Az Osztrák- Magyar Monarchia első és legfényesebb sztárjára, Fedák Sárira emlékeztek Beregszászon. A XX. század első felének egyik legismertebb és legsikeresebb magyar előadóművésze volt, aki Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után, 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg pályáját, amelynek során számos magyar és külföldi színházban fellépett.
Május 5-én méltóságteljes megemlékezéssel tisztelegtek a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, Fedák Sári emléke előtt halálának 70. évfordulóján Beregszászban. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház szervezésében zajló esemény nemcsak a primadonna életútját idézte fel, hanem a művészet és az emlékezés közösségi erejét is kiemelte.
Csendes, mégis méltóságteljes koszorúzással vette kezdetét a megemlékezés. Először a Kárpátaljai Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának falán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a résztvevők – a kastélyt a híres magyar primadonna, a beregszászi születésű Fedák Sári (1879–1955) építtette szüleinek.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke megjegyezte: bár maga az egyház közvetlenül nem kapcsolódik Fedák Sári örökségéhez, mégis fontosnak tartják, hogy megőrizzék a múlt értékeit – különösen egy olyan eklektikus stílusú kastély épületében, amely egykor a színházi élet része volt, és mert a múlt értékeinek megőrzése közös ügyünk, különösen ott, ahol a kultúra és a hit szimbolikusan is találkozik. E gondolatok is mutatják, hogy az emlékezés nemcsak kulturális, hanem közösségi ügy is.
Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész személyes hangvételben osztotta meg gondolatait Fedák Sári életútjáról. Kiemelte, hogy a színésznő nehéz történelmi időszakban élt, de művészete és kitartása példaként szolgálhat a mai nemzedéknek is. „Ő volt egyike azoknak, akik elvitték a kárpátaljaiak hírét a nagyvilágba” – mondta, majd hozzátette: „Az, hogy majd később emlékeznek-e ránk, rajtunk múlik. Mi vagyunk a kapocs a jelen és a jövő között, mint ahogy Fedák Sári is.”
A program második állomása a Kossuth téren található Fedák Sári-szobor volt, ahol szintén koszorúzással rótták le tiszteletüket az emlékezők. Babják Zoltán, Beregszász polgármestere beszédében hangsúlyozta: Fedák Sári öröksége ma is élő része a város kulturális identitásának, és példát mutat abban, miként lehet a helyi értékeket országos, sőt nemzetközi szintre emelni.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója arról beszélt, hogy a teátrum számára fontos Fedák Sári emlékének méltó ápolása. Az idei évfordulóra Fedák-napokat szerveztek, előadásokkal és megemlékezésekkel. Ennek részeként került sor a Szűcs Nelli főszereplésével készült monodráma bemutatására is, amely Fedák Sári életét dolgozza fel. Az előadást május 5-én este tekinthették meg Beregszászban, majd másnap, május 6-án a Tiszaújlaki Művelődési Házban a KMKSZ társszervezésében.
Mindkét előadáson adománygyűjtést tartottak a halábori születésű Major Ádám részére, az „Összefogunk Ádiért” Alapítvány támogatására. Az esemény ezzel nemcsak a múlt emlékeit idézi fel, hanem a jelen közösségi összefogásának erejét is megmutatja.
Fedák Sári neve ma is fényt hoz a kárpátaljai kultúra egére. Az őt ünneplő események azt üzenik: a színház, az emlékezés és a közösség ereje képes hidat építeni múlt és jövő között.
Az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ adott otthont a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány (KKDJA) Otthoni Beteggondozó Szolgálata szakmai napjának.
A KKDJA közel egy évtizedes fennállása óta működteti az Otthoni Beteggondozó Szolgálatot, mely az egyedül élő idősek és betegek segítését, támogatását tűzte ki hivatásként.
A találkozó Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) püspökének áhítatával vette kezdetét. A püspök János evangéliumának 15. fejezetében olvasható igeszakaszt vett alapul, amelyen keresztül a Krisztusban való megmaradás jelentőségére hívta fel a figyelmet.
A szolgálat létrehozásának az ötlete 2014-ben született meg, s mára a munkatársak több száz otthon ellátott idős, beteg emberről gondoskodnak – emlékeztetett ezután Zán Fábián Sándor, aki egyben a KKDJA kuratóriumának elnöke és az Otthoni Beteggondozói Szolgálat megálmodója is. Elmondta: az volt a tervük, hogy legalább hatvan munkapont jöjjön létre Kárpátalján, melyeken keresztül sikerül ellátni azoknak a településeknek a rászorultjait, ahol közösségeik vannak. „A több mint három éve dúló háború viszont minden tervünket felülírta, sajnos nem tudunk olyan ütemben haladni a fejlesztésekkel, ahogy eredetileg szerettük volna. A gazdasági válság a támogatóink lehetőségeire is rányomja a bélyegét. Jelenleg a munkapontjaink száma hét, de én ezért is hálás vagyok, meg azokért a hűséges munkatársakért is, akik ebben a nehéz helyzetben nem a kötelezőt teljesítik, hanem annál sokkal többet. Mert a helyzet azt kívánja, hogy több emberről gondoskodjanak és nagyobb odafigyeléssel legyenek az egyedül maradt idősek és betegek irányába” – fejtette ki Zán Fábián Sándor, hozzátéve: „A mai alkalmon szeretnénk bátorítani, lelkesíteni őket, hiszen a legkiválóbbak is meglankadnak, megfáradnak, ezért a szakmaiság mellett az Istenbe vetett bizalmat és hitet is szeretnénk megtartani és megerősíteni.”
Az Otthoni Beteggondozó Szolgálat munkatársai európai tanúsítvánnyal rendelkeznek, közülük többen Szlovákiában végezték el az akkreditált beteggondozó-képzést. A szolgálat mellettük egészségügyi szakképesítéssel rendelkező embereket, nővéreket is foglalkoztat. Az itt dolgozók nem csupán a beteggondozást végzik, ennél sokkal többről van szó, hiszen sok esetben a számlabefizetés és a bevásárlás mellett ez a tevékenység egyfajta lelki gondozói, egészségügyi résszel egészül ki.
Huszár Andrea, a KKDJA projektmenedzsere köszöntőjében kiemelte: fontos számukra, hogy a szolgálatban dolgozók naprakész szakmai tudással rendelkezzenek, ugyanakkor lényeges az is, hogy olykor találkozzanak egymással, ezáltal pedig új tapasztalatokkal gazdagodjanak. Huszár Andrea elmondta, hogy a megyében jelenleg Beregszászban, Beregrákoson, Csongoron, Csonkapapiban, Mezőváriban, Szőlősgyulán és Ungváron van munkapontjuk, s mivel ritkán van lehetőség a találkozásra, a mostani rendezvény ezt a célt is szolgálja: itt megbeszélhetik a felmerülő problémákat, azokra közösen találhatnak megoldásokat, valamint tapasztalataikat is megoszthatják egymással a résztvevők.
A szervezők három előadót hívtak meg az alkalomra. Elsőként Vaczkó László belgyógyász, a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ főorvosa Beteggondozás orvosi szemmel: a gondozók testi és lelki egészségének megőrzése, regenerálódása címmel tartott előadást, melyben emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a gondozóknak a saját testi és lelki egészségükre is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk.
Honnan kapunk erőt, honnan származnak erőforrásaink? – erre világított rá előadásában Radvánszky Ferenc református lelkész, aki szerint az ember fő erőforrása az Isten, míg az embertársaink közvetítő erőforrásokként funkcionálnak.
Hires-László Kornélia kutató, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense Szépkorúak emlékei – örök kincs a családokban és a társadalomban című prezentációjában aláhúzta: a nagyszülők és dédszülők azok, akik „őrzik a gyökereket”, ők azok, akik az előző generációkról szóló történetek elmesélésével, továbbadásával építik a következő nemzedékek identitását, miközben élettervezési mintákat is átadhatnak a fiataloknak.
Az előadásokat fórumbeszélgetés követte, s végül kötetlen tapasztalatcserék sora zárta a rendezvényt. A KKDJA Otthoni Beteggondozók Szolgálata szakmai napjának résztvevői nem csak új és hasznos információkkal térhettek haza, hanem lélekben is megerősödve.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) a beregszászi református templomban tartotta meg közgyűlését, melyen számot vetettek az elmúlt év történéseiről és megemlékeztek Gulácsy Lajosról, az egyházkerület száz évvel ezelőtt született egykori püspökéről is.
A KRE március 30-i közgyűlése Zán Fábián Sándor püspök igehirdetésével kezdődött. A KRE püspöke a Zsoltárok könyve 136. fejezetéből vett igeszakasz – „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” – alapján kiemelte, hogy Isten jóságán, az irántunk érzett szeretetén keresztül kell szemlélnünk életünket. Ugyanakkor „meg kell újítanunk Istennel a szövetséget; mert ha hűtlenek lettünk Istenünkhöz, de ennek ellenére is van még remény! Tartsunk bűnbánatot, kössük meg újra és erősítsük meg a szövetséget Istennel!” – emelte ki Zán Fábián Sándor, hozzátéve, hogy a szolgálat évében fel kell vállalni azokat a feladatokat és a szolgálatot, amit az Úr ránk bízott, mert „akkor van reménységünk, ha erősek vagyunk és cselekedünk”.
Az igehirdetést követően a megjelentek elfogadták a napirendi pontokat, majd Zán Fábián Sándor megtartotta püspöki beszámolóját, melyben elsősorban háláját fejezte ki az elmúlt esztendőért, mely bár tartogatott nehézségeket, de kaptak erőt azok leküzdésére. „Ezt az erőt köszönöm meg, amivel a magányos kisnyugdíjasok kibírták az évet, a betegek tudták hordozni a szenvedést, az édesapák nélkül felnövekvő gyerekek megmaradtak a szülők iránti tisztelettel, megbecsülték az édesanyák küzdelmét, igyekezetét, szeretetét, s hálás vagyok azért az erőért, mely által sokan szülőföldjükön maradtak” – fogalmazott.
„2025 a szolgálat éve, és azt szeretném, ha ebben az évben Isten iránti hálából tennénk a feladatainkat, teljesítenénk a küldetésünket. Igyekezzünk többet tenni annál, mint ami kötelességünk, hiszen most olyan időket élünk, amikor a közösségünkért, a gyülekezeteinkért, a nemzetünkért, a megmaradásért minden lehetséges dolgot meg kell tennünk. Ma az egyház egyik fontos küldetése, hogy küzdjön az önzés és a közömbösség ellen, hirdesse Krisztus szeretetét. Mi ezt tettük az elmúlt évben, és idén ezt szeretnénk folytatni” – szögezte le a KRE püspöke.
A résztvevők ezután megemlékeztek Gulácsy Lajosról, a KRE száz évvel ezelőtt született egykori püspökéről. Megtekintették a TV21 Ungvár munkatársai által készített kisfilm egy részletét, melyben felidézték a mindig tettre kész, másokat biztató és bátorító, állandóan szolgálatban lévő néhai lelkész emlékét, aki a Gulág éveit követően újra szolgálatba állt, aki a hit példaképévé lett vidékünkön.
„Gulácsy Lajos főtiszteletű püspök úr vértanúságot nem szenvedett, de mégis mártírja volt annak a kornak. A püspöki hivatalban van egy ajándék tőle: egy egyszerű papír, melyen a kárpátaljai települések vannak feltüntetve, és a sztálinizmus áldozatainak a jegyzéke. Erre én úgy szoktam tekinteni, mint a Lajos bácsi ajándékára, de úgy is tekintek rá, mint egy olyan történésre, ami történelem volt, de nem törte meg az itt élőket. Mert a közösség és az egyház az üldöztetések ellenére túlélt, és nemcsak túlélt, hanem felkészült a ’90-es évek ébredéseire. Én mind a mai napig úgy tekintek Lajos bácsira, mint aki akkori egyházvezető, főjegyző, az Evangélium ügyének a vivője, aki egy bizakodó, reménykedő, hűséges és célra törő ember volt. Céltudatossága példaként szolgálhat nagyon sok ember számára, hiszen ha előttünk a cél, nem szabad feladni akkor sem, amikor akadályokba ütközünk” – hangsúlyozta méltatva Gulácsy Lajos emlékét Zán Fábián Sándor.
A templom bejáratánál a néhai püspök életének fontos momentumait felvonultató kiállítást mutattak be, melyet Gulácsy Lajos hagyatékából állított össze családja. A kiállítást a jövőben azokba a gyülekezetekbe is elviszik, ahol egykor a püspök szolgált.
A KRE közgyűlése a Himnusz eléneklésével, valamint püspöki áldással zárult.
A beregszászi református templomban tartotta meg közgyűlését a Kárpátaljai Református Egyházkerület. Zán Fábián Sándor püspök beszámolt elmúlt évi tevékenységéről, valamint a Tv21 Ungvár munkatársai által készített kisfilm vetítésével és kiállítással emlékeztek meg a református egyházkerület egykori püspöke, Gulácsy Lajos születésének 100. évfordulójáról.
Tiszakeresztúron a helyi református gyülekezetben az elmúlt években egy szép hagyománnyá vált, hogy minden hónap utolsó vasárnapján születésnapi áldás alkalmat tartottak. Ezt gondolták tovább és március első vasárnapján azokra összpontosítottak, akik hosszú évek óta élnek hazaságban, így első alkalommal tartottak Házaspárok megáldását Istentisztelet keretei között. Az alkalmon Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, Ruth könyvének 1. részével pedig arra biztatta a párokat, hogy továbbra is egységben, egymást támogatva haladjanak az útjukon. A cél az, hogy az üdvösséget elnyerjük együtt, emelte ki a püspök. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az áldások által plusz erőt tudjunk kapni Istentől, ezért is örültünk annak hogy megtudtuk szervezni ezt az alkalmat, emelte ki stábunk kérdésére Sipos József helyi református lelkipásztor, aki feleségével Viktóriával közösen a megáldott házaspárok között volt. Az ünnepi alkalomra 12 pár jelentkezett, köztük a Gyurkó házaspár, akik egy nagyon jó kezdeményezésnek tartják a keresztény házasság szentségének előtérbe helyezését. Idén 45. házassági évfordulóját ünnepli a Fábián házaspár, akik az áldásvételt követően kiemelték azt, hogy minden napnak meg kell találni az örömét, amit Isten ad, hiszen ez a hosszú házasság titka. A felemelő és ünnepi pillanatok után szeretetvendégség zárta az alkalmat, melyen a párok egy erre az alkalomra készített tortát is kaptak. A program sikerét látva Tiszakeresztúri Református Egyházközség elhatározta , hogy jövőre is megszervezik ezt, bízván abban, hogy már békés körülmények között a külföldről hazatérő házaspárokat is megáldhatják.
Bátorság, kitartás és áldozat – leginkább ezzel jellemezhető a nők helyzete ma Kárpátalján. A több mint három éve tartó orosz-ukrán fegyveres konfliktus számos nem várt és nehéz feladat elé állította az asszonyokat. A 2025-ös év a Kárpátaljai Református Egyházban „A SZOLGÁLAT ÉVE”. A megváltozott körülmények és megfogyatkozott közösségek ellenére a nőknek Istentől rendelt szerepe van, hiszen ők az egyház szolgálattevői, ebben pedig erősíteni kell mindannyiukat, hangsúlyozta Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke. Balog Zoltán a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a nőknek tartott csendesdélutánon Nagydobronyban kitartásra buzdította a jelenlévőket a nehéz idők ellenére is, mert örömmel hordozni a terheket, az Isten országának a jele. Fontos, hogy a bizonytalan körülmények között is képesek legyünk olyan környezetet kialakítani, ahol megőrizhetjük mentális egészségünket – erről beszélt Ébredj az Életre! Remény a lehetetlenben! című előadásában Tapolyai Emőke klinikai- és pasztorálpszichológus is. A kárpátaljai magyar közösség a jelenlegi megpróbáltatás terhe alatt is számtalanszor bizonyította, hogy kész összetartani és kitartani a megmaradásért, ebben pedig a nőknek kiemelt szerepe van.