Magyar Melódiák – Bartók Béla 140

Június 16-án Bartók Béla születésének 140. évfordulója alkalmából tartott ünnepi koncertet a Kárpátaljai Megyei Filharmóniban a Magyar Melódiák Kamaraegyüttes.

Simon Rita műsorvezető konferálásaiból a nézők számos érdekes tényt ismerhettek meg Bartók Béla életéből és szakmai tevékenységéből. Talán kevesen tudják, hogy a híres magyar zeneszerző, népzenegyűjtő a mai Kárpátalján, Nagyszőlősön töltötte gyermekkora egy részét.

Havata Diana együttesvezető irányításával az ungvári filharmónia nagytermében a művészek bemutatták Bartók sokszínűségét, és megpróbálták közelebb hozni a nézőkhöz a disszonáns hangzású műveiről ismert zeneszerzőt, aki a mai Románia területén található Nagyszentmiklóson született.

Édesapja, id. Bartók Béla, a partiumi kisváros földműves iskolájának igazgatója, édesanyja, született Voit Paula ugyanott tanítónő volt. A kis Béla korán félárván maradt, hétéves volt, amikor meghalt az édesapja. Az édesanyja ekkor kénytelen volt magára vállalni a családfenntartó szerepét. Nagyszőlősön kapott tanítónői állást, emiatt 1888 szeptemberében odaköltözött a család. Az elemi iskola után Bartók Béla a Nagyszőlősi Polgári Iskolában folytatta tanulmányait. Már Nagyszőlősön megalkotta első műveit. Azonban édesanyja látta, hogy fia kiemelkedő zenei tehetsége Nagyszőlősön nem tud tovább fejlődni. Ezért 1891-ben Nagyváradra küldte gimnáziumba, ahol nem érezte jól magát, ezért anyja hazavitte Nagyszőlősre. 1892. május elsején az ugocsai vármegyeháza nagytermében jótékonysági koncertet szerveztek, ahol nagyközönség előtt is bemutathatta tehetségét. Ekkor Bartók csupán 11 éves. A nézőtéren ült Aczél László, Ugocsa vármegye nagy tekintélyű tanfelügyelője, aki a kiemelkedő tehetséget látva, egyéves fizetetlen szabadságot adott özv. Bartóknénak, hogy elvihesse fiát Pozsonyba. Bartókkal együtt a család is Pozsonyba költözött, ahonnan már nem tértek vissza Nagyszőlősre.

„Életem legboldogabb napjai azok voltak, amelyeket falvakban, parasztok közt töltöttem” – jegyezte meg egykoron Bartók Béla.

Pozsonyban Erkel Ferenc fiánál, Lászlónál tanult zenét, 1899-ben Budapestre költözött és a Zeneakadémia zongora–zeneszerzés szakán folytatta tanulmányait. 1904-től Kodály Zoltánnal hozzáfogott az ősi magyar népdalkincs felkutatásához és feltérképezéséhez. Egy kezdetleges fonográffal vette fel a dalokat, sokszor nehéz körülmények között, de mindent megtett, hogy éneklésre bírja az egyszerű falusi embereket. A XX. század elején a mai Kárpátalján is gyűjtött magyar és ruszin népdalokat.

A műsorban Halusz István énekes előadásában felcsendült A csitári hegyek alatt című népdal épp Kodály gyűjtéséből maradt ránk. Nagy Anikó Jevhen Canyko harmonikakíséretében többek között egy nótacsokrot adott elő. A kutató népzenei-oktatási vonalat képviselő Gyermekeknek című ciklusából 10 dalt hallhattunk.

Az ismert feldolgozások, a különleges hangzású hangszeres művek és műdalok mellett ifjú vendégelőadók fellépéseit is élvezhettük. Az előadáson színpadra lépett a „Szól a fülemüle!” tehetségkutató idei legjobb hangszeres szólistája, Dzjapkó Rebeka. Az ifjú csapi népdalénekes, aki korábban szerepelt a Fölszállott a Páva című tehetségkutató műsorban is, most Bartók rafajnaújfalui gyűjtéséből származó népdalcsokrot adott elő.

Úgyszintén fellépett az Ungvári Gyermek Művészeti Iskola Eszterlánc népdalegyüttese. Révész Réka művészeti vezető szakmai irányításával előadásukban egy dalos-táncos produkciót láthattunk.

A Con-temp Trio (Bacsinszky Ágnes, Havata Diana és Hazsó Katerina) Francis Poulenc dallamaival bűvölte el a nézőket, s röpítette őket a népdaloktól a klasszikus zene világába. Megtudhattuk, hogy a francia zeneszerző többször is találkozott Bartókkal az európai koncertezései során, jó barátságot ápoltak. Poulenc zeneszerzőként és zongoristaként egyaránt nagyra értékelte magyar kollégáját.

Végül a Magyar Melódiák kamaraegyüttes szatmári dallamokat játszott, melyre Torbics Andrea és Vadim Babinec ropta a táncot.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)