Fedák Sárira emlékeztek a 30 éves beregszászi színház fesztiváljának hatodik napján

Nagyszabású fesztivállal ünnepelték a 30 éves beregszászi színházat október 3–9. között . A rendezvénysorozat hatodik napját a szervezők Fedák Sárinak szentelték.

Az esemény résztvevői a beregszászi születésű, világhírnévre szert tett művésznő 2018-ban átadott köztéri szobránál gyülekeztek, ahol meghallgatták Ady Endre Fedák Sári című versét Orosz Ibolya beregszászi színésznő előadásában, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait a szobor elé.

A rendezvény ezután a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház nagytermében folytatódott, ahol a közönség Pregitzer Fruzsina Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész Így jöttem… című önálló estjét tekinthette meg. Az összeállítás 1990-ben debütált. A versek, prózák és népdalok együttesén keresztül ezúttal a beregszászi színház publikuma gondolkodhatott el az élet értelmének szerteágazó kérdésein.

A mintegy egyórás előadást követően ünnepélyes keretek között került sor a II. Fedák Sári-díj-átadóra. A Fedák Sári-díjat képező szobor a kárpátaljai származású ismert szobrászművész, Kolodko Mihály alkotása. A 20 centiméter magas, travertínó mészkő tartókereten álló bronzszobrocska Fedák Sári huszárruhás alakját ábrázolja a legendás János vitéz című előadásból. A szobrászművész az alak megformálása közben a színház előtti alázat és odaadás kifejezésére törekedett, amely tulajdonságok áthatották Fedák Sári életét és munkásságát.

„Amikor öt évvel ezelőtt, 2018. október 26-án felavattuk Fedák Sári, a mi Zsazsánk köztéri szobrát Beregszászban, már akkor is megható élmény volt látni és tapasztalni, hogy ilyen sokan fogtak össze egy emberként, hogy segítsék ügyünket” – kezdte ünnepi beszédét Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. Szinte magától értetődőnek vette mindenki a szoborállítás feladatát és nemes kötelességét, mellyel már rég adósai voltunk városunk szülöttjének – tette hozzá, majd kiemelte életének legjelentősebb momentumait.

Fedák Sári alakja és emléke méltatlanul háttérbe szorult, s a köztudatban és közbeszédben olyan kép alakult ki róla, amelyben leginkább a könnyelmű művészvilág primadonnájaként láttatták, annak minden kliséjével és előítéleteivel. Egészen a közelmúltig kevés szó esett arról, hogy milyen fontos szerepet játszott az egyetemes magyar színházi kultúra fejlődésében. Rendkívüli tehetségével, hallatlan szorgalmával és akaraterejével a legnagyobbak közé emelkedett. Saját korában hamar felfigyeltek rá a legnagyobb írók és publicisták is: Ady Endre, Karinthy Frigyes, Bródy Sándor, Móricz Zsigmond – mind-mind számos írást szenteltek annak, hogy kifejezzék elismerésüket a színésznő színpadi eredményei iránt. Ezen írások alapján is egyértelműen nyomon követhető előadó-művészetének következetes fejlődése, amelynek köszönhetően olyan ívű színészi pályát tudhatott magáénak, amilyet csak kevesen. Mindössze 25 évesen, 1904 őszén énekelte el először Jancsi belépőjét a János vitéz című daljátékban a Király Színházban. Utána csak abban a színházban további 689 alkalommal játszotta az előadást, s annak nem is akármelyik karakterét: magát János vitézt. A kor ünnepelt primadonnája lett, biztos helye volt a színházi világban, ahová elemi erővel robbant be, ő azonban bizonyítani akarta, hogy többre is képes. Ez hamarosan sikerült is neki: „Egy igazi színésznő lakozik benne, aki a lélek minden rezdülését képes átadni a színpadon, aki a drámai szerepekben is fenséges, és igazat hoz létre. Nem az a fontos, amit csinál, hanem ami végbemegy benne” – írta a fordulatról Lengyel Menyhért a Nyugatban. Ettől kezdve Fedák Sárit, mint drámai színésznőt együtt emlegették a legnagyobbakkal.

„Nekünk, ma élő színházszerető embereknek, s leginkább kárpátaljai, beregszászi magyaroknak ismernünk kell a valódi Fedák Sárit. Hiszen ki őrizné, ki ápolná emlékét, ha nem mi? Kinek lenne a feladata, ha nem nekünk, hogy Fedák Sári nevét és alakját visszahelyezzük az őt megillető helyre?” – tette fel a költői kérdéseket Sin Edina, folytatva: „Ehhez ma már megvannak a lehetőségeink is: a beregszászi szobor mellett Szűcs Nellinek hála van már két előadás és összeállítás is, amely az ő alakját idézi meg. Van már kulturális központunk, színházi szabadulószobánk, amely az ő nevét viseli. És már van Fedák Sári színházművészeti díjunk, melyet 2021-ben alapítottunk.”

Az Fedák Sári-díjat és a vele járó elismerést a Kárpát-medence magyar ajkú színészei kaphatják, olyan művészek, akik legalább 15 éve ugyanannál a színháznál tevékenykednek, bizonyítva hűségüket a közösség iránt. A díjat azzal a céllal hozták létre Szűcs Nelli, Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész kezdeményezésére, hogy szerte a Kárpát-medencében hirdessék vele Fedák Sári hagyatékát: a nemzet, a szülőföld és a hivatás iránti odaadást. Ezzel fejezve ki azt, hogy hisznek a nemzeti közösség megtartó erejében, a magyar nyelvű színházi kultúra és hagyomány, s annak a színházi légkörnek az erejében, amely elkötelezett a minőség, a szorgalom és a kitartás iránt. Ezzel a kitüntetéssel olyan magyarországi vagy külhoni magyar színészek tevékenységét kívánják elismerni, akik számára kiemelten fontosak a felsorolt jegyek és akik méltóak a nagy előd hagyatékához. Első alkalommal, 2021-ben Bogdán Zsolt kolozsvári és Vass Magdolna beregszászi színészek vehették át az elismerést. 2022-ben a háborús nehézségek miatt sajnos nem tudták átadni a díjat – ezt pótolják itt, 2023. október 8-án. A díjazott pedig Pregitzer Fruzsina, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésznője, Jászai Mari-díjas, érdemes művésznő, akinek Vass Magdolna adta át az elismerést.

Pregitzer Fruzsina Budapesten született. Az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumában érettségizett, majd egy évet a Nemzeti Színház Stúdiójában tanult. 1978-ban felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az ott eltöltött évek nagy hatással voltak rá. A diploma megszerzése után 1982-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Több alkalommal vendégszerepelt a Játékszínben és Miskolcon is. 1990-ben szerződtette a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. Az egyik legszebben beszélő magyar színésznő, aki tehetségét nemcsak a színpadon, hanem a Magyar Rádió stúdiójában is kamatoztatta. Nevéhez fűződik a Móricz Zsigmond Színház Déryné hadművelet elnevezésű akciója. A művésznő színházi munkái mellett beszédművelést oktat a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán. Több önálló estet állított már össze, s a Magyar Kultúra Lovagjaként ezekkel a műsorokkal is a közművelődést szolgálja.

„Először is köszönöm a Jóistennek, hogy itt vagyok. Életemben először állok Kárpátalján színpadon” – kezdte beszédét Pregitzer Fruzsina, majd elmondta, a mai előadás egyik erdélyi bemutatóján, 33 évvel ezelőtt jött rá, hogy miért érdemes színésznek lenni: „Addig – úgy érzem – csak a szüleimnek, a barátaimnak, a rendezőimnek, az újságíróknak játszottam, de akkor rájöttem, hogy nekem van valamim, a közönség soraiban ülőknek pedig ez még nincs meg, de én átadom, s cserébe tőlük is kapok. Ugyanakkor ennek a dolognak a felelőssége is azonnal szíven ütött” – fűzte hozzá, s köszönetet mondott az elismerésért, a lehetőségért, hogy előadhatott a beregszászi színház színpadján, s nem utolsósorban a nézők szeretetéért.

A Fedák Sári-díj alapítását kezdeményező Szűcs Nelli bár személyesen nem tudott részt venni az eseményen, videoüzenetet küldött, melyben hangsúlyozta: „Nehéz időket élünk, nagy sötétség vesz minket körül, de azt gondolom, hogy minden sötétben ott pislákol egy kicsike fény, amely derűt és reményt hoz életünkbe. E napokban a beregszászi színház fénye győzi le a sötétséget a harmincéves jubileummal. Mondhatnánk, hogy fiatal, s gyerekcipőben jár, hát azt kívánom, érje meg az aggkort, váljon nagy-nagy tűzzé, ahol és amely mellett »melegednének az emberek«” – emelte ki, s nagy szeretettel gratulált kollégájának, Pregitzer Fruzsinának a díjhoz.

Az egyhetes színházi fesztivál hétfőn a Donyeck Megyei Akadémiai Drámai Színház (Mariupol) Boccaccio: Decameron előadásával zárult.

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)