Egy nemzetközi kutatócsoport távoli kozmikus gázfelhőből érkező rejtélyes „szívverést” észlelt, amely úgy tűnik, hogy szoros kapcsolatban áll egy szomszédos fekete lyukkal. A kutatási eredményeket Jian Li és Diego F. Torres professzor publikálta a Nature Astronomy magazinban – közli az Origo.
Titokzatos jeleket fogott a Fermi-űrteleszkóp
A nyári égbolt egyik ismert csillagépében az Aquila, vagyis a Sas konstellációban elhelyezkedő gázfelhő az elvégzett megfigyelések szerint, titokzatos módon a szomszédos fekete lyuk ritmusával pulzál, azt sugallván, hogy ezek az egymástól annyira különböző objektumok valamilyen módon kapcsolatban állnak egymással, a németországi Desy Kutató Központ tudóscsoportjának beszámolója szerint.
Scutum, Aquila, Capricornus
Az még megfejtetlen rejtély, hogy a fekete lyuk hogyan hajtja a gázfelhő gammasugár „szívverését”. A kutatócsoport a NASA Fermi-űrteleszkópjának több mint 10 évet átfogó adatait analizálta, vizsgálandó a tőlünk mintegy 100 fényévre, a Tejútrendszerben elhelyezkedő SS 433-ként katalogizált objektumot, amely egy nagyjából 30 naptömegű óriáscsillagból, valamint egy körülbelül 10-20 naptömegű fekete lyukból áll, amelyek mindössze 13 napos periódussal keringenek egymás körül, miközben a fekete lyuk anyagot szív el az óriáscsillagtól.
Ehhez hasonló helyzet a kvazároknak nevezett aktív galaxisokból ismert, amelyeknek a magjában milliónyi naptömegű fekete lyukak találhatók; ezek hatása pedig több tízezer fényévnyire is kiterjed a kozmoszban.
Gammasugarak érkeznek az eseményhorizont kapujából
Szokatlan módon úgy tűnik, hogy a galaxisunkon belüli SS 433 a kvazároknak a „miniatűr”verziója, vagyis egy mikrokvazár. A mikro, vagy kiskvazár az egyik legaktívabb objektum az univerzumban, amely egy, a szomszédos csillagait felfaló, és e folyamat közben rendkívüli mennyiségű fényt kibocsátó nagy fekete lyukat tartalmaz.
De vajon hogyan lehetséges, hogy elektromágneses sugárzás érkezzen a mindent elnyelő fekete lyuk környékéről? Miközben a két kozmikus objektum, a nagy tömegű csillag és a fekete lyuk egymás körül kering, a fekete lyuk anyagokat szív el az óriáscsillagtól, egy akkréciós korongot hozva létre maga körül.
A fekete lyuk irtózatos erejű gravitációja által elszívott anyag az akkréciós lemezben halmozódik fel, mielőtt a fekete lyukba esne. Olyan ez, mint amikor a fürdőkád lefolyója felett örvénylik a víz.
Az anyag egy része azonban nem tűnik el az eseményhorizont mögött, vagyis nem esik bele a fekete lyukba, hanem kettő keskeny anyagáramlás formájában nagy sebességgel „kilő” a forgó akkréciós lemezből, méghozzá ellentétes irányokban.
Ez jetszerű anyagáramlás nagy sebességű részecskékből és ultraerős mágneses mezőkből áll. E nagy sebességű részecskék és ultraerős mágneses mezők röntgen valamint gamma sugarakat bocsátanak ki, amelyeket a Fermi Űrteleszkóp érzékelt.
