Sikert aratott a VII. Színjátszó Tábor záró előadása

A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) által szervezett VII. Színjátszó Tábornak idén a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthont, ám a próbák helyszínéül a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Hubay-stúdióterme szolgált. A nagy népszerűségnek örvendő nyári táborban a résztvevők így színházi körülmények között gyakorolhatták a színpadi mozgást, a helyes előadásmódot, a drámajátékot, valamint betekintést nyerhettek a színészmesterség sajátosságaiba.

A tehetséggondozó programra előzetesen vidékünk 19 településének 20 oktatási intézményéből összesen 57, a színjátszás iránt érdeklődő 7–16 év közötti fiatal jelentkezett, akik közül végül 35-en vettek részt a táborban.

A tábor utolsó délutánján a gyerekek a beregszászi teátrum egyik színpadán mutatták be a héten tanultakat. A Petőfi-emlékévhez igazodva a táborozók a János vitéz című elbeszélő költeményt vitték színpadra: a gyerekek – akik ezúttal szövegkönyvvel is dolgozhattak – János vitéz személyiségét és történetét járták körbe, a főhős nehézségeit, férfivá válását, megküzdési stratégiáit, az igaz úton való haladást mutatták be. Az előadás elkészítése alatt a fiatalok nemcsak a színjátszás alapvető elemeit tanulhatták meg, hanem képesek voltak kitartó, kreatív munkára, melynek egyik legfontosabb eleme az, hogy egy egymást megértő, összetartó csapat kovácsolódott össze.

Váradi Natália, a „GENIUS” JA irodaigazgatója az előadást követően leszögezte, a bemutató színvonala azt igazolja, hogy az iskolások az oktatók segítségével komoly munkát és energiát fektettek színészi képességeik fejlesztésébe: „Az a teljesítmény, amelyet ma bemutattak, igazi színészetre is vall. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, amiért ekkora fegyelemmel, komolysággal és odaadó munkával teljesítették az elvárásokat. Tele vannak élménnyel, boldogok, mesélnek, s talán az egyik legfontosabb feladata volt ennek a hétnek, hogy elfelejtsék a körülöttük lévő zajt. Az igaz, hogy a légiriadó-szirénákat nem sikerült még kikapcsolni, de a körülöttük lévő zajt, fájdalmat, azt ki lehetett egy időre, s megélhették önmagukat, közösségüket, kiadhatták azokat a gondolatokat, fájdalmakat, örömöket, amelyek felgyülemlettek bennük” – fogalmazott.

A felkészülést három szakember segítette: Gál Natália és Orosz Ibolya, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművészei és Mónus Dóra segédszínész.

„Minden éven a színjátszás alapjaival kezdünk a közösségépítő játékokon túl, idén viszont bedobtuk őket a mélyvízbe, hiszen volt egy konkrét téma, amelyet érintenünk kellett. Petőfi-emlékév van, így aztán szükség volt arra, hogy egy kész darabot készítsünk el, méghozzá Petőfi tollából” – emelte ki Gál Natália, hozzátéve: „Eleinte megpróbáltuk összekovácsolni a csapatot, hogy tudjanak együtt játszani, együtt dolgozni, azután pedig kihagytuk az alapdolgokat – azokat az etapokat, melyek hozzásegítik a gyerekeket ahhoz, hogy a színpadon megtalálják önmagukat –, mivel rövid volt az idő. Így aztán rögtön megkapták a kész darabot, és felmértük, hogy kiben mi rejtezik, és kinek milyen szerepet tudunk osztani.” A színésznő aláhúzta: mindegyik gyerek tele van tehetséggel, s szükség van az ilyen programokra ahhoz, hogy megerősítsék őket abban, hogy értékesek, tehetségesek, előttük az élet, s ha kitűzik a céljaikat és fektetnek bele elég erőt, energiát, akkor bármit elérhetnek.

„Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen sokat tanultam a gyerekektől. Én felnőtt színészként nagyon meghatónak látom azt az őszinteséget, ahogyan ők léteznek, mert még nincsenek »elrontva«, nincsenek megtanítva, és szívüket-lelküket beleteszik” – mondta Orosz Ibolya színésznő, aki első alkalommal vett részt a „GENIUS” JA színjátszó táborában, s elmondása szerint hatalmas élményként élte meg az elmúlt napokat. „A résztvevők most először próbálhatták ki magukat itt, a színház színpadán, ami nagy élmény nekik is. Ez egy remek előadás, mert először történt meg az, hogy kötött szöveggel dolgozunk, s egyik napról a másikra kellett, hogy szöveget tanuljanak, és jeleneteket rendezzünk meg. Azt érzem, hogy ez után a tábor után nagyon sok kollégával bővülhet majd a színház a jövőben” – fűzte hozzá.

Az ötnapos felkészülést csapatépítő játékok, mozgásgyakorlatok is színesítették. A tábor oktatói külön figyelmet fordítottak a fiatalok interakciós viselkedésére, illetve az általuk megformált karakterek hiteles megjelenítésére is, és játékos feladatokkal segítették elő azt, hogy az ifjú színészek nyissanak egymás felé. Erről Mónus Dóra segédszínész beszélt újságírónknak: „Foglalkoztunk azzal, hogy meg tudjanak nyílni egymás előtt. Ez azért volt fontos, mert ha mernek magukról beszélni, akkor sokkal bátrabbak lesznek egy színpadi szituációban is, amikor a szerepek védelmében játszanak. Drámán belül mindig a szerepek védelmében játszunk, mindenkinek megvan a saját karaktere, és igyekeztünk azt is elhitetni velük, hogy amikor ők állnak a színpadon, akkor igazából a szerepük az, amire gondolniuk kell.”

A színjátszó tábor évről évre kitűnő alkalmat biztosít az ismerkedésre, a kapcsolat- és közösségépítésre, emellett maradandó élményt jelent mind az évek óta visszajáró, mind a színjátszást testközelből első alkalommal megtapasztaló gyerekek számára egyaránt.

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)