Az Ukrán Rekordok Könyvének egyik oldalát egy beregszászi lakos, Olekszandr Roman gyűjteményének szentelik. A férfi évtizedek alatt összesen 3012 díszcsengőt gyűjtött össze a világ minden tájáról, s ez év elején már meg is kapta a rekordot igazoló okmányt.
– Mikor született meg az ötlet, hogy csengőket fog gyűjteni?
– Az első díszcsengőt egy biatlonversenyre való utazás alatt vettem. Gyakran látogatok el világversenyekre, hogy drukkoljak válogatottjainknak, ez egy norvégiai világbajnokság során történt, amikor is útközben betértünk Svédországba. Az egyik ajéndéküzletben vettem néhány díszcsengőt a barátaimnak. Amikor hazaértünk, valaki elvette az ajándékát, valaki pedig nem, s így „születtek” meg az első darabok. Ezt követően egy–két év múlva úgy döntöttem, minden új országból hozok egy díszcsengőt. Egyre nagyobb lett a gyűjtemény. 3–4 év múlva az interneten megpróbáltam rákeresni hasonló gyűjtőkre, akikkel csengőket cseréltünk. Később már célirányosan utaztam olyan országokba, ahol díszcsengőket vásárolhattam. Ukrajnában van néhány ember, akik csengőgyűjtéssel foglalkoznak. Egyesek kristály-, mások kerámiacsengőket gyűjtenek, valaki a madarakat ábrázoló csengőket részesíti előnyben. Én például a fém, földrajzi díszcsengőket gyűjtöm.
– Mit jelent a „földrajzi” kifejezés? Miben különböznek ezek a csengők a többitől?
– Ezeken a darabokon feltétlenül kell legyen valamilyen felirat vagy címer, zászló, esetlegesen egy, csakis az adott országra jellemző tradíciót ábrázoló kép, ahonnan az ajándéktárgy származik.
– Vannak-e olyan csengők, amelyek különlegesek az ön számára?
– Persze, az első darab igazán különleges számomra. Van ezenkívül két darab, melyet az ukrán biatlon válogatott kapitánya, Dmitro Pidrucsnij hozott nekem a 2018-as Olimpiáról, Dél-Koreából. Ezeket a díszcsengőket kizárólag erre az alkalomra gyártották, s úgy gondolom, jelenleg lehetetlen ilyet kapni. Van egy argentínai csengőm is, melynek 270 napba került, míg elért hozzám. Ushuaiaból küldték, Argentína legdélebbi pontjáról, innen indulnak el az Antarktiszra tartó expedíciók. Az egyik legdrágább csengőm a spanyolországi Toledóból származik. Megláttam egy internetes fényképen, s elutaztam érte. A városban minden boltban azt a választ kaptam, hogy ilyen csengőt már 15 éve nem gyártanak. Különböző aukciókat kerestem, ahol megszerezhetném, s végül Kanadában találtam rá. Maga a csengő nem került sokba, azonban a postaköltség egy ilyen távoli helyről nem volt olcsó.
– Honnan származnak a csengői?
– A világ 165 országából. 60-ban saját magam voltam, a többi – keresés eredménye. Vagy elküldték, vagy elhozták nekem őket. Mindegyikük különböző a funkcionalitás terén is. Vannak tükörrel, nyitóval ellátott darabok, gyertyatartóvá átalakítható csengők, mágnesek és órák is.
– Előfordult-e, hogy vásárolt egy csengőt, melyről később kiderült, hogy már van a kollekciójában?
– Ha csak egy szemmel is ránézek a csengőkre, tudni fogom, hogy van-e olyan darabom vagy nincs. Nem tévesztem őket össze, minden apró részletüket megjegyzem.
– Mindegyik történetére emlékszik? Honnan származik, hogy került önhöz?
– Igen, természetesen. Azokban az országokban, ahová utaztam, magam vásároltam őket. Ezenkívül ismerőseimtől, barátaimtól és kollégáimtól is kaptam ajándékba. Cseréltem is más gyűjtőkkel. Ahhoz, hogy egy csengő elkerüljön hozzám, sok energiát igényel. Először is, meg kell találni a nagyvilágban. Aztán keresnem kell egy ismerőst, vagy egy olyan személyt, akit érdekelnek a gyűjtők, s meg kell egyezni. El kell küldeni nekik azt a dolgot, ami őt foglalkoztatja, cserébe pedig elküldi nekem a csengőt. Van egy ismerős pakisztáni bélyeggyűjtőm. Egy közösségi oldalon találtunk egymásra. Írtam neki, hogy szeretnék csengőket Pakisztánból, ő pedig bélyegeket kért Ukrajnából. Elmentem a postára, megvettem a bélyegeket és elküldtem neki. Egy hónap múlva megérkezett az ő csomagja is. Sok ismerősöm van a világon, akik gyűjtenek valamilyen tárgyat: Chilében, Azerbajdzsánban, Spanyolországban, Svájcban, Olaszországban, Litvániában. Kevés csengőgyűjtő létezik, ezért olyanokhoz kell fordulnom, akik mágneseket, gyűszűket, bélyegeket és pénzt gyűjtenek. Ők segítenek egymásnak, ez egy kimondatlan megállapodás a gyűjtők között. Van több mint 100 csengőm, melyekből két darab van. Ez egy úgynevezett csere- vagy ajándékalap. Ha szeretnék valakinek ajándékozni egy csengőt, odaadom azt, amelyből kettő van.
– Vannak-e a gyűjteményben kárpátaljai csengők?
– Vannak, azonban nem nagy számban. 10–12 darab. Rendeltem Beregszászt ábrázoló csengőket is. Szégyellném, ha nem lennének a gyűjteményemben csengők a saját városomból.
– Hogyan került be az Ukrán Rekordok Könyvébe?
– Egy pillanatban megértettem, hogy igencsak jelentős mennyiségű csengő gyűlt össze, s úgy döntöttem, hogy felkeresem a rekordok könyvének képviselőit. A velük való levelezés márciustól tartott. Az engem megelőző gyűjtemény 1600 csengőt számlált, én soha nem számoltam meg a sajátjaimat. Azonban amikor átszámoltam őket, kiderült, hogy több mint 3000 darab van. Ekkor megkezdtük a tárgyalásokat a nemzetközi nyilvántartás képviselőivel, akik végül közölték, hogy érdekli őket a gyűjteményem. December végén az Ukrán Rekordok Könyvének szakemberei személyesen számolták át a gyűjtemény darabjait, s át is adták a rekordot igazoló okmányt.
– Mennyire fontos ön számára ez az okmány és mik a tervei a továbbiakban?
– Bizonyos mennyiségű darabszám után minden gyűjtőben felmerül a kérdés, hogy mi legyen tovább? Néhány éven belül 5–10 ezerre is megnőhet a számuk, azonban mégis: mi lesz tovább? S felmerül a vágya annak, hogy meghúzzuk azt a bizonyos vonalat, s pontot tegyünk a végére. A rekordigazolvány engem is arra ösztönöz, hogy elgondolkodjam e kérdésen.
– S mit szeretne lépni a továbbiakban?
– Szeretnék létrehozni egy saját weboldalt, ahol közzétenném az egész gyűjteményem. Hiszen én magam sem láttam egyben soha a 3000 darab csengőmet. Otthon csak 1000 darabot állítottam ki, a maradék dobozokban van. Egy weboldal másoknak is esélyt adna arra, hogy megismerkedjenek a díszcsengőkkel. Nagy vágyam továbbá az is, hogy felkerüljek Beregszász vagy Kárpátalja turisztikai térképére, hiszen a kollekcióm több turistát vonzana vidékünkre.
– Összeszámolta valaha is, hogy mennyi pénzt költött a gyűjteményére?
– Nem tudom, soha nem számoltam. Azonban a legtöbbet nem a csengők ára, hanem azok értéke jelenti számomra.
