Potápi Árpád-emlékkör és rendhagyó jótékonysági futás a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon udvarán

Szombat reggel különleges jótékonysági futással vette kezdetét Nagydobronyban az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon fennállásának 30. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség. Az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány kezdeményezésére az intézmény udvarán 30 órán át tartó futással tisztelegtek a gyermekotthon három évtizedes szolgálata előtt.

Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány létrehozója mindenkit őszinte mosollyal fogadva elmondta, hogy az idei jótékonysági futásuk rendhagyó.

– A nagydobronyi gyermekotthon idén 30 éves. 252 méteres kör veszi körül a gyermekotthont. Mi ezen a körön futunk 30 órán keresztül, a gyermekek beállnak hozzánk, kiállhatnak. Azért futunk, hogy felhívjuk a figyelmet a nemzeti összetartozás fontosságára, arra, hogy ezek a gyermekek azt érezzék, hogy ők is fontosak valakinek. Hiszen a kör közepén, amit mi teljesítünk, az ő otthonuk áll. Adományokat szeretnénk gyűjteni, nemcsak amíg futunk, hanem az év hátralévő részében, hiszen a nagydobronyi gyermekotthon idei tartaléka az év utolsó hónapjaira már nem elegendő. Szeretnénk, ha ezek a gyermekek, akik már 158-an élnek ebben az otthonban, az év végéig sem szenvednének hiányt. Veletek és értetek futunk 30 órán át.

A futórendezvény ünnepélyes megnyitóján Katkó Andrea, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket és megjegyezte: a rendhagyó futás a gyermekotthonban kicsit furcsán hangozhat, de ha tenni akar bárki a gyermekekért, teljesen mindegy, hogy adakozásban vagy futásban nyilvánul meg.

– A lényeg az összetartozás élménye, az, hogy valamit adjunk magunkból és közben segítsünk. Mi a lányokkal és most már a kisfiúkkal is nagy erőkkel készülünk ezekre az alkalmakra, nekik is érdekes. Angéla jóvoltából tavaly végigfutottuk fél Nagydobronyt, ma pedig az intézmény fennállásának 30 évét 30 órás futással méltatjuk. Adja az Úr, hogy legyen ez a futás mindannak az összetartozásnak, szeretetnek és együttérzésnek az élménye, amit elhoznak közénk.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke is megtisztelte jelenlétével a jótékonysági rendezvényt, és a futásban is részt vett. Elmondta: hálás azért, hogy 30 évre tekinthetünk vissza.

– Nem mondhatom azt, hogy ennek a 30 esztendőnek részese voltam, mert csak 29-nek, ennyi éve vagyok lelkész Kárpátalján. Hálás vagyok, hogy az intézmény a munkatársaival együtt 30 évig kitartott. Ez a 30 év a hitről, az összefogásról, a segítőkészségről, az irgalmasságról tesz bizonyságot. Soha nem volt egyszerű, mindig a segítőkész és nem csak sajnálkozó embereknek az adakozásáról, szolgálatáról szólt ez az időszak – emelte ki és megjegyezte: fontosnak tartja, hogy Kárpátaljáról pozitív hírek is érkezzenek a magyar sajtóba, az egész Kárpát-medencébe.

Az elmúlt évek a gyermekotthon életét is nehezebbé tették, nemcsak a viharkárok, aminek a nyomát láthatjuk az intézetben, hanem a megnövekedett létszám is. És ez a költségek növekedésével jár. A rendezvény a gyermekotthon életére, a mindennapjaira hívja fel a figyelmet.

– Ez az esemény arról szól, hogy van élet Kárpátalján, van megmaradási szándék, küzdelem, és van összefogás a gyerekekért, azokért, akiknek szükségük van egy ilyen otthonra. Azok az emberek, akik a futásukkal tudják felhívni a figyelmet, tudják eljuttatni a jóindulatú, jó szándékú emberek elé a hírt, hogy Nagydobronyban, a gyermekotthonban szükség van támogatásra, azok ezzel így mellénk álltak ma – hangsúlyozta Zán Fábián Sándor püspök.

A szervezők a futással emlékezni is szerettek volna azokra, akik eddig támogatták, szerették a gyermekotthont, így Potápi Árpád János tavaly elhunyt nemzetpolitikai államtitkárra is, ezért az első kört az ő emlékére közösen tették meg: kicsik, nagyok, fogyatékossággal élők, gyermekkocsiban és kerekesszékben ülők, mindenki. A rajt előtt elénekelték az Egy vérből valók vagyunk dal, amely a mennyekig ért, és talán ő is hallotta.

A másfél nap alatt Angélával együtt négy ultrafutó – Szimandl Anita, Mécs László, Antal Csaba és Sperka Tamás – teljesítette váltóban ezt a kihívást.

– Ők az elmúlt évtizedben minden évben jelen voltak a jótékonysági futáson. Velem együtt ők is hazajárnak ebbe a gyermekotthonba, nem idegenek a gyerekeknek. Amióta 2017-ben először Budapestről elfutottunk ide, azóta a gyerekek rendszeresen futnak, úgyhogy számukra ez egyfajta edzés, lehet, hogy ők fogják tartani bennünk, futókban a lelket, és nem mi buzdítjuk őket arra, hogy fussanak – jegyezte meg Angéla.

Az egyik legmeghatóbb pillanat volt, amikor a jelenlévők nagy tapssal ismerték el a sclerosis multiplex betegséggel küzdő Judit teljesítményét, aki járókerettel, lassan, de megtette az első kört. Ő az otthon első lakói között volt 30 évvel ezelőtt, de az orvosok azt mondták, hogy az akkor 9 éves kislánynak pár hónapja van hátra a súlyos izomsorvadása miatt. Szerencsére a hitnek és a szeretetnek gyógyító ereje van. Judit azóta az otthonban él és hálás a Teremtőnek.

A futókhoz csatlakoztak a ráti Szent Mihály Gyermekotthon lakói is, felnőttekkel együtt 22-en érkeztek. Nevükben Bíró Péter, az otthon munkatársa mondott köszönetet a meghívásért és kiemelte: ez egy fantasztikus rendezvény.

– Nehéz szavakba önteni a szívemben érzett gondolatokat a mai nappal kapcsolatban, merthogy a nagydobronyi gyermekotthont testvérintézménynek tartjuk, szoros kapcsolatot ápolunk, és nagyon örülünk ennek a 30 évnek, ami megtörtént. Kívánjuk szívből nekik, hogy még sok évet tudjanak itt dolgozni, és sok életet tudjanak megmenteni.

Gui Angéla társaival soha nem érkezik üres kézzel az otthonba, ezúttal sportcipőket és melegítő ruhákat hoztak.

– Fontos, hogy ezek a gyerekek rendszeresen tudjanak sportolni, mozogni. Ezek a cipők, mivel tőlünk kapják, nemcsak egy tárgyak, amiket felvesznek, hanem üzenetértékük is van, hiszen célokat adunk mellé, mint ahogy most is a tavalyi kapott cipőkben futnak. Ezek a cipők célokat is adnak, és a lelki megküzdés útját is tapossák, hiszen ezek a gyermekek lehet, hogy most mosolyognak, miközben futnak, de mély traumákat éltek át, nagyon nehéz körülmények közül érkeznek ide. Amikor itt vannak – és ezt nagyon furcsa kimondani, hogy ők egy gyermekotthonban vannak jól –, már jól vannak, viszont cipelik magukkal azokat a traumákat, amelyeket hoztak. Bízunk benne, hogy a sport által ezeket a traumákat is le tudják tenni – jegyezte meg a futónagykövet, és a terveket illetően elmondta, hogy szeptembertől egy programot indítanak a nagydobronyi és a ráti gyermekeknek, ami azt jelenti, hogy hetente fognak helyi, motivátoroknak elnevezett edzők tréningeket tartani számukra, majd havonta lesz egy nagy kihívás. Ennek a programnak az átbeszélése már meg is történt.

Köteles Gábortól, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány egyik alapítójától, a program szakmai vezetőjétől megtudtuk, hogy szeptembertől márciusig élményalapú mozgásos kihívásokat szeretnének adni a gyerekeknek. A cél az, hogy olyan mozgásformákat ismerjenek meg, amelyek mellett a későbbiekben elköteleződnek. Minden hónapban más sportágat lehet kipróbálni.

Katkó Andrea – miközben a résztvevők rótták a köröket – egy rövid beszélgetésre kiállt és elmondta: félelemmel tölti el, hogy 30 éves a gyermekotthon.

– Amikor 30 éve ezt elkezdték, nem tudták, hogy mi lesz, ezt most is fenntartom. Ahogy halad előre az idő, mi egyre növünk, és nem tudjuk, hol van ennek a vége. Jelenleg hatalmas szükség van a gyermekotthonra. 2017-ben volt az első futás, akkor a református egyház 500 éves évfordulójára szervezett 500 kilométeres futáson találkoztunk először Angéláékkal, amikor a Vereckei-hágóról futottak el idáig. Aztán következő éven a ráti Szent Mihály Gyermekotthonban a Rehabilitációs Központ megnyitása alkalmából futottunk velük. Azóta futunk, most már évek óta rendszeresen. Angéla megszerettette velünk, elindított bennünket egy ponton. A futás egyfajta összetartozást, élményanyagot nyújt. Az meg pluszmotiváció nekik, hogy ők eljönnek Budapestről, itt van Mécs László sportoló, hegymászó, itt vannak az ultramaratonisták, ők olyan emberek, akikkel nem minden nap találkozunk.

Az igazgatónő kiemelte: a legsürgetőbb plusztámogatásokat szerezni, mert az év elején nem számítottak erre a magas létszámra. Mindenképpen szeretnék normálisan befejezni ezt az évet, és aztán a 2026-ost már egy másik anyagi bázissal megkezdeni, mert jelenleg komoly hiánnyal küzdenek.

Mint mondta, ezenkívül egy lakóotthonra van szükségük, ami 100–120 főt képes befogadni. A főépület jelenleg működik, tele is van, de az egy 30 éves épület, és egyre jobban érzik ennek a súlyát, ráadásul tele van lakóval, és minden pusztul. Igyekeznek felújítani, de egy lakóépületre szükségük van, aminek a helyét meg is mutatta.

– 1995-ben megépült a főépület, 2005-ben az akkori vendégház, most sérültotthon, 2015-ben pedig a gondoskodás háza, a gondozóotthon. 2025-ben egy alapkövet muszáj letenni – jegyezte meg végül optimistán Andrea.

Ahogy teltek az órák, a futóknak volt részük perzselő napsütésben, szakadó esőben, szélben, de ez senki kedvét nem szegte, hisz nemes cél érdekében teljesítették az 1314 kört a gyermekotthont körülölelő macskaköves úton. 30 óra alatt összesen több mint 330 kilométert tettek meg azért, hogy év végéig biztosítva legyen a Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon működése, és kerüljön étel a gyermekek asztalára. A futás vasárnap 15.00 órakor véget ért, de a gyűjtés tart.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)