Almafaültetés az összetartozás jegyében

Tessely Zoltán parlamenti képviselő, a Fejér megyei 3. számú országgyűlési választókerülettől még az elmúlt évben indítványozta, hogy Trianon 100. évfordulója apropóján a választókerületébe tartozó valamennyi település, illetve az összes határon túli település ültessen egy-egy almafát saját településének a testvértelepülésekkel való összetartozását szimbolizálva.

 Az elmúlt évben ezt az akciót a Covid-járvány miatt nem sikerült megvalósítani. Ezért idén újra nekifogtak, és vasárnap, december 5-én Kárpátalján az Ungvári járás négy településén, Csapon (testvértelepülés Bicske) a járási rendezvényterem udvarán, Ráton (Alcsútdoboz) az iskola udvarán, Császlócon (Óbarok) a kultúrház udvarán és Palágykomorócon (Sukoró) a görögkatolikus templomkertben zajlott az almafaültetés Tessely Zoltán parlamenti képviselő kezdeményezésére, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának közreműködésével, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében.

Nagy Bernadett, Palágykomoróc elöljárója, a KMKSZ Palágykomoróci Alapszervezetének elnöke elmondta, kellemes meglepetésként érte az országgyűlési képviselő levele, melyben a nemzeti összetartozás évében útjára indított faültetést kezdeményezett.

– Köszönettel tartozunk és megtiszteltetés számunkra, hogy itt, Palágykomorócon is ápolhatjuk a cseperedő almafákat. Mi, mai magyarok a múltat megváltoztatni nem tudjuk, de legyenek ezek az almafák az összetartozás jelképei, és merítsünk belőlük erőt a további küzdelemhez!

Szkoropádszky Péter helyi görögkatolikus parókus kért áldást az elültetett almafákra és az egybegyűltekre.

Csapon Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének és Csapi Alapszervezetének elnöke, megyei képviselő a megjelentek köszöntését követően elmondta:

– Az éven ezt a 2 almafát a helyi szervezők kibővítették még egy porzóval, hogy bőségesebb legyen a termés, így ma itt, Csapon is, illetve a Kárpát-medence még 27 településén almafákat ültetünk. Almafákat, amelyek szimbolikusak, hiszen a nemzeti összetartozásunkat jelképezik, erős gyökerekkel, s reméljük, majd bő terméssel, melyet az anyaországi testvértelepüléseken élő barátainkkal közösen élvezhetünk a jövőben. Ezek a fák szimbólumok, hiszen azért vagyunk mi itt, azért dolgozunk a határon túli magyar községekben és az anyaországban is nagyon sokan, hogy az összetartozás érzése, amit mi veletek érzünk, az egész magyar nemzetre kiterjedhessen, és mindenki érezhesse, milyen jó összetartozni – hangsúlyozta az elnök asszony és megjegyezte: december 5-én nemcsak Szent Miklósra emlékezünk, s nemcsak a remény gyertyáját gyújtottuk meg az adventi koszorún, hanem sajnos egy nagyon negatív emlék is köt bennünket, magyarokat ehhez a dátumhoz.

– 2004. december 5-én tartották Magyarországon azt a népszavazást, amely hihetetlen nagy sebeket hagyott a mi társadalmunk magyarjainak szívében. Akkor sajnos még nem volt elegendő a nemzettudat az anyaországi magyarságban ahhoz, hogy sikeresen legyen a kettős állampolgárságról tartott népszavazás. Ezért van még dolgunk a világon, el kell érni, hogy minden magyar gyerek, függetlenül attól, hogy az anyaországban, a határon túli régióban vagy a diaszpórában születik, érezze az összetartozás fontosságát – emelte ki Balogh Lívia.

Katona Viktória református lelkész megosztotta azt a három gondolatot, amelyek az almafák láttán eszébe jutottak:

– Luther Márton mondta: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Mindig szüksége van az embernek arra, hogy a holnap reménységében fogódzva élje meg a mindennapjait.

2004. december 5-én a nagydobronyi gyülekezeti teremben ültem egy bibliaórán anyaországi magyarként, három hónapja befogadva Kárpátaljára, amikor is jött a hír, hogy nem szavazták meg a kettős állampolgárságot. Nem fogom elfelejteni, a hátsó sornak az utolsó székén ültem, és egyszer csak közel 200 emberi tekintet az anyaországi 19 éves fiatalra esett. Akkor éreztem meg először és igazán, hogy mennyire fontos az elszakadt területeken élő magyarok számára az, hogy ők az anyaországhoz is tartoznak, ahonnan elszakította őket az a politikai helyzet, ami akkor és ott volt. Könnyek között felálltam és bocsánatot kértem akkor minden olyan anyaországi magyarnak a nevében, aki nemmel szavazott. Jól esett, hogy kifelé menet megöletek és azt mondták, de mi téged és benneteket mindig be fogunk fogadni!

A harmadik gondolat pedig, hogy mennyire fontos nekünk, anyaországi magyarokként megélni itt, Kárpátalján, hogy otthon érezzük magunk. A szívemben hála van, mert 17 éve otthon érzem magam a kárpátaljai magyarok között – zárta gondolatait a tiszteletes asszony.

Thurzó Péter, római katolikus pap beszédében kiemelte: már a paradicsomi állapotban is ott volt az almafa.

– Az almafákon kívül több más fa is nő itt, mégis van bennük közös: egy földben nőnek. Mint ahogyan mi, emberek is, lehet, hogy távol vagyunk egymástól, de egy közös földön élünk. Történjenek bármilyen történelmi fájdalmak, események az életünkben, mi mindig együtt vagyunk, összetartozunk – hangsúlyozta, s az Úristen áldását kérte az eseményre és mindenkire.

Ezt követően a téglási Dominus kórus szolgált.

Majd a jelenlévők szerszámokat ragadtak, és elültették Bicske, Trianon 100. évfordulójának és Csap emlékfáját.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)