Magyarország Európai Unió Tanácsában betöltött soros elnöksége alkalmából kulturális rendezvényt szervezett Magyarország Kijevi Nagykövetsége, ahol bemutatták szűkebb pátriánk népművészeti örökségének viseletkollekcióját is.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) 2021-ben életre hívott viseletvarró tanfolyamának résztvevői által készített népi öltözékekből rendezett kiállítás egy része volt az EU-s elnökség nyitórendezvénynek Kijevben. Az eseményen az elkészült alkotások megtekintése mellett megjelent a régi motívumok újragondolása, modern kori alkalmazása is, illetve a rekonstruált darabok fényképes gyűjtését is megtekinthették. A programnak a Szent Szófia-székesegyház impozáns Metropolita Háza adott helyet, a kiállítás Múlt és jelen a viseletekben címmel volt megtekinthető az érdeklődők számára.
A kiállítással együtt került megrendezésre a Kijevi Anasztázia magyar királynéról szóló történelmi előadás és a halicsi V. Csornovil Szakgimnázium diákjainak divatbemutatójával.
Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona, a HHHK kulturális szervezője szerint a program egy jó bemutatkozási lehetőség volt a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja számára, valamint egyfajta misszió is, hiszen a jelenlegi körülmények miatt nagyon nehéz reprezentálni a kulturális tevékenységet a fővárosban a bombázások miatt. Ebből adódóan nagyon kevés programot tudnak megvalósítani, másrészt a kulturális programok által nemcsak az ott élő magyarságot lehet megszólítani, hanem azok is megismerkedhetnek a kárpátaljai magyarság kultúrájával, akik kevésbé ismerik a helyi hagyományokat és a történelmi múltat.
Május 4-én mintegy 140 gyerek részvételével ünnepelték a Táncház Napját a Nagydobronyi Magyar Házban.
A Hagyományok Háza az első táncház megrendezésének 52. évfordulóján ország- és világszerte ismét számos programmal várta mindazokat, akiket már magával ragadott a népzene és a néptánc sodró világa, és azokat is, akik csak most szeretnének belekóstolni a magyar kultúra ezen értékeibe. A Táncház Napja program ünnepléséhez csatlakozott a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) is, s a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetével együttműködve rendezték meg a közösségerősítő alkalmat ezúttal Nagydobronyban.
Az anyanyelv, a magyar kultúra és az elődeink által ránk hagyott hagyományok megőrzése és továbbadása a felnövekvő nemzedék számára rendkívül nagy jelentőséggel bír – emelte ki köszöntőjében Papp Ferenc ungvári magyar konzul. „A mai rendezvény célja a magyar néptáncnak és az ezzel együtt járó magyar népzenének mint nemzeti értékeknek a bemutatása és életben tartása. A mai esemény is azt bizonyítja, hogy fontosak a közösségi terek, fontos, hogy intézményesen lehet tanulni a magyar népi kultúrát” – szögezte le a magyar diplomata, hozzátéve: kiemelten lényeges egy olyan generáció kinevelése, amely életének a magyar népi kultúra, a hagyományok és a népi örökség őrzése szerves részét képezik. Felszólalásának végén Papp Ferenc köszönetet mondott azoknak a helyi intézményeknek, szervezeteknek és ezek vezetőinek, pedagógusainak, akik a nehézségek ellenére is nagy odaadással végzik felelősségteljes munkájukat, hiszen nekik köszönhetően zajlik vidékünkön a népzene- és néptáncoktatás, a magyar népművészeti értékek és a népi hagyományok átörökítése.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszönetét fejezte ki a rendezvény fő szervezőinek, akiknek ezúttal az Ung-vidékre esett a választásuk, amikor elhatározták, hogy ismét megszervezik a Táncház Napját Kárpátalján. „Mindannyiunk közös akaratából, közös hitéből épülhet fel a legszebb, ami megtörténhetett velünk most itt, az Ungvári járásban: a gyermekek magyar viseletben, ha akár stilizált viseletben is, de büszkén néptáncolnak, énekelnek népdalokat, és képviselik azt a kulturális értéket, amelyért mindannyian dolgozunk” – emelte ki. Balogh Lívia elmondta, hogy azok a közös kezdeményezések, amelyek a magyar kultúra átörökítésében, megmentésében és továbbéltetésében az elmúlt 15–20 évben megfogalmazódtak az ungvári járási közösségekben, mára látszódnak beérni. „Az, hogy ma ezt a magyar intézményt a népviseletbe öltözött gyerekek kacaja tölti meg, mindannyiunk számára visszacsatolás, hogy igenis érdemes munkálkodni” – konstatálta, megosztva személyes észrevételét: hosszú idő után először egy nap erejéig a jelenlévők talán visszakaphatták a járvány és a háború előtti élet hangulatát.
Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek és a résztvevőknek azért, hogy ebben a bizonytalan helyzetben jókedvet és örömöt varázsoltak a község központjában található Magyar Házba. Ezzel a rendezvénnyel „erőt és hitet adunk az itt élőknek a kitartáshoz” – fűzte hozzá.
„A mai napon világszerte megmozdul az összmagyarság. A Táncház Napját minden év május első szombatján szervezik meg, igazodva az 1972. május 6-i időponthoz, amikor is az első táncházat tartották a budapesti Liszt Ferenc téri Könyvklubban” – idézte fel a közelmúltban Táncház Érmével kitüntetett Várady Enikő néptáncos, a Kárpátalja Néptáncegyüttes igazgatója. A HHHK kulturális szervezője elmondta, hogy immáron harmadik alkalommal szervezték meg Kárpátalján a Táncház Napját, mellyel csatlakoztak a Hagyományok Háza összmagyarságot megmozgató programjához. „Az elmúlt években Visken és Nagyberegen szerveztünk hasonló alkalmat, azonban a járvány és a háború miatt az utóbbi években ezeket nem sikerült megtartani. A Hagyományok Háza Hálózat különböző mentorprogramokat tart Kárpátalja-szerte, így az Ung-vidéken is, s nagyon örülünk, hogy ezekből a táncegyüttesekből közel 140 gyereket szólítottunk meg ma” – szögezte le.
Nagydobronyban a Táncház Napját viseletkiállítással, kárpátaljai táncházi zenészek és a Kárpátalja Néptáncegyüttes itthon maradt tagjainak kulturális műsorával, valamint élő zenés táncházzal méltatták.
A szebbnél szebb népi viseletekből álló kiállítás anyagát Tajti Erzsébet viseletkészítő, népi iparművész, a Hagyományok Háza ruhaipari szakoktatója mutatta be. A Nagynyárádi Kékfestő Műhelyben készült kékfestők felhasználásával varrt újragondolt, ma is hordható ruhák mellett a leírások és elmondások alapján készített fehér és fekete nagydobronyi öltözetek kaptak helyet, melyek mellett megtekinthető nagydobronyi menyasszonyi öltözet és menyasszonyi koszorú is, valamint három viski parasztpolgári viselet, illetve egy-egy ajaki, valamint nagypaládi viselettanulmány, melyek mind a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezésében 2021-ben Visken megtartott viseletvarró képzésen elkészült munkák.
A részletes bemutatót követően a kárpátaljai táncházi zenészek – a Sodró népi együttes, a Csipkés zenekar és a Viski Fricskák egy része –, valamint a Kárpátalja Néptáncegyüttes Utazás a Kárpát-medencében című kulturális műsorát élvezhették az egybegyűltek. Az előadást Tövishátról, Szilágyságból hozott koreográfiával nyitották, zenekari számban átutaztak Rábaközre, majd egy egypáros szólótáncban visszajöttek Gömörre, ezután Tyukodról, Szatmárról hoztak egy koreográfiát, majd elutaztak Bukovinába, ahonnan szintén egy szólótáncot mutattak be, innen a zenekar Magyarbődre, a Felvidékre is elkalauzolta a közönséget, mely végül hazai, nagydobronyi táncokat láthatott.
A zenészek és táncosok vastapssal jutalmazott koncertjét követően a vendégek a helyi jellegzetes ételek világába kaptak betekintést. Az asztalról nem hiányozhatott a vasárnapi ebédek kötelező fogása, a töltött káposzta (tormalevélbe töltött kukoricadarás töltelékkel, friss káposztalevélbe töltött reszelt tarhonyás töltelékkel, valamint a hagyományos, sokak által ismert rizses, vagdalt húsos töltelékkel), a paprikás-tejfölös, zsírral és zöldhagymaszárral ízesített újkrumpli, az ecetes lé (a sertés belsőségéből készült savanykás, habart leves), valamint a desszert, a fekete torta (égetett cukor, olaj, liszt és dió felhasználásával készült nagydobronyi édesség).
A délután további részében táncházra invitálták a megjelenteket, akik először tövisháti, szilágysági tánccal ismerkedtek Torma István és Takács Dóra vezetésével, majd Orosz Péter és Várady Enikő a nagydobronyi táncok koreográfiáját mutatta be a fiatal táncosoknak. A két táncház között Balogh Marianna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének szakos hallgatója nagydobronyi népdalokat tanított.
A színes program és a gyerekek visszajelzései alapján elmondható, vidékünk Kárpát-medence-szerte is kiemelkedő rendezvénnyel kapcsolódott a Táncház Napja ünnepléséhez.
Magyarország Beregszászi Konzulátusának egyik célja, hogy segítse a helyi kulturális és művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókat, szervezeteket, valamint bemutassa és megismertesse szűkebb pátriánk kulturális értékeit. Az elmúlt években számtalan kiváló program által ismerkedhettek meg a helyiek a kárpátaljai művészvilág kiválóságaival és alkotásaikkal. A mostani alkalom során egy különleges népművészeti utazásra várták az érdeklődőket.
Február 1-én a konzulátus együttműködve a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségével Múlt és jelen a viseletekben címmel tartott kiállításmegnyitót. Az eseményen a hálózat által két éve életre hívott kárpátaljai népviseletvarró tanfolyamon elkészült alkotások egy részét csodálhatták meg, valamint az egykori viseletek mellett megjelent a régi motívumok újragondolása, modern kori alkalmazása is.
A rendezvény elején dr. Gyebnár István ideiglenes ügyvivő konzul köszöntötte a megjelenteket. Mint fogalmazott: „A falvakban éppen kivesző népi kultúra anyanyelvünk mellett a másik olyan alap, melyet minden eszközzel élő formájában kell megőriznünk. Hiszen a népművészet, annak nyomai etikai kódként hagynak nyomot maguk után. A jelen kiállítás a kárpátaljai népviselet egy-egy múltbeli és jelenbeli darabját jeleníti meg.” Hangsúlyozta: minden tájegységnek megvan a maga sajátos jellegzetessége, azonban fontos a népművészet továbbadása és megélése, hiszen ez teszi erőssé a közösségek identitását.
Ezt követően Ködöböcz-Gerzsenyi Ilon, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja munkatársa mutatta be a hálózat működését és prioritásait.
A viseletek bemutatását a Jászberényből érkezett Tajti Erzsébet népi iparművész, a Hagyományok Háza szakoktatója végezte. Mint mondta, a kollekcióban három parasztpolgári rekonstruált viseletet láthatnak Viskről, valamint a nagydobronyi menyasszonyi és gyászviseletet, színes lánykamellényt és férfimellényt is. A kiállítás másik részét már a modernebb ruhadarabok alkották, melyekben a kék festőanyag a régi motívumok újragondolásával alkotott a mai kor divatvilágának megfelelő darabokat.
Az eseményt kulturális programként a Beregszászi Rezeda Folkműhely diákjainak előadása színesítette. A Rezeda Band – Körözsi Károly, Körözsi András, Körözsi Ferenc és Makó Jázmin – somogyi dallamokat muzsikált. Pércsi Márton és Nagy Eszter a jól ismert nagydobronyi csárdást járta el.
A megnyitót követően állófogadásra és kötetlen beszélgetésre várták a nagy létszámban megjelent érdeklődőket, valamint mindenki megcsodálhatta a kiállított alkotásokat.
Ukrajnában minden év májusának harmadik csütörtökén tartják a hímzett ing, azaz a visivánka napját. A népi ruha az elmúlt közel két évtizedben az ukránok nemzeti jelképévé vált, hiszen előszeretettel viselik a népi motívumokkal, gazdagon hímzett inget, az úgynevezett visivánkát. Az varrottas inget az ukránok népviseletként és ünnepi öltözékként is előszeretettel hordják. De, a hétköznapi öltözéken is egyre gyakrabban visszaköszön a kézzel vagy géppel hímzett minta, melyet manapság egyaránt büszkén, és öntudatosan hordanak az ukrán fiatalok és az idősebbek is. A hímzés és a csipke az ukrán asszonyok művészi ízléséről tanúskodik, illetve arról, hogy az ing megvarrása egy külön mesterség, egy olyan hagyomány, amit nemzedékről-nemzedékre adnak át. A hímzett motívumok régiók szerint változnak, minden megyének van saját mintája, amit az avatottak pár másodperc alatt felismernek. A visivánka kivarrásánál meghatározó szempont a színválasztás is. Minden szín sajátos jelentéssel bír. A piros a szerelmet, a fényt, és a küzdelmet jelenti, a fekete a szomorúságot, boldogtalanságot és a bánatot, a zöld pedig a tavaszt, a megújulást és az életet.A ruhadarabokra hímzett Nap és Föld motívumok, az ukrán emberek érzéseit, az élővilághoz való mély tiszteletét, a természethez való viszonyát, valamint ahhoz való alázatát jelenti. 2006 óta minden év májusában tartják az úgynevezett Visivánka napot. Ilyenkor az ukránok nagyobb része hímzett inget vesz fel: legyen szó államfőről, miniszterelnökről, parlamenti képviselőről, hivatalnokról vagy éppen tanárról.
A magyar kultúra napja alkalmából szerveztek népviseleti kiállítást a Munkácsy Mihály Magyar Házban január 21-én. Az eseményen az érdeklődők a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja viseletvarró tanfolyamának vizsgamunkáit, valamint egyéb különleges, a Kárpát-medence magyar viseletkincsének egy-egy gyöngyszemét, illetve a kárpátaljai vidék más nemzetiségeinek viseleteit tekinthették meg az érdeklődők.
A kiállítás többnyire a kárpátaljai magyarság egy-egy településének rekonstruált viseleteit, ezen felül a Kárpát-medence magyar tájegységeinek gyöngyszemeit mutatja be, valamint a mostani alkalom kiegészült a Munkácsi Állami Egyetem egyéni tárlatának ruszin és hucul nemzetiségek viseleteivel. Mindemellett megtekinthetőek voltak Danku Margit csuhéfonó kézműves alkotásai is, valamint több, a Bereg vidékre jellemző beregi szőttes is alkotta a most elkészült kiállítást.
A program elején Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte: a magyar kultúra napja a magyarság egyik legkiemelkedőbb eseménye. Fontos, hogy legyen olyan sziget, mint a magyar ház, ahol találkozhatunk és ápolhatjuk kultúránkat. Köszönjük a Hagyományok Házának a megkeresést, hogy bemutathatjuk ezt a kiállítást itt, Munkácson is.
Csizmadia Alexandra ungvári magyar konzul, külgazdasági attasé elmondta: Kárpátalján az elmúlt évek során egyre több néptáncegyüttes jött létre a magyar kormány támogatása által. A mozgalom fejlődésnek indult, melyhez elengedhetetlen volt, hogy az együttesek megfelelő viseletekkel rendelkezzenek. A Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja látva a hiányt, viseletvarró tanfolyamot indított kárpátaljai varrónők számára, hogy megfelelő szakmai képzés keretében sajátíthassák el a helyes viseletek elkészítését. A konzul asszony beszélt arról is többek között, hogy a magyar kormány továbbra is igyekszik segíteni és támogatni a kárpátaljai magyar kultúrát.
„A falvakban éppen kivesző népi kultúra anyanyelvünk mellett a másik olyan alap, amelyet minden eszközzel élőformájában kell megőriznünk” ‒ emelte ki ünnepi beszédében Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza Hálózati referense. A Hagyományok Háza Hálózat építése 2017-ben indult el, és együttműködve a civil szervezetekkel, intézményekkel egyik fő célja a népművészeti hagyományok továbbörökítése mellett a magyar‒magyar kapcsolatok erősítése. A Hagyományok Háza hálózati tevékenysége által nemcsak országos, de nemzeti szintű tevékenységet végez. Az elmúlt öt év eredményeként a hálózati referens megjegyezte, hogy a Hagyományok Háza hálózat határon túli fiókhálózatai mind a Kárpát-medencei kulturális örökség megőrzésében, mind hagyományaink továbbéltetésében kulcsszerepet játszanak.
Kopriva Attila, a Kárpátok Kultúrájáért és Művészetéért Egyesület elnöke, a kiállítás kezdeményezője köszöntőjében megjegyezte: a népművészet és annak nyomai genetikai kódként hagynak nyomot magunk után. Az elnök örömét fejezte ki, hogy a kiállítás közös alkotásokat, mutat be, amelyben a magyar viseletek mellett ruszin és hucul nemzeti viseleteket is láthattak.
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja vezetője elmondta: „26 évvel ezelőtt, amikor elindítottuk a péterfalvai népzene- és néptánctábort, nem gondoltuk, hogy a kezdeményezés majd egy ilyen hálózattá nő. De a Hagyományok Házának köszönhetően mindez megvalósulhatott. Kárpátalja számára egy nagy lehetőség, hogy mi is felkerülhettünk a Hagyományok Háza Hálózatának palettájára. A hálózat tevékenységének egyik nagyon fontos része a kárpátaljai pedagógusok képzése. Az elmúlt öt év alatt több képzést szerveztünk, amely lefedi a népművészet különböző ágazatait. A viseletvarró tanfolyam célja az volt, hogy a gyerekek számára elinduljon az igényes viseletek beszerzése is.”
A kiállítást részletesen Tajti Erzsébet népi iparművész, a Hagyományok Háza szakelőadója mutatta be. A bemutatón nemcsak az egyes tájegységek különleges viseleteiről lehetett hallani, de az oktató beszámolt arról is, hogy a kárpátaljai varrónők hogyan birkóztak meg egy-egy feladattal a viseletek elkészítése, rekonstruálása során.
A köszöntőgondolatokat követően az ungvári Csüllő néptáncegyüttes nagydobronyi táncokat adott elő, a kiállítás hangulatának megalapozását a Csipkés együttes zenészei és Pál Lajos népzenész biztosította.
A program Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja szakmai koordinálásával és a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
A Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja kirendeltsége folytatta viseletkészítő tanfolyamát, melyen a résztvevők elméleti és gyakorlati foglalkozásokon bővíthették tudásukat. Az Ukrajnában kialakult helyzet miatt a programot Magyarországon, Szamoskéren szervezték meg kárpátaljai és vajdasági varrónők részvételével.
A képzésen részt vevő tizenkét főből heten Kárpátaljáról érkeztek. Az alkalom során elméleti és gyakorlati foglalkozásokon a varrónők elsajátíthatták a nyargalásos díszítési technikát, amely által egy táskát és egy rimóci férfimellényt készítettek el. A tanfolyamot a Hagyományok Háza hirdette meg, amelyet már több alkalommal sikeresen megtartottak a Délvidéken, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségének szervezésében pedig már az elmúlt évben Kárpátalján, Visken is lezajlott az első képzés. A mostani foglalkozások során lehetőség nyílott a résztvevők számára a kárpátaljai és vajdasági kapcsolatok építésére is. A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségének munkatársa, Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona elmondta, hogy a tanfolyam hiánypótlónak számít Kárpátalján. Kiemelte, hogy lehetőségükhöz mérten szeretnék folytatni a képzést. „Szerencsések vagyunk, mert kiváló oktatók biztosítják a szakmai hátteret a lelkes, tudásra vágyó résztvevők számára. Ennek az alkalomnak a különlegességét az adta, hogy közösen tanulhattunk vajdasági varrónőkkel. Bízunk benne, hogy a későbbiekben lehetőségünk lesz olyan alkalmak szervezésére is, ahol megismerhetjük egymás régióspecifikus munkáit, tapasztalatot cserélhetünk.”
„A tanfolyamok metodikája megegyezett: mindenekelőtt a résztvevők a magyar népviseletekről kaptak általános tájékoztatást, ezt követően egy huszonnégy munkadarabból álló gyakorlati feladatsort kellett teljesíteni. Nagy figyelmet fordítunk a helyi, valamint az adott térség viseleteire” – mondta el Tajti Erzsébet, a tanfolyam oktatója. Az oktatásban segítséget nyújtott továbbá Borbásné Budai Valéria és Donkóné Birkás Tünde is. A három nap alatt a varrónők több tájegység nyargalásos technikájával ismerkedtek meg.
A kárpátaljaiak részvételét a Csoóri Sándor Alap támogatta. A szervezők szeretnék a jövő évben tovább folytatni a tanfolyamot, ezáltal is segítve a kárpátaljai varrónők szakmai tudásának gyarapítását.
Kárpátaljai körútja során, Visket és Nagydobronyt követően az Ungvári szabadtéri néprajzi múzeumba érkezett az 55 ország nemzeti kisebbségeinek népviseletét bemutató mobil kiállítás.
A Geofolk-gyűjtemény megálmodója a székelyudvarhelyi Dávid Botond, Európai Polgár díjas fotóművész.
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület meghívására első alkalommal látogat el Kárpátaljára a Geofolk-gyűjtemény, amely 56 ország nemzeti kisebbségének népviseletét mutatja be.
A fotókiállítást a székelyudvarhelyi Dávid Botond, Európai Polgár díjas fotóművész készítette. A kiállítás Visken, Nagydobronyban és Ungváron tekinthető meg.
Augusztus 24–26. között Visken, Nagydobronyban és Ungváron került sor – megtekinthető a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület szervezésében – Dávid Botond székelyudvarhelyi Európai Polgár-díjas fotóművész nemzetközi népviselet-kiállítása.
Dávid Botond fotóművész installációin 1700 ember mutatja be 56 ország 240 nemzetének viseletét.
Dávid Botond elmondta: „Bár Székelyföldön élek, úgy éreztem, keveset tudtam a viseletekről. De érdekelt a téma, s mivel vizuális típus vagyok, és jobban megjegyzem, ha valamit lefényképezek, majd azt többször megnézhetem, ezért fényképezni kezdtem a látott viseleteket. Menet közben az is kiderült számomra, hogy ezzel másoknak is örömöt okozok. Így elmondhatom, hogy nem én választottam a témát, hanem a téma engem. Ezen az installáción 1700 ember látható, akik által 240 nemzet viseletét ismerhetjük meg, amelyet folyamatosan bővítünk. A cél egy olyan adatbázis létrehozása, amely a fotókon túl rövid leírást is tartalmaz a látható viseletekről.”
– Hány év kell egy ekkora installáció elkészítéséhez?
– Közel hét év munkáját láthatják most az érdeklődők. Az elmúlt években Európa-szerte több helyen is megfordult a kiállítás anyaga, amely minden éven bővül. Itt, Kárpátalján is amellett, hogy bemutatjuk a fotókat, felgyűjtöm a helyi viseleteket is.
Bereczky Zsuzsanna, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület munkatársa elmondta: „Nagyon fontosnak tartottuk, hogy ezt a kiállítást bemutassuk Kárpátalján is, hiszen értéket képvisel. Egyesületünk célja pedig az értékek bemutatása, továbbörökítése. Azért esett a választás helyszínként Nagydobronyra, Viskre és Ungvárra, mert azon túl, hogy megismerkedhetnek a népek viseleteivel, a fotóművész a helyi viseleteket is megörökíti, így a viski, a dobronyi és az ungvári skanzenben található ruszin és hucul viseletek is bekerülhetnek majd a tárlatba.”
A népek viseleteit bemutató nemzetközi kiállítás első alkalommal volt megtekinthető Kárpátalján. Az erdélyi származású Európai Polgár díjas fotóművész célja, hogy a világ összes népviseletét lefotózza, és ezzel létrehozza az egységes viseletek adatbázisát. Az unikális kezdeményezés népszerű azon emberek körében, akik nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az installáción szereplő nemzetek sokszínű kulturális értékeit.