Püspöki szent liturgiával kezdődött a Nagycsütörtöki szertartás az Ungvári Szent Kereszt Felmagasztalása görögkatolikus székesegyházban. Ezt követően a lábmosás szertartása következett, amikor az egyházmegye főpásztora, Nílus püspök katonák lábát mosta meg. Annak idején Jézus is hasonlóképpen cselekedett, amikor az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. Ungváron már harmadik éve a katonai szolgálatot teljesítő férfiak közül választják ki a lábmosás szertartásához a férfiakat. A katonák elmondták, hogy ennek a szertartásnak erős üzenete van, amely erőt és reményt nyújt számukra. A lábmosáson 9 katona, egy édesapját a harcokban elveszett fiú, egy orvos és egy tábori lelkész vett részt. Pavlo atya már közel egy éve foglalkozik a sebesült katonák lelki gondozásával a kórházakban és rendszeresen utazik a frontvonalba is az ott szolgálókhoz. Nagycsütörtök az Oltáriszentség és az egyházi rend alapításának is az ünnepe. A munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyének közel 300 áldozópapja van. A szertartás végén több áldozópap is kitüntetésben részesült. A nagycsütörtöki szertartás végén az egybegyűltek közösen mondtak fohászt Ukrajnáért.
„A városé vagyok” és ez előny jelent! Az Ungváron a Caritas Iskola bázisán indított új projekt résztvevőinek ez a meggyőződése. A tizenévesek többet tudnak meg a városról, az ott zajló folyamatokról, és elgondolkodnak azon, hogyan lehetne jobbá tenni azt. A gyerekeknek rengeteg ötletük van. És ez még csak a projekt kezdete. Szofija sokat elemez, és saját tapasztalataiból is merít, amikor azon gondolkodik, hogyan lehetne javítani a lakóhelyén. Az első foglalkozáson a feladat az volt, hogy átgondolják, mi köti össze a résztvevőket Ungváron, és kitalálják csapatuk logóját. Beszéltek a város problémáiról. Kreatívan értelmezték azokat, és elgondolkodtak a lehetséges megoldásokon. Egyébként „A városé vagyok” urbanisztikai projekt az egész országra kiterjed. A Caritas Iskolában ez a vezetőképzés része. A kezdeményezést Irina Ozimok azonos című könyve ihlette. A projekt 11 gyakorlati képzést és ugyanennyi témakört foglal magában. Aki csatlakozni szeretne, a projekt időtartama alatt bármikor megteheti: a részvételhez töltse ki a Caritas honlapján található űrlapot. Egyelőre keddenként a Caritas Hubban zajlanak a találkozók, de amint melegebb less az idő, a résztvevők kimennek a városba és közvetlenül felfedezik azt. A mozgalomban való részvétel ingyenes.
Két dobozból álló segélycsomagot kapnak Ungváron a CARITAS Jótékonysági Alapítványtól azok a katonacsaládok, amelyek hozzátartozója életét vesztette a kelet-ukrajnai harcokban. A katonacsaládok évente minimum két alkalommal, Karácsony és Húsvét előtt kapnak ilyen egységcsomagokat. Az ünnepekre hangolódva a Caritas munkatársai mesterkurzust is szerveztek az ungvári központjukban. Olena és gyermekei azért jöttek a központba, hogy csatlakozzanak a húsvéti koszorúk készítéséhez. A Caritas központban nagy figyelmet fordítanak a katonacsaládokra. Különféle túrákat és lelkigyakorlatokat is szerveznek a számukra. Kárpátalja szerte összesen 115 ilyen család fog húsvéti ajándékcsomagot kapni a jótékonysági szervezettől.
Ungváron rehabilitációs célú táncprojekt indul katonák, veteránok és családtagjaik számára Hozz vissza a háborúból címmel. A formátum már a teljes körű invázió kezdete előtt is igazolta létjogosultságát Kijevben, amikor a terrorellenes műveletben részt vevő katonák részére valósították meg a kezdeményezést – mondta a projekt ungvári koordinátora. Az ukrán katonák megmutatják, hogy még a protézisek sem jelentenek akadályt a táncban. A projekthez való csatlakozáshoz a civil szervezethez lehet fordulni, vagy közvetlenül felkeresni a vezetőt. A mesterkurzusokat Vitalij Erfan és Viktoria Zaprudszka profi táncospár tartja. Az első foglalkozásra pénteken, március 15-én került sor. Aki csatlakozni szeretne, jelentkezhet a szervezőknél, vagy Vitalij Erfan táncoktatónál. Az edzők megértik, hogy a résztvevők között gyakoriak lehetnek a változások, de a profi táncosok állandóan maradnak, és segítenek a többieknek egy-egy tánc gyorsabb elsajátításában. Egyelőre heti egy találkozót terveznek, de az oktatók elképzelése szerint a későbbiek során jótékonysági táncesteket is szerveznek majd.
Ungváron már több hónapja működik a fogyatékkal élők és háborús veteránok Oleh Kravec nevét viselő rehabilitációs központja. Itt hetente háromszor a katonákkal, a többi alkalommal pedig a testi fogyatékossággal élő ungváriakkal foglalkoznak. Egy beteg napi ott tartózkodása napi 500 hrivnyába kerül. A kezelés kéthetes. A központ három hónapos működése alatt mintegy száz katona esett át itt rehabilitáción. A mozgásszervi rendszer helyreállításához masszázs szobákat, emelőket és egyéb speciális berendezéseket használnak. A foglalkozások addig tartanak, amíg a sérültek teljesen fel nem épülnek. A legtöbb esetben a szakember olyan veteránokkal dolgozik, akik jelenleg is kezelés alatt állnak a helyi kórházakban. A katonák családjait is bevonják a terápiába. Egyéni és csoportos foglalkozásokat egyaránt tartanak. Az orvos szerint kivétel nélkül minden veteránnak szüksége van pszichológiai rehabilitációra. A sport- és rehabilitációs központ két és félezer négyzetméter alapterületű. A támogatóknak köszönhetően megkezdte működését a komplexum orvosi része. A romániai ASOK társadalmi szervezet, amely képviseleti irodát nyitott Ukrajnában, társtulajdonosa lesz az ungvári komplexumnak, és ezt követően kötelezettséget vállal az irodák fenntartására, a közüzemi és egyéb működési költségek fizetésére, beleértve a speciális rehabilitációs berendezések beszerzését is. A francia egyetemi klinikák professzorai és kutatói pedig már megkezdték a helyi rehabilitációs szakemberek képzését. Az egészségügyi mellett egy sport részleg létrehozását is tervezik a komplexumban. Olekszandr Lizanec elmondása szerint sem az állam, sem a helyi hatóságok nem támogatják őket, ezért már hét éve önerőből, valamint a külföldi partnerek segítségével dolgoznak a központ létrehozásán. Egy több mint ezer négyzetméteres csarnokban szeretnék kialakítani az edzőtermet, de ehhez sok pénzre van szükség. Még sok munka várat magára, mind pénzügyi és logisztikai szempontból, mind pedig a számtalan ember miatt, akik a jövőben itt fognak rehabilitáción részt venni. Isten segítségével azonban a munka sikeres lesz. Az Ukrán Pravoszláv Egyház Ungvári és Kárpátaljai püspöke, Varszonofij megáldotta a helyiségeket, és imádkozott a katonákért, a fogyatékkal élőkért, valamint a központ munkatársaiért. A rehabilitációs terapeutákkal és pszichológusokkal való foglalkozások mellett a komplexum látogatóinak lehetőségük lesz arra is, hogy beszélgessenek harcos társaikkal, barátaikkal és családtagjaikkal. Az összetartás és az átfogó támogatás az első lépés a szocializáció felé, ami oly fontos a veterán katonák és a fogyatékkal élők számára.
Ungváron a napokban megáldották a Theo Band Görögkatolikus Líceum második helyiségét, amely az egykori Görögkatolikus Tanítóképző épületében kapott helyet. A diákok már nagyon várták az új helyiség elkészültét. A tanárok is örülnek, hiszen exkluzív termet kaptak. A további falfestmények feltárását a szünidőben folytatják majd a szakemberek. A helyiség felújítása közel másfél évig tartott. A Teho Band Líceum az első olyan magán líceum, amely megkapta a működési engedélyt, és amely visszatért a kárpátaljai oktatás évszázados múlttal rendelkező gyakorlatához. Az intézmény folyamatosan fejlődik és gyarapszik. Az épület első szintjét 2023-ban adta át a líceumnak a Kárpátaljai Megyei Tanács. Itt 9 korszerű tantermet alakítottak ki. Az új épületszárnyban hamarosan kialakítanak majd egy számítástechnikai szobát és egy ebédlőt is.
A két Andzselika együtt dolgozik. Donyeckből és Bahmutból érkeztek. Bár csak nemrég ismerkedtek meg, de a közös munka eredménye már látható, sőt hallható is. Találkozásukat a „Kifli” napközis központnak köszönhetik, ami az ungvári Vaszil Grendzsa–Donszkoj nevét viselő líceumban működik. A napközis központ egy láncreakció eredményeként jött létre. A „Vona Hub” rendezvényeit rendszeresen látogató hölgyek szerettek volna egy olyan foglalkoztató helyet, ahol biztonságban tudhatják gyermekeiket napközben. Az ő kezdeményezésükre alakult meg a „Tomoko” civil szervezet és a „Kifli” napközis központ. Ezt az ötletet támogatta a „Nehemiás” civil szervezet és az ENSZ Menekültügyi Hivatala, akik nagyban hozzájárultak a központ kialakításához. Ez olyan tér, ahol egyes belső menekültek szolgáltatásokat nyújtanak, mások pedig szolgáltatásokat kapnak. A központ azonban a helyi gyerekek számára is elérhető – hangsúlyozta Tetyana Macsabeli, a „Nehemiás” civil szervezet igazgatója. A központ munkarendje még kialakulóban van. A gyerek szakkörök mellett szülőknek szóló foglalkozások is lesznek. Itt önkontrolt, traumakezelést, karrierépítést és más hasznos dolgot tanulhatnak. Az Ungvári Grendzsa-Donszkoj Líceumban kialakított napközi központ az első ilyen kezdeményezés az országban.
A megyeszékhelyen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulójának alkalmából – a hagyományokhoz híven – Petőfi Sándor szobránál gyűltek össze a helyi magyarság képviselői. Sokadik éve sajnos ismét csak szűk körben fejezhették ki tiszteletüket az egykori hősök emléke előtt.
A csendes megemlékezésen Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét:
„1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és a törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték: a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek. Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk.
A magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik. Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört. »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«” – zárult Orbán Viktor levele.
Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője kiemelte:
– A KMKSZ tagsága és vezetése számára különösen fontos, hogy megemlékezzünk március 15-ről, hiszen a magyar nemzet, a magyar nemzetállam 1848-ban a forradalom után alakult. Erre emlékezünk és emlékeztetünk minden évben Ungváron is a Petőfi-szobornál. Ugyanakkor az elmúlt időszakban, mióta háború van Ukrajnában, illetve előtte a világjárvány sem tette lehetővé, hogy nagy ünnepséget szervezzünk. De még ha szűk körben is, és csak a civil szervezetek vezetősége, a társadalmi szervezetek tagsága, néhány ember gyűlik össze, akkor is fontos, hogy méltassuk ezt a napot, hisz mindannyian a magyar nemzet részei vagyunk, a kárpátaljai magyarság is – fogalmazott az elnök asszony.
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljaiakra, akik megélik a háború minden nyomorúságát, könyörgött az édesanyákért, akik elvesztették gyermekeiket, az árvákért.
– Légy meghallgatója a mi könyörgésünknek, a mi imádságunknak, tarts meg, vigasztalj meg és erősíts meg bennünket! Adj nekünk, Urunk, jövőt, amit te készítettél! Áldd meg a te népedet! Így engedd, hogy megálljunk őszinte szívvel emlékezve, hálát adva minden jóért, amivel megajándékoztál bennünket, és tebenned bízva, hittel küzdve, látva a jövőt, Urunk, kérünk, áldj meg bennünket! – fohászkodott az egyházkerületi főjegyző.
A nemzeti imádságunk eléneklését követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a társadalmi szervezeteknek a képviselői és a helyi magyar líceum diákjai elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit.
A KMKSZ kezdeményezésére a főkonzulátus munkatársai, a városi és a járási magyarság képviselői Petőfi Sándor szobra előtt csendes főhajtással emlékeztek meg az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. A megemlékezés végén a jelenlévők elhelyezték a tisztelet koszorúit a forradalmár költő szobránál.