valahogy orvosolni.
– Az utóbbi években egyre népszerűbb a magyar iskola. Minek köszönhető ez?
– Tapasztalatom szerint a főiskola felnőttképzése által indított magyar tanfolyamok is hatással voltak a szülőkre, hiszen akik beiratkoztak, azok rájöttek, hogy gyermekkorban célszerűbb elkezdeni nyelvet tanulni. Ezenfelül az iskolánk elég népszerű a városban, hiszen mindenünk megvan ahhoz, hogy jó oktatásban részesüljenek a gyerekek. A legnehezebb általában az alsósoknak, mert a gyerekek egy része nem beszél magyarul, de az alsó osztály végére már megtanulnak.
– Sajnos az oktatási „helyzet” továbbra is bizonytalan egy esetleges karantén miatt, így, gondolom, mindenre fel kell készülni. Önök, hogyan készülnek rá?
– Kopasz Béla kollégám részt vett egy ötnapos tanfolyamon, melyet a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezett az online oktatás keretében Beregszászban. Elvégezte a képzők képzőjét, miután a kollégák között megtartotta a gyakorlati felkészítő foglalkozásokat. Bevallom, magam is részt vettem a gyakorlati oktatáson, és el kell mondjam, hatalmas segítséget jelentett számunkra. A képzésnek köszönhetően a kollektíva felkészült az online oktatásra is.
– Van-e különbség az online és a gyakorlati tananyag között?
– A tananyag között igazából nagy eltérés nincs. A nagyobb problémát az jelenti, hogy nem látjuk a gyerekek szemét, ebből adódóan a digitális világban sokszor nem érzékelhető, hogy a gyerek megértette-e az anyagot, lehet-e tovább haladni vagy sem. Illetve problémát jelent az online oktatásban az is, hogy vannak hátrányos helyzetű gyerekek, akiknek nincs meg a megfelelő eszközük az ilyen oktatás kivitelezéséhez. Ebből adódóan az élő órákat semmi nem tudja felváltani, helyettesíteni.
– Hogyan látja, az iskolát befejező diákok között mennyire divat a külföldi továbbtanulás?
– A diákjaink fele sajnos elmegy. Azonban ami nálunk a legnagyobb problémát jelenti, az az, hogy a diákjaink jelentős része a református líceumot választja, ebből adódóan az idén nem volt például tizenegyedik osztályunk. Nem egyszerű a helyzetünk.
– Milyen eredményeket ért el igazgatói tevékenysége idején?
– Két éve vagyok az intézmény igazgatója, ez idő alatt a városháza segítségével sikerült a mellékhelyiségeket, valamint több termet is rendbe hozni. A KMKSZ elnökétől, Brenzovics Lászlótól ígéretet kaptunk, hogy a szervezet segít az étkezde- és a teremhiány problémájának megoldásában, mivel a teremhiány miatt nem is lenne nagyobb kapacitásunk több diákot fogadni. Az ukrán iskolában 72 diák kezdi az első osztályt, nálunk 63. Szerintem ez nagyon jó arány, így indokolt a terembővítés igénye.
– Milyen szakköri foglalkozásokra van lehetőség az iskolában?
– Iskolánkban lehetőség van magyar néptáncot tanulni. Nemrégiben például Kristofóri Gyöngyi pedagógusunk vezetésével a Nereszen Néptáncegyüttes megnyerte a „Szól a fülemüle!” – VI. Kárpátaljai Népzenei és Néptánc Tehetségkutatót. Ezenkívül asztalitenisz-szakkörünk van, a diákjaink itt is dobogós helyezéseket érnek el járási versenyeken. Bízunk abban, hogy a koronavírus-járvány ellenére is tovább működhetnek a sport- és táncfoglalkozások.