A több mint 1100 évvel ezelőtti honfoglalás fordulópontnak számít a magyarság életében, hiszen ez az esemény az alapja nemzetünk mai, Kárpát-medencei létezésének is – hangzott el június 14-én a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által a rendezett ünnepi megemlékezésen.
A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark Árpád Fejedelem Látogatóközpont és Lovardájának konferenciatermében tartotta soron következő választmányi ülését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség.
Pünkösd ünnepéhez kapcsolódva immár harmadik alkalommal szerveztek hazaváró családi napot Tiszacsomán a helyi görögkatolikus templom kertjében.
A háború kitörése előtt alig ezer főt számláló Beregszászi járási településen mindig nagy hangsúlyt fektettek a közösséget összekötő, építő programokra. A helyi szervezetek, intézmények és magánszemélyek példaértékű összefogásának köszönhetően az elmúlt években is számos, a falu apraját-nagyját megszólító rendezvényeket sikerült lebonyolítani. Alig egy héttel ezelőtt adták át a magyar kormánytámogatásból finanszírozott, s a helyiek együttes munkájának köszönhetően felépített vadonatúj, színes hintákkal, mászókákkal és csúszdákkal ellátott játszóteret, melyet a gyerekek boldogan vesznek birtokba nap mint nap. Pünkösdhétfőn pedig hagyományőrző szándékkal szerveztek az összetartozás jegyében családi napot, mely fontos egy olyan országban, ahol háború dúl és megannyi család él szétszakítottságban. Ebben a helyzetben ez az alkalom lehetőség arra, hogy az itthon maradtak osztozzanak örömükben, miközben a gyerekek a játékban és az ezzel járó önfeledt nevetésben élhetik át az élet apró örömeit.
Az esemény szentliturgiával kezdődött, amelyet Demkó Ferenc esperes, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke celebrált, majd ünnepi körmenettel folytatódott, melyben a Bokréta hagyományőrző csoport egyedi, helyi motívumokkal ellátott népviseleteibe öltözött fiatalok vitték a templomi zászlókat. Az öltözékeket a Csoóri Sándor Alap támogatásával varratták meg szakemberekkel együttműködve.
A családi nap megszervezése közös ügy volt a faluban, melyből aki csak tehette, kivette a részét. Az alkalomra nemcsak a helyieknek kívántak minőségi programmal szolgálni, hanem azokat is várták, akik a községből származnak, így üzenve: Tiszacsoma mindenkit hazavár.
A rendezvényre ellátogató családok számára számos lehetőség adódott, hogy jól érezzék magukat: a gyerekeket körhinta, ugrálóvár és arcfestés várta, valamint különböző kézműves-foglalkozásokon is részt vehettek, melyeken színes gyöngykarkötőket készíthettek, vagy Gogola Éva iránymutatásával beleshettek a nemezelés rejtelmeibe.
Természetesen a finomságokból sem volt hiány: a résztvevőket töltött káposztával, hot-doggal, vattacukorral, édes és sós süteményekkel kínálták, s különösen népszerű volt a Csirpák Viktória által frissen sütött kürtőskalács.
A tiszacsomai pünkösdi hazaváró családi nap nem csupán arról szólt, hogy együtt töltsék az időt gyerekek, szülők és nagyszülők, fiatalok és idősek, hanem megmutatta azt is, hogy az összetartozás érzését erősítve a szeretet és az egymás iránti törődés átsegít minket a nehéz időkön. Ez a közös időtöltés megerősítette a családi kötelékeket és egyfajta menedéket nyújtott a nehézségek közepette.
A program megvalósulását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Példaértékű az a közösségi összefogás, melynek eredményeként ezúttal egy igényesen kialakított, csúszdákkal, hintákkal és mászókákkal felszerelt, az élénk színek világát idéző játszóteret adtak át június 1-jén Tiszacsomán.
A nyár első vasárnapján a szentliturgiát követően a község apraja-nagyja együtt vonult át a régi görögkatolikus templom udvarára, ahol gyermeknap alkalmából sor került a magyar kormánytámogatásból finanszírozott vadonatúj játszótér megáldására és ünnepélyes átadására. Tiszacsomán az elmúlt években kiemelkedő a közösség összetartó ereje, ami megmutatkozik az itt szervezett számos programon, kézműves-foglalkozáson, hagyományőrző rendezvényen, gyermeknapon. Ezúttal az apukák a tereprendezésben és a játszótér összeállításában vettek részt, volt, aki tortát sütött, míg mások fagylalttal és üdítővel ajándékozták meg a gyerekeket.
A régi templom kertje ezentúl ismét közösségi térként funkcionál, ahol önfeledten játszhatnak együtt a gyerekek. Külön pozitívum, hogy a helyi János Vitéz Óvoda a játszótér közvetlen szomszédságában található, így a legkisebbek is bármikor birtokba vehetik az itt elhelyezett játékokat.
Az átadóünnepségen Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere kiemelte, hogy bár a jelenlegi nehéz és kihívásokkal teli helyzet miatt a kárpátaljai magyarság létszáma megfogyatkozott, örvendetes és reménykeltő, hogy vannak még itthon vidám és boldog gyerekek, akik „számunkra a jövőt jelentik”.
Kovács Szvitlána, Tiszacsoma elöljárója felszólalásában köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a játszótér kialakításához és a gyermeknap színvonalas lebonyolításához.
Demkó Ferenc esperes, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke emlékeztetett arra, hogy a „régi” templom egykor egyházi iskolaként is működött, s a játszótér kialakításával újra gyermekzsivaj tölti meg a teret. Hozzátette, hogy a további tervek között szerepel a terület szépítése és bővítése, ahol a gyerekek biztonságos, a forgalomtól elzárt helyen bármikor zavartalanul játszhatnak.
A szalagok átvágását és a játszótér megáldását követően a gyerekek egymást váltva próbálták ki a játszótér kínálta új lehetőségeket, s meglepetésként mesefigurás jelmezbe öltözött animátorok szórakoztatták a résztvevőket. Az óvodások verssel és énekkel készültek az eseményre, valamint gyermekjátékokat is bemutattak.
Egy közösség összefogásának ereje jelentős hatást gyakorolhat a gyerekek fejlődésére és jólétére, ugyanakkor nem csak a gyerekeknek nyújthat közvetlen támogatást, hiszen hosszú távon hozzájárul egy egészségesebb, boldogabb, biztonságosabb és élhetőbb jövő kialakításához.
A KMKSZ a szövetség által működtetett tiszacsomai Árpád Fejedelem Látogatóközpont és Lovardában a múlt évben vendégül látta az összes kárpátaljai magyar iskola hetedik osztályos tanulóját a magyar kormány támogatásával. Idén ugyancsak anyaországi segítséggel hátrányos helyzetű és áttelepült ukrán gyerekek tölthetnek el térítésmentesen egy napot a központban, ahol a honfoglalás kori tárlat megtekintése mellett lovagolhatnak, íjászkodhatnak, valamint kézműves foglalkozásokat kipróbálhatnak. Legutóbb a beregszászi Opre Roma gimnázium összes tanulója látogatott el a központba.
Ismét vidám gyerekek nevetése töltötte be virágvasárnap délután a Tiszacsomai Kultúrház előcsarnokát, ahol a helyiek összefogásának eredményeként húsvéti kézműves-foglalkozást szerveztek. A tiszacsomaiak már sokadszorra bizonyítják, hogy egységben az erő.
Az immár harmadik alkalommal megtartott rendezvény résztvevőit Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere köszöntötte, aki örömmel konstatálta, hogy a helyieken kívül a környező településekről is érkeztek gyerekek az alkalomra. Felszólalásában az összefogásban rejlő erő hangsúlyozása mellett a húsvét jelentőségére hívta fel a jelenlévők figyelmét. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kovács Szvitlana, Tiszacsoma elöljárója is.
A köszöntőt követően a település Kárpát-medence-szerte ismert csapata, a Bokréta hagyományőrző csoport nagydobronyi táncokat mutatott be. A Reskó-Papp Angéla által vezetett csoport több éve vesz részt a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramban, melynek keretében magyarországi néptáncpedagógusok néptáncokat – köztük szatmári, viski és a rendezvényen is előadott nagydobronyi táncokat – tanítanak a gyerekeknek. Ezután a salánki Dalos Madárkák Citeraegyüttes az alkalomhoz illő dallamokat játszott.
„Ez már a harmadik húsvéti kézműveskedő alkalmunk itt, a kultúrházban. Két évvel ezelőtt hagyományteremtő céllal szerveztük meg először ezt a délutánt, mely mára rendkívül népszerűvé vált, hiszen nemcsak a helyiek vesznek részt rajta, hanem a környező falvakból is ellátogatnak hozzánk – mi ennek nagyon örülünk” – fogalmazott a rendezvényt szervező Reskó-Papp Angéla, hozzátéve, hogy a legnagyobb hangsúlyt ezúttal a hagyományos tojásfestési technikák bemutatására, valamint a húsvéti készülődésre fektették. Aláhúzta, hogy a foglalkozásokon fontosnak tartják a hagyományainkhoz, az őseink által ránk hagyott értékekhez való ragaszkodást, és elsősorban arra törekednek, hogy minden ilyen alkalom közösségerősítő jelleggel valósuljon meg, melynek végeztével mindenki élményekkel gazdagon tér haza.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadásának és az emberiség megváltásának ünnepe, melyhez a legtöbb magyar népszokás kötődik. A népszokások fontos értékeket közvetítenek, melyek megismerése hozzájárul a gyerekek kulturális tudatosságának fejlődéséhez is. Ezek tájanként eltérők, ugyanakkor két elem sehonnan sem hiányzik: a hímes tojás és a locsolkodás. Tiszacsomán a mai napig élnek ezek a hagyományok, melyeket a rendezvényen fel is elevenítettek. A szakemberek bemutatták a vidékünkön használatos hagyományos tojásdíszítési technikákat. A gyerekek figyelmesen meghallgatták az útmutatókat, majd ők is nekiláttak a díszítésnek. A berzselt technikával készült hímeseket mindenki ügyesen készítette el. A tojásokra növényleveleket és virágokat helyeztek, majd azokat harisnyába kötötték, s végül hagymahéjban megfőzték. Ezután a salánki viaszos módszert ismerték meg, melynek az a lényege, hogy a forró viaszt lúdtollal kell felvinni a tojásokra, majd a viaszos mintát aranyporral dörzsölik be, ami végül szebbnél szebb hímeseket eredményez. Az óvodáskorú gyerekek színes papírból húsvéti dekorációkat készítettek, az iskoláskorúak az előzőleg kifújt tojások héjába történő gyertyaöntést sajátították el, volt, aki méhviaszból gyertyát sodort vagy gyertyát mártogatott, s lehetőség volt a nemezelés kipróbálására is. A Salánkról érkezett – de tiszacsomai születésű – Csirpák Viktória iránymutatásával mézeskalácsokat díszítettek húsvéti tematikában, kiemelten a beregi tájegység motívumaival. A jelen lévő kézművesek közül többen A Szakkör tagjai is.
A kézműveskedés ideje alatt a szervezők süteménnyel és meleg teával kínálták a résztvevőket, akik a nap végén az általuk készített dekorációkkal, gyertyákkal és díszes hímeseikkel tértek haza.
A célunk az volt, hogy olyan délutánt tudjunk szervezni az itthon lévőknek, ahol együtt hangolódunk a húsvétra, miközben lehetőséget biztosítunk arra is, hogy a gyerekek megismerkedjenek a helyi mesterségekkel, tojásdíszítési technikákkal, motívumokkal. Úgy gondolom, hogy ez sikerült
– emelte ki Reskó-Papp Angéla a foglalkozások végén.
A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
Új programot indított a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség aminek keretében, anyaországi támogatással több szász hátrányos helyzetű fiatalnak biztosítanak lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az Árpád Fejedelem Lovarda és Látogatóközpont által kínálta programokban. A közelmúltban roma fiatalok és Kelet- Ukrajnából érkezett csoportok is megfordultak Tiszacsomán.
A hideg téli hónapok mindig is a disznóvágások időszakát jelentették, hiszen ilyenkor a hús természetes módon jobban eltartható. Régen az év eleji disznótorok célja az is volt, hogy a kamrákat megtöltsék füstölt húsokkal még a nagyböjt kezdete előtt. Ma már kevesebben tartanak otthon sertést, de a hagyományok tovább élnek, hiszen a disznótor mindig is több volt, mint egyszerű ételkészítés – ez valódi közösségi esemény. A kárpátaljai magyarok, ezen belül a KMKSZ a háború előtt rendszeresen tartott nagyobb kulturális programokat, fesztiválokat, ahol bemutatták a magyar néptáncokat, zenét, hagyományos ételeket. Ezek közé tartozott a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérfesztivál is. Harmadik éve már annak, hogy helyettesítő programként szűk körben töltenek el egy disznótoros napot Tiszacsomán, az Árpád Vezér Látogatóközpont területén. A disznótor sosem csak az ételekről szólt. Ez olyan közösségi élmény, ahol a hagyományok generációról generációra öröklődnek, és ahol a magyar közösség nem csupán megőrzi, hanem meg is éli hagyományait. A disznótoros napra Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros képviselői érkeztek Mezőgecsébe . Az ungvári járás nagy létszámú csapattal készült, amíg a fiúk a kolbásztöltéssel voltak elfoglalva, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői a többi hagyományos ételt készítették el. A szokások generációról generációra való átadása segít a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzésében. Ezen felül a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, hiszen az ételek elkészítési módja, fűszerezése is változhat. A Beregszászi Színház csapatát is megtaláltuk a szorgos asztaloknál, elmondásuk alapján most az ételkészítésre koncentráltak, de egy különleges előadással is készültek, amit a helyszínen adtak elő először. A rendezvény végén minden csapat bemutatta elkészített ételeit, amelyeket közösen fogyasztottak el a résztvevők. A disznótor nemcsak gasztronómiai esemény, hanem olyan közösségi alkalom, amely erősíti a magyar kulturális örökséget és élő hagyománnyá teszi azt.
Hosszú éveken át fennálló hagyomány volt vidékünkön, hogy január utolsó szombatján sertések visítására ébredtek a Beregszászi kistérséghez tartozó Mezőgecse lakói, ugyanis ekkor rendezték meg a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérversenyt, amely a Kárpát-medence számos településéről benevezett több tucat csapatával és több ezer látogatójával Kárpátalja egyik legnagyobb gasztrofesztiváljává nőtte ki magát. A nagyszabású rendezvény ugyanúgy vonzotta a külföldi és a belföldi, Ukrajna más megyéiből érkezett turistákat egyaránt. A 2022 februárjában kitört orosz–ukrán háború jelenleg nem teszi lehetővé a böllérverseny korábbi volumenű lebonyolítását, azonban a régi magyar hagyomány tovább él a tiszacsomai böllérnap keretében, melyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) január 25-én a korábbi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is az Árpád Vezér Látogatóközpont területén szervezett meg.
A disznóvágás egy olyan régi magyar hagyomány, amely szoros összefüggésben áll a falusi életmóddal és a magyar paraszti kultúrával. Ez az esemény rendszerint télen, a hideg hónapokban zajlik, amikor a legideálisabb a disznóhús feldolgozása és tartósítása. A hagyomány szerint a disznóvágás nem csupán a hús előállításáról szól, hanem egy közösségi esemény is, ahol a családok és a barátok összegyűlnek, hogy együtt végezzenek el egy fontos feladatot. Az esemény gyakran ünnepséggé alakult, ahol közös étkezések, beszélgetések és akár zenés mulatságok is helyet kaptak. A disznóvágás hagyományosan a gazdasági önellátás szimbóluma, amely a falusi élet alapvető részét képezte. Napjainkban számos helyen szerveznek disznóvágási rendezvényeket – ilyen a Mezőgecsei Böllérverseny, valamint a mostani böllérnap is –, ahol az idősebb generáció megmutatja és átadja ismereteit a fiataloknak, akik megismerkedhetnek a szokásokkal és a közösségi élmények fontosságát is átélhetik.
A látogatóközponthoz tartozó pajtában már kora reggel kezdetét vette a sertések feldolgozása. A megye különböző magyarlakta szegleteiből érkezett csapatok finomabbnál finomabb hagyományos ételek elkészítéséhez láttak hozzá. Bár vidékünkön is egyre kevesebb háznál tartanak sertést, a legtöbb faluban még manapság is fontos esemény a disznótor. Az ehhez fűződő szokások átadása nemzedékről nemzedékre nagyban hozzájárul a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzéséhez, s emellett a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, ugyanis változó az ételek elkészítési módja és fűszerezése is. A felső-Tisza-vidéki csapat például a csakis Técsőre jellemző disznótoros káposztalevest készítette el, melyet helyenként húsgombóccal tesznek jóízűvé. Az ugocsaiak a frissen töltött kolbászt vörösborral ízesítették, emellett a bográcsukban toros húst sütöttek, melyet savanyúsággal kínáltak. A beregvidékiek a májas és a véres hurka mellett orjalevest készítettek, melyhez disznósajtot, sóban érlelt császárszalonnát és csülköt is tálaltak. Az Ungvári járás ezúttal is nagy létszámú csapattal érkezett, s míg néhányan a toros káposztát készítették, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői kolbászt és hurkát töltöttek. A sütés-főzéshez csatlakozott a beregszászi színház csapata is, melynek tagjai toros húst és káposztát, kolbászt és kocsonyát készítettek.
A rendezvény hivatalos megnyitóján Bacskai József ungvári magyar főkonzul beszédében kiemelte: a magyar kultúra az, amely megkülönböztet minket más népektől. A kárpátaljai magyar közösség gasztronómiai hagyományai, köztük a disznótoros ételek, része az egyetemes magyar kultúrának, hiszen „együvé tartozunk, egy közös kultúránk van” – fogalmazott a diplomata, hozzátéve, hogy sok országban nem tudják, mi az a disznótor, s ebből adódóan nem ismerik a disznótoros ételeket sem, azonban éppen az ilyen különlegességek teszik a magyar gasztronómiát egyedivé.
Sin József, a KMKSZ alelnöke köszöntőjében a régi disznótorok emlékét idézte fel, hangsúlyozva, hogy többek között ezeknek a hagyományoknak a megtartásával élheti túl a kárpátaljai magyar közösség a jelenlegi nehéz időket. Elmondta, hogy a disznóvágás a magyar kultúra szerves része már évszázadok óta, mely napjainkban is tovább él. A magyar gazdának a disznótartás a gazdagságot és a jólétet jelentette, a disznóvágás pedig a bőség ideje volt, igazi lakoma télen – tette hozzá.
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke felszólalásában rámutatott: ez az alkalom a Mezőgecsei Böllérverseny „kistestvére”, hiszen most családias légkör jellemzi ezt a rendezvényt, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy jövőre már békeidőben kerül sor újra a fesztiválra, ahová majd ismét ezrek látogathatnak el.
A köszöntőket követően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Ezt főztük ki… című különleges, főzéssel, étkezéssel, kulináris élvezetekkel kapcsolatos előadása következett, melynek láttán a nézők rájöttek arra is, hogy mi az a dolog, ami biztosan közös a híres magyar költőkben és írókban: mindannyiuk számára kulcsfontosságú volt az étel és az étkezés. Petőfi egyik kedvence a túrós csusza volt, Jókai szerette a bablevest, Mikszáth a palóclevest; kiderült számos érdekesség is, például hogy mi az a Krúdy-fröccs, hogy Móricz evés közben is írt, s a töltött káposztát postán küldték Párizsba Ady után. A beregszászi színészek legújabb produkcióját bordalok színesítették, s végül a zsíroskenyérről szóló vers zárta az előadást.
Ezután a halábori Kovács–Radvánszki család csárdást mutatott be, majd a jelenlévők asztalhoz ültek és megkóstolták az ízletes ételkülönlegességeket.
A nap végére világossá vált, hogy a disznóvágás nemcsak egy praktikus eljárás a hús előállítására, hanem egy kulturális esemény, amely mélyen gyökerezik a magyar hagyományokban.
Kárpátalján sok magyar és nemcsak magyar embernek van kedves emléke a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérfesztiválról. A koronavírus járvány, majd az azt követő háború hosszú időre megfosztotta az ittenieket a hasonló rendezvényektől. A böllérnap folytonosságát a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Turisztikai tanács mégsem szerette volna teljesen megszakítani, ezért helyettesítő programként szűk körben töltöttek el most egy disznótoros napot Tiszacsomán, az Árpád Vezér Látogatóközpontban. Az alap ötlet az volt, hogy Kárpátalja számos magyarlakta vidékéről hívnak csapatokat, akik elkészítik az előzetesen megbeszélt ételkülönlegességeket, bemutatva ezáltal a vidékük hagyományos disznótoros ételeit.